Asztalos Lajos
A Tragédia készülő spanyol változata
(2. rész)
Társaságunk tavalyi szimpóziumán beszámoltam arról, hogy hozzáláttam a Tragédia spanyolra fordításához, s hogy az első négy szín el is készült.
Folytattam a munkát és bár lassan, de haladtam. Újabb négy színt fordítottam le. Közben Andor Csabának, társaságunk elnökének sikerült fölvennie a kapcsolatot a tavaly már említett, akkor még föltételezett harmadik spanyol változat fordítójával, sőt sikerült ezt megszereznie. Örvendtem, de végül úgy döntöttem, ezt csak akkor veszem kézbe, amikor az immár biztosan negyedik, a sajátom is elkészül.
A fordítás a két galego változat után, valamint amellett sem könnyű, hogy két spanyol változat áll rendelkezésemre. A már meglévő négy színt csak épp említem. A Tragédia szövege, vagyis Madách soronként, gyakran szavanként újabb és újabb feladat elé állítja a fordítót, szüntelen fejtörést okoz számára. Mint egy nem akármilyen rejtvény. Mondhatni minden egyes esetben "na, most hogyan" kérdés merül föl az emberben. Van, amikor a megoldás a lehető legegyszerűbb, van, amikor reménytelennek tűnik. Végül mindegyiket sikerül "megfejteni".
Különösen érdekfeszítő például a kotyvaszt, melyet csak a hitvány ételt, kotyvalékot készít-tel sikerült átültetni. Azután a kevercs. Ezt, minden erőfeszítés ellenére is csak a keverék spanyol megfelelőjével lehetett visszaadni.
Vegyünk szemügyre ezúttal is néhány megoldást:
No lo maldigo a este pueblo cobarde,
No tiene la culpa. Es su naturaleza
Que la miseria hizo esclavo de él,
'Nem átkozom meg ezt a gyáva népet.
Nem hibás. Természete,
hogy a nyomor rabszolgává tette.'
E gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze.
(ötödik szín, 1034-1035. sor, Ádám)
No te llenes nunca
De vino y amor,
Cada copa tiene
Un distinto sabor.
Y como el sol las tumbas
Pinta de oro la vida
La dulce embriaguez.
No te llenes nunca
De vino y amor
Cada moza tiene
Un otro encanto.
'Ne telj el soha
Borral s szerelemmel,
Minden pohárnak
Más a zamata.
S amint a nap a sírokat,
Arannyal festi be az életet
Az édes részegség, mámor.
Ne telj el soha
Borral s szerelemmel,
Minden leánynak
Más a varázsa.'
Borral szerelemmel
Eltelni sohsem kell;
Minden pohárnak
Más a zamatja.
S a mámor, az édes mámor,
Mint horpadt sírokat a nap,
Létünk megaranyozza.
Borral szerelemmel
Eltelni sohsem kell,
Minden leánynak
Más a varázsa.
(hatodik szín, 1083-1092. sor, Hippia)
Antaño el mundo estaba loco.
A Lucrecia, en su lecho viudo
La buscó un joven caballero.
Sus labios no arden más de deseo,
No corre al burdel con corazón abierto,
Hunde un puñal en el propio pecho.
El mundo de hoy es mucho más sabio,
Seamos felices de que lo habitamos. -
'Régen a világ bolond volt.
Lukréciát, az ő özvegyi ágyában
Fölkereste egy ifjú lovag.
Ajkai nem égnek már a vágytól,
Nem fut a bordélyba tárt szívvel,
Tört márt saját kebelébe.
A mai világ sokkal bölcsebb,
Legyünk boldogok, hogy benépesítjük.'
Bolond világ volt hajdanában:
Lukréciát az özvegy ágyban
Hogy megkereste szép gavallér,
Nem lángol ajka, több kéjt nem kér,
Tárt szűvel nem fut bordélyházba,
Hideg vasat merit magába. -
Örüljünk, okosabb világ van,
Örüljünk hogy mi élünk abban. -
(hatodik szín, 1199-1204. sor, Cluvia)
No amanece porque el gallo canta,
Sino el gallo canta, porque amanece. -
'Nem hajnalodik, mert szól, dalol a kakas,
Hanem a kakas szól, mert hajnalodik, a hajnal hasad.'
Nem a kakas szavára kezd viradni,
De a kakas kiált, merthogy virad.
(hetedik szín, 1631-1632. sor, Lucifer)
Qué mezcla admirable de maldad y nobleza
Es la mujer, de veneno y de miel.
Pues ¿cómo nos atrae? Porque es buena,
Su mal es del tiempo en que nació.
'Mily csodás keveréke a rossznak s nemesnek
A nő, méregből és mézből.
Mégis, hogyan, miért vonz? Mert jó,
Rossza (rossz oldala) a koré, melyben született.'
Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis, miért vonz? Mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt.
(nyolcadik szín, 2073-2076. sor, Ádám)
¡Ah, lo oigo el canto del futuro,
Hallé la palabra, el gran talismán,
Que va a rejuvenecer la vieja tierra!
'Ó, hallom a jövő dalát,
Megleltem a szót, a nagy talizmánt,
Mely megfiatalítja a vén földet.'
Óh, hallom, hallom a jövő dalát,
Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt,
Mely a vén földet ifjúvá teszi:
(nyolcadik szín, 2138-2140. sor, Ádám)