A XI. Madách Szimpózium minden korábbinál több előadót és érdeklődőt vonzott. 2003. szeptember 26-án, hagyományunknak megfelelően Szügyben tartottuk a rendezvény délelőtti ülésszakát, majd délután Balassagyarmaton koszorút helyeztünk el Madách Imre szobránál, a délutáni-esti előadásokra pedig a Szalézi Kollégiumban került sor. Másnap Alsósztregován, a Váci Madách-körrel közösen folytatódtak az előadások, majd irodalmi séta következett a Madách-kastély parkjában, az alsósztregovai temetőkben, s egyúttal megtekintettük a Madách-ősök jelenlegi két nyughelyét: a Madách-emlékművet, valamint az evangélikus templomot.
Bevezetés
Hinc modo ad inferos! Hölgyeim és uraim, kedves kolleginák és kollégák! Utolsó költözésem során jutott eszembe az iménti gondolat, persze nem latinul, hanem magyarul: Innen már csak a túlvilágra!* Társaságunk azonban bizonyos értelemben még az első költözésen is innen van, hiszen változatlanul nincs – a lakáscímemtől különböző – székhelyünk.
Az elmúlt év erőfeszítései vegyes ererdményre vezettek; három legfontosabb támogatónk egyikétől ugyanannyit kaptunk, mint tavaly, a másiktól kevesebbet, a harmadiktól semmit. Mégis változatlan ütemben meg tudtuk jelentetni a kiadványainkat, ami kizárólag annak köszönhető, hogy az adó 1%-ából évről évre jelentősebb bevételünk származik. Ez azonban azt jelenti, hogy tartalékainkat, ha nem is éljük fel, de idén nem tudjuk növelni. Az alakulófélben lévő Nemzeti Civil Alapprogram előreláthatólag 2004-ben kezdi meg munkáját. Nagy kérdés, hogy társaságunk érdekérvényesítő képessége elegendő lesz-e ahhoz, hogy sikerrel pályázzunk az NCA-nál.
2003 elején adtuk ki Palágyi Menyhért: Madách Imre neje c. kötetét, amely válogatás volt a Fráter Erzsébet emlékezete II. kötetből. Nem is volt más célja, mint az adó 1%-ának reményében történő osztogatás. Tavasszal Györe Balázs életműsorozatának második kötete, A 91-esen nyugodtan elalhatok jelent meg, majd néhány héttel később a tavalyi szimpóziumon elhangzott előadások szövegét vehették kézbe az érdeklődők.
Ismét új fordítás-szövegekkel gazdagodtunk. Fehér Bence a londoni színnel is elkészült (ez a X. Madách Szimpózium kötetében meg is jelent), így most már komoly esély van arra, hogy apránként elkészül a Tragédia teljes latin fordítása. Kiadványaink sorában különleges helyet foglal el Tomschey Ottó angol Mózes-fordítása. Tudomásom szerint Madách nagyobb lélegzetű munkái közül eddig csak a Tragédia fordításait vehették kézbe az érdeklődők.
Távlatilag a legfontosabbnak mégis azt tartom, hogy Bene Zoltán vállalkozott a www.madach.hu szerkesztésére. Éppen tíz éve, az I. Madách Szimpóziumon mondtam: “Ami nincs meg számítógépen, az csak félig van meg.” Ma azt mondanám: inkább csak 10–20%-ban. Ennek ellenére kétséges, hogy milyen ütemben tudunk majd érdemi információkat szolgáltatni; a magyar jogrendszeren túl (szerzői és kapcsolódó jogok) ennek határt szab a művelet időigényessége is.
Ami a Madách kutatóhely létrehozását illeti (Madách Intézet vagy Digitális Madách Archívum név alatt), a Szegedi Tudományegyetemen Bene Kálmán tett fontos lépéseket, az eredményre azonban egyelőre várnunk kell.
Még egy fontos eseményről kell beszámolnom: Nógrád megye vezetőjénél kezdeményeztem, hogy a csesztvei Madách kúria és a körülötte lévő park tulajdonjogát adják át Csesztvének, mielőtt még a megye megszűnne, s az ingatlan Miskolc felügyelete alá kerülne (mint ismeretes, ez 2007-ben fog bekövetkezni). A levelet csupán néhány napja küldtem el Dóra Ottónak, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnökének, így az eredményre még várni kell.
Idei rendezvényünket támogatták: a Balassagyarmati Polgármesteri Hivatal, a Madách Imre Általános Iskola és Művelődési Ház (Szügy), a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Szalézi Kollégium (Balassagyarmat) és a Szügyi Polgármesteri Hivatal.