Jegyzetek
1. Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig I–II. Bp., 1925, 1926; Riedl Frigyes: Madách. Bp., 1933; Balogh Károly: Madách, az ember, a költő. Bp., 1934; Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban I–II. Bp., 1939, 1941; Barta János: Madách Imre. Bp., 1942; Mezei József: Madách. Bp., 1977; Sőtér István: Madách-tanulmányok. In. Félkör Bp., 1979; András László: A Madách-rejtély. Bp., 1983. Vissza a szöveghez
2.
Palágyi Menyhért: Madách Imre
élete és költészete. Bp., 1900;
Voinovich Géza: Madách Imre és Az ember tragédiája. Bp., 1914;
Kamrás Béla: Madách Imre
ifjúkori drámái és novellái. Pécs, 1941;
Madách Imre összes művei. Sajtó alá rendezte, bevezette és a jegyzeteket
írta Halász Gábor. Bp., 1942;
Horváth Károly: Madách Imre.
Bp., 1984; Radó György:
Madách Imre. Életrajzi krónika. Salgótarján, 1987.
Vissza a szöveghez
3. Győrffy Miklós: Madách novelláinak kronológiájához. In. Irodalomtörténet, 1961. 152–159., Győrffy Miklós: Széljegyzetek Madách novellai Feljegyzései margójára. In. II. Madách Szimpózium. Szerkesztette Andor Csaba. Salgótarján–Bp., 1996, 48–57. Vissza a szöveghez
4. A Madách Marihoz 1840. március közepén írott levél esetleges elbeszéléssé minősítése esetében in. 61. sz. MIÖM II. 921–926. Vissza a szöveghez
5. Dúló Zebedeus kalandjai 1842. In MIÖM II. 399–416. Vissza a szöveghez
6. Az Ecce Homo. Elbeszélés 16…-ból. In. MIÖM II. 417–448. Vissza a szöveghez
7. Krónika két pénzdarab sorsáról. In MIÖM II. 449–474. Vissza a szöveghez
8. Hétköznapi történet in MIÖM II. 475–511. Vissza a szöveghez
9. A Kolozsiak. Elbeszélés a múlt századból in MIÖM II. 399–540. 1864. Vissza a szöveghez
10. Verstár’ 98. A magyar líra klasszikusai. Félszáz költő összes verse. Arcanum Adatbázis Kft. Bp., 1998. Vissza a szöveghez
11. Nem kívánom bírálni a tananyag-koncepciót, csak jelzem a tényt. Vissza a szöveghez
12. Műfajszerkezeti sajátosságok az elbeszélésben
A következőkben megkíséreljük fölvázolni azokat a nézőpontokat és szempontokat, ahonnan és amelyek alapján úgy véljük: nemcsak a Madách-művek közelíthetőek meg, hanem a kisepikai művek is. (Itt jegyezzük meg, hogy ezek a kiindulási pontok nem tartalmazzák minden esetben a szaktudományos biztosítékokat, ám valamennyi kipróbálására sor került főiskolai vagy egyetemi szemináriumon, speciális kollégiumon, közép- és általános iskolai tanórán, középiskolai fakultáción, önképzőköri megbeszélésen vagy szakirodalmi szövegben.) A példák bemutatásától, részletező kifejtésétől, illetve a példaművek megnevezésétől eltekintek: részben a terjedelmi korlátok, részben pedig a teljes kidolgozottság hiánya miatt. A leegyszerűsítő kijelentések ebből fakadnak.
A. A narráció kérdésköréhez
A Csúri Károly–Bernáth Árpád (–Kanyó Zoltán) nevével fémjelzett „szegedi” iskola szerint az epikus mű interpretációjához az első lépések egyike az elbeszélésnek mint olyannak vizsgálata. A továbbiakban csak jelzésszerű összegzésekkel fogok élni, a részletesebb kifejtéshez az Irodalomban föltüntetett szerzőhöz forduljunk.
1. Az elbeszélői szerepek
Az elbeszélés egyik fontos sajátossága, hogy tisztázzuk az elbeszélő és/vagy elbeszélő kilétét. Ez nemcsak a személy azonosítását jelenti, hanem az elbeszélő személyiségének nembeli, korbeli, nemzetiségi, kultúr- és műveltségszinti és egyéb szempontból történő azonosítását is.
a) A mindentudó elbeszélő
Többnyire E/1., ritkábban T/1. személyben nyilvánul meg. Mindent tud a cselekményről, a szereplőkről: ismeri múltjukat, jövőjüket; kifejti gondolataikat, álmaikat, vágyaikat. Ez az elbeszélő olyan teremtő, aki kedvére bánik a szöveg minden jelentésdarabjával – a legegyszerűbb megoldás, ha minden szavát, utalását elhisszük. Az olvasói bizalom megnyerése az élményátadás alapja; a gyermekkori mesehallgatás emlékélményére épül.
b) A mindentudó álcázott elbeszélő
Az elbeszélő sokszor személyiség(ek) mögé bújik. Kedvelt fogása a napló, a magánlevél, az idegen kézirat – ritkábban párbeszédek kihallgatása. Nagyon sok esetben a kritikus olvasó fölfedezi a narrációs fogást, viszont ha eltekint ennek bizonyításától, akkor a teremtett világ valóság-illúziója tökéletesebb, mint az előző esetben.
c) A keveredő típus
A kettő kombinációja, amelybe időnként a tárgyilagos narráció is megjelenhet. Nem a legszerencsésebb megközelítés, mert a váltásokat hosszabb terjedelmű elbeszélések esetében egyre nehezebb hitelesíteni. Viszont ez az elbeszélési mód – ha kritikusan is – erősen bevonja az olvasót: állandó kontrollra kényszeríti.
d) A polifonikus előadás
Az előadói módszer részletes kifejtése M. Bahtyin tanulmányaiban olvasható, különösen a M. F. Dosztojevszkijről írott tanulmányban. A szereplői és elbeszélői tudatok keveredésére épül. Az előbbitől abban különbözik, hogy nem kapunk támpontot – vagy ha igen, akkor sem ez a fontos. Eredeztetése a karneváli világkép mellett a verses regény narrátori technikájához kapcsolható.
e) A távolságtartó elbeszélő
A 19. század második felében Flaubert elbeszélői technikájához kötődik ez a módszer. Az elbeszélő csakis azt mondja, ami adatolható. Ám a puszta leltárszerűséget azzal kerüli el, hogy a tárgyis leírásból következtetni tudunk a belső történésekre. A drámában a csehovi drámaiatlan dráma és az ibseni analitikus dráma dolgozik ezzel a fogással, a nagyepikában a tudatregény és az intellektuális regény.
f) A „tárgyiasság”
A francia „új regény” szerzői és teoretikusai hirdették meg ezt a megközelítést. Úgy kell írni, hogy az elbeszélő személyiségét és „emberszerűségét” teljesen ki kell kapcsolni. Kérdés, hogy a szándék az egész művön át érvényesíthető-e. A példák többsége kisepikai mű – a sikeresség egyedi és egyszeri.
2. A beszédmódok
A beszédmódok szoros kapcsolatban állnak a narrátor személyével a narráció módjával.
a) Az ún. egyenes beszéd
A mindentudó és/vagy objektivizáló elbeszélő egyaránt használja. A szereplő személy közvetlenül és jelzetten egyes szám (ritkán többes) első személyben szólal meg a maga jellegzetes beszédstílusában. A párbeszédek általában ilyenek (ill. a mindentudó elbeszélő narrációi). Az egyenes beszéd lehetőség a szereplők nyelvi jellemzésére.
b) Az ún. függő beszéd
Ebben a beszédmódban az író, a narrátor egyes szám (esetenként többes) harmadik személyben mondja el a szereplő, gondolkodó helyett a közlendőt. Az ilyes beszédmód nem a jellemzést segíti, hanem a szerzői teremtést, valamint a szerzői megjegyzések beillesztését.
c) Az ún. szabad függő beszéd
Ez a beszédmód az előbbi kettő keverése. Egyszerre alkalmas az élőbeszéd frissességének érzékeltetésére és a körülmények leírásához szükséges távolságtartásra. Az intellektuális epika megjelenéséig ritkán éltek vele, legfeljebb az ironikus ábrázoláskor.
d) Az ún. belső monológ
Ebben a beszédmódban az író a hős gondolatait, érzelmeit egyes szám első személyben fejezi ki. Különösen akkor indokolt alkalmazása, ha a szereplő rejtett, önmagának se bevallott gondolatait mutatja be ezzel a módszerrel.
3. A szövegszerkesztés
a) A retorikus szerkezetek
A retorikus szerkezetek alkalmazása, különösen a 19. század végéig az ún. hagyományos retorikai oktatás eszközeinek érvényesítését jelentette. A közönség által is jól ismert alakzatok az érzelmi hatás közvetítését szolgálták. Karikírozásával a bombasztikusságot, érzelgősséget és a laposságot lehetett bemutatni; a társadalmi érintkezéshez hiányzó „iskolázatlanság” nevetségességét.
b) A stilisztikai eszközhasználat
A stilisztikai, különösen a képhasználati sajátosságok és „eszközgyakoriságok” az elbeszélés látványossága, képszerűsége mellett a befogadó tudati-képzeleti manipulálására törekednek. Még ha a filmszerű szerkesztés ritka is, az érzelmi hatás másodlagos. A túlzások a giccs felé taszítják az elbeszélést.
c) A modern szövegtani kutatások nézőpontja
A hagyományos retorikától elváló szövegtan a szociolingvisztikai, pszicholingvisztikai kutatások eredményeit fölhasználva (akár a menedzserképzés és a reklámpszichológia fogásait is érvényesítve) kísérli meg a szövegjelentések kihüvelyezését. A kérdés problematikájának megfogalmazása meglehetősen bonyolult: a N. Chomsky indította nyelvészeti forradalomtól a posztmodern értelmezésekig terjed.
d) A szemiotikai szövegtan szempontjai
Ennek a kutatásnak elméletét és gyakorlatát a Petőfi S. János–Békési Imre nevével fémjelzett „szegedi szövegtani iskola” szerzőinek elméleti és gyakorlati munkái adják.
B. A történet
A különböző értelmezési stratégiák megkülönböztetett figyelmet szentelnek a történet (a story!) lehetséges osztályozási problémáinak. Az alábbiakban a létrehozható tipológiai rendszerek támpontjainak tekinthető szempontok rendezésére törekedtem.
1. A tér-idő síkok szerepe
a) A térkezelés
A teremtett világ leírása kísérlet az illúzió megteremtésére. A helyiség részlete(i), a helyiség-együttes (=lakás, ház), ennek elhelyezkedése az ember által alkotott és a természeti térben (ide értve a fantasztikus világokat is) – ez minden epikus mű egyik fő feladata. Ha ugyanis nem teremtem meg a térbeliséget, akkor lehetetlen lesz a figura élettel történő megtöltése is.
A portré a figura plaszticitását adja. Természetesen nem választható el/le az előbbitől, ám a kettő sajátos viszonya már értelmezési fogódzó.
b) Az időkezelés
Az idő érzékeltetése a valószerűség másik alapja. Ennek fogásait a mozgatásnál (a cselekménykezelésnél) tárgyaljuk. [NB! Az időérzékeltetés mellőzése „hosszú távon” mindig az olvasói érdeklődés elvesztését okozza. A kiugró hibák is itt jelentkeznek először: lásd anakronizmusok.]
2. A cselekményszál és a cselekménybonyolítás
a) A motiváció
Az egyszerű motiváció arra épít, hogy a befogadónak esetenként (főleg a kalandok szaporodásával egyenes arányban) nincs igénye a lelki összetevőkre: felszínes, átlátható konfliktushelyzeteket (és megoldásokat) kíván.
A „bonyolult” motiváció a lélektani és az ún. intellektuális epikus művek alkalmazzák. Napjaink iskolázott és tömegkommunikációs alapozású közönsége csak minimális mértékben fogadja el. Pedig itt nyílik lehetőség a matematikai és zenei kombinációk érzékeltetésére.
A titkolt motiváció többnyire a szerzői önkényt szolgálja – ritkán tudja tartani a szövegmű végéig. Általában a krimi, a pszichohorror alkalmazza.
b) A cselekmény vezetése
A lineáris cselekményvezetés a legegyszerűbb technika: egyszerűen követi az időrendet. Két „leágazása” ismert: az epizódok (kitérők) beiktatása és a párhuzamos cselekmény(ek) érzékeltetése.
Ismert másik módszer a láncszerű cselekményvezetés: visszatérő és fölerősödő, gyengülő motívumok, szereplők, helyszínek alkalmazásával sűrítik az illúzióteremtés hatáselemeit. Ehhez kapcsolhatjuk az anekdotafüzér életképszerű hatásépítkezését.
A filmművészetből átkerült ún. Flashback-technika az időkezelés vágásaira épít: a jelen és a múlt-terek egybevágásával erősíti a teremtett világ időmanipulációs eszköztárát.
A szimultánizmus teljesen a filmszerűségre épít. Kísérletei ritkán sikeresek: a szó (és a beszéd időbeli egyenes-vonalúsága) nem képes még egy egyszerű videóklipp hatásának visszaadására sem. Jobbára csak a tudatok egymásmellettisége valósítható meg hibátlanul.
c) Szerkezeti sajátosságok
A hagyományos szerkezet alatt azt értem, hogy az ókor óta fölismert tagolódás érvényesül: bevezetés – bonyodalom – kibontakozás – tetőpont – megoldás.
A késleltetett befejezés jellemzője, hogy a szerző igyekszik „elvarrni” a szálakat, azaz nem ott fejeződik be, ahol a cselekmény szerint vége lenne, hanem az egyes szereplők későbbi sorsát is fölvillantja, összegzi.
A keretes szerkezet ma már evidencia: a bevezetés illetve annak részlete a befejezésben ismétlődik. Két megoldás szokásos: a szó szerinti és a módosított.
A csattanóra épülő szerkezet lényege, hogy a hagyományos epikus szerkezet végén csattanóval, poénnal találkozunk.
A középpontos szerkezetű művek sajátja, hogy minden egy középponti mag köré rendeződik – ez a súlyozott üzenet.
A tengelyes szerkezet abban fogható meg, hogy a „tématengely” vagy „tengelyszereplő” az egész művet jól megfigyelhető szimmetrikus részre osztja.
A tükörszerkezet különbsége az előző kettőtől abban áll, hogy a szimmetria minőségei a képzeletbeli középpontból nézve fordítottan növekednek illetve csökkennek.
Az aranymetszésre alapuló szerkezet jelesebb egységeinek egymáshoz való arányai megfelelnek az aranymetszés szabályainak és/vagy a Fibonacciszámsor aránypárjai értékének.
A körkörös szerkezet a visszatérő motívumok, szerkezeti és jelentésegységek rendszerében mutatkozik.
A retorikus ismétlésre épülő szerkezet azokban a művekben ismerhető fel, amelyek szerzői még a hagyományos retorikai képzésben részesültek és/vagy ilyen képzettségű befogadóknak írtak. Megemlíthetőek itt az anaforikus szerkesztés és az epiforikus szerkesztés mellett az egyéb ismétléses formák.
A zenei szerkezetek átvétele a manierista alkotások óta figyelhető meg. Történtek kísérletek a rondóforma, a szonátaforma, a fúgaforma és egyéb formák meghonosítására.
A hiányra épülő szerkezet is a retorikus hagyományokra támaszkodik, két megkülönböztethető fajtája a tudatos kihagyás alkalmazása és a töredékesség beépítése.
A betétes szerkezet sajátossága, hogy a szerkezetbe önállónak is tekinthető kisebb történeteket, de nem epizódokat! illesztünk bele. Ezek egymástól függetlenül is megjelenhetnek illetve a betétnek lehet másik betétje és így tovább.
A jelképre és/vagy motívumra (esetleg -rendszerre) támaszkodó szerkezetű alkotásban minden ennek van alárendelve; a végső cél ennek megvilágosítása.
A fikció és a realitás váltogatásán alapuló szerkezet látszólagos keresettsége a befogadási értelmezés manipulálásához kapcsolódik.
d) A jellemekhez
Az egyik csoportban a szereplő(k) árnyaltsága áll az ábrázolás középpontjában.
A másik csoportban inkább a szereplők viszonya egymáshoz.
e) A teremtett világ modellértékűsége
A modell lehet teljesen művi – ebben az esetben csak az alkotó világról való tapasztalatának „manifesztálódása” tapintható ki egyedül.
A másik típus a naturalista és/vagy dokumentáris: amikor minden megfelel az adatolható konkrét valóságnak.
A harmadik a „pars pro toto” vagy a tipizáló ábrázolás.
C. A szövegben megnyilvánuló ideológia (itt romantika) és ennek irányzatossága
Mielőtt a csoportosítást bemutatnám, szeretném kijelenteni hogy az ideologizáltság tudatossága és a „súlyozottsága” nem köthető minden korhoz és stílusirányzathoz. Ezért ez a csoportosítás csak esetenként érvényes.
1. A társadalomkritika súlya és iránya
a) A társadalmi léthelyzet érzékeltetése
A művet áthatja az ún. világfájdalom, azaz a létező világ hibáinak és „rosszaságainak” hálójában szenvedő ember iránti szánalom és részvét.
A mű egésze agitatív és provokatív: a fölmutatott visszásságok megszüntetésére serkent (különböző hangnemek alkalmazásával – pl. patetikus, gúnyos stb.).
b) A társadalmi léthelyzet értékelése
A mű objektív szemléletű, dokumentarista leírása a valóságnak (a romantikában ezt „tisztán” nem valósul meg; a „legjobb” esetben is valamilyen direkt agitáció előfeltétele).
A mű ironikus: a hibákat láttatja, ám sem a szerző nem érzi képesnek magát ezek orvosolására, sem a befogadókban nem lát elégséges képességet ehhez.
A művet író szerző álláspontja cinikus: nem hisz a változtatás lehetőségében, a váltóztatni kívánók eltökéltségében és esélyeiben. (A romantikában ez az alapállás igen ritka.)
2. Eszményítés
A mű egyfajta példázat: az ideál, az eszmény fölmutatása – gyakran teljesen elszakadva a realitásoktól.
A műben nagyon erős a pedagógiai és didaktikai szándék: idealizál. A valós állapotokból kiválasztott problémás esetben bemutatja az eszményi megoldás lehetőségét. [A veszély: a megoldáshoz vezető út vagy nincs meggyőzően bemutatva, vagy eközben szakad el a realitásoktól.]
A műben a valóság tudatosan választott kicsiny szeletét idillé változtatja – s épp a leszűkítéssel, az egyedítéssel teszi hiteltelenné. [Viszont erre legfogékonyabbak az átlagolvasók, hiszen az ő életükből hiányzik legtöbbször az elérhetőnek vélt idill.] Vissza a szöveghez
13. Értelemszerűen a mindenkori viszonyítási alapnak Szinnyei Ferenc és György Lajos munkáit tekintem, pontosabban azokat a műveket, amelyek megelőzték a tárgyalt Madách-munkákat – lásd szakirodalom! Vissza a szöveghez
14. Madách Marihoz 61. sz. levél MIÖM II. 921–926. RG 1987. 57.: a bál 1840. III. 10. előtt; a levél március közepe táján íródik. Vissza a szöveghez
15. PM 1900. 65–68. Rövid tartalmi összefoglaló és lelkesedett méltatás: „egész kis epopeiát” ír szerinte a fiatal Madách (65.). Vissza a szöveghez
16. Újabb kiadásban hozzáférhető a Magyar Tallózó sorozat Uracsok és arszlánok gyűjteményes kötetében. Vissza a szöveghez
17. MIÖM II. 399–416. Vissza a szöveghez
18. 1842.; GYM 1996. 50., a feljegyzések közlése, értékelése 50–51. Vissza a szöveghez
19. VG 1914. 189–190. tartalmi összegzés, „Tollagi Jónás modorában”; szándék naplóban (?). HK 1984: 72–73.: párhuzam Kisfaludy Károly Tollagi Jónás viszontagságai hatása. Vissza a szöveghez
20. A kortárs alkotásokról a Szinnyei Ferenc-i bemutató értékelések mellett részben az Egyetemi szöveggyűjteményekben (II/2., III/1–2.) és a Magyar elbeszélők 19. század 1–2. Magyar Remekírók sorozat köteteiben olvashatunk. Vissza a szöveghez
21. Viszonyítási pont a hozzáférhetetlen korabeli kalendáriumok és lapok helyett Jókai Mór: Adomák I. Jókai Mór Összes Művei Kritikai kiadás. Bp., 1992. Vissza a szöveghez
22. A már említett Szinnyei Ferenc példái mellett hivatkoznék a Jókai szerkesztette Életképek forradalom előtti anyagára – lásd: Jókai Mór: Cikkek és beszédek I–II. Jókai Mór Összes Művei Kritikai kiadás. Bp., 1965., 1967. Vissza a szöveghez
23. Egy lehetséges lezárás (ahogy ma elképzelem – Á.K.): Az ifjú Zebedeusnak ismét sikerül kisebb verés árán helyzetéből megmenekülnie, ám a sok botrány miatt nem kaphatja meg az ügyvéd lánya kezét, sőt a peres eljárás gyorsított befejezésével fenyegetik.
Otthon történik meg a tetőpontszerű összecsapás: az apával történő szembeszállás a nevelt rokon, Lepa megkérése. Az apa-fiú harc kellős közepébe érkezik valamilyen értesítés Lepa eddig kétséges örökségéről és a családi pereskedés vesztett befejezéséről. Az atya meghátrál, Lepa pedig továbbra is kitart korábbi széptevője mellett.
A befejezésben szó esik a jóval kisebb birtokon és házban (de immár adósság nélkül) élő elbeszélő háztartásáról: az elaggott apáról, aki unokáival foglalkozik, s az elbeszélő, aki megerősíti boldogságát. Vissza a szöveghez
24. MIÖM II. 417–448. Az értelmezés segítéséhez mellékelem a rövid tartalmi vázlatot:
I. Jáva – Spiridion apjának halála
II. Jáva – hajótörés, a féltestvérek egymásra találnak (Rolando), távozás a szigetről
III. Itália – érkezés, Estrella: a szerelem
IV. Itália – betéttörténet: a származás titka
V. Itália – kitérés: a dorbézolás vége – Edére jó hatással Spiridion.
VI. Itália – Deodát szerzetes őrületbe taszítja a grófnőt, az anyát, új ukáz Rolandónak
VII. Itália – Estrella apácává, Spiridiont az őrültek házába.
VIII. Itália – Spiridion és az őrült anyja, Spiridion és Estrella, anyai átok és szökés
IX. Itália – az üldözési tapasztalatok (D–E.) és a felfedezés (R.)
X. Itália – a menekülés: Deotátot megsebzi Spiridion, ő pedig Estrellát
XI. A hajón – Estrella és testvére, Ede, Estrella és gyermekének halála, Spiridion megőrjítése, megérkezés a szigetre (mindhármukat kiteszik)
XII. Jáva – halálos testvérpárbaj, Rolando megőrül. Vissza a szöveghez
25. Radó nem ír róla, pedig GYM megoldása hozzáférhető. Utóbbihoz még GYM 1996. 50., a feljegyzések közlése, értékelése 51–52. Vissza a szöveghez
26. VG 1914. 188. csak jelzés; HK 1984. 73.: csak párhuzam Jókai Nepean-sziget, Vajda Péter keleti elbeszélései és Czakó Zsigmond Leona című drámájával. Vissza a szöveghez
27. MIÖM II. 449–474. A részletező elemzés miatt itt is célszerűnek tartom a tartalmi váz mellékelését:
1. a bányaszerencsétlenség
2. Viola és a balesetben sérült apa
3. Violának néhány ezüst a vállalkozó Aranyitól, aki epileptikus rohamában beleharap egy aranypénzbe; később ezt is Szelei orvosnak adja a beteg fia, Aranyi Lajoska gyógyításáért
4. Viola élelemért ezüstöt ad a szomszéd, beléje szerelmes Pistának, az keresztet vés rá, hogy egyszer visszaadhassa; az apa papírjai
5. moralizál; a keresztes ezüst Izsák zsidóhoz Lőrinctől, Pista elszegényedett apjától
* = az első, egyébként nem jelölt nagyobb egység vége
1. Szelei haldokló apjával zsarolva megkapja Violát, a harapott arany nekiadja
2. A harapott arany Imádihoz kerül a temetésért, Imádi unokaöccse: Győző és Izsák, Győző sikkaszt (azt is)
3. Győző Pista apját a harapott arannyal fölbéreli
4. Imádi és Izsák szövetsége: a zsidó átadja a (Lőrinctől is) begyűjtött pénzt, Pista fölfedezi Győző tervét: ezért a keresztes ezüstöt kapja Imáditól, de az apját nem akarja elárulni: Imádi börtönbe csukatja
* = a második, egyébként nem jelölt nagyobb egység vége
1. moralizál; Győző Szeleivel téteti el nagybátyját, Pistát kiengedik, de keresztes ezüstjét ott fogja az állam, Pista katonává lesz
2. Viola nyomorúságában bordélyba kerül, Győző lesz első vendége, a harapott arannyal fizet, a madám ezt adóba az államnak adja
3. Aranyit neje elhagyja Szeleiért (Lajoska is Szelei gyereke), Aranyi bukik
4. moralizál; Szelei nem szereti az elszegényedett Aranyinét, Lajoskát koldulni küldi
* = a harmadik, egyébként nem jelölt nagyobb egység vége
1. moralizál; a részeg Pista katona és a szajha Viola találkozása: Pista a zsoldban kapott keresztes pénzt dobja – sírás, Viola az ezüstöt a kolduló Lajoskának adja, hogy az elkerülje a verést otthon
2. Aranyi politikai árulása – ezért kap az államtól címet és pénzt, köztük a harapott aranyat, Viola írásait hozzá viszi; Aranyi megtagadja a rokonságot (Viola unokahúga) és eltünteti a papírokat, Violát kórházba pártfogolja
* = a negyedik, egyébként nem jelölt nagyobb egység vége
1. Izsák megszerezte Győző vagyonát, Izsákot kijátssza Aranyi
2. Viola a kórház után betegen koldul, Pista lábatlanul ugyanúgy – a halott Pistának adja Lajoska adományként a keresztes ezüstöt
3. Győző, Szelei és Aranyi kártyáznak: Aranyi utoljára a harapott aranyat veszíti el Szeleinek, Szelei és Győző párbajügye, Lajoska meglopja Győzőt, Győző a párbajban meghal, Szelei eltűnik, a gyanúsított Lajoska lesz a tárca miatt
4. Szelei boncol és oktat, a boncasztalon Viola
* = az ötödik, egyébként nem jelölt nagyobb egység vége
Lezárás: Aranyi öngyilkos, Lajoskára bakó vár, Szelei, miután a harapott aranyat egy dologház alapkövébe teszi, megőrül. Moralizálás a vég. Vissza a szöveghez
28. GYM 1996. 50., a feljegyzés közlése, értékelése 52.Vissza a szöveghez
29. VG 1914. 188–189. jelzés és tartalmi összegzés. HK 1984. 74–75. szerint a műre a naiv romantika jellemző, párhuzamba állítja Eötvös József A falu jegyzője és Szigligeti Ede A csikós romantikus és „irányszerű” (Á.K.) társadalomrajzával. Vissza a szöveghez
30. A szerelmi háromszögben rejlő lehetőségeket Jókainál vizsgáltam – lásd szakirodalom! Vissza a szöveghez
31. A Tragédiához kapcsolható adalék, hogy a kiábrándító történet alapja az ördög napszáma, a két kiválasztott pénzdarab, különösen a három fognyomú arany [>Au]. Igaz, az ördög, Lucifer nem jelenik meg a történetben, de a befogadót (s nem Ádámot) „tanító” valóság – különböző jelenetekben – az ő műve. Vissza a szöveghez
32. MIÖM II. 475–511. Mint az előbbieknél is, az értelmezés követése érdekében mellékelem a vázlatos tartalmat:
I. esztétikai ars poetica
II. moralizál
III. 184…-ki pesti farsang: ifjúi élcelődés a nőkön; Bolykiné és Júlia – Timádi József házassági bejelentése
IV. Timádi átadja Júlia naplószerű vallomását ] * [ Petőfalvi Pető Júlia ifjúsága – gyámja Szálkai Tamás, ennek lánya, Beatrix az egyetlen barátnő (öt évvel ezelőtt az idő) – Szálkai Katzenberger Henrik kezére játssza anyagiakért gyámleányát
V. Júlia esküvője Henrikkel
VI. Két évvel később Júlia unja a házasságát és férjét, ki nem lelki társa – kedélybetegségére fürdőt rendelnek
VII. Füred: Júliát körülrajongják – sikertelenül, Bolykiné jelleme, Garami Vilmos érkezése
VIII. Garami visszafogott udvarlása, Bolykiné „keveri” a hírt, Júlia menekülne férjével – nem; Bolykiné élvezi a „házibarátságot”
IX. Garami Vilmos betegség-trükkje, Júlia hiszi és megy, Bolykiné leleplezi, a romantikus balatoni kaland: Vilmos megmenti a viharzó tavon ] * [ Júlia végső bukását a Bolykinétől féltékenységbe hajszolt férje okozza: Júlia elválik
X. Két évvel később kiderül: Garami rossz élettárs, Júliának törvénytelen gyermeke születik – vagyona eltékozolva ] * [ Haldokló gyerek, tékozló, tivornyázó apa pénzért könyörög, hogy kártyázhasson ] * [ Júlia birtokát dobra verik, Garami megígéri: dolgozni fog: de a gyerek meghal;
XI. Garami szegénységükkel zsarolja Júliát, hogy feküdjön le hivatali főnökének ] * [ Garami a sötétben beengedi hálószobájába főnökét ] * [ Júlia egyedül, nyomorban és a gyalázatban == == az iromány vége
XII. Timádi boldog házassága egy év múlva; az ifjak kezet csókolnak Júliának Vissza a szöveghez
33. GYM 1996. 50. A keltezést igazolhatja, hogy mind a Kisfaludy Társaság székfoglalója, mind az Akadémiai székfoglaló témája erősen kapcsolódik a nő társadalmi problematikájához. Vissza a szöveghez
34. VG 1914. 189. jelzés és tartalmi összegzés; „lélektani alapon mozgó kísérlet” lenne. HK 1984. 75–78. Kemény Zsigmond A szív örvényei (1851) című regényének hatását látja (Győrffy M. szerint is). Vissza a szöveghez
35. El lehetne gondolkodni azon, hogy Pető Júlia naplójához, és Pető Júlia farsangi botrányos megjelenéséhez mennyiben járult ötletként hozzá Petőfié Szendrey Júlia megjelentett naplórészlete és özvegy Petőfiné házasodási botránya. Vissza a szöveghez
36. A történettel való szervetlen kapcsolatát a következőkkel támasztom alá: az I-ben kifejtett esztétikai elvek a klasszicista esztétika és szépségfelfogás leegyszerűsített, „iskolás változatát” idézik, amely gyökeresen ellentmond a romantikus ábrázolás-elvnek. Ugyancsak ezek a klasszicista világkép-elemek köszönnek vissza a II. egységben is: „kiegyenlítődés”, „világpolgárosodás” és a többi. Nem lennénk meglepve, ha ezek korábbra datált kéziratára egyszer ráakadnánk. Vissza a szöveghez
37. MIÖM II. 399–540. Miként az előbbiek esetében, most is szükségesnek tartom egy tartalmi vázlat mellékelését!
I. utazás: látvány – micsoda kastély, birtok? A fogadóban papírok (!)
* = megszakítás jele (itt!)
A romló birtok leírásával kezd, Kolozsi Márk előtt a megmérgezett kutyája teteme
II. Lápos domb, úrinő kinézetű nő és egy lány
III. Kolozsi látomása – a lányalak; beléje szerelmesedik; visszaemlékezéseit írja
IV. K. M. E/1.: visszakanyarodás: időpontmegadás (1723) jóslat; Margit föltűnése – a házasság megromlása
V. K. M.E/1 folytatása: megöli feleségét féltékenységből
VI. K. M. E/1. folytatása: a lánygyermek sorsa: vízben a kendője – a birtok tönkremegy – feleségének arcképét is elcsúfítják, ebe, pókja elpusztul
VII. Az elbeszélő folytatja: K.M. összejön a lápi lánnyal
VIII. A lány megsajnálja, K.M. megígéri, hogy megszökteti
IX. A szökés
X. A gyászos nő naplója: a történtek feloldása az olvasónak
XI. A gyászos nő (K.M. sógornője) E/1-ben folytatja – a bosszú története
XII. Kölcsönös leleplezések – K.M. és a lány halála
---- = a megszakítás jele
Befejező mondatok – lezárás: Barkóczyaké lesz a birtok; a helyhez fűződő babona. Vissza a szöveghez
38. RG 1987. 310. 1864. IX. 18. A Koszorúban megjelenik az 1. része. GYM 1996. 50.: majd átdolgozza. Vissza a szöveghez
39. VG 1914. 186–188. tartalmi ismertetést közöl (a Száz híres regény modorában – Á. K.) és a valószínűség hiányát kéri számon. Vissza a szöveghez