Andor Csaba

Győrffy Miklós

Társaságunk alapító tagja, Győrffy Miklós, egyike volt azon ke­ve­sek­nek, akiknek még 1992-ben elküldtem egy körlevelet, az I. Madách Szim­pózium előkészítése során. Válasza gyors és rövid volt: „ha meg­é­rem, ott leszek!” Valóban el is jött, s akik ott voltak, talán még em­lé­kez­nek rá, hogy az I. Madách Szimpóziumon valószínűtlenül kései idő­pontban, nulla óra negyven perckor kezdte meg az előadását. Az­óta is évről évre köztünk volt, és amíg ereje engedte, előadásokat is tar­tott.

1925. márc. 14-én született Aradon. Miután Kolozsvárt Ma­gyar­or­szág­hoz csatolták, iskolai tanulmányait ott folytatta s fejezte be: a pi­a­ris­táknál érettségizett. Haláláig tagja volt a Magyar Piarista Diák­szö­vet­ségnek.

Édesapja telekkönyvvezető volt; a háború után a család, a te­lek­köny­veket is menekítve került – távolabbi úticél helyett – Ma­gyar­or­szág­ra. Győrffy Miklós a Műegyetemen kezdte meg egyetemi ta­nul­má­nyait, de rövid idő után a Pázmány Péter Tudományegyetem ma­gyar–történelem szakán folytatta, majd tanulmányainak befejezését kö­vetően ott is dolgozott.

1956 után egy kereskedelmi szakközépiskola magyartanáraként ta­lál­ta meg azt a szabadságot, amely mellett tudományos tevékenységét is folytathatta.

Több fontos Madách-tárgyú dolgozata jelent meg. Emlékezetes, hogy ő közölte elsőként hiánytalanul Madách Imrének Lónyay Meny­hért­hez írt leveleit, mindmáig ő az egyetlen kutató, aki Madách el­be­szé­léseit részletesen elemezte, de fontos adalék volt a Madách–Kos­suth-vita „felfedezése” is, mint ahogyan Madách Pálnak meny­asszo­nyá­hoz írt leveleit is ő tette közzé elsőként. Ezek a tanulmányai mind­má­ig csak folyóiratokban olvashatók, pedig érdemes volna külön kö­tet­ben is megjelentetni írásait. Annál is inkább, mert az említettek ta­nul­mányok közül sajnálatos módon csak a Lónyay-levelezés vált szé­les körben ismertté, a többit szakmai körökben is ritkábban idézik.
Tag­ja volt a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak is, ahol gyakran kér­ték fel előadás megtartására.

Évtizedek óta tevékenyen részt vett a Jókai kritikai kiadás szer­kesz­tésében és sajtó alá rendezésében; az elmúlt években is több le­ve­le­zés-kötettel készült el; még utolsó telefonbeszélgetésünk során is je­lez­te, hogy ezt a munkát folytatja, s bizonyos számítástechnikai se­gít­ség­re is számít. Sajnos már nem nyílt alkalmam a segítségnyújtásra. Egy-két héttel a beszélgetés után, 2003. november 26-án végleg el­tá­vo­zott közülünk.

Utoljára 2001. október 5-én hallhattuk őt, a IX. Madách Szim­pó­zi­u­mon; a következő évben betegsége már nem engedte, hogy kö­zöt­tünk legyen. Győrffy Miklós ugyanolyan otthonos volt a zene vi­lá­gá­ban, mint az irodalom területén. Valaha ugyanis karmesternek készült. En­nek köszönhetően néhány évvel ezelőtt egyedülálló előadás meg­tar­tására vállalkozhatott: Madách zenei öltözetben címmel a Madách-mű­vek ihlette zeneszámokat vette számba. Emlékszem, halála előtt né­hány hónappal a Cantus Vitaeről faggattam őt. Most, amikor hat nap­pal ezelőtt a Zeneakadémián – hatvanhárom év múltán – ismét elő­ad­ták Dohnányi művét, a Bartók Rádiót hallgatva Győrffy Miklósra em­lékeztem.

vissza