Árpás Károly

Madách és a közélet – adalékok a képviselő életéhez Madách két beszédének vizsgálata

Előismeretek a beszédértelmezésekhez

Az 1861-es esztendő nagy sikere az országgyűlési szűzbeszéd volt.1 En­nek megvilágításához járulok hozzá két kisebb beszédének vizs­gá­la­tával.

A politikai események megértéséhez a következő konstellációban kell gondolkodnunk: az európai nagyhatalmak a krími háborút lezáró pá­rizsi béke és a felemásan megvalósult olasz egyesítési kísérlet után nyu­galmat akartak, az osztrák uralkodó pedig a birodalmi meg­gyen­gült nagy­hatalmi pozíció visszaszerzéséhez biztos hátország te­rem­té­sét pró­bálta (kapkodva) megvalósítani. Ehhez az örökös tar­to­má­nyok­ban be­letörődött a politikai nyitásba, de a kormányzást nem lehetett fél­ol­da­lasan megerősíteni: előtérbe kerültek a magyar ügyek. Az ural­ko­dó­hoz különben lojális konzervatív arisztokrata csoport a Deák ve­zet­te po­litikai bázissal kívánt egyezkedni, hogy – megszerezve a ma­gyar­or­szá­gi többséget – erre hivatkozva előnyös helyzetbe kerüljön az ural­ko­dónál (közismerten az 1847-es állapotok visszaállításával). Ez­zel szem­ben a meglehetősen aktív emigráció a hazai radikálisokra tá­masz­kod­va akarta fenntartani azt a vélt/tudott társadalmi bázist, amely­nek meg­létére hivatkozva s ezzel operálva nemzetközi (el­ső­sor­ban olasz, il­letve francia) támogatást akart szerezni 1849 foly­ta­tá­sá­hoz. A Deák Fe­renc körül kikristályosodó politikusok nem akartak ki­ma­radni a bi­ro­dalom reformjaiból, a katonai megoldást nem vállalva 1848 áprilisi tör­vényeit akarták életre galvanizálni. A Teleki László–Ti­sza Kálmán je­lezte csoport 1849-cel revolverezve vagy több le­he­tő­sé­get követelt a bel­politikai átalakuláshoz és vezetéshez, vagy a bi­ro­da­lom fel­bom­lasz­tá­sára játszott. (Érdemes fölidézni az 1840-es évek po­litikai tör­té­né­se­it,2 mert ennek lezáródása az 1861-es országgyűlés.)

 Madách politikai tevékenységét csak az országgyűlésre szűkítve vizs­gálom: öt művet3 sorolunk ide. A Politikai hitvallomás a választói prog­ram volt, A választás után improvizált laudáció, A felirat vagy ha­tá­rozat kérdésében Madách szűzbeszéde, A nemzetiségek ügyében cí­mű tervezett hozzászólása az országgyűlés feloszlatása miatt fiókban ma­radt, A választókhoz az 1861. országgyűlés után című összegző je­len­tésének nyilvánosságáról nem tud a Madách-filológia.

A magyarországi választások (amelyről 1861 januárjában dön­töt­tek Bécs­ben) március 2-án kezdődtek. A Politikai hitvallomás vá­lasz­tói prog­ram4 azért is jelentős, mert a párt vezetőjévé emelkedő Teleki Lász­ló5 csak 26-án tartotta meg abonyi programbeszédét – őt is, akár­csak Madáchot, korábban egyhangúlag választották követté a kép­vi­se­lő­házba, holott I. Ferenc József mint főrendet a felsőházba hívta meg sze­mélyes levelében. Madách hamarébb jelentette meg programját, ha­ma­rébb választották meg – március 20-án –, s a választóknak tartott be­széde független a későbbi politikai helyezkedésektől.

A választás után

A rövid beszédet6 két okból érdemes értelmeznünk: egyrészt rög­tön­zé­sé­vel a pillanatnyi hangulathoz igazodik, másrészt fölsejlik benne a nagy be­szédnek néhány eleme. Terjedelmi okokból csupán a szer­ke­ze­tét vizs­gá­lom a tizenöt mondatból, nyolc bekezdésből álló szö­veg­nek.

Ami feltűnik: a szövegből hiányzik a megszólítás – Madách fel­te­he­tően a szóbeli előadáskor kiegészítette.

A bevezetés az első bekezdésnek felel meg, hiszen nemcsak kö­szö­ne­tet mond (I/1.), hanem a jóakarat megnyeréseként kijelenti, hogy a fe­lelősséggel való bánás jogát későbbi tetteivel kell kiérdemelnie (I/2.)

Kitérésnek veendő a második bekezdés: a közelmúlt nem tette le­he­tővé a bizonyítást (II/1.), de két ok bátorítja: a választók bizalma (II/3.) és a program: a mostani országgyűlésen csak kitartásra van szük­ség [alku kötni nem szabad!] (II/4.)

Eztán következik a III/1. mondatban a tétel, megszólítással: a ve­szély a törvényesség útján kétségbe vonni a haza létét és 1848-at! Ehhez két tekintélyérvet használ fel. Egy vallásos színezetűt: Istenre hi­vat­kozik, aki megtorolná az együttműködést (IV/1.). Majd egy er­kölcs­filozófiait: a hallgatósághoz fordul – nem tudna szembenézni ve­lük (V/1.). Az esetleges ellenzőket kívánja meggyőzni a VI/1-kel: sze­ret­né remélni, hogy az országgyűlés egyezkedhetne, de a jelen hely­zet­ben csak a kitartás az egyetlen út.

Ezután következik a befejezés. A szónok megerősíti még egyszer a té­telt: az országgyűlés hivatása a kitartás 1848 sarkalatos jogai és esz­méi mellett (VII/1.), feladatot ad a hallgatóságnak/választóinak: itthon tart­son ki – ez támasz (VII/2.). Ismét kaptáció és hízelgés következik: a nehéz idők kijelentésével homályos hivatkozás történik Jézusra, aki meg­feszíttetett, hogy tanai elterjedjenek (VII/3.) Végül köszönetet mond a tótajkú választóknak: a magyar képviselő a magyarok sza­bad­sá­gával másokét is védi, ahogyan a protestáns vallásszabadságot is ka­to­likusok védték (VIII/1.). Az utolsó mondat a fáradt képviselő zár­la­ta: hivatásunk együtt örülni és szenvedni (VIII/2.)

Az 1861. évi országgyűlés vázlatos története

A történelemre nemcsak a háborúk esetében igaz: a győztesek írják. Egy-egy múltbeli esemény súlyát az határozza meg, hogy mennyiben és milyen mértékben illeszthető be a történeti fejlődés folyamatába. Az 1861-es országgyűlés történetét nem szükséges részletesen is­mer­ni, hi­szen nincs meghatározó befolyása sem a Schmerling-pro­vi­zó­ri­um, sem az 1865–67-es országgyűlés eseményeire. Ám a konkrét, a na­pi adatok hi­ányában nem lehet értékelni egy kortárs alkalmi beszéd je­lentését.

Ahhoz, hogy Madách politikai tevékenységét megítélhessük, föl kell idéznünk vázlatosan a történelmi eseményeket.7 Remélem, a kro­no­lógiai kivonat magáért beszél.

1861. 03. 02.     Az országgyűlési választások kezdete

1861. 03. 26.     Teleki László abonyi programbeszéde – a későbbi Ha­tározati Párt alapvetése

1861. 04. 01.     Előértekezlet: csak Pesten hajlandók ülésezni a kép­vi­selők (04. 04. a pesti megyeházán Telekiék meg­e­rő­sítik: nem mennek Budára)

1861. 04.           Karlócán a szerbek kongresszusa: önálló bel­i­gaz­ga­tá­sú szerb vajdaság követelése

1861. 04. 06.     Ünnepélyes megnyitó Budán (Deák ott van 80 kép­vi­selővel), majd utána a Nemzeti Múzeum épü­le­té­ben folyik az országgyűlés

1861. 04. vége Kossuth üzenete a nemzetközi helyzet kedvezőtlen fej­lődéséről, illetve felelősség: az otthoni vezetés aka­dályozza meg az alkut, ne robbantson ki fel­ke­lést, de használja ki a Habsburg hatalom válságát – vál­ság Teleki és vezérkara között

1861. 05.           Balázsfalván román kongresszus a magyar ab­szo­lu­tiz­mus ellen (!), lojális az uralkodóhoz; Erdély kü­lön­leges jogú önállósága

1861. 05. 08.     Teleki László öngyilkossága

1861. 05. 13.     Deák első felirati javaslata

1861. 05. 16.     Tisza Kálmán benyújtja a határozati ellenjavaslatot

1861. 05. 23.     Grabarics Ernő felolvassa Teleki László utolsó be­széd­töredékét

1861. 06.          Turócszentmártoni szlovák kongresszus: a szlovák is nem­zetiség és önálló beligazgatású fel­ső­ma­gyar­or­szá­gi szlovák kerület kérése (először (!) a magyar tör­ténelemben)

1861. 06. 05.    Névszerinti szavazás: felirat igen 155, nem 152. Az el­ső szavazáson Podmaniczky Frigyes a párt egyik ve­zetője, a képviselőház alelnöke és öt társa ön­le­sza­vazási manővert készített elő „a határozati ja­vas­lat­nak többségre jutása oly felelősséggel terhelné meg pártunkat, mely alól kibontakoznia, s amellyel szem­beszállnia aligha volt lehetséges… a sza­va­zás­nak olyan irányt fogunk adni, hogy a felirati in­dít­vány fogadtassék el 2–3 szavazati többséggel.”8

1861. 06. 12.      A felirati megszólítások (Várady Gyula javaslata az alatt­valói jelleg eltüntetése) módosítása

1861. 06. 24.      A felirat Bécsbe megy

1861. 06. 30. /

          07. 01.      Leirat: változtassanak a formán

1861. 07. 05.      A felirat Várady-javaslatát kivéve változatlan for­má­ban újra felmegy (07. 08.: az uralkodónak átadva)

1861. 07.           A nemzetiségi vita: egy magyar politikai nemzet szem­ben a közös hazát lakó több nemzettel. Ugyan­ak­kor a nemzetiségi bizottság (vezetője Eötvös Jó­zsef, Deák Ferenc és Andrássy Gyula) nyilatkozata „min­den népek … egyenjogú nemzetiségeknek te­kin­tendők, amelyek külön nemzetiségi igényeiket az or­szág politikai egységének korlátain belül az egyé­ni és egyesülési szabadság alapján, minden további meg­szorítás nélkül szabadon érvényesíthetik.”9

1861. 07. 21.      Újabb leirat: az 1848-as közjogi vívmányok el­u­ta­sí­tá­sa, az eddigi konzervatív arisztokrata ve­ze­tő­cso­port fölmentése

1861. 08. 08.      Tisza Kálmán határozati javaslatát Deák Ferenc má­so­dik feliratával szemben visszavonják, hogy a má­so­dik felirat egyhangú döntésként hasson

1861. 08. 14.      A főrendek is elfogadják a második feliratot (1848 és 1723 alapján elutasítják az 1860-as októberi dip­lo­mát, az 1861-es februári pátenst és ezzel együtt a bi­rodalmi tanácsot)

1861. 08. 14.      A felirat az uralkodó kezébe

1861. 08. 21.      Deák javaslatára jegyzőkönyvi óvás készül az eset­le­ges feloszlatás ellen

1861. 08. 22.      gróf Haller Ferenc királyi biztos feloszlatja az or­szág­gyűlést

Szeretnék visszautalni a bevezetés konstellációira, ennek fényében vi­lágossá válik, hogy nem lehet folytatni az 1850-es évektől indított po­litikát: sem az osztrákot, sem a magyart. 1861–1865 között (ekkor hív­ja össze a király ugyanilyen jogosultsággal az országgyűlést) alap­ve­tő át­ren­deződések játszódnak le, amelyek részben a kiegyezés, rész­ben a pusz­tulás felé mutatnak – ám ezzel Madáchnak már nincs ta­lál­ko­zása.

Madách tevékenysége az 1861-es országgyűlésen

Az előbbihez hasonlóan vázlatos a bemutatás – inkább csak azért, hogy a második választott beszéd hátterét érzékeljük. A korábbi szak­i­ro­dalom mellé a Madách életével részletesen foglalkozó friss mun­kák­ra10 támaszkodtam.

1861. 04. 06. szombat       jelen van a megnyitó ülésen (Radó 247.); nincs ott Budán (Andor 154.)

1861. 04. 09. kedd             ott van a második ülésen (Radó 247.)

1861. 04. ??                        szabadkőműves páholyba lép (Radó 248.)

1861. 05. 08. szerda           ott van a később elnapolt ülésen – Teleki ha­lá­la (Radó 249.)

1861. 05. 28. kedd             a szűzbeszéd elmondása (Radó 248.)

1861. 06. 05. szerda           M. a Határozati Párt mellett szavaz név sze­rint, nyilvánosan (Radó 251.)

1861. 06. 07. péntek          M. támogatja Bónis Sámuel indítványát, hogy a felirat szövegében módosítsák a „bi­ro­dalom né­peinek boldogságát” a „népek bol­dog­sá­gá­ra” (Radó 251–252.)

1861. 06. 17. hétfő             M.-t beválasztják és tagja lesz a Lónyay Meny­hért vezette kilences bizottságnak, amely az or­szággyűlés teendőiről szer­kesz­ten­dő ja­vas­la­tot dolgozza ki (Radó 252.)

1861. 06. 21. péntek          M. az 1848 előtt magyar magánjogi tör­vé­nyek ide­iglenes visszaállításáról név szerinti sza­va­zás­kor igennel szavaz (Radó 253.)

1861. 06. 26. szerda           M.-t beválasztják és tagja lesz a huszonhét ta­gú nemzetiségi kérdéssel foglalkozó bi­zott­ság­nak (Radó 253.)

A fentiekhez csupán a következőt kívánom hozzáfűzni: sem Andor Csa­ba, sem Radó György, sem korábban az életmű és az életút min­den is­merője, de maga a ránk maradt szépirodalmi és nem szép­i­ro­dal­mi do­kumentáció nem utal arra, hogy Madách tudott volna azokról a „titkos” történésekről, melyet a ma embere különösebb erőfeszítések nél­kül összeszerkeszthetett. Lássuk be, hogy erőfeszítései tragikai jel­lem­zői közzé odakeveredik egy kis groteszkség is. Mert ha minderről tu­dott volna, akkor nemcsak a következő beszédének igazságértéke kér­dő­jeleződik meg, hanem élete utolsó négy esztendejének minden tet­te!

A választókhoz az 1861. országgyűlés után

A rövid szöveggel11 arra készülhetett a szerző, amit még ifjúkorából tu­dott: a közösség képviselőjének el kell számolnia tevékenységével. A reformkorban számos példa volt arra, hogy ez a követi „számadás” or­szágos jelentőségűvé válhatott – most azonban nincs ilyenről szó. Ma­dách felkészült az előadására (vagy a közzétételére), a ren­del­ke­zé­sé­re álló rövid idő kihasználásával, aztán az egész eltűnt az ese­mé­nyek hul­lámaiban: akár a politika felől nézzük, akár a személyes lé­té­ben be­kö­vetkezett változásokat. Terjedelmi okokból csupán a szer­ke­ze­tét vizs­gálom a tizenhat mondatból, hét bekezdésből álló szövegnek.

A bevezetés most a kötelező megszólítással indul (ebből nem derül ki, hogy a balassagyarmati megyegyűlésen vagy másutt tervezte el­mon­dani). A jóakarat megnyerése és az előreutalás található az I/2. mon­datban: örvend, hogy hallgatói/választói egyetértenek az or­szág­gyű­lés és a képviselő tevékenységével.

A tétel (II/1.) rövid: a sikertelenség más felelőssége (elhallgatással ta­lálkozunk: az uralkodó) – ám ezt ellensúlyozza, hogy sértetlen az ál­lás­pont: 1848-hoz ragaszkodni (II/2.)

Két érvsorozattal vigasztalja a megszólítottakat. Az egyikben a fe­le­lősre mutat: az abszolút hatalom a népre apellál (III/1.), mi is (III/2.), az abszolút hatalom ezzel elismerte a népfelség elvét (III/3.), ez le­gyen a bíró (III/4.). A másikban a jelenlévők lehetőségeit vázolja: önök az or­szággyűlésnek adtak igazat (IV/1.), a képviselő és vá­lasz­tó­ja össze­forrt (V/1.), tehát nem fél a jövőtől (V/2.), ugyanis az erőszak nem le­het tartós (VI/1.).

A befejezésben ókori példával utal az államférfiak felelősségére (rejt­ve a határozatiak egyezkedési hajlamára – benne voltak a második feliratban) (VII/1.), de megerősíti a Politikai hitvallás óta hangoztatott ál­láspontját: nem alkuszunk (VII/2.). A hatalmat minősíti, amiért az erő­szakot választja (VII/3.). A befejező mondat ismételt köszönet és az egység hangoztatása.

Madách és a politika

Az új időszaknak, az ún. Schmerling-provizóriumnak Madách szem­pont­jából nem lett vége. Ha nem is elégelte volna meg a democratico-ab­solut kormányforma, illetve az absolutistico-democratia in­téz­ke­dé­se­it, nem sok alkalma nyílhatott a cselekvésre. Részben szépirodalmi si­kerei, s az ebből következő helykeresése, részben a következő évek ka­tasztrofális gazdasági-természeti változásai más területekre vonták az életerejében egyre csökkenő művészt. S akkor még nem is em­lí­tet­tük magánéleti konfliktusait.

Madáchnak megadatott egy rövid időre, hogy 1848–1849 után (és he­lyett) másodszor országos jelentőségű politikussá emelkedjen – en­nél többet ki kívánhat. Bár iránya vesztett, de valamelyest vi­gasz­tal­hat­ta, hogy a „győztes” Deák Ferenc ugyanolyan csapdahelyzetbe ke­rült, s bár Pest több lehetőséget kínált, de ő, Madách nagyobbat for­dí­tott, for­díthatott az életén. S ha az ókori bölcsekkel szólhatott volna: ki kí­ván­hat ennél többet.

Jegyzetek

1.    Erről bővebben Egy Madách-beszéd elemzése. Madách szűz­be­szé­dé­nek hatásvizsgálata. Madách Könyvtár – Új folyam 36. Ma­dách Iro­dalmi Társaság, Szeged–Budapest, 2004. és Bárdos Dá­vid: Ma­dách Imre 1861-es országgyűlési felszólalása. In. www.madach.hu. (2004. 06.) vissza a szöveghez

2.    Ehhez szakirodalomként ajánlom A polgári Magyarország szü­le­té­se. Sulinet CD-ROM in MOZAWEB I.0 Mozaik Kiadó Szeged, 1999. [Hungarodidact 1999 bronzdíja, 1999. 10. 26.] 2000. és A pol­gári Magyarország születése. In. www.mozaweb.hu [mó­do­sí­tott változat 2000. 05. 14.] című multimédiális munkámat.vissza a szöveghez

3.    Halász Gábor még ide osztotta A helyzethez című szöveget is, de er­ről a szakirodalom bizonyította, hogy korábbi. A szövegeket egyéb­ként a Madách Imre Összes Művei II. Sajtó alá rendezte, be­ve­zette és a jegyzeteket írta Halász Gábor. Bp., 1942. tar­tal­maz­za.vissza a szöveghez

4.    Részletes elemzését lásd Szabad György: Madách „Politikai hit­val­lása”. In. Madách-tanulmányok. Szerkesztette Horváth Ká­roly. Bp., 1978. 267–277.vissza a szöveghez

5.    Teleki utolsó hónapjairól Szabad György írt kismonográfiát: Mi­ért halt meg Teleki László? Bp., 1985.vissza a szöveghez

6.    A szöveg megtalálható többek között a Madách Imre Összes Mű­vei II. Sajtó alá rendezte, bevezette és a jegyzeteket írta Halász Gá­bor. Bp., 1942. 684–686. oldalain. Halász jegyzeteiben „1861. már­cius 23. a választás után” jelöli meg a keletkezés idejét (i. m. 1194.). Valójában 1861. március 20-án, szerdán mondta el Ma­dách ezt a kis beszédet, „még »azon melegében«, szabad ég alatt.” In. Radó György: Madách Imre. Életrajzi krónika. Salgótarján, 1987. (246.) Egyhangúlag választották meg a későbbi ún. Ha­tá­ro­za­ti Párt programjával – a szónoklat improvizációnak tűnik. Kéz­i­ra­ta az OSZK-ban.vissza a szöveghez

7.       Vállalva a kontamináció ódiumát, vázlatomat az alábbi művekből me­rítettem: Szabad György: Az önkényuralom kora (1849–1867). In. Magyarország története 1848–1890. I. Főszerkesztő Ko­vácS End­re. Bp., 1979. 679–693.; Magyar történelmi kronológia. Az ős­történettől 1970-ig. Bp., 1981. 344–347. és Somogyi Éva: Ab­szo­lutizmus és kiegyezés 1849–1867. Bp., 1981. 137–158.vissza a szöveghez

8.    Szabad György: Az önkényuralom kora. 685.; először közzétéve Pod­maniczky Frigyes báró: Naplótöredékek 1824–1887. III. Bp., 1887–1888. 115.)vissza a szöveghez

9.    Szabad György: előző m. 691.vissza a szöveghez

10.  Andor Csaba: A siker éve: 1861. Madách élete. Bp., 2000. és Ra­­dó György: Madách Imre. Életrajzi krónika. Salgótarján, 1987.vissza a szöveghez

11.  A szöveget olvashatjuk a Madách Imre Összes Művei II. Sajtó alá ren­dezte, bevezette és a jegyzeteket írta Halász Gábor, Bp., 1942. Kötetben, a 703–704. oldalon. A beszédet 1861. augusztus 22-e péntek után írta Madách, feltehetően néhány nappal. Leg­rö­vi­debb terminus 1861. augusztus 30.-a, szombat, mert ekkor még Ba­lassagyarmaton van, a legkésőbbi szeptember 17., szerda, ti. ek­kor kapta meg Arany János 12-i, a Tragédiát méltató levelét. Utá­na feltehetően már azzal foglalkozott. – „hogy elmondta-e…, er­re vonatkozóan nincsen adatunk.” Radó György: i. m. 255. Kéz­irata az OSZK-ban.vissza a szöveghez

                NB! Nem használtam Szigethy Gábor szövegközlését (Szigethy Gá­bor: Madách Imre Országgyűlési beszédek. Gondolkodó ma­gya­rok. Magvető Kiadó, Bp., 1987.), ugyanis a korábbi mun­kám­ban jelzett vélekedésem nem változott: sok adatot sorakoztatott fel a beszédek politikatörténeti hátterének megismeréséhez és meg­ér­té­séhez, ám a beszéd elemzése, értékelése nála is elmaradt.

vissza