Árpás Károly
Egy keltezetlen harci dal
(Madách Imre: Katona dala)
A szöveg körüljárása
A költő Madách nem könnyítette meg a filológusok dolgát; hiába rendezte el élete végén a kiadásra szánt költeményeket, az adatolás tudatos hiánya lehetetlenné teszi a hagyományos megközelítést.1 A költői elhelyezés rögzített szándéka ugyan minden igényt kielégítene – „Második rész. 2. Jellemzések”2 –, csak éppen az nem deríthető ki, hogy miért „második rész”; azon belül miért a „2.” egység és hogy mit ért a szerző a „Jellemzések” címszó alatt. Mert hogy nem a genree = zsáner = jellemrajz lírai műfaj igényeinek való megfelelésről van szó, abban egyetérthetnek a Madách-kutatók és az irodalomelmélettel (poétikával) foglalkozók. Mit kezdhetünk az adatolhatatlan és az elhelyezés szempontjából értelmezhetetlen szöveggel?
Könnyen adódik a válasz: vizsgáljuk meg az analógiákat!
Tudnunk kell, hogy Madách soha nem volt katona, tehát életélményre nem támaszkodhatott.
Ha abból indulunk ki, hogy Madách a katonai létet részben a zsarnoki, abszolutista akaratot kiszolgáló hatalmi eszköznek tekintette, akkor szinte bármelyik időpontba elhelyezhetjük a költeményt a Madách-életút időbeli keretén belül. Viszont az ilyen felfogás nem fér össze a szövegbe rejtett jelentéssel.
Ám ha a szöveg jelentését vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy nem a feudális abszolutizmus zsoldoshadseregének katonájáról van szó, hanem kimondatlanul is a szabadságharc tudatos résztvevőjéről. Ebben az esetben könnyen találhatunk analóg alkotásokra! Magam hármat is említenék: Arany János Nemzetőr dalát, Czuczor Gergely Riadóját (Sikolt a harci síp, riadj magyar, riadj…) és Petőfi Sándor Csatában című alkotását. (Úgy vélem, ide illeszthető a Párizsi szín katonatisztjének figurája és monológja is!) De hogy Madách költeménye akkora hatású lenne, mint az említett szerzők bármely verse is, az kétlem. Íme a problémás szöveg:
Katona dala
Indulóra pörg a dob, szól
A harsona.
El hát innen más vidékre,
Fel katona !
5 Úgy tekintsék itt a lányok,
Hogy mindnyájan
Egytől-egyig elhullottunk
A csatában.
Nékik is jobb, nincs költségük
10 Fátyolokra,
Nekünk is jobb, mert miénk még
Ez az óra.
A jövőben a halál már
Ránk köszönthet,
15 El ne sírjuk hát hiába
Ezt a percet.
Hisz azért van minden tájnak
Tán virága,
Hogy bárhol pihen a bajnok
20 Ott találja.
S hol számára a dicsőség
Majd ágyat vet,
Ottan is virágszál álljon
Ágya mellett.
Közös cél mind a négy alkotásban a katonai hivatás jelentése-jellemzése (kimondva és/vagy kimondatlanul a haza, a nép szolgálata), valamint a ritmikusság. De milyen Madách verse?
A Madách-mű ritmikai vizsgálata
A ritmikai vizsgálat alapja a szótagszám; az általunk ismert és használt verselési formák a szótagokhoz kapcsolódnak. A kézirat és a kiadás tükre egyértelműnek mutatkozik: a költemény 24 sorból áll; a páratlanok 8, a párosak 4 szótagúak. De van egy figyelemre méltó tulajdonságuk: a 3–4. és az 5–6. sorok kivételével soráthajlás köti össze a tükörben különálló részeket.3 Úgy vélem, egyszerűbb, ha 12 („1–12.”) négyütemű tizenkettes sorral számolunk.
Az világos, hogy ütemhangsúlyos, azaz magyaros verselésről beszélhetünk. Meglehetősen ritka formát választott a költő: 4–4–3–1. Ettől csak egyetlen esetben4 tér el, a nyitósorban („1”=1–2.): 4–3–4–1. Mindehhez – a művészi pontossághoz – viszonyítva csak két esetben változtat az ütemek „tisztaságán”: az ütemhatár kétszer szakít meg szót. Először a „10”-ben: „Hogy bárhol pi – hen a bajnok”, majd a „12”-ben: „Ottan is vi – rágszál álljon”. Ez nagyon kevés.5 Madách alkotásában a ritmizálásnak erős szerepe van, de ez a ritmus dallammal nehezen párosítható – jómagam sem indulót, sem katonaéneket nem ismerek ilyen ütemezésben.
Ha pedig a dal rímelését nézem, akkor azt tapasztalom, hogy Madách versét gyenge párosrímek jellemzik: többségük kétszótagos asszonánc – kivéve a „IV”-et és a „VI”-ot, ott egyszótagosak. Viszont elengedhetetlen a tudomásul vétele annak, hogy a hat párrím összekapcsolja a hat versmondatot. Ezzel hat versszak jön létre, amellyel a későbbiekben könnyebben dolgozhatunk:
„I.”= „1” + „2” = 1–4. sorok;
„II.”= „3” + „4” = 5–8. sorok;
„III.”= „5” + „6” = 9–12. sorok;
„IV.”= „7” + „8” = 13–16. sorok;
„V.”= „9” + „10” = 17–20. sorok;
„VI.”= „11” + „12” = 21–24. sorok.
Mindemellett megállapítjuk, hogy a ritmikának és a rímnek e versben nincs meghatározó szerepe!6 Akkor hol a titok?
Szerkezet és retorizáltság
Ha nem is ajánlott a lírai alkotások esetében, itt mégis helyénvalónak tartom, hogy a Madách-vers szerkezetét a retorika felől közelítsük meg!
Amikor a szónoki beszéd7 jellemzőit vesszük alapul, akkor a következő egységekre figyelhetünk föl:
A, Megszólítás („I.”) – időpont
– hely „el innen”
– személy: „katona”
B, Tétel („II.”): ha elmegyünk, akkor számukra [lányok] meghaltunk
C, Bizonyítás
– nekik=lányok („III”/5.)
– nekünk=katonák („III”/6.)
D, Következtetés
– a jövőt ne vigyük a jelenbe („IV.”)
– a jövő kecsegtet jóval is („V.”)
E, Zárás („VI.”)
Virágszál: növény ® koszorú
leány
Aki érti, az belátja: beszédnek jobb a mű, mint lírai alkotásnak (bármi légyen is a műfaja). Ám ha megvizsgáljuk a közösségi, befogadói hatások lehetséges eszközeit (a figurákat8 és a trópusokat9), akkor be kell látnunk: Madách nem épített ezekre az eszközökre! A 14/85-ös alakzati, illetve a 17/85-ös költői képekre vonatkozó sűrűség olyan elenyésző eredményt ad, olyan csekély jelentőségű, hogy nem számolhatunk vele.
Akkor mit hordoz a vers? Mitől vers a vers? Miért olvassuk Madách alkotását?
Az asztalfiók csapdája
Madách hosszú költői pályafutását viszonylag sok megnyilatkozással értelmezte. Mindegyiknek lényege volt, hogy az „elsőre” létrejött műalkotást „pihenteti”, majd utána bocsátja értő bírálók kezébe.
Aki kézbe veszi a Halász-féle kiadás második kötetét, az elrettenhet az életmű lírai mennyiségétől. Ám ne felejtsük: Madáchnak voltak sejtései saját lírai termésének minőségéről: egyrészt ismereteink szerint lírai alkotással egyszer sem indult az MTA vagy a Kisfaludy Társaság pályázatain. Másrészt volt érzéke, hogy olyan valakit (Bérczy Károlyt) kérjen meg a költői hagyaték gondozójának, aki költőként nem tartozott az ún. második vonalba sem (fordítói teljesítményétől eltekintve).
Így reménykedhetett abban, hogy az asztalfióknak készült, a költői önértékelés alapján önálló életesélyt nem kapott cikluskompozíció sikere és hírneve „hullámán” mégis megjelenhet. A pályáját bevégző költő szándéka, emberi esendősége közel áll hozzánk. Ugyanakkor örülünk, hogy nem semmisítette meg ezeket az alkotásokat, mert nemcsak a nagy művek torzóinak, tanulmányainak foghatók fel, hanem az emberi Madáchot állítják elénk – esendősége, gyengesége szeretni valóbb, mint zsenialitása.
Jegyzetek
1. Lásd erről még Varga Magdolna: Madách költői tudatossága: egy ars poetica vizsgálata in XII. Madách Szimpózium Budapest–Csesztve–Balassagyarmat 2005 Vissza a szöveghez.
2. In Madách Imre Összes Művei II. Sajtó alá rendezte, bevezette és a jegyzeteket írta Halász Gábor Bp., 1942. 1169. Ugyanitt lentebb Halász részletezve ismerteti a kéziratköteg jellemzőit is.
3. Ez a négy sor az egész szövegnek a cím nélkül számítva 1/6-a; elenyésző különbség.
4. Ez az egésznek 1/12-ed része – elenyészőnek számít.
5. Nem abból kell kiindulni, hogy a rekonstruált 12 sorból 2-ben van hiba (bár az 1/6 nem nagy eltérés), hanem hogy a 48 ütemből csak 2 bont meg szót – ez az 1/24 elhanyagolható eltérés. Vissza a szöveghez
6. Vessük össze ismételten az analógiának választott szerzők alkotásaival!
7. Magyar nyelvtan VI (Retorika) Tankönyvpótló jegyzet a hatosztályos gimnázium hatodik osztályos tanulói számára Szeged, 1997.
8. Figurák (eredeti sorszámokkal): Ismétléses – 6 [Anafora: 9–11.; 20–23.; (2); Figura etimológika: 7.; 20–23. (2); Gondolatpárhuzam: 1–2.; 9–12.; (2)]
Cserén alapuló – 2 [Inverzió: 3–4.; 17–18.; (2)]
Kihagyásos – 3 [Eufémia: 13–14.; 21–22. (2); Zeugma: 1–2.; (1)]
Pragmatikus – 3 [Feddés: 11–12.; 15–16. (2); Felkiáltás: 3–4.; (1)]
Összesen 14 ® 85 szó
9. Trópusok (eredeti sorszámokkal): Metaforikus – 5 [Csonka metafora: 7.; 18.; 23. (3); Megszemélyesítés: 1.; 1–2; 14.; 21–22.; 23. (5)]
Metonimikus – 12 [Időbeli metonímia: 12.; 16.; (2); Térbeli metonímia: 3.; (1); Ok-okozati metonímia: 1.; 1.; 1–2.; 10.; 21–22.; (5); Faj–nem szinekdoché: 16.; (1); Egyes szám-többes szám szinekdoché: 1.; 1–2.; 4.; (3)
Összesen 17 ® 85 szó Vissza a szöveghez