Andor Csaba
Egy Madách-levél utalásai
Győrffy Miklós érdemi datálási kísérlet és kommentár nélkül közölte Madách Imrének azt a Lónyay Menyhérthez írt levelét, amelyben többek között a Honművészben éppen megjelent versére utalt a levélíró.1 Radó György részben ezen utalás alapján 1840. május 17-e utánra tette a levélírást. Radó ugyanis abból indult ki, hogy három Madách-vers jelent meg a Honművészben, tehát szükségképpen a három időpont valamelyike utáni a reflexió. Tekintsünk el most egy pillanatra attól, hogy a Honművész 1840 első félévének az a bizonyos 38. lapszáma, amelynek 299. oldalán a Templomban című vers áll, valójában egy héttel korábban, 1840. május 10-én jelent meg! Fordítsuk figyelmünket inkább Radó érvelésére! „Egyetértünk Győrffy Miklós feltételezésével, mely szerint ez a dátum nélküli levél 1840 késő tavaszáról származhat, hiszen 1839-ben, első versének megjelenésekor még nem emlegethette barátjával való 1840. évi összezördülését, mint ebben a levélben.”2
A gond az, hogy a Madách–Lónyay konfliktus pontos időszakát nem ismerjük, még azt sem tudjuk, hogy egyszeri, fokozatosan kibontakozó, ill. manifesztálódó konfliktusról volt-e szó, amely a „csúcspont”-ot követően kibéküléssel végződött, vagy többször ismételődő esetről. De még ha fel is tételezzük, hogy egyszeri volt, akkor is meg kell állapítanunk, hogy Győrffy Miklós datálási kísérlete a konfliktust tanúsító leveleknél kényszerű találgatás. Ez a találgatás nem teljesen alaptalan. Hiszen a datálható levelekből megállapítható, hogy 1839 augusztusáig semmi jele sincs a kapcsolat megromlásának, és 1840 nyár elején jó barátként váltak el a fiatalok. Éppen ezért több levelet is – feltételesen – 1840 január–februárra datált Győrffy Miklós.
Csakhogy ennek a levélnek a keletkezésekor még koránt sem olyan feszült a viszonyuk, mint 1840 elején: „viseleted ismét igen igen fájt – meg lehet hogy valami bajod vólt, és azt vélem is érezteted, én nem kutatom…” A megjegyzés egyébként is a levél második felében áll, vélhetően az első felét szánta fontosabb közlendőnek a költő, azt ti., hogy megjelent, még ha méltatlan formában is, a verse a Honművészben, ezért nem késlekedik a levélírással, és a lapot – mint írja – „mindjárt hozzád küldöm…” Ha figyelembe vesszük azt is, hogy eddigi ismereteink szerint az 1839. december 26-i számban szereplő Az anya – gyermeke sirján az első megjelent verse Madáchnak, akkor arra következtethetünk, hogy az első megjelenés sokkal inkább okot adhatott a levélírásra és a lap haladéktalan elküldésére, mint bármelyik később megjelent vers. A konfliktus kezdetének időpontja is csak szerény mértékben módosul: eszerint tehát a levél 1839. december 26-án íródhatott.
Mielőtt a filológiai érvre áttérnék, még egy életrajzi szempontot említenék. A levélben utalás történik Spányik Antalra, a Madách fivérek nevelőjére: „Spányik rontotta el”, mármint a versnek a Honművészben megjelent változatát. Nem valószínű, hogy 1840 késő tavaszán Madách verseit rábízta volna Spányikra, hiszen június végére oly mértékben megromlott a nevelő és a család kapcsolata, hogy az előbbit – mivel a családot, s közelebbről minden valószínűség szerint éppen Madách Imrét zsarolta – kénytelenek voltak elbocsátani. „Épmost olvastam el Spányik roppant levelét, mi felől szólni sem lehet, semmi lényegi általa okozandó kártól félni nem lehet; leg feljeb’ badar lármáját, és hírbe hozássát félhetnők, de tőle ez nem nagy dolog.” Ezt Imre közvetlenül a tanév befejezése, vagyis 1840. június 28-a után írta édesanyjának; nem valószínű, hogy két hónappal korábban még annyira felhőtlen lett volna a kapcsolatuk, hogy Madách rábízza egyik versének megjelentetését.
A levél legfőbb közlendője azonban filológiai természetű: „meg kapva a Honmüvészt, im mindjárt hozzád küldöm, lelek benne egy verset, mely oly ideát és czimet visel, mint egyik az enyéim közül, de a versekbe magaménak nem ismerem, ez még háromszor rosszab’ mint enyém (ha emlékszel rá)”. Logikusnak látszik – mégsem tette meg korábban senki – a megjelent versek egybevetése azok kézirataival. Persze azokat a kéziratokat, amelyek a Honművészben megjelent versek forrásául szolgáltak, ma már hiába keressük. De talán erre nincs is feltétlenül szükség, elegendő, ha a fennmaradt kéziratokat megnézzük.
A Templomban egy három részből álló vers, a Sóhajok első részének alcíme a Lant-virágokban, és ennek megfelelően egyetlen kézirata maradt fenn, az említett könyv kiadásául szolgáló füzetben.3 Az anya – gyermeke sirjánnak szintén egy kézirata van, történetesen a Lónyay Menyhértnek írott levelek egyikében, amelyet néhány hónappal a megjelenés előtt, 1839. augusztus 17-én küldött el barátjának Imre.4 A címe kicsit más a kéziratban: Egy anya, gyermeke sirján.
Vegyük észre, hogy a kéziratok lelőhelye is azt támasztja alá, hogy az utóbbi versre történhetett az utalás a levélben: „(ha emlékszel rá)”. Erre a versre valóban emlékezhetett Lónyay, szemben a Templomban címen megjelentre, amelyet nem is feltétlenül ismert. (Azért csak emlékezhetett – ahelyett, hogy újraolvashatta és egybevetehette volna a nála lévő verset a megjelenttel –, mert augusztusban tanítási szünet volt, ennek megfelelően a verset tartalmazó levelet – a címzés tanúsága szerint is – Sztregováról Nagylónyára küldte Madách. Télen ezzel szemben nem volt szünet, 1839. december 26-án tehát mindketten Pesten tartózkodtak, ahová nem feltétlenül hozta magával Lónyay a Nagylónyán kapott levelet.)
Folytassuk azonban a filológiai észrevétellel: Madách, levelének tanúsága szerint, nagyon elégedetlen a publikált szöveggel. Kétségtelen, hogy a Templomban is eltér néhány ponton az eredetitől, de inkább csak egy-egy szó helyett szerepel másik, nincsenek benne sorok fölcserélve vagy egész versszakok kihagyva. Ezzel szemben az Egy anya, gyermeke sirján 34 versszakból áll, míg a megjelent változat „csak” 15-ből. Persze a szerkesztőnek még ez is sok lehetett! Nem csupán azért, mert egy kezdő szerző verséről volt szó, amely remekműnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, hanem azért is, mert a lap többnyire csak 12 (nem túl nagy) oldalon jelent meg. Ennek megfelelően ilyen, terjedelméhez mérten aránytalanul hosszú költeményeket nem közölt.
Nem rövidítés történt azonban, nem is valamiféle tömörítés, összevonás. A megjelent vers utolsó versszakai még motívumaikban is alig feleltethetők meg az eredeti vers valamely részletének. Sőt, már a második versszaknál is figyelemre méltó az eltérés. Íme:
Kézirat Nyomtatás
Le tört tser orma ként Törött hajó vagyok
Ki sújtva álok én, Az élet tengerén,
Törött hajó gyanánt Keblem kihaltt, rideg,
Az élet tengerén. Miként elhamvadt szén.
Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy az ifjú költő alig ismer a versére: a kései olvasó is döbbenten kérdezi, hogyan lehetett ennyire megváltoztatni az eredetit?
A legtöbb érv amellett szól tehát, hogy a keltezetlen Madách-levél 1839. december 26-án vasárnap íródott. Egy nappal sem később! A Honművész, miként a többi korabeli lap, szabályosan jelent meg, hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap, akkor is, ha a megjelenés történetesen karácsony másnapjára esett. Ezt pontosan lehetett tudni, s az első írását megjelentető Madách Imre nemcsak tudta, de várta is a nagy napot. Levelének tanúsága szerint késlekedés nélkül küldte barátjának a levél kíséretében a lap egyik példányát. Azt, hogy a fivérek szolgálatában álló Istvánt küldte-e barátjához (éppen mert vasárnap volt és karácsony) nem tudhatjuk, de azt joggal feltételezhetjük, hogy a küldönc perceken belül át is adta a küldeményt, hiszen a Kálvin tér (Madách lakhelye) és a Károlyi palota között (ez utóbbival átellenben állt Lónyayék háza) néhány száz méter a távolság.
Jegyzetek
1. Győrffy Miklós: Madách kiadatlan levelei. Irodalomtörténet 1959. 102.
2. Radó György: Madách Imre életrajzi krónika. Salgótarján, 1987. 59.
3. Zaránd: Lant-virágok. OSZK Kézirattára. Oct. Hung. 419. 15. fólió rektó és verzó.
4. Győrffy Miklós: i. m. 77–78.