Horánszky Nándor

 

Madách műveinek tanítása a polgári iskolában

(Az elhangzott előadás rövid vázlata)

 

 

A polgári iskolai magyar irodalom (irálytan, stilisztika stb.) tanításának 81 éve (1868–1948) sok tanulsággal és érdekességgel szolgálhat a múlt iránt érdeklődő olvasó, tanár, sőt tankönyvíró számára.

     Mintegy 200 polgári iskolai tankönyv tanulmányozása után megál­la­pítható, hogy 25 tankönyv foglalkozik Madáchcsal, hozzászámítva még a második, harmadik kiadásokat is.

     A polgári iskolai tankönyvek – ha eltérő színvonalon is – a „magyar iro­dalom kincsesházát” tartalmazzák.

     Madách Imrével kapcsolatban arra szeretnék választ adni, hogy mi­lyen szempontok vezérelték a tankönyvírókat költészetének bemu­ta­tá­sá­nál, s milyen nevelési elveket érvényesítettek az ifjúságot illetően.

 

 

Az elemzés néhány szempontja

 

A tanterv és a tankönyv viszonya. Volt-e tankönyvírói és tanári sza­bad­ság?

     A tankönyvszerzők és munkájuk minősége.

     Hasonlóságok és azonosságok az egyes tankönyvek szövegei kö­zött.

     Van-e különbség a fiú- és leány-, valamint a felekezeti iskolák tan­köny­veinek tananyaga között?

     Mennyire felelnek meg a tanulók érdeklődésének és életkori sa­já­tos­ságainak a tankönyvszövegek, válogatások?

     Érvényesülnek-e, ill. hogyan a nevelési célok?

     Madáchnak mely munkáit tanítják?

     Tanítják-e Az ember tragédiáját?

     Mely színek nem szerepelnek a tankönyvekben?

     Milyen módon tárgyalják Az ember tragédiáját, illetve egyes színe­it? (Kom­mentárral, kommentár nélkül, tartalmi ismertetés szemel­vé­nyek­kel?)

     Milyen mélységig tanítják a művet? (Általános szempontok, fi­lo­zó­fi­ai megközelítés, az erkölcsi szempontok tudatos érzékeltetése stb.)

     Az egyes színek (pl. a XII. Falanszter-jelenet) tanítása különböző kor­szakokban (fejlődésrajz), annak érdekében, hogy a szemléletbeli vál­tozásokat tetten érhessük.

     A motívumok szerepe az egyes ábrázolásokban (a nő szerepe, az idő­sík bemutatása [múlt –jelen – jövő]). A személyek bemutatása (Ádám, Éva, Lucifer stb.).

     A tárgyalás szerkezete (színek szerint, tartalmi lényeg szem­pont­já­ból, Madách életének bemutatása).

     A fejlődés ábrázolása és útjának bemutatása (harc – meghasonlás – bu­kás – öntudatra ébredés – győzelem).

     Az erkölcsi szempontok jelenléte a tananyag bemutatásában: po­zi­tív és negatív jellemzők; erények, bűnök és következményeik.

 

 

Következtetések

 

Igazoltnak láthatjuk, hogy a tantervek valójában csak ajánlások voltak, de a tankönyvszerzők a kijelölt anyagot mégis önálló módon egészí­tet­ték ki.

     Nincs határozott különbség sem a fiúk és leányok számára írt tan­köny­vek között, sem a katolikus és állami tankönyvek között.

     Madáchot ill. Az ember tragédiáját mindenkor tanították. Ezen kí­vül csak a Metamorphosis és a Télen c. verseket tanították egy-egy al­ka­lom­mal.

     Az ismertetések, amelyekkel találkoztunk, többnyire megfelelnek a ta­nulók életkori sajátosságainak. Nagymértékű az azonosulás a té­má­val, ki­vé­ve talán az 1945-ös tankönyvet.

     Az erények és bűnök, ill. azok következményeinek érzékletes meg­je­lenítése, erkölcsi szempontból való bemutatása szinte valamennyi tan­könyvre jellemző.

 

     A küzdés mint örök emberi tulajdonság, a küzdés értelme, mint sar­ka­latos tényező állandóan felbukkan a tankönyv szövegeiben.

     A III., VII–XII. és a XIV. színt nem tanították. (A tartalmi ismer­te­té­sek vi­szont ezekre is kitértek.) Leggyakrabban az I., II. és a XV. szín­nel fog­lalkoztak. (A nevelési célokkal leginkább adekvát feje­ze­tek.)

     A 10–14 éves polgári iskolai tanulóknak nem volt megtanítható Ma­­dách minden műve, Az ember tragédiájának valamennyi színe, filo­zo­fikus mélységgel teli mondanivalója. Csupán arra nyílt lehetőség, hogy egy-egy színt bemutassanak számukra és a tanulók meg­is­mer­ked­je­nek a Tragédia rövid, lényegi összefoglalásával.

     Az egyes tankönyvek között olykor elég nagy a színvonalbeli kü­lönb­ség.

     Sok tankönyv szövege azonos, vagy legalábbis megfogal­ma­zá­sa­i­ban hasonló.

     Valamennyi tankönyv közül kiemelkedik Kaffka Margitnak és szer­ző­társainak Madách-ábrázolása és műveinek sokrétű, sok szempontból va­ló bemutatása.