Beiczer Éva

 

A harminchét éves Madách Imre személyisége

 

 

Madách Imre kézírásának egésze olyan benyomást kelt, mintha egy­szer­re, gyors villanásokkal több alakban láttatná magát. Ő az ősi nem­zet­ség büszke leszármazottja és a világ, a lét értelmén töprengő fi­lo­zó­fus; korrekt hivatalnok és belső késztetésektől túlfűtött művész; hu­ma­nis­ta, jót akaró és kérlelhetetlenül ítélkező; önállóságra törekvő ön­ér­vé­nyesítő és méltányosságból alárendelődő; igényes és szerény; becs­vá­gyó és reményvesztett; közeledő és elutasító; hívő és kételkedő; ön­ma­gával vitatkozó; Ádám és Lucifer.

                Az én tartományában olyan személyiség jelenik meg, aki szár­ma­zá­sának, saját jelentőségének és értékeinek tudatában van. A kézírás har­monikus, a személyiség rendezett. Az én-ideál – amilyen lenni sze­ret­ne – és az én-kép – amilyennek önmagát megéli – egymással össz­hang­ban van.

                A 19 éves fiatal felnőttben minden öröklött hajlam, kialakuló tu­laj­don­ság és kifejleszthető képesség már megvan, ami a 37 éves, sors­csa­pásoktól megviselt ember kézírásában is látható. Különbségek – szem­betűnőbben – az oldott, lendületes mozgás későbbi fékezett­sé­gé­ben, az „i” magasságában lévő és az ént kifejező betűk nyo­mott­sá­gá­ban és egyes zárt formák kinyílásában mutatkoznak.

                A változásnak nincs kihatása az önértékérzetre és a hovatartozás tu­datára. Madách korai szellemi és pszichikai érettségét követő élet­sza­kaszaiban lezajlott események, az olvasmányokon keresztül ki­tá­gu­ló világ, tapasztalatai s a társak hatása ugyan csökkentették a szár­ma­zás tudatából eredő fölényérzetét, viszont megnövelték önbizalmát és a saját hatóerejében való hitét.

                Madách határozottságot, elszántságot és erőfeszítést sugárzó írása a becsvágyó, dominanciára törekvő személyiséget mutatja be. Ren­del­kezik mindazokkal az adottságokkal és vonásokkal, amelyek alapján va­lamely közösségben, intézményben vezető pozícióra tehet szert. A füg­getlenségre törekvés, felelősségtudat, széles látókör, kez­de­mé­nyező­kedv, aktivitás, valamint az ésszerű alkalmazkodás biztosítják al­kal­mas­ságát.

                A kézírásban jelen vannak olyan képességek is, amelyek az ön­ki­fe­jezés nagy intenzitású és tartós vágyával a szenvedélyhez állnak kö­zel. Ez az irodalom, melynek művelése által szellemi tartalmainak meg­mutatására, kibontakozásra, elismerésre törekszik. Az íráskép egé­szét a sodró erejű ösztönzések teszik mozgalmassá.

                A saját énjéhez való viszonyában önellenőrző, képes feszültségei és viselkedése szabályozására. Az önuralomra való törekvés ellenére, a nyugtalanságot gerjesztő körülményekből fakadó izgalmi állapot in­du­latos megnyilvánulásokkal járhat.

                Az énközpontúság, a mindent önmagával kapcsolatba hozó be­ál­lí­tott­ság csak ritkán és enyhe formában nyilvánul meg. Az egoizmus a még természetesnek minősülő önzés mértékét kevéssel meghaladja.

                Lélektani szempontból Madách az extrovertált sze­mé­lyi­ség­tí­pus­hoz áll közelebb. Nyitott a világra, kapcsolatokat teremtő és – ami a leg­meggyőzőbb – az eseményekben résztvevő, irányító. A kisebb mér­tékben jelenlévő introverzió utalásai a befelé forduló, elmélkedő, lí­rai vissza­emlékezésekre hajlamos embert mutatják be.

                Madách sokoldalú egyéniség, egymásnak ellentmondó hajlan­dó­sá­gok­kal. Mint ég és föld között élő ember, telített nemes eszmékkel, ha­tá­rozott elvekkel, művészi elképzelésekkel, de ugyanakkor a testi vá­gyak kielégítése, szexuális fantáziálás és az élvezetek átélése is fog­lal­koztatja. Az életet teljességében akarja használni.

                Érzelmileg gazdag, melegszívű, én-érzetét kiterjeszti közvetlenül nem ismert embercsoportokra, népekre is. Ebben része lehet a kol­lek­tív tudattalan álombéli és sejtelemként feltörekvő képeinek, in­tu­í­ci­ó­já­nak is. Finom megérzései vannak, jól ráérez emberi sajátosságokra és hely­zetekre. Vonzódik minden természetadta dologhoz és lényhez. A csa­lódottság, kedvetlenség nehéz időszakaiban, magányigényének erő­södésével a természet közelségét választja megnyugvásul.

                A bemutatott anyagban – legfeltűnőbben a tragédia szövegében – olyan grafikai elemek tűnnek fel, amelyek misztikus hajlamra en­ged­nek következtetni.

                Karakterológiai szempontból a Hippokratész–Galenus-féle vér­mér­sékleti típusok korszerű kibővítése szerint, a kézírás a szen­ve­dé­lyes típust jeleníti meg. Ő az érzelmi beállítottságú, kifejezetten aktív és elképzelései megvalósításáért tartósan küzdeni tudó, nagy erkölcsi szi­gorral élő ember.

                Érzelmi fogékonysága miatt alkalomszerűen enged a benyomás ha­tásának: fellobbanó, lelkesedő vagy lehangolódó, csüggedő, esetleg szug­gesztiós befolyásolásra is reagál. Amikor belső feszültsége vagy kül­ső hatás nyomán az indulatok felforrósodnak vagy torlódnak, ez az ál­lapot ideges türelmetlenséget, haragos szemrehányásokat vagy kí­mé­letlen gesztusokat válthat ki. A jelegyütteseket arányaikban vizs­gál­va, mégis az ábeli természet győz a káini indulatok fölött.

                A szellemi szférában az írás nyitott, élményekre feltáruló, meglátó, ér­tő személyiségre mutat. Jó megfigyelési adottsággal, könnyű fel­fo­gó­képességgel nagy ismeretanyagot tud begyűjteni. A be­fo­ga­dó­kész­ség folytán a látókör folyamatosan szélesedő.

                Az átlagos mértéket meghaladó tudásvágyból szerzett ismereteket Ma­dách elemzi, részletekbe menően átgondolja és értelmi, etikai szem­pont­ból rendszerezi.

                A gondolkodás tekintetében a kézírásban ellentétes, változóan ér­vé­­nyesülő tényezők sorakoznak: racionalitás, realitásérzék és logika áll szemben az ideális elképzelésekkel, fantáziával és illúziókkal.

                A kézírás mássalhangzóinak változatos formái magas műveltségi szint­ről tanúskodnak.

                Az extraverzió túlsúlya folytán a gondolkodás mint főfunkció el­ső­sorban objektív tényekből merít. Jung szerint: „…a gondolkodásban sze­repet játszó ideák nagyobbrészt kívülről kölcsönzöttek, vagyis a ha­gyomány, a nevelés és a képzési rendszer közvetítette őket.” Emel­lett az összegyűjtött tapasztalati anyagra alapozott intuíció is hang­sú­lyo­zottan jelen van és erőteljesen fejti ki hatását, ennek révén többet érez meg a világból.

                Szellemileg mozgékony, cselekvőképes. Több grafikai elem utal ma­gas intelligenciaszintre.

                A koncentrációkészség a gondolatok sebes áramlása vagy az ak­tu­á­lis fizikai, illetve pszichikai állapot miatt nem mindig kielégítő.

 

                A tevékenység területén a státussal, megélhetéssel járó, kötelező fel­adatok elvégzésében Madách kézírása cselekvési vágyat, kez­de­mé­nye­zőkészséget és tartósan kiegyensúlyozott hajtóerőt mutat be. Az el­vál­lalt munkát felelősségteljesen látja el.

                A működésre indító késztetések, ambíciótól is serkentve nem csu­pán a hivatali, anyagi, hanem a szellemi, művészi irányt is kijelölik. A pa­píron való gyors előrehaladás, a mérsékelten széthúzott szavakkal min­den téren a szolid helykövetelést ábrázolja.

                A teljesítmény magasabb fokozatát – akár hivatali munkáról, akár ön­álló tevékenységről van szó – mindig belső motiváltság és a bi­zo­nyí­tás igénye hozza létre. Madách jobb teljesítményt nyújt független irá­nyítóként, mint alárendelt helyzetben. Eszméivel, meggyőződésével össze­függő ügyekben a kockázatvállalástól sem riad vissza.

                Az akarati élet vonalán szintén az aktív jelleg hangsúlyozódik ki, amely az elképzelt és kitűzött cél kitartó megvalósítását teszi lehetővé. Az akarat, ész és érzelem egy célt támogat. A felmerülő gondok, prob­lé­mák megoldásában a téma áttekintése, a lehetőségek mérlegelése után döntő- és határozatképes. Egyes akciókban megingathatatlan és min­denképpen érvényesíti akaratát. Vannak azonban olyan helyzetek, ami­kor belátásból – esetleg kényszerből – enged, és a másik fél szán­dé­kát hagyja beteljesülni.

                Az emberi kapcsolatok terén Madách Imre társadalmi helyzetének és kora elvárásainak megfelelő magatartással, magabiztos fellépéssel jó benyomást kíván kelteni. Igényt tart a tiszteletadásra – teszi ezt ter­mé­szetes egyszerűséggel, de tartással, méltósággal. Szűkebb körében igyek­szik uralkodni, irányítani, de a többiekkel való törődést és gon­dos­kodást is magára vállalja.

                Alapvetően jószándékú, de nem mindig veszi figyelembe a másik igé­nyét, ízlését, érdekét. Ha valamit szeretne elérni vagy megszerezni, könnyen elmulasztja a beleélést a másik fél helyzetébe – lefoglalja, igény­be veszi. A számára lényeges ügyekben kitartóan tevékeny, sőt erő­szakos. Annyira betöltik gondolatai, tervei, saját belső világa, hogy ész­re sem veszi figyelmetlenségét, tapintatlanságát. Mindemellett az írás gyakran tartalmaz utalást diplomatikus megoldásokra, al­kal­maz­ko­dó engedékenységre.

                Az emberi kapcsolatokban Madách színleléstől mentes, humánus ma­gatartást tanúsít. Szívélyes a kapcsolatokban és a bánásmódban. Má­sok gondja, baja megérinti, együttérző és lehetőségei szerint se­gí­tő­kész.

                Eleget tesz a konvencióknak, de az is megtörténik, hogy bizonyos for­maságokat önmagára nézve nem tart kötelezőnek. Magatartása vi­szony­lag egyenletes, de írásának jelrendszerében egyéb, hangulattól füg­gő viselkedési formák is felfedezhetők. Ilyenek: a néha túlzó gesz­tu­sok, harsány kijelentések, az önvédelmi jellegű hátrálás, visszalépés; más­kor egyes dolgokban a rideg elzárkózás vagy ennek ellenkezője, a csat­lakozás és a megértés keresése. Madáchnak szüksége van az em­be­rekre, társakra. Ösztönzést érez a közlésre, a társas együttlétre. Meg kell osztania másokkal gondolatait, eszméit, elméleteit.

                A morális magatartást illetően Madách Imre nem a törvények és sza­bályok, vallásában a dogmatikus parancsok betartását tartja el­ső­sor­ban fontosnak. A személyiségébe beépült erkölcsi szempontok és sa­ját bel­ső normája szerint cselekszik. Szembeszáll a Rosszal, a te­rem­tés ár­nyékával és túllépve kételyein – felfelé irányuló mozdulattal – fe­je­zi ki a Felfoghatatlanban való hitét, a segítségnyújtásban való re­mé­nyét.

                A remény beteljesedett, megadatott, hogy tragikusan rövid éle­té­ben megalkossa az Őt halhatatlanná tevő művet, Az ember tragédiáját.

 

 

Az íráspszichológiai jellemzéshez felhasznált kézírásos anyag

 

1842. április 25.   Madách Imre levele Majthényi Annához                    áttekintésre
1861. október 3.  Madách Imre levele Arany Jánoshoz                           elemzésre

                                        Az ember tragédiája III. szín                               elemzésre

1862. február 20.                Madách Imre levele Arany Jánoshoz            áttekintésre
1862. március 7.                                    – " –                                                          – " –

1862. július 22.                                      – " –                                                          – " –

1863. április 19.                                     – " –                                                          – " –

1864. március 14.                                  – " –                                                          – " –

 

 

 

A kézírás értelmezésének magyarázata grafikai elemek és kombinációk alapján

 

 

ŐSI NEMZETSÉG LESZÁRMAZOTTJA – TÖPRENGŐ FILOZÓFUS

 

Tetszetősre formált, díszített nagy­be­tűk, aláírás a szövegírásnál nagyobb be­­tűkkel, törzsvonal fölött elhelyezett t-áthúzás (ritkán).

Gyors, de fékezett írásmozgás, betűk kö­zött leállások hézagaival. Szikár fel­sőszárak, egyszerűsítések, tagolt­ság.

 

 

HIVATALNOK – MŰVÉSZ

 

Szabályos írás, helyenként szögletes fü­zérű kötési móddal, pontosan el­he­lye­zett ékezetekkel, keltezésben pre­cíz számokkal, az A.Sztregován hely­ség­név aláhúzva.

Gyors tempó, függőleges irányú ki­ter­jedés, 42°–46°-os erős jobbra dő­lés. Felsőzónában tértölelő hur­ko­lá­sok és hátrafelé nyitott, „lírai” d-be­tűk, gyakori lendületes hajlítások, ki­sebb és nagyobb szavak.

 

 

HUMANISTA – ÍTÉLKEZŐ

 

A magánhangzóknál és az i-betű ma­gas­ságában lévő betűtesteknél (to­váb­bi­ak­ban középzóna) minden mozdulat jobb­ra tart, illetve a következő be­tű­höz kapcsolódva a másik ember, a kö­zös­ség felé irányul (jobbsodrás).

A mozgás és a forma egysége az igaz­ság és a tárgyilagosság iránti ér­zék­re mutat. Az ítélkező hajlamot a szi­kár felsőszárak, szögletek és szög­le­tes füzérek, az alapvonalnál véget érő, merev l-betűk és a ritka boltívek jel­zik.

 

 

ÖNÁLLÓSÁGRA TÖREKVŐ – ALÁRENDELŐDŐ

 

Hangsúlyos kezdet a szavak elején, az m és az n-betűk első tagjánál, némely s-betűnél. Közömbösség a vízszintes térfelhasználással szemben, keskeny bal- és hiányzó jobbmargó.

Kisbetűs írás, ellapuló szóvégek.

 

 

IGÉNYES–SZERÉNY

 

Az aláírás megformálása és mérete, ha­tásos nagybetűk, a terjeszkedő, kis­sé táguló szavak.

Kisméretű középzónás betűk, bal irá­nyú mozdulatoktól mentesen. Nin­cse­nek felduzzasztott ma­gán­hang­zók, egyes alsószárak pedig tér­fog­la­lás nélkül, fedővonallal képzettek.

 

 

BECSVÁGYÓ–REMÉNYVESZTETT

 

Nagy hosszúsági különbségek, ritkán törzs­vonal fölött elhelyezett t-áthúzás, föl­felé menő sorok.

Kisebbedő betűk a szavak végén, vég­vonal nélküli szóvégek, némely g- és gy-betű, melyeknél a szár alsó har­madában csak egy fedett hu­rok­csonk látható.

 

 

KÖZELEDŐ–ELUTASÍTÓ

 

A szavak végén különböző formájú, több rövid és kevesebb hosszan ívelő moz­dulat.

A szóvégeken hátra dőlő és vissza­lé­pő végvonalak vagy betű-elemek a csön­des visszavonulást, illetve elu­ta­sí­tást kifejezve.

 

 

 

HÍVŐ–KÉTELKEDŐ

 

A formahangsúlyos írás és az aláírás a kor­szellemet, a hagyományok tisz­te­le­tét is jelzi. A kevés fölfelé lendülő vo­nalból az „óhajtva sejtett” Erővel és Hatalommal való összeköttetésre, a fö­lülről várt támogatásra, a hitre lehet kö­vetkeztetni.

Változatos betűformák, szikár felső­szá­rak, magas intelligencia-szintre uta­ló grafikai elemek és az anyagi vi­lá­got szimbolizáló erőteljes al­só­zó­na.

 

 

SZÁRMAZÁSÁNAK, JELENTŐSÉGÉNEK, ÉRTÉKEINEK TUDATA

 

A szövegírásnál nagyobb betűvel készült, paráffal díszített aláírás. Az A, D, E, H, I, K és N betű alakítása. Erős nyomaték, hangsúlyozott kezdővonallal. A mozgás és a forma egysége, az írás egészét jellemző tartás, szilárdság, fé­ke­zett­ség.

 

 

A 19 ÉVES FIATAL FELNŐTT

 

Magyarázat a szövegben.

 

 

A SZÁRMAZÁS TUDATÁBÓL EREDŐ FÖLÉNY CSÖKKENÉSE – ÖNBIZALOM

 

Az 1861. október 3-án kelt levélben kevesebb a t-betű törzsvonala fölött el­he­lye­zett tetővonal, illetve t-áthúzás, mint az 1842. április 25-én írt sorokban.

 

Hangsúlyos kezdet a szavak elején, határozott mozgás, függőleges és víz­szin­tes kiterjedés, szilárd törzsvonalak, feszes füzérek.

 

 

 

DOMINANCIA, VEZETŐI KÉPESSÉGEK

 

Egyenletes íráskép, szilárd törzsvonalak, feszes kötési mód, nem túl hosszú, de határozott vesszős ékezetek. Alsózóna hosszabb, mint a felsőzóna. Nyo­ma­té­kos szögletes formák. Az alapvonal alól kiinduló nehézkes felvezetések nem lát­hatók, a törzsvonalakat gyakran a felsőzónából indítja (b, f, h, k, l és t-be­tű). Gyors tempó, több vesszős ékezet a betűk jobb oldalára illesztve. Kö­ze­pe­sen rugalmas írás. Néhol eltérés a tanult formáktól.

 

 

AZ ÖNKIFEJEZÉS TARTÓS VÁGYA

 

Erős sodrású, egyszerűsítéseket, precíz formákat és eredeti alakzatokat egy­a­ránt bemutató írás, kis középzónával és nagy függőleges irányú kilengésekkel.

 

 

A SAJÁT ÉNHEZ VALÓ VISZONY

 

Szabályosság, szóvégi fékezések, csekély dőlésingadozás. A kéznyomás erő­sö­dése, belépés a leírt betű vonalába, tüskés t-betűk.

 

 

ÉNKÖZPONTÚSÁG – EGOIZMUS

 

Az ént kifejező középzónában nincsenek balra, a test felé irányuló moz­du­la­tok, csak a szavak végén láthatók közeledés nélküli, baltendenciát jelző le­ál­lá­sok.

 

Ritkán apró kampók, horgok egy-egy betű kezdetén vagy végén.

 

 

EXTRAVERZIÓ – INTROVERZIÓ

 

Jobbsodrás, közepes sor- és szótávolság, keskeny balmargó, szabálytalan jobb­margó lapszélnek ütődő betűkkel. Jó alapritmus, folyékony formaképzés,

 

rész­ben kötött, jobbra dőlő, szélesedő írás. Közepes, helyenként erősödő nyo­ma­ték, füzér és szögletes füzér. A szárak között telt és hosszú felső- és al­só­szá­rak.

 

Kisméretű középzóna, hézagok a kézírásban, végvonal nélkül képzett betűk, bal­ra hajló „lírai” d-betűszárak.

 

 

TESTI VÁGYAK KIÉLÉSE, SZEXUÁLIS FANTÁZIÁLÁS, AZ ÉLET TELJESSÉGE

 

Testes, mázolt vonalak, normál és tértölelő, valamint hosszú alsószárak, a nyi­tott kanyarú száraknál nyomaték által vastagodások. Némely alsószárnál kicsi, fe­dett hurokban való végződések. (Madách ideiglenes lemondása az ero­ti­ká­ról.) Az l- és a b-betűkben és e betűk csúcsában a nyomatékból származó szí­ne­zettség az ínyencség által szerzett élvezetre utalhat.

 

A kézírás a teret – a keskeny balmargót kivéve – széltében teljesen betölti. A le­vél második oldalán már balmargó sincs, a szöveg a lap szélétől indul.

 

 

ÉRZELMI GAZDAGSÁG, ÉN-ÉRZÉS KITERJESZTÉSE, INTUÍCIÓ – CSALÓDOTTSÁG, ELKEDVETLENEDÉS

 

Középzónában a magánhangzók és betűtestek tiszta ováljai, az alkalmazott for­mák sokfélesége, kisebb méretingadozások, a közeledés és távolodás moz­du­latai. Az én-érzés kiterjesztésénél meggyőző a jobbsodrás, végződéseknél a len­dületesebb közeledő vonalak. A kollektív tudattalan hatását, a múlttal való össze­köttetést és az intuíciót a nyitott kanyarú, balra lendülő alsószárak jelzik.

 

A középzóna helyenkénti laposodása, szóvégi kisebbedő vagy elerőtlenedést mu­tató betűelemek és csonkulások.

 

 

MISZTIKUS HAJLAM

 

Némely szó végén fölfelé irányuló mozdulat a középzónában.

 

SZENVEDÉLYES TÍPUS

 

A sodróerejű ösztönzés miatt gyors tempójú, egyes levelekben siettetett írás. Erős jobbra dőlés, fölfelé irányuló sorok, egyszerűsítések, szögletes füzér, rész­ben kötött, részben hézagolt írás, tömbösítéssel. Szilárd írás, amely a fe­szült­ség lenyomatát viseli, éppen az azt előidéző ok miatt.

 

 

ÉRZELMI FOGÉKONYSÁG – IDEGESSÉG – INDULATOK – SZUGGESZTIÓ

 

Füzéres kötési mód, a felsőszárak tértölelő hurokképzései és szikár vagy be­fe­dett hurkai, a közeledő és hátralépő végvonalak váltakozásai az alapvonalon csú­szó vagy fölfelé lendülő kötések. Szuggesztibilitást a 42°–46°-os dő­lés­szög alapján lehet feltételezni.

 

Tévesztések a levél első s főként a második oldalán. Egyes alsószáraknál bun­kós vastagítás, ugyancsak vastagítás a balra lendülő kanyaroknál, támadó vo­nal a „különösen” szó végén, átgázolás az előző sor alsószárán, holott ez ki­ke­rül­hető lenne.

 

 

SZELLEMI KÉPESSÉGEK

 

Gyors, nyitott, túlnyomóan füzéres, szélesedő írás. A tömbösítések az átlagot meg­haladó tudományos érdeklődésre mutatnak. A levél tagoltsága, a sorok tá­vo­lsága, a kisméretű betűk pontos formája, a szavaktól elválasztott nagy­be­tűk, az írásban előforduló hézagok az átgondolásnak, a befogadott ismeretek fel­dolgozásának és rendszerezésének megnyilvánulásai.

 

 

GONDOLKODÁS – MŰVELTSÉG

 

Kisméretű középzóna, nagy alsózóna, szótagokká vagy szavakká össze­kö­tött be­tűk. Szikár felsőszárak, szemben a tértölelő felsőszáras hurokkal és a bal irá­nyú kanyarban végződő d-betűkkel, valamint egyes magasra helyezett éke­ze­tekkel.

A mássalhangzónál, a b, d, f, g, gy, h, k, l, m, n, s, t és z-betűknél több vál­to­zat is felfedezhető.

 

 

INTUÍCIÓ

 

Ívelő mozdulattal balra kanyarodó alsószárak, amelyek az írás alsó rétegéből nem térnek vissza az énhez, a mindennapi tudatba.

 

 

SZELLEMI MOZGÉKONYSÁG – INTELLIGENCIA

 

Gyors, mozgékony, nyitott, ritmusos írás, változatos betűalakítások, le­egy­sze­rű­sített, mesterkéletlen formák. Ügyes megoldások, egy vonallal képzett B és R, a kapcsolásra alkalmatlan V-nek a következő betűhöz kötése.

 

 

KONCENTRÁCIÓ

 

Tévesztések, betűkihagyás, megkezdett szó törlése és föléje írt helyesbítés. (Arany János javításán kívül.)

 

 

CSELEKVÉSI VÁGY – KEZDEMÉNYEZŐ KÉSZSÉG – HAJTÓERŐ – FELELŐSSÉGTUDAT

 

A belső késztetés a tempóban, a kiterjedésben, az erő megnyilvánulásában és a mindezeket irányító kormányzásban, vagyis a szabályozott, összefogott kéz­írás­ban nyilvánul meg.

 

Kez­deményezésnek minősül a körülményeskedő indítástól mentes, min­den fe­lül­ről indított betű és az írásban látható egyszerűsítések. Az írásmozgás nem mu­tat lanyhulást, folyamatosan halad előre. Szilárd határozott írás, szög­le­tes ki­képzésekkel, nyomatékkal.

 

 

AMBÍCIÓ

 

Fölfelé haladó sorok még az 1864. március 14-én írt levélben is. (Az ambíció össze­függ a következő pont tartalmával.)

 

 

BELSŐ MOTIVÁLTSÁG – FÜGGETLEN IRÁNYÍTÁS – KOCKÁZATVÁLLALÁS

 

„A belső késztetések érzéseket és érzelmeket hívnak életre s ezek mint mo­tí­vu­mok cselekvésre késztetik az egyedet.” (Popper Péter) De eredhet a mo­ti­vá­ció öröklött szükségletből is.

 

Erőteljes, szilárd, nyomatékos, szögleteket is felmutató, kissé terjeszkedő írás. Hang­súlyozott lefelé irányuló mozgás, biztos formaképzés, a t-betűk felső har­madában elhelyezett és a t-betűk feletti erőteljes áthúzások.

 

Lendületes, gyors, fölfelé menő sorokkal nagy hosszúsági különbségekkel, jobb­ra dőlő, szegletes füzérű, feszes írás.

 

 

AKARAT – DÖNTŐKÉPESSÉG – MEGINGATHATATLANSÁG – ENGEDELMESSÉG

 

Szabályos, nyomatékerős, helyenként a nyomaték erősödése, összefogott, fé­ke­zett írás.

 

Gyors, dőlésirány betartása, szögletes füzér, jó olvashatóság, ritmus, fo­lya­ma­tos előrehaladás, hangsúlyozott aláírás.

 

Tagoltság, részben szögletes kötési mód, merev betűkapcsolások, szilárd törzs­vonalak, szabályosság, nyomatékerősség, kampók, horgok, tér­ki­hasz­ná­lás, hiányzó jobbmargó, a lapszélnek ütődő szavak.

 

Méret- és nyomásingadozás, kisebbedő vagy lefelé tartó szóvégek.

 

 

 

MAGABIZTOS FELLÉPÉS – URALKODÁS – GONDOSKODÁS

 

Dekoratív kezdőbetűk, határozott törzsvonalak, formahangsúly, szabályozott írás.

 

Ritkán előforduló, háromszögletű hurok az f-betűnél, merevedések, szög­le­tes­sé­gek az írásban, áthúzás helyett tetővonal a t-betűn, az aláírás és a nagybetűk együt­tese.

 

A középzóna jobbsodrásos betűi, közeledő vonalak. Az erőteljes alsózóna a szü­lő­földben való meggyökeresedésre, a családhoz való ragaszkodásra utal.

 

 

EMBERI KAPCSOLATOK – VISELKEDÉS SAJÁT ÜGYEKBEN – TAPINTATLANSÁG

 

Az 1842-ben Majthényi Annának írt levél és az Arany Jánosnak írt 1861. ok­tó­ber 3-i levél második oldala, továbbá egyéb Aranynak címzett levelek te­ré­nek vízszintes irányú kihasználása. A papír szélének elérésekor – a belső te­lí­tett­ség és a közlés kényszere folytán – az író még oda erőltet egy-egy betűt vagy a végvonalat ütközteti a lap szélével. (A térkihasználásnál felmerülhet a ta­karékosságra való hajlam is.) Egymásba érő betűszárak.

 

A szavak betűinek méretcsökkenése, hangsúlytalan végvonalak, a mélyebb és ma­gasabb ékezetek változtatása.

 

 

MAGATARTÁS – SEGÍTŐKÉSZSÉG

 

A középzóna jobbsodrása, közeledő vonalak, hajlítások, jobbra dőlő írás, a tá­ma­dó vonalak ritka előfordulása, jól formált, túlnyomóan füzéres kötési mód al­kalmazása.

 

Mivel az írásban a pozitíven megítélhető grafikai elemek túlsúlya mutatkozik, az együttérzés és a lehetőségek szerinti segítőkészség bizonyosra vehető.

KONVENCIÓK BETARTÁSA – ELUTASÍTÁSA

 

A felső lapszéltől tisztelettudóan 6 cm távolságra van a megszólítás, az alsó mar­gó a személyek között elvárható távolságtartásra utal. A vízszintes tér­ki­töl­tés, a hiányzó jobbmargó a figyelmetlenséget fejezi ki. A kézírás ere­de­ti­sé­gé­ben az egyéniség érvényesülése jelenik meg, amellyel az író felmenti magát a számára érdektelen kötelezettségek alól.

 

Egyes betűtesteknél az aránytalan hurokképzés, a d-betű szárának két be­tű­tá­vol­ságra való visszahajlása, az ny-betű második tagjának három betű­tá­vol­sá­got befogó lendülete, ugyancsak három betűtávolságra elnyújtott végvonal.

 

Nem teljesen befejezett vagy hátradőlő betűk a szavak végén, merev, osz­lop­sze­rű l-betű.

 

Jobbsodrás, kisebb-nagyobb ívben közeledő vonalak, felül nyitott o- és ö-be­tűk.

 

 

MORÁLIS MAGATARTÁS

 

Az írásról nyert összbenyomás a mozgás, forma, ritmus, egységesség és sza­bá­lyosság tekintetében. Az erkölcsi megbízhatatlanság jegyzékbe vett jel­lem­ző­inek hiánya. A toll lefelé és fölfelé is azonos vonalon való haladása által kép­ződő fedővonalak utalhatnának eltakarásra, őszintétlenségre, de ezek a vo­na­lak – nyilván a választott toll miatt – nem minden levélben fedezhetők fel.