Andor Csaba

 

Madách Imre és Bagyinszky Borbála

(Egy leszármazási táblázat anyakönyvi háttere)

 

 

Madách Imre verseinek kéziratai között, közelebbrõl az Egy eladó le­ány­hoz kései vál­tozatának egyik oldalán egy leszármazási táblázat ta­lálható.1 Maga a táblázat is Ma­dách autográf, amely egy benne elõ­for­du­ló név miatt találgatásokra adott okot.2 A név, úgy, ahogyan Ma­dách írta: Bagyinszki Bora. A találgatások lényege: va­jon azonos-e a hölgy Madách Borkájával ill. Borbálájával, akihez (vagy akikhez?) több verse is szól. Madách életrajzírói általában egy bizonyos Borbálát fel­té­teleznek a költõ kései szerelmeként, s a konkurrens (és el­ter­jed­tebb) feltevés szerint Makovnyik Já­nosné Gyuros Borbála a szeretett ked­ves.3

     A táblázat formailag az alábbi képet mutatja (Madáchnál egymás mel­lett található a két leszármazás; ettõl eltekintve betûhíven közlöm azo­kat):

 

Tucsek János

│
tucsek jani

                                                                                                                                                     │

 

                                                                                                                                  Bagyinszky János

                                                                                                           ┌──────────┴───────┐

            Tót János  ┬ Bagyinszki Mara                       Bagyinszki Bora     ┬    Tucsek jani

                                                                                                                                                                                                                                                      

                            Tót Mara     ────────────────────         Tucsek János

 

Amint látható, az alul (Madáchnál jobb oldalon) szereplõ azonos ne­vek nem kapcsolódnak a felül (Madáchnál bal oldalon) lévõ táb­lá­zat­hoz, ami azt valószínûsíti, hogy a négy Tucsek János nevû személy kö­zül kettõ-kettõ azonos. Így a felül (bal oldalon) álló nevek inkább csak fel­­idéz­ték az alul (jobb oldalon) lévõ részletesebb leszármazást. For­dít­suk tehát figyelmünket az utóbbira!

     A végén kezdve a táblázatot, arra a meglepõ eredményre kell jut­nunk, hogy Tót Mara és Tucsek János házasságkötésére csak Madách Im­­re halála után került sor, közelebbrõl 1864. dec. 27-én Ipolyszögön. A férj alsósztregovai, a feleség ribai származású, s ami végképp meg­e­rõ­­síti azt, hogy Madách csakis erre a házasságra gondolhatott: a võ­le­gény szülei: Tucsek János és Bagyinszky Borbála, a menyasszonyé: Tót János és Bagyinszky Mária. Egyébként a házasulandók 24 (võ­le­gény) ill. 20 (menyasszony) évesek.4 Ez azt jelenti, hogy Madách ver­se­­inek lejegyzése és javítása során föltehetõen az általunk ma is­mert sor­rendnek megfelelõen haladt: a versek kéziratainak 103 fóliója közül a leszármazást is tartalmazó 99. élete alkonyán, 1864. szeptembere kö­rül keletkezhetett, amikor már a karácsony utánra kitûzött esküvõ elõ­re­­látható volt.

     Eggyel visszalépve: a võlegény szüleinek házasságát is megtaláljuk Szügy evangélikus anyakönyvében (az anyakönyvek tanúsága szerint a le­­származási táblázatban szereplõk mindegyike evangélikus vallású). Esze­­rint Tucsek János 30 éves özvegy ember s urasági hajdú volt Alsó­sztre­gován, Bagyinszky Borbála pedig 22 éves ribai lakos. Ami a szü­le­iket illeti, elõbbi neve mellett „macskakörmöket” találunk, vagyis Tu­csek János apját is ugyanígy hívták (édesanyja neve nem szerepel, ill. az õ esetében a jel értelmezése nem világos), a menyasszony szü­lei: Bagyinszky János takács és néhai Tichy Zsuzsanna. A há­zas­ság­kö­tés idõpontja: 1840. aug. 2.

   A menyasszony szülei: Tót János és Bagyinszky Mária szintén Szügy­­ben kötöttek házasságot 1834. nov. 16-án.

   Végül a nagyszülõk, Bagyinszky János és Tichy Zsuzsanna házas­ság­­kötésére 1806. márc. 25-én került sor Balassagyarmaton (a be­jegy­zés azonban a ribai anyakönyvben található). A házaspárnak több gyer­meke volt; közülük a táblázatban is szereplõ Bagyinszky Máriát 1816. márc. 31-én, Bagyinszky Borbálát pedig 1818. nov. 2-án ke­resz­tel­ték; mindkettõjüket Ribán.

     Ha Bagyinszky Borbála valóban Madách Imre kései kedvese volt, mint ahogy azt Vida Imre feltételezte, úgy ez azon ritka esetek egyike, ami­­kor Madách egy nála idõsebb nõbe volt szerelmes, akinek fia a köl­tõ halálakor már nõsülni készült. Ez természetesen nem zárja ki annak a lehetôségét, hogy Bagyinszky Borbála lett volna a versekben meg­örö­kített Borka, bár igaza van Halász Gábornak, aki úgy találja, hogy er­re a keresztnevek egyezésén túl semmilyen jel nem utal. (Nem tér ki azon­ban Vidának arra az állítására, amely szerint ugyanazon tollal van át­húzva a név, amellyel egy másik cédulán a Borka név íródott. A ver­sek összegyûjtésére és lejegyzésére csak 1864-ben került sor, így sem­mit sem bizonyít, hogy a kézirat utolsó oldalai esetleg azonos tollal íród­tak.) Mindazonáltal Vida Imre és Halász Gábor vitája egy sajátos kör­ben mozog: a kéziratos táblázatban szereplõ személyek közül Ba­gyinsz­ky Borbálára koncentrálnak. Természetesen igaza van Halász Gá­bornak, amikor azt állítja, hogy a kéziratlapon szereplõ Egy eladó le­ányhoz c. versnek nincs köze Bagyinszky Borbálához. Valóban: élet­ko­ra is kizárja ezt (a kéziratlap alapján pedig az a körülmény, hogy már gyermeke is férjként van feltüntetve). De azért a táblázatban sze­rep­lõ fiatalabb hölgyhöz elméletileg lehet köze a versnek. Ha ugyanis ab­ból indulunk ki, hogy Madách a családfaábrázolás szerint már tud ar­ról a házasságról, amelyet csak a halála után fognak megkötni, úgy egyál­talán nem kizárt, hogy a vers (egyik) címzettje Tót Mária, aki ek­kor még valóban eladó leány volt.

     Ezt a lehetõséget már csak azért sem lehet kizárni, mivel több sze­rel­mes vers esetében is a címben vagy a cím mellé írva nevek, olykor át­hú­zott nevek szerepelnek Madáchnál. A Zsuzsihoz címû vers pl. ere­de­ti­leg a Linához címet viselte, de másutt is találunk hasonló vál­toz­ta­tást. Vagy­is bizonyos szerelmes verseknek több címzettjük van.

     E furcsaság egy lehetséges magyarázata a szerzõ szigorú logikája és kor­rekt eljárása: a korai verseit javító-csiszoló Madách élete al­ko­nyán, a versek javítása közben olykor már másik személyt képzelt ma­ga elé, s ennek megfelelõen megváltoztatta a címzett nevét is, mivel az idõ­­köz­ben valóban meg is változott. Erre utal az a körülmény, hogy ahol a személyekrõl van valamilyen információnk, ott az áthúzott név ál­­ta­lá­ban korai, a mellé írt új név kései szerelmet jelöl. (Így „cserélte le” több­helyütt is Amáliát Karolinára Madách; elõbbi korai szerelme volt, is­me­reteink szerint Gyürky Amália, utóbbi kései szerelme, talán Schön­bauer Karolina.5)

     Az a lehetõség tehát, hogy az Egy eladó leányhoz javítása közben Tót Máriára gondolt Madách, vagy ami valószínûbb: a leszármazási táb­lázat írása közben a közelgõ házasságról eszébe jutott egy régi ver­se, amelynek belefogott a javításába, egyáltalán nem kizárt. Minden eset­re a kézirat arra vall, hogy elõbb készülhetett a táblázat. A vers ugyan­is (amelynek egy korábbi változata a kéziratgyûjteményben má­sutt is megtalálható) a táblázattal átellenes oldalon kezdõdik, majd a táb­lázat alatt folytatódik.

     Mivel az alsósztregovai evangélikus anyakönyveket jelenleg csak a Besztercebányai Levéltárban lehet megtekinteni, ezért Tucsek Jánossal kap­csolatban pillanatnyilag nincs több adatunk, így azt sem tudjuk, hogy ki lehetett az elôzô felesége. Minden esetre származása és „mun­ka­köre” magyarázatot ad arra, honnan ismerhette õt és családját Ma­dách Imre. Érdekes módon Madách életrajzírói többen is utalnak Tu­csek Jánosra, de egyikük sem említi családnevét; az azonosításra az a vé­letlen körülmény ad lehetõséget (hiszen korántsem mindig s min­den­kinek írták be a foglalkozását a korabeli anyakönyvekbe), hogy tud­juk róla: urasági hajdú volt. Palágyi elõbb leírt egy 1864 húsvétján ját­szódó történetet, amikor Madách Imre kapujából vízi puskával lo­csol­ta a templomba igyekvõ lányokat. „Másnap megparancsolta Jancsi hu­szárjának, hogy húzza föl az õ schlafrokkját és komotpapucsát, há­zi­sap­káját és odaadta csibukját is, és úgy kellett neki az udvaron fel-alá sé­tálnia.”6 Ilyenformán a lányok Madách helyett Jancsi huszárt ön­töz­ték meg. Késõbb Palágyi visszautalva Jancsi huszárra így folytatja: „A köl­tõ mindenese, s egyebek közt kényes ügyekben is megbízottja a már említett János hajdú volt, ki a bort nagyon szerette, és delirium tre­mensben halt meg.”7 Palágyi még megemlíti róla, hogy anyanyelve szlo­vák volt. Balogh Károly külön fejezetet szentel neki, bár az õ leí­rá­sából sem tudunk meg többet.8 Végül még egy érdekesség: ha nem fan­tázianevekkel állunk szemben, úgy jogos a gyanú: A civilizátor c. egy­felvonásosában a szerzõ környezetét örökítette meg, s ebben az eset­ben a „tót” Janóban is (legalábbis a névválasztásban, hiszen amúgy ép­poly jellegtelen alak, akárcsak társai) Tucsek Jánost kell látnunk.

     Harsányinak s Halász Gábornak valószínûleg igaza van: a sztre­go­vai hagyomány még mindig megbízhatóbb forrás, mint egy keresztnév elõ­fordulása egy kéziratlapon, amely ráadásul formailag nem is egye­zik a versekben elõforduló névvel. Hiszen a versek címében, al­cí­mé­ben Borbála ill. Borka áll, míg a leszármazási táblázatban Bora. A mind­máig vitatott háttérinformációk is inkább Gyuros Borbálát va­ló­szí­nûsítik kései szerelemként, aki kb. 20 évvel volt fiatalabb Ba­gyinsz­ky Borbálánál. Ha egyáltalán gondolt Madách valamiféle romantikus ter­mészetközeli idillre Borbálával kapcsolatban, úgy kettejük közül in­kább Gyuros Borbála jöhetett szóba.

     Nem tudjuk, miért is rajzolta Madách a leszármazási táblázatot; le­het, hogy érzelmi-hangulati elemek játszottak ebben közre, s akkor va­ló­ban az a legkézenfekvõbb feltevés, ha az elõforduló nõi nevek va­la­me­lyike mögött szerelmi viszonyt sejtünk. De az is lehet, hogy egé­szen más oka vagy célja volt a táblázatnak. Ne feledjük: az utolsó sor­ban jelzett kapcsolat rendhagyó: elsõfokú (sõt párhuzamos) uno­ka­test­vé­rek kötnek házasságot. (Az ilyen kapcsolat, ellentétben az elsõfokú ke­reszt­unokatestvérek házasságával, gyakorlatilag minden archaikus tár­sadalomban tilos!) Ez önmagában is elegendõ ok lehetett arra, hogy a közeli ismerõs, Tucsek János családfájának egy töredékét papírra ves­se Madách.

 

 

 

Jegyzetek

 

1.                            Madách Imre: Költemények. OSzK Kézirattára. Fol. Hung. 1397., 99 fólió verzó.  

2.                            Vida Imre: Madách Imre életének vázlata. Bp., 1925. 21–22. l., Ha­lász Gábor (szerk.): Madách Imre összes mûvei. Bp. 1942. II.  k. 1173–1174. l., Radó György: Madách Imre életrajzi krónika. Sal­gó­tar­ján, 1987. 288–289. l. A családnév az egyes monográfiákban eltérõ mó­don, de mindenütt tévesen szerepel.

3.                            Harsányi Zsolt: Madách és Borka. Új Idõk 1932. II. félév 103–104. l.

4.                            Magyar Országos Levéltár. Mikrofilmtár A 2717. Ipolyszög (Ri­ba) evangélikus anyakönyvei. A továbbiakban idézett anyakönyvi ada­tok is ugyanezen a mikrofilmtekercsen találhatók.

5.                            Kerényi Ferencnek tartozom köszönettel, aki családi közlések nyo­mán adta meg a Schönbauer Karolina nevet. Mivel a hölgynek 1864. júl. 7-én Csesztvén született gyermeke (Magyar Országos Le­vél­tár, A 289), s ekkor már férjnél volt, így a Karolina-versek (pl. Vi­szont­látás) címzettjeként nagy valószínûséggel jöhet szóba.

6.                            Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete. Bp. 1900. 228. l.  

7.                            Palágyi, i. m. 231. l.

8.                            Balogh Károly: Gyermekkorom emlékei. Petõfi Irodalmi Mú­ze­um. Kézirattár. V–an. 4306/1.