Jegyzetek

1.    Madách Imre: Mózes. Madách Imre drámai költeménye két rész­ben. Élőszínpadra alkalmazta Keresztury Dezső Kass János ere­de­ti rézkarcaival. – Bp.: Magvető, 1966.

        Mó­zes. Kass János 15 rézkarca Madách drámai költeményéhez. – Bp.: Magvető, 1967.  vissza a szöveghez

2.    A Madách-dráma románcos elemeivel, a bibliai téma-pár­hu­za­mok­kal kapcsolatban ld.: “Csak engedi, hogy tégy helyette”. Ma­dách Imre Mózes című drámájáról szóló írásomat. – In: X. Ma­dách Szimpózium. / szerk. Andor Csaba, Bene Kálmán, Balassa­gyar­mat–Szügy–Alsósztregova, 2002. 55–80. vissza a szöveghez

3.    V. ö. Oskar Bätschmann: Bevezetés a művészettörténeti herme­ne­u­tikába. Képek elemzése. – Bp.: Corvina, 1998. 40–50. vissza a szöveghez

4.    Az egyedi kép meghatározását és a képi narrátioval kapcsolatos kép­tipológiát ld. Kibédi Varga Áron: Vizuális argumentáció és vi­zuális narrativitás. In: Athenaeum. Kép – képiség. 1993. 1. köt. 4. füz. 166–180. vissza a szöveghez

5.    Áron és Józsué portréját például Mózes-ábrázolásnak vélhetjük a szö­vegbe-illesztés elhibázottsága miatt. Az 1967-es metszetek szö­vegapplikációinak mindegyike viszont segíti illetve egyér­tel­mű­síti a Madách- és a Kass-mű ikonografikus vonatkozásainak tisz­tázását. vissza a szöveghez

6.    Kiállítási jegyzetek. In: Kortárs. 1967. 6. sz. 1006. vissza a szöveghez

7.    Madách csak a következő helyen említi Asszaszielt, az idézet az 1967-es kiadásban is szerepel: “Ez éjjel még eljő Asszasziel, / A rém­angyal, s e földön átrepülve, / Megfojtja az elsőszülötteket. / E csa­pásra megretten Pháraó / És elbocsátja Izraelt, hogy a / pusztán meg­engesztelje Istenét, / Kinek haragja sújtja birodalmát.” vissza a szöveghez

8.    V. ö. Bécsy Tamás: A dráma lételméletéről. Bp.: Akad. K., 1984. vissza a szöveghez

9.    Különösen hangsúlyos e csillagszerű képelem jelenléte Józsué és a Je­hovát megpillantó Mózes portréján. vissza a szöveghez

10.  Hoppál Mihály et al.: Jelképtár. [Bp.]: Helikon, [2000.] 198. vissza a szöveghez

11.  Az illusztráció-sorozat több darabján megfigyelhető az alul­né­zet­ből ábrázolt, tág orrnyílás. Következetes, jelképes használatára utal, hogy az egyiptomi fáraó udvarában élő Mózesnél és a nő­a­la­kok­nál viszont nem találkozunk vele. “»Az ember orra a levegőt je­löli, amely a vizeket mozgatja« – írja Hildegard von Bingen (1098–1179), és ezzel arra a fuvallatra céloz, amely a teremtéskor mint Isten lelke lebegett a vizek fölött.” In: Biedermann, Hans: Szim­bólum-lexikon. [Bp.]: Corvina, [1996.] 297. vissza a szöveghez

12.  V. ö. pl. Mezei József: Madách. Az élet értelme. Bp.: Magvető, 1977., Keresztury Dezső: Madách két művének megújításáról. In: A szépség haszna. Bp.: Szépirod. Kvk., 1973. című írások kon­cep­cióját, szófordulatait Mózesre mint tragikus hősre, alakjának “meg­növeltségére” vonatkozóan. vissza a szöveghez