Andor Csaba

A Lant-virágok geometriája

Madách első könyve mint nyomdaipari termék, eddig csupán egy szem­pontból keltett figyelmet: a legritkább magyaror­szá­gi könyvek egyi­ke volt. Ma mindössze három példányáról tu­dunk: az Országos Szé­chényi Könyvtárban őrzött, zöld borí­ték­ján ceruzaírással Madách Ala­dár nevét viselő példányról, a Nagy Iván könyvtárából származó, je­len­leg a balassagyarmati Pa­lóc Múzeumban őrzött példányról, végül pedig arról az Ozorovszky Béla tintaírású bejegyzését tartalmazó pél­dány­ról, amely 1977 előtt (antikváriumi vásárlás révén) Bors Jenő tulajdonában volt, majd az Állami Könyvterjesztô Vállalat 1977-es ár­verésén elkelt, s az új tulajdonos, Szabó József püs­pök a győri Xán­tus János Múzeumra hagyta. A két utóbbi korabeli bőrkötéses pél­dány. Az OSzK egyesített (országos) ka­ta­lógusa szerint az Egyetemi Könyvtár is rendelkezett a Lant-virágok egy eredeti példányával, annak azonban nyoma veszett. (Az Egyetemi Könyvtár közlése szerint jelenleg nem rendelkeznek eredeti Lant-virágokkal, az egyesített katalógus­ban szereplő kód – XI – arra enged következtetni, hogy a két vi­lág­háború között történhetett a regisztráció.) Mindent egybe­vetve ma csupán az említett három példány tekinthető ismertnek.

     Van azonban még egy különös, a részletekre jobban odafigyelő könyv­olvasó számára, ha nem is feltűnő, de érdekes vonása Füskúti Landerer Lajos munkájának: az ívjelzők rend­ha­gyó elhelyezése. A kö­tet első ívjelzője a 23. oldalon található [2. ív verzió (wieder)], a következô a 37., majd a 39. oldalon [3. ív rektó (schön) és verzió (wie­der)], végül az 57. és 59. ol­da­lon a 4. ív ívjelzőjét találjuk. Rö­vid számolás után azt a meg­lepő eredményt kapjuk, hogy ezek sze­rint a 72 oldalas könyv 4 olyan ívből áll, amelyek rendre 20, 16, 20, 16 olda­la­sak.

     Már az sem egészen érthető, hogy miért nem három 12^o ív­ből áll a kötet, elkerülve így a töredék íveket, s egyúttal alkal­mat adva anyom­dásznak a papír optimális felhasználására. Lo­gikusnak látszana továbbá három és fél 8^o ívből össze­ál­lí­ta­ni a könyvet, hiszen ré­geb­ben is – csakúgy, mint napjainkban – ez volt a legelterjedtebb megoldás.

    Füskúti Landerer Lajos megoldása két szempontból is furcsa: nem egy­séges az ívszerkezete, s a 10^o ív alkalmazása minden ha­gyományt fel­rúgni látszik. Első pillanatban még az sem nyilvánvaló, miként lehet egyáltalán a 10^o ívet hajtogatni. Minthogy az utolsó hajtogatás csak­is az előző hajtogatások eredményeként létrejött formáció felezése lehet – máskülöben ugyan­is nem lehetne befűzni az ívet –, így az egyetlen lehet­sé­ges megoldás az, amelyet az 1. ábrán látunk: előbb az a₁, a₂, majd a b₁, b₂ egyenesek mentén történik a haj­to­ga­tás, vé­gül pedig a c egyenes mentén.

     A Lant-virágoknak nem ismerjük felvágatlan példányát, sőt, még kö­rülvágatlan példányát sem. Így az eredeti méretet csak becs­léssel ál­lapíthatjuk meg. Nos, jó közelítéssel 15 cm × 10 cm-esnek mond­ha­tó a könyv, mivel azonban ilyen mérték­egy­sé­get akkoriban nem hasz­náltak, helyesebb, ha 6'' × 4''-es mé­re­tet feltételezünk. Ez azt je­len­ti, hogy 2,5 láb (30 hüvelyk) hosszúságú, de mindössze ²/₃ láb (8 hüvelyk) szélességű lett volna az az ív, amelyre nyomtattak. Ennyire arány­talan ívet azon­ban valószínűleg a korabeli papírgyárak sem me­rí­tettek, el­ső megközelítésben inkább az látszik valószínűbbnek, hogy „abfall”-ként megmaradt papírcsíkokra történt az 1. és 3. ív nyomtatása. Mindazonáltal nem ez a legvalószínűbb lehe­tő­ség. A ko­ra­beli papírárak mellett ugyanis nehezen hihető egy olyan pazarló pa­pírfelhasználás, amely mellett ilyen nagyméretű hulladék keletke­zik.

     Különben sem ért volna meg annyi fáradságot egy ilyen csekély (talán ötven?) példányban megjelent, kis terjedelmű mun­ka, amennyit a különböző méretű ívek nyomtatása jelen­tett volna. A logikus meg­oldás legalábbis az, hogy valójában egy igen nagyméretű ívre tör­tént a nyomtatás, amelyet aztán fel­vágtak, s az így létrejött pszeudoíveket hajtogatták.

     Vajon hogyan nézhetett ki az eredeti ív, s miként oszthatta fel a pla­kátot a mester? A minimális méretű megoldás a 2. ábrán látható.

Ki­sebb méret mellett ugyanis vagy ugyanoda ju­tunk, mint az elő­ző­ek­ben, vagyis hogy valószerűtlenül arány­talan az ív két mérete, vagy óha­tatlanul keletkezik „abfall”, ami, mint említettem, alig képzel­he­tő el. Az 54'' × 32''-es ív is eltér a ma megszokott arányoktól [ál­ta­lá­ban 1:1,414 (négy­zetgyök kettő) az arány, mivel így lesz a hajtás utá­ni tég­lalap geometriailag hasonló a hajtás előttihez], de erre azt mond­­hatjuk, hogy ha Füskúti Landerer Lajosnak a ma meg­szo­kott A, B, C, D vagy azokhoz hasonló ívméretű papír állt vol­na rendel­ke­zé­sé­re, akkor nem folyamodik ehhez az eről­te­tett megoldáshoz. Az ív hossza különben (54''=1372 mm) nagy­jából egyezik a B/0 ív hosszá­val (1414 mm), bár a szé­les­sége annak csupán kb. a kétharmada. Borsa Gedeon véleménye szerint – akinek ezúton mondok köszönetet szak­­mai segít­sé­géért – ún. gépi papírt használhatott Füskúti Landerer Lajos, vagyis feltekercselt papírt, amelynek hosszúságát igényei sze­rint alakíthatta.

     Az arányeltolódás tehát nem valószínűtlenül nagy, de ép­pen elég ah­hoz, hogy az opti­má­lis papírkihasználás érdekében a nyomdász más meg­ol­dás­ra törekedjék, mint amelyet a ma meg­szokott arányok mel­lett lo­gikusnak tartunk. Amint látha­tó, egyetlen ív nyolc pszeudoívből áll, vagyis a teljes mű két pél­dánya éppen elfér rajta. Ezt az ívet persze legalábbis hosszá­ban félbe kellett vágni; nyil­ván nem szedték ki ugyanis két pél­dányban a teljes könyvet, vagyis ilyenformán egy hosszú­kás, 54'' × 16'' méretű ívre tör­tént a kötet egy teljes pél­­dá­nyá­nak a nyomtatása, s azt lehetett utóbb négyfelé vágni, majd hajtogatni és fűzni. (Ámbár az sem kizárt, hogy a papírtekercs szé­les­sége 16'' volt.)

     Mindez persze csak egy ésszerűnek látszó magyarázat a rend­ha­gyó megoldásra. A puszta feltételezésnél többet akkor mond­hatnánk, ha előkerülne egyszer Madách első könyvének egy felvágatlan vagy leg­alább körülvágatlan példánya is. An­nak hajtogatása rögtön elá­rul­ná, hogy a 10^o ív hajtogatása mi­ként történt, s nagy pontosságú mé­ré­sekkel arra is fény de­rül­het­ne, hogy valóban egy nagyméretű ív utó­lagos darabolásá­val keletkeztek-e a könyv ívei.

Vissza