Bene Kálmán

 

Öt Madách-vers első megjelenéséről

 

 

A Madách-kutatásnak jobban oda kellene figyelni a Fővárosi Lapokra, me­lyet 1864-ben indított Tóth Kálmán. Madách több versének első meg­jelenése e laphoz kötődik, többek közt a talán legszebb Borka-vers, a Szív és ész (más címen) nem sokkal a költő halálát követően, poszt­humusz jelent meg. Mivel e verseket Madách küldte be a lapnak, fel­hívnám a figyelmet arra, hogy az itt megjelenő versek, s nem a kéz­i­rat alapján a kötetekben szereplő szövegváltozatok jelentik a költő utol­só, tehát végérvényes versszövegét. Ajánlom figyelmébe pl. egy lét­rehozandó kritikai Madách-vers kiadás leendő gondozójának pl. az Egy őrült naplójából 17. darabját, mely Csalódás címmel jelent meg 1864. május 8-án, a 105. lapon, s természetesen nem rímtelen vers­ként, hiszen az utolsó szó nem a volt, hanem a vala benne. (Lehet, hogy már az eredeti kéziratot félreolvasták, s állandó leiterjakabja ez a Ma­dách-kiadásoknak?) Egy másik versben alighanem Tóth Kálmán nyom­dásza követett el valami fantasztikus gyermeteg hibát: Atlast át­ke­resztelte átlátssz-szá (az Atlas címü Madách-vers Egy nőhöz címmel je­lent meg). Még egy valószínűsíthető sajtóhiba van a Fővárosi La­pok­ban közölt Madách-versekben: a turbékolva helyén turkékolva áll A galambok c. versben. (A Fővárosi Lapokban címe: Emlékkönyvbe.) Íme, a kiadásoknak a Verstár ’98-ból (amelynek forrása Halász Gábor ki­adása volt) kimásolt szövegei és a Fővárosi Lapok, szerintünk ér­vé­nyes szövegváltozata (félkövérrel az ismerttől eltérő szövegva­ri­án­so­kat jeleztük):

 

A Verstár ’98 szövege                                                                            Fővárosi Lapok, 1864. május 8. 105. sz.

 

Madách Imre                                                                                                         Madách Imre

 

Egy őrült naplójából                                                                                             Csalódás

                               17

 

Egyetlen egyszer hittem, hogy miattam                    Egyetlen egyszer hittem, hogy miattam

Hull szép szemekből részvét harmata,                        Hull szép szemekből részvét harmata.

Megint csalódtam, a nő könnyezett, mert                  Megint csalódtam! A nő könnyezett, mert

Vetélytársán szebb főkötő volt.                                  Vetélytársán szebb főkötő vala.

 

 

A Verstár ’98 szövege                                                                            Fővárosi Lapok, 1864. aug. 20. 190. sz.

 

Atlas                                                                                                                                     Egy nőhöz

 

Miért biztad rám, óh nő, titkodat,                                           Miért biztad rám, óh nő, titkodat;

Mért vallottad meg nékem, hogy szeretsz?                             Mért vallottad meg nekem, hogy szeretsz?

Nagyon erősnek tartasz engemet,                                           Nagyon erősnek tartasz engemet,

Hogy vállaimra ilyen terhet vetsz.                                          Hogy vállaimra ilyen terhet vetsz.

Atlasszá lettem, titkod a világ,

Enyém csak súlya, élvezete nem,                                           Átlátszszá lettem, titkod a világ,

De nyugodalmad szent világa az,                                           Enyém csak súlya, élvezése nem,

Ne félj, szét nem töröm, tovább viszem.                                 De nyugodalmad szent világa az…

                                                                                               Ne félj! szét nem töröm, tovább viszem.

 

 

 

 

 

A Verstár ’98 szövege                                                                            Fővárosi Lapok, 1864. márc. 20. 66. sz.

 

A galambok                                                                                                                          Emlékkönyvbe

 

(A-hoz)

 

Mondod, lány, hogy ablakodra                                              Mondod, lány, hogy ablakodra

Kis galambok szállva szállnak,                                              Kis galambok szállva szállnak,

S míg magadhoz bébocsájtod,                                                S mig magadhoz bébocsátod,

Turbékolva ott kopognak,                                                    Turkékolva ott kopognak;

 

Gyöngéd játszi csipkedéssel                                                  Gyöngéd játszi csipkedéssel

Símulnak fehér kebledre,                                                        Símulnak fehér kebledre,

Míg ismét tova repülnek,                                                       Míg ismét tova repülnek,

S nem tudod, hogy honnan, merre.                                        S nem tudod, hogy honnan, merre.

 

Óh ne is tudd, óh ne is tudd!                                                 Oh ne is tudd, oh ne is tudd!

Mindenik egy-egy őrült vágy,                                                Mindenik egy-egy őrült vágy,

Vérző szívben kelt ki titkon                                                   Vérző szívben kelt ki titkon

S fészkét törve messze elszállt.                                              S fészkét törve messze elszállt.

 

Szállt boldogságot keresni,                                                     Szállt boldogságot keresni,

Megnyugodott ablakodban,                                                    Megnyugodott ablakodban,

Hagyd csak, hagyd tovább repülni                                         Hadd csak, hadd tovább repülni

S ne is tudd, hogy merre, honnan!                                         S ne is tudd, hogy merre, honnan!

 

 

A Verstár ’98 szövege                                                                            Fővárosi Lapok 1864. márc. 30. 73. sz.

 

A költő és kedvese                                                                                A költő és kedvese

 

Mint sas száll a költő csillagok honába,                  Mint sas száll a költő csillagok honába,

Ah, de oly kietlen a hír fényes sugára!                   Oh, de oly kietlen a hir fénysugára –

S ím, hogy meg ne fagyjon a költő kebel,               S im, hogy meg ne fagyjon a költő kebel,

Eltakarva híven feltörő szárnyával                        Eltakarva hiven feltörő szárnyával

Mint ökörszemecskét lopja be magával                  Mint ökörszemecskét, lopja be magával

A kedves leánykát, kit megénekel.                         A kedves leánykát, kit megénekel.

                A poszthumusz megjelent vers egy új és szép Madách-strófával (a nyol­cadikkal) gazdagítja eddigi ismereteinket. A javított központozás oly­kor már át is értelmezi a verset, így a 6., 7., 9. és 10. versszakban más­hová esnek a hangsúlyok. Olvassuk el a két változatot! (A Fő­vá­rosi Lapok szövegének variánsait ismét félkövérrel jeleztem.)

 

A Verstár ’98 szövege                                                                   Fővárosi Lapok, 1864. okt. 16. 237. sz.                                                                                                                                                                       991. l.

                                                                                                                                            

                                                                                                                 MADÁCH IMRE

 

Szív és ész                                                                              Bölcsesség van – nő! – a szerelemben

(Borkához)

 

Bölcseség van, nő, a szerelemben,                                         Bölcseség van – nő! – a szerelemben,

Örülésnek nézze bár az ész,                                                   Örülésnek nézze bár az ész,

Életünk folyóján révbe vinni                                                 Életünk folyóján révbe vinni

Egyedül szívünk szerelme kész.                                            Egyedül szívünk szerelme kész.

 

Fontol az ész, kételkedik, keresve                                          Fontol az ész, kétkedik, keresve

Halvány gonddal biztosabb utat,                                            Halvány gonddal biztosabb utat,

Mely az Isten rendelő szavára,                                               Mely az Isten rendelő szavára,

Mindörökre mély titok marad:                                               Mindörökre mély titok marad:

 

Míg a szív játékos szelleteknek                                              Míg a szív játékos szelleteknek

Engedvén át kisded csolnakát,                                               Engedvén át kisded csolnakát,

Jobbra-balra hányva gyors haboktól                                      Jobbra, balra hányva gyors haboktól

Örvények közt menten szökken át.                                        Örvények közt menten szökken át. –

 

Messze partot tűz az ész ki célul                                            Messze partot tűz az ész ki célul,

S vágyó gond közt foly le a jelen,                                          S vágyó gond közt foly le a jelen;

A szív célja ott van önmagában                                              A sziv célja ott van önmagában,

És e cél a boldog szerelem.                                                    És e cél: a boldog szerelem.

 

Frígyünket sem fűzte az okosság,                                          Frigyünket sem fűzte az okosság,

A világ illemtörvénye sem,                                                    A világ illemtörvénye sem,…

Önmagában, mint erős istenség,                                             Önmagában, mint erős istenség,

Alkotá azt csak a szerelem.                                                    Alkotá azt csak a szerelem.

 

Nem néztük, jó, rossz fog-e születni                                       Nem néztük, jó, rossz fog-é születni

A jelenből, melyet élvezénk,                                                  A jelenből, melyet élvezénk –

Mért is néznénk a kétes jövőbe,                                             Mért is néznénk a kétes jövőbe,...

A jelen virága míg miénk?                                                      A jelen virága még miénk.

 

A jövővel megjő vége úgyis                                                   A jövővel megjő vége ugy is

Mindeneknek, később vagy korább;                                        Mindeneknek, később, vagy korább,

Mindegy, megbánás, halál-e e vég,                                         Mindegy: megbánás, halál-é e vég,

Üdv rezg-é át vagy bú férge rág.                                            Üdv rezg-é át, vagy bú férge rág?

 

                                                                                             Ember sorsa: hogy romlás legyen csak

                                                                                             Minden szépnek, jónak lényege, –

                                                                                             A virág meghalni nyitja kelyhét,

                                                                                             Déli napnak az éj előjele.

 

S hát inkább ne nyíljon-é virágszál,                                        S hát inkább ne nyíljon-é virágszál,

Hát inkább ne süssön-é a nap,                                                Hát inkább ne süssön-é a nap,

S mondjunk-é le inkább vágyainkról,                                        S mondjunk-é le inkább vágyainkról

A vágyak hogy el ne hagyjanak ?                                           A vágyak, hogy el ne hagyjanak ?

 

Szerelemnek is romlás valója,                                                Szerelemnek is romlás valója,

S téged is, nő, bizton eltemet.                                                 S téged is, nő, bizton eltemet, –

Most gondold meg, szűd, eszed kövesd-e,                                 Most gondold meg: szűd, eszed kövesd-e,

Hogy később ne vádolj engemet !                                          Hogy később ne vádolj engemet?

 

Aki engemet akar szeretni,                                                     Aki engemet akar szeretni,

Az szeressen őrülten, vadon,                                                 Az szeressen őrülten, vadon,

Vessen az meg minden oly sorompót,                                    Vessen az meg minden oly sorompót,

Mit elébe Isten, ember von.                                                   Mit elébe isten, ember von.

 

Aki engemet akar szeretni,                                                     Aki engemet akar szeretni,

Légyen angyal és ördög vélem,                                              Légyen angyal és ördög velem;

Hír, jólét ne legyenek előtte                                                    Hír, jólét ne legyenek előtte

Semmi, semmi, csak a szerelem.                                            Semmi, semmi! – csak a szerelem.

 

S verve sorstól végig a világon                                               S verve sorstól, végig a világon

Áldja a szerelmet boldogan! –                                                Áldja a szerelmet boldogan,

Ily árért sem vásárolta drágán,                                              Ily árért sem vásárolva drágán,

Melyben a menny üdvössége van!                                         Melyben a meny üdvössége van. –

 

 

                A szövegváltozatokból a Fővárosi Lapokban nyomtatott új va­ri­án­so­kat Madách szövegének tarthatjuk, s így e verseknek ez az utolsó, így érvényes szövege. Kételkedhetünk viszont abban, hogy az új cí­mek Madáchól származnának, s nem valószínű, hogy a mondatok bel­se­jébe rejtett hatásvadász felkiáltójelek (Pl. Bölcsesség van – nő! – a sze­relemben) Madách központozását tükröznék. Ez sokkal inkább Tóth Kálmán szerkesztő úr „találmánya” lehet…