Asztalos Lajos

 

A Tragédia első spanyol változata

 

 

Az Országos Széchényi Könyvtárban, a Kézirattár katalógusait vé­gig­néz­ve, Andor Csaba a Tragédia egy spanyol fordítására bukkant. Utóbb kiderült, hogy Radó György is tudott róla. Andor Csaba egyik le­velében Radónak a Filológiai Közlöny 1973. évi VI. számában meg­jelent Az ember tragédiája a világ nyelvein című írásából az aláb­bi­a­kat idézi (56. old.):

                “Néhai Németh Antal szóbeli közlése szerint ő, még mint a Nem­ze­ti Színház igazgatója, értesítést kapott arról, hogy Madridban el­ké­szült Az ember tragédiájának spanyol szövege és színpadi bemutatását is tervbe vették. Egyéb adat azonban – a fordító nevét is beleértve – er­ről a fordításról nem érkezett, a szöveg sorsáról sem tudunk semmit.

                Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára azonban Fol. Hisp. 6. szám alatt Az ember tragédiájának egy írógéppel írt spanyol nyelvű szö­vegét őrzi, melynek fordítójaként Neuschloss Károly Marcell, a chi­lei egyetem tanára van feltüntetve; a példány érdekessége még, hogy hátlapján ez a bélyegzőlenyomat olvasható: »Oscar Beregi, 7965 Fareholm Drive. Hollywood 45, California«.”

                Ezek szerint Beregi Oszkártól kerülhetett a borítón kézírással föl­jegy­zett Szilas Friedához a gépirat. Beregi Oszkár 1965-ben, Holly­wood­ban halt meg, s ha a gépiratot 1963-ban adták el az OSZK-nak, ak­kor maga Beregi Oszkár lehetett az, aki eljuttatta az említett hölgy­höz. Andor Csaba úgy véli, a Beregivel foglalkozó szín­ház­tör­té­né­szek­hez kellene fordulni. Amint említette, talán Enyedi Sándor is adhat va­la­milyen ötletet. Kérdés, hogy ez közelebb visz-e a fordítóhoz.

                Andor Csaba megígérte, amint ideje lesz, megnézi, hogy Németh An­tal levelezésében van-e nyoma a korábbi spanyol fordításnak, il­le­tő­leg előadási tervnek. Levelezése több ezer tételből áll, talán ő maga sem igazodott ki benne, amikor az 1960-as években tájékoztatta Radó Györ­gyöt. Az anyag az OSZK-ban van, s így végig lehet nézni a jegy­zé­ket.

                Kérésemre Andor Csaba megnézte a budapesti telefonkönyvet, hát­ha nyomára lehetne bukkanni Szilas Friedának, aki 1963-ban, a kézirat el­adásakor a XIII. kerületi Pannónia utcában lakott (14. szám, V. em.). De nem szerepel benne, s egyáltalán a Szilas nevűek közül senki sem la­kik a Pannónia utcában. Amint írta, nem csoda, hiszen a gépirat pa­pír­ja 40 éve porosodik, sárgul az OSZK-ban. Talán a chilei követségre kel­lene írni. Ezt előbb-utóbb úgyis megteszi, mert a szerzői jogok tisz­tá­zására illik legalább kísérletet tenni.

                A gépirat borítóján csupán a hölgy Pannónia utcai címe szerepel, sem­mi egyéb. De ki tudja, mikor került hozzá a fordítás? Andor Csaba föl­vetette, talán nem lenne rossz minden, a telefonkönyvben szereplő Szi­lasnak levelet küldeni, hátha valamelyiküknek a rokona a hölgy. Negy­ven év után azonban, amint említette, nem biztos, hogy az illető Neu­schloss Károly Marcelről is tud valamit.

                A Magyar Életrajzi Lexikon II. kötete (Akadémiai Kiadó, Bpest, 1982) három Neuschlosst említ. Számunkra Simon figyelemre méltó. 1821-ben született Vágvecsén, 1871-ben hunyt el Pesten. Faárugyáros és építési vállalkozó volt. Fakereskedését és ácsüzemét Pestre te­le­pít­ve, út- és vasútépítkezést is vállalt. 1860-ban létrehozta az első magyar par­kettgyárat. Vállalatainak vezetését halála után két fia, Ödön és Mar­cell vette át. (Irod.: Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői. Bp., 1887.).

                1876-ban 33 szakférfiú, köztük Neuschloss Ödön és Marcell, meg­a­lapította az Épitő Ipar című műszaki hetilapot. 1894-ben 18. év­fo­lya­má­nál tartott (Pallas, VI.).

                Az 1890-es években Neuschloss Károly és fia budapesti cégének gőz­fűrészmalma volt Gyaluban, a Hideg- és a Meleg-Szamos egye­sü­lé­sénél (Pallas, III.). Ugyane cégnek nagy gőzfűrésze az Abaúj-Torna me­gyei Bodókán (Pallas, III.).

                Fordítónk talán e két család egyikéből származott. Neve va­ló­szí­nű­leg a csehországi Neuschloss település nevéből való (Pallas, XIII.).

                A Tragédia fordításainak 1995. évi jegyzéke óta nem jelent meg újabb spanyol fordítás, vagyis csupán a Neuschloss- és a Pińera-féle lé­tezik. Minthogy minden valószínűség szerint a Pińera-féle előtt ké­szült, s minthogy arról a bizonyos madridi fordításról semmit sem tudunk, úgy vélem, mint fenti címben, Neuschloss Károly Marcel for­dí­tá­sát a Tragédia első spanyol változatának tekinthetjük.

                Fordítónk a munkáját nem fejezte be. Az angyalok kara minden eset­ben kimaradt belőle. A rövid, mindössze néhány soros kötött vers­ré­szeket azonban, ugyancsak kötött formában, lefordította. Csak ta­lál­gat­ni tudjuk, hogy a kimaradt részek átültetését későbbre halasztotta vagy valaki más közreműködésére számítva, nem is állt szándékában ma­gyarítani.

                Tény, hogy a kéziratot a fordító nem tekintette véglegesnek. Egyes he­lyeken belejavított, a gépelési hibákat is többnyire kijavította, egy he­lyütt néhány oldalt újra gépelt – az első változat is a kéziratban ma­radt.

                A szöveg nyelvezetéből megállapíthatjuk, hogy Neuschloss Károly Mar­cel jól ismerte a spanyol nyelvet. Az irodalmit is. Igaz, a spa­nyol­ban az irodalmi, s ezen belül a költői nyelv igen közel áll a min­den­na­pi nyelvhez. Néhány kifejezésből láthatjuk, hogy a költői nyelv sem volt idegen tőle.

                Egy csupán felületes egybevetésből is kiderül, hogy fordítása több he­lyütt is jobb a kubai Virgilio Pińera munkájánál. Igaz, utóbbi nem a ma­gyarból, hanem egy francia változatból fordította a Tragédiát. Neu­schloss sem törekedett arra, hogy szóról szóra fordítson. Ezt amúgy sem lehet. Eléggé szabadon írta át a Tragédiát spanyolra. De csak annyira, hogy ezen a nyelven jó legyen, és közben a magyartól se tá­vo­lod­jék el túlzott mértékben. Helyenként mégis az eredetitől eléggé el­té­rő szót alkalmaz. Például az elnézed helyett nála szórakozol van (a könnyebb áttekinthetőség kedvéért a spanyol szövegrész magyar meg­fe­lelőjét mindenütt beljebb, az eredeti magyar szöveget pedig még bel­jebb kezdtük – a szerk.):

 

“Y te diviertes mientras él chapucea”

                ’Te szórakozol, miközben ő összecsap (kontárkodik)’

                               S elnézed néki, hogy kontárkodik,

(első szín, 92. sor, Lucifer)

 

Vagy:

 

 


 

Mezcla las cosas y se imagina que es Dios”

                ’Keveri a dolgokat és magát Istennek hiszi’

                               Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli

(első szín, 93. sor, Lucifer)

 

Pedig a ’kotyvalék’ jelentésű guisoteból arra következtethetünk, hogy az ebből képzett guisotear jelentése ’kotyvaszt’. Persze, fölmerül a kér­dés, mikor készült a spanyol változat, s annak idején milyen ma­gyar–spanyol szótár állt a fordító rendelkezésére? Egyáltalán, milyen szó­tárral dolgozott?

 

Vagy:

 

“Ya lo verás. La peste, lo sabes,”

                ’Majd meglátod. A pestis, tudod,’

                               Majd látsz utóbb, a poklosság, tudod,

(hetedik szín, 1498. sor, Lucifer)

 

El kell ismernünk, hogy egy-egy szónak nincs spanyol megfelelője, kö­rülírással is csak nehézkesen lehet kifejezni. Ilyen esetben a legjobb va­lamilyen rokon értelmű szót keresni. Ilyen pl. az elles. Ezt Neu­schloss Károly Marcell a megtanullal helyettesítette.

 

“Algún día, cuando lo haya aprendido

El hombre en su laboratorio, lo mismo hará.”

                ’Egy nap, amikor megtanulta (azt)

                az ember az ő laboratóriumában, ugyanazt fogja tenni’.

                               Az ember ezt, ha egykor ellesi,

                               Vegykonyhájában szintén megteszi.

(első szín, 89–90. sor, Lucifer)

 

De lássunk néhány más szövegrészt is, ezúttal sorrendben.

 

“Por cierto, la gran obra está terminada.

La máquina gira, descansa su creador.”

 

 

A por cierto jelentése ’apropó’, ’erről jut eszembe’, de tekintsünk el ettől, és vegyük másképp:

 

                ’Hát igen, a nagy mű be van fejezve,

                a gép forog, pihen alkotója’.

                               Be van fejezve a nagy mű, igen.

                               A gép forog, az alkotó pihen.

(első szín, 13?14. sor, Az Úr)

 

“Venid elementos!

Me debeis ayudar

El alma del hombre

Os quiero ganar.”

                ’Jertek, elemek!

                Segítenetek kell,

                Az ember lelkét

                Akarom megnyerni tinektek’

                               Segítsetek

                               Ti elemek,

                               Az embert nektek

                               Szerezni meg. –

(második szín, 272–275. sor, Lucifer)

 

“ˇLágrimas fraternales debemos verter

Ganó la mentira – la Tierra se va a perder!”

                ’Testvéri könnyeket kell hullatnunk,

                Győzött a hazugság – a Föld el fog veszni’

                               Ah, sírjatok testvéri könnyeket,

                               Győz a hazugság – a föld elveszett. –

(második szín, 340–341. sor, Égi Kar)

 

“żPara qué vive un pobre? – Transportar piedras

Para uno que es más fuerte que él. Y habiendo engendrando

Su sucesor, muere. – Millones por uno.”

 

 


 

                ’Miért él egy szegény? – Követ hord

                Egy embernek, ki erősebb mint ő. S nemzvén

                Utódot, meghal. – Milliók egyért.’

                               Mért él a pór? – a gúlához követ

                               Hord az erősnek, s állítván utódot

                               Jármába, meghal. – Milljók egy miatt.

(negyedik szín, 630–632. sor, A rabszolga)

 

“La madrugada no se debe al canto del gallo,

El gallo canta cuando siente la aurora llegar.”

                ’A hajnal nem a kakas dalának köszönhető,

                A kakas dalol mikor érzi a hajnal jöttét.’

                               Nem a kakas szavára kezd viradni,

                               De a kakas kiált, merthogy virad.

(hetedik szín, 1631–1632. sor, Lucifer)

 

“Ya estoy oyendo la canción del futuro,

Encontré la palabra, el gran talismán,

Que al mundo dará nueva vida.”

                ’Már hallom a jövő dalát,

                Megtaláltam a szót, a nagy talizmánt,

                Mely új életet ad a földnek.’

                               Óh, hallom, hallom a jövő dalát,

                               Megleltem a szót, a nagy talizmánt,

                               Mely a vén földet ifjúvá teszi.

(nyolcadik szín, 2138–2140. sor, Ádám)

 

“Desde las alturas parece hermosa

Como la canción en el templo que se forma de gritos

Y roncos gemidos, pero que, al confundirse

En las alturas, se convierten en una canción.

Así la oye también Dios

Que, por ello, cree que el mundo es bueno.

Mas desde abajo se oye otra cosa;

Allí se notan además los latidos del corazón.”

 


 

                ’A magasból szépnek tűnik

                Akár a templomi ének, mely kiáltásokból

                S rekedt nyöszörgésből alakul, de összeolvad

                A magasban, és énekké alakul.

                Így hallja ezt Isten is

                És ezért hiszi, hogy jó a világ.

                De odalent másképp hallatszik,

                Ott a szív verése is észrevehető.’

                               Szép a magasból, mint a templomének,

                               Bármily rekedt hang, jajszó és sóhaj

                               Dallamba olvad össze, míg fölér. –

                               Így hallja azt az Isten is, azért

                               Hiszi, hogy jól csinálta e világot.

                               De odalent másképpen hallanók,

                               Hol közbeszól a szív verése is.

(tizenegyedik szín, 2599–2605. sor, Lucifer)

 

“Mas no importa. żLa meta qué es?

Es sólo el término de la batalla gloriosa.

La meta es la muerte, la vida es luchar;

La finalidad del hombre es la lucha como tal.”

                ’Nem számít. Mi a cél?

                A cél csupán a dicső csata vége.

                A cél halál, az élet küzdelem;

                Az ember célja a küzdelem mint olyan (maga).’

                               Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?

                               A cél, megszűnte a dicső csatának,

                               A cél halál, az élet küzdelem,

                               S az ember célja e küzdés maga.

(tizenharmadik szín, 3723–3726. sor, Ádám)

 

“Si el gran Hunyadi no nace en un pueblo digno,

Sino en la cabańa de unos negros salvajes,

żQué hubiera sido en caso semejante,

Del héroe máximo de la cristiandad?”

 


 

                ’Ha a nagy Hunyadi nem születik egy méltó nép körében,

                Hanem bizonyos vad feketék kunyhójában,

                Mi lett volna hasonló esetben,

                A kereszténység legnagyobb hőséből?’

                               Ha nagy Hunyad nem méltó nép körében

                               Jő a világra, hogyha szerecsen

                               Sátornak árnya reszket bölcsején:

                               Mi lesz első hőséből a keresztnek?

(tizennegyedik szín, 3888–3891. sor, Lucifer)

 

“Ya te dije, hombre: ˇlucha y ten confianza!”

                ’Már mondtam neked ember: küzdj és bízzál!’

                               Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!

(tizenötödik szín, 4141. sor, Az Úr)

 

Minthogy a szöveg nem teljes, ráadásul a nyolcadik színből, a kézirat ol­dalainak számozása szerint ugyan nem, de egy oldal – a 45. és 46. ol­dal között, 59 sorral – mégis hiányzik, nem lehet megállapítani, összes­ségében mennyivel hosszabb az eredetinél. De úgy tűnik, nem sok­kal. Távolról sem annyival, mint Virgilio Pińera változata. Sort sor­ra fordítani természetesen nem lehet, hiszen a magyar és a spanyol két különböző nyelv. Általában utóbbi valamivel “bőbeszédűbb”, de he­lyenként “szűkszavúbb” mint a magyar. A galego fordítás után első pil­lantásra úgy tűnik, a spanyol ennél tömörebb. De ez nem ál­ta­lá­no­sít­ha­tó.

                Madách gondolatjeleit a fordító nem vette át minden esetben. Csak ta­lálgathatjuk, miért.

 

Vissza