A Madách Irodalmi Társaság és a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kara
szeretettel meghívja Önt a XXIII. Madách Szimpózium tavaszi ülésszakára
Kecskemét, 2015. április 10. (péntek)
9.30 Megnyitó
10.00 Bene Zoltán: A szabad akarat ágostoni értelmezése és Az ember tragédiája
10.30 Kácsor Zoltán: Szabó József élete és gyűjteménye
11.00 Szélpál Szilárd: Madách Imre: A civilizátor. A társadalom és a városok hanyatlásának jövőképe?
11.30–15.00 Ebéd, városnézés
15.00 Árpás Károly: Madách Imre vallásossága
15.30 Bajtai Mária: Fráter Erzsike az „Asszony-zsúron”. Básti Lajos novellája
16.00 Andor Csaba: A Madách-kutatás alkonya
A rendezvény támogatója:
Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kara
Absztraktok
10 óra: Bene Zoltán: A szabad akarat ágostoni értelmezése és Az ember tragédiája
Előadásomban a Tragédia következő négy híres sorából indulok ki: „Szabadon bün és erény közt / Választhatni, mily nagy eszme, / S tudni mégis, hogy felettünk / Pajzsul áll Isten kegyelme.” Ezt a négy sort szeretném filozófiai kontextusba, nevezetesen a szabad akarat kérdésének kontextusába helyezni. Egészen pontosan össze kívánom vetni a Madách eme négy sorában tükröződő filozófiai meggyőződést Szent Ágoston bölcseletének idevágó gondolataival. Ehhez először nagyon röviden áttekintem, miként vélekedtek a szabad akaratról a filozófusok Augustinus Aurelius, azaz Szent Ágoston koráig. Először Démokritosz, Platón, Arisztotelész, a sztoikusok és az epikureusok véleményét fogom röviden ismertetni a szabad akarat versus determinizmus kapcsán, majd magának Ágostonnak ez irányú elképzeléseit mutatom be, különös tekintettel a pelagiánus viták eredményeképpen kialakult praedestinatio-elméletre, végül azt vizsgálom, Ágostonnak ez a koncepciója tükröződik-e Madách munkájában. Amellett fogok érvelni, hogy igen, Madách Imre főműve az ágostoni értelmezésben gyökerező, attól látszólag mégis erősen különböző, valójában azonban nagyon is egybecsengő fölfogást mutat a szabad akarat vonatkozásában.
10 óra 30 perc: Kácsor Zoltán: Szabó József élete és gyűjteménye
Az előadás a szenvedélyes Madách-gyűjtő, irodalomtörténész, evangélikus püspök Szabó József életéről és életművéről, a győri Madách-gyűjteményről és különleges értékeiről szól.
Szabó József 1902-ben, Alsómesteriben született. A kiváló képességű fiú az ősi soproni líceum növendéke lett. Győrött kezdte meg segédlelkészi, majd vallástanítói szolgálatát. 1948-ban került Balassagyarmatra: az akkori dunáninneni egyházkerület püspökévé választotta. 21 évig szolgált a városban. Különösképpen az igehirdetés ügyét helyezte szívére. Szemléletesen, színesen, rövid mondatokkal, ízes beszéddel, a magyar szókincs mesteri felhasználásával hirdette a rábízott igét. 1973-ban vonult nyugdíjba. Nyugalmas, csendes éveit Madách Imre: Az ember tragédiája című művével édesítette meg. Arany János után ő gondozta a Tragédia szövegét. Győrben, 1986. október végén érte a halál.
A Szabó József által alapított, mára közel 10 ezer tételt számláló győri Madách-gyűjtemény olyan ritkaságokat tartalmaz, mint Madách Imre eredeti levele, Az ember tragédiájának első kiadása a szerző saját kezű ajánlásával, a Lant-virágok első kiadása, vagy a cserepoveci hadifogolytáborban előadott Tragédia rendezői példánya 1946-ból. Az előadás során mindezekről vetített képeket láthatnak a hallgatók.
11 óra: Szélpál Szilárd: Madách Imre: A civilizátor. A társadalom és a városok hanyatlásának jövőképe?
Témaválasztásom azért esett Madách e kevésbé ismert művére, mivel olyan városi közegben nőttem fel, amelyet alapvetően meghatároz a különböző politikai erők és médiák által kitalált és a jövőt meghatározó értékrendje. Ahogy egyre jobban elmélyültem a város témájában, és kezdtem megérteni mindezeknek a társadalmi-politikai vonatkozását, egyre nyilvánvalóbbnak tűnt számomra a városiasodás, a város jelentősége, jövőbeni szerepének markáns megjelenése és nem utolsó sorban a városok szembetűnő hanyatlásának folyamatai is. Madách műve nemcsak a Tragédia ellentétes párdarabjának tekinthető (vesd össze: Bene Kálmán: A „nagy mű” árnyékában. A civilizátor. Madách Imre művei IV. Drámák 4., Madách Irodalmi Társaság, 2012.), hanem egy olyan önálló műnek is, amely egy utópiát is megjelenít. Nem a Mórusz Tamási értelemben vett és megfogalmazott Utópiát ír le Madách, hanem csak egyszerűen a komédia eszközeivel mutatja be, merre halad a társadalom, merre vezet a városiasodás, a tömegek megjelenése és a rasszok, nemzetiségek multikulturális sokszínűségének jelensége, a bürokrácia megjelenése. A mű nemcsak a mai modern társadalomnak és torz hatásainak görbe tükre, hanem a lehetséges végzetét, hanyatlásának betetőzését is megfogalmazza, jóllehet nem mély filozófiai értelemben vett formában, hanem a komédia könnyed hangvételével. Fontos párhuzamokat és ellentéteket jelenít meg a mű, amelyek mélyebb tanulmányozása a komédia komolyságát és a szerző magas filozófiai ismereteit tükrözi. Ezeknek a párhuzamoknak, egyszersmind ellentéteknek a bemutatására és feltárására vállalkozom ebben a tanulmányban.
15 óra: Árpás Károly: Madách Imre vallásossága
A bevezetésben a szerző Madách Imre gondolatvilágára utal az általa választott tudományos bibliográfiákra hivatkozva. A következő részben a kutató azzal foglalkozik, hogy Madách Imre és a különböző vallások miképpen kapcsolhatóak össze az életrajzi adatokkal. Az újabb egységben az előadó azt is megvizsgálja, hogy a különböző vallások hogyan és miképpen vannak jelen Madách Imre egyes alkotásaiban: részben szépírói, részben közírói műveiben. A befejezésben utal a jeles szerző életvitelének a vallásosságára – felhasználva az életrajzírók adatait. A befejezésben az előadó felhívja a figyelmet, hogy ajánlott foglalkozni nemcsak Madách Imre filozófiai, világnézeti felfogásával, hanem ezen kívül a társadalmi, a közéleti és a politikai vélekedésével és tetteivel is.
15 óra 30 perc: Bajtai Mária: Fráter Erzsike az „Asszony-zsúron”. Básti Lajos novellája
Básti Lajos színművész és Madách Imre több ponton kapcsolódik egymáshoz: részint a szépirodalmon, részint a színpadon keresztül. Básti szépíróként kevésbé ismert, holott Sziréna címmel 1942-ben novelláskötete jelent meg, 1962-ben pedig Mire gondolsz, Ádám? címen egy esszéisztikus könyvvel jelentkezett. Az előadásban elemzendő novella négy nőalak, négy múzsa – Szendrey Júlia, Fráter Erzsike, Laborfalvy Róza és Léda, azaz Brüll Adél – köré épül. Az álom, a látszat és a művészet, az irodalom és valóság, az irodalom és az élet kapcsolatait vizsgálja, az asszonysors, a múzsa-lét, az önigazolás, a hiúság a kulcsfogalmak, melyek köré a szöveg szerveződik.
16 óra: Andor Csaba: A Madách-kutatás alkonya
Az 1990-es évek elejéig tartó, mindenkor erősen hullámzó Madách-kutatás hanyatló szakasza immár két évtizede tart, és semmi jele sincs annak, hogy ez a tendencia a belátható jövőben megfordulna. Az elemzések, amelyek részben esszék, részben tudományos elemzések, teljesen háttérbe szorították a kutatást. A kutatók többsége (Kerényi Ferenc, Krizsán László, Radó György, Leblancné Kelemen Mária) meghalt, akik még élnek, azok valamennyien 60 év fölött járnak (Bárdos József, Bene Kálmán, Enyedi Sándor, Praznovszky Mihály és jómagam). (Kivéve Képiró Ágnest, aki évekkel ezelőtt egy új, korábban egyáltalán nem ismert illusztráció-sorozatra hívta fel a figyelmet.) Jogos a kérdés: vajon nem annak a jele a Madách-kutatás hanyatlása, hogy nincs több érdemi kutatni való? Szeretném bebizonyítani, hogy nem. (Sokkal inkább az egyetemek kutatásellenes gyakorlatának, támogatási rendszerének a jele, ami alapvetően forráshiánnyal magyarázható. Az elemzéshez nincs szükség pénzre, a kutatáshoz van, pl. alkalmanként utazni kell, esetleg heteket távol tölteni a munkahelytől stb.) Szeretnék ízelítőt adni abból, hogy mi minden van, amit nem tudunk még, s amire kitartó kutatómunkával választ lehetne adni. Az OSZK Kézirattára, az MNL Országos, Hadtörténeti és Nógrád Megyei Levéltára sok érdekességet tartogat, de aki nem szívesen olvas kézzel írt szövegeket, az is kedvére kutathat, pl. a Madách életében megjelent újságokban.