Jegyzetek
1. Mint ahogy talált például Bene Kálmán (Egy “szellembúvár” Tragédia-értelmezése. In: VII. Madách Szimpózium, Bp.–Balassagyarmat, 2001) vissza a szöveghez
2. Az erre vonatkozó levelet idézi: Andor Csaba: Utószó. In: Madách Aladár művei I. Versek, s. a. r. Bene Kálmán és Andor Csaba, Bp., 2000, 219. vissza a szöveghez
3. “Madách Imre fia nem mindennapi, sajátságos lelkivilágú ember volt. Költő és spiritiszta. Elmélyedő elme, nagyfokúan különcködő természettel.” (Balogh Károly: Madách az ember és a költő, Bp., é. n. [1934.] 236.) vissza a szöveghez
4. Justh Zsigmond Naplója, s. a. r., bev. és jegyz. Halász Gábor, Bp., é. n. [1941.] 364–365. (“A hülyék osztályán Madách lányára akadtunk, Jászai [Jászai Mari] megszólítja, udvariasan makog valamit, felkel ülőhelyéből […], meghajol a legjobb formákkal, mondani azonban semmit sem tud, csak makog […]. Madách fia is félbolond, maga is az őrülteknél végezte. Tehát igazán csak kvantitativ a különbség” – ehhez lábjegyzetben Halász Gábor hozzáfűzte: “Madách kisebbik lánya, Borbála súlyos idegbajjal került a lipótmezei elmegyógyintézetbe, évekig tartó betegség után ott is halt meg. Fivére Aladár spiritiszta tanulmányokkal foglalkozott; erre vonatkozik Justh kissé erős kifejezése”, Uo. 424.) vissza a szöveghez
5. Idézi: Mircea Eliade: Az okkult és a modern világ. In: M. E.: Okkultizmus boszorkányság és kulturális divatok, ford. Benedek Mihály, Bp., 2002, 65. vissza a szöveghez
6. Paul de Man: A szimbolizmus kettős aspektusa. In: P. d. M.: Olvasás és történelem, ford. Nemes Péter, Bp., 2002, 105 vissza a szöveghez
7. Mircea Eliade: Az okkult és a modern világ. In: M. E.: Okkultizmus boszorkányság és kulturális divatok, ford. Benedek Mihály, Bp., 2002, 66–67. vissza a szöveghez
8. Erről részletesebben: Tarjányi Eszter: A szellem örvényében (Bp., 2002.) vissza a szöveghez
9. Ezt figyeli meg Ruttkay Teréz Mária is, amikor Palágyi Menyhértet idézi: “Aladár igen mély természetismerő, kit természettudo mányos hajlama vitte spiritiszta tanok útjára.” (Ruttkay Teréz Mária: Madách Aladár, Bp., 1938, 31.) vissza a szöveghez
10. V. ö. Linda Henderson: The Fourth Dimension and Non-Euclidean Geometry in Modern Art, Princeton University Press, Princeton, New Jersey, 1983, 22–23. vissza a szöveghez
11. Albert Einstein: A speciális és általános relativitás elmélete, ford. Vámos Ferenc, Gondolat, Bp., 1978, 59. vissza a szöveghez
12. A teozófus Leadbeater könyvét és annak francia fordítását nevezi meg közvetítőként Linda Dalrymple Henderson (I. m. 45.) A gondolat kezdeteit az euklidészi geometria rendje alól kilépő, Bolyai és Lobacsevszkij által egy időben kidolgozott rendszerben látja Henderson. A negyedik dimenziós elképzelés szerinte aztán a XIX. század végére népszerűvé válva több szálon vált közismertté. A teozófia mellett a nem-euklideszi geometria térhódítása (Helmholtz, Fechner, Poincaré), a népszerű irodalom (Edwin Abbott) és a népszerűsító, “hyperpace” filozófia (Charles Howard Hinton) és a fantasztikus történetek (H. G. Wells) segítették szerinte az elterjedését. vissza a szöveghez
13. Guillaume Apollinaire: A kubista festők. In: Apollinaire válogatott művei, vál. s. a. r. jegyz. Réz Pál, Európa, Bp., 1973, 561.: “Az euklidészi geometria három dimenziója mindeddig kielégítette azokat a nyugtalan törekvéseket, amelyek a végtelen vágyából születnek a nagy művészek lelkében. Az új festők nem akarnak geométerek lenni […]. De elmondhatjuk, hogy a mértan az a képzőművészetnek, ami a nyelvtan az irodalomnak. Márpedig a tudósok napjainkban nem elégednek meg az euklidészi geometria három dimenziójával. A festők természetszerűen, s mondhatni ösztönösen foglalkozni kezdtek a tér új, lehetséges arányaival, amelyeket a modern műtermek szóhasználata összefoglalóan és röviden negyedik dimenziónak nevez.” vissza a szöveghez
14. Linda Dalrymple Henderson, i. m. 25. vissza a szöveghez
15. A személyes ismeretségre nézve: vö. Szabó Károly, A szellemidéző Madách-fiú, Palócföld, 1981. 1. sz. 22. vissza a szöveghez
16. Wilma George, Biologist Philosopher. A Study of the Life and Writings of Alfred Russel Wallace, Abelard–Schuman, London, Toronto, New York, 1964, 74. vissza a szöveghez
17. Idézi Arnold C. Brackman, A Delicate Arrangement, Charles Darwin and Alfred Russel Wallace, Times Books, New York, 1980. vissza a szöveghez
18. Vö. Charles Darwin: A fajok eredete természetes kiválasztódás útján, ford. Kampis György, Bp., 2000, 11; Hátteréről: George, i. m. 60–63. és Brackmann, i. m. 212–217. vissza a szöveghez
19. Steve Jones: Darwin szelleme. A fajok eredete – mai változatban, ford. Gyárfás Vera és Orosz István, Bp., 2003, 314. vissza a szöveghez
20. Ladányiné Boldog Erzsébet: A magyar filozófia és darwinizmus XIX. századi történetéből (1850–1875), Akadémiai, Bp., 1986. vissza a szöveghez
21. Wilma George, i. m. ix. vissza a szöveghez
22. A spiritizmus-spirititualizmus hazai történetéhez v. ö. Tarjányi: i. m. vissza a szöveghez