Asztalos Lajos
A Tragédia teljes eszperantó változata
A Tragédiát eddig több mint negyven nyelvre fordították le. Ezek között van egy úgynevezett nemzetközi is, amelyik egyetlen népnek sem anyanyelve. Ez az eszperantó. Általában mesterséges nyelvnek tartják. De valóban az-e? Mesterségesnek mondható abból a szempontból, hogy szerzője, saját szavával kezdeményezője, a lengyel Lazaro Ludoviko Zamenhof, az indogermán nyelvek szavaiból, elsősorban a nemzetközileg ismert szavakból hozta létre, úgy, hogy eltávolította az indogermán nyelvek ige-, főnév és melléknévragozásának rendhagyását. Ezért az eszperantót lényegében nem mesterségesnek, hanem inkább egy alapos nyelvújítás során kialakult nyelvnek mondhatjuk. Az így létrejött nyelv könnyen elsajátítható, valóban nemzetközi. Kidolgozója tervének megfelelően, létrejöttétől, 1887-től irodalmi művek átvételére is alkalmas. Éppen ez tette lehetővé kiművelését, saját szókapcsolatainak kialakítását. Ma már nem csupán fordítás-, hanem gazdag saját szép- és szakirodalommal rendelkezik. Zamenhof számtalan nyelvet ismert, azt viszont nem tudjuk, hogyan állt a magyarral. Tény viszont, hogy szótárában, a nemzetköziség jegyében, néhány magyar szó is helyet kapott. Emellett az eszperantóban az összetett szavak képzése igen hasonló a magyarhoz, nemkülönben a jelzős szerkezetek is. Utóbbi azonban nem kötelező, az indogermán minta is használható. A dátum ugyanakkor a magyarral azonos.
Altenburger Adolf és Schatz Róbert a Tragédiát az 1900-as évek elején fordította eszperantóra. E változatok nem láttak nyomdafestéket, kéziratban lappanganak. Bárczi Géza változatából 1913–1914-ben több részlet látott napvilágot.
Kalocsay Kálmán, a mű következő eszperantóra fordítója, sokoldalú személy volt. Foglalkozása szerint orvos, kórházi főorvos, orvosi szakíró, egyetemi tanár. Emellett eszperantó nyelvész, író, költő. Rendszeres eszperantó nyelvtana két kiadást is megért; Baghy Gyulával és Schwarz Teodorral Literatura Mondo (’Irodalmi világ’) címen irodalmi lapot adott ki, amelynek hosszú évekig, a lap megszűnéséig főszerkesztője volt; 22 nyelvből fordított verseket eszperantóra; Aiszóposz tanmeséit, Baudelaire és Heine verseit, Dante Pokolját, Shakespeare Lear király, Szentivánéji álom, Vihar című műveit ültette a nemzetközi nyelvre; saját eszperantó versei után lefordította Petőfi Sándor János vitézét (1923, ennek alapján készült kínai fordítása), majd 1924-ben Az ember tragédiáját. 1965-ben kiadta ennek jelentősen átdolgozott változatát.
Föltehetjük a kérdést, mire jó egyáltalán a Tragédia eszperantó változata, miután megannyi nyelvre lefordították? Erre azt mondhatjuk, hogy az egész világon ismert nyelvként olyan nyelv beszélőihez is eljut, akiknek a nyelvére Madáchnak ezt a művét eddig nem ültették át. Ugyanakkor olyanokhoz is, akiknek a nyelvén ugyan már létezik, de nem jutott el hozzájuk.
A spanyol, portugál, katalán, román fordítás ismeretében Kalocsay Kálmán La tragedio de’l homo című változata egyike a legsikerültebbeknek. A sorok hosszát illetően a fordító igyekszik követni az eredetit: ahol kell, a tizenegy szótagos sorok tíz szótagosokkal váltakoznak, a nyolc szótagosok itt is ugyanazok. Tizenegy szótagnál hosszabb sor csupán elvétve akad. A rímet is követi.
Madách gondolatjeleit a fordító nem vette át minden esetben. Pedig a rövid szünetet jelzõ írásjelnek megvan a maga szerepe: amikor például egy gondolat befejeződik, s a pont után egy másik kezdődik, a gondolatjel elmaradása kifejezetten zavaró lehet. Ennek elsősorban a szöveg előadásakor van jelentősége, de olvasása közben sem haszontalan.
Az eszperantó vers egyik sajátossága a magánhangzóval végződő szavak esetében a szóvégi magánhangzó elhagyása és ennek aposztróffal való helyettesítése. A sorok hosszának kialakítása, a rím szempontjából ez megkönnyíti a fordító vagy éppenséggel az eredeti eszperantó vers költőjének munkáját. Ugyanakkor a vers ritmusát is sajátossá teszi ez a módszer. Kalocsay, ahol szükséges volt, sikeresen élt ezzel a lehetőséggel. Alkalmazásával a sorok szaporodása is kiküszöbölhető. És Kalocsay változata, más fordításokkal ellentétben, alig valamivel hosszabb az eredetinél.
Néhány példa:
Gloron al nia Dio en la alto!
Lin laŭdu tero kaj ĉiela lum’!
’Dicsőséget Istenünknek a magasban,
dicsérje őt föld s az égi fény’.
Dicsőség a magasban Istenünknek.
Dicsérje őt a föld és a nagy ég.
(első szín, 1–2. sor, Angyalok kara)
Ha az eredetiben az a sor a b sorral rímel, nála is ugyanez:
Finita, jes, la Verk’ la mondkreado.
Ripozas la kreint’, turniĝas rado
’Bevégezve, igen, a mű, a világteremtés,
Pihen a teremtő, forog a kerék.’
Be van fejezve a nagy mű, igen
A gép forog, az alkotó pihen.
(első szín, 13–14. sor, Az Úr)
Ha az a a c, a b a d sorral rímel, ugyanez az eszperantó változatban is:
Gloron al nia Dio en la alto!
Lin laŭdu tero kaj ĉiela lum’!
Per sola vort’ Li vekis vivi ĉion;
Dependas fin’ de Lia palpebrum’.
’Dicsőség Istenünknek a magasban!
Dicsérje őt a föld s az égi fény!
Egyetlen szóval keltett életre mindent;
Az ő szempillantásától függ a vég.’
Dicsőség a magasban Istenünknek.
Dicsérje őt a föld és a nagy ég.
Ki egy szavával híva létre mindent,
S pillantásától függ ismét a vég.
(első szín, 1–4. sor, Angyalok kara)
De vegyünk szemügyre még néhány megoldást:
Ho ploru fratajn larmojn de sufero,
mensog’ triumfas kaj pereis Tero.
’Ó sírjátok a szenvedés testvéri könnyeit,
a hazugság győzött s elveszett a föld.’
Ah, sírjatok testvéri könnyeket,
Győz a hazugság – a föld elveszett. –
(második szín, 340–341. sor, Égi kar)
Por kio vivas sklavo? – Porti ŝtonon
por potenculo al la piramid’,
starigi posteulon en la jugo
kaj morti. – Jen: por uno milionoj.
’Miért él a rabszolga? – Követ hordani
a hatalmasnak a piramishoz,
állítni utódot az igába
és meghalni. – Íme milliók egyért.’
Mért él a pór? – a gúlához követ
Hord az erősnek, s állítván utódot
Jármába, meghal. – Milljók egy miatt.
(negyedik szín, 630–632. sor, A rabszolga)
Ne laŭ la voĉo de la kok’ tagiĝas,
sed krias koko, ĉar tagiĝas jam.
’Nem a kakas hangjára virrad (nappalodik),
de a kakas kiált, mert virrad már.’
Nem a kakas szavára kezd viradni,
De a kakas kiált, merthogy virad. –
(hetedik szín, 1631–1632. sor, Lucifer)
Mirinda mikso el malbon’ kaj noblo,
filtrita el mielo kaj veneno,
virino! Tamen, kial ŝi altiras?
Ĉar al ŝi mem la bono apartenas,
dum ŝia kulp’ al la epoko, kiu
ŝin naskis. – He, helpist’!
’Csodás keverék rosszból s nemesből,
szűrve mézből és méregből,
a nő! Mégis, miért vonz?
Mert a jó a tartozéka,
míg bűne a koré, mely
szülte őt. – Héj, segéd!’
Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
A nõ, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt.
Hej, famulus!
(nyolcadik szín, 2073–2076. sor, Ádám)
Ha jen, ha jen, la kanto de l’futuro!
Trovita vorto, granda talismano,
rejunigonta la maljunan teron.
’Ah, íme, ah, íme, a jövő dala!
A megtalált szó, a nagy talizmán,
A vén földet megfiatalító.’
Óh, hallom, hallom a jövő dalát,
Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt,
Mely a vén földet ifjúvá teszi.
(nyolcadik szín, 2138–2140. sor, Ádám)
Jen, el la alto – kiel preĝejĥoro,
Ja ĉiu veo, ĝemo, raŭka voĉo
fandigas dum alflug’ en melodion.
Ĝin tiel aŭdas ankaŭ Dio, tial
li kredas, ke li kreis mondon bonan.
Alie ni ĝin aŭdus tie sube,
se intersonas ankaŭ batoj koraj.
’Íme, a magasból – mint templomi kar,
Hisz minden jaj, sóhaj, rekedt hang
Míg felszáll, dallammá olvad.
Így hallja ezt Isten is, ezért
azt hiszi, hogy jó világot teremtett.
Másképp hallanók mi ezt idelent,
ha a szívdobogás is belehallatszik.’
Szép a magasból, mint a templomének,
Bármily rekedt hang, jajszó és sóhaj
Dallamba olvad össze, míg fölér. –
Így hallja azt az Isten is, azért
Hiszi, hogy jól csinálta e világot.
De odalent másképp hallanók,
Hol közbeszól a szív verése is.
(tizenegyedik szín, 2599–2605. sor, Lucifer)
Kio do la celo?
Ĝi estas ĉeso de batalo glora.
La celo – mort’, la vivo estas lukto.
Ĉi lukto mem estas la cel’ de l’homo.
’Mi hát a cél?
A dicső csata megszűnte,
A cél – halál, az élet küzdelem.
S e küzdelem maga az ember célja.’
A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.
(tizenharmadik szín, 3724–3726. sor, Ádám)
Se l’granda Hunyad ne en inda gento
naskiĝus, se sur lia lulileto
ombro de tendo saraceno tremus,
kio fariĝus la hero’ de l’kruco?
’Ha a nagy Hunyad nem méltó törzsben
született volna, ha bölcsője fölött
szerecsen sátor árnya remegett volna,
mi lett volna a kereszt hőséből?’
Ha nagy Hunyad nem méltó nép körében
Jő a világra, hogyha szerecsen
Sátornak árnya reszket bölcsején:
Mi lesz első hőséből a keresztnek?
(tizennegyedik szín, 3888–3891. sor, Lucifer)
Kár, hogy az olvasó tájékoztatására a fordító nem említette meg, ki volt Hunyadi.
Mi diris, luktu, hom’, kaj firme fidu!
’Mondtam, küzdjél, ember, és szilárdan bízzál!’
Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!
(tizenötödik szín, 4141. sor, Az Úr.)