Varga Magdolna
Madách költői tudatossága: egy ars poetica vizsgálata
„Madách a költeményeit ívalakú, bőr írómappába foglalt laza lapokon maga állította össze kiadásra, erre azonban nem került sor… A lapokra már másolatban kerültek a versek… A versekhez csatolt egyik papírlapon egy végsőkig egyszerűsített ciklus beosztást jegyzett fel: I Sárga lomb, Egyénekhez (Szerelmiek, levelek, emléklapok). II. Visszhang, Legenda (Legendák, balladák, regék). III. Szélhárfa, Egyebek (Benyomások, jellemzések, elmélkedések)… A kezdő vers: Sárga lomb és a végső, Útravaló verseimmel, a ciklusokon kívül nyitja, illetőleg zárja a kötetet.”1 Ennyit tudhatunk, nagy vonalakban arról, hogy a biedermeier és/vagy almanachköltészet nyomdokain haladó költő hogyan tervezte – fölhasználva részben a közéleti figyelmet, részben a Tragédia hatását.
Aki figyelmesen olvassa a lírai életművet, az csodálkozik: a nagy kompozitor keveset tud a ciklusképzés sajátosságairól, pedig a magyar irodalomban akár az 1820-as/1830-as évek költészetében, akár az 1850-es/1860-as évek epikájában találhatott példát a német minta átvételére. A ciklusai túl hosszúak, szerteágazóak; a műveket nem köti össze sem a tematika, sem a személyek sora, sem a helyszín, de még a műfaji összetartozással is kétségeink vannak. Ugyanakkor két olyan művel találkoztam, amely a hagyományos, a kortársi és a mai értelemben is ars poeticának tekinthető: ezek vizsgálata azért fontos, mert segíthet eligazodni Madách lírai művészetelméletében. E két vers a Sárga lomb és a Szélhárfa című költemény – utóbbit Schéda Mária elemezte.2 A záróvers: Útravaló verseimmel nem sorolható ebbe a csoportba.
A szerző által élre szánt, az egész kötetet (életművet) megvilágító szöveg3 a következő:
Sárga lomb
1. Gazdag bőségén a nyárnak
A virágot fel se vesszük,
Minden óra új gyönyört ad –
A hervadtat porba vetjük,
2. (5) Míg az ősz jő hűs szelével,
A virágok mind kihalnak,
S mult idők emlékeűl csak
Sárga lombjaik maradnak.
3. Összeszedjük akkor őket
(10) Édes bú emlékeképen –
Egy-egy napnak érzeménye
Írva van minden levélen.
4. Egy-egy lomb minden dalocskám,
Mely a multban éle-nyíla –
(15) Ez kertben, míg az vadonban,
Ez lányszűt, az sírt virasztva.
5. S a tavasznak halvány képe
Száll előttem egyszer még el,
Amidőn a dalt mosolygva
(20) Zengem el – könyűs szemekkel.
Az ars poetica jelentését csupán fölidézem, hogy közös ismeret alapján összegezzem véleményem a versről. A szakkifejezés első jelentése a poétika művészete – itt az ars latin szónak a görög techné felel meg. Ha a poétika műnem- és műfajelmélet, akkor ennek gyakorlati ismeretei illenek ide, mondhatnánk a szerző beavat a műhelytitkokba: hogyan születik az alkotás, melyek a sajátosságai. Ha visszagondolunk a Horatius-műre,4 akkor nem véletlen, hogy a későbbi klasszicisták5 ezt emelték ki először a jelentések közül. A második jelentését általános iskolás korban tanítják: a művészethez, a költészethez való viszony megfogalmazása. A harmadik jelentés is beletartozik az eredeti horatiusi értelmezésbe: az életfilozófia, az erkölcsi világkép értelmezése. Természetesen ezeket a jelentéseket egyszerre kell vizsgálni, ám az egyes művekben valamelyik dominánssá válik. Szép példa erre Petőfi Sándor A XIX. század költői című költeménye.
A költő a hagyományos dalformát választott, utalva ezzel is a kiemelt egyszerűségre. A hangsúlyos verselésen nem üt át az időmértékes, trochaikus forma,6 a költemény rímei7 sem arról vallanak, hogy a nyugat-európai verselés ritmusára hangszerelné a gondolatait Madách. Viszont érdemes szemügyre venni a felező nyolcas ütemeit, vannak árulkodó törések, idézem: 1/1.: bősé-gén; 2/3.: em-lékeűl; 2/4.: lombja-ik; 3/2.: em-lékeképen; 3/4.: min-den; 4/1.: min-den és 5/4.: kö-nyűs – a sorok mintegy harmada ilyen. S ha ehhez még hozzá veszem, hogy két ütemben megbontotta a szakaszhangsúlyt (4/3. és 4/4.) a ritmus kedvéért, akkor kivételesen komolyan kell vennünk a költő szándékát: dalt írok, a legegyszerűbb ősi formát választva.
A stilisztikai vizsgálatra nem térek ki – az első olvasat (s az egyszerűség szándéka) szerint nem ez hordozza a többletjelentést.
A vers jelentéséhez a szerkezet „vezet el”. Az enjambement-nal (1–2. versszak összekapcsolása – ritka megoldás a 19. században!) a mesterségbeli tudást is bizonyító 3:2 aranymetszést követi.
A nagyobb egységen belül (mintha tanítani akarnánk) játszva felismerhető a 2:1 arány. A két „súlynyi”” rész megkülönböztetése nem nehéz. Nem is a hosszú mondat lezárása miatt, hanem azért, mert a 8. sorban ismét a címhez kapcsol vissza: „Sárga lombjaik maradnak.” (Az már tényleg bűvészkedésnek tűnik, hogy a nyolc soron belül az első három után van egy nagy gondolatjel, amely 5:3 arányban tagolja a versmondatot.) Ugyanakkor a vele szembe állítható önálló egységben, a 3. szakaszban olvasható a vers ars poetikaságát bizonyító teljes metafora: ők, a sárga lomb darabjai / levelei egy-egy nap érzeménye, édes bú emlékeképen.
A kisebb szakasz a megerősítéssel indul: „Egy-egy lomb minden dalocskám” – ezt a költő a gondolatjel után két csoportba rendezi. Az egyik csoport a mívességre utalhat: „Ez kertben, míg az vadonban”; de beleérthető a kellem, a formalitás mellett a non-konformizmus, a normák elfogadása vagy felrúgása, vagy az illem és a zabolátlan viselkedés egyaránt. A másik csoport a tartalomhoz és/vagy témához kötődik: „Ez lányszűt, az sírt virasztva” – nem is szükséges részletezni. (Ebből a szempontból – ti. ars poetikának véve – ismét rendeződik a vers: most az 1–2 és 5. versszakkal szemben a 3–4. „magstrófák” hordozzák a művészi többletjelentést, s ez is 3:2 arányt mutat.)
A lezáró versszak értékvesztésre utaló ellentétei: (ősz) – tavasz, [éles pillanat] – halvány kép, [van] – egyszer még a végső összevegyüléshez vezetnek: „mosolygva / Zengem el – könyűs szemekkel.”
A szerkezeti-tartalmi elemzés módosíttatja velünk a műfaji meghatározást: bármennyire dalnak szánta ezt Madách, itt a dal és az elégia kevert műfajával találkozunk. A vers szerkezeti szempontból érdemes az olvasásra, szókincse, mondatfűzése miatt azonban nem különbözik a többi Madách-verstől. Hogy alkalmas-e kötetindítónak vagy ciklusindítónak – ezt a követő versek döntik el valójában. A szerző ide helyezte, s a filológus itt tárgyalja. Mindenesetre, ha szembesítjük akár a másik ars poétikával (Szélhárfa), akár a záróversnek szánt művel, akkor nagyságrendi különbséget érzek a javára.
Madách elsősorban a magánszféra intimitását tekintette a líra témájának, legjobb versei azoknak vallanak, akik ismerik életrajzát, életművét. Ez a költészetfelfogás mindig magában hordozza az izolálódás veszélyét, a zárvánnyá kövülés csapdáját. A romantika már a népiesség jelentkezése előtt meghaladta ezt az álláspontot – Madách a nyilvánosság előtt soha nem szembesült ezzel a kihívással. Lírai műveiben nem a nagy művész, hanem a kisember szólal meg: így s ezzel nyit meg Lewis Caroll módjára bejáratot a 19. századi „kisvilágba”.
Jegyzetek
1. In. Madách Imre Összes Művei II. Sajtó alá rendezte, bevezette és a jegyzeteket írta Halász Gábor. Bp., 1942. 1169. Ugyanitt lentebb Halász részletezve ismerteti a kéziratköteg jellemzőit is. vissza a szöveghez
2. Két Madách-vers. In. XI. Madách Szimpózium. Balassagyarmat–Szügy–Alsósztregova, 2003. szept. 26–27. Szerkesztette Bene Kálmán, Bp.–Balassagyarmat, 2004.vissza a szöveghez
3. In. Madách Imre Összes Művei II. Sajtó alá rendezte, bevezette és a jegyzeteket írta Halász Gábor. Bp., 1942. 5. vissza a szöveghez
4. Epistolae II. 3. – „De arte poetica” (Quintilianus) vissza a szöveghez
5. Egyikük munkája közismert a magyar irodalomban is: N. Boileau: Art poétique. Magyarul kortárs fordításban Erdélyi János munkája nyomán olvashatjuk, A költészetről. In. Erdélyi János: Filozófiai és esztétikai írások. Sajtó alá rendezte T. Erdélyi Ilona. Bp., 1981. 744–771., jegyzet 1027. vissza a szöveghez
6. Lássuk a ritmikát: 1. – U | U U | – U | – – / – / U U | – – | – U | – – / – U | – U | – U | – U / – / U – | – – | – U | – – // 2. – U | – – | – U | – U / –/ U U | – – | – U | – – / – U | – – | – U | – – / – U | – U | – U | – U // 3. – U | – U | – U | – U / – U | – – | – U | – U / U U | – U | – U | – U / – U | – – | – U | – U // 4. U U | – – | – U | – – / U U / – | – U | – U | – U / – – | – – | – U | – – / – – | – – | – U | – U // 5. – / U U | – – | – – | – U / – U | – U | – – | – U / U U | – U / – | – U | – U / – U | – U | – U | – – / U vissza a szöveghez
7. Nagyon gyönge kétszótagos asszonáncokat használ, s hogy maga sem tartja fontosnak a rímelés, erre utal a félrímes keresztrímes megoldás. vissza a szöveghez