Mohás
Lívia
Fráter
Erzsébet pszichológiai arcképe
Fráter
Erzsébet levelei, melyeket ő írt és amelyeket miatta
írtak, beszélő dokumentumok. Élettörténete, melynek döntő fordulói ismertek,
áttetszővé tesznek egy különös, szenvedésteli sorsot,
egy nő életvezetését, viselkedési mintázatát, párkapcsolatának buktatóit, anyai
szerepvállalását. Ha a megélt negyvenöt esztendejére
mint egészre rápillantunk és egyetlen szót keresünk jellemzésül, akkor a metamorfózisok kifejezés illik ide.
Markáns váltások és átalakulások
történetek ebben a jellemben és sorsban. Menyasszony korában, a
csábítás-csábulás idején, dinamikus, lelkes, sodró és merész fiatal lány.
„Más”, mint korának vidéki kisasszonyai. És tudjuk, Madách Imre szerette maga
körül a nem mindennapi személyiségeket. A második szakasz az asszonyi létezés,
a szülések és a megpróbáltatások kora. Ennek későbbi szakaszában Fráter
Erzsébet már kétségbeesetten vergődik.
Férje börtönben, és ő az anyagi
gondok rettenetével képtelen megbirkózni. Az elbájoló, varázsos kisasszonyból
elszürkült panasz-masina válik, és anyóssal kötekedő kisstílű asszonyság. Ezt
követi az elhamarkodott válás és önállósulás, „házat visz” egy ideig
Nagyváradon. Végül a lepusztulás ideje, a nyughatatlan, kevés beszédű nő úgy
viselkedik, mint akit űznek, és labilis kedélyű lesz – egészen az eszelősségig.
A metamorfózisok nem észlelhetők ilyen drámaian akkor; amikor kliens és
pszichológusa akár órák százait is átbeszélgeti egymással, mert a legegyszerűbb
emberi pszichikum is túlságosan gazdag ahhoz, hogy a jelen időszeletéből
átlássuk – együtt a múltjával és a várható jövőjével. Fráter Erzsébetről így
visszafelé gondolkozva sok minden megtudható. Többek között az, hogy a
menyasszonyi leveleiben miképp jelennek meg olyan mozzanatok, amik már hordozzák
a későbbi buktatók lehetőségeit.
Pátoszt tud adni a szürke létezésnek
Vannak
nők (és férfiak), akikre a tankönyv kegyetlen egyszerűséggel azt mondja:
pszichopaták. A társadalom általában negatívan ítéli meg őket. Csakhogy sokan
azt mondják, ők az élet sói, érdekesek, izgalmasak, varázsosak, szórakoztatóak
és szeretetreméltók. Olykor tehetségesek valamiben. Fényt és pátoszt képesek
adni a mindennapok szürkeségében. Néha ilyenek. Máskor viszont jobb elkerülni
őket. A szaknyelv úgy mondja: a pszichopata
szociális adaptációs zavarban szenved, képtelen kialakítani olyan
viselkedési stratégiát, amely a maga számára hosszabb távra kedvező lehetne. A
személyes és szociális térben hozott döntései nem megfelelőek, e téren
elkövetett hibáiból és más tapasztalataiból sem tud tanulni. Ezért gyakran hoz
rugalmatlan, oda nem illő döntéseket, sorozatosan „rosszul lép”
ember-kapcsolatainak mezőjében. Ettől kapcsolatainak minősége kopik, és idővel
ezek annyira fellazulhatnak, hogy már nem remélhet támaszt és védelmet. Fráter
Erzsébet élete utolsó harmadára tragikusan ráillik emberkapcsolatainak
szétfoszlása.
A pszichopátia eredőjeként
egyesek a veleszületett jelleget hangsúlyozzák, mások az élet során az
idegrendszert ért sérülésre gyanakodnak. Fráter Erzsébet pszichopátiájának van
jó néhány olyan jellegzetessége, amely eszünkbe juttatja a Damasio
házaspár neuroanatómiai munkáját: Phineas
P. Gage híres esetét. Gage
robbanásos baleset kapcsán 1848-ban New Englandban –
vasútépítés során – furcsán sérült meg. Áthatolt a koponyáján egy
Ha tipizálni akarjuk, akkor
talán az ún. aszténiás és az élmény-sóvár pszichopaták
közé lehetne Fráter Erzsébet személyiségét besorolni. Az első típus képviselője
a felelősséggel és az önállósággal járó megterheléseket nem bírja elviselni.
Ilyen helyzetekben úgy érzi, őt túlságosan igénybe veszik, szorong, szenved és tudattalan vagy tudatos manőverezésekkel megpróbál kibújni a
felelősség és az önállóság nyomása alól. Okokat konstruál, kifogásokat keres,
például betegségekbe menekül, megsérül. Máskor
vádaskodik, és a saját sorsa miatt másokra hárítja a felelősséget. Ezzel tovább
rombolja interperszonális kapcsolatait. Miközben folyton segítséget kér, ahhoz
túlságosan önfejű és merev, hogy mások vezetését, irányítását elfogadja és azok tapasztalatait hasznosítsa. Fráter
Erzsébetnek effajta magatartás-mintázata anyósával, Majthényi
Annával való kapcsolatában domborodik ki legerősebben. Elvárná egész életében a
tapasztalt nagyasszony támogató segítségét, miközben néha egészen kisstílű
módon bosszantja. Például az erősen katolikus Majthényi
Anna megüli Szűz Mária ünnepeit, de a református
Fráter Erzsébet tüntetően épp ekkorra szervezi a nagymosásokat és az ezzel járó
felfordulásokat. Vagy: bár reverzálist adott, ezzel beleegyezett, hogy
gyermekeit katolikus hitben neveljék, mégis tüntető daccal a református
templomba viszi őket ünnepnapokon. A két nő, mikor egy fedél alatt él Sztregován, naponta összetűznek, Erzsébet dacoskodik,
fölényeskedik, Majthényi Anna pedig lenézi a nála
műveletlenebb ifjú nőt.
A sztregovai
várkastély, Majthényi Anna otthona zord hangulatú. A
főúri modorú nagyasszony 9 gyermeket szült, ötöt felnevelt, aztán öt unokát.Vaskézzel kormányozza a
nagybirtokot egyedül, özvegyen. Magyarul itt ritkán beszélnek, a bécsi Burg etikett szellemét utánozzák, a nagyasszony senkit sem
tart magához méltónak, unokái is csak bejelentésre jöhetnek hozzá. L. Kiss
Ibolya szellemesen állapítja meg, hogy amikor ide Fráter Erzsébet belép, olyan,
mintha a mediterránumból érkezne a fjordok világába,
a telivér, csókos és fellengzős, kicsit műveletlen középnemesi lány strindbergi anyós mellé kerül. Ráadásul úgy, mint anyósa
legkedveltebb fiának felesége. (A nagyasszony egyébként 95 esztendőt élt meg,
kétszer annyit, mint fia, Madách Imre.)
Bizonyára, ha a fiatalasszony
nem az az aszténiás-pszichopata, aki, ha nem szenved
szociális adaptációs zavarban, akkor is nehéz a helyzete. Gyors és komoly
szociális tanulásra lenne ilyenkor szükség, hajlékonyságra és némi alázatra, de
tudjuk, e típusú pszichopata saját tapasztalataiból
épp az emberkapcsolatok terén nem képes tanulni. Jelen viselkedésének
következményeit képtelen felmérni. Viselkedési válaszai sorsrombolóak, nem tud e típusú személy olyan magatartási stratégiát szervezni,
amely saját magának kedvező lehetne.
A másik típus, ahová Fráter
Erzsébet besorolható, az élménysóvár
pszichopaták csoportja. Szeretik és szinte előhívják a
kényes-izgalmas szituációkat, szerepelni vágynak, csodálatra és irigylésre
méltónak akarnak mutatkozni. Publikumnak tekintik a társaságot és az orvosokat
is. A rossz pillanatokban kiélt szereplési vágy megbotránkoztatja a
környezetet, elvékonyítja a kapcsolatokat. Ilyen eset volt az, amikor Fráter
Erzsébet felöltözik paraszt menyecskének, elmegy mulatozni a parasztok
aratóbáljába. A tekintetes asszonytól ezt a frivolságot rossznéven veszik. A sztregovai kúriában ugyancsak kínos, feszült atmoszférát
teremt azzal, hogy egyre költséges és zajos vendégségeket szervez. Madách már
kijött a börtönből, de lehangolt, a bukott szabadságharc miatt visszavonul, nem
kapcsolódik a társasághoz. Párkapcsolati buktató az így szervezett vendégség. Majthényi Anna is ritkán vesz részt a házi mulatságokon, ha
igen, akkor Napóleonról, Voltaire-ről társalkodik, ilyen témákhoz Fráter
Erzsébet nem tud kapcsolódni.
36
Kénytelen
a háttérben maradni, az élmény-sóvárság kielégítetlen marad, és a dacosságot
erősíti. A nevezetes losonci bál, 1854 télutón, ahová Madách nem akar menni,
nem is megy, de az akkor 27 éves Fráter Erzsébet szembefordul illemmel és
etikettre kényes anyóssal. Neki érdekes élmény kell. Elmegy egyedül, azaz Meskó Miklós karján. De a bálban nem állnak szóba az
illetlen perszónával, aki férje nélkül merészel mulatni. Ezzel kizárja magát a
nógrádi dzsentri társaságból, és Majthényi Anna ezt
már nem viseli el, ragaszkodik ahhoz, hogy menye távozzon Sztregováról.
Was
will das Weib?
A
női entitás talányos, talányosabb, mint a férfi entitás. Ezt a köznapi életből
is tudjuk. Van Freud Zsigmondnak egy érdekes mondása, Marie
Bonaparténak írja: „A nagy kérdés, amelyre még sosem
válaszoltak, és amelyre – hiába tanulmányozom harminc éve a női lelket – magam
sem találtam még választ: »Mit akar a nő?«” Was will das Weib?
A talány azért lehetett régen a mainál is nagyobb, mert az ún. nőies, illetve férfias pszichikus vonásokat szigorúan
kötötték a biologikumhoz. E téren a modern
pszichológia nagyot lépett előre. Levált a mereven biológiai szemléletmódról. A
nyugati világ nőmozgalmai és a harmadik évezred követelményei egyaránt
inspirálják a feminin és maszkulin lelki sajátságok
alaposabb elemzését. E munkák hozama annak a szemléletmódnak az erősödése, mely sem a feminin, sem a maszkulin princípiumokat
nem köti szorosan a biológiai nemhez. Ezeket olyan intrapszichés
jelenségekként értelmezi, amelyek lényegében mindkét nemben megjelenhetnek,
mint sajátos mintázatú energiák és irányultságok. Az adott kulturális
sztereotípiák determinálják azt, hogy mit engednek és
mit büntetnek, ha a jellegzetesen maszkulin
princípiumok, azaz energia mintázatok megjelennek egy nőben vagy fordítva, a
jellegzetesen feminin princípiumok megjelennek egy férfiben.
A maszkulinitás jellemzői az áthatolás, a
célra tartottság, a direktség, az objektív analízisre törekvés. A
gondolkodásmód inkább racionális és lineáris. A külső világ felé irányul
energiáival, ilyen teljesítmény központú a Western Spirit,
a nyugati lélek. És tovább: a maszkulin elv az
emberben kodifikálja a törvényt, rendszerbe foglalja a tudást, értéke a
személytelenség, ő a tárgyilagos bíró és a logosz, maszkulin részünk válaszol a kihívásokra, aktív és
kompetitív, mindegyre nekibuzdul és keresi a sárkányt vagy a szélmalmot,
amellyel harcot kezdhetne és legyőzhetné.
Fő
törekvése a hatalom és/vagy a teljesítmény.
Ha valakire azt mondjuk, hogy
„fallikus nő”, ezzel nem azt mondjuk, hogy pénisze van, hermafrodita, hanem
azt, hogy szellemében és jellemében a maszkulin
princípiumok gazdagon jelen vannak, noha biológiai-anatómiai értelemben nő.
A jellegzetes feminin princípiumok éppúgy nem szorosan a biológiai
nemhez kötöttek, mint ahogyan a maszkulin
princípiumok sem. A feminin elv számára nem a hatalom és/vagy
a teljesítmény a legfontosabb, hanem a
kapcsolat a többi emberrel, a gyerekkel, a szülővel, a szeretővel, a
férjjel, a barátokkal, a munkatársakkal stb. A feminin elv, illetve
energiamintázat középponti formációja a reprodukció, az élet láncolatának
továbbvitele, kicsit metaforikusan mondva: olyan
barlang létrehozása, előkészítése, ahol az új lény megtestesülhet, világra
jöhet és biztonságban lehet. A barlang mint
szimbólum az otthon biztonságát is jelenti és az anyaméhet is. Az energiák
trendje divergáló, nemcsak az otthonra terjed ki, hanem a megtermékenyülés
előzményeire, a csábításra, a tetszeni akarásra stb. Nem azonos a fajfenntartás
ösztönével. Az ösztön merev lefutású cselekvéssorban elégül ki, de amiről itt
beszélünk, az belülről fakadó energia, ami nem a hormonok, hanem sokkal inkább
az ego dilemmája. Az egész személyiség tanulja meg
egy élethosszon át, hogy ezt az energiát miképp használja, miképp kezelje.
Fráter Erzsébetnek ez a tanulási folyamat nem sikerült (bővebben erről a Medea jelzés c. részben).
További jellemzői a feminin
elvnek a spirális gondolkodási stílus, az ember gondolkodása beleereszkedik a
témába és körbe-körbe úsz-sza, akár egy szigetet, de
nem alkalmas egzakt definíciók megszerkesztésére. Kevéssé érdekli a femininitást a dominancia, inkább az alázatra hajlik, a
vallások a feminin birodalomhoz tartozóak. Amíg a maszkulin
elv törvényt szab és elválasztja a dolgokat jó-nem-jó,
igaz-nem-igaz alapon, a feminin elv elfogadóbb a
sötét oldallal, és igyekszik azt magába olvasztani. A jungi
pszichológia, amikor a személyiség Árnyék aspektusával foglalkozik, és nagy
súlyt helyez arra, hogy lelkünk sötét felét megértsük és integráljuk –
voltaképp a feminin elvet képviseli.
A feminin elv jelentős értéke az
eros, ez itt a nyitottságot és játékosságot jelenti,
ezek a kreatív folyamat lényeges elemei. Alkímiai jelenség az eros hatás, az én-és-a-másik
viszonyának élesztője. Vagy a világban áramló „dolgok” összevegyítése, a vegyülés
katalizálása.
A menyasszonyi levelek
10
levél, összeadva 200 körüli sor, hét hónap alatt íródtak 1844
december és 1845 június között. A címzett a vőlegény, Madách Imre. (Egy
levélnél vitatják a címzettet, azt Fráter Erzsébet talán az édesapjának írta,
de meggyőzőbb az a felfogás, miszerint ez is a vőlegénynek szólt.)
A levelek fellengzősek, áradóak
és merészek. A levélíró nem fél érzelmeit kimutatni, sorai szinte egzaltált
érzelmi támadások: „…önt véghetetlenül akarnám
boldogítani” [3]. „…ön iránti lelkes vonzódásomnak…
szeplőtelen zománcát meg válásunk óta szilárdul táplállya
kebelem” [1]. E levelekben mutatott bátor, nyílt,
direkt és célratartott érzelmi magatartása maszkulin jellegzetességre utal. Tudjuk, a múlt század
kulturális sztereotípiái inkább büntetendőnek, mint dicséretesnek tartották az
úri kisasszonyoknál az efféle kendőzetlen rámenősséget. Mint ahogyan később
valóban büntették Fráter Erzsébetet merész viselkedéséért, bírálták, rágalmazták és kikapósnak mondták.
De a másik pólus, a feminin
jelleg, legalább ilyen nyomatékkal benne van a menyasszonyi levelekben. Az
önalávető szerénységre és simulékonyságra gondolunk: „…Istenem
agy erőt csekély lényemnek, hogy méltó tagja legyek tsalágyának”
[3], „…ily igéntelen lény, mint én, nem képes viszonozni”
ti. Imre jóságát [1]. A feminin princípiumok körébe sorolható az áldozatvállaló
készség is: „…ne rontsd meg magadat, inkább hagyj
engem szenvedni” [9], „…örömmel szenvedek jó létedért” [10], „…megváltanám
véremmel, tsak neked semmi alkalmatlansággal ne
lennék” [11].
A menyasszonyi levelekből (de
csak ezekből, a későbbiekből nem) az aphroditéi nő egyik jellegzetes és érdekes
tulajdonsága világlik ki, az, hogy szerelmi kapcsolatában nemcsak a romantikát
vagy/és a testi vágyat tudja érzékeltetni. Hanem ráadásul azt is, hogy részéről
a mély barátság, a másik teljes empatikus megértése is jelen van, és állandó
érzelmi készenléttel tud figyelni szerelmese érdekeire. Ez persze nem biztos,
hogy igaz. Mégsem szándékos hazugság. Létezik a szerelmi kapcsolat e
szakaszában tudattalan félrevezetés,
az a sajátos mechanizmus, mikor olyannak mutatja magát a szerelmes, amilyennek
a másik látni szeretné. A párkapcsolat kudarcának egyik csírája van itt jelen,
mert később kiderül, az érzelmi készenlét, mely töretlenül figyel a másik érdekeire,
érzelmeire és a derekas áldozatvállalás Fráter Erzsébetben nincs meg,
tetteiben, viselkedésében, életvezetésének folyamatában ezek a készségek nem
igazolódnak.
Az aphroditéi nő más
jellegzetessége is látható Fráter Erzsébetben. Ez a női beállítottság a
jelenben él, a jelen örömeire figyel, érzelem-
és indulatvezérelt. Ez nem is baj, ha nem egyeduralkodó az érzelmi
vezérlés. De a kudarcos életvezetésű nőknél rendszerint az. Véleményeikben,
magatartásukban, döntéseikben a szeretem-nem-szeretem,
élvezem-nem-élvezem vezérel, ritkán az igaz-nem-igaz, van-értelme-nincs
értelme, mi-a-következmény. Érzelem- és indulatvezérelte nő esetében hosszú távon nagy a
valószínűsége annak, hogy a saját sorsa kicsúszik a kézből.
Asszonykor, megpróbáltatások
10
db. levél, 312 körüli sor. 1853. márciusa és 1854.
júliusa között írta. Nyolcat Madách Imrének, egyet anyósának, egyet Madách
Károlynak.
Házasságkötés (1845. július 20.)
után Csesztvén élnek, születnek sorban a gyermekek.
Erről a hét évről és a házastársak intim életéről mást nem igen tudni. 1852.
augusztusában a császári kopók vasra verve viszik Madách Imrét a pozsonyi
börtönbe. Fráter Erzsébet ekkor tudja meg, hogy férje fegyvert rejtegetett, és
bújtatta, mint kertészét, Kossuth Lajos szárnysegédjét, Rákóczy Jánost (akit a
bécsi kamarilla halálra ítélt). Fráter Erzsébet megbántódott, egyfelől mert ezeket a súlyos dolgokat férje eltitkolta
előle, bizalmatlanságot és lefokozást érezhetett ki ebből, másfelől, mert a
családfő saját családjának érdekeit kockára tette Rákóczy János bújtatásával.
Madách Imréhez írt levelei
részben a börtönbe, más részük Pestre vannak címezve, a szabadulás után itt
tartózkodott Madách. A levelek tartalmát és a terjedelmük jelentős részét
megtölti a panaszkodás, a szüntelen pénzkunyerálás, roppant önsajnálat és az
anyagi gondok miatti keseregés. Jellemző aránytalanság ez, például az 1953.
március 6-án kelt levél 22 sorából 18 sor ilyen tartalmú. Vagy
az 1953. május 12-én kelt levélnek első két sora kifejez mást is, mint
jajgatást, imigyen: „Nints tollamnak hatalmába hogy
azon örömett kifejezhetné mi keblembe lakik mi olta szabadon tudlak” – majd mint rendszerint, a figyelmet
ismét önmaga nehéz sorsára fordítja: „…felderült a jóremény
bennem, mert már ez is elkezdett hagyni a sok testi lelki gyötrelem miatt.”
[14] És tovább még vagy 40 sor, tele az anyagi és egészségügyi gondok
sirámaival, és férjének adott megbízatásokkal, többek között azzal, hogy
felesége adósságait rendezze. Ironikus, hogy közben ilyen mondatokat is
ír: „…nem nem panaszkodni nem akarok
tudok én tűrni is”. [14]
E szomorú életszakasznak talán
legjellegzetesebb levele az 1853. június 4-i keltezésű.
Csapda észlelhető itt, melybe beleszorult ez a szabadságra, mozgalmasságra
vágyó lélek, a forrófejű, indulatvezérelt természetével. Mindehhez a gondokkal
és terhekkel birkózni nem tudó jelleme, mely egyre csak kívülről várja a
segítséget. Itt van három gyerekkel, ekkor négyéves az egyik, kétesztendős a
másik és kéthónapos a harmadik. A szülést még nem heverte ki. Pénze nincs. Asszonyi
feladatokat bíz Madách Imrére, „házi kalapom kitisztítását intézd”, „küldj
cipőt”, intézd el a „szelem ruha derekátt”, anyósa
nem ad pénzt, így a húst és a cselédet nem tudja kifizetni, gyerekestül
rongyosak, „küld ki a napernyőm” stb. A további levelekben
is folyton kér és eközben bocsánatért esedez, amiért
kér. Keserű és szomorú, majd ismét a pántlika, a kalap, a schottis
szalag, „váltsd ki a két paplanlepedőt”, ilyen témák kapaszkodnak zavarosan
egymásba. Hogy Madách Imre miképp reagált e szánni való nő szánalmas leveleire
– ezt nem tudjuk. „Te csak virág légy, drága csecsebecs, haszontalan, de szép,
s ez érdeme” – írta később a Tragédia egyik nőalakjára. Csakhogy szegény Fráter
Erzsébetnek nem volt módja arra, hogy csupán virág legyen és drága csecsebecs.
A feminin elv középponti
formációja az élet továbbvitele, új ember kihordása és felnevelése. Az a
mélyről jövő energia, ami erre késztet, nem redukálható biológiára, nem
egyszerű hormon kérdés, hanem az ego
dilemmája. Miképp élte az anyai szerepet Fráter Erzsébet? Miképp bánt ezzel a
roppant sajátos energiakészlettel?
Leveleiben ritkán említi
gyerekeit, a hiány kissé árulkodó. Néha megjegyzi, hogy „A Gyermekek szépen
nőnek és egészségesek” [12], „…a kis Jolán napról napra szeb
és jó áldott gyermek” [14], olykor panaszkodás közben utal rájuk: „…gyerekestül
rongyosak vagyunk már majd megőszülök” [16] Madách
Károlynak írt, szemrehányásokkal teli levelében hivatkozik rájuk: „…mint három
gyermek Anya… mire számítthattok” [13]. Van egy különösen keserves levele, harmadik élő gyermeke születése
után két hónappal írta, a labilis idegállapot itt betudható talán a szülésben
kimerült testnek és léleknek: „Ára és Jolánka betegek himlősek mint én Doktort
nem hozatok én sem orvosoltam magam tűrjönek ők is, ugy is a jó lett boldogság a sírba lakik tsak nékik lesz jobb ha nem ismerve az elett
keserűségeitt ott lelik fel örök nyugalmakatt.”
[15] A „jobb lesz a másvilágon” kísértését sajnos jól ismerik a női
kriminalitással foglalkozók. A sorsukból kiutat nem találó nők esetei
ezek, akik a gyermek elpusztításával reagálnak a reménytelenségre, így állnak
bosszút a sorson. Az őstípus az antik világ nyughatatlan, varázsos
varázslónője, Medea. Története szerint
amikor Medea csalódik férjében, Jászonban,
mert az elhagyja őt egy királylány kedvéért, két közös gyermeküket is elvinné
tőle, akkor Medea elpusztítja a kisfiúkat. Fráter
Erzsébet levelében ez a pár sor: „…boldogság a sírba
lakik tsak nékik lesz jobb ha… ott lelik fel örök nyugalmakatt” Medea jelentkezése,
felvillan itt az egykor varázsos nő keserves arca.
Négy gyermeke születik. Az első
hamarosan meghal, Madách Imre volt a neve. A második a szabadságharc
esztendejében születik, 1848. január 1-én. Aladárnak keresztelik. Madách
Aladárnak három verses kötete jelenik meg, a hazai spiritizmus népszerűsítője.
Édesapja hagyatékának gondozója. Fráter Erzsébettel szemben döbbenetes
keményszívűséget mutat, amikor az anya már csavargóvá züllött, és járandóságát
hamar elverve egyre Aladárhoz fordul. Tizenhétéves fiához így ír az 1865. november 8-án kelt levelében: „…mamácskád
szívét sötét szavaid szét nem tépték, oljan az, mint
a vijasz – minden, mi delejesen meleg, olvadóvá, lágyá teszi azt, míg ellenben ami sötéten zord, acél
keményre dermeszti azt (és nékem Sztregova ilyen
volt!)” [27] Nem tudni, mik voltak Aladár sötét szavai, de itt még az anya kedvesen
reagál. Egy tíz esztendővel későbbi Fráter Erzsébet írta levélben
viszont ez áll: „…ha a 204 forint e hó 23-án itt nem leend, én téged végrehajtás mellett megzálogosítatlak.”
[28] E levél előzménye az, hogy Aladár beszüntette anyjának a fizetést, csak
elvétve küdött némi pénzt Szakállnénak,
aki rövid ideig gondozta anyját. Aladárt a szülők válása után az édesanya
átengedi a nagyanyának, Majthényi Annának, a
méltóságra sokat adó, a bécsi Burg szellemét és
etikettjét ápoló művelt nagyasszonynak. A sors fintora, hogy Aladár erősen
rangján alul nősül, olyan nőt vesz el, akit társadalmi osztálya
elfogadhatatlannak tart. Majthényi Anna akkor
elköltözik, elmenekül Sztregováról, nem hajlandó egy
fedél alatt élni a nővel, aki talán a sokat kellemetlenkedő Fráter Erzsikénél
még kevésbé nyerné el tetszését.
Fráter Erzsébet harmadik
gyermeke Jolán. A válás idején 3 éves. Ő az egyedüli, akit anyja magánál tart
11 éves koráig. Egyedül Jolán életvezetése tűnik stabilnak. Ő az, aki
természetes jólélekkel kiáll édesanyja mellett a húszas években, amikor
fellángolt a vita Fráter Erzsébet érdemei és érdemtelenségei körül.
Negyedik gyermeke Borbála, akit
Ára néven emlegetnek. Őt is Majthényi Anna nevelte
kicsi korától, méghozzá bigott szigorral. Ittis
mutatkozik a sors keserű fintora: Ára 25 évesen a Lipótmezőre
kerül, ott is hal meg és kórlapján az áll: nimfománia.
Az anyai szerep évtizedeken át tartó összetett feladatsor, roppant súlyos és
felelősségteljes. Aki sima ügynek véli, az aligha tudja, miről beszél, tapasztalatlan
vagy tudatlan, esetleg szemforgató.Vannak
nők, akik nem bírják el az anyasággal járó megpróbáltatásokat, nehéz kimondani,
de Fráter Erzsébet valószínűleg közéjük sorolható. A természet és az istenek
valami másra jelölték ki őket. Ha mégis anyákká lesznek, ez olyan, mintha a
természet csapdába ejtette volna őket, neurotikussá válhatnak, különösen ha nem áll mellettük erősen és szilárdan elszánt
segítőtárs. Fráter Erzsébet esetében ez gyanítható. Van egyfajta házasság
modell, amellyel a szakirodalomban is, klienseim között is találkoztam.
Rendszerint lassan tűnik elő, azaz már bőven foglalkozunk a neurotikus nő
gyermekkorával, pszichoszomatikus panaszaival, álmaival és pszichoszexuális
fejlődésével, mikor lassan kiderül, hogy a fő gond a házastárs. A férj
kiszámíthatatlan, felesége már elvesztette férjébe vetett bizalmát, úgy látja:
társa tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a család létalapját biztosítsa, de még
csak komoly erőfeszítéseket sem tesz e téren. Anyagi kudarcok rendre
előfordulnak, ami a családot megviseli, bizonytalan és méltatlan helyzetben
tartja. E modellben a férj rendszerint könnyen átsiklik a családot ért
frusztráltságok fölött, a feleség ellenben szorongásos rohamokkal reagál,
tehetetlensége akkor mérgező, ha a nőnek nincs saját jövedelme, saját vagyona,
így kiszolgáltatottsága teljes. Ha ez az állapot folyamatos vagy ismétlődik,
akkor neurotizál, és a neurózis a házasságból ered.
Nem arról van szó, hogy minden nő neurotikus lesz, akinek férje nem tudja a
közös gyermekeket, a népes családot maradéktalanul ellátni. Ilyen élethelyzeti
kátyúba huppanva sok nő képes mozgósítani saját maszkulin
készségeit: hűvösen, objektíven és célratartottan,
racionálisan szembenéz saját lehetőségeivel. A külső világ felé fordul és
kompetitív módon kihívásként fogja fel helyzetét, nem
pedig kudarcként. Azaz „beszáll a ringbe”, „felveszi a kesztyűt”. Nagy alkotók
lénye sokszor ellentmondásos, emelkedett, humanista és magasrendű eszmeiséget
képviselnek munkáikban, miközben a mindennapokban a közvetlen emberi kapcsolataikban
ezek az eszmények nem realizálódnak. Igaz, ellenpélda is van, J. S. Bach
zseniális alkotó és rengeteg gyermekét kiegyensúlyozottan neveli. De már
Goethéről mondja Szerb Antal (A világirodalom története, Magvető K. 1962. 462.old.): „Ez az ember a legemberibb minden ember között,
teljességre érve elvetett magától minden emberi kapcsolatot. Anyját tizenhárom
éven keresztül nem látogatta meg, mikor felesége haldokolt, beteget jelentett
és nem kelt fel az ágyból, a fiatal költőkre hegyként nehezedett közelsége… Hölderlin vadul menekült el Weimarból”,
Goethe mérhetetlen ellentmondásait harmóniába tudta hozni, démonjait féken
tartotta. Egy másik óriás, Jean Jacques
Rousseau azt írja magáról a Vallomásokban,
hogy gyermekeit lelencházba adta, ő akit Emil c. munkája miatt a gyermeknevelés
történetének kiemelt alakjaként tartunk számon.
Alkotó férfi és aphroditéi nő
A
lehető legjobb párosítás – a mű
szempontjából. Ám, hogy az emberpár miképp kerül ki abból a forró és gyanús
katlanból, amit a mű láthatatlan hálószerkezete köréjük épít? Ez előre sosem
tudható. Lehet, hogy mint Fráter Erzsébetnél: Aphrodité Kőmíves
Kelemenné sorsára jut. Beépül a műbe, kötőanyagként, mindig emlékezni fogunk
alakjaira, Évára, Keplernére és a többiekre, miközben
az a valóságos nő, aki Nagyvárad utcáin járt, kelt valaha, méltatlanul
lepusztul és kiüresedik.
A női entitás aphroditéi oldala
jól észlelhető, ha azt figyeljük, ki NEM Aphrodité. Elsősorban nem Demeter. Nem
a demeteri adakozó anya, kinek az az
élete és öröme, ha másokat táplál. Ám ha Demetert Persephonétól,
a gyermekétől meg akarják fosztani, és elviszik Hádész-Sztregovára,
akkor az anya Zeusztól, az istentől sem riadozik, akkor oly energiával képes
küzdeni, hogy a demeteri haragtól majdnem kipusztul a
Föld. Aphrodité nem is Héra. Nem az örökkön-örökké feleség, aki száz körömmel
kapaszkodik a férjébe, mert nélküle a feleség fél-ember, lénye csökkent értékű
és soha bele nem egyezne a válásba. Nem is Athéné az aphroditéi nő, Athéné a
mesterségek nagyasszonya, a nagyformátumú teljesítményekre kész és ezekre
büszke nő. Fráter Erzsébetet nem motiválják a demeteri,
a hérai, az athénéi energiák. Az aphroditéi nő ereje
a szerelem, fel tudja kelteni maga iránt az emberek érzelmeit, a rokonszenvet,
a gyengédséget, férfiaknál a szerelmet. Egyben az alkímia istennője is, és a
férfi számára rejtélyes és nagyszerű hozama lehet a kapcsolatban ez az
aphroditéi vegytan, az a titokzatos erő, mely valamiképp összevegyíti még a
látszatra össze nem illő dolgokat is. Úgy hoz össze jelenségeket, hogy abból valami új keletkezzék, egy opusz vagy más kreatív tett, hatására valami elindul az
emberi szellemből hódító útjára. Nehéz megmondani, hogyan jön létre az a finom
áramlás két ember között, ami katalizálja bennük az alkotó
erőt és fölszabadítja a teremtő energiákat. Megjelenhet a tanár–tanuló,
a mester–tanítvány, a pszichológus–kliens, a kiadó–szerző között, épp ez az
ismérve annak, hogy jó minőségű-e az adott munkakapcsolat.
Fráter Erzsébet nagyon büszke
volt arra, hogy Madách Imre nélküle nem írta volna meg Az ember tragédiáját, és igaza lehetett. A nagy mű előzményeihez,
lelki megalapozásához, az indulati töltések sűrűsödéséhez kellettek a szerelem
elragadtatott hónapjai, évei, az az extatikus hév,
ami a menyasszonyi levelekből érezhető. Madách Imre Vadrózsák versciklusát úgy tartják számon a kutatók, mint amit
biztosan Fráter Erzsébethez írt. „Míg te jöttél, mint a felkelő nap, / El halványult minden fényeden, / Be töltéd a földet, s
ámulattal / Új ragyogványt láttam mindenen.” Erős érzelmi hullámok sejthetők
itt. Ennek a szőke, vékony, szívbeteg és neuraszténiás fiatalembernek szüksége
volt rá, pontosabban kellett a később keletkező műnek, hogy Fráter Erzsébet
merész szerelme sodorja. Az ezerholdas komolykodó földbirtokos fiatalember
beleszeret a tüzes, eleven, kacér bihari lányba. Érdekes a Vadrózsák versciklus két sora, melyre Andor Csaba hívja fel a
figyelmet, ez mintegy előképe Az ember
tragédiája öngyilkossági jelenetének, a szikláról leugrás mozzanatának: „…ha nemmel válaszolsz szavamra, / Vígaszt
nékem az a szikla ád”. A halállal is kötekedő férfi hang, a mélyen megérintett szerelmes. Tudjuk, Fráter
Erzsébet nagyon is igennel válaszolt.
Kellettek az alkotáshoz a
későbbi fölsebző harcok is, azok a dominancia küzdelmek, melyek a két szeretett
nő között zajlottak. „…két világ közé hajítva, /
Melyikhez nyújtsam jobbom, nem tudom. / A test alá
vágy, és a gondolat föl. / Ne küzdjetek! Ne küzdjetek!” A börtön szenvedése,
majd a házasság összeroppanása és fájdalma, az elválás keserűsége is kellett.
Ám ha a költő benne ragad ebben a kapcsolatban, és megbéklyózzák a napernyő, a
„szelem szoknya”, a „cipőt vásárolj Imre”, a „menjünk mulatni” és „János, nekem
szükségem volna pénzre” stílus, akkor nincs mű. A kreativitás szikráját nagyra
növelni, lélekteli muníciót adni fájdalomból és
boldogságból – ezt megtette Fráter Erzsébet. De köznapi gondolkodásával el is
nyelte volna az alkotókedvet és energiákat, ha együtt maradnak. A nő a férfi
számára a fejlődés katalizátora és lehet csapda is. Az író ebből a
csapdahelyzetből kilépett. „Ellenállottam nőmnek, hogy könyörge,
/ Szerettemet hallgattam
mint zokog, / Most már jöhet sorsomnak bármi vésze, / Nyúgodtan
várom, oh, erős vagyok”.
A válás és a válás után
A
losonci bál botránya után Majthényi Anna kiutasítja
menyét, és ez év nyarán, 1854-ben megkötik a válási egyezséget. Fráter Erzsébet
miután ezt aláírja, akkor döbben rá, hogy teljesen kifosztotta magát. Ez a
tette már nem fellengzős szerepviselkedés. Most elveszíti Imrét, „Édes Emmikém”-et, ahogy leveleiben
szólította. Elveszíti gyermekeit, hiszen átengedi őket a Madách családnak.
Kétségbeesik, rohan Pestre, hogy az iratot visszaszerezze, mielőtt még a
közjegyző hitelesítené, a „…szerentsétlen
irást, tsempli nelkül haza hozni” akarja, de elkésik. Ezután úgy lép,
ahogyan kilenc esztendővel ezelőtt léphetett volna, ha nem ő Fráter Erzsébet.
Anyósához fordul tanácsért és segítségért. Épp ahhoz, akitől a legkevésbé
várhat megbocsátást. Nem is kap, még csak választ sem a négyoldalas
bocsánatkérő levélre. Ilyen esetben a pszichopata igazolva látja azt, hogy a
világ rossz, őt kifosztják, őt ellenségesen kezelik, s elmosódik benne, hogy
maga készítette elő a világ ilyetén rosszaságát. A levél megszólítása: „Egyedül
Anyai lelke elejébe!” Döbbenetes levél, szomorú példája a rosszul időzített
viselkedési manővereknek. Most alázatos, most szíves és simulékony, most
belátja, hogy túlértékelte önmagát. Válaszra se méltatják.
Valaha azt írta Madách: „Óh
talán bűn is ahogy imádlak, / Keblem oltár, mellyen
képed áll / És kívüle az egész kebelben / Semmi, semmi más helyt nem talál. /
…S hogyha képed elhagyá e szívet, / Borzadok mi űr maradna ott”. Fráter Erzsébet képe elhagyta Madách
szívét, és az űrt, amitől a költő borzadt, kitöltötte az opusz,
válásuk után nekikezdett a Tragédia megírásának. A
lélek szenvedéséből fakad minden szellemi alkotás, mondja C. G. Jung, és ez a gyógyulás útja. Övé a költészet. Volt
felesége pedig elindul a váradi kiskocsmák felé.
Fráter Erzsébet még 21 évet él. Előbb, a rokonok szerint „nagy házat” visz, de
pénzzel nem tud bánni, a tartásdíj kevés, rendszertelenül jön, évjáradékát
előre lefoglalják, mindene zálogba kerül, feladni kényszerül ezt az életformát.
Kiköltözik Cséhtelekre, rokonokhoz. Ekkor már
üldözéses gondolatai vannak és céltalanul él.
Jolánkát a válási egyezség
szerint vissza kell adnia. Madách Imre jön személyesen a gyermekért, hívja
vissza feleségét Sztregovára, de az az anyósa miatt nem megy.
Az
ember tragédiája elkészül
és hatalmas siker. A válás után tíz esztendőre hal meg Madách Imre, 1864
októberében. Ez évi keltezéssel Fráter Erzsébet négy levelét olvastam, mind a
négyben a törvényesen megítélt tartásdíjért könyörög volt férjének, „…mindennapi kosztomat a fogadóba füzetni
nem vagyok képes” („mert hon nem főzetek”). Mintha a volt férj szándékosan
könyörögtetne magának, pedig pénze valószínűleg volt, hiszen élete utolsó
éveiben építkezésbe fogott az Imre-dombon. Madách október 5-én halt meg Sztregován, gyászjelentésében nem említik valahai
feleségének nevét.
Azt mondják, Fráter Erzsébet
élete e szakaszában már kevés beszédű, magába forduló, nyughatatlan, váratlanul
eltűnik, aztán váratlanul betoppan valamelyik rokonnál vagy ismerősnél, a
kedélye labilis. Láttam egy fényképét, negyven éves rajta, halála előtt öt esztendővel
készült. Elegáns tartású, jól szabott ruhájú úri nő, az arc nem a biedermeier
divat szerinti negédes, bájos, inkább kemény, homloka magas, boltozatos, az arc
alsó harmada behorpadt. Jó arc ez, és az anéző
benyomása, hogy ezzel az emberrel nem lehet kukoricázni. Eric
Berne tranzakcionális
analízisének fogalmi rendszeréből ismerjük azt a kemény „játékost”, aki
interperszonális kapcsolatainak játszmáit képes akár a maga rovására is
végigvinni.
A leromlás. Levelek, melyeket miatta
írtak
1872.
áprilisától 1873 december végéig Fráter Erzsébet
Balassagyarmaton, a Zöldfa vendéglőben lakik, de nem fizet. Teller
Ignác vendéglős Madách Aladárnak küldi a számlát. Aladár beszünteti anyjának a
pénzküldést, és a romlás felgyorsul. Az 1875-ben kelt levelek olvasása már
szívfájdító. Vannak még kezek, amelyek, ha tétován is, de kinyúlnának a
szerencsétlenért. De az önsorsrontás itt már
visszafordíthatatlan. Fráter Béla, Erzsébet testvére felszólítja Aladárt, hogy
tegyen eleget gyermeki kötelességének, hiszen anyjának „…még
csak leváltó inge sincsen”, „…már 3 hónapja, hogy mindig egy van rajta, így
maholnap a férgek alkalmatlanságának leend minden
bizonnyal kitéve”. Aladár válasza: „Én anyámnak 840 frt.
életjáradékot füzetek, hogy avval mi történik, arról nem tehetek, különben nem
is ösmerem, s egyetlen emlékem tőle egy kopasz hely
fejemen, honnét hajamat, mint gyermeknek, tövestől kiszaggatta. Egy gyönge
órában mégis megszántam, s kezdtem segíteni, de ezen
segélyemet is oly hallatlan dacosan és durván fogadta, hogy pár hónap mulva ezt is beszüntettem”. Ismét Fráter Béla írja: „…anyád családunk szégyenére faluról falura kóborog… lábait
már nem fedi cipő, múlt pénteken a margittai
hetivásár alkalmával, a híd alatt ült egy világ láttára, ma holnap éhen fog
elveszni”. A távoli rokon, Szakáll Lászlóné
befogadja, ő kap pénzt Aladártól anyjának új ruhára, cipőre és a tartásért.
Fráter Erzsébet innen is elkóborol.
Ekkortájt Serényi,
nagyváradi főkapitány is levelet ír Aladárnak: „…tudatom
tekintetességeddel, miszerint anyja a legnagyobb nyomor s inséggel
küzd: sőt éjjeli szállása sincs… önként jelentkezett a városhatárnál az éjjeli
szolgálatot teljesítő rendőr biztosnál Isten nevére esdve s könyörögve éjjeli
szállásért miután nincs kihez és hová fordulnia.”
Baranyai Adolf Fráter Erzsébet
utolsó idejéről így ír:
„…magunkhoz
befogadtuk szegényt, ki már napok óta éhezett, s fekélyekkel és tetűvel telve
volt, nőm s lányom ápolásuk alá vették, testéről lefoszlott undok rongyai
helyett saját ruháikba öltöztették… Elmezavarodottságán kívül utóbbi időben epileptikai rohamok gyakrabban fordulván elő… az orvos
tanácsára kórházi ápolásra kellett őt bíznunk”. November 10-én kórházba vitték.
„Utóbbi napokban igen megváltozott”, írja Baranyai „eddigi nyugtalan természete
– igen csendes volt, gyakran felsóhajtott gyermekei után, leginkább Téged,
kedves Aladárját emlegette, néha nővéredet, Jolánkát is
félreismerhetetlenek voltak némi lelki furdalásai is miattatok végbúcsújaként
anyai áldását adta Reátok” – ezzel zárja levelét Baranyai Adolf. November 17-én
Fráter Erzsébet meghalt.
Összefoglalás
Metamorfózisok
voltak ebben a jellemben, az átváltozások sora jelent meg az életkor egymást
követő szakaszaiban. De ez önmagában még nem magyarázza meg a bukást. Egy másik
fogalom – a paradoxonok – közelebb visznek Fráter Erzsébet sorsának és
jellemének megértéséhez. Lényében több
súlyos ellentmondás található, amelyeknek energiaadó többletével nem tudott
bánni, ezeket nem tudta önépítő módon használni.
1) Varázsos nő, személyiségével
hatni képes, maga felé tudja fordítani az embereket. Ugyanakkor szociális adaptációs
zavarban szenved. Olyan ez a paradoxon, mintha valaki remek fegyverzetet kapna,
de azt többnyire rosszul használná és végül maga ellen
fordítaná. Személyes szociális terében olyan viselkedési mintázatokat ismétel,
mely nem oda illő, ezzel hosszú távon önmagát diszkvalifikálja.
2) Paradoxon az is, hogy
kihívásokat kedvelő, aktív, merész, kompetitív alkat, a világ felé fordul
energiáival, érdeklődésével. Ezek remek maszkulin
vonások. De ugyanakkor teljesen hiányozni látszanak nála más, alapvetően fontos
maszkulin jellegzetességek, mint a tapasztalatok
tárgyilagos elemzése és szinte önkéntelen rendszerezése, a ráció és a logika,
vagy az adott kör törvényeinek és törvényszerűségeinek észlelése.
3) A
feminin energia-mintázat középpontja az életadás, a „barlang” sokértelmű
előkészítése és fenntartása. A biológiai megfelelés terén nem volt hiány,
Fráter Erzsébet négy gyermeket hozott a világra. De a femininitás
középpontja nem csak biologikum és ösztön, hanem ego dilemma és ego feladat.
Folyamatos tanulása férfinek és nőnek egyaránt, hogy azt
utódot miképp vezessék, az együttes csoportot miképp kezeljék egy élethosszon
át. Ez utóbbi téren Fráter Erzsébet nem volt tanulékony, a biologikum
és az ego ellentmondása szétzilálta az anyai
szerepkört. Nála mintha egymást kijátszva, egymást rombolva mutatkoztak volna
meg a különböző feminin, illetve maszkulin
jellegzetességek.
4) Bukásába belejátszhatott az
érzelem- és indulatvezérelt beállítódása. Érzelmességek, dühök, rajongások,
kétségbeesések és borúlátások valószínűleg nagy teret kaptak döntéseiben – a
rációval szemben. Egy érzelmes, érdekes, különös gesztus kedvéért valószínűleg
többször mellőzte a helyzet köznapian józan felmérését.
5) Végül valószínűsíthető az is,
az anticipáló készség, a jövőtervezés rendkívül gyenge az ő esetében. Vagyis
egy emberöltőn át nem vagy csak nagyon kevéssé észlelte azt, hogy minden ember
jelen viselkedése, a jelenben megvalósított tette kihat saját jövőjére, gyakran
keményen meghatározza azt.
Jegyzet
A
szövegben szereplő levél részleteket az Andor Csaba szerkesztette Fráter
Erzsébet emlékezete I. (Madách Könyvtár – Új folyam 3.) c. kiadványból idéztem.
Az idézetek után szereplő zárójeles számok a levelek ottani számozását jelzik.
Irodalom
1.
Sullivan, Barbara Stevens,
Psychotherapy Grounded in the Feminin Principle (Chiron Publications, Willmette, Illions 1989)
2.
Jung, C. G., Gondolatok a szenvedésről és a gyógyításról (Kossuth Kiadó, 1997)
3.
Jones, E., Sigmund Freud élete és munkássága (EurópaKönyvkiadó 1973)
4.
Fráter Erzsébet emlékezete I. (Madách Könyvtár 1996, szerk.: Andor
Csaba)
5.
Hillman, James, Re-visioning Psychology (Harper
and Row, New York 1975)
6.
Haley, Jay, Házasságterápia
(In: Pszichoterápia, Gondolat Kiadó 1981)
7.
Bolen, J. Shinoda, Goddesses in Everywoman, A New Psychology of Women
(Harper and Row, San Francisco 1984)
8.
Kiss Ibolya, L.,
Az asszony tragédiája (Tatran, Bratislava 1967)
9.
Madách Imre, A nőről különösen esztétikai szempontból (Székfoglaló értekezés az
Akadémián, 1864. április 18.)
10.
Majthényi Anna
levelezése (Madách Könyvtár, szerk.:
Andor Csaba, megjelenés előtt)
11.
Pethő
Bertalan, Deviancia, személyiségzavar, psychopathia (In: Részletes psychiatria 2.
szerk.: Pethő Bertalan, Magyar Pszichiátriai Társaság 1989)
12.
Süle Ferenc
dr., A Jung-i
mélylélektan napjainkban (Gyuro Art Press 1996)