Vörös Júlia
Egy filozófus drámaköltő
(Madách
Imre két levelének grafológiai megközelítése)
Mindenekelőtt azt szeretném
előrebocsátani, hogy én nem vagyok sem történész, sem irodalomtörténész,
csupán egy grafológus, aki a génjeiben hordoz egy rakás irodalom iránti
fogékonyságot is. Így ötvöződhetett bennem az irodalom és az írásvizsgálat
kényszere. Immár tíz éve foglalkozom irodalomtörténeti grafológiával, saját
kiadásomban így született meg két szerény kötet Katona József, valamint Arany
János és Petőfi Sándor kézírásáról.
Egy ismeretlen, eddig
feltáratlan tartalom több módszerrel is megközelíthető, az eszközök is
különbözőek lehetnek. Az én eszközöm, a grafológia adott volt, és Madáchcsal
kapcsolatban is a legtermészetesebben vetődött föl: van-e még olyan üzenet
az irodalomtörténet-írás által már feltárt tények mögött, amelyet a kézírás
vonalának örvénylése a felszínre hozhat. A grafológia módszereivel milyen
feltevések igazolhatók, illetve bizonyos, eddig már általánosan elfogadott szempontok, új megvilágításba kerülnek-e. Indított tehát a felfedezés vágya,
a kíváncsiság az irodalomtörténeti grafológia
kitaposatlan útján. Ezen az úton ma már egyre többen lépdelnek, tesznek
rövidebb-hosszabb kirándulásokat. Engem végérvényesen az a szándék motivál,
hogy egy-egy író, költő életútjának, rövidebb életszakaszának grafológiai
feltárásával segítsem az irodalomtörténet-írást.
Mindezeket a gondolatokat
bemutatkozásnak szántam, most térnék Madáchra. Nem célom az egész életút
elemzése grafológiai megközelítésben, csupán két levélről szeretnék
beszélni az íráselemzés speciális szemszögéből. Az egyik levél 1844 tavaszán
íródott Lónyay Menyhértnek, a másikat 1861 őszén címezte Arany Jánosnak.
Először azonban néhány mondatban említenem kell a gyerekkori kézírást, ebből sok minden kiolvasható a gyerekkorra vonatkozóan, hogy vajon a bontakozni készülő személyiséget milyen hatások érik a közvetlen környezetéből, és többek között ennek következtében
menynyire tér
el az iskolában megtanult írásmódtól. Madáchnál két rövid levelet is módunk
van megvizsgálni, mindkettőt édesanyjához írta. Az egyiknek a keletkezési
időpontja 1828-29-re tehető, az első írások közül valónak tartható.
Betűképzéseinél erősen a tanult formákat használja, és sorvezetőt alkalmaz.
Mindezek azt árulják el, hogy aggályos igyekezettel szeretne megfelelni az
iskolai követelményeknek, és persze az anyai elvárásoknak. Mindezek mellett
ebben a korai írásban már találunk egyéni jeleket is, úgy is mint szépérzék és
rajzkészség. Megdöbbentő, de már az elemista Madách írásában felfedezhetők az
eszményképző hajlam csírái, és ez már a későbbi Madáchot sejteti. Meglepően
érett kisdiákot mutat ez a korai levél.
Érdekes, hogy a kamaszkori levél
nem jelzi az érzelmi bizonytalanságot, a belső zűrzavart, a tizenévesekre
jellemző csapongást. Már egy körülbelül tíz évvel később keletkezett levelet
vizsgálunk. Ez jelzi azt, hogy igen mélyen éli meg a körülötte zajló gyors
változásokat, és hogy a benne végbemenő lelki történéseket sokszínűen, nagy kifejezőerővel
tudja megjeleníteni. Írását mindenképpen mélyen átélt lelki élmények
vezérlik, mindezek előrevetítik a költőt, a jövendő rendkívüli személyiséget.
Ez a 15 éves korban keletkezett levél érett, kiforrott, megállapodott kamaszt
mutat, aki tisztában van saját korlátaival, és szinte teljes fegyverzetben áll
ahhoz, hogy további életútján felvegye a harcot, és elvégezze a reá váró
feladatokat.
Most következzék a két
felnőttkori levél.
Huszonegy éves Madách
annak a levélnek az írásakor, amelyet 1844 május 8-án küldött Lónyay
Menyhértnek Alsósztregováról. Nagy dinamizmust
mutatnak a sorok, írójuk valósággal szárnnyal. Nagy távlatokat tud átfogni,
a távoli múlttól a jövőig. Ez a dinamizmus a múlt és a jelen között olyan
eleven, hogy a fantáziavilágában született alakjai életre kelnek, és
valóságosként tudja megeleveníteni őket. Akkor távlatokat tud átlátni,
átérezni, hogy akár az őseit is képes maga elé idézni, és képes átélni
érzelmeiket. Nagy belső harcot vív Madách saját maga ellen, saját magáért,
közben megéli a teljes érzelmi skálát. Lelkesedése éppoly mélyen átélt, mint
fájdalma, akár testi, akár lelki fájdalom legyen az. Madách tudatosan veszi
fel a küzdelmet, szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy amit neki kell megtennie,
ami feladat reá hárul, azt ő is végezze el. Itt jelentkezik tudatossága.
Tisztában van azzal, hogy küldetésének teljesítése közben mennyi nehézséggel
kell majd megküzdenie, de teljes felelősségtudattal, teljes fegyverzetben vállalja
sorsát, feladatát, amelyet ősei hagyományoztak reá. Mindezt egy huszonkettedik
évében lévő fiatalember kézírásából látjuk, aki amolyan "ide nekem az
oroszlánt is" belső jelszóval, határozottan és nem sokat gondolkodva végzi
a reá mért feladatokat. Hogy közben adott esetben poklot is jár, kínokat él meg
belső küzdelmeiben, azt magánügynek tekinti. Az természetes emberi
tulajdonság, hogy ennyi feladat terhének vállalása mellett szüksége van
sikerélményre, tehát a saját egyéni karrierjére is gondol. Közben azonban nem
akar kitérni a kiválasztottság tudomásulvétele és az azzal járó
kötelezettségek felvállalása elől.
Az igaz, hogy Madách igen széles
skálán tudta megélni érzelmeit, még a biológiait is, mégis elsősorban a
párkapcsolat, a biológiai élmények klasszikusan vizsgált helyén, a gy betűnél igyekeztem ezt a levelet megvallatni
ebben a tekintetben is. Tudnunk kell, hogy Madáchnál a nő ideálja egyetlen
archaikus nőképben összpontosul, ennek a modellje pedig az édesanya, Majthényi Anna. Madáchban egy rejtett ősi és egyéni
veszélyérzet rejtőzik a női nemmel kapcsolatban. Eredendően ellenáll az
odaadásnak és az elfogadásnak. Van benne némi védekezés biológiai belső
késztetései ellen.
Ennek a levélnek az írásakor,
1844 májusában Madách már túl van a Dacsó Lujzával
kapcsolatos élményén, de nincs túl Fráter Erzsébeten, akit a levél írása
előtt alig néhány hónappal ismert meg a losonci farsangi bálon. Ennek
megfelelően és mindezeket figyelembe véve vizsgáltam ezeket a sorokat. Nagyon
fontos megnéznünk Madách párkapcsolatát, mert annak harmóniája nagyban
elősegíti egy ilyen életpálya teljesítését, természetes, hogy a lelki kínok
könnyebben viselhetők. Mindezeket fokozottan figyelembe kell vennünk egy
Madách formátumú személyiség esetében.
A férfi szerepet elfogadja,
átéli, érzi a felelősséget, meg akar felelni ennek a feladatnak is. A társsal
kapcsolatban úgy tűnik, hogy jelenleg nincs konkrét hölgyismerős Madách
közelében, a társra utaló jelek változatosak. Felfedezhető itt egy rejtett
személyhez kapcsolható, átélt és feledésre ítélt, de a költő lelkében még
sokszínűen kavargó emlékező fájdalom. Ez kapcsolódhat Dacsó
Lujza személyéhez, emlékéhez. A legjellemzőbb azonban, hogy felmerül,
konkretizálódni kezd egy újabb társ alakja, akivel kapcsolatban Madáchban új
lelki élmények kezdenek kibontakozni. Itt Fráter Erzsébetre kell gondolnunk. A
lány személyét a külvilág nem kezeli olyan jelentőséggel, mint Madách. Így
aztán elég ambivalens módon, a maga ellentmondásaival kezdenek kibontakozni
Madách érzelmei a kezdődő kapcsolatban.
Több mint negyedszázaddal később
íródott a következő levél, 1861. október 3-án. A címzett Arany János. Madách a
lendületből nagyon keveset enged, dinamizmusa, lelkesedése szinte töretlen a
világ megismerését illetően. Természetesen nem múltak el felette nyomtalanul
az évek. Abban biztosak lehetünk, hogy Madách kézírását mindig erős lelki
élmények befolyásolják, változásokat csak mélyreható belső történések képesek előidézni az írásában. Töprengenivalói megnőttek, átélt lelki kínjai megviselték, de ezek csak alig észrevehető nyomokat hagynak az írásban. Sorsát mindenképpen vállalja, nem akarja másra hárítani a terheket. Szívesen van egyedül, hogy megbirkózhasson a reá zúdult bajokkal. Közvetlensége változott, fokozottabban önmagára
hagyatkozik
munkájában, és nem szívesen osztja meg mással a gondjait.
Madách két problémával küzd
ekkor, amelyek megviselik, és ezek idéznek elő lényegesnek tűnő változást az
előző levélhez viszonyítva. Mindkét változás azonban egy tőről fakad, mégpedig
mindkettő Madáchnak a nőkhöz való viszonyát tükrözi. Ez a dilemmája egész életében,
a legmélyebben ez a probléma érinti a lelkét, és nem csoda, hogy a változásokat
főként ezeknél az írásjeleknél találjuk elsősorban. Ez kristályosodott ki
leginkább az 1844-ben íródott levélhez viszonyítva, ahogy letisztultabb lett
Madách személyisége.
Az egyik változás az
édesanyjához fűződő viszony vizsgálatakor tűnik fel. Madáchban felgyűlik Majthényi Annával kapcsolatban az ellenállás, biztos, hogy
nem egyedül hozott döntést olyan fontos kérdésben, hogy elválik Fráter
Erzsébettől. Indulatok tolulnak itt fel az édesanyával kapcsolatban, harcolva
persze a megőrzött, a neveltetéséből adódó és az ősöktől kapott eredendő
szeretettel és tisztelettel.
Ha most a párkapcsolati betűket
vizsgáljuk, ismét ellentmondásokra, újabb belső harcok és küzdelmek okaira
bukkanunk. Már hét évvel vagyunk túl a hivatalos váláson, de megtaláljuk az
igazolását annak, hogy Madách nagyon nehezen engedte el Fráter Erzsébet kezét.
Látjuk a szakadásnak a nyomait kettőjük kapcsolatában, de Madách ekkor sem
tud rossz szájízzel gondolni az elvált feleségre. Találunk azonban arra is
utalást, hogy a drámaköltő életében jelen van egy másik hölgy is. Lehet, hogy Gyuros Borkáról van szó, talán nem, de tény, hogy szép
harmóniát sugárzó párkapcsolati betűket is találunk, olyanokat, amilyeneket
Madáchnál alig lehet elképzelni.
Ezzel a levéllel kapcsolatban
még meg kell említeni, hogy Madáchnál eddig mindig nagy lendületet, és a
bajok elviseléséhez nagy lelkierőt tapasztaltunk. Itt merül fel először, hogy
az ő idegrendszere sem mindent bír el. A levél vége felé erővesztésre utaló
jeleket látunk, amely mindenképpen figyelmet érdemel. Ezt az erővesztést kismértékben
a külvilág is érzékelte. Madáchnál ez időnként megnyilvánuló szomorúság,
levertség formájában mutatkozott meg, a lelkében dúló kemény harcok
eredményeként.
Madách személyiségéről még
idekívánkozik néhány gondolat általában, zárásul. Madách zsenije már a
szülők tulajdonságaiban készülődött. Tudata és idegrendszere olyan ősi
történéseket mutatnak az íráson keresztül, amelyeket az előző generációk is
átélhettek. Idősebb Madách Imre és Majthényi Anna
kapcsolatából az utódban felgyülemlettek az ősi késztetések és
tapasztalatok, és megtestesültek. Madáchban, a drámaköltőben az ő törekvéseik
törtek a felszínre robbanásszerűen, gejzírként.
De miért kapta Madách ennek az
előadásnak a címében a filozófus jelzőt? Mert ő, mint ezen elemzés alapján is
megállapítható, inkább gondolati, mint képzeleti alkotó. Nem fantáziavilága,
hanem eszméi teremtették meg alakjait. Főműve, a Tragédia is eszméiből keletkezhetett.
Hová tűntek Madách eszméi? Élnek-e még? Maga a Tragédia őrzi azokat is, és a
Tragédia küzd a Madách eszméinek fennmaradásáért, azok tisztaságának
megőrzéséért. Maga Madách is tovább él ezáltal, pedig mint hús-vér embert még
mindig nem ismerjük eléggé. Madách az egy alkotásukkal világot megrengető
géniuszok közé tartozik. Ez az egy alkotás messzire gyűrűzik, hat, kell, hogy
hasson. Életműve további kutatásokat érdemel és követel.
Remélem, a magam eszközeivel én
is szolgálhattam csekély adalékot ahhoz, hogy Madáchnak mint gondolkodónak,
mint hús-vér embernek a portréja minél fényesebben álljon előttünk.