Horánszky Nándor
Madách műveinek tanítása a polgári iskolában
(Az elhangzott előadás rövid vázlata)
A
polgári iskolai magyar irodalom (irálytan,
stilisztika stb.) tanításának 81 éve (1868–1948) sok tanulsággal és
érdekességgel szolgálhat a múlt iránt érdeklődő olvasó, tanár, sőt tankönyvíró
számára.
Mintegy 200 polgári iskolai tankönyv
tanulmányozása után megállapítható, hogy 25 tankönyv foglalkozik Madáchcsal,
hozzászámítva még a második, harmadik kiadásokat is.
A polgári iskolai tankönyvek – ha eltérő
színvonalon is – a „magyar irodalom kincsesházát” tartalmazzák.
Madách Imrével kapcsolatban arra szeretnék
választ adni, hogy milyen szempontok vezérelték a tankönyvírókat költészetének
bemutatásánál, s milyen nevelési elveket érvényesítettek az ifjúságot
illetően.
Az elemzés néhány szempontja
A
tanterv és a tankönyv viszonya. Volt-e tankönyvírói és tanári szabadság?
A tankönyvszerzők és munkájuk minősége.
Hasonlóságok és azonosságok az egyes
tankönyvek szövegei között.
Van-e különbség a fiú- és leány-, valamint
a felekezeti iskolák tankönyveinek tananyaga között?
Mennyire felelnek meg a tanulók
érdeklődésének és életkori sajátosságainak a tankönyvszövegek, válogatások?
Érvényesülnek-e, ill. hogyan a nevelési
célok?
Madáchnak mely munkáit tanítják?
Tanítják-e Az ember tragédiáját?
Mely színek nem szerepelnek a
tankönyvekben?
Milyen módon tárgyalják Az ember tragédiáját, illetve egyes
színeit? (Kommentárral, kommentár nélkül, tartalmi ismertetés szemelvényekkel?)
Milyen mélységig tanítják a művet?
(Általános szempontok, filozófiai megközelítés, az erkölcsi szempontok
tudatos érzékeltetése stb.)
Az egyes színek (pl. a XII.
Falanszter-jelenet) tanítása különböző korszakokban (fejlődésrajz), annak
érdekében, hogy a szemléletbeli változásokat tetten érhessük.
A motívumok szerepe az egyes
ábrázolásokban (a nő szerepe, az idősík bemutatása [múlt –jelen – jövő]). A
személyek bemutatása (Ádám, Éva, Lucifer stb.).
A tárgyalás szerkezete (színek szerint,
tartalmi lényeg szempontjából, Madách életének bemutatása).
A fejlődés ábrázolása és útjának
bemutatása (harc – meghasonlás – bukás – öntudatra ébredés – győzelem).
Az erkölcsi szempontok jelenléte a
tananyag bemutatásában: pozitív és negatív jellemzők; erények, bűnök és
következményeik.
Következtetések
Igazoltnak
láthatjuk, hogy a tantervek valójában csak ajánlások voltak, de a
tankönyvszerzők a kijelölt anyagot mégis önálló módon egészítették ki.
Nincs határozott különbség sem a fiúk és
leányok számára írt tankönyvek között, sem a katolikus és állami tankönyvek
között.
Madáchot ill. Az ember tragédiáját mindenkor
tanították. Ezen kívül csak a Metamorphosis és a Télen
c. verseket tanították egy-egy alkalommal.
Az
ismertetések, amelyekkel találkoztunk, többnyire megfelelnek a tanulók
életkori sajátosságainak. Nagymértékű az azonosulás a témával, kivéve talán
az 1945-ös tankönyvet.
Az erények és bűnök, ill. azok
következményeinek érzékletes megjelenítése, erkölcsi szempontból való
bemutatása szinte valamennyi tankönyvre jellemző.
A küzdés mint
örök emberi tulajdonság, a küzdés értelme, mint sarkalatos tényező állandóan
felbukkan a tankönyv szövegeiben.
A III., VII–XII. és a XIV. színt nem
tanították. (A tartalmi ismertetések viszont ezekre is kitértek.)
Leggyakrabban az I., II. és a XV. színnel foglalkoztak. (A nevelési célokkal
leginkább adekvát fejezetek.)
A 10–14 éves polgári iskolai tanulóknak
nem volt megtanítható Madách minden műve, Az
ember tragédiájának valamennyi színe, filozofikus mélységgel teli
mondanivalója. Csupán arra nyílt lehetőség, hogy egy-egy színt bemutassanak
számukra és a tanulók megismerkedjenek a Tragédia rövid, lényegi
összefoglalásával.
Az egyes tankönyvek között olykor elég
nagy a színvonalbeli különbség.
Sok tankönyv szövege azonos, vagy
legalábbis megfogalmazásaiban hasonló.
Valamennyi tankönyv közül kiemelkedik
Kaffka Margitnak és szerzőtársainak Madách-ábrázolása és műveinek sokrétű,
sok szempontból való bemutatása.