Jegyzetek

1.    Szikora János rendezését, az új Nemzeti Színház nyitóelőadását egy egész ország nézte (nézte?) a televízióban, s a rendkívül meg­osz­tott közönség- és kritikai reakciók ellenére nem vitatható el, hogy egy egyedi és egyéni, modern, harmadik évezredbeli víziót lát­hattunk. vissza a szöveghez

2.    A teljesség igénye nélkül: a monográfiák közül: Sőtér István: Álom a történelemről. Bp., 1965, 1969. (II. kiadás), Horváth Ká­roly: Madách Imre. Bp. 1984, Horpács 1999. (II. kiadás), S. Var­ga Pál: Két világ közt választhatni. Bp., 1997, Bárdos Jó­zsef: Szabadon bűn és erény közt. Madách Könyvtár 24., Bp., 2001, csak a tárggyal foglalkozó tanulmányokból Mikó Krisztina: Éva szerepe a Tragédia jelképrendszerében. (In: Madách ta­nul­má­nyok, Bp., 1978), Tóth Éva: Éva és Ádám. (In: Színháztudományi Szem­le, Bp., 1996. 32. sz.) és Gyémánt Csilla: Az égi zengzet is el­hallgatott. (In: VII. Madách Szimpozium, Madách Könyvtár 20., Bp. 2000) c. írásait ajánlanám az olvasók szíves figyelmébe. vissza a szöveghez

3.       Így gondolja a fentiek közül Sőtér István (80.), vagy Mikó Krisz­ti­na is (96.). vissza a szöveghez

4.    Lásd Sőtér 78–80., aki “természeti szférá”-ról beszél. vissza a szöveghez

5.    P. Szathmáry Károly: Az asszony komédiája. Pest, 1888. Egyet­len komolyabb elemző tanulmányt Galamb Sándor írta róla a Ma­gyar­ság 1934. dec. 25-i számában és az Itk-ban, 1943-ban (81–92.). vissza a szöveghez

6.    Czóbel Minka: Donna Juanna c. verses drámája 1900-ban jelent meg. Új kiadása: a Boszorkánydalok c. válogatott verseskötetben, 1974-ben Bp.-en. vissza a szöveghez

7.    Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel. (Antológia a magyar köl­tészet rejtett értékeiből és furcsaságaiból) c. gyűjteményében (Bp., 1977) a legnagyobb (újra)felfedezés az említett költőnő, töb­bek szerint Weöres zseniális költői játékának, a Psyché-kötetnek ih­letője. vissza a szöveghez

8.    Jelen írás először előadásként hangzott el a Dugonics Tár­sa­ság­ban, s az előadás után Sándor János barátom felhívta a fi­gyel­me­

    met egy olyan Tragédia-bemutatóra, ahol az ifjú és az idősebb Évá­kat két különböző színésznő játszotta. Ám itt sem egy szí­nész­nő-koszorú, miképp azt fenti szerény értelmezésemben ezt fel­ve­tet­tem. vissza a szöveghez

9.    Ld. Horváth 156.! vissza a szöveghez

10.  Éva és a tömegek kapcsolatát hasonlóan gondolja az egyik leg­ú­jabb Tragédia-elemzés is, ld. Bárdos 33.! vissza a szöveghez

11.  Egy példa: …lassan már kifogyok az időből, kéntelen vagyok né­ked ezen egy pár sorba helyzetem és kérésem nyilvánítni és kérni se­gíts, mennyire sorsod engedi rajtam, már Januariusban is kér­te­lek arra mit itt szinte kérek, de talán levelem nem kaptad pedig az Au­ditornak cimeztem vagy már akkor Pozsonba nem voltal ezt mind nem tudom mindedig kéresem az légy szives nékem egy 600 pen­gőrül szoló kötelezvént kűldeni, hogy én szerezhessek rá pénzt, hoszas nem akarok lenni… (de azért még folytatja a be­fe­je­zet­len mondatot!). In: Madách I. összes művei, Bp., 1942. II. kö­tet, 140. levél, 1040. vissza a szöveghez

12.  Ld.: Andor Csaba: Madách Imre és Veres Pálné. Madách Könyv­tár 10. Vanyarc–Bp. 1998. 20–21. vissza a szöveghez