Krizsán László

Krizsán László

„Az ember tragédiája” Oroszországban

Az ember tragédiája létezésérõl Oroszországban elõször a cár szerzett tudomást 1885-ben, amikor udvari festõje, Zichy Mihály szabadságot kért a Tragédia illusztrációinak elkészítésére. A cár valószínûleg igen felszínes és idealizált tájékoztatást kaphatott Zichytõl a Tragédia tartalmáról, mert a szabadságot, noha csupán két hónapot, engedélyezte. Ha tudott volna a forradalmi színrõl és a folytonosan lázadó Ádám szerepérõl, bizonyos, hogy a szabadság megtagadása mellett udvari festõjét még szabadidejében is eltiltotta volna a munkától. III. Alexander beteges félelme a haladó eszmék és forradalmi mozgalmak iránt legfõképpen elõdjének – II. Alexander cárnak – a Народная Волья (Népakarat) nevú mozgalom tagjai által, 1881. március 1-jén, bombával történt elpusztításából eredt. Hogy hasonló merénylet meg ne ismétlõdhessék, a cár példás büntetéssel sújtotta a merénylet végrehajtásában részes személyeket. 1881. április 4-én Szentpétervárott nyilvános ítéletvégrehajtás során felakasztották Zseljabovot, Riszakovot, Mihajlovot, Perovszkáját és Kibalcsicsot.

E két utóbbi névhez – noha nem tartozik témánkhoz – egyszavas magyarázat kívánkozik: Perovszkaja nõ volt, a szentpétervári katonai kormányzó leánya, Kibalcsics pedig a rakéta-elv kidolgozója.

Zichy 1885-ben kezdett hozzá Szentpétervárott a Tragédia illusztrálásához.¹

Jó elõtanulmány volt számára e tekintetben Rusztavelli híres eposzának, a Tigrisbõrös lovagnak illusztrálása.² E munkának mind tartalmi, mind eszmei és technikai vonatkozásban számos olyan eleme volt, melynek tapasztalatait Madách Imre Tragédiájának illusztrálása során felhasználhatta.

Az elkészült illusztráció sokáig nem jelenhetett meg együtt Madách szövegével. A Pesti Napló, az 1890-es évektõl, a Zichy-illusztrációk album formában kiadott remekeivel karácsonyi ajándékként kedveskedett elõfizetõinek.⁴

Oroszországban, ahol készültek, egyelõre semmi érdeklõdés nem mutatkozott a Madách illusztrációk iránt.

A Tragédia szövegének oroszországi megismerésére és korai, a századforduló idejére esõ, fordítási – illetve fordítási kísérleteire vonatkozóan az irodalom számos ellenõrizhetetlen adatot tartalmaz. Ilyen, hogy csak a legjelentõsebbet emeljem ki közülük, Gorkij szerepének és a Tragédia oroszra fordításával kapcsolatban kifejtett tevékenységének meseszerû eltúlzása, amely még azt is tudni vélte, hogy Gorkij magyarul tanul, csak azért, hogy oroszra fordíthassa a Tragédiát.⁵

Gorkij személyének túlértékelése Az ember tragédiája oroszra fordításával kapcsolatban két alkalommal szembetûnõ:

            1.         Századunk elsõ éveiben, amikor Gorkij valóban lefordíttatja
                        Madách mûvét, ám szó sincs arról, hogy magyarul tanulna,
                        vagy valamilyen nyersfordítás alapján õ kísérelné meg a Tragé-
                        dia oroszra fordítását;

2. 1956 után, a Madách-vita utórezgéseként, a kommunista eszté-
tikusokkal szemben.

A két esemény között egy fél évszázad telt el, de mindkét esetben hasonló törekvések munkáltak, Gorkij személyének elõtérbe állításával: Gorkijt tették meg Madách elismerésének és elismertetésének szószólójává!

Az elsõ esetben Madách Imre Oroszországban való megismertetése és mûvének orosz nyelvre fordíttatása érdekében, másodszor pedig Gorkijt pajzsként használták a madáchi életmû védelme, magyar- és világirodalmi pozícióinak politikai elismertetése érdekében, a szocialista kultúra közegében!

A valóságban Gorkij ismeretei „Az ember tragédiájá”-ról a századfordulón igen sekélyesek voltak. Az õ utalásai szerint 1893-ban a Русский Вестник (Orosz Hírnök) egy cikkében olvasott Madách mûvérõl. A tartalmáról elég vázlatos – a címét illetõen pedig egyenesen rossz – ismereteket szerzett: „Emberi komédiá”-nak nevezte Madách költeményét.⁶

Egy másik írásában, 1899-ben, ugyancsak „Az ember tragikomédiájá”-nak nevezi Madách mûvét, és az általa olvasott tartalmi ismertetés alapján meglehetõsen elmarasztaló véleményt fogalmaz meg róla:

„A magyar Emerih Madách, ez a nagy tehetségû író, mûvében »Az ember tragi-komédiájá«-ban megkísérelte ábrázolni a kultúra egész történetét, az emberi alkotó eszmeiségnek átfogó, fokozatos fejlõdését és kiteljesedését, és eredménye száraz, unalmas, elvont valami lett.”⁷

A Tragédia helyes címe, hibátlan orosz fordításban már 1893-ban megjelent,⁸ de e közleményt Gorkij – úgy tûnik – nem ismerte.

A Tragédia Gorkij által szorgalmazott kiadási elõkészületeiben 1902 õszén gyökeres változás következett be. Ekkor látogatta meg a Szentpétervárott élõ magyar újságíró, Pintér Ákos, a Gorkij néven népszerû Alexej Peskov írót.

Gorkij a magyar újságírónak megígérte „Az ember tragédiája” kiadását, Zichy illusztrációival. Kérte Pintértõl a Tragédia szövegét és Zichy rajzait.

A mû fordítására Gorkij 1903. április 30-án, Nyizsnij-Novgorodban kelt levelében kérte fel Zinaida Germanovna Krasenyinnyikovát.

Ki volt ez a fordító, akit Gorkij érdemesnek és alkalmasnak talált az általa annyira óhajtott és ekkor már nem unalmasnak, száraznak, hanem kimagasló, nagyszerû alkotásnak vélt tragédia fordítására?

Krasenyinnyikov, Fjodor Nyikolajevics profsszornak, a moszkvai egyetem botanikus tanárának a felesége. Zinaida édesapja, az ismert zenekritikus kívánságára tanult meg magyarul. Gyengén beszélt, de nagyon jól olvasott és írt magyarul, s amint a fordításhoz készített elõszóból kitûnik, jól ismerte a Madách elõtti és az õ korát követõ irodalmat.

Krasenyinnyikova nem verses, hanem prózai formát alkalmazott. A fordítást Gorkij 1904 elsõ napjaiban kapta kézhez. Az év folyamán több ízben kereste meg a fordítót kérdéseivel, megjegyzéseivel és javaslataival. A közös munka eredményeként a kötet kilencven esztendeje, 1905-ben jelent meg Szentpétervárott. Külsõre ízléses kivitelû és nem drága, mindössze fél rubelbe kerülõ könyv volt.

Igen jelentõs a fordító által írt elõszó, amely a magyar irodalomról egy jólsikerült ismertetésnek is beillik. A kiadványról a hazai sajtóban Széman István közölt ismertetést,¹⁰ négy esztendõvel a könyv megjelenése után, 1909-ben.

A Tragédia címe ezúttal is hibás: „Emberi tragédia”.

A sorozat, amelyben Az ember tragédiája oroszul megjelent, a világirodalom legkiemelkedõbb darabjait bocsátotta közre. Madách Tragédiája a sorozat 17. kötete. Közvetlen elõtte Goethe Faustja áll, 16. kötetként. Mintha mûveik jelentõségbeli hasonlóságát reprezentálva került volna egymás mellé itt is a két szerzõ.

A prózában közölt szöveg korlátozta ugyan a mû eredeti szépségét, bár „...a nagyon tömör verses formának szépprózában való feloldása kellemes olvasmánnyá teszi az orosz közönség elõtt.” – vélte Széman István.¹¹

Az ember tragédiája Gorkij által elõkészített erme kiadásának Elõszava vázlatos, de nagyon figyelemreméltó megállapításokat tartalmazó áttekintést nyújt a magyar történelemrõl és irodalomról.

Szól a magyar történelem azon eseményeirõl, melyek hátráltatták az ország fejlõdését, de lehetõséget biztosítottak Európa más népeinek a kulturális haladásra. Az ember tragédiájának orosz nyelvû elõszava „úgy beszél a magyar nemzetrõl, mint a Nyugat-európai kultúra végváráról, amelyen megtört a török pusztító hatalma.”

Krasenyinnyikova úgy véli, hogy 1825 után, mely dátummal a reformkor kezdetét jelöli, Magyarország kilép politikai határaiból és „az egykorú európai szellemi mozgalmak részesévé lesz.”

A magyar irodalomról közölt adataival lehetõvé teszi az olvasó számára, aki a magyar irodalomról semmiféle ismerettel nem rendelkezik, hogy Madách mûvét elhelyezhesse abban a szellemi áramlatban, melynek origója Balassi, Pázmány, Zrínyi munkássága és mûvészete. „Szépen ír Mikesrõl, majd Jósika, Kemény Zsigmond és Vörösmarty mûveit elemzi. Jósikáról szólva kiemeli, hogy több regénye orosz témájú, Petõfi pedig „minden kor és minden föld elsõrangú költõje lehet.”

A széles skálán bemutatott magyar irodalom képviselõi közül nem hiányzik Berzsenyi, Csokonai, Kazinczy, Kölcsey és Kisfaludy Károly sem.

Történelmi és irodalmi áttekintését Madách mûvének orosz fordítója Széchenyi szavaival zárja:

„Magyarország nem volt, hanem lesz.”¹²

Az ember tragédiájának ezen elsõ, teljes szöveget tartalmazó orosz kiadása nemcsak Madách alkotásának közvetítõje, hanem egyben a magyar kultúra követévé, a magyar történelem és irodalom hírnökévé is magasztosult Oroszországban.

Ez volt a Gorkij közremûködésével kiadott orosznyelvû Tragédia kötetnek felbecsülhetetlen kultúrtörténeti érdeme.

A századelõ az orosz nyelvû Tragédia fordítások történetében a legtermékenyebb idõszak.

A vonatkozó irodalomban említés történik V. A. Sztein Tragédia-fordításáról, és kiadásáról Kercs városában, 1900-ban. E kiadás 1000 példányban jelent meg, de a cári cenzúra állítólag valamennyi példányát megsemmisítette.¹³

1904-ben, tehát Krasenyinnyikova fordításának megjelenése elõtt egy esztendõvel, két Tragédia-fordítás is került az orosz olvasóközönség elé.

Az egyik Nyikoláj Alekszandrovics Holodkovszkij munkája. Holodkovszkij 1858-ban született. Orvosegyetemet végzett, de zoológiai szakterületen ért el tudományos eredményeket. 1909-ben levelezõ tagja lett az Orosz Tudományos Akadémia pétervári tagozatának. Tudományos tevékenysége mellett jelentõs irodalmi munkásságot is kifejtett. Goethe Faustját, és más német írók mûveit fordította oroszra.¹⁴ A német irodalomban való kalandozása közben bukkant rá Az ember tragédiájának Sponer-féle német fordítására. Már az 1890-es években elkészítette fordítását, de kiadók híján nem léphetett vele közönség elé. 1904-ben egy vallásos folyóirat részleteket közölt belõle, majd ugyanezen év õszén a Szuvorin által szerkesztett Olcsó könyvtár egy köteteként könyv alakban is megjelent.

A Holodkovszkij-féle szöveg – valószínúleg a cenzúra eredményeként – meglehetõsen hiányos. Elsõsorban a forradalmi tartalmú sorokat számûzték a szövegbõl.

A közvetítõ nyelv használata további korlátokat és az eredeti szövegtõl olykor jelentõs eltérést eredményez. Viszont, minden fogyatékossága ellenére a Holodkovszkij-féle fordítás volt a Tragédia orosz nyelvû kiadásai sorában az elsõ.

Az 1904-es esztendõ gazdag orosz nyelvû Tragédia-fordítástermésében sajátos helyet foglal el Vladimir Alekszandrovics Mazurkevics szövegközlése. E társasági fiatalember, ismert ügyvéd, író, kellemes csengésû versekben tette közzé a „Világhíradó”¹⁵ 1904. évi januártól augusztusig terjedõ számaiben a Tragédia egyes fejezeteit.

Mazurkevics, hogy a divatos irodalmi áramlatoknak kedvezzen, a szöveghûséget feláldozta a szépség oltárán.

Azon szûk körben, amelyben tudomást szereztek Madách remekmûvének létezésérõl és ismerték a cári cenzûra kifogásait a Tragédia mondanivalójával szemben, 1917 után megdöbbenve tapasztalhatták, hogy a kommunista pártfunkcionáriusok ugyanazon okokból, és szinte azonos szavakkal kritizálták a Tragédiát, mint a cári tisztviselõk!

A diktatúrák ezen képviselõi mindenekelõtt a fennálló rend ellen folytonosan lázadó embert, az önállóan, a hatalom vezénylése nélkül, sõt esetenként annak ellenére gondolkodni képes egyént nem fogadták el a társadalmat formáló, formálható erõként.

Ez az egyeduralom és diktatúra lélektanából, s konkrét, gyakorlati érdekébõl következett.

Ennek folyományaként a szovjet hatalom évtizedeiben – egészen a bolsevik párt XX. kongresszusáig – jóformán semmi nem történt a Tragédia népszerûsítése tekintetében, azon országban, ahol a századelõ oly szép termést hozott, és nagy reményekre jogosított.

Jól illusztrálja ezen állapotot az a tény, hogy a két világháború közötti években a népes és sok irodalmárt is magában foglaló magyar emigráció csupán egyetlen lexikoncikkel jelezte Madách létezését a világirodalomban.¹⁶

Ám az emigráns magyar írók és irodalomtörténészek szovjet kollégái még ennyit sem tettek, egy csupán világirodalmi mércével mérhetõ alkotás bevezetésére a köztudatba.

Beszédes példája ennek az 1955-ben kiadott, kézikönyvnek is tekinthetõ kétkötetes mû, a Népi demokratikus országok klasszikus dramaturgiája, amely a magyar drámák szemelvényei elé írt bevezetés 616 sorából 18 (!) sort szentel Madách Imrének és Az ember tragédiájának.¹⁷

Kellõen reprezentálja ezen ismertetést készítõ irodalomtörténész, Gerskovics „szakértõi” voltát a magyar irodalom vonatkozásában az a körülmény, hogy ugyanezen tanulmány keretében Csíky Gergely munkásságát háromszor nagyobb terjedelemben – 59 sorban – ismerteti, mint Madáchét.¹⁸

A szovjet korszak irodalomtörténészeinek nem is annyira a Madáchcsal és Az ember tragédiájával kapcsolatos ismeretek hiánya, mint inkább az ismeretek publikálásának módja jelentett gátat és nehezen megoldható gondot.

Madách Imre élettörténetével foglalkozva elkerülhetetlen szólni a cári csapatok által levert forradalomról és szabadságharcról. Ezt a szovjet irodalomtörténészek a személytelenné tett „forradalom veresége” kifejezéssel oldják meg, majd ezek után elítélõen írnak a forradalom bukását követõ osztrák elnyomásról, Pilátus módjára mosakodva, mintha az önkényuralmat lehetõvé tévõ bukást nem az orosz hadsereg beavatkozása idézte volna elõ!

A történeti valóság közlésének ilyen raffinált szaltókkal történõ átívelésének nem tudományos, sokkal inkább akrobatikai teljesítményét mutatja be Anikszt irodalomtörténész, az 1964-ben megjelent Tragédia fordításához csatolt tanulmány szerzõje.

E fordítás Madách halálának 100. évfordulóján jelent meg a moszkvai „Iszkussztvo” kiadónál.¹⁹ A fordítás Leonyid Martinov költõ munkája. Kimagasló minden orosz Tragédia-fordítás közül. A költõ Martinov mesterségbeli tudása és a költemény eszmei tartalmának helyes felismerése és hûséges tükrözése, a szöveghûség, valamint a Tragédia hangulatának megragadó közvetítése méltó Az ember tragédiájához.

E fordítás szinkron tolmácsolásával mutatta be Moszkvában, 1970. április 3-án a Nemzeti Színház társulata Az ember tragédiáját.

Ez volt a Nemzeti Színház elsõ vendégszereplése a Szovjetunióban, amelyre – az akkori szóhasználat szerint – a felszabadulás 25. évfordulóján került sor.

A fõ mûsorszám, a Szerelmem, Elektra és a Varsói melódia mellett Az ember tragédiája volt. Errõl az elõadásról megemlékezni nemcsak a tanulmányunk címében megjelölt téma kötelez, hanem e ritka kulturális esemény negyedszázados évfordulója is.

Az ember tragédiája bemutatójára Moszkvában, a Kreml Színházban (nem azonos az ún. Kongresszusi palotával) került sor.

Az elõadáshoz részletes mûsorfüzet készült. A Tragédia tartalmáról és a magyar színészet múltjáról ugyanaz az Alekszander Gerskovics írt, aki tizenöt évvel korábban, az általunk is idézett szakkönyvben 18 sorban intézte el Madáchot. A vendégszereplésrõl kiadott mûsorfüzetben sokkal nagyobb terjedelemben írt, de többet ezúttal sem mondott!

E mûsorfüzet színrõl-színre haladva részletesen ismerteti Az ember tragédiájának tartalmát. Közli a Nemzeti Színház mûvészeinek arcképeit és egyes jelenetek csoportképeit.

Az 1970. március 3-i moszkvai elõadás szereposztása

Ádám — Sinkovits Imre

Éva — Váradi Hédi

Lucifer — Major Tamás

Elsõ rész

I. szín, a Mennyben

Az Úr — Kálmán György

Angyalok — Fülöp Zsigmond

— Sinkó László

— Szabó Kálmán

II. szín, a Paradicsomban

Az Úr — Kálmán György

Kerub — Barbinek Péter

III. szín, a Paradicsomon kívül

A Föld szelleme — Till Atilla

IV., egyiptomi szín

Rabszolga — Iglódi Attila

V. szín, Athén

Kimon — Czeitler Zoltán

Egy hang a népbõl — Horváth József

Második hang a népbõl — Gyõrffy György

Harmadik hang a népbõl — Csurka László

1. demagóg — Agárdi Gábor

2. demagóg — Sztankai István

1. polgár — Horkai János

2. polgár — Velencei István

Crispos — Tarsoly Elemér

Thersites — Szersény Gyula

VI. szín, Róma

Catulus — Avar István

Hippia — Moór Marianna

Clúvia — Gór Nagy Mária

Péter apostol — Gellei Kornél

Második rész

VII. szín, Konstantinápoly

1. polgár — Horváth József

2. polgár — Gyõrffy György

3. polgár — Csurka László

Patriarcha — Avar István

Agg eretnek — Gellei Kornél

1. barát — Szersény Gyula

2. barát — Svec András

Helena — Törõcsik Mari

Csontváz — Fülöp Zsigmond

1. boszorkány — Császár Angéla

2. boszorkány — Sólyom Ildikó

3. boszorkány — Dániel Vali

VIII. szín, Prága

1. udvaronc — Sztankai István

2. udvaronc — Fülöp Zsigmond

3. udvaronc — Szersény Gyula

4. udvaronc — Szokolai Ottó

Rudolf császár — Gellei Kornél

IX. szín, Párizs

Újonc — Tarsoly Elemér

Tiszt — Sinkó László

Márki — Fülöp Zsigmond

Sans-Culotte — Pató István

Saint-Just — Sztankai István

Robespierre — Till Attila

1. hang a tömegbõl — Horváth József

2. hang a tömegbõl — Csurka László

3. hang a tömegbõl — Versényi László

4. hang a tömegbõl — Somogyvári Pál

5. hang a tömegbõl — Gyalog Ede

X. szín, ismét Prága

Udvaronc — Szersény Gyula

Tanítvány — Iglódi István

Harmadik rész

XI. szín, London

Bábjátékos — Pató István

Virágárus leány — Törõcsik Mari

Anya — Császár Angéla

Leány — Dániel Vali

1. munkás — Horváth József

2. munkás — Gyõrffy György

3. munkás — Csurka László

1. koldus — Velencei István

2. koldus — Gyalog Ede

Katona — Tarsoly Elemér

Kocsmáros — Horkai János

1. mesterlegény — Somogyvári Pál

2. mesterlegény — Versényi László

1. árus — Svec András

2. árus — Szabó Kálmán

Éva anyja — Berek Katalin

Artúr — Sztankai István

Cigányasszony — Zsolnai Zsuzsa

1. tanuló — Iglódi István

2. tanuló — Sinkó László

3. tanuló — Fülöp Zsigmond

4. tanuló — Izsóf Vilmos

1. gyáros — Gellei Kornél

2. gyáros — Szendrei József

Nyegle — Agárdi Gábor

Zenész — Szersény Gyula

Ékszerész — Szél Richárd

1. hölgy — Gór Nagy Mária

2. hölgy — Sólyom Ildikó

Örömlány — Moór Marianna

Elítélt — Till Attila

Lovel — Avar István

XII. szín, Falanszter

Tudós — Gellei Kornél

Aggastyán — Avar István

Luther — Tarsoly Elemér

Cassius — Sztankai István

Platón — Till Attila

Michelangelo — Agárdi Gábor

XIII. szín, az Ûr

A Föld szelleme — Till Attila

XIV. szín, Megfagyott föld

Eszkimó — Avar István

XV. szín, a Paradicsomon kívül

Az Úr — Kálmán György

Rendezte: Major Tamás

Zene: Eötvös Péter

Jelmez: Vágó Nelli.²⁰

Az elõadásról egy nézõ, L. M. kisasszony levélben részletesen tájékoztatta e sorok íróját. Elmondta, hogy a kb. 600 férõhelyes színház teljesen megtelt. A hangulat bensõséges volt, a közönség nagy elismerésben részesítette a mûvészeket, de ennek ellenére – a levélíró szerint – sokan nem értették sem a cselekményt, sem az eszmei mondanivalót – noha fülhallgatón keresztül a kiváló Martinov-féle fordítás mûvészien és pontosan tolmácsolta a szöveget.

A Tragédiával kapcsolatos ismeretek hiánya, illetve elégtelensége az orosz színházlátogatók közegében, Az ember tragédiájának oroszországi elõéletét tekintve, természetes.

Az események kiszámíthatatlan menete és kegyetlensége véres aktualitással emlékeztet ma egy 1979-es bemutatóra: orosz társulat, orosz nyelven – Martinov fordításában – ekkor adta elõ Groznijban Madách mûvét. Ott, ahol a valóságban is naponta megélik az ember tragédiáját.

Vissza