Magony Imre

Statika és dinamika a Tragédia színpadán

Madách Tragédiáját megírása óta számtalan szempontból értelmezték már. Könyvtárnyi irodalom szól a mű forrásairól, eszmeiségéről, vi­lág­ké­péről, történelemszemléletéről, alakjairól, jellemábrázolásáról, szer­ke­zetéről, nyelvéről, stílusáról, színpadi előadásairól, azok dra­ma­tur­gi­ai, rendezési, szerepformálási és színpadtechnikai kérdéseiről. Ám ke­vés­bé vizsgálták a dráma cselekményének színházi értékeit, me­lyek gya­korlati megvalósítása nélkül lehetetlen a darab színpadra ál­lítása. Ezek­nek az értékeknek a kiderítése a színházi rendező fel­a­da­ta. Ha a mű­vet előadáscentrikusan olvassuk, kiderül, hogy a szerző nem kevés se­gítséget nyújt ehhez a munkához. Madách ugyanis tisz­tá­ban van a szín­ház alapvető törvényszerűségeivel, miszerint a színház idő- és tér­beli művészet, technikái háromdimenziósak, s az előadás so­rán al­kal­ma­zott kép- és hanghatásoknak a nézőben gondolatokat és ér­zel­meket kell kiváltaniuk. Ennek megfelelően a Tragédiába beleírt olyan uta­lá­so­kat, utasításokat, melyek a színpadi előadás elemeire vo­nat­koznak, úgy mint a színészi játék, a díszlet és jelmez, a maszk és kel­lékek, a vi­lá­gítás, a zene, a különféle hangok és zajok.

Lényegében a dráma szövege – cselekményével és dialógusaival – ma­ga is színpadi elem, melyben a cselekmény mindig jelen idejű, ahol a szereplőknek a teljes realitásukban és az adott környezetükben, for­mák térbeli mozgásában, fényben és árnyékban, színekben kell meg­je­len­niük. Mivel ez a megjelenés az időben történik, a dráma csak akkor és csak addig van jelen, míg folyamatban van, tehát lényeges eleme a moz­gás. A színpadon követelmény, hogy a mozgás ritmusos legyen. E rit­must a darab minden egyes szakaszában az egymást követő elemek sza­bályossága vagy szimmetriája adja. Madách az egyes színeken be­lü­li mozgásokat, vagyis azt, amikor egy új szereplő lép a színre, vagy olyan változás történik a cselekményben, ami egy újabb szituációt te­remt – a néző figyelmének folyamatos fenntartása érdekében is – sza­bá­lyos arányossággal osztotta el. Megállapíthatjuk továbbá, hogy a szí­neken belüli mozgások, illetve változások középpontjában az adott szín leglényegesebb téma-eleme, gondolata áll. Tehát a mozgások – még­pedig minden színben – ekörül a lényeges pont körül szim­met­ri­ku­san helyezkednek el. (ld. melléklet)

Az előadás ritmusát azonban nem csupán az egymást követő ele­mek szabályossága határozza meg, hanem befolyásolja még a színész ki­fejezésmódja, színpadi mozgása, a bejövetelei és kimenetelei, va­la­mint a díszletekkel és kellékekkel való kapcsolata is. Az előadás során a színész révén válik elevenné a színpadi alak. A színész ki­fe­je­zés­mód­jával, a természetesség látszatát keltve úgy tolmácsolja az általa áb­rázolt figura érzelmeit és magatartási formáit, hogy játékát a ritmus ré­vén beilleszti a dráma mozgásába. A színész kifejezésmódjához a be­széd, a mimika, a gesztus és a mozgás tartozik. Mivel a szöveg a szí­nész hangján keresztül jut el a nézőhöz, lényeges, hogy a színész szö­veg­mondása összhangban álljon a szöveg minőségével. Vagyis a szí­né­szi beszédnek a szöveg érzelmi és értelmi tartalmát kell tö­ké­le­te­sen vissza­adnia ahhoz, hogy azt a néző érzékelni tudja. Ez különösen igaz a Tragédia előadására. Kárpáti Aurél a darab legendás bemutatója kap­csán írta, hogy „Madáchnál a látványos képekbe sűrített drámai harc leg­kifejezőbb hatóereje maga a megszólaló szöveg, a filozofikus esz­mék­kel terhelt költői párbeszéd. Ezen múlik a Tragédia megértése. Ha rosszul mondják a szöveget egész értelme elvész.”1 Madách, ahol úgy ér­zi, hogy a beszédmód meghatározásával az adott szituációban job­ban kifejezhető a figura lelki állapota, ott utasítást ad. Ádámnak he­lyen­ként merengve, magában, vigyázattal, valamint eszmélve és el­lá­gyul­va, Évá­nak súgva és sírva, Lucifernek gúnyosan, felkacagva és gyak­ran félre kell beszélnie. Suttogva szól még időnként Ádám, Lu­ci­fer és a Ci­gány­asszony. Gúnnyal még az Úr is megszólal egyszer. Ter­mé­szetüknek meg­felelően a Boszorkányok egy helyütt kacagva be­szél­nek.

A színész további eszköze a mimika, mely az érzelmek és gon­do­la­tok árnyalt kifejezését szolgálja. Madách erre is tesz utalást: az ötö­dik szín­ben láthatjuk amint az áldozatok füstében EROSZ mosolyogva meg­jelenik, majd nem sokkal később Lucifert, a harcost, amint rémült arc­cal, szaladva jön. Beszédes még a Londoni szín utasítása, melyben Lo­vel őrült mélasággal jő.

A következő színészi eszközre, a gesztusra többször is történik uta­lás a Tragédiában. A gesztusnak, amely egy külön nyelv, s amely egy­szer­re mozdulat és cselekvés „összhangban kell lennie, azzal, amit ki aka­runk fejezni, és a kifejezéshez leginkább megfelelő pillanatban kell al­kalmaznunk.”2 Madách ilyenféle utasításokat pontosan ott ad, ahol a szín­padi alak lélektani pillanata azt megköveteli. A második szín­ben Lu­cifer megjelenésekor az emberpár megretten, Éva las­san­ként fel­bá­to­rodik, a negyedik színben a munkások jajveszékelésére Éva össze­rez­zen, az ötödik színben Lucifer kacagva kezét dörzsöli, Ádám gyön­gé­den szolgálói karjába emeli Évát, a hatodik színben a ha­lotti csók lát­tán a jelenlévők mindnyájan visszaborzadva, helyükön fel­emel­ked­nek, Ádám elgondolkodva, az előtérbe lép, letérdel, s kezét ég­nek eme­li, a hetedik színben Lucifer zavarban, Ádám feleszmélve és vissza­bor­zad­va mondja szövegét, a nyolcadik színben Éva Ádámot meg­hatva si­mo­gatja. A tizedik szín elején Lucifer cinikus mondatát, mi­szerint Ezút­tal a nyakazás elmarad, megelőzi, hogy előtte Ádám vál­lára üt. A Lon­doni színben, amikor Éva mézeskalácsot kap egy If­jú­tól, a je­le­ne­tet Ádám izgatottan nézi, majd később, amikor a Ci­gány­asszony Évá­hoz lép, zavartan áll. Amikor pedig Évát az Eszkimó ne­jeként látja vi­szont csak mereven bámul, a küszöbön állva.

Említettük, hogy az előadás ritmusát a színész mozgása is meg­ha­tá­roz­za. A színész színpadra való bejövetelei és kimenetelei, a járásai, a já­téktéren belüli elhelyezkedése fontos és kevésbé fontos, hang­sú­lyos és kevésbé hangsúlyos pontokat kíván. Ezeket az előadás ren­de­ző­je ál­la­pítja meg, de Madách helyenként ezeket is meghatározta. Egyik leg­mar­kánsabb mozgásra vonatkozó utasítássora a Párizsi szín­ben ta­lál­ha­tó: miközben Danton a néptömegnek szónokol újonchad je­lenik meg, és az állványnál sorakozik. Az újoncok közül egy tiszt ki­lép. Az újonc­had elléptet. A néptömeg indul a börtönökbe, néhány sans-culotte egy if­jú Márkit és Évát mint ennek testvérét hurcolja az áll­vány elé. A sans-culotte-ok elmennek a többi néppel, az ifjak az áll­vány­ra lépnek. Ne­hány fegyveres nemzetőr a Márkit elkíséri. A nép­tö­meg véres fegy­ve­rekkel, lándzsákon néhány véres főt hurcolva, vadul vissza­tér. Ne­há­nyan az állványra hat.(olnak). A nép letakarodik az áll­ványról. Éva mint rongyos, felgerjedt pórnő kibontakozik a so­ka­ság­ból, és egyik kezében tőrrel, másikban egy véres fejjel Dantonhoz ro­han, később Ro­bes­pierre, Saint-Just s más konventtagok új nép­tö­meg­gel jőnek, s egy rög­tönzött emelvényre állnak. Majd Ádámot a nép zú­gása közben kö­rül­veszik s elfogják. Fejét a nyaktiló alá hajtja. Pél­dánk­ból láthatjuk, hogy a Párizsi szín hangsúlyos helye az állvány a nyak­tilóval. Ehhez iga­zodik a szereplők mozgása. A többi színben is ott vannak a hang­sú­lyos helyek: az Úr trónja, a tudás és az örökélet fá­ja, a fakaliba, a fáraó trón­ja a hozzávezető lépcsővel, az agora, a temp­lomcsarnok a lép­cső­i­vel, a paloták kertjei, a csillagásztorony er­kéllyel és lépcsővel, a To­wer bástyája, a kunyhó, a szírt, ahonnan Ádám a mélybe akarja vetni ma­gát. Érdekes megfigyelni, hogy szinte mind­egyik színben van olyan ki­emelt helyszín, amihez lépcső visz fel. Hasz­nálatának megvan a funk­ciója. A rajta történő mozgás ugyanis két­féle hatást képes ki­vál­ta­ni. Mivel a néző a színpadon mindent tér­ben lát, s a térlátás leg­fon­to­sabb jellemzője a perspektíva, a közeledő tárgy növekvő, a távolodó pe­dig csökkenő hatást ad. Vagyis a lépcsőn le­felé tartó szereplő alakja meg­növekszik a szemünkben, s ezzel együtt jelenlétét is fontosabbnak, hang­súlyosabbnak tartjuk a szín­pa­don. Ádám fáraóként lépcsőn jön le a trónról, majd Évát a lépcsőn ve­ze­ti fel maga mellé a trónra. Ezen a lép­csőn gördül le egy múmia is. De vannak még a Tragédiában emel­vény­re, toronyba történő fel- és le­vezető, szintén jelentéssel bíró moz­gá­sok.

Madách a darab térszervezési koncepciójának kialakításában is se­gí­ti a rendezőt. Meghatározza a tér kiemelt geometriai pontjait, me­lyek­nek önálló szimbolikus szerepet szán, a szereplők mozgatásával pe­dig, mivel a mozgó szereplő minden esetben magára vonja a fi­gyel­met, össze­köti e kiemelt pontokat, fokozva vagy csökkentve ezzel a tér­di­namika hatását, amivel lényegében a játék térbeli ritmusát is ki­a­la­kít­ja.

A színész mozgatása azonban „nemcsak a térdinamika része, nem­csak mint térkompozíciós elem funkcionál, hanem belső történések, lé­lek­tani fordulatok, érzelmi váltások kifejezésére is szolgál.”3 Szí­né­szi szempontból az emberábrázolásnak ugyanis nemcsak belső, hanem kül­ső jegyei is vannak, s ennek része a szereplő mozgása is. Másképp mo­zog egy fiatal vagy öreg, egy egészséges vagy beteg, egy ma­ga­biz­tos vagy bátortalan ember, ám hasonló mozgások kísérik a lelkiállapot kü­lönféle megnyilvánulásait. Például az idegességet járkálás, a várakozást toporgás, a lesújtó hír tudomásulvételét az egyenes testtartás el­ve­szítése kíséri. Madách a lélektani folyamatok mozgásbeli áb­rá­zo­lá­sá­ra is ad utasítást. Az első színben a főangyalok leborulnak az Úr előtt, az Egyip­tomi színben Éva mint a rabszolga neje, kibontakozik, s fáj­dal­mas sikoltással férjére borul. A Római színben, miután Hippia meg­csó­kolja a halottat, a jelenlévők mindnyájan visszaborzadva, he­lyü­kön fel­emelkednek, majd pár sorral később Hippia lelkiállapotában az asz­tal előtt összeroskadva mondja el szövegét. A falanszterben Éva össze­rogy, miközben gyermekét elviszik, majd az Eszkimó nejeként ér­zel­me­it nem titkolva Ádám nyakába borul, s a gunyhóba vonja. Az utol­só szín­ben Ádám térdre esve intézi szavait az Úrhoz, Lucifer pe­dig gör­nye­dezve szitkozódik.

Az előadás lényeges építőelemét a ritmust alakítja még a színész dísz­­letekkel és kellékekkel való kapcsolata is. A díszlet mint az elő­a­dás szerves alkotórésze Madáchnál is funkcionális és há­rom­di­men­zi­ós. Meg­határozza a színpadképet és részt vesz a játékban. Amikor a füg­göny felmegy „ a nézőnek egyértelműen fel kell ismernie a cse­lek­mény szín­helyét, mint ahogy jelmeze révén tisztában kell lennie a szín­re lépő alak jellegével is.”4 A színpadkép akkor kifejező, ha a mű tar­talmának ké­pi megfelelője. De mi biztosítja azt, hogy az adott tar­ta­lom­nak meg­fe­lelő látványt a nézők többsége is kifejezőnek tartsa? A ma­gyarázatot a képi asszociáció adja. A látott képek meghatározott ér­zé­seket, han­gu­latokat keltenek. Az ember bizonyos képekről bizonyos fo­galmakra asszo­ciál. Ez az ún. tömegasszociáció, mely egy kultúr-kö­zösségen be­lül hasonló módon működik, érvényes és érvényesül a né­zőtéren is. Az ér­zelmi állapotokra utaló fogalmaknak viszonylag egy­értelmű képi meg­felelői vannak, azonban az elvont fogalmak, mint pél­dául Madách tör­ténelmi fogalmai, kifejezései (egyiptomi des­po­tiz­mus, görög de­mok­rácia, középkori vallásosság, francia forradalom stb.), rep­re­zen­táns képi szimbólumot kívánnak. Az Úr trónjáról a menny­országra, a tu­dás és az örökélet fájáról a paradicsomra, a pi­ra­mis­ról és rab­szol­gák­ról Egyiptomra, az agoráról és osz­lop­csar­no­kok­ról Athénre, az is­ten­szob­rokról és gladiátorokról Rómára, a máglyáról és keresztről a kö­zép­korra, a vérpadról és guillotine-ről a francia for­ra­dalomra, a To­wer-ról Londonra asszociálunk. Madách tehát olyan, az adott történelmi helyzetre és földrajzi helyre jellemző szimbolikus tár­gyat használ, mely elsősorban a keresztény-európai kultúr-kö­zös­ség­ben működik, tra­díciójának része.

Madách díszletekre történő utalásaiból az is kiolvasható, hogy tud­ja, egy színpadra képzelt építményt nem lehet részleteinek össze­tett­sé­gé­ben ábrázolni a színpadon, elegendő egy jellemző részlet, mely fel­kel­ti a nézőben az illúziót. Első tanulmányában a „Művészeti ér­te­ke­zés”-ben már közölte ezzel kapcsolatos álláspontját: „A dráma köl­té­szet, lelki élvezetre számított, melynek hatása magában a köl­te­mény­ben fekszik, nem szemet gyönyörködtető cifra látványra. Dí­szít­vé­nye­ink azért éppen a cselekmény szükségéhez alkalmaztassanak, semmi fe­lesleges ne légyen rajtok, mit a cselekmény nem magyaráz…”5

A jelmezekre, melyeknek összhangban kell állniuk a darab egé­szé­vel, s idomulniuk kell a díszlethez és a színészekhez, Madách szintén utal: Athénban a téren rongyos nép ácsorog, Rómában a kéjhölgyek le­dé­ren öltözve dőzsölnek, a Pátriárka Bizáncban fejedelmi pompában jön, Párizsban igen rongyos újonchad jelenik meg, Éva ugyanitt mint ron­gyos, felgerjedt pórnő bontakozik ki a tömegből, Londonban tarka so­kaság hullámzik. Ádám és Lucifer munkásokul öltözve lépnek ki a To­wer kapuján, a falanszterbeliek pedig egyenlően vannak öltözve.

A kellékek használatát, mely csak akkor indokolt, ha meg­ha­tá­roz­za, vagy módosítja a cselekményt, vagyis nélkülözhetetlen, Madách ott ír­ja elő, ahol az igazán szükséges. Athénban Éva galambot s töm­jént ál­doz az oltáron, ugyanitt tőkét hoznak a lépcsők elé, ahol Lucifer áll bárd­dal. Párizsban egy sans-culotte gyűrűt ad Dantonnak, Éva pe­dig egyik kezében tőrrel, másikban egy véres fejjel rohan Dantonhoz. Lon­don­ban a virágárus lánytól ibolyát vásárolnak. Éva, mint pol­gár­lány ima­könyvvel s bokrétával kezében jelenik meg, mely bokréta ké­sőbb a szent­képen lehervad. Ugyanitt egy ifjú mézeskalácsszívet nyújt Évá­nak, Lucifer pedig ékszereket ad át neki, melyek aztán gyíkokká vál­toz­nak.

Az elektromosság színházban való megjelenése óta, a színpadi vi­lá­gítás az előadás lényeges elemévé vált. Alapvető funkciója, hogy „plasz­tikusan felfokozza és modulálja az egész színpadi játékot annak min­den részében,”6 valamint, hogy elkülönítsen és kiemeljen részeket, hang­súlyossá és hangsúlytalanná tegyen cselekvéseket. A Tra­gé­di­á­ban a fények változására is találunk utalásokat: a mennyekben nagy fé­nyes­ség van, a paradicsomban verőfényes nap, majd a dics elborul, ké­sőbb kis­sé kitisztul. Egyiptomban tiszta nap, Athénban ragyogó reg­gel, Ró­má­ban alkony, később éj, Konstantinápolyban, Prágában est­ve, később éj, Párizsban fényes nap, a második Prága színben szür­ke reggel, Lon­don­ban este felé, majd besötétül. Az Eszkimó színben ké­tes vi­lá­gos­ság, majd az utolsó színben ismét ragyogó nap.

A Tragédiába Madách beiktat olyan színpadi elemeket is, mint a ze­ne, a hangok és a zajok. Ezek gyakran fokozzák egy szó, vagy egy já­ték színházi értékét. A mennyekben halkan a szférák zenéjét halljuk, a paradicsomban angyali karok halk harmóniája hallik, egy madárka éne­kelni kezd, majd szélroham kerekedik, a harmadik színben a Föld szel­lemének megjelenése előtt iszonyúan mennydörögve a földből lán­gok csapnak föl. Athénban harsonák hangzanak, Rómában fuvolások ze­nélnek, áhítatos himnusz hallik. Bizáncban dobszó, a Párizsi szín előtt pedig a Marseillaise dallama hallik. Londonban a Kar a zsi­bon­gó so­kaság morajából eggyéolvadva, s halk zenétől kísérve szólal meg. Éva megjelenésekor templomi zene néhány végakkordja hallik. Egy Nyeg­le trombitaszóval jelenik meg, majd a sírjelenetnél a lé­lek­ha­rang meg­csendül.

Végül a tánc, mely gyakran játszik szerepet színházi elő­a­dá­sok­ban, a Tra­gédiában is megtalálható. A Római színben az emelvényt tán­co­sok fog­lalják el, Londonban pedig zene és tánc kíséretében mu­lat a nép.

Az elmondottak alapján talán joggal feltételezhetjük, hogy a Tra­gé­di­ában a színpadi játék elemeinek ilyen tudatos és nagyarányú al­kal­ma­zá­sát csak az indokolhatja, hogy Madách a színházi alkotásnak nem csak a művészi, de a technikai feltételeiben is járatos volt és da­rab­ját egye­ne­sen az előadás szemszögéből tervezte el és vetette pa­pír­ra.

Jegyzetek

1.    Kárpáti Aurél: Az ember tragédiája. In.: Kárpáti Aurél: Szín­ház. Bp.: Gondolat, 1959. 255. vissza a szöveghez

2.    Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről. 2. bőv. kiad. [Bp.]: MSZI: NPI, [1982.] 59.vissza a szöveghez

3.    Máté Lajos: Térszervezés a színpadon és a pódiumon. [Bp.]: NPI, [é. n.] 26.vissza a szöveghez

4.    Moussinac i. m. 62.vissza a szöveghez

5.    Művészeti értekezés. In.: Madách Imre összes művei. 2. köt. Sajtó alá rend. Halász Gábor. [Bp.]: Révai, 1942. 561.vissza a szöveghez

6.    Moussinac i. m. 67.vissza a szöveghez

Melléklet

A Tragédia színeinek mozgásai

1. szín

Kar

dialógus                (Úr)

mozgás  (A csillagok védszellemei bejönnek)

Kar

mozgás  (A csillagok védszellei elvonulnak)

dialógus

Kar

2. szín

Kar                         (…angyali karok halk harmóniája hallik…)

dialógus

mozgás  (Nagy szélroham. Lucifer a lombok között megjelenik)

dialógus

mozgás  (Lucifer a megrettenő emberpár előtt megjelenik)

dialógus

mozgás  (A dics kissé kitisztul)

dialógus

az Úr hangja

dialógus

mozgás  (Szélroham, a dics elborul)

dialógus

mozgás  (A tudás almáját előbb Éva, aztán Ádám megízleli)

dialógus

mozgás  (Lucifer a másik fa felé vonja őket, egy Kerub lángoló
                                               karddal útjokat állja )

dialógus

Kar

3. szín

dialógus

mozgás  (Amit Ádám mond mind láthatóvá is lesz)

dialógus

mozgás  (A földből lángok csapnak föl … a Föld szelleme
                                               megjelenik)

dialógus

mozgás  (A ligetet… nimfák népesítik be)

dialógus

4. szín

dialógus

mozgás  (Egy rabszolga egész a nyílt csarnokba fut, s a trón előtt
                                               összerogy)

dialógus

mozgás  (A betóduló felügyelők a rabszolgát s nejét ki akarják
                                               hurcolni)

dialógus

mozgás  (A halottat kiviszik, Ádám Évát a trónra vezeti)

dialógus

mozgás  (Lucifer kimegy, a fáraó parancsára szabaddá teszi a
                                               szolgákat kint nagy örömzaj, a munkások eloszolnak)

dialógus

mozgás  (Lucifer a trónról lerúg egy múmiát, mely lassan legördül
                                               annak lépcsőin)

dialógus

5. szín

dialógus

mozgás  (Kimón, Éva a templom csarnokába mennek, ezalatt a
                                               térre mindig többen gyülekeznek)

dialógus

mozgás  (Éva meggyújtja az oltár tüzét a tér megtelik polgárokkal,
                                               néppel, két demagóg a szószékért küzd)

dialógus

mozgás  (Az áldozatok füstében Erósz mosolyogva megjelenik…)

dialógus

mozgás  (Az áldozatnak vége, az istenségek eltűnnek)

dialógus

mozgás  (Lucifer mint harcos rémült arccal, szaladva jő)

dialógus

mozgás  (Éva, Kimón felmennek az üldöző csoport elől a csarnokba,
                                               két nimfa rózsaláncot bocsát le mögöttük a nép előtt, mely
                                               azonnal visszalép.… harsonák… a nép jajveszékelve
                                               szétszalad. – A nimfák eltűnnek)

dialógus                (Lucifer monológja)

mozgás  (Ádám mint Miltiádész, fegyveres csapat élén jön)

dialógus

mozgás  (Ádám felvezetteti magát a csarnok lépcsőin. Fegyveresei
                                               eloszolnak)

dialógus

mozgás  (Nép tolong a templom csarnok elé, köztük Lucifer)

dialógus

mozgás  (Ádám levezetteti magát a lépcsőn, Évát gyöngéden
                                               szolgálói karjába téve)

dialógus

mozgás  (…egy tőkét hoznak a lépcsők elé, mellette Lucifer áll
                                               bárddal. Ádám lehajtja fejét)

dialógus

mozgás  (A templomból a halál nemtője … Ádámhoz lép)

dialógus

6. szín

dialógus

mozgás  (Catulus gladiátora elesik, s életéért esdve, ujjait fölemeli.
                                               Ádám a kegyelmi jelt akarja adni, de Catulus lefogja kezét,
                                               s összeszorított markát, hüvelykét a gladiátor felé tartja)

dialógus

mozgás  (A hullát kiviszik, az emelvényt táncosok foglalják el)

dialógus

mozgás  (A táncosok elmennek, jajgatás hallik kívülről)

dialógus

mozgás  (A csarnok előtt temetési menet vonul el. Az egész társaság
                                               egy ideig merev hallgatásba süllyed)

dialógus                (Lucifer behozatja a halottat)

mozgás  (A halottat nyílt koporsóban behozzák)

dialógus

mozgás  (Hippia a halottat megcsókolja. Péter apostol a kíséret
                                               közül kilép)

dialógus

mozgás  (Péter apostol Hippiát megkereszteli, aki meghal, Catulus,
                                               Cluvia el)

dialógus

mozgás  (Az égen glóriában a kereszt feltűnik … A csúcsról félvad
                                               csapatok szállnak alá. Távolról áhítatos himnusz hallik)

dialógus

7. szín

dialógus

mozgás  (Első polgár, második polgár elszélednek)

dialógus

mozgás  (Néhány polgár ismét megjelen)

dialógus

mozgás  (A Pátriárka jő palotájából, egy csapat barát követi
                                               láncravert eretnekeket kísérve…)

dialógus

mozgás  (…a Pátriárka s a menet elvonul…)

dialógus

mozgás  (Egy barát a tolakodó keresztesek közt árulja a vezeklésnek
                                                tanát)

dialógus

mozgás  (Éva mint Izóra s Heléne, annak komornája sikoltva

                                               rohannak Ádámhoz, nehány keresztesektől üldözve…)

dialógus

mozgás  (Éva a zárdába lép)

dialógus

mozgás  (…egészen besötétül… Izóra és Heléne megjelenik az
                                               ablakban)

dialógus

mozgás  (A háttérben egy máglya világa gyúl ki. Az eretnekek
                                               karban távolról énekelnek)

dialógus

mozgás  (…a tornyon egy kuvik kiállt, a légben boszorkányok
                                               szállnak, s az ajtó előtt egy csontváz kél a földből, s
                                               fenyegetve áll Ádám előtt)

dialógus

mozgás  (A jelenések eltűnnek)

dialógus

8. szín

dialógus

mozgás  (Udvaroncok el)

dialógus                (Lucifer monológja)

mozgás  (Lucifer el, Rudolf és Ádám be)

dialógus

mozgás  (Rudolf el, Ádám… erkélyének lépcsőinél megáll. Két
                                               udvaronc az előtérbe ér)

dialógus

mozgás  (Éva más csoporttal a két udvaronchoz csatlakozik…)

dialógus

mozgás  (Az udvaroncok el. Ádám és Éva az erkélyre megy.
                                               Mindinkább besötétedik)

dialógus

mozgás  (Lucifer jő lámpával …)

dialógus

mozgás  (Éva … a lugoshoz ért, A Harmadik udvaronc elébe lép)

dialógus

9. szín

dialógus

mozgás  (Az újoncok közül egy Tiszt kilép)

dialógus

mozgás  (A Tiszt főbe lövi magát. Az újonchad elléptet)

dialógus

mozgás  (A néptömeg fenyegetve el. Ezalatt néhány sans-culotte egy
                                               ifjú Márkit és Évát, mint ennek testvérét hurcolja az állvány
                                               elé)

dialógus

mozgás  (A sans-culotte-ok elmennek a többi néppel, az ifjak az
                                               állványra lépnek…)

dialógus

mozgás  (Néhány fegyveres nemzetőr a Márkit elkíséri. Éva
                                               megszólítja Ádámot.)

dialógus

mozgás  (A néptömeg véres fegyverekkel … visszatér)

dialógus

mozgás  (Évát leszúrják)

dialógus

mozgás  (A nép letakarodik az állványról. Éva mint rongyos
                                               felgerjedt pórnő… egy véres fejjel Dantonhoz rohan)

dialógus

mozgás  (…Robespierre, Saint-Just s más konventtagok új
                                               néptömeggel jőnek, s egy rögtönzött emelvényre állnak)

dialógus

10. szín

dialógus

mozgás  (Éva a lugosból kilép)

dialógus

mozgás  (Éva és az Udvaronc el)

dialógus

mozgás  (Egy Tanítvány gyors léptekkel jő s az erkélyre megy)

dialógus

11. szín

Kar

dialógus

mozgás  (Ádám és Lucifer lemennek a Tower belsejébe, s csakhamar
                                               munkásokul öltözve kilépnek annak kapuján … Egy
                                               bábjátékos lép színre)

dialógus

mozgás  (Egy Kisleány ibolyát árulva jő)

dialógus

mozgás  (Két Polgárlány együtt jő)

dialógus

mozgás  (…italt mérnek… Kocsmáros és Munkások színre lépnek)

dialógus

mozgás  (Két Koldus civódva jő)

dialógus

mozgás  (Egy Katona egy Mesterlegény kezéből elveszi táncosnéját)

dialógus

mozgás  (Egy Kéjhölgy danolva jön)

dialógus

mozgás  (Az egyik Zenészt Ádám megszólítja)

dialógus

mozgás  (Templomi zene … Éva mint polgárlány Anyjával jő …)

dialógus

mozgás  (Egy Ifjú… Évához lép s egy mézeskalácsszívet nyújt neki)

dialógus

mozgás (…egy Cigányasszony Évához lép)

dialógus

mozgás  (Nehány Tanuló jő sétálva)

dialógus

mozgás  (Két Gyáros beszélgetve jő)

dialógus

mozgás  (Egy Nyegle, taligán, trombitaszóval, tömegtől környezve
                                               megjelen,s a szín közepén megáll)

dialógus

mozgás  (Éva anyjával visszajő, a Cigányasszony suttogva követi)

dialógus

mozgás  (A Cigányasszony Lucifertől pénzt kap, felsikoltva elmegy)

dialógus

mozgás  (A Nyegle… elvonul)

dialógus

mozgás  (Lucifer ékszereket ad át, melyeket Éva nagy örömmel
                                               nézeget és próbál)

dialógus

mozgás  (…egy elítéltet hoznak taligán … a nép tolong utána)

dialógus

mozgás  (Lovel el)

dialógus

mozgás  (Éva a virágcsokrot feltűzi a kép mellé, de az lehervad,… az
                                               ékszerek gyíkokká változva leperegnek)

dialógus

mozgás  (A nép csoportosulni kezd, a Cigányasszony rendőrökkel jő)

dialógus

mozgás  (Ádám és Lucifer a Towerbe tűnnek, s míg lent a
                                               csoportozás és zavar növekszik, ismét megjelennek a
                                               bástya tetején)

dialógus

mozgás  (Besötétül. Az egész vásár csoportozattá alakul, mely a szín
                                               közepén tátongó síron ás, azt körültáncolja, míg egymás
                                               után mind beléje ugornak…)

dialógus                (Kar)

mozgás  (A lélekharang megcsendül)

dialógus

mozgás  (Éva fátyolát, palástját a sírba ejtve, dicsőülten
                                               felemelkedik)

dialógus

12. szín

dialógus

mozgás  (Lucifer mindkettőjüket átalakítja a falanszterbeliekhez
                                               hasonlóvá)

dialógus

mozgás  (…a lombik felett lebegő füst sűrűdni kezd s dörög)

dialógus

mozgás  (Falanszterbeliek jönnek, köztük Éva is. Az udvaron
                                               mindnyájan kört képeznek, egy aggastyán eléjök lép…)

dialógus

mozgás  (Éva és még egy nő gyermekeikkel kilépnek)

dialógus

mozgás  (Lucifer érintésétől Ádám megdermed, közben Éva
                                               gyermekét elviszik)

dialógus

13. szín

dialógus

mozgás  (A Föld szellemének szava hallatszik)

dialógus

mozgás  (Ádám és Lucifer továbbrepülnek Ádám egy sikoltással
                                               megmerevül. Lucifer kacagva eltaszítja magától Ádámot)

dialógus

mozgás  (Ádám feleszmél)

dialógus

14. szín

dialógus

mozgás  (Egy Eszkimó a galibából kilép…)

dialógus

mozgás  (…Lucifer Ádámot a gunyhó felé vonta, most az ajtót
                                               felrúgja, bent Éva mint az Eszkimó neje látszik. Ádám
                                               mereven bámul, a küszöbön állva)

dialógus

mozgás  (Éva Ádám nyakába borul, s a gunyhóba vonja)

dialógus

15. szín

dialógus

mozgás  (Ádám a szírt felé halad, Éva kilép az ajtón)

dialógus

mozgás  (Lucifer Ádám felé rúg. Az ég megnyílik: az Úr dicsőülten,
                                               angyaloktól környezve megjelen)

dialógus

mozgás  (Az Angyalok kara megszólal)

dialógus

vissza