Andor Csaba

Madách szerelmi költészetének taxonómiája

Madách Imre verseinek keletkezési körülményeit, így többek között keletkezésük időpontját, csak szerény mértékben tárta fel eddig a filológiai kutatás.¹ A versek túlnyomó többsége a szerző halála után jelent meg először, ráadásul azok kéziratos forrása is döntően egyetlen évből, 1864-ből származik. A verseit kétkötetes kiadásra előkészítő költő így írt erről Nagy Ivánnak: „...apróbb költeményeim gyüjtésével s javításával, rendezésével most foglalkozom, mik Petőfy kiadásának formájában körűlbelül teendnek annyit mint annak két kötete.”² Ahol a verseit többszörösen javító Madách elkészült a véglegesnek ítélt változattal, ott általában nincs is támpontunk, hogy mikor keletkezhetett s milyen lehetett a korábbi változat, mivel azokat – meglehet, csupán azért, hogy kéziratai áttekinthetőségét növelje – föltehetően megsemmisítette.

Az alábbiakban a verseknek egy szűkebb, hellyel-közzel jól körülhatárolható csoportjáról lesz szó, Madách szerelmi költészetéről, s annak darabjait is csak egyetlen szempontból vizsgáljuk: kihez (vagy kikhez) szólnak az egyes versek.

Ez persze részben választ ad bizonyos datálási problémákra is; a taxonómia nyomán – a szerelem időtartamától vagy annak valamely fázisára való utalástól függően – szűkebb vagy tágabb időhatárok közé szorítható az egyes versek keletkezése is.

Ezt a taxonómiát az teszi lehetővé, hogy az elmúlt években nagyjából tisztázódott, kik is voltak Madách Imre szerelmei, s ma már azt mondhatjuk, hogy legalábbis a „primer” szerelmes versek több mint 90%-ában jól meghatározható a címzett (címzettek) neve. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy magukról a címzettekről is elegendő információval rendelkeznénk, bár néhány kivételtől eltekintve családneveiket is valószínűsíteni tudjuk.

Primer szerelmes versek

A taxonómiához szükséges fogalmi tisztázást azzal kell kezdenünk, hogy pontosan mely verseket sorolhatunk Madách szerelmi költészetéhez. Maga a szerző is olykor eltérő eredményre jutott e tekintetben, ráadásul bármelyik összeállítását nézzük, abból jócskán maradtak ki szerelmes versek. Így pl. kései tematikai csoportosításaiból rendre kimaradtak a Lant-virágok versei. Korai kötetének darabjait ugyanis (a Csere című vers kivételével) nem kívánta a tervezett kétkötetes kiadásba újólag felvenni.

Az egyszerűség és egyértelműség kedvéért tekintsük elsődleges szerelmes verseknek azokat, amelyeknek listája a kötettervet tartalmazó gyűjtemény 10. fólióján található.³ Halász Gábor is a listán szereplő verseket vette fel, nagyjából a sorrendet is megőrizve a Szerelem ciklusba, jóllehet a kéziratok sorrendje, s az azok előtt álló tartalomjegyzék még igen jelentősen eltér ettől. (Halász Gábor csupán egy verset közölt máshelyütt: a jegyzékben Kérők címen szereplő, A csapodár átka után álló verset. Meglehet, a cím tévesztette meg őt. Ilyen című vers ugyanis valójában nincs az ismert Madách-kéziratok között. Nyilván a Két kérő c. versről van szó.) Az is valószínű, hogy ez a jegyzék nagyjából a gyűjteménnyel párhuzamosan keletkezett, formálódott. Erre pl. abból következtethetünk, hogy a gyűjteményben vannak címjavítások, s a 10. fólión olykor már a javított verscímek (is) szerepelnek. Így az eredetileg Linához, majd Zsuzsihoz című versnél a 10. fólión elöl áll a javított cím, s mögötte zárójelben szerepel a korábbi. Hasonlóképpen az egyik Borka-versnek is megtaláljuk a javítás előtti és utáni címét is: 3 fájdalom kiáltás ill. 3 feljajdulás. Ugyanakkor nem minden javítást vezetett át a szerző a lapra; a már említett Kérők mellett a Májusban is régi cím, amelynek javított változata Május 24-én. Nem a legkorábbi tartalomjegyzékről van tehát szó; egészen más az oka annak, hogy mégis az ebben felsorolt verseket célszerű a primer szerelmi költészetbe sorolnunk.

Mindenek előtt az, hogy viszonylag teljes; kevés olyan vers van, amely a tervezett kötetben eredetileg a Szerelem ciklusban szerepelt volna, de ezen a listán nem található. (Azért van ilyen is, pl. az Emlékezés az első szerelemre.) A legfőbb ok azonban, amiért legalábbis a jelen elemzés szempontjából elsődlegesnek kell tartanunk, az az, hogy apró vonalkákkal határolta el egymástól a szerző a verscsoportokat, s így elég egyértelmű, hol a határ két szerelem között. Ennek az elemzés szempontjából szinte felbecsülhetetlen a jelentősége.

Maga a tartalomjegyzék esetlegesen kapta a 10. sorszámot a gyűjteményben; hosszúkás formája miatt mintegy könyvjelzőként éppen ott (az utóbb 9. ill. 11. sorszámot kapott lapok között, történetesen az Emlékezés az első szerelemre közepén) lehetett elhelyezve a leltározás pillanatában. A továbbiakban A-jegyzékként hivatkozunk erre a listára.

Alapvetően az A-jegyzék verseinek taxonómiáját tekintjük feladatunknak, s e feladat megoldásához mintegy eszközként vagy másodlagos forrásként használjuk a rendelkezésre álló egyéb tartalomjegyzékeket és más természetű forrásokat. Ugyanakkor, mintegy kiegészítésként más versekről is szó lesz; részben olyanokról, amelyek más jegyzékek tanúsága szerint szerelmiek, bár az A-jegyzékben nem szerepelnek, részben olyanokról, amelyek „köztes” verseknek tekinthetők. Jellegzetesen „köztes” versek pl. az Emléklapokra ciklus darabjai. Szerelmes verseknek már csak azért sem mondhatók, mert pl. a H. I.-nek címzettje föltehetően Huszár István, de az legalábbis a vers alapján is világos, hogy olyasvalaki, aki férfi. Másfelől: a ciklus darabjai azért túlnyomórészt olyan hölgyek emlékkönyveibe íródtak, akikről kimutatható, hogy Madách szerelmei voltak. Vajon „milyen minőségében” írta a költő az ilyen alkalmi verseket? Ezt nehéz eldönteni. Ráadásul amikor élete végén átdolgozta e verseit, fennállt a lehetősége annak, hogy a kezdetben nem szerelmi, utóbb azonban szerelemmé váló érzéseit visszavetítette.

A B₁-, B₂-jegyzékek és a C-jegyzék

Első közelítésben B-jegyzékként fogadjuk el a versgyűjtemény 2-15. fólióin szereplő verseket, illetve azoknak az 1. fólión található felsorolását.⁴ A kettő egyezik, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy Madách előbb írta meg a tartalomjegyzéket, s csak aztán kezdte versei lejegyzését, javítását. Az is lehet, hogy a tartalomjegyzéket később készítette el, csupán fizikailag került utóbb a gyűjtemény elé. Tekintsük a B-jegyzéken belül B₁-jegyzéknek az 1. fólión szereplő címlistát, azok javításaival, a melléjük írt jelzésekkel együtt, s különböztessük meg ettől a 2-15. fóliókon szereplő verseket, ill. azok címeit, címjavításait, a melléjük írt nevekkel s más jelzésekkel egyetemben. Az utóbbit a továbbiakban jelöljük B₂-vel. A kettő, ha nem is jelentősen, de eltér egymástól.

A B-jegyzék kisebb, mint az A (bár, mint említettem, létezik azért olyan vers, amely a B-jegyzékben szerepel, az A-ban azonban nem). Jelentősége abban áll, hogy számos esetben az itt szereplő nevek adják a kulcsot ahhoz, hogy az A-jegyzék alapján elhatárolható verscsoportok címzettjei kicsodák.

A C-jegyzék harmadlagos fontosságú, valójában többféle versét sorolta fel benne Madách, köztük 6-ot szerelmi költészetébe tartozónak ítélt. (A szerző nem a címeket számolta; egy ötrészes, csupán római számokkal megkülönböztetett vers valójában öt vers az ő számítása szerint.)⁵

Ami a B₂-jegyzéket illeti, számos helyen találkozunk benne névmódosítással. Így pl. az eredetileg Búcsú Amáliától című versnél a szerző előbb törölte a hölgy nevét, majd a cím mellé írta: „Karolin hátrább”. A későbbiekben az ilyen és hasonló esetekben átsorolt versekről beszélünk majd, s a korábbi és későbbi címzett közé egy gondolatjelet teszünk annak jelzésére, hogy átsorolásról van szó. Nehéz megállapítani e módosítások hátterét, természetét; lélektani, költői vagy szerkesztői motivációját. Mivel ilyen esetekben az áthúzott név (egyetlen kivételtől eltekintve) Madách korábbi, míg az új név a későbbi szerelmét jelöli, így legalábbis fennáll a lehetősége annak, hogy a férfiúi, alkotói és szerkesztői koncepciók olykor ütköztek egymással. Az ilyen esetek legegyszerűbb értelmezése minden esetre az, hogy eredetileg az volt a vers címzettje, akinek a neve a címben legelőször állt, utóbb azonban, a vers javítása, átdolgozása során már másik szerelmére gondolt a szerző, s így a „végeredmény” már másvalakihez – az említett kivételtől eltekintve, lélektanilag érthető módon, általában későbbi szerelméhez – szólt. Vagyis nem egyszerűen a verseknek, hanem személyeknek, érzéseknek az átminősítéséről, megváltozásáról is szó lehetett, aminek eredményeként változott maga a vers is.

Mindenesetre az átsorolt verseknél joggal tételezhetjük fel, hogy ha a címzettek nem is helyettesítették egymást Madách életében, azért valamilyen értelemben hasonlóak lehettek, vagy legalábbis Madách hasonlóaknak láthatta őket.

Mária-versek

Madách első szerelméhez, Cserny Máriához szólnak.⁶ Minden jegyzékben ez a legelső verscsoport. A primer versek közül hét tartozik ide: Kis leány, Hódolat Máriának, A bokréta, Fehér rózsa, Első csók, Elváláskor, Emlékszel-é? További föltehetően Cserny Máriához írt versek: Emlékezés az első szerelemre, Harangszó és az Emléklapokra ciklus Mária c. verse. Az Emlékezés az első szerelemre címűt éppen abból a megfontolásból sorolhatjuk a Mária-versek közé, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint Cserny Mária lehetett a költő első szerelme, de legalábbis időben feltétlenül megelőzte Lónyay Etelkát. A Harangszót Balogh Károly nyomán sorolhatjuk feltételesen a Mária-versek közé.⁷ Az Emléklapokra ciklusnál pedig a keresztnév egyezése mellett az első helyen való előfordulást tarthatjuk döntőnek. Végül az Egy látogatás c. versről is feltételezhetjük, hogy Cserny Máriának szól; a költőnek az a gyermekkori-ifjúkori szerelme, akit élete alkonyán a vers tanúsága szerint felkeresett, legalábbis az ismert szerelmei közül gyakorlatilag csak ő lehet.

Cserny Mária kilétét mind a mai napig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Pillanatnyilag az látszik a legvalószínűbbnek, hogy Keszegen született 1822. jan. 25-én, ott ment férjhez Drábik Pálhoz 1842. jan. 10-én, és ott is halt meg 1877. jún. 6-án.⁸ Az legalábbis bizonyos, hogy Alsósztregován már száz évvel ezelőtt sem fordult elő ilyen nevű család, jóllehet Cserny Mária minden jel szerint a Madách-kastélyban szolgált. A Felvidéken azonban számos helyen éltek a Cserny családnak tagjai, köztük nem kis számban Mária keresztnevűek is. Madách gyermek- és ifjúkorában a Keszegen élő Huszár Józsefné Madách Máriával, Madách Imre nővérével, igen szoros volt a család kapcsolata, s ez (a családi levelezés tanúsága szerint) többek között cselédek, szolgálók „beszerzésében” is megnyilvánult. A család tágabb életterén belül Keszeg volt tehát a legközelebbi hely, ahol Cserny Mária nevű személy született, házasodott, gyermekeket szült és meghalt.

Etelka-versek

Az A-jegyzékben a második csoport versei tartoznak ide, egy kivétellel. Az Önvád ugyanis átsorolt vers; a B-jegyzékekben még az Amália-versek között szerepelt, az A-jegyzékben viszont, igaz, betoldásként, az Etelka-versek sorában áll. Egyértelműen Etelka-versek tehát a Kertben Etelkéhez, a Nyilvános titok, a Búcsú érzetek, A hűtelen és az Utóhang.

Szekunder szerelmi költeménynek tekinthetjük az Emléklapokra ciklus Etelka c. versét, s Madách korai költészetének néhány darabját, így mindenek előtt a Lant-virágok bizonyos verseit. Az utóbbiak besorolása azonban nagy körültekintést kíván. Bár maga a kötet kétségkívül kapcsolatban áll a Lónyay Etelka iránti vonzalommal, ebből még nem következik, hogy minden vers, vagy legalább minden szerelmi témájú vers hozzá szólna. Ellenpéldaként említhetjük, hogy a Változásban szereplő pásztorlányka még áttételesen sem hozható összefüggésbe Etelkával, mivel a helyszín Madách (szülő)faluja.

Az Etelka-versek címzettje Lónyay Etelka, akit 1824. március 14-én kereszteltek Nagylónyán⁹ (téves tehát Szinnyeinek s másoknak az az adata, hogy Tuzséron született volna; a család csak Etelka születése után költözött át oda). Bátyja, Lónyay Menyhért és Albert 1837-től Pesten tanultak; előbbi Madách évfolyamtársa, s legjobb ifjúkori barátja is volt. A család hölgytagjai azonban: anya és lánya (Lónyay Jánosné és Etelka) csak 1839 elején követték a családfőt, s Madách is csak ekkor ismerkedett meg velük. Mint egy évvel később Lónyay Menyhértnek írt levele sejtetni engedi A' rokon érzet c. vers volt az első, amelyet Etelkához írt; ilyen című versét azonban nem ismerjük Madáchnak.

Nem tudunk róla, hogy a pesti tanulmányok magánúton való folytatása, vagyis 1840 nyara után valaha is találkozott volna a költő ifjúkori szerelmével. Etelka 1844. aug. 6-án férjhez ment Szirmay Ödönhöz, akitől több gyermeke is született ugyan, de akivel a családi hagyomány szerint csak igen rövid ideig élt együtt. Újpesti villájában halt meg 1896-ban, de Nagylónyán a családi sírboltba temették. Édesanyja emlékiratait magyarra fordította, és 1891-ben négy kötetben kiadta.¹⁰

Lujza-versek

Az első komoly eltérés itt található az A-jegyzék és a B-jegyzékek kö-zött. Eltérő a sorrend is: a B-jegyzékek szerint ugyanis Amália-versek következnek, s azokat követik a Lujza-versek, míg az A-jegyzékben ez a harmadik verscsoport. A magyarázat az, hogy Amáliába a jelek szerint többször is szerelmes volt a költő, így a Lujza-szerelem előtt is, de Lujza halála után is. „Óh lány, ha költőd ismét én vagyok...” – írja A „Fagyvirágok” felolvasása után c. Amáliához szóló versben, vagyis ezek szerint már korábban, Lujza életében is szerelmi kapcsolat lehetett közöttük.

De más szempontból is nagy az eltérés a két jegyzék között. A gyűjteményben, s annak tartalomjegyzékében ugyanis a Könnyelműség varázsa c. vers még nem szerepel. Nem is szerepelhet, mivel utólag keletkezett a Lujzához c. vers terjengős, korai változatának két verssé történő szétbontásával. Így a Lujzához k₁ variánsából (amely a gyűjtemény 4. fóliójának rektóján és verzóján szerepel) e partíció révén a Lujzához k₂ variánsa és a Könnyelműség varázsa született (80. fólió rektó, verzó), amely már a gyűjtemény után, kisebb méretű külön lapon áll. Az A-jegyzék viszonylag kései jellegét az is bizonyítja, hogy abban az utóbbi verscím is megtalálható.

Primer Lujza-versek a Lujzához, Könnyelműség varázsa, Beteg kedvesemhez, Csak el, csak el, Egy est emléke, Fagy-virágok I-VIII. A szekunder versek közül csak egyet említhetünk: az Emléklapokra ciklus Lujza c. versét.

Bármennyire is egyértelmű azonban, hogy mely versek szólnak Lujzához, mégis, a B-jegyzékek az említetteken túl is jelentős eltérést mutatnak éppen a a Lujza-versek esetében. A Fagy-virágok ciklus ugyanis a gyűjteményben egészen másutt, a II. kötet V. részében, az Elmélkedések ciklusban szerepelt volna. Az eset jól példázza, hogy nem is olyan könnyű megmondani, hol a határ a szerelmi költemények s másfajta versek között. A halotthoz fűződő viszony értelemszerűen kívül esik a szerelmi kapcsolaton, jóllehet nem független az egykori szerelemtől, az élő személyhez fűződő viszonytól. Tulajdonképpen már az Egy est emléke vagy az Emlékezés az első szerelemre sem szigorúan szerelmi költemények, amennyiben nem a szeretett személyhez fűződő viszony, hanem e viszonyra való kései visszaemlékezés, reflexió a tárgyuk.

Lujzáról 1932 decembere, Harsányi Zsolt Ember küzdj!... c. életrajzi regényének megjelenése óta általában azt feltételezik, hogy a keszihóci és dacsólámi Dacsó család tagja volt, s Keszihócon (Dacsókeszi, Kosihovce; Hont vármegye, Bozóki járás) élt. Harsányi úgy nyilatkozott, hogy a hölgy rokonaitól kapta az információt.¹¹ Ezzel együtt, mivel egyetlen genealógiai munkában sem szerepel a Dacsó Lujza név, s azt a vonatkozó anyakönyvben sem sikerült megtalálni (jóllehet az alsópribolyi evangélikus anyakönyvek a Dacsó család utolsó tagjainak adatait tartalmazzák), így a Lujza személyével kapcsolatos kutatást nem tekinthetjük lezártnak. Harsányi közlése nyomán Balogh Károly 1843 tavaszára tette Lujza halálát.

Amália-versek

Az A-jegyzékben érdekes módon csupa kései vers szerepel ebben a csoportban, vagyis azok, amelyek Lujza halála után születtek; a korábbi Amália-verseket ugyanis Madách átsorolta a Karolina-versek közé, s minthogy Karolina jóval későbbi szerelme volt, így az A-jegyzékben később is következnek a B-jegyzékek szerinti korai Amália-versek.

Primer Amália-versek: a Lujza leánytársához, A Fagy-virágok felolvasása után, Egy leánykához, Hagyj el, Ha láttok is. Az A-jegyzék egyértelműen tanúsítja ezt a más forrás alapján gyakorlatilag bizonyíthatatlan tényt. A Lujza leánytársához cím mellé maga Madách írta az Amália nevet. A verscsoportok többségében egyik vagy másik címben feltűnik egy-egy keresztnév, amely eligazít; az Amália-verseknél ilyen támpont nincs, ez lehet a magyarázata annak, hogy a költő jelezte a hölgy keresztnevét.

A B-jegyzékekben a Fráter Erzsébethez írt versek után következnek ezek a költemények, s eltérő sorrendben: Egy leánykához, Lujza lánytársához, Hagyj el, Ha láttok is. Minthogy a Fagy-virágok csak a második kötetben szerepel, így A Fagyvirágok felolvasása után is – egyébként logikusan – a Fagy-virágok után következik. A szekunder versek között itt is az Emléklapokra ciklus vonatkozó versét (Amália) említhetjük.

A versek címzettje, Gyürky Amália losonczi Gyürky Pál és Kapy Amália lánya; 1823-ben született, s Kisterenyén élt. Bár a családi hagyomány szerint egy gyenge pillanatában Madách helyett inkább Ottlik Ákost választotta, ennek ellentmondani látszik, hogy jóval később (Madách házasságkötése után több mint egy évvel), 1846. nov. 9-én ment férjhez Ottlik Ákoshoz.¹² Egy gyermeke született, később azonban a házaspár kapcsolata megromlott (mint azt egy átsorolt, eredetileg neki szóló vers, a Viszontlátás is tanúsítja). Másodszor Tessedik Imre nógrádi földbirtokoshoz ment férjhez, s 1907. ápr. 3-án halt meg Zagyvapálfalván.

Ida-versek

Ez az ötödik verscsoport, s amennyire az életrajzi adatok alapján meg tudjuk ítélni, valóban az ötödik, s a Fráter Erzsébettel való viszonyt közvetlenül megelőző utolsó nagy szerelme lehetett a költőnek a címzett.

Az A-jegyzékben az Isten veled cím át van húzva, jóllehet a B-jegyzékekben ez a vers is Idának szólt, sőt, fölötte egy azonosíthatatlan áthúzott cím is szerepel. Az előbbi tipikus esete a kései átsorolásnak, mivel ugyancsak az A-jegyzékben a Borka-versek között áthúzatlanul áll a verscím. Van a verscsoportban egy olyan cím is, amely nincs ugyan áthúzva, sőt, minden jegyzékben az Ida-versek között található, mégsem lehet egyértelműen közéjük sorolni: az Ige a' múltból. Ilyen című verse ugyanis – egy levelének tanúsága szerint – már akkor létezett a költőnek, amikor még bizonyosan nem ismerte Idát.

Primer Ida-versek tehát a következők: Idához I. Templomban, II. Társaságban, Szerelmem, A csapodár átka, Két kérő. Az utóbbi esetben feltételezhetjük, hogy az A-jegyzék Kérők című verse azonos a B-jegyzékekben egészen másutt, az I. kötet 2. ciklusában, a Románc és ballada alcím alatt található verssel. Rögtön hozzá is tehetjük: valóban nem szerelmes versről van szó, hanem balladáról, mégha bizonyos célzatosság fel is tételezhető a költő részéről. (E célzatosságra azonban éppen a szokatlan utólagos besorolásból következtethetünk.) Szekunder vers az Emléklapokra Ida c. verse.

A versek címzettje szemerei Matkovich Ida, aki 1827. ápr. 13-án született.¹³ Szüleit korán elveszítette,¹⁴ s így nagyapja, Matkovich István septemvir nevelte őt. Vele együtt lehetett 1843 őszén Pozsonyban, ahová Madách Imre és Szontagh Pál is ellátogatott. Meglehet, az országgyűlés alkalmával ismerkedett meg leendő férjével, beőlsei Buday Sándor képviselővel is (Bereg megye). Az biztos, hogy Madách versei – a kapcsolat rövidségét is figyelembe véve – féltékenységről tanúskodnak, s a Két kérő c. vers áttételesen úgy értelmezhető, hogy Ida a nagyobb közéleti aktivitást mutató (s mellesleg Madáchnál kb. 4 évvel idősebb) udvarlót, Buday Sándort választotta. Meglehet, Madách kitért minden versenyhelyzet elől szerelmi életében (példa erre Gyürky Amália és Ottlik Ákos esete), s ez a magyarázata annak, hogy igen rövid ideig tartott Ida iránti szerelme. Pedig az eset két tanúja is úgy ítélte meg, hogy Ida valójában Madách Imrét szerette.¹⁵ Matkovich Ida 1856-ban halt meg.

Fráter Erzsébet-versek

Az A- és B-jegyzékben egyaránt előforduló primer versek: Vadrózsák I-VII., Boldogság és szenvedély, Borúra derű, Lélekerő. Ezt azonban ki kell egészítenünk a szekunder versek nem elhanyagolható sorával a B-jegyzékek, sőt, a C-jegyzék alapján is. A B-jegyzékekben az említett versek, tehát a szerelmiek között szerepel még az Otthon c. vers, amelyet az A-jegyzékben sehol sem találunk. Igaz, a versben inkább a családról van szó, s így csak közvetve a szerző feleségéről, iránta érzett vonzalmáról. (Más a helyzet a Legszebb költészettel, amely, mint látni fogjuk, átsorolt vers.) További szekunder verseket találunk a B-jegyzékek más ciklusaiban. Így a Fogságomból I-III. címűt, amely kétrészes versként ugyan, de a C-jegyzékben is megtalálható, és ott éppen ellenkezőleg: a „Szerelmi dalok sorába jőnek” cím alatt következik. Egészen bizonyosan Fráter Erzsébet volt a címzettje az eredetileg nyilván levélként elküldött, s ennek megfelelően a Levelek cikluscím alá felvett Távolból <Erzsi>hez c. versnek. Az áthúzott nevet ugyan ma már inkább csak sejthetjük, a versben szereplő utalások azonban egyértelműsítik a címzettet. Ugyanebben a ciklusban szerepel a Hozzá mint nőhöz, amely szintén félreérthetetlenül Fráter Erzsébetnek szól. A C-jegyzékben még egy Fráter Erzsébetnek írt vers címét találjuk meg, közvetlenül a Fogságomból után: Haza felé. Ilyen címen nem maradt fenn Madách-vers. Az utalás helyét és az ismert Madách-versek tartalmát mérlegre téve egy kézenfekvő megoldást azért kapunk. Eszerint a Haza felé c. vers lényegileg azonos lehetett a Fogságomból III.-mal. Valóban: a vers harmadik része már nem a fogságról szól (s ilyenformán nem is lehetett része az eredetileg verses levélként, nyilván valóban a fogságból küldött költeménynek), hanem a szabadulásról, az azt követő aggodalomról. Ez magyarázza azt is, hogy miért csak kétrészes versként szerepel a C-jegyzékben a Fogságomból. Ez pedig mellesleg azt jelenti, hogy a C-jegyzék a B-jegyzékeknél is korábbi, tehát a költő még mielőtt a versek lejegyzésébe fogott volna, elkészítette azoknak egy lehetséges számbavételét. Végezetül ugyancsak szekunder vers a Levelek ciklusban található Egy vetélytárshoz; címzettje ugyan értelemszerűen maga a vetélytárs, a feleség csábítója (akinek kilétét korai lenne még találgatni), de a másik személy, akiről szó van a versben, mégiscsak maga a feleség.

Fráter Erzsébet 1827. júl. 20-án született Csécsén. Leendő férjével a 40-es évek elején ismerkedhetett meg, föltehetően nagybátyja, Fráter Pál alispán házában. Kapcsolatuk 1844. február végétől vált egyre szorosabbá; 1845 februárjában a család ősi lakhelyén (a korábban elzálogosított, de 1841-ben kiváltott birtokon), Cséhtelken volt az eljegyzés, majd a menyasszony 18. születésnapján Csécsén az esküvő. Ettől kezdve férjével Csesztvén éltek. Négy gyermekük született: Imre (1846. aug. 31. – 1846. aug. 31.), Aladár (1848. jan. 1. – 1908. júl. 23.), Jolán (1851. jún. 7. – 1923 után) és Borbála (1853. ápr. 2. – Bp. 1914. nov. 7-8.). Madách Imre szabadulása után, 1853. szept. 26. előtt a család (az évekkel korábban a Madách család tagjai között megkötött osztályegyzség értelmében) Alsósztregovára költözött, ahol a házaspár kapcsolata véglegesen megromlott. 1854. júl. 25-én Ecséden aláírták a válási egyezséget, s ettől kezdve Fráter Erzsébet előbb édesapja házában, Cséhtelken, majd Nagyváradon és Tótiban élt. Nagyváradon, a közkórházban halt meg 1875. nov. 17-én.

Amália–Karolina-versek

Az A-jegyzék logikáját követve átsorolt versekkel kell folytatnunk a felsorolást. Az abban található hetedik verscsoport ugyanis csupa olyan verset tartalmaz, amelyek a B-jegyzékek szerint eredetileg Gyürky Amáliának szóltak. Autentikus Karolina-verset tehát nem is ismerünk, még a szekunder versek között sem. Amália–Karolina-versek a Veszélyes játék, a Mentség, a Vissza veszem leányka, és a Búcsú. Utóbbi (talán az egyértelműsítés hasonló célzatával, mint amivel a Lujza leánytársához cím mellett találkozhattunk) az A-jegyzékben Bucsú Karolinától címen szerepel. Érdemes tüzetesebben megnéznünk a B₂-jegyzéket. Nemcsak az a feltűnő, hogy ezek a versek közvetlenül az Etelka-versek után állnak, vagyis korai Amália-versekként vannak feltüntetve, de az is, hogy mind a négy cím esetében piros ceruzával a cím mellé jegyezve a „Karolin hátrább” utalást találjuk. Vagyis valóban utólag sorolta át a verseket a költő. Jól mutatja ezt a Búcsú, amely itt korábban Búcsú Amáliától változatban szerepelt, s az említett „Karolin hátrább” utaláson túl maga a név is át van húzva a címben. Ismertsége, idézettsége miatt külön ki kell térnünk a Veszélyes játékra. Voinovich nyomán, vélhetően lélektani megfontolásból, sokan úgy gondolták, hogy Fráter Erzsébet ihlette a költeményt (pl. Balogh Károly is). Úgy látszik, a költő több szerelmére illett a lélektani játszmának a versbeli változata, nem kizárt, hogy Fráter Erzsébetre is. A szerző besorolásait azonban tiszteletben kell tartanunk, s azok alapján határozottan az Amália –Karolina versek között van a Veszélyes játék helye.

Karolina a válás utáni korszak egyik szerelme volt. Jelenleg az látszik a legvalószínűbbnek, hogy Schönbauer Karolinával azonos, aki 1832 körül született Nagyszombatban, majd Madách Imrével való megismerkedése idején Baloghy Istvánnak és első feleségének, a Csesztvén született Majthényi Matildnak a gyermekeinél volt nevelőnő. A családi hagyomány úgy tartja, hogy annak az 1859. júl. 9-én Köbölkúton (Gbelce) született törvénytelen gyermeknek, aki édesanyja után a Schönbauer Anna nevet kapta, Madách Imre volt az édesapja.¹⁶ Schönbauer Karolina 1863-ban férjhez ment Michna Pálhoz, aki Csesztvén a Majthényi család gazdatisztje volt, s ugyancsak Csesztvén született 1864 nyarán egy fia: Michna István. Alig egy évvel később, 1865. máj. 21-én Monoron halt meg (utolsó lakhelye a közeli Vasadpuszta volt).

Egy Huszár Mária-vers és egy P.-vers

Az A-jegyzékben az Amália–Karolina-versek után egy-két versből álló kisebb csoportok következnek. Érdeks, hogy egyazon csoportban szerepel a Szőke Ipoly és az Egy tánczvigalomban. Meglehet, itt is átsorolt versekkel állunk szemben, de mert a versek keletkezési körülményeiről és lehetséges címzettjeiről egyaránt keveset tudunk, így végképp eldönthetetlennek látszik, melyik verset s hová sorolta át a költő. Nem tehetünk mást, mint hogy a B₂-jegyzék alapján végezzük el a besorolást. Ott mindkét verscím alatt zárójelben egy-egy monogramot találunk. A Szőke Ipoly alatt ez áll: „P-hoz”, míg az Egy tánczvigalomban alatt: „H M-hoz”.

Mivel minden jegyzékben egymást követi a két vers, így közel egyidejűnek kell gondolnunk e szerelmeket, mindazonáltal az eltérő monogramok miatt, eredetileg más-más szerelmeknek szólhattak. Mivel Paula, Paulina vagy más P betűvel kezdődő női keresztnév nem fordul elő Madách ismert szerelmei között, így a Szőke Ipoly címzettjéről semmit sem tudunk mondani. Az Egy tánczvigalomban címzettje Huszár Mária lehetett.

A baráthi Huszár család több – egymással is közeli rokonságban álló – tagjával volt igen szoros a Madách család kapcsolata. Így a költő mindkét nővére ebbe a családba ment férjhez: Madách Mária Huszár Józsefhez, Madách Anna pedig Huszár Sándorhoz. Előbbinek testvére, utóbbinak unokatestvére volt a Tereskén élő Huszár Károly, aki kezdetben Madách politikai pályáját is egyengette, s akivel a költő édesanyjának, Majthényi Annának is jó volt a kapcsolata. Neki és feleségének, Tersztyánszky Máriának a lánya volt Huszár Mária, akit 1830. márc. 4-én kereszteltek Tereskén, és 1893. márc. 28-án halt meg Meránban.¹⁷ Bár hagyományosan e versek keletkezését (vélhetően az erős Petőfi-hatás miatt) 1844 első felére szokás tenni,¹⁸ ez azért nem mond ellent a hölggyel kapcsolatos egyetlen családi vonatkozású reflexiónak. Éppen ezidőtájt, pontosan 1844. febr. 14-én írta Madách Anna édesanyjának: „Huszár Mari leg szep leány Pozsonyba, majd lesz Miczi kevély reá. –”.¹⁹ Nagyon is elképzelhető, hogy a költő, aki egy Szontagh Pálnak írt levél tanúsága szerint úgy tervezte, hogy 1844. márc. elején ismét Pozsonyba utazik,²⁰ valóban sort kerített az utazásra, s ottani élményei nyomán született az Egy tánczvigalomban, de talán a Szőke Ipoly is. (A földrajzi távolság az utóbbi esetben nem kizáró ok: nem feltétlenül a mulatság, sokkal inkább P. születési vagy lakóhelye lehetett az Ipoly mentén.)

Két ismeretlen szerelem: az eladó leány és a pásztorlányka

Az A-jegyzék 9. és 10. verscsoportja még talányosabb; az előbbi ráadásul csak egyetlen (kétrészes) átsorolt verset tartalmaz: Egy eladó leányhoz címmel. Eredetileg a II. kötet Jellemzések ciklusában szerepelt volna a vers. Ha korai vers volt, úgy szólhatott pl. Cserny Máriának is, akinek házasságkötése az Emlékezés az első szerelemre tanúsága szerint, míg Alsósztregováról való távozása egy Szontagh Pálnak írt levél szerint ugyancsak érzékenyen érintette a költőt.²¹ Minden esetre a versnek két változata maradt fenn, ami amellett szól, hogy egy esetleges kései élmény is befolyásolhatta a második változat létrejöttét. Ugyancsak a besorolás bizonytalanságát jelzi, hogy az A-jegyzékben két másik helyen is szerepelt. Egyrészt A téli éj dicsérete után állt, de utólagos betoldásként, majd a betoldást áthúzta Madách. Ugyancsak betoldásként, s áthúzva szerepel a vers A csapodár átka után. Az a körülmény, hogy egyetlen (javításokat csak viszonylag kis számban tartalmazó) jegyzékben ez a verscím három különböző helyen is előfordul, két helyen utóbb áthúzva, jelzi, hogy élete végén is legalább három szerelmére gondolhatott a szerző a verssel kapcsolatban. A besorolások alapján csupán az egyik címzett bizonyos: Matkovich Ida, mivel két Ida-vers közé esik a betoldás. A másik áthúzott előfordulási hely, A téli éj dicsérete és a Kérelem egy nőhöz közé való betoldása a verscímnek – egy, a jelen tanulmány későbbi részében ismertetendő megfontolás alapján – a Rudnay Józsefhez férjhez menni készülő Veres Szilárdát valószínűsíti, mint címzettet. Végül a vers második változatának kézirata, amely egy leszármazási táblázatot is tartalmaz, az abban előforduló neveket figyelembe véve egy harmadik, s egyben utolsó lehetséges címzettre utal: eszerint a sztregovai urasági hajdú fiához, ifj. Tucsek Jánoshoz férjhez menni készülő Tóth Mária (vagy ahogy Madáchnál szerepel a név: Tót Mara) az eladó leány. Hogy ez valóban a végső lehetőség, azt már az is mutatja, hogy a költő vonallal jelezte a frígy létrejöttét, jóllehet arra már csak a halála után került sor. (1864. dec. 27-én Ipolyszögben.²²) Az Egy eladó leányt tehát jelenlegi ismereteink szerint, vagy még inkább: a jelenlegi ismereteink alapján felállítható hipotéziseket figyelembe véve Ida–[Szilárda?]–[Tóth Mária?]-versként sorolhatjuk be.

A 10. verscsoport két verse, A pásztorlányka és az Emlékáldozat a B-jegyzékekben is egymást követi, ezzel együtt semmit sem tudunk a címzettről. Lehet, hogy egészen korai versek átsorolásáról van szó, bár ennek ellentmondani látszik, hogy minden jegyzékben viszonylag hátul állnak e versek. Az sem zárható ki, hogy eredetileg Cserny Máriához íródtak, hiszen a B-jegyzékekben Az emlékezés az első szerelemre után következnek. Ráadásul a motívum már a Lant-virágokban is megjelent a Csere című versben. Jobb híján és szigorúan idézőjelben „Lenke”-versekről beszélhetünk, amennyiben a költő lírájában ez az egyetlen név, amely pásztorlánykával kapcsolatban előfordul (a Csere első, a Lant-virágokban közzétett változatában). Szekunder „Lenke”-versnek mondhatjuk a Szerény leányt, amely ugyan az Egy eladó leányhoz első változatához hasonlóan a II. kötetben a Jellemzések ciklusban található, ám a C-jegyzékben a „Szerelmi dalok sorába jőnek” megjegyzés után ezt találjuk: Pásztor lány, Emlék áldozat, Szerény leány, ráadásul a három cím bal oldalon össze van kapcsolva, s a kapocs mellett ez áll: „Új czikk”.

Rozália-versek

Az A-jegyzékben ismét csak egy verset találunk: A galambokat. A B₂-jegyzékben szereplő alcím: „R-hoz”; időnkét tévesen „A-hoz” változatban tették közzé. A címzett személyére egy szekunder vers enged következtetni, az Emléklapokra Lamott R. című verse, továbbá az a körülmény, hogy a Madách-irodalomban egyhelyütt előfordul de la Motte Rozália neve Madách szerelmei között.²³ A hölgy 1835-ben született és báró Skrebensky Ottóhoz ment feleségül; ennél többet Nagy Iván sem közölt róla.²⁴A családi kapcsolatok, továbbá a család egy másik hölgy tagjához írott Madách-vers nyomán (D. l. M. Grnő sírjára) sejthető, mi lehetett az ismeretség alapja. A költő sógornőjének, Madách Károlyné Csernyus Emmának az édesanyja, de la Motte Izabella révén kerülhetett közelebbi kapcsolatba a családdal, s így többek között de la Motte Rozáliával, aki Csernyus Emma unokatestvére volt.

Zsuzsi-versek

Az A-jegyzék tizenkettedik verscsoportja három verset tartalmaz: Zsuzsihoz (Linához), Epedő szerelem és A téli éj dicsérete címekkel. Érdekes, hogy a B₂-jegyzékben eredetileg a Linához címet találjuk, amelyet utóbb piros ceruzával áthúzott a szerző, s mellé írta a Zsuzsihoz címet; a két másik versnél Zsuzsi neve szerepel a B₂-jegyzékben.

Madách azon kevés szerelmeinek egyike, akinél (A téli éj dicsérete alapján) bizonyítottnak vehetjük a szexuális kapcsolatot, ennek ellenére még csak feltevés sem fogalmazódott meg a személyével kapcsolatban. Palágyi Menyhért ugyan sejthette, hogy kiről lehetett szó, de nem kívánt róla nyilatkozni: „Rövid lejáratú szívkirálynéinak vajmi hosszú sorozatát szabad legyen hallgatással mellőznöm. Csak azokat említem föl, kikhez verseket irt, mint Karolinát, továbbá a vidék hires szépségét: Zsuzsit és utolsó szerelmét: Borkát.”²⁵

Veres Pálné-versek

Az A-jegyzék 13. verscsoportja Veres Pálnéhoz írott költeményeket tartalmaz. Igaz, a szerző sehol semmiféle jelzést sem használt, amely szerelme kilétét sejtetni engedte volna, ám Rudnay Józsefné Veres Szilárda tudtán kívül elárulta a titkot azzal a közlésével, amely szerint A fogoly bokrétája (vagy ahogyan Madách hagyatékában fennmaradt a vers: A rab, virágaihoz) szüleinek a pozsonyi Vízikaszárnyában történt látogatása nyomán született.²⁶ Minthogy a cím utólagos betoldásként ugyan, de az A-jegyzék 13. csoportjában található, így nem lehet kétséges a címzett személye.²⁷

A Veres Pálnéhoz írt primer szerelmes versek a következők: Kérelem egy nőhöz, Ne légy közömbös, Rád emlékezem, Válaszúl, Ömlengés, Május 24-én, Merengés, Hozzá, Még egy szó hozzá, A rab, virágaihoz, Önmegtagadás, Atlas. Szekunder vers az Emléklapokra ciklus Egy nevelő c. verse.

A címzett, Beniczky Hermin 1815. dec. 13-a körül született a Nógrád megyei Lázi-pusztán (ő maga úgy tudta, hogy Luca napján és pénteken született; az ellentmondás teszi bizonytalanná születése napját [1815. dec. 13. szerda volt]). Szülei halála után nagyapja, Sturmann Márton tógyörki kastélyában nevelkedett. Bár udvarlói a kor jeles tudósai, művészei voltak (Toldy Ferenc, Szontagh Gusztáv, Fáy Gusztáv), 1839-ben mégis Veres Pálhoz ment feleségül, akitől 1841 őszén egy lánya, Szilárda született. Madách az ötvenes évek közepétől haláláig igen gyakran megfordult Vanyarcon, a család kastélyában, csak nem minden esetben mások (pl. barátja, Szontagh Pál vagy fia és unokaöccse) társaságában. Madách Imrének az Atlas c. vers tanúsága szerint viszonzott, mindazonáltal beteljesületlen szerelme a közelmúltig feltáratlan területe volt a Madách-kutatásnak, jóllehet – minden szexuális motívumtól függetlenül – maga Veres Szilárda felvetette annak a lehetőségét, hogy Az ember tragédiája női eszményéhez édesanyja szolgálhatott mintául.

Madách Imre legvitathatóbb írása, A nőről, különösen esztétikai szempontból c. akadémiai székfoglaló döntően meghatározta további életét. Szerelme, vitapartnere rövidesen meghalt, s attól kezdve Beniczky Hermin további életét a honi nőnevelés érdekében kifejtett tevékenység határozta meg egészen 1895-ben bekövetkezett haláláig.

Szontagh Pál szerint 1858 elején Veres Szilárda iránt is élénk érdeklődést mutatott Madách,²⁸ így nem zárható ki annak a lehetősége, hogy az első Veres Pálné-vers elé betoldott, de át is húzott Egy eladó leányhoz Szilárdához (is) szólt. Látszólag logikusabb lett volna a Veres Pálné-versek után betoldani, ám az időrend itt is csalóka. Az igazán nagy szerelem, a Veres Pálné iránti vonzalom közben a Szilárda-szerelem legfeljebb epizód lehetett. (Elvileg annak a lehetősége sem zárható ki, hogy nem is volt szerelmes Szilárdába, csupán végletesen, még legjobb barátját is félrevezetve próbálta palástolni Veres Pálné iránti vonzalmát.) A Május 24-én c. vers ugyanis 1863-ban keletkezett. (Már Balogh Károly 1863-ra tette több más verssel együtt a Május 24-én keletkezését, de megerősíti ezt az a körülmény is, hogy Madách életének minden más május 24-éjével szemben 1863-ban éppen pünkösd vasárnapja volt, ami alkalmat adhatott a versben leírt, nagyobb társaságban történő kirándulásra.) Ám 1863-ban Szilárda már évek óta Rudnay József felesége volt, s Váchartyánban élt férjével és fiával.

Balogh Károly nem egészen érthető okokból a szerelmi versek több, merőben különböző csoportjának gondolta a valójában mindkét jegyzékben egymás után álló verseket. Így az Önmegtagadást Fráter Erzsébethez írt versnek gondolata, az Ábránddal együtt.²⁹ Ez utóbbi verscímet rádaásul nem is ismerjük, bár Radó feltételezése szerint a Halász Gábornál Ömlengés címen közölt versről van szó.³⁰ Ezzel szemben a Májusban (Május 24-én), Hozzá, Még egy szó hozzá és Atlas címűekről azt feltételezte, hogy 1863-ban íródtak „egy meg nem nevezett férjes asszonyhoz.”³¹ Nos, mindezek a versek egyértelműen Veres Pálnéhoz íródtak; besorolásukban semmi jele annak, hogy a költő bizonytalankodott volna, s átsorolásukra sem utal semmi.

Borka-versek

A költő utolsó szerelmeként szokás számontartani Borbálát (Borkát), s ezt megerősíti az A-jegyzék is: a szerelmes versek 14. s egyben utolsó csoportját alkotják a Borbálához írt költemények. Érdekes, hogy a B-jegyzékekben még merőben más a sorrend: ott a Borkához írt verseket a Zsuzsihoz írtak követik, majd a Veres Pálné-versek zárják a sort. Utóbbiak közül az utolsó, az Atlas a B₂-jegyzékben egyenesen kései betoldás! Mintha a mondandó – hogy ti. Veres Pálné viszontszereti őt – oly súlyos lett volna, hogy gondolkodóba ejtette a költőt, közzé teheti-e egyáltalán? (A 15. fólió keletkezése idején még nem sejthette, hogy rövidesen meg fog halni; könyvének kiadására számított, s így többek között arra, hogy Veres Pálné a különösen fogékony és figyelmes olvasók szűk táborába fog tartozni. Rá való tekintettel maradhatott ki – tudatosan vagy tudattalanul – az eredeti gyűjteményből az Atlas.)

Ha az átsorolt versektől eltekintünk, s az A-jegyzék e verscsoportjánál a címek mellett álló számokat is figyelembe vesszük, akkor a következő verseket sorolhatjuk a Borka-versek közé: Borbálához I-III., 3 feljajdulás, Lemondás, Felejtsünk, Szeret hát, Boldog óra, Szív és ész. Érdekes, s az alkotói folyamatra enged következtetni, hogy az említett hét vers közül csupán az utolsó öt szerepel a B₂-jegyzékben. Ugyanakkor a B₁-jegyzékben, igaz, utólagos betoldásként s korábbi címen, de a második verscím szerepel (3 fájdalom kiáltás), sőt, fölötte egy áthúzott s ezért olvashatatlan három részes vers címe állhatott, nyilván a Borbálához, amely utóbb kaphatta a Borkához címet. (A két említett vers szövege csupán a gyűjtemény utáni különálló lapokon található meg.) Mindez azt mutatja, hogy valóban kései, 1864-ben még tartó szerelem

ről lehetett szó, s hogy e két vers csupán a kötetbe rendezés során, esetleg azt követően keletkezett.

A címzett legvalószínűbben Makovnyik Jánosné Gyuros Borbála, aki 1838–40 körül született Felsősztregován. Vida Imre nyomán felmerült ugyan az a lehetőség, hogy netán a Tóth Máriával kapcsolatban korábban már említett leszármazási táblázatban szereplő Bagyinszky Borbála lett volna a Borka-versek címzettje, de ez mindenképpen csupán másodlagos lehetőség, amit azon a megfigyelésen túl, hogy Borka-versek szomszédságában szerepel a táblázat, nem támaszt alá semmi.

Gyuros Borbála 1857. nov. 23-án ment férjhez Makovnyik Jánoshoz, s 1866. dec. 13-án halt meg Alsósztregován.³² Amennyire megállapítható: egyszerű parasztasszony lehetett, bár nem zárható ki annak a lehetősége, hogy Harsányi Zsolt autentikusnak látszó (Alsósztregováról eredő) értesülései ellenére életrajzi regényében túlzott. (Harsányi – nem tudni, hogy sztregovai emlékezések nyomán, vagy csak a hatás fokozása kedvéért – analfabéta, mozgássérült asszonyként szerepeltette a regényében Borkát.)

Bagyinszky Borbála Tucsek János urasági hajdúnak – vagy ahogyan a Madách-életrajzokban utalnak rá: Jancsi huszárnak – a felesége volt. 1840. aug. 2-án kötöttek házasságot Szügyben az akkor már özvegy Tucsek Jánossal; a menyasszony 1818. nov. 2-án született Ribán.³³ A jelen tanulmány szerzője korábban abból a megfontolásból tartotta valószínűtlennek Borka és Bagyinszky Borbála azonosságát, hogy Madách Imrének az a szerelme, akivel egyes feltételezések szerint élete végén a világtól való félrevonulást tervezte, inkább nála jóval fiatalabb, mintsem évekkel idősebb hölgy lehetett. Ezt az érvet kétségkívül kikezdte az az újabb felismerés, amely szerint – jóllehet szerelmeinek túlnyomó többségére változatlanul áll, hogy fiatalabb volt nála – egyik legnagyobb szerelme a nála több mint hét évvel idősebb Veres Pálné volt. Mindazonáltal Bagyinszky Borbálát változatlanul kevésbé valószínű címzettnek kell tartanunk, mint Gyuros Borbálát. Túl azon, hogy a leszármazást is tartalmazó 99. fólión nem Borka-vers áll, hanem az Egy eladó leányhoz második változata, s így logikusabb magát az eladó leányt keresnünk a táblázatban, mint más fóliókon álló versek címzettjét (s a jegyzet keletkezésekor közülük már csak Tóth Mária volt eladó leány), felhozhatjuk ellenérvként azt is, hogy a leszármazási táblázatban egészen pontosan „Bagyinszki Bora” áll; tehát nem Borka és nem is Borbála, jóllehet a verseknél az utóbbi alakváltozatokkal találkozunk.

Nem kizárt, hogy az Alsó- és Felsősztregovai evangélikus anyakönyvek, esetleg más források későbbi beható vizsgálata nyomán megnyugtatóan tisztázható majd a Borka-kérdés. A Szeret hát című ugyanis a hölgy visszatéréséről tudósít, s arról, hogy „mély sír tátong köztem s közötte.” Mivel mindkét hipotézisben férjes asszonyról van szó, lehetséges, hogy férjének halála után tért vissza Borka Madách Imréhez.

További átsorolt versek

Madách primer szerelmi költészetének valamennyi verséről számot adtunk, kivéve néhány átsorolt verset. A fentiekben a Karolina-versek szerepeltek ebben a kategóriában, mivel azok mindegyike átsorolt vers, amely eredetileg Amálinak szólt, továbbá az Egy eladó leányhoz címűt soroltuk ide hasonló okból: magában áll ugyan egy csoportban, de többszörös átsorolása látványosan megmutatkozik az A-jegyzékben. Vannak azonban olyan további átsorolt versek is, amelyek a korábban már említett szerelmekhez szólnak, de különböző jegyzékekben eltér a helyük.

Ha az eddig nem említett verseknél ismét az A-jegyzék alapján haladunk, úgy az Önvád az első átsorolt vers. Rendhagyó is a maga nemében, amennyiben a B-jegyzékekben az Amália-versek között szerepel, míg az A-ban az Etelka-versek között. Az Önvád tehát Amália–Etelka vers, vagyis kivételesen utóbb nem egy későbbi, hanem egy korábbi szerelméhez sorolta be a költő a versét.

A következő átsorolt vers az Ige a' múltból, mégpedig Mária–Ida vers. Valóban: ha 1839-ben megszületett már a vers, mint ahogy arról Lónyay Menyhértnek beszámolt a szerző,³⁴ úgy korai címzettje Cserny Mária lehetett. Ugyanakkor A-jegyzékben, de a B-jegyzékekben is az Ida-versek között találjuk.

A legtöbb átsorolt verset azonban az A-jegyzék Borka-versei között találjuk. Így az Isten veled Ida–Borka vers, mivel a B-jegyzékekben az előbbi, az A-jegyzékben az utóbbi csoportban áll.

A Viszontlátás Amália–Borka vers. A B₂-jegyzék szerint ugyanis ez a kései vers bizonyosan Gyürky Amáliának szólt: eredetileg a Viszontlátás Amáliával címet viselte, majd a nevet piros ceruzával áthúzta Madách, s mellé írta: „hátrább”. A vers jóval Amália házasságkötése után, minden jel szerint sok évvel később született.

Végül a Legszebb költészet Fráter Erzsébet–Borka vers. Ebben az esetben azonban nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a szerkesztői koncepciónak „esett áldozatul” a besorolás, vagyis részben, vagy esetleg kizárólag azért áll a Borka-versek végén, mert a szerző (szerkesztő) szerelmi költészete záródarabjának szánta. A vers az átsorolt versekkel együtt összesen tíz Borka-vers között a 10-es sorszámot kapta, de fizikai helyét tekintve is az A-jegyzék utolsó tétele.

További kutatások

Amint láttuk, Madách Imre primer szerelmi költésztének taxonómiája megadható, legfeljebb néhány átsorolt versnél lehet vitatni, hogy valójában kik is voltak a címzettek. Az A-jegyzék 69 verse (a többrészes ciklusokat is egy-egy versnek számolva, az Idához kivételével, amelynek két része nemcsak sorszámot, de alcímet is kapott) a sorrendtől eltekintve megfelel a Halász Gábor kiadásában szereplő 68 versnek; csupán az A-jegyzékben Kérők címen említett, valójában Két kérő c. vers szerepel nála másutt: a B-jegyzékeknek megfelelő helyen, vagyis a Románc és ballada ciklusban.

Megválaszolatlan kérdés azért maradt, hiszen pl. a címzettekről igen keveset tudunk. Így kérdéses, létezett-e egyáltalán Dacsó Lujza nevű személy, a Zsuzsi-versek vagy a „Lenke”-versek címzettjéről pedig feltevéseink sincsenek.

Ugyancsak jórészt feláratlan terület a szekunder szerelmes verseké. Így az Emléklapokra ciklus vagy a Vegyesek néhány darabja kétségkívül a szekunder szerelmi költészetbe sorolható, a lehetséges címzettekről azonban gyakorlatilag semmit sem tudunk. Még olyan egyértelműnek látszó esetben is, amilyen az előbbi ciklus Cserny Ida című verse, kételyeink támadhatnak. Lehetséges, hogy Cserny Mária rokonáról van szó? Netán véletlenül lemaradt két betű a név végéről, s valójában sógornője nővérének, Csernyus Idának az emlékkönyvébe került a vers, akit egészen bizonyosan ismert a költő? Mert hiszen az Emma bizonyosan a sógornőt, Csernyus Emmát jelöli, akinek egyetlen testvérét Idának hívták. Az ilyen és hasonló talányokat a későbbi kutatásoknak kell tisztázniuk.

Jegyzetek

1. KERÉNYI Ferenc: Madách Imre lírájának kronológiájáról. It. 1991. 2. sz. 377–385. l. Vissza a szöveghez

2. HALÁSZ Gábor (szerk.): Madách Imre összes művei. Bp. 1942. II. k. 937. l.

3. MADÁCH Imre:Költemények. OSzK Kézirattára. Fol. Hung. 1397., ANDOR Csaba – LEBLANCNÉ Kelemen Mária, Madách Imre kéziratai és levelezése (katalógus). Bp., 1992. 200–204. l.

4. ANDOR Csaba – LEBLANCNÉ Kelemen Mária, i. m. 192–194. l.

5. ANDOR Csaba – LEBLANCNÉ Kelemen Mária, i. m. 202–203. l.

6. ANDOR Csaba: Ki volt Madách első szerelme? ItK 1991. 2. 188–196. l.

7. BALOGH Károly: Madách az ember és a költő. Bp., 1934. 29.

8. Magyar Országos Levéltár. Mikrofilmtár A 5346–5348.

9. Magyar Országos Levéltár. Mikrofilmtár A 2513. [Nagylónya (református) anyakönyvei ].

10. LÓNYAY Etelka (szerk.): Töredékek. Nagyméltóságú nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Jánosné Lónyay Florentina úrnő emlékirataiból I–IV. Bp., 1891. Vissza a szöveghez

11. HARSÁNYI Zsolt: Hogyan írtam a Madách-regényt? Új Idők 1932. II. félév 638–640. l.

12. Magyar Országos Levéltár. Mikrofilmtár A 1301.

13. SCHÖNHERR Gyula: Magyar nemzetségi zsebkönyv. Nemes családok I. Bp., 1905. 134. l. (A könyvben tévesen Markovics családnév szerepel.)

14. Édesanyja, Matkovich Sándorné Matkovich Lídia 1832-es gyászjelentésének tanúsága szerint már özvegy volt. OSzK Kisnyomtatványtára. XIX. századi gyászjelentések.

15. Lisznyai Kálmán – Gyulai Pálhoz, 1843. nov. 1. In. SOMOGYI Sándor (szerk.): Gyulai Pál levelezése 1843-tól 1867-ig. Bp., 1961. 10. l., Madách Anna – id. Madách Imrénéhez, 1844. febr. 14., OSzK Kézirattára. Levelestár.

16. ANDOR Csaba: Ki volt Madách utolsó gyermeke? Palócföld 1992. 5. sz. 433–440. l.

17. Magyar Országos Levéltár. Mikrofilmtár A 5363., Nemesi Évkönyvek 1935. 66. l.

18. BALOGH Károly, i. m. 47.

19. Madách Anna – id. Madách Imrénéhez, 1844. febr. 14., OSzK Kézirattára. Levelestár.

20. STAUD Géza (szerk.): Madách Imre összes levelei. I. k. Bp., 1942. 106. l.

21. STAUD Géza, i. m. 85. l. Vissza a szöveghez

22. Magyar Országos Levéltár. Mikrofilmtár A 2717.

23. VIDA Imre: Madách Imre életének vázlata új életrajzi adatok alapján. Bp., 1925. 9. l.

24. NAGY Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal III. Pest, 1858., 273. l.

25. PALÁGYI Menyhért: Madách Imre élete és költészete. Bp., 1900. 224.

26. RUDNAY Józsefné – SZIGETHY Gyuláné: Veres Pálné Beniczky Hermin élete és működése. Bp., 1902. 37. l.

27. A Veres Pálné és Madách Imre viszonyát bővebben kifejtő tanulmány megjelenés előtt.

28. PALÁGYI Menyhért, i. m. 281. l.

29. BALOGH Károly, i. m. 47.

30. RADÓ György: Madách Imre életrajzi krónika. Salgótarján 1987., 100. l.

31. BALOGH Károly, i. m. 220. l.

32. Nógrád Megyei Levéltár XIII. 1. A Bory-Madách család iratai. Harsányi Zsolt levelezése 40.

33. Magyar Országos Levéltár. Mikrofilmtár A 2717.

34. GYŐRFFY Miklós: Madách kiadatlan levelei. Irodalomtörténet 1959. 93. l. Vissza a szöveghez