Bene Zoltán

Az „elsõ magyar szépmûvészeti folyóírás”

és Madách Imre

I. A Regélõ-Honmûvész kilenc esztendeje

(1833. április 1-tõl 1841. végéig)

1., A Regélõ-Honmûvész indulása, helye a reformkor folyóirat-kul­tú­rá­jában

1825 sok tekintetben korszakhatár. I. Ferenc ekkor hívja össze hosszú szü­net után újra a diétát, azaz az országgyûlést. Ám mégsem ez a ha­gyo­mányosan elfogadott évszám, sokkal inkább 1830 lehet a re­form­kor kezdete. Ez az az esztendõ ugyanis, amikor megjelent Széchenyi Ist­ván Hitel címû nagyhatású mûve; az az év, amikor Párizsban újabb for­radalom tört ki, s ezzel Nyugat-Európában tulajdonképpen gyõzött, Eu­rópa egyéb részein pedig megkezdte elõretörését a liberalizmus.¹ S ez a megközelítés egyben azt is jelenti, hogy Magyarországon a re­form­kor egyet jelent a szabadelvûség térnyerésével, terjedésével, s a kor­szak ilyen értelemben is elõkészíti a liberális eszméken nyugvó 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot, amely (például az Eötvös Jó­zsef nevéhez kapcsolható oktatási törvénnyel) a korszak leg­li­be­rá­li­sabb, leghaladóbb jogszabályainak egész sorát alkotja meg.

A tizenkilencedik század elsõ felének magyar liberalizmusa tehát erõ­sen köthetõ éppen Széchenyihez. Ez az állítás némiképp pa­ra­dox­nak tûnik. Hiszen „a legnagyobb magyar” (ahogyan Kossuth késõbb, ne­vezetes polémiájuk idején, nem minden él nélkül nevezte) „gon­do­la­tai mögött a 18. század jellemzõ normái álltak.”² Ezzel, illetõleg a nagy francia forradalom és a napóleoni háborúk okozta általános sok­kal is magyarázható a forradalomtól és a köztársasági eszméktõl való fé­lelme, ódzkodása, a monarchiába és az uralkodó dinasztiába vetett hi­te, s az a meggyõzõdése, hogy Magyarország csak reformok útján, lé­pésrõl lépésre emelkedhet fel, nem pedig egy mindent elsöprõ, hir­te­len változást hozó revolúció folytán. Mégis jogos ehhez a dátumhoz, s eh­hez a mûhöz kapcsolni a magyar szabadelvû mozgalom kibonta­ko­zá­sának és a reformkornak a kezdetét. Ez a mû ugyanis már nem a fel­vi­lágosodás gondolatkörébõl táplálkozik, éppen ezért ingerli vitára a kon­zervatív erõket és a rendi ellenzéket egyaránt, s éppen ezért ír az a Dessewffy József Taglalat címen választ rá, aki „a nemesi ellenzéknek a rendi felvilágosodás hagyományait folytató elitjéhez tartozott.”³ Az, hogy Széchenyi mûve annyira zavarta õt, hogy tollat ragadott ellene, azt bizonyítja: a Hitel gondolkodása már teljességgel elfogadhatatlan a szá­mára, tehát valami új kezdõdött, valami, ami más, ami merészebb, mint a rendi ellenzéki politika.

A Hitelt két újabb mû, a Világ (1831) és a Stádium (1833) követi. Szé­chenyi ezekben fejti ki programját, amely társadalmi és gazdasági re­formokat kíván, végsõ soron a polgárosodás megindítását, tá­mo­ga­tá­sát, elõsegítését. 1833-ban egy másik, reformokat, mihamarabbi vál­to­zá­sokat kívánó, a feudális-középkori viszonyok felszámolását sürgetõ írás is megjelenik: báró Wesselényi Miklós Balítéletek címû könyve.

Az 1830-as évek elején a korabeli magyar szabadelvû ellenzék két ve­zéralakja szólalt meg ezekben a mûvekben: Széchenyi, és a nála jó­val radikálisabb Wesselényi – mindketten az arisztokrácia tagjai. Út­ja­ik azonban hamarosan szétválnak, hiszen elõbbi nem követeli a di­nasz­tia leváltását, nem kritizálja az uralkodót és közvetlen környezetét, utób­bi ezzel szemben élesen bírálja a Habsburg-kormányzatot is, és „a ren­di alkotmány hibáiért már elsõsorban Bécset okolja.”⁴

A csakhamar, Széchenyi részleges háttérbe szorulásával igazi ve­zér­egyéniséggé váló Wesselényi köréhez csatlakozik az ifjú nemzedék egyik legtehetségesebb alakja, Kossuth Lajos. Õ az, aki elõször képes iga­zán meghatározó módon, jelentõs mértékben hatni az emberekre a saj­tón keresztül: 1832 és 1836 között a pozsonyi Országgyûlési Tu­dó­sí­tásokkal, majd 1836 után a pesti Törvényhatósági Tudósításokkal köz­vélemény-formáló erõvé, a szabadelvû gondolatok nép­sze­rû­sí­tõ­jé­vé, propagálójává válik. Kossuth pedig már nem a fõnemesek, hanem a kisnemesség soraiból kerül ki. De nem csak õ, hanem az író-költõ Köl­csey Ferenc, vagy a fiatalsága ellenére már nagy tiszteletnek ör­ven­dõ Deák Ferenc is ebbõl a társadalmi rétegbõl, közegbõl érkezik, hi­szen az elmaradott, feudális jellegû magyar társadalomban a gaz­da­sá­gi­lag gyenge, ráadásul nagyrészt nem magyar anyanyelvû és tudatú pol­gárság politikai szerepét ennek a rétegnek (nem túl nagy létszámú) ha­ladó gondolkodású csoportjai veszik át.

S ezeknek a csoportoknak politikai küzdelmei már javarészt az új­sá­gok hasábjain folynak, méghozzá nem a kifejezetten politikai jellegû la­pok, sokkal inkább az irodalmi, tudományos, kritikai jellegû újságok ha­sábjain, amelyek nem egy esetben az egyes lapok mellékleteit (mel­lék­lapjait) jelentik, mivel a kor szokása szerint az újságok mel­lék­la­po­kat indítanak, ezekben pedig elsõsorban ilyen (azaz irodalmi, mû­vé­sze­ti, kritikai vagy tudományos) témájú írások látnak napvilágot. – Hogy miért nem a politikai sajtó vállalta fel a haladás ügyét, annak oka leg­inkább a cenzúra intézményében keresendõ, amely a Habsburg-ha­ta­lom elsõ számú eszköze volt a magyar reformtörekvésekkel szem­ben. Amelyik újság nem a Habsburg érdekeket szolgálta, cikkei nem vol­tak lojálisak Bécshez, az egyszerûen nem jelenhetett meg, s a ha­la­dás eszméit ilyen körülmények között álcázni kellett, hiszen egyébként nem akadt fórum, ahol nyíltan lehetett volna vállalni õket.

Egy-egy lap sok esetben a mögötte állók politikai-társadalmi el­kép­ze­léseinek a szócsövévé vált (ebben az esetben nem feltétlenül negatív ér­telemben!):

Széchenyi István lapja a Jelenkor volt, amely 1832 és 1848 között je­lent meg, s például 1837-ben, 4000 elõfizetõjével jelentõs köz­vé­le­mény-formáló tényezõnek mondható. A Jelenkor melléklapjában, a Tár­salkodóban fejtette ki gondolatait Széchenyi, többek között a dunai gõz­hajózás kérdésében. Széchenyi legnagyobb „ellenfele”, Kossuth La­jos 1832 és 1836 között a már említett Országgyûlési Tu­dó­sí­tá­sok­ban teremtett magának nyilvánosságot, majd 1836/37-ben az ennek mint­egy folytatásaként mûködõ Törvényhatósági Tudósítások ol­da­la­in.⁵ Ismert újság volt a Hasznos Mulatságok, amelybe 1824/25-ben Mát­ray Gábor is írogatott.⁶ Jelentõs folyóirata a kornak az Élet és Li­te­ratúra, Kölcsey Ferenc és Szemere Pál vállalkozása (1826–29, 1827-tõl Muzárion címen). A még 1817-ben indult Tudományos Gyûj­te­mény is népszerû, tekintélyes lapnak számított, s rangját csak emelte, hogy 1828-tól négy éven keresztül Vö­rös­mar­ty Mihály szerkesztette.

1831-ben indította el Bajza József a Kri­ti­kai Lapokat (1837-ig élt a kez­deményezés), s ezekben az években ala­kult ki a Vörösmarty-Bajza-Sche­del triász (a legutóbbiból késõbb Tol­dy lett), amely meghatározó je­lentõséggel bírt a kor sajtójának vi­lá­gá­ban. Õk hárman bocsátották út­jára 1837-ben az Athenaeumot és kri­ti­kai melléklapját, a Fi­gyel­me­zõt, az évtized talán legnagyobb súlyú új­ság-párosát, amely hamarosan ve­zetõ szerepre tett szert: itt publikált Kos­suth Lajos a Tör­vény­ha­tó­sá­gi Tudósítások megszûnését követõen, eb­be írt Eötvös József, a cent­ra­listák vezéregyénisége, de a következõ év­tized elején majd Petõfi is itt jelenik meg, itt lép közönsége elé.

Er­délyben (a reformer ellenzék újsága az Erdélyi Híradó, a kon­zer­va­tí­vok folyóirata a Múlt és Jelen), Felsõ-Magyarországon (pl. Felsõ Ma­gyar­országi Minerva, 1825–1836) és az ország egyéb vidékein is je­lentõs folyóiratkultúra virágzik ebben az idõszakban. Divatlapok, ké­pes újságok, tudományos gyûjtemények jelennek meg, a sajtóélet fel­pezs­dül: az évtizedben 98 (!) sajtótermék mûködik Magyarországon.⁷

Ilyen szellemi közegben, efféle elõzmények után, Vörösmarty Mi­hály közbenjárására indulhatott útjára 1833. április 1-jén a Regélõ-Hon­mûvész.⁸ A folyóirat tulajdonképpen irodalmi divatlap volt, a szó ak­kori értelmében, amit ma talán szépirodalmi folyóiratnak neveznénk, de elég rosszul tennénk, mert az elnevezés erõsen félrevezetõ.

Elindítója, Mátray (tulajdonképpen ekkor még Rothkrepf) Gábor⁹ 1830-ban, mi­kor felhagyott a nevelõsködéssel, megpályázta a Szé­ché­nyi Könyv­tár egyik újonnan létrehozott (afféle segéd-könyvtárõri) ál­lá­sát, ám ek­kor még elutasították, annak ellenére, hogy magától Horvát Ist­vántól, az akkori „fõkönyvtárostól” kért segítséget, akivel 1829 óta biz­tosan kap­csolatot tartott, de nem kizárt, hogy még korábbra nyúlik vissza az is­meretségük. Annak ellenére, hogy nem kapta meg az állást, no­vem­ber­ben mégis visszatért Pestre, befejezte jogi tanulmányait, és el­in­dí­tot­ta azt a hosszadalmas folyamatot, amelynek vége 1832. de­cem­ber 24-én – mintegy karácsonyi ajándék gyanánt – egy magyar nyel­vû fo­lyó­irat engedélye volt.¹⁰ Az engedély egyetlen feltételt sza­bott: a lap­ban mindenféle politikai témát kerülni kell. (A lapengedély el­nye­ré­sé­hez egyébként 8000 ezüst forint kaucióra volt szükség. Ennyi pén­ze Mát­raynak természetesen nem volt, az összeget helyette Széché­nyi La­jos gróf tette le, akinek házánál korábban nevelõsködött.¹¹) A jó­vá­ha­gyás birtokában, a következõ év április 1-jén megjelent a lap el­sõ szá­ma.

Mint már említettem, Mátray lapja divatlap volt. Ez a laptípus az 1830-as években jelent meg Magyarországon – nem utolsósorban a vá­ro­siasodás és az ezzel együtt járó polgárosodás elõrehaladtának kö­vet­kez­tében – de csak késõbb nevezték el így. Elnevezése arra utal, hogy di­vatképeket közölt. Természetesen nem olyan divatlapra kell asszo­ci­ál­nunk, amikor a XIX. századi divatlapokra gondolunk, amilyen ma­nap­ság (mondjuk) a népszerû Burda magazin, hanem mûvészetekkel és a társasági élettel foglalkozó lapokat kell elképzelnünk. Ennek értel­mé­ben nevezték ezt a laptípust (pl. Mátray) „szépmûvészeti folyóírás”-nak is, ám a szépmûvészeti jelzõ nem egy esetben hamarosan „szép­i­ro­dal­mi”-ra változott. (Hiszen a mûvészetek közt Magyarországon abban a korban elsõ az irodalom.)

Az ilyen jellegû újságok általában két részbõl álltak: egy szép­i­ro­dal­mi folyóiratból és egy olyan mellékletbõl vagy társlapból, amely leg­inkább a mai igényesebb magazinoknak felel meg (ez, legalábbis a mel­léklet esetében feltétlenül a „társasélet és divatvilág” híreit, ese­mé­nye­it közölte, mutatta be).

Mátray Gábor folyóiratának esetében társlapokról: a Regélõrõl és a Hon­mûvészrõl van szó, ezért is emlegetjük általában Regélõ-Hon­mû­vész­ként Mátray újságját. Ez a folyóirat tehát két egyenrangú saj­tó­ter­mék­bõl áll, melyek között nincs alá-fölérendeltségi viszony: a Regélõ hi­vatott irodalmi alkotások (elbeszélések, útleírások, igényes élet­raj­zok, történelmi tárgyú cikkek,¹² versek stb.) által szórakoztatni a kö­zön­séget, a Honmûvész pedig a mûvészetek, mûvészi alkotások be­mu­ta­tásának, színházi tárgyú írásoknak, tudományos érdekességek le­í­rá­sá­nak (tudományos igény és tudományos magyarázatok nélkül!), öl­töz­kö­dési szokásokkal (végsõ soron a divattal) foglalkozó írásoknak, kon­cer­teket, társadalmi eseményeket taglaló cikkeknek stb. a fóruma. Vi­szont a kettõ együtt egy egész, egyik sem elõrébb való, mint a másik, el­választhatatlanok egymástól, illetõleg, ha kettéválasztjuk a kettõt, az­zal kicsit meg is hamisítjuk, meg is csonkítjuk õket. Mi sem bizonyítja
ezt jobban, mint a két lap mindvégig azonos terjedelme. Igaz ugyan, hogy a szakirodalom általában a Regélõt fõlapnak nevezi,¹³ érzésem sze­rint azonban esetünkben nem errõl van szó, hanem arról, hogy a Re­gélõ és a Honmûvész egy és ugyanazon folyóirat két arca.

A korszak néhány más lapja ezzel szemben mellékletként jelentette meg a társasági élettel foglalkozó írásait. Ilyen volt például a pesti né­met polgárok német nyelvû Spiegel címû folyóirata, amely etalonnak szá­mított a magyar lapok szemében is (mellékletét Schmetterling cím­mel nyomták); vagy a magyar nyelvû Honderû (mellékletét Pesti Sza­lon címen adta ki). Ezekben az esetekben a fõlap és ennek profilja a fon­tosabb, a melléklet csak amolyan ráadás, szerepe korlátozott, ke­vés­bé fontos.

A divatlapok általában a nõi közönséget szerették volna megnyerni, ol­vasótáborukat mindenekelõtt (de nem kizárólag) a hölgyek körébõl kí­vánták toborozni – ez azonban nem jelenti azt, hogy kifejezetten nõi la­pok lettek volna, sõt sokszor éppen a nõk fordultak el leghamarabb egyik­tõl-másiktól. Viszont mindannyian egyöntetûen elhatárolták ma­gu­kat a tudományos lapoktól, amennyiben céljukként a szórakoztatást je­lölték meg.

Ezekben az években, a divatlapok feltûnésével egy idõben áldozik le a felvilágosodás gondolatvilágában gyökerezõ laptípusok (amilyen pl. a Tudományos Gyûjtemény vagy a Felsõ-Magyarországi Minerva) nap­ja, a sajtóviszonyok korszerûsödnek: 1831-ben elindul a Kritikai La­pok, 1832-ben a Jelenkor, ugyanennek az évnek a végén, december 16-án az Országgyûlési Tudósítások, majd a diéta végeztével ennek foly­tatásaként a Törvényhatósági Tudósítások, és nyomukban számos olyan újság, amely már egy modernebb szemléletet tükröz és új új­ság­í­rói eszközöket használ – még ha technikailag néha (pl. Kossuth kéz­i­ra­tos újságai) el is marad a kor követelményeitõl.¹⁴

Ezen új szellemû újságok sorába tartozik tehát a Regélõ-Hon­mû­vész is, amely büszkén vállalt meghatározása és alcíme szerint az „El­sõ Magyar Szépmûvészeti Folyóírás” – és elõtte valóban nem jelent meg Magyarországon, magyar nyelven ilyen jellegû folyóirat. (Persze, a folyóirat szót sem a mai értelemben kell értelmezni, hiszen a Regélõ-Hon­mûvész heti kétszer jelent meg, nem pedig havonta egyszer, mint a
mo­dern folyóiratok.) Igaz, számos irodalmi jellegû lap született már ko­rábban is az országban (Magyar Museum, Urania, Orpheus, Erdélyi Mu­seum), ezek azonban merõben más eszmevilág talaján álltak, sok­ban különbözõ filozófiával mûködtek, sosem deklarálták, hogy a cél­juk szórakoztatás lenne, míg a Regélõ-Honmûvész szerkesztõje már rög­vest az elõfizetõi felhívásában leírja, hogy induló lapja könnyû szó­ra­kozást ígér, s nem tudományos elmélkedést vagy politikai ál­lás­fog­la­lást; mindezt pedig elsõsorban a magyar anyanyelvû nõknek kínálja. Ki­emeli ez a felhívás azt is, hogy a megjelenõ újság olcsó, szín­vo­nal­ban vi­szont nem marad el a hasonló szerkezetû, drága külföldi és ha­zai, de nem magyar nyelvû lapoktól. S valóban így is van: a heti két al­ka­lommal meg­jelenõ Regélõ-Honmûvészt 3 forint 12 krajcárért elõ le­he­tett fizetni egy félévre helyben, azaz Pesten, postán pedig 4 forintért, míg a szin­tén pesti Spiegel ára 4 illetõleg 5 forintra, a színházi tárgyú, Bécs­ben meg­jelenõ Theaterzeitungé pedig 10 forintra rúgott fél­é­ven­ként.¹⁵

Mátray be is tartotta ígéretét. Folyóirata sok tekintetben (és a kö­rül­ményeket figyelembe véve) kiállja a versenyt a korszak hasonló lap­ja­ival. Igaz ez a megállapítás még akkor is, ha eleinte kénytelen volt gyen­gébb színvonalú írásokat (is) közölni, mivel a lap a Ma­gyar­or­szá­gon megszokottnál sokkal sûrûbben jelent meg, ezért íróit általában sür­getni kellett, sokszor pedig gyengébb tollú írók munkái töltötték ki a terjedelemben fennmaradó hézagokat – ez pedig természetesen az egész folyóirat minõségének rovására ment. A korszak neves írói nem vál­laltak szerepet a Regélõ-Honmûvészben, egész egyszerûen azért, mert (mit szépítsünk a dolgon?), derogált nekik egy heti két al­ka­lom­mal megjelenõ, „pusztán” szórakoztatni akaró lapba írni.¹⁶ A szín­vo­nal­ra, különösképpen a kezdeti idõszakban, elsõsorban ezekbõl az okok­ból kifolyólag, sok esetben zavaró egyenetlenség jellemzõ. Ugyan­ak­kor a Regélõ-Honmûvész kiállítása is szerényebb volt vetélytársai kül­le­ménél: egyhasábos, negyedrét formátumban nyomták, kétszer négy lap­ból, azaz tizenhat oldalból állt. Ám az olvasókat nemigen za­var­hat­ta sem a szegényesebb külsõ, sem a színvonalbéli változékonyság, hi­szen már az elsõ évben hétszázan fizettek elõ a lapra.¹⁷ (Igaz, ez az elõ­fizetõi szám késõbb sem nagyon növekedett, inkább átmenetileg né­ha csökkent.)

Az újság szerkesztõsége egyébiránt Mátray Gábor pesti lakása volt, a „halpiaczon alul, a Duna partján, 114. sz.” alatt, a nyomdai mun­ká­kat pedig a pesti Uri utczában található Trattner-Károlyi nyomda vé­gez­te.¹⁸ A szerkesztõ már nem kért pénzt a leadott kéziratok meg­je­len­te­téséért, de még nem is fizetett értük. A szerzõk a hálás köszöneten fe­lül 1–1 tiszteletpéldányt kaptak.¹⁹

2., A Regélõ-Honmûvész felépítése

A kettõs folyóirat közül a Regélõ 6-8 rovatba osztva közölte írásait. Ezek elõtt azonban minden számban egy-egy elbeszélés állt, amelyet idõn­ként, ha a terjedelem megkívánta, folytatásokban adtak közre.

A novella után következõ rovatok ilyen szépcsengésû címeket vi­sel­tek:

Életírás – gyakran egészen magas színvonalú, inspiráló életrajzok ke­rültek ide. Egyedülálló a korszakban, hogy „Tudós magyar asszo­nyok” sorozatcímmel hét magyar asszony életét is bemutatták a ro­vat­ban;

Ország- Népismertetés – ezt a rovatot sajnos a színtelenség, öt­let­te­len­ség jellemzi, a kínálkozó lehetõségeket sorra kihagyják a szerzõk;

Inneplés – néprajzi tárgyú, helyenként igen jó írások gyûjtõhelye, a cik­kek általában jó megfigyelõképességgel, nagy ábrázoló erõvel mu­tat­ják be a népélet egy-egy momentumát, egészen szociográfia-szerû rész­letekre is akadhat az olvasó;

Költészet – számonként egy versnél több nem jelent meg, s nem túl ma­gas színvonalúak, még a korízlést figyelembe véve is érzelgõsek, jel­legtelennek – 1835-tõl a rovat átkerül a Honmûvész hasábjaira;

Különféle – ez a mai „kis vegyes” vagy „érdekességek innen-on­nan”, „kis hírek a nagyvilágból” jellegû rovatnak felel meg;

Világi telegráf – ez szinte ugyanaz, mint az elõzõ, csak rövidebbek a hírei.

Továbbá: Nevettetõ pilula, Tréfaszesz, Mulattató, Rejtvények,²⁰ Je­les mondások, Emlékmondások.

Eme rovatokban igen kedvelt fogása a szerkesztõnek a külföldi pél­dákra való hivatkozás, s afféle igazi bulvársajtóba illõ plety­kál­ko­dás is gyakorta érhetõ tetten ezeken az oldalakon, csakúgy, mint a köz­he­lyesség. Mindemellett ezek a rovatok nem voltak állandóak, abban az értelemben legalábbis nem, hogy nem szerepelt mindegyik va­la­mennyi számban. Az elsõ három például váltotta egymást, a többi sok­szor esetlegesen szerepelt vagy maradt ki, minden bizonnyal a ren­del­ke­zésre álló híranyagnak megfelelõen. A híranyag, pontosabban az új­ság-alapanyag egyébként is meghatározó volt. Mégpedig azért, mert so­sem akadt belõle elég. Valószínûleg ez magyarázza a sok külföldi hírt és a számos fordítást a Regélõ oldalain.

A kettõs folyóirat másik lapja, a szakirodalom által leginkább „le­mel­léklapozott” Honmûvész tartalma, szellemisége, röviden: szer­kesz­té­se Mátray Gábor mellett Garay János nevéhez fûzõdik. Garay maga is szépíró, a Regélõben és más folyóiratokban jelennek meg (nem is rossz) novellái, versei. Máig legismertebb alkotása Az obsitos, amely­ben megteremtette a nagyotmondó katona figurájának magyar vál­to­za­tát, Háry Jánost. Garayról mindenképpen elmondható, hogy érzékeny, a mûvészeteket értõ, nyitott személyiség.

A Honmûvész nyolcoldalnyi anyagát szintén rovatokba rendezve köz­li. Rovatai a következõk:

Természet-tudomány – ide kerülnek a színes tudományos ér­de­kes­sé­gek, amelyeknek szigorúan ismeretterjesztés, figyelemfelkeltés a cél­juk, s nem tudományos elemzés;

Mesterség, mûvészet, szorgalom – ez a rovat eleinte a magyar kis­mes­terségek történetével foglalkozik, mûvészettörténeti és néprajzi ér­dek­lõdéssel egyaránt boncolgatván ezeket, majd a technikai fejlõdés kér­déseit vizsgálja (pl. különféle gépelyekrõl, azaz gépekrõl ír), a tech­ni­kai vívmányokat mutatja be. Ezzel a szerkesztõk célja nem lehet más, mint lobbizás a haladás, a technikai fejlõdés mellett. Mátray oda­adó híve Széchenyi István elképzeléseinek, a családnak is le­kö­te­le­zett­je, nem csodálkozhatunk hát azon, hogy ez a rovat ilyen célokat szol­gál – hiszen ezek a célok Széchenyi István céljai, és Mátray kö­te­les­sé­gé­nek érezte, hogy agitáljon a gróf mellett. Késõbb azonban (nem tud­ni, miért, de nem kizárt, hogy hatalmi nyomásra) a rovat mégis ré­szek­re bomlik, s az így kialakuló részek teljesen más funkciókat töltenek be. Az új rovatok elnevezései önmagukért beszélnek: Festészet, Szob­rá­szat, Építészet, Rézmetszés, Hangászat, Tánc és Szorgalom.

Emlékmondások – a rovat a lap imént említett elkötelezettsége, prog­ramja miatt fontos. Gyakran idéznek ezen a helyen Széchenyi Ist­ván­tól, ami megint csak arra utal, hogy Mátray a „legnagyobb magyar” hold­udvarába tartozónak vélte magát, és kötelességének érezte saját esz­közeivel támogatni a gróf elképzeléseit, vállalkozásait, terveit.

Theatrum, majd késõbb Színház – a Honmûvész talán legérettebb, leg­jobb, leginkább hiánypótló rovata. Nevébõl adódóan itt látnak nap­vi­lágot a színházi tárgyú cikkek. A Honmûvész nagy-nagy szeretettel és odafigyeléssel egyengeti a magyar nyelvû színjátszás útját (Mátray ko­ra ifjúságától színházi ember, gyermekkori játszótársa pedig a ké­sõb­bi Déryné volt), agitál a Pesti Magyar Színház létrehozásáért, szí­ni­is­kola felállítását veti fel, komoly színháztörténeti munkákat ad közre, és jelentõs színházkritikai, ismeretterjesztõ, népszerûsítõ tevékenysége is, amelynek eredményeit ez, a Színház-rovat tartalmazza.²¹ A Kritikai La­pok, egészen pontosan Bajza megtámadta a Honmûvész kritikáit, se­kélyesnek találta azokat. Garay válaszában emlékeztette Bajzát, hogy õk nem kritikákat, nem bírálatokat, hanem tudósításokat ígértek ol­vasóiknak, csakhogy védekezése gyenge lábakon áll, cseppet sem meg­gyõzõ, hiszen a cikkek egy része igenis kritika-igényû, de valóban si­lány írás. (A szakirodalom is többnyire kritikáknak érzi a szóban for­gó cikkeket,²² nem csak Bajza érezte annak a maguk idejében, és nem csak én érzem így ma.) Garayt végül Mátray fékezte meg, így a vita (az egyetlen polémia a lap történetében) abbamaradt.

A Honmûvész további rovatai:

Literatúra – az irodalmi kritikák, tanulmányok, hírek megjelenési he­lye.

Hazai hírelõ; Pesti vizsgáló – ez a két rovat tulajdonképpen a til­tott politikai kérdésekkel foglalkozik, hiszen a reformkor jelszavát tart­va szem elõtt, a hazát és a haladást tárgyalja, a polgárosodás, az ur­ba­ni­záció, a modernizáció eredményeit, nehézségeit adja hírül, buzdítja a pol­gárságot, fejlõdésre serkent.

Viseleti divat – ebbe a rovatokba kerülnek a komolyabbnak ítélt tár­sasági hírek, Pest városának hivatalos eseményei, a divatvilág új­don­ságai.

Régiségek; Új hangmûvek – a címek elárulják, milyen témájúak azok az írások, amelyek ide soroltattak.

A Honmûvész nem egy rovata kísértetiesen emlékeztet a Regélõ egy-egy rovatára. Sõt, néha mintha átfedések lennének a két lap között, egy­szer-egyszer utalnak is egymásra a cikkek. Ez nem adódhat szer­kesz­tõi figyelmetlenségbõl, sokkal inkább abból, hogy a társlapok nem csak szellemileg, de tartalmilag is (a készítõk szándékának meg­fe­le­lõ­en) kiegészítik egymást. Újabb bizonyítéka ez a két lap együvé tar­to­zá­sának és elválaszthatatlanságának, egyenrangúságának, és, azt gon­do­lom, végsõ soron leginkább annak, hogy nem fedi a valóságot, ha a Hon­mûvészt a Regélõ melléklapjaként aposztrofáljuk.

3., A folyóirat megszûnése, utóélete

A Regélõ-Honmûvész ugyan már indulásakor tisztes példányszámot ért el, de so­ha nem haladta meg a 700 elõfizetõt. A XIX. század saj­tó­vi­szonyai kö­zött ez nem lebecsülendõ eredmény, ha a számos egy-két szá­mot meg­élt lapra gondolunk, de nem is irigylésre méltó, ha a több ez­res pél­dányszámú újságok jutnak eszünkbe. A Regélõ-Honmûvész ilyen ol­vasottság, ekkora közönség mellett mindaddig életben tudott ma­rad­ni, amíg az irodalmi élet annyira meg nem erõsödött, hogy már fel tud­ta vállalni a liberalizmus eszméinek népszerûsítését.²³ A lap meg­szû­né­sének egyik közvetlen oka a viszonyok ilyen irányú vál­to­zá­sa, az iro­dalom erõsödése, a másik közvetlen ok pedig tulajdonképpen en­nek az elsõnek is kiváltója, s ez maga a korszakváltás. Kor­szak­vál­tás nem csak az irodalomban, hanem voltaképpen az egész kulturális élet­ben és a közéletben. Ezt a korszakváltást Garay meg is sejti, le is ír­ja egyik cik­kében,²⁴ arra viszont sem õ, sem Mátray nem képes, hogy ne csak hall­ják az idõk szavát, de meg is tudjanak felelni kihívásainak.

1841 végén Mátray Gábor bejelenti visszavonulását a lap­szer­kesz­tés­tõl. A lapkiadási jog Garay Jánoshoz vándorol, aki Regélõ Pesti Di­vat­lap néven indít újságot 1842. januárjában, tõle veszi meg a jogot Er­délyi János 1844 elején, és Vahot Imrével elindítja a Pesti Di­vat­la­pot, amelynek még az év közepétõl Vahot lesz a fõszerkesztõje, Petõfi Sán­dor pedig a segédszerkesztõ. Közvetve bár, de a Pesti Divatlap si­ke­re Mátraynak, vagy ha nem is neki, de az általa megszerzett lap­ki­a­dá­si engedélynek köszönhetõ.

II. A Regélõ-Honmûvész értékelése

A reformkor elsõ magyar irodalmi-mûvészeti folyóirata egy új ki­hí­vá­sok­kal teli, minden szempontból változó világban próbált megfelelni a sa­ját elvárásainak, melyek legtöbbször egybecsengtek a kor el­vá­rá­sa­i­val, és a közönség elvárásainak, amely az igényes szórakozás vágya volt. Ha egyáltalán nem járt volna sikerrel, akkor is azt kellene mon­da­nunk, nagyszabású, merész, elõremutató kísérlet volt. De a Regélõ-Hon­mûvész minden hibája ellenére értékes, nagyrészt tartalmas, ha­la­dó folyóirat volt. Egy olyan országban vette fel a versenyt a leg­kor­sze­rûbb, jóval fejlettebb, éppen polgárosodó (vagy már polgárosodott) vi­szo­nyok közt mûködõ társaival, amely or­szág tulajdonképpen még fe­u­dá­lis keretek közt mûködött, iszonyú tech­nikai és gondolkodásmódbeli le­maradását épphogy csak kezdte le­dol­gozni – és mégis állta a ver­senyt.

Igaz, hogy az úttörõ szerep meglátszik az új­sá­gon: nem igazán gör­dü­lékeny, nem igazán színes, nem igazán izgalmas a híranyag, nem iga­zán jók az elbeszélések – valahogy döcög az egész. Az ötödik év­fo­lyam­tól az utolsó, kilencedik évfolyamig a színvonal az elõ­zõekhez ké­pest egyenletesebbé válik, a szerkesztõi elvek kö­vet­ke­ze­tesebbek, még­is érezhetõ a lapon a hanyatlás. Az irodalmi anyagban túl­súlyba ke­rülnek az eredeti magyar mûvek. Mátray a hazai iro­da­lom­ban mérv­a­dónak Csokonai Vitéz Mihály mellett Virág Benedeket és Kis­faludy Ká­rolyt tekinti, a kortársak közül pedig nagyra tartja például Tán­csics Mi­hályt – tehát egy sok tekintetben radikális, plebejus vo­na­lat, ami­lyen Csokonai vagy Táncsics, összeegyeztethetõnek tart egy mér­sé­kel­tebb vonulattal, amelyhez Virág Benedek és az idõsebb Kis­faludy tartoznak. Egyszersmind mindvégig hû ma­rad Széchenyi el­kép­zeléseihez, még akkor is, ha ezektõl meg­le­he­tõ­sen távol esnek az olyas­fajta ple­be­jus eszmék, mint amilyenek Tán­csics­ra jellemzõek – Vi­rág és Kis­fa­lu­dy azonban már sokkal közelebb áll­nak Széchenyi Ist­ván világához.

Igaz az is, hogy hiába mutat javuló tendenciát az újság, attól a szer­kesz­tés valójában mindvégig (a föntebb már említett különféle okok­ból) következetlen, kiszámíthatatlan, gyakran esetleges marad. De a kö­rülményeket figyelembe véve Mátrayt és munkatársait inkább di­csé­ret illeti, mint megrovás, hiszen „A Regélõ a reformkori hazai új­ság­í­rás elsõ szépirodalmi hajtása volt.”²⁵ S tegyük hozzá: a Honmûvész (egyen­rangú társa és kiegészítõje) egy fejlõdési folyamat része; része an­nak a folyamatnak, amit a „nemzet csinosodása” néven ismerünk.²⁶ Ilyen értelemben is Széchenyihez kapcsolható. Persze, Mátray sze­mé­lyes elkötelezettsége is minden bizonnyal közrejátszott abban, hogy a Re­gélõ-Honmûvész, a néhol feltûnõ radikalizmus ellenére mindvégig a Szé­chenyi István hirdette békés átmenet, a felülrõl irányított, okos re­for­mok híve, ezeket népszerûsíti, ezek mellett tör lándzsát. De bármi volt is az oka, a szándék nemes volta, a segíteni akarás nem vitatható. An­nak az 5–700 elõfizetõnek a világlátását, s azokét, akikhez rajtuk kí­vül még, különféle utakon eljutott a folyóirat (s minden valószínûség sze­rint ezeknek az embereknek a száma jóval magasabb az elõfizetõk szá­mánál), bizonnyal pozitív, haladó irányban befolyásolta.

III. A Regélõ-Honmûvész és Madách

Az ember tragédiája költõje öt alkalommal került közelebbi kap­cso­lat­ba „az elsõ magyar szépmûvészeti folyóírással”, méghozzá kétszer a Re­gélõvel és háromszor a Honmûvésszel, viszont az öt alkalommal négy munkája jelent meg a lap hasábjain. Ebbõl könnyen ki­kö­vet­kez­tet­hetõ, hogy egyik írását két részletben közölték a szerkesztõk. Va­ló­ban így van: A trencsini, másként tepliczei fürdõkrõl írott cikkét a Re­gé­lõ 1841. I. félévi 47. száma közölte 1841. június 13-án, vasárnap, a má­sodik részét pedig a 48. szám június 17-én, csütörtökön. A cikk elsõ
ré­széhez egy illusztráció is csatolódott, nevezetesen egy rézkarc, mely­nek alapjául Madách Imre tájrajza szolgált. A cikk megírására Ma­dá­chot az 1841 tavaszán, Trencsénteplicen eltöltött napjai inspirálták, ahol az elmúlt év folyamán többször kiújult köszvényét kúrálta a für­dõ­ben. Korábban Pöstyénben is gyógyfürdõzött, édesanyja tár­sa­sá­gá­ban. A kor társadalmi életében igen fontosak voltak az efféle für­dõ­he­lyek, amelyek egyben az emberi érintkezés, az ismerkedés szín­te­re­i­ként is mûködtek, hiszen a társadalom felsõbb rétegeihez tartozó csa­lá­dok gyakorta kúrálták magukat fürdõkben. Ugyanakkor egyfajta há­zas­ság­közvetítõ szerepet is betöltöttek, az eladósorba került le­á­nyok nem rit­kán ezeken a helyeken akadtak férjre. Trencsénteplicen sze­retett be­le Madách is Dacsó Lujzába, akihez késõbb verseket is írt.

A másik három megjelenés a „melléklap” Honmûvészhez köthetõ, s három versrõl van szó, amelyek útját Bérczy Károly, idõsebb egye­te­mi társa, jó barátja egyengette. 1839. december 26-án, csütörtökön lá­tott napvilágot az Egy anya – gyermeke sírján címet viselõ költemény az azévi 103. számban. 1840. május 10-én, vasárnap került az olvasók elé az 1840-es évfolyam 40. száma, ám tévedésbõl 17-i dátummal, s ez kö­zölte a Templomban, míg az 1841. évi 49. szám (június 20-án, va­sár­nap került ki a nyomdából) tartalmazta a Szemei címû verset.

A megjelent versekkel kapcsolatban akad nem egy érdekesség:

Az Egy anya – gyermeke sírján címû költemény ugyanis Madách el­sõ nyomtatásban megjelent verse, mellyel kapcsolatban mindjárt til­ta­kozni is kívánt a szerkesztõségnél, miszerint túlságosan meg­vál­toz­tat­ták. Felmerülhet, s fel is merült a kérdés: vajon Spányik, a nevelõ a hi­bás a dologban, aki leírta a költeményt, vagy Garay élt szerkesztõi jo­gával és húzta meg, sõt: írta át a leadott szöveget? Én hajlok arra a fe­leletre, amely szerint Garay a „ludas”, hiszen, bár Madáchnak abban iga­za volt, hogy a költeményre valóban alig lehet ráismerni (az a leg­el­ha­nyagolhatóbb különbség, hogy a kézirat 34, a közölt szöveg 15 vers­szak­ból áll), ám nincs szerkesztõ, aki változtatás nélkül „lehozta” vol­na az írást, hiszen a vers távolról sem remekmû. A „reklamálás” szán­dé­káról Madách Lónyay Menyhértnek írott levelében számol be. Errõl a levélrõl Andor Csaba beszélt Egy Madách-levél utalásai címû dol­go­zatában.²⁷ A verset Az anya gyermeke sírján címen találhatjuk meg
pél­dául a Verstár ’98 CD-n, ám a két változat közt alig van különbség, s ami akad, az is pusztán helyesírási természetû. Óriási az eltérés azon­ban a Honmûvészben megjelent szöveg (és voltaképpen ez olvasható pl. a CD-n is) és az eredeti között, amelyet Madách a már említett, 1839. au­gusz­tus 17-én kelt, Lónyay Menyhértnek írott levelébe illeszt be­le – innen tud­ható, hogy a megjelent szöveg valóban nagyon-nagyon el­tér az ere­de­titõl. Más kérdés, hogy jobb-e? Nos, ezt ki-ki eldöntheti ma­ga. Íme a két változat (kizárólag az elsõ versszakban emeltem ki a pár­huzamos vál­tozatokat, késõbb már nem, mert követhetetlen volna):

Egy anya – gyermeke                                             Egy anya – gyermeke

sírján                                                                                     sírján

(Honmûvész)                                                                          (Kézirat)

(Az anya – gyermeke

sírján címmel került

fel a Verstár ’98 Cd-re)

Fejemre hulltanak                                                     Szívemre hulltanak                             Esengve semmi száj

Ezernyi átkaid                                                                 Ezernyi átkaid                                 Se hív jó gyermekem

Nagy ég ! ’s lerombolád                                         Nagy ég, le orzva hajh                             Sehol se vágy felém

Éltem virágait.                                                         Ditsõ virágait. S                                        zerette kedvesem.

Törött hajó vagyok                                                 Le tört tser orma ként                                     Nem számit a haza

Az élet tengerén ,                                                     Ki sújtva állok én                                             Leányai közé,

Keblem kihaltt , rideg ,                                             Törött hajó gyanánt                                     Szívem honát tsak ott

Miként elhamvadt szén.                                             Az élet tengerén.                                             A sírokon lelé.

Hazátlanná tevél ;                                                     Le sújtva vágyaim                                         A sírba, hol enyész

Elvetted férjemet:                                                         Ég adta érzeti,                                         Ég adta képzetem

Tüzláng harácsává                                                     Le törve szûm ditsõ                                 Fagysztva hol vesztett

Tevéd értékemet.                                                         De múlt reményei.                                     Az üdv, az érzelem.

Haragra bõszítéd                                                     Ki sújtva állok én                                         ’S ha elrezegtenek

Szüléim ellenem ,                                                     Hazátlan elhagyott,                                     E fél világ körén

’S nincs már, ki sóhajtaná :                                  Távolba semmi szív,                                         Borús keserveim

„Jõjj szûmre gyermekem !”                                 Mely értem érze ott.                                         Rokont se lelve én.

(Honmûvész) (Kézirat)

Ki velem érezzen ,                                             Egyetlen egy hivem                                             Virasztva õriztem õt

Ki nyújtsa védkarát ,                                         A viszhang szelleme,                                         Az égnek üdve ként,

Ki szánja sorsomat ,                                             Ez érti, mit nem ért                                         Gyöngéd virágomat

Nincs részvevõ barát.                                         Sok ember érzete.                                             Az éltetõ reményt.

De bár így sújtának                                         A kõ viszont adá                                                 ’S ha szóla „jó anyám”

Ezernyi átkaid ;                                                 Borús keservemet,                                             Elõsször én felém! – –

Elgyõzte dult szívem                                     ’S az emberek között                                             Rokon szívet lelék

Felfogni villámaid.                                     Lágy szívre nem lelek.                                                 Éltemnek éjelén.

Mert adtad vigaszol                                     De szûmre hulva bár                                                 Éltemnek éjelén

Mennyednek angyalát :                                     Az égnek átkai,                                             Hol mindki el hagyott

Egy szende gyermeket                                     El bírta az anya                                             Egy kedves angyal itt

Szerelmem zálogát.                                         E vészt ki tartani.                                             Felém sohajtozott.

Kinek kökényszemén ,                                        Az ég adá neki                                             ’S fülébe súgtam „óh,

Bíbor-hullám ajkán                                             Õrére angyalát,                                         „Szeresd a szent hazát”

Selyem hajszálain ,                                         Egy égi gyermeket,                                             Tisztelve õrzed õt”

Fejér márvány nyakán :                                     Szerelme magzatát.                                         E jó ’s ditsõ anyát”

Feltünni szemléltem                                         Ujúlva láttam én                                             ’S hol itt a földi kints

Szép multtam hajnalát ,                                   Szemébe hajnalom,                                             Fizetni üdvömet,

Feledve sérveim’ –                                             Szerelmem éveit                                                 Ha égni láttam én

Feledve szûm baját.                                         Vezér tsillagzatom.                                             E szókra a szemet.

’S elõször a’ midõn                                             Ujúlni láttam én                                             Hol itt a földi kints

Rebegte : „jó anyám !”                                         Ditsõ reményemet,                                         Fizetni egy anyát,

Elbájoltt – én magam’                                             ’S mosolyba tûnni föl                                 Ki gyermekében egy

Mennyekbe álmodám.                                                 Ég adta éltemet.                                         Ditsõ eget talált.

’S midõn a’ serdülõt                                                 Szívem keserve hát                                     ’S ha szunyadozva õ

Hevülni szemléltem                                                     , Õ rajta meg töre,                                         Ölemre el hevert,

Ha mondám : „tiszteljed                                             Veszély között viradt                                 Szivem, szívében egy

Hazádat gyermekem !                                                 E szívnek édene.                                         Remény világra lelt.

(Honmûvész) (Kézirat)

Szeresd , mint második                                             Fejlõdni láttam én                                     ’S bimbom midõn virúlt

Anyádat , védd ügyét                                                 Honom, reményeit,                                     Ditsõ remény között,

Dicsõitsd hû fiját                                                     A drága szûben ott                                         Le törte azt a jég

’S térítsd-meg ellenét !”                                             Ujúlni fényeit.                                             Örök sírok fölött.

Hol itt a’ földi kincs                                                 ’S ha ébredezve most                                     Ki égve oly üres

Melly minden fényivel                                                   Örûlve játszogalt,                                     E szivnek érzete,

Föléren a’ szülõ                                                     Szemembe köny eredt,                                     Sirokba költözött

Szenttült érzelmivel.                                                     Fölötte felleg ált.                                     Reménye – élete.

’S mind e gyönyört , üdvöt                                      Mivel tudám a báb                                         Im utas itt vagyon

Most sirporond fedi ,                                             Majd egykor únva lessz,                                 A drága méla sír,

’S szûm felbõszült kínok ’                                        S a bábbal édene                                             E sírba érzetem

Kányája tépdeli.                                                     Örök sírokba vesz.                                         Egy égi kintset bír – !

Fejemre hulltanak                                                 Ezernyi vész, vihar,                                         E nagy világ körén

Ezernyi átkaid ,                                                     Jön élte tengerén,                                         Szívemnek semmie,

Isten ! ’s lerombolád ’                                          S ha tört hajója – hajh                                     Ki véve a remény,

Éltem virágait.                                                     Belé temetve én.                                                 Vidító érzete.

’S ha tûz reményei                                            Mindöszve birtokom

Egekbe vágytanak,                                             E talpalatnyi föld,

’S virágos érzeti                                             Napom, szövétnekem

Az égbe laktanak!                                                 Borús ölébe dõlt.

Ujúlni láttam én                                                 ’S lesendi birtokát

Le törte érzetim,                                                 Reményében az anya, –

Sirokba fulladott                                                     Örökre kintseket

Ditsõ reményeim.                                                 Az ég nem orzhata.

A második Honmûvész-béli költemény a Templomban. Ez vol­ta­kép­pen a Sóhajok címû, több részbõl álló vers elsõ darabja. A két változat azon­ban ez esetben sem egyezik meg teljesen, bár akkora vál­to­za­tos­sá­got ko­ránt­sem mutat, mint az Egy anya – gyermeke sírján esetében. Íme:

Templomban Sóhajok

(részlet)

Komm herab, du schöne Holde,

Und verlass dein stolzer Schloss.

Schiller

I

(Templomban)

Ha szentegyházban látom õt                     Ha szentegyházban látom õt

Diszes vasárnapon :                                         Diszes vasárnapon :

S imák rezegnek végig-el,                             S imák rezegnek végig-el,

A buzgó ajkakon !                                                 A buzgó ajkakon !

Csak azt hiszem, hogy az imák                     Csak azt hiszem, hogy ez imák

Feléje szállanak :                                                     Feléje szállanak :

S az égben, mely szemében van                   S az égben, mely szemében van,

Majd visszahangzanak.                                    Majd vissza hangzanak.

És én irigylem az eget,                                         És én irigylem az eget,

Melly’t annyi nép imád,                                     Melyt annyi szív imád,

Ha szûz sugára annyinak                                 Ha szent sugára annyinak

Halált, és éltet ád.                                                 Halált, és éltet ád.

Félek, hogy annyi hang között                         Félek, hogy ennyi hang között

Szûm hangja elrezeg,                                             Szûm hangja elrezeg,

Mint csattogánynak éneke :                               Mint csattogánynak éneke :

Ha süvölt a fergeteg.                                             Ha zúg a fergeteg.

Végül a harmadik megjelent vers, a Szemei címû korábban (1840 nya­rán) már bekerült a Lant-virágok címû kötetbe is, A pár szem cím alatt. A két változat számos különbözõséget mutat. A legszembetûnõbb, hogy a Szemei címû változat hét strófából áll, míg A pár szem tízbõl. Az elsõ 3 strófa csaknem megegyezik, kivétel ez alól a második vers­szak utolsó két sora. A pár szem 4. strófája a Szemei utolsó strófája, ám az elsõ sora kissé más. A pár szem 5., 6. és 7. szakasza a Szemei­ben a 4., 5. és 6. strófák, míg a Szemei utolsó versszaka, mint em­lí­tet­tem A pár szem 4. strófája. Hogy a költeményt maga Madách kur­tí­tot­ta-e meg, vagy Garay, miként tette azt az Egy anya – gyermeke sírján cí­mû verssel – sajnos, nem tudható. Ezt a kérdést kizárólag az eredeti kéz­irat tudná megválaszolni. Talán annyi szól amellett, hogy Madách ja­vította saját magát, hogy kötetben már megjelent versen ritkán vál­toz­tat a szerkesztõ. Ez azonban nem túl erõs érv…

Íme a két költemény:

Szemei A pár szem

Így - - - - kék szemében,

Ártatlan szent lelke ég!

Kisfaludy K.

Az útas úgy bolyong                                             Az útas úgy bolyong

Egész ez életen :                                                     Egész ez életen :

Tövis keserv között                                                 Tövis keserv között

Ezernyi vészeken !                                                 Ezernyi vészeken !

S az égre föltekint,                                                     S az égre föltekint,

Az ég vidítja õt,                                                             Az ég vidítja õt,

S imádja hálaul                                                             Imádva hálaul

Halálig a dicsõt!                                                         A hû vezérelõt!

Utam borújain                                                             Utam borújain

Egekbe nézdelek.                                                     Egekbe nézdelek.

S vezér szövétneket                                                 S vezér szövétneket

Sugáridon lelek.                                                         Sugáridon lelek.

Zajongva kis hajónk,                                             Ne mondjam e tehát ?

Ha már vesz a remény :                                         „Imádom az eget !!

Leárbocoltatik                                                         Mely éltem útjain

Az élet tengerén.                                                 Oly édesen vezet.”

Ború között tûnik                                                 Zajongva kis hajónk,

A part kék szinbe fel,                                             Ha már vesz a remény :

S a dõre szíveken                                                         Leárbocoltatik

Ujúlt reményre lel.                                                     Az élet tengerén.

Zajongva tengeren                                                     Ború között tûnik

Partot kerestem én,                                                 A part kék szinbe fel,

S a partot ég szemed                                                 S a dõre szíveken

Körébe föllelém.                                                         Ujúlt reményre lel.

S ezért ne mondjam-e?                                                 Zajongva tengeren

„Imádom az eget,                                                       Partot kerestem én,

Melly éltem útjain                                                     S a partot ég szemed

Olly édesen vezet.”                                                         Körébe föllelém.

Kinek e föld körén
Reményi vesztenek,
Üdvöt keresve még
Túlnan reménylenek.

Az üdv sugárzata
Egekbe van nekik;
A kék egekbe: szent
S dicsõ reményeik.

Élteknek csillaga
Magas sugárban ég,
Leányka ! mint szemed,
Azurja tiszta kék !

S ez üdv örök ha lesz,
Mely az egekbe van :
Mi üdv lehet szemed
Dicsõ sugáriban ?

Madách tehát ötször tudott bekerülni az „elsõ magyar szépmûvészeti fo­lyóírás”-ba, de megállapítható, hogy ezekkel a publikációival nem ha­gyott igazán mély nyomokat a folyóirat történetében. Mégis fontos, hogy szerepelt ezen a plénumon, mely a maga korában úttörõ jellegû és megbecsült vállalkozása volt a magyar irodalomnak – igaz, abban az idõszakban, amikor Madách munkáit közölte, már határozottan érez­ni lehetett: a folyóirat pályafutása végéhez közeleg…

Jegyzetek

1. Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711–1867. 236. Vissza a szöveghez

2. Lackó Mihály: Széchenyi és Kossuth vitája. 83.

3. Schlett István: A magyar politikai gondolkodás története II/1. 37.

4. Kosáry Domokos i. m. 273–274.

5. Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet c. könyvének A ma­gyar sajtó végleges meggyökerezése az 1830-as években c. fe­je­ze­te alapj án.

6. Fülep Katalin bevezetõ tanulmánya Mátray Gábor: Töredék jegy­zemények Magyarország történetébõl 1848/49-ben c. mun­ká­já­hoz.

7. Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet c. könyvének A ma­gyar sajtó végleges meggyökerezése az 1830-as években c. fe­je­ze­te alapján.

8. T. Erdélyi Ilona: A Regélõ-Honmûvész történetéhez. In: ItK 1968/4., 457–458. Vissza a szöveghez

9. Született 1797. november 23-án Nagykátán, egy Pest megyei me­zõ­­városban, Rothkrepf József német származású, de magyar ér­zel­mû iskolai tanító gyermekeként. 1804-ig szülõvárosában és a kö­ze­li Tápiószecsõn nevelkedett, ekkor azonban apját a pesti magyar is­kola tanítójává nevezték ki, így a család odaköltözött. Ettõl kezd­ve Mátray, egy hosszú bécsi tartózkodástól eltekintve haláláig Pes­ten élt, ott végezte alapfokú, gimnáziumi és egyetemi (jogi) ta­nul­mányait, majd egész életében Pesten munkálkodott. Apja a ta­ní­tóság mellett a belvárosi templom karnagya is volt, Mátray Gá­bor minden bizonnyal tõle örökölte zenei tehetségét, amely igen ko­rán megnyilvánult, hiszen 1812-ben, gyerekfejjel írt kísérõzenét a Csernyi Györgyhöz, amely zenét ma a legrégibb, fennmaradt ma­gyar daljátékkíséretként tartjuk számon. 1816 és 1830 között Bécs­ben magyar fõúri családoknál volt nevelõ, elõbb a Prónay-, majd a Széchényi-famíliánál. 1828 és 1832 között írta A' Mu­si­ká­nak Közönséges Története címû munkáját, aminek ered­mé­nye­kép­pen 1833-ban az MTA levelezõ tagjává választották. Még ebben az évben alapította meg a Regélõ-Honmûvészt, amely 1841-ig állt fönn. 1837-ben jegyzõként részt vett a neves könyvgyûjtõ, Jan­ko­vich Miklós hatalmas gyûjteményének átvételében és fel­dol­go­zá­sá­ban a Széchényi Könyvtár számára, s ebben az évben nevezték ki zenei igazgatónak a Nemzeti Színházhoz; nevét is ekkor ma­gya­ro­sította. 1840-tõl igazgatta a Hangászegyesületi Zenedét, ami 1867-tõl (továbbra is az általa teremtett alapokon, az õ elvei sze­rint és az õ irányításával) Nemzeti Zenede néven mûködött to­vább, s voltaképpen ez a mai Liszt Ferenc Zenemûvészeti Aka­dé­mia Tanárképzõ Karának elõdje (Mátray haláláig igazgatta az in­téz­ményt). 1846-ban nyerte el a Nemzeti Múzeum keretein belül mû­ködõ Széchényi Országos Könyvtár könyvtárõri állását. 1852 és 1858 között kiadta a Magyar Népdalok egyetemes gyûj­te­mé­nyét, 1859-ben pedig egy, a XVI. századi magyar zenével fog­lal­ko­zó, számos vitát kiváltó írást jelentetett meg, de ezeken kívül még több más zenetörténeti, zeneelméleti munka fûzõdik a ne­vé­hez, nem is beszélve az egyéb témájú mûvekrõl. 1875 júliusában hunyt el.

10. Várnai Péter: Egy magyar muzsikus a reformkorban. In.: Mát­ray Gá­bor: A Muzsikának Közönséges Története és egyéb írások. Bp., Magvetõ, 1984. 381–384.

11. A magyar sajtó története I., 446.

12. Ebben a korban a történetírás még félig-meddig mûvészetnek szá­mít, voltaképpen a szépirodalom egyik mûfajának. Igaz ugyan, hogy már átalakulóban van ez a felfogás, de azért még jól érez­he­tõ.

13. Pl. sok helyen A magyar sajtó története I.; a Kókay–Buzinkay–Mu­rányi: A magyar sajtó története c. munka pedig kö­vet­ke­ze­te­sen.

14. A magyar sajtó története I., 435–437. oldala és Kókay–Bu­zin­kay–Murányi: A magyar sajtó története c. mûvének A re­form­ko­ri sajtó (1830–1848) címû fejezete alapján Vissza a szöveghez

15. A magyar sajtó története I., 447.

16. A magyar sajtó története I., 450.

17. A magyar sajtó története I., 449.

18. Az újság feltüntette ezeket az adatokat a címlapon.

19. A magyar sajtó története I., 448. Vissza a szöveghez

20. A második évfolyam egyik megfejtését a 9 éves Jókay Móric, a ké­sõbbi Jókai Mór küldte be.

21. Hírül adja a rovat azt is, hogy Kossuth Lajos nemzeti históriai drá­mát „alkalmazott színpadra”: András és Béla, avagy Korona és Kard címmel.

22. Ld. Például Kókay–Buzinkay–Murányi: A magyar sajtó története, 76.

23. A magyar sajtó története I., 453.

24. A magyar sajtó története I., 450.

25. A magyar sajtó története I., 448.

26. A magyar sajtó története I., 452.

27. Andor Csaba írását lásd kötetünk 160–164. oldalán! Vissza a szöveghez

Felhasznált irodalom

Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet. Bp., Haza és Haladás Ala­pít­vány, 1993.

Dersi Tamás–Szántó Tibor: A magyar sajtó képeskönyve. Bp., A Ma­gyar Újságírók Országos Szövetsége–Kossuth Könyvkiadó, 1973.

Erdélyi Ilona, T.: A Regélõ-Honmûvész történetéhez. In.: Iroda­lom­tör­téneti Közlemények, 1968/4. szám 457–458.

Fekete Sándor: Haza és Haladás. Reform küzdelmek kora. Bp., Mó­ra, 1974.

Fülep Katalin: Bevezetõ tanulmánya Mátray Gábor: Töredék jegy­ze­mé­nyek Magyar-ország történetébõl 1848/49-ben (Bp., Szép­i­ro­dal­mi, 1989.) c. munkájához

Kókay György–Buzinkay Géza–Murányi Gábor: A magyar sajtó története. Bp., A Magyar Újságírók Szövetsége – a Bálint György Újságíró-iskola kiadása a Magyar Könyv Alapítvány támo­ga­tá­sá­val, 1994.

Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711–1867. – Ma­gya­rok Európában III., Bp., Háttér Lap- és Könyvkiadó, 1990.

Lackó Mihály: Széchenyi és Kossuth vitája. Bp. Gondolat, 1977.

A magyar sajtó története I. 1705–1848. Szerk.: Kókay György, Bp., Aka­démiai kiadó, 1979.

Mátray Gábor: A Muzsikának Közönséges Története és egyéb írá­sok. Bp., Magvetõ, 1984.

Mátray Gábor: Töredék jegyzemények Magyarország történetébõl 1848/49-ben. Bp., Szépirodalmi, 1989.

A Regélõ-Honmûvész évfolyamai. Az Országos Széchényi Könyvtár gyûjteményében.

Schlett István: A magyar politikai gondolkodás története II/1. Bp., Korona, 1999.

Várnai Péter: Egy magyar muzsikus a reformkorban. In.: Mátray Gá­bor: A Muzsikának Közönséges Története és egyéb írások c. kö­tet (Bp., Magvetõ, 1984.), ennek a Függeléke (az 1954-es ki­a­dás javított és rövidített változata)

Várnai Péter: Mátray Gábor élete és munkássága a szabadságharctól ha­láláig (1846–1875). In.: Mátray Gábor: A Muzsikának Kö­zön­sé­ges Története és egyéb írások c. kötet (Bp., Magvetõ, 1984.), en­nek a Függeléke (az 1954-es kiadás javított és rövidített vál­to­za­ta)

Vissza