Varga Magdolna
A harmadik évezred Tragédiája avagy mi kell
(vagy mi nem kell) nekünk a 19. századból?
Miről nem szól az írás?
1883 óta vita tárgya a Madách művének megszólaltatása. Ez a vita részben szakmai – s ehhez nem kívánok hozzászólni; részben a laikusoké: akik színházi és/vagy médiaélményként is átélhetik a klasszikussá merevedő olvasmányt.
A Tragédia nemcsak a hagyományos színházban jelent meg. Hallgatták rádiószínház feldolgozásban (bakelit- és CD-lemezen, valamint rádiós közvetítésben), ismeretes Beregi Oszkár egyszemélyes interpretációs kísérlete, megszólalt operaként és rockoperaként, színre állították balettként, bábjátékként, rajzfilmen, „interszkoláris” előadásban, televíziós filmként, sőt Jeles András mozifilmet készített belőle.1
A 2002.március 15-i előadás mégis kiemelkedik az interpretációk közül: egyrészt az új Nemzeti Színház megnyitó díszelőadása – s mint ilyen nemcsak szakmai, hanem politikai vihart is kavart –, másrészt televíziós bemutatása a videós rögzítés lehetőségével hosszú időkre reprezentatív értelmezéssé teszi.2
A célom tehát nem kritika, elemző tanulmány készítése, hanem olyan „fülszöveg” létrehozása, amely az internetes hozzáférés segítségével (2003-ban lesz weboldala a Madách Irodalmi Társaságnak) lehetővé teszi az előadás objektívebb befogadását is.3.
Szempontok
Kérdés, hogy a színpadi (médialehetőségekkel számoló) megvalósításban mit tekinthetünk Madách szövegének?
1. Elhagyhatók a szerzői utasítások. Ez nem csupán a színek idő- és térbeli viszonylatokat érzékeltető szövegeket jelentheti, hanem az olyan jellegűeket is, mint a „rendezői” dalolva, félre, súgva stb. Figyelmen kívül lehet hagyni a szereplők jellemzését szolgáló szerzői megjegyzéseket is.
2. Megvágható a szerzői szöveg is. [Szerzői szöveg alatt szigorúan a darab szövegét értem: a monológokat és a dialógusokat.]
3. Kontaminálható a szöveg; beépíthetők más szövegek, szövegrészletek is. (Ilyenkor szerencsés, ha a szerzőtől választanak részleteket. Elfogadható, ha a kivágás okozta értelmetlenséget saját mondatainkkal hidaljuk át. A posztmodern felfogás szerint nem érinti a befogadást idegen szövegek beépítése sem.)
4. A megvalósítás bakijait sem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Megjegyzések a 2002. március 15-i előadásról4
1. A szerzői utasítások elhagyása, megváltoztatása eleve várható volt, hiszen a rendező a díszelőadást „vizsgának” is tekintette: mire alkalmas az új Nemzeti Színház technikai apparátusa. A szerepvariációknak két jelentős formájával találkoztunk:
a) A szereplő más szövegét mondta – például Éva az Úrét, Ádámét, Luciferét, Ádám Éváét stb. Ennek pontos föltárását, illetve ezek aprólékos rendszerezését nem végeztem el.
b) A szereplő nem mondta a szövegét – az első színben az Úr nem beszélt, csak feliratozva jelentek meg vágott szavai. A XV. színből pedig alig maradt valami: az Úr, az Angyalok kara nem fért bele a koncepcióba.
2. Szikora János és dramaturgja alaposan megvágta Madách művét. Nem tudom, melyik kiadásból készült a rendezői példány – végül is a CD-ROM változatot tekintettem összehasonlítási alapnak. Bene Kálmán gondozásában a szöveg 4141 sorból áll.A megvágott, félsorokra is tekintve a hosszú előadás csupán 2164 soros volt. A kimaradt részletek – amelyek sokat elárulnak a rendezői koncepcióból – sorszámát jelöltük a Függelékben. (A kihúzott teljes szöveg a tanulmány szerzőjének összeállításában felkerül a Madách Irodalmi Társaság internetes honlapjára! – a szerk.)
3. A figyelmes megtekintés során nem észleltem, hogy más Madách-szövegek kerültek volna az előadás szövegébe.5 Különösebben nem volt zavaró az a 20-25 sornyi, félsornyi szöveg, amellyel a rendező megkísérelte érthetőbbé tenni a vágott változatát (nem is jelöltem). Ám a „posztmodern tisztelgés” manipulálhatóan egysíkúvá teheti egyes színek (például a XI. vagy a XIV.) egyébként is problémás értelmezését.
4. A „baki-gyűjtemény” összeállítására nem vállalkozom – csupán egyetlenre hívom föl a figyelmet: a Konstantinápolyi színben (VII.) a pátriárka a homousion helyett a homoiusion elvét vallja! Ennek két következése van: az Eretnekeknek a homousion marad – s ezzel még meg lehetne menteni az előadást. Ám Ádám-Tankréd nem hibázott, s az „i” feladására kérte a máglyára menőt – ennek már nem volt sok értelme.
Mi kell (vagy mi nem kell) nekünk a 19. századból?
Úgy látszik, hogy nem kell a 19. századi Madáchból a romantikus kultúra közösségképe, amely a mindenki által ismert hitre támaszkodik; amely idealizált erkölcsi normákhoz méri a cselekvést (és ez alapján értékeli a jellemeket); amely a remény-küzdés-eredményesség hármasságát a nemzet üdvének, a közjónak rendeli alá.
Mi az, amit a 21. század folytonosságként átvesz, fölerősít a 19.-ből? A civilizált-urbanizált világ elembertelenítő, elidegenített, technicizált hagyományát; a látvány uralmát a gondolat felett; az információ lehengerlő áradatát és silányságát.
Ez a Tragédia-előadás a harmadik évezred nyitányaként Szikora János rendezésében tükröt tartott elénk, hogy milyen értékrend van veszendőben, milyen elemei rajzolódnak ki az újnak, s hogy Madách-olvasóként döntenünk kell, mit fogadunk el ebből, teszünk-e valamit a madáchi ember- és világkép érvényre juttatásáért.
Jegyzetek
1. Alapvető támasz Fejér László bibliográfiája: Az ember tragédiája bemutatói (1998. 11. 05-i előadásig dokumentálva). Madách Könyvtár – Új folyam 12. Madách Irodalmi Társaság Budapest, 1999. és Praznovszky Mihály előszava ui., valamint Gajdó Tamás: Beregi Oszkár és Az ember tragédiája című tanulmányának vonatkozó adatai (in V. Madách Szimpózium Balassagyarmat – Szügy 1997 Szerkesztette Tarjányi Eszter és Andor Csaba Bp., 1998. vissza a szöveghez
2. Valószínű, hogy a közoktatási intézmények videotékájába is bekerül majd; analóg példaként említem a Shakespeare-drámák sorsát: a mai diák és felnőtt néző nagyobb valószínűséggel választja a népszerű világsztárokkal megjelenített változatokat, mint a régebbieket – s ha mégis a korábbit választaná, szinte biztos, hogy nem veti össze őket. vissza a szöveghez
3. Ezt a célt szolgálja a Függelékben közölt összeállítás a kihagyott Madách-sorokról. (A teljes kihagyott, kihúzott szöveg felkerült Társaságunk honlapjára. A honlap elérhető: www.madach.hu) vissza a szöveghez
4. A rendezői olvasat jelentőségét növeli az előadás története is; gondoljunk csak arra, hogy az első olvasópróbát 2001-ben az alsósztregovai kastély „oroszlánbarlangjában” tartották éppen a IX. Madách Szimpózium idején. vissza a szöveghez
5. Az önismétlésre nem voltam tekintettel – a VI. színben a mulatozó asztaltársaság ismételte a dalokat, a XI. színben a rap-számként előadott kar kórusrészletét ismételték többször. vissza a szöveghez
Függelék:
ami kimaradt a Tragédiából
A szerkesztő megjegyzése: a Varga Magdolna által összeállított teljes kihagyott szöveg még igen apró betűvel, két hasábban szedve is 39 oldalt foglalt volna el, így kötetünkben sajnos nem közölhettük. A kihagyások teljes szövege megtalálható Társaságunk internetes honlapján. (www.madach.hu)
A kihagyott szöveg helyett közreadjuk a kihagyott sorok sorszámait. A számokat a társaságunk által kiadott Az ember tragédiája – I. Főszöveg című kötet számozása alapján (Madách Könyvtár 13. kötet, Szeged–Bp., 1999) közöljük.
Sorszám: kihagyott / összes sor
I. sz.: 14–75., 81–84., 124–126., 133–34., 137–140., 152–153. 77 / 153
II.: 154., 160–161., 166–168., 173–174., 176–191., 197–200., 203–204., 207–223., 244–249., 271–275., 278–291., 310–311., 322–325., 338–341. 82 / 188
III.: 342–359., 365–366., 369–370., 374–383., 386–388., 395–401., 407–415., 417–463., 474–477., 486–487., 507–508., 526–532., 542., 549–555. 131 / 214
IV.: 556–580., 595–600., 604–606., 615–616., 621–627., 634–635., 643–647., 651–652., 655–659., 672–681., 687., 689., 695–698., 730–736., 746–747., 749–751., 755–758., 763., 770–771., 808–616. 102 / 261
V.: 817–829., 830–848., 870., 878., 883., 897–901., 947–962., 966–967., 970–971., 982–984., 988–989, 992–997., 1001., 1026–1029., 1042–1047., 1059–1064., 1070–1072., 1074– 1076., 1079., 1082–1086. 100 / 270
VI.: 1093–1094., 1100–1101., 1106–1110., 1115–1124., 1129– 1133., 1159–1161., 1167–1171., 1213–1220., 1128–1235.,
1243–1247., 1254–1255., 1304–1312., 1315–1316., 1339– 1344., 1353–1354., 1366–1382. 92 / 204
VII.: 1392–1396., 1399–1420., 1425–1437., 1142–1479., 1493– 1515., 1598–1616., 1619–1621., 1633–1662., 1675–1682., 1685–1687., 1703., 1706–1709., 1718., 1731–1732., 1737– 1738., 1751–1756., 1777–1814., 1817–1818.,1829–1837., 1841–1853., 1856–1865., 1867., 1871–18767., 1882–1888., 1896. 268 / 514
VIII.: 1924–1937., 1962–1966., 1972–1975., 1985–1988., 2004– 2008., 2015–2017., 2019–2025., 2049–2058., 2073–2076., 2103–2107. 65 / 244
IX.: 2142–2143., 2168–2210., 2214–2215., 2217., 229–2234., 2256–2257., 2269–2273., 2276–2295., 2304–2313., 2324., 2326., 2328–2333., 2342–2353., 2358–2360., 2371., 2376., 2382. 117 / 250
X.: 2391., 2394–2395., 2402–2405., 2408–2413., 2415–2417., 2427–2428., 2434–2440., 2448–2450., 2454–2459., 2462– 2463., 2465–2470., 2477–2482., 2485., 2491–2507., 2511– 2515., 2519–2525., 2528–2534., 2550–2552., 2561–2566. 94 / 183
XI.: 2599–2662., 2680–2684., 2689–2691., 2695–2697, 2704., 2714–2716., 2730–2732., 2738., 2741–2743., 2749–2764., 2769–2770., 2777–2781., 2788–2791., 2793–2794., 2802– 2805., 2810–2835., 2841., 2847–2848., 2879–2880., 2883– 2890., 2902–2914., 2925–2933., 2953–2971., 2986–3000., 3005–3006., 3010., 3032–3034., 3154–3059., 3063–3115., 3122–3134., 3153–3154., 3161–3164. 298 / 592
XII.: 3181., 3185–3186., 3189–3211., 3219–3220., 3230–3233. 3181., 3185–3186., 3189–3211., 3219–3220., 3230–3234., 3238., 3240–3260., 3288., 3295–3297., 3321–3323., 3329– 3330., 3344–3350., 3358–3364., 3372–3375., 3378–3383., 3392., 3399–3401., 3409–3447., 3451–3455., 3465–3466., 3468., 3471., 3479–3482., 3500–3515., 3537–3544., 3546– 3547., 3550., 3564., 3569–3572., 3580–3586., 3591–3594., 3603–3608. 195 / 445
XIII.: 3611–3632., 3639–3646., 3650–3662., 3664–3669., 3679., 3682–3688., 3691–3702., 3704–3706., 3711–3713., 3717., 3721., 3727–2744., 3752–3758. 103 / 150
XIV.: 3761–3783., 3814–3817., 3833–3844., 3859–3862., 3869– 3887., 3902–3905., 3917–3922., 3924–3930., 3935., 3937– 3939. 83 / 179
XV.: 3940–3946., 3948–3950., 3953–4002., 4014–4016., 4018– 4019., 4021–4024., 4031–4037., 4039–4042., 4045–4048., 4053–4062., 4064–4065., 4067–4141 170 / 202
Kihúzva 1977 sor a 4141 soros műből. (A szöveg 48%-a.)
Különösen feltűnő a húzások aránya az űrjelenetben és a zárószínben: 69, ill. 84%! (A többiben 40–60% közötti.)
Nem hangzottak el pl. a Nemzeti Színház nyitóelőadásán a következő sorok (válogatás):
A gép forog, az alkotó pihen.
…hasztalan rázod porláncodat, / Csatád hiú, az Úrnak ellenében. (I. szín)
Megesküvém vesztökre, veszniök kell. (II. szín)
Ezen kötél erősb, mint én vagyok. (III. szín)
Az élet fáj csak, már nem fáj soká. (IV. szín)
Önszégyenét meg nem bocsátja a nép. (V. szín)
Legyen hát célod: Istennek dicsőség, / Magadnak munka. Az egyén szabad / Érvényre hozni mind, mi benne van. / Csak egy parancs kötvén le: szeretet. (VI. szín)
A bűnös önmaga a győzelem, (VII. szín)
Minő csodás kevercse rossz s nemesnek / A nő, méregből s mézből összeszűrve. / Mégis miért vonz? mert a jó sajátja, / Míg bűne a koré, mely szülte őt. (VIII. szín)
Az elhagyott oltárnak is lehet / Mártírja. (IX. szín)
S fejlődni látom szent eszméimet, / Tisztulva mindig, méltóságosan, / Míg, lassan bár, betöltik a világot. (X. szín)
Mi néked semmi, nékem egy világ. (XI. szín)
Nagyon vénűl az ember, hogyha már / Lombikhoz tér, midőn organizál. – (XII. szín)
bármi hitvány / Volt eszmém, akkor mégis lelkesített, / Emelt, és így nagy és szent eszme volt. (XIII. szín)
A nő, az eszmény, e megtestesült / Költészet, hogyha süllyedt, torzalak lesz, / Mely borzadályt szül. (XIV. szín)
Nem, nem, hazudsz, az akarat szabad.
Dacolhatok még, Isten, véled is.
Mert ami eddig kétséges vala, / Most biztosítva áll már: a jövő. –
Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál! (XV. szín)
Nem hangzott el – illetve nem jelent meg feliratként! – az Úr szavainak nagy része (különösen a zárószínben miniatürizálódott szerepe), kimaradt a színek nagy részének kezdete és vége, fontos epizódszerepek (mint pl. Cassiusé) is áldozatul estek a dramaturgi beavatkozásnak.
– szerkesztő