Bevezetés

Saját dicsőségünkre írunk költeményt. Hölgyeim és Uraim, kedves kol­leginák és kollégák! Ellentétben az I. Madách Szimpóziumon el­hang­zott vélemé­nyem­mel, ezúttal nem a Madách-kutatásról jutott eszem­be a parafrázis, hanem a Frank­furti Könyvvásárról, s arról, aho­gyan oda készül az ország: portéka he­lyett kiállítással, könyvek he­lyett irodalommal. Ám ha mindenki így gon­dol­ko­dik, akkor Joseph Hel­ler főhőséhez, Yosarianhoz hasonlóan mi is kö­töz­ni va­ló bolondok len­nénk, ha másként gondolkodnánk.

            Tavaly még távoli elképzelés volt az eredetileg az Expo ’96-ra ter­ve­zett s még az I. Madách Szimpóziumon Zsiga László barátommal kö­zösen fölvetett ötlet: a Tragédia-fordítások CD-ROM-on való meg­je­lentetése. A CD azóta a Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Köz­pont tevékenységeként meg­va­lósult, s a 25 fordítást tartalmazó le­mez 12 nap múlva ott lesz Frank­furtban. A „Habent sua…” kezdetű köz­hely erre is alkalmazható volna, ha lenne a CD-nek latin meg­fe­le­lő­je.

            A világ kicsit megváltozott Madách óta: akkoriban a legjobbak, élü­kön Arany Jánossal, kiálltak a Tragédia mellett s az aka­dé­kos­ko­dók közül ma már csak Erdélyi János nevét tartja számon az iro­da­lom­tudomány, míg napjaink­ban éppen fordítva: Magyarország két leg­nagyobb ala­pít­vá­nya nem támogatta a CD megjelentetését, míg né­hány kisebb ad hoc szervezet maximális támoga­tást nyújtott. Be­val­lom, meglehetősen na­ív módon, de arra számítottam, hogy legalább az igé­nyelt összeg fe­lét vagy harmadát megkapjuk; ez a „mindent vagy sem­mit” válasz meg­lepett, jóllehet mindmáig hűen tükrözi az olvasók Ma­dáchhoz va­ló viszonyát.

            A CD az ismert fordítások mellett a jiddis és a galego fordítást is tar­tal­maz­za, vagyis két olyan fordítást, amely könyvként még nem lá­tott napvilá­got. A jiddis fordítás latin-betűs változata Szabó Ve­ra és Salamon Vera igen ko­moly, már-már a fordítással felérő köz­re­mű­kö­dé­se révén nyerte el végső for­máját, s most már semmi akadálya sin­csen, hogy könyvként is megjelen­jék. Asztalos Lajos évekkel ez­e­lőtt meg­kezdett galego fordítása is eljutott egy olyan nyugvópontra, amely után papírra nyomtatva is kiadható. Megvallom, bi­zo­nyos cél­za­tosság is volt abban, ahogyan a fordításokat válogattam, oly­kor előny­ben ré­sze­sítve a még meg nem jelent műveket a könyv­tá­rak­ban már hellyel-köz­zel hoz­zá­fér­hetőkkel szemben. Itt is a szélsőségek az ural­ko­dók: „nor­mális” Tragédia-fordítások ugyanis, vagyis olyanok, ame­lyek gond nél­kül hoz­záférhetőek (megvásárolhatóak) lennének, csak el­vét­ve léteznek. Ugyan­akkor az előzetes tervektől eltérően le kellett mon­da­ni Hebanowski so­ha meg nem jelent lengyel fordításának köz­zé­té­te­lé­ről; a gépirat tüzetesebb vizs­gálata során ugyanis kiderült, hogy a gdań­ski előadásra készült szöveg rö­vi­dített, csupán há­rom­ne­gye­dét tar­talmazza Madách művének.

            A bevezetőmben talán a szükségesnél bővebben foglalkoztam a Tra­gédia-for­dításokkal, bár az az érzésem, hogy nem is olyan könnyű meg­mondani, hol húz­ható határ. Mi fontosabb: Madách műveinek, eset­leg egy Madách-vonat­ko­zású könyvnek a megjelentetése vagy egy újabb fordításé? Egykori foglal­ko­zásom – a matematika – azt sugallja: a kettő in­kom­men­zurábilis. Ne mé­rics­kéljünk tehát, ha­nem vállaljuk fel mindazt, ami Madáchcsal kapcsolatos és ami bármilyen – egy­mással esetleg nem összemérhető – szempontból fontos le­het. Ahány nyelv, annyi Ma­dách. Egy-egy újabb Madách megalkotásának je­len­tőségét ne­héz vol­na túlbecsülni, hiszen lesznek, akik csak akkor is­mer­ked­nek meg a Tra­­gé­di­ával, amikor a jiddis vagy a galego fordítással a CD jó­vol­tá­ból a kép­er­nyő előtt ülve szembesülnek, esetleg csak akkor, amikor azok pa­pír­könyv­ként is meg­jelennek.

            Volt azért más említésre méltó eseménye is az elmúlt egy évnek. Így pl. megjelentettük Az ember tragédiáját magyarul is két kötetben; a Bene Kál­mán által gondozott szöveg és a hozzá tartozó szö­veg­va­ri­án­sok, jegyzetek, kom­men­tárok eredetileg a társaságunk kiadásában meg­jelent CD-ROM-on kaptak he­lyet. Ugyancsak régóta esedékes volt Fe­jér László munkájának, Az ember tra­gédiája bemutatói c. bib­li­o­gráfiának a megjelentetése, valamint az I. Fráter Er­zsébet Szim­pó­zi­u­mé. Ez utóbbit már csak azért sem halogathattuk tovább, mi­vel rö­vi­de­sen, 2000 nyarán megrendezzük a II. Fráter Erzsébet Szimpózi­umot is.

            Támogatóink az előző évhez képest alig változtak, inkább csak a ne­vük módosult olykor. Köszönetet mondok fővédnökünknek, a Sza­lé­zi Kollégium­nak, továbbá a Ba­lassagyarmati Önkormányzatnak, a Ge­neral Consulting Rt.-nek, a Madách Imre Városi Könyvtárnak, a Nem­zeti Kulturális Alapprogram­nak, a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­­nisz­té­ri­umá­nak, Szügy Önkormányza­tának és Mű­velődési Há­zá­nak, a Palócföldnek és a Palóc Társaságnak.

vissza