Asztalos Lajos
A Tragédia galego változatának néhány megoldása,
ezek jellegzetessége
Három évvel ezelőtt arról szóltam, hogy hozzálátok a Tragédia galegóra fordításához. Két éve a munka kezdetéről, valamint a spanyol, a portugál és a galego változat egybevetéséről, tavaly a munka haladtáról meg a fordítás során felmerült kérdésekről számoltam be. Aki mindhárom szimpóziumon részt vett, most arra gondolhat, hogy ez az egész galego fordítás olyan, akár egy végtelen mese. De nem így van, mert mondandómat ezúttal végre azzal kezdhetem, hogy – talán nem túlzás, ha a költő sorait idézem – „Be van fejezve a nagy mű, igen”. Tévedés ne essék, ezzel nem a fordítás, hanem a mű nagyságára utalnék.
Két évvel ezelőtt említettem, hogy költeményről lévén szó, el kellett dönteni, mi a lényeg, a külső vagy a mondanivaló. A spanyol és a portugál változat alapján magam is az utóbbi mellett döntöttem. Azzal a különbséggel, hogy a spanyol és a portugál változattal ellentétben a sorok száma se gyarapodjék. A galego azonban mégiscsak más nyelv, mint a magyar, és sehogy sem lehet sort sorra fordítani. Ennek ellenére, amennyire lehetett, arra is törekedtem, hogy a sorok bizonyos hosszúságon belül maradjanak. Így a legrövidebb tíz, a leghosszabb tizenhárom szótagból áll. Kalocsay Kálmán az eszperantó, és Octavian Goga a román változat fordítója megőrizte ugyan az eredeti alakját, engednie kellett viszont a sorok számát illetően. Így e két fordítás néhol megszaporodott. Ezek után meglepetés volt számomra, hogy a sorok hosszát illetően Déri Balázs a katalán változatban nagyjából a galegóhoz hasonló megoldást választott.
Az eredeti kötött alakja tehát a lényeg megőrzése végett a galego változatban is elmaradt. Még a munka elején azonban azt tapasztaltam, hogy ezen a nyelven – szerkezete miatt – játszi könnyedséggel születnek a versek. Így néhol arra kellett vigyázni, nehogy soron belül és a sorok végén túl sok rím kövesse egymást.
Más változatok lényegében egyáltalán nem veszik figyelembe Madách gondolatjeleit. Pedig ennek a rövid szünetet jelentő írásjelnek megvan a maga szerepe. Előfordul, hogy az illető hős befejez egy gondolatot, s egy másikra tér. Ebben az esetben a gondolatjel elmaradása kifejezetten zavaró lehet. Ennek elkerülése végett minden esetben tiszteletben tartottam az eredetit.
Természetesen tudatában vagyok annak, hogy ezt galego anyanyelvűnek is át kell olvasnia. Ezt a munkát Gonzalo Navaza barátom el is vállalta s remélem, miután nemrég el is küldtem neki a teljes anyagot, október végére az általa tett megjegyzések nyomán elkészül a végleges változat.
Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
(első szín, 13–14. sor, Az Úr)
galegóul:
A grande obra, si, está acabada.
A máquina marcha, o creador descansa.
’a nagy mű, igen, be van fejezve.
A gép működik, az alkotó pihen’.
Ah, sírjatok testvéri könnyeket,
Győz a hazugság – a föld elveszett. –
(második szín, 340–341. sor, Égi kar)
galegóul:
Ai, ai, lágrimas fraternais chorade,
Perdeuse a terra – a mentira vence. –
’ah, ah, testvéri könnyeket sírjatok,
elveszett a föld, a hazugság győzött’.
Mért él a pór? – a gúlához követ
Hord az erősnek, s állítván utódot
Jármába, meghal. – Milljók egy miatt.
(negyedik szín, 630–632. sor, A rabszolga)
galegóul:
– Millóns por un.
’milliók egyért’, ’milliók egy miatt’.
Nem a kakas szavára kezd viradni,
De a kakas kiált, merthogy virad. –
(hetedik szín, 1631–1632. sor, Lucifer)
galegóul:
Non amence porque o galo canta,
Senón o galo canta porque amence.
’nem virrad, mert a kakas szól (szó szerint ’dalol’),
hanem a kakas szól, mert virrad’.
Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt.
(nyolcadik szín, 2073–2076. sor, Ádám)
galegóul:
Que mestura admirable da maldade,
Da nobreza é a muller: velena e mel.
Mais żcomo nos atrae? Porque é boa,
Seu mal está no tempo que naceuna.
’mily csodálatos keveréke a rossznak,
a nemesnek a nő: méreg és méz.
de hogyan vonz bennünket? Mert jó,
az ő rosszasága a korban van, amely szülte őt.’
A névmás bővelkedő használata, vagyis az, hogy kiemelt – részeshatározó vagy tárgyesetben álló – főnév vagy névmás mellett a hangsúlytalan névmás megfelelő alakját is kitesszük, a galegónak, akár a spanyolnak, meg a többi újlatin nyelvnek egyik sajátossága. Jelen esetben ez a tárgyeset nőnemű a-ja, magyarul ’őt’. A galego további jellegzetessége, hogy ezt, amennyiben kettőshangzóban végződő szóhoz tapad, egy n előzi meg.
Óh, hallom, hallom a jövő dalát,
Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt,
Mely a vén földet ifjúvá teszi.
(nyolcadik szín, 2138–2140. sor, Ádám)
galegóul:
ˇAi!, o oio xa o canto do futuro,
Atopei a palabra, o gran talismán,
Que a terra vella rexuvencerá.
’ó, hallom már a jövő dalát,
megtaláltam a szót, a nagy talizmánt,
mely a vén földet megfiatalítja.’
A galego verselés sajátja, hogy amennyiben egy adott szó az előző szó szóvégi magánhangzójával kezdődik, a két szótag egynek számít: az o oio esetében tehát az o és az oio eleje egybeolvad.
Szép a magasból, mint a templomének,
Bármily rekedt hang, jajszó és sóhaj
Dallamba olvad össze, míg fölér. –
Így hallja azt az Isten is, azért
Hiszi, hogy jól csinálta e világot.
De odalent másképp hallanók,
Hol közbeszól a szív verése is.
(tizenegyedik szín, 2599–2605. sor, Lucifer)
galegóul:
Do alto, como o canto de igrexa –
Sexan laios, suspiros, voces roucas,
Chegan as alturas como melodía. –
Así os oe tamén Deus e cre
Que fixo ben este mundo. Mais abaixo,
Onde intervén o latexo do corazón,
Oiramolo do distinto xeito.
’a magasból, mint a templomi ének,
legyenek jajszók, sóhajok, rekedt hangok,
dallamként érkeznek a magasba.
Így hallja őket Isten is és (azt) hiszi,
hogy jól csinálta e világot. Ám lent,
hol közbejön a szív verése,
másképpen halljuk azt.’
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.
(tizenharmadik szín, 3724–3726. sor, Ádám)
galegóul:
O fin é o termo da loita gloriosa,
O fin é a morte, a vida é loita,
E o fin do home é a loita mesma.
’a cél a dicső csata vége,
a cél a halál, az élet küzdelem,
s az ember célja maga a küzdelem.’
Ha nagy Hunyad nem méltó nép körében
Jő a világra, hogyha szerecsen
Sátornak árnya reszket bölcsején:
Mi lesz első hőséből a keresztnek?
(tizennegyedik szín, 3888–3891. sor, Lucifer)
galegóul:
Se o gran Hunyadi non nace no seo…
’ha a nagy Hunyadi nem születik a kebelében.’
Itt szükségesnek volt lábjegyzetben rövid magyarázatot adni arról, ki volt Hunyadi János és mikor élt, hiszen a galego olvasónak erről nincs tudomása.
Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!
(tizenötödik szín, 4141. sor, Az Úr.)
galegóul:
Dixenche, home: ˇloita e confia!
’mondtam neked ember, küzdj és bízzál.’
A galegónak a magyartól eltérő sajátossága, hogy a ’mond’ ige esetében a beszélőnek azt is hozzá kell tennie, kinek. Így kerül a dixen ’mondtam’ végére a che ’neked’.