Andor Csaba

Ki kicsoda Madách leveleiben?

Madách levelezésének közzétételében az érdemi munka kb. két­har­mad részét a névtár összeállítása jelenti. Az elmúlt közel három év­ben, rész­ben főállású munkámmal összefüggésben, több ezer órát töl­töt­tem olyan információk gyűjtésével, amelyek a névtár összeállítását is je­len­tős mértékben elősegítették. Így végig néztem többek között az OSZK-ban őrzött XIX. századi gyászjelentéseket, továbbá a Johannita Lo­vagrend Magyarországi Levéltárában (amely a Református Levéltár kü­löngyűjteménye) őrzött Daróczy-hagyaték száznegyven doboznyi anya­gát. Ezeket az információkat az anyakönyvi mikrofilmek anya­gá­val és más forrásokkal kiegészítve, számos esetben sikerült néhány ré­gi talányra megoldást találnom. Az alábbiakban ezekből adnék íze­lí­tőt.

több is élt Pes­ten, köztük több ügyvéd is volt. A levélben azonban egészen biz­to­san Kováchióczy Lászlóról van szó. Ez nem a saját gyászjelentéséből de­rül ki, hanem Madách Jánosné, Keőfejeő Karolina gyász­je­len­té­sé­ből, akinél mint az elhunyt nevelő apja szerepelt. Ő tehát Madách nagy­nénjének, Madách Jánosné Keőfejeő Karolinának és testvéreinek a nevelő apja volt, vagyis Madách unokatestvéreinek, Madách Sán­dor­nak, Bélának, Karolinának és Erzsébetnek a (mostoha) nagyapja. Keő­fejeő Karolina anyja, Hülff Erzsébet ugyanis első férje halála után is­mét férjhez ment. Mivel a korábbiakban szinte semmit sem tudtunk ar­ról, hogy a család két ága: id. Madách Imre és öccse, Madách János, ill. leszármazottjaik között milyen kapcsolat volt, így a név feloldása min­denesetre bizonyítja a kapcsolat létezését, Madách tehát, leg­alább­is ezen az ágon, egészen biztosan ismerte unokatestvéreit is. Egyéb­ként más jele is van annak, hogy Nógrád megye elhagyása, ill. Ma­dách Já­nos második házasságkötése után sem szűnt meg a kapcsolat a fi­vé­rek között. 1823. okt. 11-én ugyanis id. Madách Imre és Maj­thé­nyi
Anna Dabason voltak: ők a keresztszülei (Kováchióczy László és Hülff Erzsébet mellett) Madách János és Keőfejeő Karolina Sándor Lász­ló Imre névre keresztelt (mivel Madách János első felesége, Gusz­man Jozefa 1821. nov. 25-én hunyt el, ezért valószínűleg első) gyer­mekének. Alighanem örök talány marad, hogy az ekkor tíz hó­na­pos Madách Imrét magukkal vitték-e, vagy a dajka gondjaira bízva ott­hon hagyták Alsósztregován?

Vitatott volt Madách testvéreinek a száma is. Úgy tűnik, most már bíz­vást kijelenthetjük, hogy id. Madách Imrének és Majthényi An­ná­nak kilenc gyermeke volt, sikerült ugyanis megtalálnom az elsőszülött Sán­dort a budavári plébániatemplom keresztelési ill. halálozási anya­köny­vében. (Azt, hogy nem Madách Imre, hanem Madách Sándor volt az elsőszülött fiú, több forrásból is lehetett tudni, de jobbára olyan kéziratos forrásokból, amelyek megbízhatósága nem ha­son­lít­ha­tó az anyakönyvekéhez: így a Daróczy-hagyatéknak a Madách csa­lád­ra vonatkozó anyagából, továbbá Nagy Iván főművének a kéz­i­ra­tá­ból.) A mindössze másfél hónapig élt gyermeknek két szempontból van jelentősége: lélektanilag azért, mert Majthényi Annának ezután sor­ra négy lánya született, s csak 11 évvel első gyermekének halála után ismét fia, Imre. Másrészt családtörténeti szempontból is érdekes az adat, ugyanis ezek szerint 1811 végén, 1812 elején huzamosabb ide­ig Budán tartózkodott a házaspár, nem pedig Alsósztregován, ahol ké­sőbbi gyermekeik születtek.

Örök talánynak ígérkezett a feltehetően 1841. nov. 27-én, továbbá 1841. dec. 8-án Majthényi Annának írt levelekben szereplő öreg asz­szony: „az öreg asszonyhoz kell mennem ki már négyszer küldött ide, hogy valami dolga van velem, ámbar tegnap elött is nála vóltam.” Ez a fontoskodó öreg hölgy, aki a jelek szerint Madách látogatását sűrűn el­várja, s akihez – úgy tűnik – Madách nem túl szívesen megy el, min­den bizonnyal id. Majthényi László özvegye, Horváthy Johanna. Ne­vét a költő apja írta le egy levelében, s az ő jellemzése nagyon is illik ar­ra a valakire, akitől Madách is óckodik: „Gyarmatra érkezvén estve, más nap Majthényi Lászlóné éppen midön ír­tam a’ szobába bé lépett, azt kiáltván, itt van é a’ kamarás, én nagy tisz­telettel fogadtam, ’s az Ágy­ra minden betsülettel le ültettem, ott Há­zi Asszony helyet fog­lal­ván, szokása szerént sokat beszélt, a’ fija And­ris ellen…” Azt, hogy más sze­mély gyakorlatilag nem jöhet szóba, azzal indokolhatjuk, hogy a meg­nevezés (amely egyébként Madách Mária egyik levelében is azo­nos: öreg asszony) közeli (rokoni) kapcsolatra enged kö­vet­kez­tet­ni, a tar­tózkodási hely minden esetben Balassagyarmat, végül pedig Hor­váthy Johanna valóban igen öreg volt az említett levelek írásának ide­jén (1755 körül született). Egyébként 1844-től már nem szerepel az „öreg asszony” a családi levelekben.

Madáchnál csupán egy helyen fordul elő az „öreg úr”: „Minap az öreg úr hívására pá­ho­lyá­ban vól­tunk új kegyességeddel…” – írta 1838. dec. 25-én anyjának. Úgy gondolom, nem szükséges kü­lö­nö­seb­ben indokolnom, hogy itt is ugyanarról az „öreg úr”-ról van szó, aki­ről Madách Mária leveleiben több helyen olvashatunk, vagyis Madách só­gorának apjáról (Madách Mária apósáról), id. Huszár Józsefről, aki Pesten élt, s aki a Madách családdal is szoros kapcsolatot tartott fenn ha­láláig; a szóban forgó páholy egyébként a Pesti Magyar Színház 1. eme­leti 31. számú páholya volt, legalábbis az előző (első) évadban ott volt bérelt páholya az öreg úrnak. (Majthényi Anna még az 50-es évek ele­jén is többször bíztatja unokáját, a Pesten nevelkedő Huszár Annát, hogy keresse fel nagyapját, vagyis id. Huszár Józsefet.)

Egy föltehetően 1828-ban Budáról írt levélben szerepel Fáni neve, és­pedig érdekes kontextusban, amennyiben keresztanyja (a levelekben „né­ni”) és nővérei mellett neki küldi üdvözletét Madách Imre Sztre­go­vá­ra. Ha jobban megnézzük a családi levelezést, a kisgyermekkori (az 1820-as évek végéről származó) levelek között találunk egyet, amely­nek aláírója Fany Massa, létezik továbbá egy olyan német nyelvű Maj­thé­nyi Annának szóló levél, amelynek aláírója Fanny Szojka. A né­met név­írási elvek alapján ez azt is jelentheti, hogy a levélíró egy Szoj­ka csa­ládnevű férfi felesége. Valóban így is van: Szojka Sá­mu­el­né szül. Mas­sa Franciska keresztelési adatait megtalálhatjuk a szé­csé­nyi kato­li­ku­sok megfelelő anyakönyvében, s ugyanott egyik gyer­me­ké­nek ke­resz­telésekor férjének neve is olvasható. Feltételezésem az volt, hogy Fan­ni Alsósztregován, a Madách nővérekkel együtt ne­vel­ked­hetett: er­re vallott az is, hogy gyermekkori levelét együtt őrizték meg a Ma­dách-testvérek leveleivel, ugyanezt látszott alátámasztani Madách ngyermekkori üdvözlete, végül pedig a már férjes asszonynak Maj­thé­nyi Annához írt hálálkodó levele. Ha pedig így volt, akkor erre leg­va­ló­színűbben szüleinek korai halála adhatott magyarázatot. Sajnos az utób­bit nem sikerült igazolni: Szécsény katolikus anyakönyvében sem ap­jának, sem anyjának a halálozási adatát nem találtam meg az el­vileg szó­ba jöhető időintervallumban. Érdekes módon Fanni há­zas­ság­kötése sem szerepelt benne, jóllehet általában az volt a szokás, hogy a meny­asszony születési helyén tartják az esküvőt, ráadásul, mint említettem, egy gyereke is ott született, sőt már jóval korábban, vél­hetően nem sok­kal a házasságkötése után Szécsényből keltezte Maj­thényi Annának írt levelét (ekkor még nem volt 16 éves sem, jól­le­het már az asszony ne­vét használta!).

Az 1839 előtti levelekben szereplő „néni” is a régi talányok közé tar­­tozott a közelmúltig. Ma már világos, hogy Madách ke­reszt­any­já­ról, br. Czetvicz Antalné Simoncsich Antóniáról van szó, aki Al­só­sztre­go­ván (talán a Madách-kastélyban, bár erre nézve nincsen ada­tunk) élt, és ott is halt meg 1839 elején. Bizonyos értelemben az ő ese­té­ben is ko­rábban tévedés áldozatai voltunk, amennyiben Madách Im­re ke­resz­te­lési anyakönyve alapján, az ottani latin névalak magyar meg­felelője ter­jedt el: Czetvicz Antónia. (A német vagy latin névalak szá­mos eset­ben okozhat bizonytalanságot. Itt csak arra utalnék, hogy ami­kor Ma­dách Anna szerepel egy latin nyelven vezetett anya­könyv­ben, akkor az ese­tek egy részében Madách nővéréről, máskor azonban – pl. éppen Ma­dách Anna gyerekeinek keresztanyjánál – Majthényi An­náról van szó.)

A rokonok és együttélő családtagok mellett más esetekben is si­ke­rült kiderítenem egy-egy személy kilétét. Madách ügyvédjei közül Fe­ke­te László sokáig azért látszott problematikusnak, mert család- és utó­­neve egyaránt gyakori. Itt valóban megmutatkozott az előnye an­nak, hogy több százezer gyászjelentést néztem át, s a nógrádi el­huny­tak­nál minden esetben megnéztem a gyászjelentés hátoldalát is, amely kb. az 1870-es évektől kezdődően egyre gyakrabban tartalmazott cím­zést. (Régen a gyászjelentést – ritka kivételektől eltekintve – általában nem tették külön borítékba: negyedrét hajtogatás után a hátoldalán meg­címezték és felbélyegezték.) Így semmi kétségem sem lehetett afelől, hogy az a Fekete László, aki az ötvenes években még minden eset­ben Pestről küldte levelét Madáchnak, azonos a később Szal­ma­ter­csen élő Fekete Lászlóval, akinek sok más fontos személy mellett pl. Ma­dách Károly gyászjelentését is elküldték.

Ismeretes, hogy Madách (egyik) balassagyarmati ügyvédje Bende Ist­ván volt. Mivel Madách ügyvédje halálára is utal egyik levelében, így a balassagyarmati evangélikus halotti anyakönyvben nem volt ne­héz megtalálni a szóban forgó ügyvédet. Annál problematikusabbnak bi­zonyult születésének kérdése. Balassagyarmaton ugyanis meg­ke­resz­teltek egy Bende Istvánt 1807. aug. 26-án, egy másikat pedig 1818. aug. 13-án: előbbi Kiscsalomján, utóbbi Apátújfaluban szü­le­tett. Az ügyvéd azonban, ha hinni lehet a halotti anyakönyvnek, 40 éves korában halt meg, tehát még az utóbbi dátum is túlságosan korai. Emel­lett Nagykürtösön temették el (csakúgy, mint a feleségét), ami kür­tösi származását valószínűsíti. Nos, a későbbiekben a Besz­ter­ce­bá­nyai Levéltárban őrzött anyakönyvek adhatnak majd választ arra a kér­désre: mikor és hol született Bende István, és kik voltak a szülei.

Emlékezetes, hogy egyetlen fennmaradt börtönlevelét Madách Im­re Jámbor László ügyvédnek írta; szerencsére az ő gyászjelentése is meg­található az OSZK-ban. Az 1855. aug. 29-én Fekete Lászlónak írt le­vélben szerepelt Gyuracskay ügyvéd neve; neki is maradt fenn par­te­cédulája.

Ismeretes, hogy két levelező partnere volt Madáchnak, akikről ko­ráb­ban semmit sem tudtunk: Beniczky Erzsi és Ludovic Rigoudaud. Az utóbbi változatlanul a talányok közé tartozik, jóllehet Bene Kál­mán személyes közlése szerint neve előfordul a korabeli magyar lapok hir­detéseiben mint francia nyelvtanáré. Beniczky Erzsi személye azon­ban tisztázódott; igaz, gyászjelentése a K betűnél és a XX. szá­zad­ban található.

Nagy talány a híres ifjúkori (1840) levélben a Lónyayéknál tartott bá­lon résztvevők névsora. A Sissányi-lányok főbb életrajzi adatait azon­ban sikerült tisztázni. Ismeretes, hogy egyikük az aradi vértanúk egyi­kének felesége volt (róla halálakor külön is megemlékezett Vay Sa­rolta), a többiekről azonban keveset lehet tudni.

Az alábbiakban az említett személyek főbb adatait sorolom fel, ab­ban a rendben, ahogyan majd a levelezés kötet névtárában fognak sze­re­pelni. A név után zárójelben előbb a vallás áll (kat. a római ka­to­li­ku­so­kat, ev. a lutheránusokat, ref. a kálvinistákat jelöli), majd a nemesi rang és előnév következik, hölgyeknél ez kiegészül az asszony névvel (ne­vekkel) és a házasságkötés(ek) időpontjával, végül pedig a szo­ká­sos módon a születés helye és időpontja, ill. a halálozás helye és idő­pont­ja szerepel. Ami a forrásokat illeti, SZ Szinnyei, NI Nagy Iván, GJ Gudenus János József főművét, MID–I. és MID–II. a Madách do­ku­mentumköteteket, MOL a Magyar Országos Levéltárat, A az ott őr­zött anyakönyvi mikrofilmeket, GY az OSZK-ban őrzött gyász­je­len­té­se­ket, DH a Daróczy-hagyatékot, DH–GY az abban található gyász­je­len­téseket jelöli.

Bende István ([ev.] Nagykürtös?, 1819 körül–Balassagyarmat, 1859. okt. 7.): balassagyarmati ügyvéd, aki Madách Imrét és Majthényi An­­nát képviselte birtokügyekben (nagykürtösi származását va­ló­szí­nűsíti, hogy őt is, s ugyancsak Balassagyarmaton elhunyt fe­le­sé­gét is ott temették el).

Forrás: MID–I., II., MOL A 2600.

Beniczky Erzsébet (beniczei és micsinyei; fajkürthi és kolthai Kürthy An­talné; 1827 körül–Bp., 1913. szept. 11.): közelebbről nem is­mert személy, aki Lisznyai Kálmán haldoklásáról tudósította Ma­dách Imrét.

Forrás: DH–GY (Kürthy család).

Fekete László ([ev.] nagyváradi; 1817. jún. 27.–Szalmatercs, 1896. jún. 27.): köz- és váltóügyvéd, Madách barátja, aki a Pest környéki bir­tok- és pénzügyekkel foglalkozott az 1850-es években.

Forrás: GY [a gyászjelentés szerint születésnapján hunyt el].

Horváthy Johanna ([kat.] disznósi és horváthi; kesseleőkeői Maj­thé­nyi Lászlóné; 1755 körül–Balassagyarmat, 1844. jan. 28.): Maj­thé­nyi Anna másodunokatestvérének, báró Majthényi Antalnak az

      any­ja. A családi levelezésben (így pl. id. Madách Imre, Madách Imre és Madách Mária Majthényi Annához írt leveleiben) utalnak rá, többnyire az „öreg asszony” kifejezéssel; igyekeznek kerülni a ve­le való ta­lál­ko­zást.

Forrás: GY, MOL A 276.

Huszár József, id. ([kat.] baráthi; Baráti, 1774. ápr. 1.–Pest, 1855. szept. 18.): Hu­szár József és Majláth Mária fia, Madách Mária apó­sa; a levelekben „öreg úr”.

Forrás: NI 5. 202., Nemesi Évkönyv 1935. 63., GY.

Hülff Erzsébet (Keőfejeő Józsefné, majd Kováchióczy Lászlóné; ?–1843 után): Madách Jánosné Keőfejeő Karolina anyja.

Forrás: GY (Kováchióczy Lászlóé).

Jámbor László ([ref.] 1817 körül–Bp., 1886. márc. 9.): Madách Imre ügy­védje.

Forrás: GY.

Kováchióczy László ([kat.] 1766 körül–Pest, 1843. nov. 22.): Pest vár­megye hadi főadószedője, Madách Jánosné Keőfejeő Ka­ro­li­ná­nak a nevelő apja.

Forrás: GY (saját és Keőfejeő Karolináé).

Madách Sándor ([kat.] Buda, 1811. dec. 30.–Buda, 1812. febr. 14.); id. Madách Imre és Majthényi Anna első gyermeke.

Forrás: Bp.–Budavár keresztelési és halotti anyakönyve (MOL A 14, A 18).

Massa Franciska ([kat.] Szojka Sámuelné; Szécsény, 1817. febr. 9.–?): Massa Alajos és Pechan Rozália lánya, a Madách test­vé­rek­kel együtt élő és valószínűleg a nővérekkel együtt ne­velt lány le­he­tett. Madách leveleiben csak a ke­reszt­ne­vét említi; aláírása („Fany Mas­sa”) egy 1828. nov. 5-én id. Ma­dách Im­ré­nek írt fran­cia nyelvű névnapi üdvözletén olvasható, amely ugyan­abban az analektában található, amelyben más üdvözletek (pl. Ma­dách Imre és Ma­dách An­na ugyanezen a napon írt üdvözletei) is helyet kap­tak.

Forrás: OSZK Kézirattára. Analekta 3856., Szécsény katolikus ke­resz­telési anyakönyve (MOL A 393, A 394; az 1856. máj. 15-i keresz­te­lési bejegyzés tartalmazza férje nevét), Andor Csaba (szerk.): Maj­thé­nyi Anna levelezése. Bp., 2000. 41–42.

Simoncsich Antónia ([kat.] báró Czetvicz Antalné; 1780 kö­rül–Alsó­sztre­­go­va, 1839. jan. 4.): Madách Imre keresztanyja, édesanyjának írt fiatalkori le­veleinek vé­gén mint „néni” szerepel, akinek gyak­ran üdvözletét küldi.

Forrás: Alsósztregova katolikus keresztelési és halálozási anya­köny­ve.

Sissányi Erzsébet (törökbecsei; 1844. máj. 1-től gróf Leiningen-Wes­ter­burg Ká­rolyné, 1854. nov. 19-től bethleni gróf Bethlen Jó­zsef­né; Törökbecse, 1827. ápr. 26.–Bp., 1898. nov. 2.): Sissányi Mik­lós és Bekella Ilona lá­nya.

Forrás: GJ 2. 167., GY.

Sissányi Eufémia (törökbecsei; 1823 körül–Pest, 1843. júl. 18.): Sis­sányi Miklós és Bekella Ilona lánya.

Forrás: GY.

Sissányi Klára (törökbecsei; 1841. máj. 2-től felsőpulyai báró Ro­hon­czy Lipótné; Pest, 1821. okt. 6.–Pest, 1861. aug. 22.): Sissányi Mik­lós és Bekella Ilona lánya.

Forrás: GJ 5. 178.

A továbbiakban néhány olyan esetet említenék, ahol a közhasznú le­xikonok információinak ellentmondani látszanak az életrajzi adatok, ill. más lexikonok. Emlékezetes, hogy Görgeiék 1848. szept. 30-án ki­vé­geztették Zichy Ödönt, akinek esetére Madách Károly utal egyik le­ve­lében. Nos, Nagy Iván könyvében két helyen is ír a Zichy családról, s mindkét leírása egyezik abban a tekintetben, hogy akit kivégeztek, az Zichy Eugen (magyarul Jenő) volt, nem pedig a testvére, Edmund (magyarul Ödön). S bizonyos értelemben neki volt igaza! Ezt nem­csak Gu­de­nus könyve erősíti meg, amely szerint Zichy Edmund (Ödön) va­ló­já­ban 1894-ben halt meg, de Zichy Edmund gyász­je­len­tése is. Hogy mi ak­kor a megoldás? Erre Ponori Thewrewk könyve ad­ja meg a vá­laszt, aki – nyilván az érintettek tényleges név­hasz­ná­la­tá­nak is­me­re­té­ben – Ed­mund neve mellett zárójelben Jenőt, Eugen neve mellett pe­dig zá­ró­jel­ben Ödönt adta meg. Vagyis eszerint Ödön és Eugen egy és ugyan­azon személy, akit a Csepel-szigetnél ki­vé­gez­tek.

Vitatható a lexikonszerkesztőknek az az eljárása, hogy pontos na­pot közölnek a halálozásnál olyan esetekben is, amikor éjszaka és ta­núk nélkül hunyt el valaki, ill. amikor a gyászjelentésben éjfél sze­re­pel. Az előbbire jó példa Madách levelezéséből Teleki László esete, akit reggel a szobájában halva találtak, de hogy éjfél előtt vagy éjfél után halt-e meg, arra nézve nem találtam megbízható adatot. Az utób­bi­ra Jellačić lehet példa. Ilyen esetekben célszerűbb kötőjellel el­vá­laszt­va mindkét szóba jöhető napot feltüntetni, s egy meg­jegy­zés­ben ma­gyarázni a bizonytalanság okát.

Ennél persze sokkal nagyobb hibákat is találunk a lexikonokban. So­káig én is azt hittem, hogy Veres Szilárda (Rudnay Józsefné) szü­le­té­si helye a Magyar Életrajzi Lexikonban egyszerű elírás: ott ugyanis Ku­tasó helyett Kutas szerepel. (Az előbbi nógrádi, az utóbbi somogyi te­lepülés.) Hiszen apja, Veres Pál Kutasón született, nyilván ott szü­le­tett a lánya is. Csakhogy Bér evangélikus keresztelési anyakönyvében pat­riaként Herencsény áll! Kénytelen voltam tehát ennek megfelelően mó­dosítani a hölgy születési helyét, jóllehet tudomásom szerint az anya­könyvön kívül nincs más forrás, ami ezt támasztaná alá. Egyéb­ként a Magyar Életrajzi Lexikon adatait, ahol csak lehetett, mel­lőz­tem, miután kiderült, hogy nemcsak a földrajzi nevekkel kap­cso­la­to­san mu­tat­kozik zavar a könyvben. Pl. Madách vívómesterének, Fried­rich Fe­renc­nek a halálozását illetően is egy évet tévedtek a szer­kesz­tők, jól­le­het az érintett gyászjelentésének igen sok példánya megvan az OSZK-ban.Nem Lisznyai Kálmán az egyetlen Madách nevesebb ismerősei kö­zött, akinek születése lexikonjainkban két évvel eltér a va­ló­sá­gos­tól. Szinnyei s nyomában sokan mások abszurd adatot közöltek gr. Dessew­ffy Emillel kapcsolatosan is, aki egyébként az MTA elnöke volt Ma­dách akadémikussá választása idején, s ilyenformán Madách ok­levelén is ott van az aláírása. A közkeletű 1814-es születési adat azért abszurd, mert maga Szinnyei említi, hogy Dessewffy Emil 1830-ban tiszteletbeli jegyző volt, márpedig 16 éves korban még főrangú fi­a­talokat sem ért ilyen megtiszteltetés. De ellentmond ennek a gyász­je­len­tés is, amely szerint 1866. jan. 10-én, 54 éves korában hunyt el. A „he­lyes megfejtést” ezúttal Gudenus adja: Eperjes, 1812. febr. 16.

                A híres embereknél maradva, érdekes módon megoszlik a magyar le­xikonok véleménye arról is, hogy hol halt meg Görgei Artúr: Vi­seg­rá­don vagy Budapesten? Nos, négy gyászjelentésének egyike sem ad er­re nézve biztos támpontot, mivel azonban azok közül egyet Tállyán, hár­mat Budapesten kelteztek, s egyikben sincs szó a halott el­szál­lí­tá­sá­ról, ezért minden valószínűség szerint Budapesten halt meg.

vissza