Andor Csaba

 

Egy elfelejtett életrajzi forrás: Harsányi Zsolt

 

 

Amikor Radó György az életrajzi krónikát megírta,1 munkájában Har­sá­nyi Zsolt ismert életrajzi regényét2 is feldolgozta. Érdekes módon a re­gényírással kapcsolatos cikkeit nem, jóllehet az Új Időkben 1932-ben számos írásban számolt be az életrajzi kutatással kapcsolatos rész­e­redményekről. Mivel azokban nem szerepelt új adat a regényben kö­zöl­tekhez képest, s különösen nem szerepelt időponthoz köthető ese­mény, ezért valóban nem is volt szükség ezek feldolgozására. Egy fon­tos írás azonban elkerülte Radó Györgynek s persze minden más ku­ta­tó­nak is a figyelmét, amely pedig számos ponton eddig nem ismert ese­ményeket közöl, ill. pontosít. Ez az életrajzi forrás egy (évszám nél­kül meg­jelent) Tragédia-kiadás utószavaként olvasható,3 amely a “Ma­gyar hal­hatatlanok” sorozatban jelent meg. Az alábbiakban az ott kö­zölt “új” életrajzi információkra szorítkozom. Ezek némelyike ugyan a re­gény­ben is megtalálható, ott azonban nem minden esetben vi­lágos, hogy az írói fantázia milyen részletekkel egészítette ki a té­nye­ket.

1838. március 13. Özvegy Madáchné fiainál van látogatóban Pesten, itt éri őket a nagy árvíz.

1838. április. A fiúk táncolni tanulnak.

1843. április. Dacsó Lujza egy Imrével tett kiránduláson ibolyaszedés köz­ben a földre ül, meghűl, hashártyagyulladást kap, rövid betegség után meghal.

Ez utóbbi információ megbízhatósága ellen azonban több érv is szól. Min­denek előtt az, hogy Dacsó Lujza nevű személy a vonatkozó evan­gé­likus anyakönyvben (Alsófehérkút) nincsen, jóllehet abban a Dacsó csa­lád minden ismert tagjának születése, s többségüknek a halála is, meg­található, s Harsányi határozottan keszihóci születésűnek és “pro­tes­táns” vallásúnak mondja Lujzát. Másrészt Madách versei szerint a lány megismerkedésüktől kezdve folyamatosan és halálosan beteg, ami per­sze nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egy merőben más ter­mé­sze­tű heveny betegség okozta volna a halálát. Különböző meg­fon­to­lá­sok alapján szinte biztosra vehető, hogy Harsányi az értesülését attól az özv. Pongrácz Györgynétől szerezte, aki a 20-as, 30-as években Bu­dán nagy szalont tartott fenn, s aki egyszersmind Keszihóc jelentős ré­szét birtokolta, fogadott lánya, Dacsó (eredetileg Sevcsik) Kamilla pe­dig a család utolsó férfi tagjának, Dacsó Pálnak volt a fogadott lánya. Az információ tehát a családhoz igen közel álló személytől ered, az a tény azonban, hogy az egyetlen szóba jöhető házaspárnak, Dacsó Ádám­nak és Nedeczky Juliannának, legalábbis Keszihócon éppen Luj­za nevű lánya nem született (sőt más nevű, 1843 táján elhunyt leánya sem!), s hogy az evangélikus halotti anyakönyv sem tartalmazza a ne­vét, még tovább menve: az evangélikus anyakönyvekben a Lujza ke­reszt­név az adott korszakban még a keresztszülők rovatában sem sze­re­pel, kétségessé teszi az értesülés megbízhatóságát. Az információ egyet­len újdonsága egyébként a hónap közlése; a regényből ez nem ál­la­pítható meg, s Balogh Károly is csupán 1843 tavaszát említi, Har­sá­nyi családi értesülésére hivatkozva.4

1844 június. Madách Imre Nógrád megye közgyűlésén beszédet mond, amely­ben bírálja az 1843-as országgyűlésen a vegyes házasságok ügyé­ben született határozatra érkezett királyi rezolúciót.

Radó szerint ezt a beszédet április 22-én tervezte elmondani Madách Im­re, mivel azonban a megyegyűlési jegyzőkönyvek a felszólalásokról sem­miféle információt sem közölnek, így lehetséges, hogy Harsányi más forrás alapján korrigálta a dátumot, de persze a tévedés vagy pon­tat­lanság lehetősége sem kizárt. Az biztos, hogy az április 22. és 27. kö­zötti közgyűlést követően csak május 3-án tartottak kisgyűlést, majd ezt követően júniusban csak egyetlen napon, 24-én ismét közgyűlést (Lo­soncon),5 ha tehát az április 22-ével kezdődő héten (amikor hat na­pon át tartott a közgyűlés) idő hiányában nem kerülhetett sor a beszéd el­mondására, akkor erre legközelebb június 24-én nyílt lehetőség.

1845. június 27. Imre jobban van. Ötezer forintot vesz fel a családi pénz­tárból esküvője költségeire. Pár napra Pestre utazik meny­asszo­nyá­val és Fráter Pállal bevásárolni.

Ismeretes, hogy Madách heteken át betegeskedett, s a már pünkösdkor Csé­csére érkező menyasszonyát sokáig nem tudta meglátogatni. Fráter Er­zsébet június 18-án írt levelében invitálja vőlegényét, hogy 24-ére Pest­re tervezett útjukra menjen velük. Mivel Madách Imre 24-én részt vett a megyegyűlésen, ahol egyébként Fráter Pállal is találkoznia kel­lett, így a betegség már nem lehetett oka a csécsei látogatás további ha­logatásának. Mármost itt két lehetőség van. Az egyik, hogy az elő­ze­tes tervnek megfelelően még aznap elindultak Pestre, s csak később, vissza­érkezése után vette fel Madách Imre a családi kölcsönt. (Ötezer fo­rint igen nagy összeg volt akkoriban, kizárt dolog, hogy ennyi pénzt vitt volna magával Pestre, a kisebb kiadásokat pedig más forrásból fi­nan­szírozhatta.) A másik lehetőség: elhalasztották az utazást 27-ére, s Im­re előzőleg még visszatért, éspedig nem Csesztvére, ahol ekkoriban la­kott, hanem nyilván Alsósztregovára, hiszen a “családi pénztár” min­den valószínűség szerint ott volt. Harsányi közlése azért fontos, mert ko­rábban inkább csak feltételezni lehetett a jegyespár pesti útját. Úgy lát­szik, a pénzfelvétel mellett más dokumentum is rendelkezésére állt Har­sányinak, amelyből az utazásra következtethetett. (Ma a pénz­fel­vé­tel­lel kapcsolatos nyugtát – vagy ahogyan akkoriban nevezték: nyug­tat­ványt – sem ismerjük.)

1846. december 21. Nógrádban a rossz termés folytán éhínség fe­nye­get. Az ellenzék ezt az alkalmat is fel akarja használni, hogy a ne­me­sek adómentességének elvén rést üssön. A politikai küzdelemben elöl­jár Madách Imre, nagy beszédet tart a köznép mellett a közgyűlésen.

Minderről más forrásunk nincsen; ellenkező adat, ill. kizáró ok híján fel kell tételeznünk, hogy a beszédre valóban sor került.

      Az 1847. január 11-i közgyűlésen Madáchnak mint főbiztosnak a ne­ve számos üggyel kapcsolatban előfordul. Azt azonban eddig nem tud­tuk, hogy egy igen fontos indítvány is az ő nevéhez fűződik:

1847. jan. 11. Madách Imre indítványára kimondja Nógrád, hogy sza­kít a követeknek adott merev utasítás eddigi rendszerével, és a diétán va­ló szavazást lelkiismeretükre bízza.

A következő adat egészségügyi jellegű:

1847. febr. Madách Imre állandóan beteg. Tüdőbaja kiújult, váltóláz kí­nozza.

Politikai természetű a következő esemény:

1847. okt. 13. István főherceg az országban tett körútja alkalmával meglátogatja Balassagyarmatot, megjelenik a megyei közgyűlésen, amelyen a felgyógyult Madách Imre is részt vesz.

Rendkívül érdekes, s részben az életrajzi regénnyel is összefügg az aláb­bi két esemény:

1850. aug. 4. Madách Imrét perbe fogják mint Erős Mihály volt lo­son­ci polgármester, politikai üzelmekkel vádolt fogoly cinkostársát.

1850. aug. 5. Madách Imrét a pesti haditörvényszék kihallgatja. Nincs el­lene bizonyíték. Szabadlábra helyezik.

Harsányi regénye csupán annyiban tér el ettől, hogy aszerint az 1849. aug. 1-jei losonci gerilla akcióval összefüggésben hallgatták ki Ma­dách Imrét, éspedig azért, mivel tiszttartójának fiát, Bory Károlyt azo­no­sítja a hatóság azzal a gerillával, aki az első halálos lövést leadta. (Más forrás szerint Gracza Antal volt az orvlövész.)

      Talányos az alább következő két természettudományos jelenség kö­zül az első:

1852. jan. 18. Holdszivárványt látnak Csesztvén.

 

1852. febr. 16. Kisebb földrengést éreznek Csesztvén.

Egyelőre nem világos, hogy a holdszivárvány miféle természeti je­len­ség lehet,6 s ehhez mérten apró zavaró tényezőnek tekinthetjük a téli idő­­pontot. Fel kell tételeznünk, hogy mindkét esetben a családi le­ve­le­zés elveszett vagy lappangó darabja lehetett a forrás. Érdekes, hogy Har­­sányi regényében az első információ Balassagyarmattal, míg a má­so­­dik általánosságban Nógrád megyével összefüggésben szerepel.

      Madách letartóztatását pontosítja a következő két adat:

 

1852. aug. 18. Imrét egy Hoitsy Miksa nevű ellensége feljelentette, hogy Rákóczy Jánost rejtegeti. Rákóczy még idejekorán elszökik. Imrét le­tartóztatják Csesztvén és elviszik. Vele fogják el tiszttartóját, az öreg Bo­ry Istvánt is.

 

1852. aug. 19. A fogoly megérkezik fedezet alatt Pozsonyba, ahol a Vízikaszárnya egy cellájában helyezik el.

 

Korábban már magam is fölvetettem, hogy Radó állításával szemben, aki szerint a letartóztatás pontos napját nem, csupán a hónapot is­mer­jük, valójában Harsányi regényéből kiderül, hogy az időpont aug. 18-a. Itt most a szerző megerősíti, hogy valóban erről a napról van szó. Ugyan­akkor egyáltalán nem biztos, hogy Hoitsy Miksa volt a fel­je­len­tő (lásd ezzel kapcsolatban Zólyomi József fejtegetését7), ill. ha ő lett vol­na, akkor sem Madách, hanem sokkal inkább Rákóczy János ha­ra­go­sáról van szó. Ma mindenképpen azt a feltevést kell valószínűbbnek tar­tanunk, amely szerint a feljelentés alapvetően Rákóczy János ellen irá­nyult, noha logikus és a feljelentő számára is előre látható mó­don Madách letartóztatásához vezetett. Az sem túl valószínű, hogy Bo­ry Ist­ván éppen Csesztvén tartózkodott volna, bár ezt nem lehet ki­zár­ni.

 

1852. júl. 29. Madách Imre kérvényt intéz a hatósághoz, hogy ne Pes­ten, hanem Csesztvén és Sztregován internálják.

 

Ezt a kérvényt sem ismerjük, csak a néhány nappal későbbi kö­vet­kez­ményt, hogy ti. tudatják vele: valóban hazatérhet Csesztvére. A következő esemény részletes leírásától eltekintek. Harsányi a há­zas­tár­si konfliktust, az azzal kapcsolatos losonci bált és az ott történteket 1854. jún.-ra teszi.

1854. júl. 4. Madách Imre engedelmet kap a hatóságtól, hogy utaz­has­sék válási ügye miatt.

Ehhez csak annyi megjegyzés kívánkozik, hogy a válás színhelye, Ecséd már Heves megyében van, ezért lehetett szüksége Madách Im­ré­nek engedélyre Nógrád megye elhagyásához.

1855. nov. 19. után. Deák Ferenc körlevelet küld szét, többek között Ma­dách Imrének is, hogy adakozzanak Vörösmarty Mihály árvái ja­vá­ra.

Madách és Deák kapcsolatáról vajmi keveset tudunk. Ismeretes, hogy van egy Deák Ferenctől származó levél, amelyről provenienciája alap­ján feltehető, hogy Madách Imrének szólhatott.8 Néhány éve Kupa Mi­hály egy televíziós műsorban számolt be arról, hogy Deák Ferencnek szó­ló Madách-levéllel rendelkezik. Itt tehát egy harmadik levélről van szó, amely különösen az időpont miatt érdekes. Nem nyilvánvaló ugyan­is, honnan ismerhette ekkor Deák Ferenc Madách Imrét, aki sem szép­írói, sem politikai téren nem tett szert még országos ismertségre.

1859. okt. 3. Születik Mária, Veres Gyula leánya. Keresztapa Madách Im­re. De a kisleány nemsokára meghal.

Itt az esemény más forrásból is ismert volt, a konkrét nap azonban – amelyet még anyakönyvi kutatással kell igazolni – nem.

1862. nov. A sztregovai plébános levelet kapott egy jólelkű nagy­vá­ra­di katolikus paptól, hogy a Nagyváradon hányódó Madách Jolánkával kel­lene valamit csinálni. Anyja, aki fokról fokra züllik, és az ivásnak ad­ta magát, teljesen elhanyagolja.

Az esemény egészen biztosan okt. 28-a előtti, hiszen 28-án már Pesten volt Madách, majd innen egyenesen utazott Nagyváradra a gyerekéért. Mind­azonáltal érdekes a hírforrás megnevezése.

1864. aug. 10. Imre elhatározza, hogy biztosíttatja életét részint a Ma­kov­nyik Borka, részint egy természetes gyermeke javára.

Harsányi föltehetően az 1863. febr. 17-én Nagy Ivánnak írt levél in­for­má­cióit keverhette az 1864. aug. 10-én Rákóczy Jánosnak írt levél tar­tal­mával. Az előbbiben Madách valóban érdeklődik egy 24 éves, tehát nagy­jából Makovnyik Jánosnéval egyidős személy, továbbá egy más­fél éves gyermek javára kötendő életbiztosítás feltételeiről, míg a más­fél évvel később levélből az derül ki, hogy a biztosítási szakmában te­vé­kenykedő Rákóczy Jánosnak pénzt kell küldenie, mivel egyik vál­tó­ja lejárt. Nem tudjuk, miből gondolta Harsányi, hogy a biztosítás va­ló­ban létrejött, s azt sem, hogy a kedvezményezettekkel kapcsolatosan hon­nan vette az információtMindezeket az információkat azonban, s főképp azok datálását, óva­tosan kell kezelnünk. Bizonyos, hogy a legtöbb esetben mérvadó for­rás állhatott Harsányi rendelkezésére, de az is nyilvánvaló, hogy az idő­pontot számos helyen elvétette. Csak egyetlen példa: Harsányi lis­tá­já­ban Mikszáth születésének a napja ugyan pontos, ám az esemény az 1849-es évnél szerepel! Csakúgy – tehetjük rögtön hozzá, kisebbítve a té­vedés súlyát – mint a vélhetően forrásul használt Szinnyei Józsefnél, aki­nek lexikonában szintén 1849. jan. 16-a szerepel.

Vissza