Horváth Krisztina

A kecskeméti Tragédia-elõadások története*

    A címben jelzett téma feldolgozását elsõsorban a Kecskeméti Lapok cí­mû folyóirat alapos átolvasásával kezdtem. A Kecskeméti Lapok azért jó kutatási alap, mert akkor is létezett, amikor az elsõ kecskeméti elõ­adás lefolyt. Kutatásom az 1884 és 1989 közötti idõt öleli fel. Enye­di Sándor és Fejér László bibliográfiái voltak további kiinduló­pont­jaim a kutatáshoz. Õk számos elõadást felsorolnak, ezeket itt nem rész­letezem. Amire fõként támaszkodom: a hírös városban ezen idõ alatt napvilágot látott 50 újságcikk.

Az elsõ cikk az 1884. november 15-ei és 30-ai elõadásról szól. Kecs­keméten ekkor mutatták be a Tragédiát. Fergeteges siker volt, a kö­zönség kitett magáért, és mindkét alkalommal megtöltötte az egyéb­ként máskor gyakran üres színházat.

1893. január 28., 29., 30., február 11., 26., március 4., 5., 18., 19. a következõ elõadások napja. Figyeljék meg az évet: 1893, vagyis an­nak ellenére, hogy sikerrel mutatták be a Tragédiát, ezután 9 évnek kel­lett eltelnie, hogy újra láthassák a kecskemétiek. A hosszú szünet után bõségesen kárpótolták a színészek a város lakóit, mert kilencszer tûz­ték mûsorukra a mûvet. Ez az év a kedvencem, mert a matematika se­gített nekem, hogy 3 elõadás napját megleljem: február 26., március 18., 19.

    Február 26. a legérdekesebb. Találtam egy március 12-i cikket, ami az elõzõ két hét színháztervét írta le. Mivel a Kecskeméti Lapok he­tilap volt és vasárnaponként jelent meg, ezért mindig hetet kell el­ven­ni az aznapi dátumból, hogy megkapjuk az elõadások napját. El is vet­tem tehát, kijött március 5., ebbõl megint elvettem 7-et, és kijött feb­ruár 26. Igen ám, csakhogy ez nem is olyan egyszerû, mert eközben hó­napugrás következett be. Mivel az 1893 nem szökõév – az elõadás nap­ja február 26. A másik két dátumot is így állapítottam meg.

Az 1894. január 27., 28. és 29-én zajlottak a mû következõ elõ­a­dá­sai. Róluk mindössze egy cikk szól. A cikkíró hatalmas változást vél fel­fedezni a színészek játékában, és Beczkóy József díszletfestõ mun­ká­ját méltatja. Az is kiderül az írásból, hogy Pesti Ihász Lajos társulata ugyan­úgy megnyirbálta a mûvet, mint a Nemzeti Színházban Paulay Ede. A közönségrõl és a színház állapotáról vajmi keveset tudunk meg, de a következõ évi hír már tartogat meglepetéseket.

Enyedi Sándor és Fejér László még csak az 1895. december 25. és 29-i színházi szereplésekrõl ír, de emellett rábukkantam még egy dá­tum­ra. Az év végén valóban itt játszott Rakodczay Pál színtársulatával, de januárban is volt vendége a színháznak, pontosabban 1895. január 14., 15., február 24-én. Egy újságcikket idézek: „…A szereplõk közül Ha­lasi Ádámja csak a pathetikusabb jelenetekben érvényesült tel­je­sen… Hadrik Anna Évája minden sajátosabb vonás nélkül, de jól volt el­szavalva… Delli elég jó társalgási színész, hanem Lucifernek na­gyon vékony kaliberû. Miért nem maradt e szerep Gyõzõnél, a ki ta­valy tisztességgel sikerrel megbirkózott vele…”

    Eme idézetbõl nemcsak az derül ki, hogy 1895-ben két társulat – Pes­ti Ihász Lajosé és Rakodczay Pálé – játszott Kecskeméten, hanem az is, hogy az elõzõ évben Az ember tragédiáját kétszer adták elõ. Azt a dátumot, amikor Demény Albertet felváltotta az a bizonyos Gyõzõ, nem tudtam kideríteni.

1895-ben, a millenniumi ünnepségsorozat legnagyobb ünnepén, ka­rá­csonykor és 29-én is játszották a Tragédiát Kecskeméten. Ami azon­ban meglepõ, hogy semmiféle adatot nem közölnek errõl a lapban. Pe­dig egy millenniumi karácsonyi elõadás nagy esemény, csak egyszer van az életben, de sem elõtte, sem utána nem közölnek le cikket ezzel kap­csolatban. Bár biztos vagyok benne, hogy megtörtént, mert a Szín­ház­tudományi Szemle is közzé tette.

    Ezután két évig nem is játsszák a mûvet Kecskeméten. A kö­vet­ke­zõ dátum 1897. február 13., 14., március 26. Errõl két rövid, de so­kat­mon­dó cikket találtam. Az elsõ azt említi, hogy tavaly óta sokat fej­lõ­dött Rakodczay játéka. Vagyis biztos, hogy 1896-ban is ven­dé­geskedett a társulat Kecskeméten, ám errõl szintén nincs adat a Kecs­keméti La­pok-ban.

    A következõ március 21-i szám 5. oldalán ezt közölték: „pénteken fél helyárakkal Az ember tragédiája”; már említettem, hogy az újság va­sárnaponként jelenik meg. Tehát, ha ez a szám március 21-én látott nap­világot, csak ötöt kell hozzáadni, és megkapjuk a 26-át pénteket mint dátumot.

Ezután megint sok idõ eltelik, mire újra mûsorra tûzik a mûvet. 1903. január 29., 31., február 1., 2., 3., 8., 10., 11., 15., 20., március 6., 22., tehát összesen tizenkétszer látta Kecskemét a mûvet.

    Nagy megelégedésemre itt megint felfedezhettem 4 új dátumot. Eh­hez hat cikk állt rendelkezésemre, de csak arról beszélek, amely az el­sõ kritika 1884 óta, ami kimerítõen szól a külcsínrõl és a belbecsrõl. Itt ki­derül, hogy az eltelt idõben a színház megújult, a színészek kép­zet­teb­bek lettek, a színháznak több a pénze az új díszletekre, és hogy volt elõ­adás február 10-én, 11-én, 15-én. Az ezt követõ cikkek be­szá­mol­nak a 20-i és március 22-i mûsorról.

Négy év múlva, 1907. január 1-jén, 2-án, 8-án, 14-én is játszották a színészek a mûvet. Minden cikk arról ír, hogy az eltelt idõ alatt a szín­játszás és az azt követõ kritikák beértek és tökéletesedtek. És va­ló­ban, ezekben az írásokban hangzik el olyan kritika, ami több mint a jel­mezek és díszletek leírása. Itt olvastam egy megmosolyogtató ren­de­zõi tévedésrõl is. Így hangzik: „Szép számú közönség gyûlt össze Ma­dách nagy alkotásának, nagy elõadására, ezen az estén a színészek já­té­ka elégedettséggel töltött el, de sajnálom, hogy a londoni színt és a fa­lansztert kihagyták a bemutatóból. De hogy Kepler a francia for­ra­da­lom után mért nem ébredt fel, azt nem tudjuk.”

Hosszú szünet következett: 1908 és 1946 között nem tudósít a Kecs­keméti Lapok Tragédia-elõadásokról.

A II. világháború után két évvel végre ismét mûsorra kerül: 1947. no­vember 2., 3., 4., 11., erre a dátumra akadtam rá elsõként, és nem is gon­doltam, hogy ezeket én fedeztem fel.

    Ez az év azonban nagyon gyászos a színház történetében, mert nem elég, hogy szegény a színház és a színészeket úgy kell elhelyezni egy-egy családnál, de a nézõk is elkerülik a színházat. A cikkek arról szá­mol­nak be, hogy 2-án és 3-án még megtartották az elõadást, de 4-én már csak 12 ember látogatott el oda. Szalay Károly igazgató maga ír az újságba, hogy ezt a lehetetlen helyzetet megoldja. Ám ekkor még nem is sejtette, hogy milyen megrázkódtatás fogja érni. Idézem: „Kecs­kemét sohasem tartozott azon városok közé, ahonnan a szín­i­gaz­ga­tók anyagiakban meggazdagodva távoztak el. Az idei színi sze­zon­ban azonban még nálunk is példátlan, párját ritkító események tör­tén­tek.” Ezután beszámol arról az elõadásról, amire csak 12-en mentek el, majd így folytatja: „Mindezt betetézte a tegnap estére meghirdetett elõ­adás iránt megnyilvánult »általános« nagy érdeklõdés. Katona Jó­zsef születésének évfordulóján az ünnepi díszelõadásra mindössze és vissza csak 3 merész vállalkozó vetemedett annyira, hogy jegyet vált­son. Az elõadás ezek után persze elmaradt…”

    Ilyen persze soha nem fordult elõ többet, mert pl. 1962. október 10-én már nem kellett a nézõket agitálni, jöttek maguktól is. Így volt ez még 1989-ben is, csak késõbb kezdett hanyatlani a pezsgõ színházi élet. 1989. szeptember 29-én azonban még érdekelte az embereket a szín­ház, de már akkor sem olyan színházat szerettek volna a kecskemétiek, mint amilyen most van. Már akkor is a színes, gazdag, életszerû dísz­le­tet részesítették elõnyben a modernnel szemben. Már akkor is a tra­di­ci­onális rendezést óhajtottak, s nem Bodolay Géza modernségét.

    Talán megérjük, hogy olyan társulatigazgatót szerzõdtetnek a Kecs­keméti Színházhoz, aki ugyanúgy tud hatni a fiatalokra és a kö­zép­korúakra, aki egyszerre újító és tradicionális, régi és új. Remélem, hogy a fiatal rendezõk azon törekvése, hogy kitûnjenek a tömegbõl, nem megy a Tragédia-rendezések rovására. Remélem, hogy a Tra­gé­di­át 20 év múlva és késõbb is Madách mûvébõl, szövegébõl kiindulva fog­ják értelmezni, színre vinni. Vagyis nem másítják meg, nem tor­zít­ják el a mondanivalóját a modern rendezések.

Promenád az idõben

1884-ben Kecskeméten egy cikk született, ugyanis két elõadás volt, ezt kö­vetõen 49 látott napvilágot. Némi bonyolult matematikai szá­mí­tá­sok után elmondható, hogy összesen negyvennégy elõadást látott a kö­zönség a hí­rös városban. Ezek a következõk:

1884

Kecskemét: 1884. november 15., 30.

Sághy Zsigmond társulata

Ádám: Krémer Sándor

Éva: Sághyné Kétszeri Anna

Lucifer: Fábián László

Rendezõ: Sághy Zsigmond

Forrás: Fejér László

1893

Kecskemét: 1893. január 28., 29., 30., február 11., 26., március 4., 5., 18., 19.

Pesti Ihász Lajos társulata

Ádám: Baghy Gyula

Éva: Márkus Ilona

Lucifer: Demény Albert

Díszlet: Beczkóy József

Forrás: Enyedi Sándor

1894

Kecskemét: 1894. január 27., 28., 29.

Pesti Ihász Lajos társulata

Ádám: Baghy Gyula

Éva: Márkus Ilona

Lucifer: Demény Albert

Díszlet: Beczkóy József

Forrás: Enyedi Sándor

1895

Kecskemét: 1895. január 14., 15., február 24.

Pesti Ihász Lajos társulata

Ádám: Halasi Béla

Éva: Hadrik Anna

Lucifer: Delli Lajos

Díszlet: Beczkóy József

Kecskemét: 1895. december 25., 29.

Rakodczay Pál színtársulata

Ádám: Morvai Antal

Éva: Csetényi Júlia

Lucifer: Rakodczay Pál

Rendezõ: Rakodczay Pál

Díszlet: ifj. Lehmann Mór

Forrás: Sulyán Andrea

1897

Kecskemét: 1897. február 13., 14., március 26.

Rakodczay Pál színtársulata

Ádám: Morvai Antal

Éva: Bera Paula

Lucifer: Rakodczay Pál

Rendezõ: Rakodczay Pál

Díszlet: ifj. Lehmann Mór

Forrás: Sulyán Andrea

1903

Kecskemét: 1903. január 29., 21., február 1., 2., 3., 8., 10,. 11., 15., 20., március 6., 22.

Kövessy Albert színtársulata

Ádám: Könyves Jenõ

Éva: Makó Aida

Lucifer: Benedek Gyula

Díszlet: Bognár Ferenc

Forrás: Enyedi Sándor

1907

Kecskemét: 1907. január 1., 2., 8., 14.

Bihari Ákos színtársulata

Ádám: Pataki József

Éva: Vécsey Ilona

Lucifer: Bihari Ákos

Rendezõ: Bihari Ákos

Forrás: Enyedi Sándor

1947

Kecskemét: 1947. november 2., 3., 4., (11.)

Szalay Károly színtársulata

Ádám: Mezei Lajos

Éva: Könyves Tóth Erzsi

Lucifer: Farkas József

Forrás: Saját gyûjtemény

1962

Kecskemét: 1962. október 27.

Radó Vilmos társulata

Ádám: Simon György

Éva: Bege Margit

Lucifer: Bárdi György m. v.

Rendezõ: Udvaros Béla

Forrás: Fejér László

1989

Kecskemét: 1989. szeptember 29.

Lendvay Ferenc társulata

Ádám: Orth Mihály

Éva: Maronka Csilla

Lucifer: Vitéz László

Rendezõ: Nagy Attila

Forrás: Fejér László