Tomschey Ottó

Madách lírája – angolul

    Ebben a formában a cím eléggé nagyképû, mert természetesen nem Ma­dách összes versérõl van szó, hanem egy elsõ próbálkozásról. Azt hi­szem, hogy Madách lírai költészetét bízvást nevezhetjük a nagy­kö­zön­ség által ismeretlennek, legjobb tudomásom szerint a köz­ok­ta­tás­ban nem szerepel, az iskolai tananyagban nem található, és meg­gyõ­zõ­désem, hogy nagyon kicsiny azok köre, akik Madách nem drámai mû­ve­ivel is valaha kapcsolatban voltak, vagy vannak. Abban pedig egé­szen bizonyos vagyok, hogy a verseket nem fordították le idegen nyelv­re, így angolra sem.

    A madáchi líra ilyen mérvû „elhanyagoltságának” több oka is lehet. El­sõként említeném azt a tényt, hogy drámai mûveinek, vagy ha úgy tet­szik, színpadi alkotásainak jelentõsége messze meghaladja lírai mun­kás­ságáét. E tekintetben természetesen a Tragédia vezet, jóval kevésbé is­mert a Mózes (annak ellenére, hogy hosszú ideig nagy sikerrel ját­szot­ták a Keresztury Dezsõ által színpadra állított változatot), a többi szín­padi mû szinte csak cím-szerûen ismert, és van olyan darab, amirõl még kétséges, hogy egyáltalán Madách írta-e (József császár).

    Második tényezõ lehet az a körülmény, hogy a korban, amikor ezek a lírai darabok készültek, a magyar irodalom oly gazdag volt lírai köl­tészetben (nem szívesen mennék bele felsorolásba), hogy a madáchi ver­sek – még ha valamilyen formában megjelentek is – nem játszottak, mert nem játszhattak jelentõs szerepet irodalmi életünkben.

    Harmadik és semmiképpen sem elhanyagolható tényezõ a versek nyel­vezete, a gondolatok megfogalmazásának módja. E tekintetben Ma­dách a korabeli nyelvet és fogalomkört használja (erõsen em­lé­kez­tet­ve pl. a Honderû nyelvezetére), és messze elmarad a kortárs lí­ri­ku­sok nyelvezetétõl. Fogalmazása nagyon gyakran nehézkes (ez színpadi mû­veiben is fellelhetõ), ugyanakkor a gondolatgazdagság és a köz­he­lyek egyaránt megtalálhatók. Egyik sem hiba, másnál is elõfordul, de má­sok esetében jellemzõ és jellegzetes, Madáchnál valahogy nem sze­ren­csés. Jó példa erre a Sárga lomb c. vers 4. versszaka, ahol (hang­sú­lyo­zom, ez saját véleményem) a gondolatgazdagság egy erõltetett, szét­darabolt, nehézkes megfogalmazással párosul.

    Hogy mindezek ellenére miért fogtam bele a versek angolra történõ for­dításába? Társaságunk elnöke, Andor Csaba hívta fel figyelmemet a ver­sekre. A kezdeti húzódozás után már kifejezetten kihívásnak érez­tem a feladatot, és mielõtt belekezdtem volna, gondosan vé­gig­ol­vas­tam a kezemhez került anyagot. Az egész lefordítására egyelõre sem­mi­képpen sem vállalkozhattam, de úgy véltem, hogy néhány vers ese­té­ben érdemes megpróbálni az angolra történõ átültetést. Ekkor azon­ban újabb dilemma elé kerültem.

    Korabeli nyelvet alkalmazzak (mint pl. Tennyson, vagy kortársai), avagy maradjak a mai, a 19. századénál modernebb nyelvezet mellett, és inkább a hangulatot, az érzésvilágot kíséreljem meg visszaadni. Ez utób­bit választottam, a kedves olvasó szíve joga eldönteni, hogy a vá­lasz­tás sikeres volt-e, vagy sem. Remélem, hogy maga a tény, hogy Ma­dách lírai versei elõkerültek a feledés porából, már önmagában is ered­mény, ha az angolra történt átültetés egy kissé is sikeres, akkor cé­lo­mat elértem.

Sárga lomb                                                                                         Yellow leaves

Gazdag bõségén a nyárnak                                                     In redundance of the summer

A virágot fel se vesszük,                                                         We the flowers take but lightly,

Minden óra új gyönyört ad –                                                 Each minute gives new delight – and

A hervadtat porba vetjük.                                                     Faded blooms we cast off blithely.

Míg az õsz jõ hûs szelével                                                 While the autumn comes with cool breeze,

A virágok mind kihalnak,                                                         Blooms perish and will never glare,

S múlt idõk emlékeül csak                                                             As relics of olden past times

Sárga lombjaik maradnak.                                                     Yellow and sear leaves remain there.

Összeszedjük akkor õket                                                             We gather the leaves together

Édes-bús emlékeképen –                                                         As sweetly plaintive remembrance –

Egy-egy napnak érzeménye                                                         Sentiment of each bygone day

Írva van minden levélen.                                                         Is written on leaves with fragrance.

Egy-egy lomb minden dalocskám,                                             Each of my songs is a nice leaf

Mely a múltban éle-nyíla –                                                     That bloom'd in past, was in flower –

Ez kertben, míg az vadonban,                                                     In forest and in the garden

Ez lányszût, az sírt virrasztva.                                         For maid's heart here and for grave there.

S a tavasznak halvány képe                                                     And the misty contours of spring

Száll elõttem egyszer még el,                                                 Once again before my eyes glint,

Amidõn a dalt mosolygva                                                         When I sing the songs with tears in

Zengem el – könyûs szemekkel.                                                 Eyes while – am sadly smiling.

Hódolat Máriának                                                                             Reverence to Mary

Neked szentelt ifjú szívem                                                             My juvenile heart devoted

Minden vágyat, szerelmet,                                                             To you all love and desire,

Te a nap, én meg a fûszál,                                                     You’re the sun and I'm blade of grass

Mely nyíló általad lett.                                                                That’s blooming due to your fire.

Fogadd el, lányka, szívesen,                                                      Take it, maiden, with open heart

Mit szellemed teremte,                                                                 What your mind has created,

Minden fûszálnak nyílnia                                                         Because the sun all blades of grass

A nap is megengedte.                                                                         To be in bloom admitted.

És bár egy-egy életsugárt                                                         Though it flashes a beam of life

Lövel minden virágra,                                                                     Upon all the flowers here,

Nem ég kevésbé fényesen                                                        Its gleaming and replendent crown

Ragyogó koronája.                                                                     Will not flash and shine less clear.

Nem mondom én se, hogy szeress,                                         I don't say that you've to love me,

Csak adj sugárt, hogy éljek,                                                     But give me beams though a few,

S neked virágként illatot,                                                             So as flower I'd devote you

Színt, harmatot szenteljek.                                                     Fragrance, colour, scent and dew.

A bokréta                                                                                                 The nosegay

Mért hervad le a bokréta kebleden;                         Why the nosegay's fading on your bonny breast;

Tán haragszik, hogy szépítni képtelen                     Maybe it's in grief 'cause does not grace your chest

S bájaidnak tengerében elmerül                                     And in sea of charms of yours it disappears

Mint a csillag, hogyha a nap felderül?                         Like the tiny star when rising sun appears?

Vagy meleg volt tán, leányka, kebleden             Or your heart, sweet maid, was too warm at first glance,

S attól hervad a virág oly hirtelen?                                 So the flower faded and died all at once?

Tûzz kebledre más bokrétát, úgy, leány,                 S tick an other nosegay, maiden, on your chest,

Melynek meg nem árt a szív melegje tán.                That resist the warmth of heart and finds its rest.

Íly bokréta lenne e szív, hidd nekem,                     Such a nosegay would be my heart, take from me,

Benne sok szerény virág hajt kedvesen.                         In this bunch a lot of flowers bloom to thee.

Bájaidra sem lesz irigy, jól tudom,                             These won't be envy of your charms, I don't fear,

Sõt miattuk jobb szeret még angyalom.                 But this heart will love you more and more, my dear.

Fehér rózsa                                                                                                 White rose

Halvány és szende vagy,                                                                 You're pallid and blushing

Mint gyönge rózsaszál,                                                                 Like a weak, new blown rose,

Elõttem e virág                                                                                It's my favourite bloom

Nagy kedvességben áll.                                                                   And it gives me repose.

De százszor kedvesebb                                                                 But it's hundred times more

Illatjáért nekem,                                                                                 Favourite for its scent,

Leánynál illatul ’                                                                            Cause the love is fragrance

Van tiszta szerelem.                                                                         Of maids who are decent.

Oh lány! ha rózsa vagy,                                                                     Oh maid! if you were rose,

Tanulnod tõle kell,                                                                         You've to learn its keen strife,

S az illatát csupán                                                                             ’Cause it will its fragrance

Éltével hagyja el,                                                                                 Leave only with its life,

Mert hogyha elröpül                                                                         When the love of rose will

A rózsa szerelem,                                                                                 Be blown away by gale,

Bús csalogányoddal,                                                                            What a fate waits for me,

Leány, mi lesz velem?                                                                     – – Your heart-sore nightingale? – –

Emlékszel-é?                                                                                                 Do you recall?

Emlékszel-é a szép napokra                                                             Do you recall the happy old days

Midõn oly boldogak valánk,                                                             When we were glad and full of joy,

És minden oly szép összhangzással                                                    And everything in harmony then

Mosolyga ránk,                                                                                             Play'd with our toy,

Emlékszel-é?                                                                                                     Do you recall?

Hallgattuk a pacsirta dalát                                                                 We listen'd to the tiny lark's song

S midõn eltûnt felhõk megett,                                                             And behind the clouds it swoon'd,

Lelkünkben halkan folytatók a                                                             In soul the soft and mild melody

Lágy éneket.                                                                                                         We continued.

Emlékszel-é?                                                                                                            Do you recall?

Akkor szívünkben is tavasz volt                                                     At that time spring was in our heart, too,

Szerelmem a pacsirtaszó.                                                                 My love the song of lark confirm’d.

Felhõ borít most engem is, de                                                             I am cover’d also by clouds but

A dalra óh                                                                                                         The song of bird

Emlékszel-é?                                                                                                         Do you recall?

Folytatja-é azt, lány, szived még                                                     Oh, can your heart it continue, maid,

Mit csak neked danoltam én?                                                                 What I have sung only to thee?

Ha nem, – dalával e szegény szív                                                     If not – this broken heart with its song

Is halni mén,                                                                                                          Will lonely be

Ha feledél.                                                                                                             If you lost me.

Nem zeng fel újra, mint pacsirta,                                                     It will not sound again like lark's song,

A szívre nem jõ két tavasz,                                                                 Two springs do not burden the heart,

S számomra benned, oh leányka,                                                         Because in my soul, maiden, it caus'd

Már veszve az,                                                                                                     But only smart,

Ha feledél.                                                                                                             If you lost me.

S ha mondok is dalt, õszi szél az,                                                         And even if I would sing some songs:

Mely hord hervadt virágokat,                                                                It’s autumn wind blowing the bloom,

Miket a dús tavasz feledve                                                                         As inherited from the spring and

Az õszre hagy,                                                                                                         Fulfils their doom,

Mint feledél.                                                                                                                 As you lost me.

Kertben Etelkéhez                                                                                             In garden to Etelke

Rózsakertben testvérek közt                                                                         You were sitting in the garden

Ültél, lányka, nyári reggel.                                                                         With you sisters, summer morning.

Szent imát rebegtek ajkid                                                                     Sweet your lips with hope and with zeal

Buzgalommal, hû reménnyel.                                                                        Holy prayer were then mumbling.

Jöttem, édes ajkaidnak                                                                                     I’ve come and the holy prayer

Szent imáját csókolám le,                                                                             Kiss’d from your lips and felt it’s mine,

Mint virágidnak harmatját                                                                                 Like the dew of all your flowers

Forró napnak lángszerelme.                                                                             Is kiss’d by love of the sunshine.

Így folyjon bár végig élted:                                                                                 I wish: be your life so quiet

Testvérek közt, játszi csendben,                                                                     With your sisters, be free of dope,

S ajkadon olvadjon össze                                                                                 And your lips should knit together

Hit, reménység és szerelem!                                                                         Everything: faith and love and hope!

Nyilvános titok                                                                                                                 Public secret

Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,                                                     I should say, you are not fair, my maid,

Hogyha nem néznél tükörbe,                                                                         When you’d not look in glass your cheek,

Mondanám, hogy jó sem vagy talán,                                                                 I should say, you are not good enough

Hogyha nem néznél szivedbe.                                                                         When you’d not look your heart that’s meek.

És ha tükröd s szûd dacára még                                                                         And in spite of your mirror and heart

Nem tudod, mi szép, mi jó vagy,                                                                        How fair and good you’re, you don’t know,

Én sem mondom el, mert bájad így                                                                 I wont tell you ‘cause your grand grace will

Öntudatlan kétszer oly nagy.                                                                                     Unconsciously increase and grow.

Mondanám, hogy lelkem nem szeret,                                                                 I should say, my soul does not love you,

Mit mosolyogsz – óh, hallga, hallga!                                                                  Why do you smile – don’t cause me smart,

Hadd maradjon szíveinknek ez                                                                                 Let this sound but be enigmatic,

Nyilvánságos drága titka!                                                                                         Public secret of our poor heart!

Boldogíts csak, boldogíts tovább,                                                                              Give me happiness and beatitude,

És ne tudd – elég ha sejted,                                                                                          It’s enough to guess – not to know,

Mint a gyöngyház, oly önkénytelen                                                                             Like a shower unconsciously gives

Kedvem gyöngyeit ha termed!                                                                                          Me the fancies of a rainbow!

Ah, de balga én, ha tõled is                                                                                             Oh, but I am foolish when disguise

Rejtem, üdvöm mért fecsegni ki?                                                                                     My love from you but let it out,

Vagy nem-é fél boldogságom az                                                                                         Or is it not half of happiness

Hogy nem tudja senki, senki?                                                                                     That no one knows and I don’t shout?

Hadd ragyogjon, aki azt hiszi,                                                                                     Let his face in shine who does believe:

Hogy csak irigyelve boldog,                                                                                             Envy buys his bliss a good while,

Én homályos csendben élvezek                                                                                         I remain in quiet on my maid’s

A lány keblén és mosolygok.                                                                                             Bust in happiness and will smile.

A hûtelen                                                                                                                                         The faithless

Korán sujtott a sors keze,                                                                                                     The fist of fate fell on me soon,

Más gyermekek míg vígadának,                                                                                 And while others rejoic’d, were not sad,

Sírhantján ültem jó atyámnak                                                                                         I sat on grave of good my old dad,

Én árván síró gyermeke.                                                                                                 The son to him with cry and croon.

Nem hittem, hogy lesz még idõ                                                                                             I did believe, oh I will miss

Melybõl óhajtva vissza-vissza                                                                                             That I recall again the tears and

Tekintsek könnyre, néma sírra,                                                                                 The silent grave in churchyard’s sear rand,

Mint üdv után a szenvedõ…                                                                                                     Like sufferer after the bliss…

S úgy lett, mit üdvének nevez                                                                                         Our heart, yes, takes as beatitude

Szivünk csak két rosszból a kisebb,                                                                             The smaller one of two crushing harms,

Mitõl ma még borzadva retteg,                                                                                 And fears it trembling with folded arms,

Talán egyetlen kincse lesz. –                                                                                             In time this gives him fortitude.

Halvány a börtön mécse bár,                                                                                             The night-light of prison is weak,

Kit sírfenékre élve tettek,                                                                                             But who was sunk alive in dark grave,

Jutalma mindkét életének                                                                                         Would take this beam of light with heart-quake

Üdvéért lenne íly sugár.                                                                                                    And he would take it as his meed.

S mi még elõtte rémül állt,                                                                                             And like before whom stands a ghost,

A tengereknek barna szirte                                                                                           The sailor wants the cliffs of seashore,

Lesz a hajósnak vágya, enyhe,                                                                                        The rocks that he will never see more

Ha a hajó fenékre szállt.                                                                                                      When his bark is sunk and is lost.

Óh, hogyha volna nékem is                                                                                                 Oh, I wish I would have my tears,

Könnyem! De férfikönny kiszárad.                                                                             But men don’t cry, their eyes remain dry.

Nem enyhül többé tõle bánat,                                                                                    The grief ’s preserv’d and they become shy,

S ki nem sír, az vigaszt se hisz.                                                                                             A tearless man nothing believes.

Oltárul sír sem áll nekem                                                                                                 A grave as altar does not stand

Emlékeül a hûtelennek,                                                                                                 As pale remembrance for the faithless,

Nem érzem csókját szellemének,                                                                                         And do not feel celestial bliss

Mely összekötné még velem.                                                                                             To that my fate yet I could band.

S hol vígaszt minden szív talál,                                                                                         And where the heart finds its relief,

A síron túl sincsen reményem,                                                                                         Beyond the grave I don’t cherish hope:

Ott is, ki itt feledt, a hûtlen                                                                                             The faithless who remain’d in this scope,

Egy más rokonlélekre vár.                                                                                                     In kindred soul he will believe.