Bevezetés

 

 

„Du hast zey geboyrn, vi dem shatn der shayn, / ikh aber fun eybik-on leb fun zikh alayn.” Hölgyeim és Uraim, kedves kolleginák és kol­lé­gák! A „Te szülted őket, mint árnyát a fény, / De mindöröktől fogva élek én!” sorokat idéztem a Tragédia jiddis fordításából.

                A kéziratra évekkel ezelőtt Radó György hívta fel a figyelmemet, aki úgy tudta, hogy Holder József 1925-ben készült, ám néhány rész­let­­től eltekintve soha meg nem jelent munkájának két példánya az Egye­­sült Államokban és Izraelben található. Ezek a hatvanas évekből szár­­mazó információk azonban éveken át nem vezettek eredményre. Idén januárban Bódi Györgyné dr. volt az, aki egy gyászhírre hívta fel a figyelmemet: Egerben elhunyt dr. Bihari József professzor, aki töb­bek között a Tragédia jiddis fordításának latin betűs átírásán mun­kál­ko­­dott. A hír nyomán sikerült megtalálnom örököseit, akiktől tár­sa­sá­gunk meg is kapta a latin betűs átirat két gépelt példányának egyikét. Min­den esély megvan tahát arra, hogy a Tragédia-fordítások sora rö­vi­desen újabb kötettel gyarapodjék.

                Az elmúlt év másik nagy eseménye Madách névkártyájának meg­vé­tele volt. Az árverés körülményeit nem részletezem: 26 ezer fo­rin­tért került a becses ereklye társaságunk tulajdonába, s ez a szakértők egy­behangzó véleménye szerint igen jó vétel volt.

                Az év Madách-vonatkozású rendezvényeit nem részletezem, mivel azo­kat a hírlevelekből Önök is jól ismerik. Társaságunk tevékeny­sé­gé­ből is csak a legfontosabbakat emelném ki: Az ember tragédiája CD-ROM változatának megjelentetését, a Madách Imre rajzai és fest­mé­nyei kötetet és a készülő balassagyarmati Madách-kiállítást. Volt még ezen kívül egy ötrészes rádió-adás Madách műveiből, egy tíz­ré­szes sorozat Balogh Károly emlékirataiból, a Madách és a nagy­vi­lág című kiállítás megnyitása Salgótarjánban, továbbá volt faültetés Al­só­sztre­gován és lesz Madách műveltségi verseny Salgótarjánban, volt kon­ferencia az egykori Lipótmezőn, felújították a csesztvei Madách Em­lékmúzeumot stb.

                Társaságunk életében a legfontosabb változás az volt, hogy végre ren­delkezünk egy olyan sokszorosítóval, amely kiadási gondjainkat szá­mottevően mérsékli. A Madách Könyvtár 9. és későbbi kötetei már ez­zel a berendezéssel készültek. Egy ötéves ábránd vált tehát valóra, s most már valóban elsősorban rajtunk múlik, hogy mikor és mit jelen­te­tünk meg.

                A Tragédia-fordítások CD-n történő közzétételének lehetősége is­mét szóba került; ezúttal az 1999-es Frankfurti Könyvvásár kapcsán, amely – ellentétben a ’96-os Expóval – nyilván nem fog elmaradni, s re­mélhetőleg a magyar fél sem lép vissza, hanem élni fog az évekkel ko­rábban felajánlott lehetőséggel. Ezzel együtt pillanatnyilag még tisz­tázatlan, hogy – néhány kortárs írón kívül – kiknek jut majd hely a ma­gyar pavilonban. Társaságunk változatlanul szorgalmazza a CD-ki­a­dást csakúgy, mint a papírkönyvek megjelentetését. Az utóbbihoz a jid­dis és (ha addig elkészül) a galego fordítás közzétételével sze­ret­nénk hozzájárulni, amelyek külső megjelenésükkel ugyan nem fogják öreg­bíteni a magyar könyvkiadás hírét, de talán felkeltik a kal­má­rok ér­deklődését: végtére is egy vásár erre való.

                Tavaly ilyenkor egy politikai kudarcról számoltam be Önöknek az al­sósztregovai kétnyelvű feliratokkal kapcsolatban. A közelmúltban Há­mori József miniszter úrnak újabb levelet küldtem az ügyben, s egyút­tal mellékeltem a korábban Magyar Bálint miniszter úrnak írt le­ve­let s az Inkei Péter államtitkár úrtól arra kapott választ. Ezúttal dr. Pál József államtitkár úr volt az, aki válaszolt. Álláspontja szerint a ja­va­solt megoldás – mindkét oldalon egy-egy múzeumban kétnyelvű táb­lák elhelyezése – rossz precedenst teremtene. Szerinte a szlovákiai ma­gyaroknak kellene a törvény adta lehetőségeket végigjárniuk. A le­vél másolatát továbbítottam az érintetteknek.

                Idén januárban elveszítettük első támogatóink egyikét, a Fráter Er­zsé­bet Középiskolai Leánykollégium egykori igazgatónőjét, Mohácsi Má­riát, aki az első három Madách Szimpóziumnak otthont adott. Em­lé­két kegyelettel őrizzük.

                Dióhéjban ezek voltak az elmúlt év örömteli és szomorú ese­mé­nyei.

                  Társaságunk tevékenységét és az idei szimpózium megrendezését vál­tozatlanul több intézmény is támogatta, amelyeknek ezúton is sze­ret­nék köszönetet mondani. Köztük első helyen fővédnökünknek, a Sza­lézi Kollégiumnak, továbbá a Ba­lassagyarmati Önkormányzatnak, a Madách Imre Városi Könyvtárnak, Szügy Önkormányzatának és Mű­velődési Házának, Nógrád Megye Közgyűlésének, a Palócföldnek, a Palóc Társaságnak, a volt Művelődési és Közoktatási Mi­nisz­té­ri­um­nak – abban a reményben, hogy mindkét jogutódjával sikerül a kap­cso­latot fenntartani –, a Nemzeti Kulturális Alapnak, az Országos Ma­dách Emlékbizottságnak és a General Consulting Rt.-nek.