Andor Csaba
Madách egyetemi évfolyamtársai és tanárai
Madách 1837 őszétől a pesti egyetemen folytatta tanulmányait; ott tartózkodásával, életmódjával, barátaival kapcsolatban sok érdekes információt találunk a Madách-monográfiákban, és persze ugyancsak sok félreértést, téves adatot.
Az egyetem kezdésének időpontja: 1837. október 1., s mint a családi levelezésből kitűnik: szeptember közepén még Alsósztregován voltak a Madách fivérek.1 Pesten a Széna téren (ma: Kálvin tér), az ún. Szakáll-féle ház első emeletén béreltek lakást (később Német Samu-féle ház). Innen az egyetem (ma a Papnövelde utca 7. alatti Központi Papnevelő Intézet) igen könnyen megközelíthető volt.
A bérelt lakás állandó lakói: Madách Imre, Madách Károly, Madách Pál, Spányik Antal nevelő, István szolga, aki korábban Martonvásáron, a Brunswick családnál szolgált (valószínűleg Juhász István 2) és egy gazdasszony. (Utóbbi személye változott – ennek okára Madách Imre édesanyjának írt leveleiből következtethetünk –, de egyikük nevét sem ismerjük.)
Arról, hogy milyen szakra járt Madách, két évfolyamtársa is (Lónyay Menyhért és Kámánházy Béla) pontos információkat közölt, ennek ellenére szinte minden kézikönyv hibás vagy pontatlan adatokat tartalmaz. Madách két évig (1837/38-as és 1838/39-es tanév) bölcseletet (filozófia) tanult, majd 1839 őszén lett első éves joghallgató, s ettől kezdve jogot hallgatott.
Pesti ismerősei közül az alábbiakban azokról lesz szó, akik egészen biztosan az évfolyamtársai voltak, s a listát kiegészítjük Madách tanáraival. A Madách-irodalom ismertebb műveire sajnos csak szerény mértékben támaszkodhatunk, mivel azokból ez a nézőpont hiányzik, s így nehezen dönthető el pl., hogy a Mixtura c. kéziratos lapot szerkesztő „nyolcak” közül ki volt Madách évfolyamtársa, s ki nem. E tekintetben alapvetően három forrásra támaszkodhatunk: Ma-dách édesanyjának írt leveleire, ezen belül is arra a néhány levélrészletre, amely konkrétan évfolyamtársairól szól, Lónyay Menyhért visszaemlékezésére, végül pedig Kámánházy Béla visszaemlékezésére. Ez utóbbira fontossága miatt külön is ki kell térnem.
Először Becker Hugó utalt – név említése nélkül – egy olyan visszaemlékezésre, amely a Pester Lloyd 1880. 21. számában jelent meg,3 minthogy azonban hivatkozása pontatlan volt – az említett lapszámban nyoma sincs visszaemlékezésnek –, így a későbbi kutatók nem érezték szükségét annak, hogy a hivatkozott írásnak utána járjanak. Nem sokkal később Palágyi Menyhért könyvében ezt olvashatjuk: „Kálmánházy Béla kir. táblabíró [...] negyven évvel az események után »Emlékek Madáchról« címen részletesen ír a Lantvirágokról és Madách viszonzatlan szerelméről.”4 Ebből az utalásból viszont nem derül ki, hogy hol és mikor jelent meg a visszaemlékezés, s e pontatlanságon túl egy hibát is tartalmaz: Kálmánházy család ugyanis nem létezik. Van viszont Kámánházy család, amelyet Borovszky monográfiájában is megtalálunk,5 magának Kámánházy Bélának a neve pedig szerepel Szinnyeinél.6 E pontatlanságok miatt nem csoda, hogy a huszadik században egyetlen utalást sem találunk a cikkre; így az is csupán feltételezés volt, hogy ugyanarra a visszaemlékezésre utalt Becker Hugó és Palágyi Menyhért. Tudva azt, hogy egy fontos, létező s elvben beszerezhető információnak híjával vagyunk, éveken át úgy gondoltam: nem jött még el az ideje annak, hogy a költő pesti tartózkodásának körülményeit a Madách-kutatás feldolgozza.
Ilyen előzmények után azonban végül is sikerült megtalálnom Kámánházy Béla visszaemlékezését (mind az eredeti szöveget, mind pedig annak fordítását mellékletként közlöm), amely valóban: néhány új részlettel egészítette ki eddigi tudásunkat.7 Ezek közül a legfontosabb: egy-két tanulótárs megemlítése.
Az eljárás persze rekurzíve – elméletileg – folytatható: lehet kutatni a névsorban szereplők esetleges visszaemlékezései után, akik naplóikban, visszaemlékezéseikben s egyéb írásaikban talán más társaikról is beszámoltak. Madách egyik leveléből tudjuk, hogy az évfolyam legalább 33 főből állt. („A históriából Balassa köz scandalumra 1ő – Lónyai érdemelve 2ik Boronkay 15ik Benitzki 33ik”)8 Elméletileg persze az volna a legegyszerűbb, ha a vonatkozó levéltári fondban néznénk meg, kikből is állt az évfolyam, ám az Egyetemi Levéltárban ma már nincsen meg a dokumentum (állítólag 1956-ban az Országos Levéltárban elégették). Meg kell elégednünk tehát az említett forrásokkal.
Kezdjük az újonnan megtalált cikkel: Beniczky Ödön, ifj. Földváry Gábor, Földváry János, Kámánházy Béla, Kazinczy István, Lónyay Menyhért és Radivojevics Lívius nevét említi a szerző. (A Földváry fivérekről mint Pest vármegye alispánjának, Földváry Gábornak a fiairól tesz említést.) Madách leveleiben megemlíti még Kalait (Kállay), Boronkayt (Boronkay Rudolf), Balassát (báró Balassa Antal), továbbá Lubyt. Kállayról és Lubyról azonban Lónyay Menyhért is megemlékezik, így tudjuk, hogy az előbbi esetben Kállay Gusztávról, az utóbbi esetben Luby Istvánról van szó.9 (Igaz, Luby Istvánt Lónyay az egyetemet megelőző időszak tanulótársai között említi, mindazonáltal igen valószínű, hogy róla van szó Madách levelében is.)
Lónyay a felsoroltakon kívül még néhány nevet említ; az ő listája így fest: „Tanulótársaink voltak: Madách Imre, gróf Andrássy Manó és Gyula, Beniczky Ödön, báró Balassa Antal, Kállay Gusztáv, Boronkay Rudolf.”10 Az évfolyamnévsor tehát eddigi tudásunk szerint így alakul: gróf Andrássy Gyula, gróf Andrássy Manó, báró Balassa Antal, Beniczky Ödön, Boronkay Rudolf, ifj. Földváry Gábor, Földváry János, Kállay Gusztáv, Kámánházy Béla, Kazinczy István, Lónyay Menyhért, Luby István, Radivojevics Lívius. Vegyük észre, hogy csupán egy olyan személy hiányzik a névsorból, aki a Mixturát szerkesztő „nyolcak” között volt: Lónyay Albert. Eldönthetetlen kérdésnek látszik: megfeledkeztek róla a többiek, vagy egy évfolyammal alattuk járt. Az mindenesetre világos, hogy meglehetősen eltérő életkorúak voltak az évfolyamtársak: Andrássy Manó pl. 1821-ben született, Luby István viszont 1824-ben; pusztán életkora alapján az 1823-ban született Lónyay Albert lehetett éppenséggel az évfolyamtársuk.
Ami a tanárokat illeti, Madáchnál Virozsil Antal és Verner József neve fordul elő. Lónyay Menyhért már idézett önéletrajzi töredékében Weszerléről (történelem), Wolfsteinről (matematika), Horváth Istvánról (irodalomtörténet és diplomatika) és Schedelről (Toldy Ferenc, egészségtan) tesz említést. Kámánházy Béla megemlíti még Jurjevich Józsefet. Végül Dégen János nevével Palágyi monográfiájában találkozhatunk.
Az alábbiakban a felsorolt személyek főbb életrajzi adatait ismertetjük – már ahol ez az eddigiek alapján egyáltalán lehetséges –, egy majdan megírandó Ki kicsoda Madách életében? c. lexikon első részleteként. A lexikon szócikkei a szokásos eljárással éppen ellentétes módon készülnek majd, amennyiben a szócikk hosszúsága többnyire fordított arányban áll a szóban forgó személy jelentőségével, ismertségével. (Az ismert személyek életrajzi adatait ugyanis más lexikonokban könnyű megtalálni.)
Végezetül meg kell említeni, hogy Kámánházy Béla visszaemlékezése nyomán végre pontosíthatjuk: hol is lakott Madách barátja, Lónyay Menyhért. A visszaemlékezés szerint a Károlyi palotával (Károlyi Mihály utca 16.) és az egyetemi templommal (Papnövelde utca 7.) szembeni sarokházról van szó, vagyis a mai Károlyi Mihály utca 19. és Papnövelde utca 10. alatti sarokház helyén álló egykori épületről, annak is az első emeletéről.
1. OSzK Kézirattára. Levelestár: Madách Mari – id. Madách Imrénéhez 37. levél. Keszeg, [1837.] szept. 16. vissza
2. OSzK Kézirattára. Levelestár: Huszár József – id. Madách Imrénéhez. 6. levél. Keszeg, 1837. szept. 16. vissza
3. Becker Hugó: Madách Imre életrajza. IV. Magyar Szemle 1899. 24. sz. 280. l. vissza
4. Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete. Bp., 1900. 73. l. vissza
5. Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. Bp., é. n. [1910] vissza
6. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. k. Bp., 1897. 902. hasáb. vissza
7. K[ámánház]y B[éla]: Erinnerungen an Emerich Madách. Pester Lloyd 1880. jan. 24. (24. sz.) 7. l. vissza
8. Halász Gábor (szerk.): Madách Imre összes művei. II. k. Bp., 1942. 911. l. vissza
9. Kónyi Manó (szerk.): Gróf Lónyay Menyhért önéletrajzi töredéke. Budapesti Szemle 1885. 42. k. 337–356. l. vissza
10. Kónyi Manó (szerk.), i. m. 351. l. vissza