Andor Csaba
Újabb
Madách-kéziratok és -dokumentumok II.
A Madách-dokumentumoknak 1964-ben Krizsán László művével megkezdett közreadása1 Leblancné Kelemen Mária két dokumentum-kötetével bővült,2 s a testes kötetek láttán a laikus olvasónak az lehetett a benyomása, hogy ezzel a Madách-dokumentumok közzététele nagyjából teljesnek mondható. Ez azonban Madách életének egy meglehetősen fontos időszakával kapcsolatban egyáltalán nem mondható el, nevezetesen a peréről ill. bebörtönzéséről van szó.
Spáczay Hedvig ugyan 1983-ban egy részletes és látszólag kimerítő tanulmányt írt a kérdésről,3 ő azonban elmulasztotta közzétenni magukat a dokumentumokat, csupán összefoglalta azok tartalmát, s hivatkozásai alapján sem könnyű azok eredetijét fellelni. Leblancné Kelemen Mária a vele folytatott konzultációk alapján igyekezett az eredeti iratokat is a könyvébe felvenni, de ennek során gyakorlatilag csak az Országos Levéltár ún. „gerilla-akták” szekcióinak átnézésére került sor (D42– D44). Igaz, a dokumentum-kötet címe nem is ígér többet, mint az ország közgyűjteményeiben található dokumentumok közreadását (ennél azért valójában kicsit többről van szó, amennyiben a Besztercebányai Levéltár dokumentumai is szerepelnek benne, továbbá van egy mindmáig magántulajdonban lévő főbiztosi levél), márpedig Spáczay Hedvig a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivra is sűrűn hivatkozik a tanulmányában. A Bécsi Levéltár iratanyagán túl még egy fontos dokumentum-együttes hiányzik az említett kötetekből: azoknak a tanúkihallgatásoknak a jegyzőkönyvei, amelyekről Zólyomi József számolt be az I. Madách Szimpóziumon.4 Erről azonban már csak a második dokumentumkötet öszszeállítása után értesülhetett Leblancné Kelemen Mária.
Madách hadbírósági peréről csak töredékes információkkal rendelkezünk, amelyek alapján egyáltalán nem könnyű megfejteni, hogy valójában mi is történt. Ismeretes például, hogy a letartóztatásának pontos napját sem tudjuk. Nem tehetünk mást, mint hogy az újabb és újabb mozaikkockákat megpróbáljuk összeilleszteni, abban reménykedve,
hogy egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy áttekintésünk legyen az egészről. A részleteknek itt annál is inkább nagy a jelentőségük, mert az iratok általában más, meghatározott jelzettel ellátott iratokra hivatkoznak; a betűk és számok is fontosak, hiszen azok alapján tudjuk eldönteni, hogy egy általunk már ismert iratra történik-e hivatkozás, vagy esetleg egy még nem ismert iratra, amelyet meg kell kísérelni megtalálni.
Sajnos a második Madách-dokumentum kötetben, éppen a hadbírósági üggyel kapcsolatban egy súlyos félreértés található. A 41. irat címe ugyanis: „Tuzinger százados jelenti, hogy a Kondorosi puszta környékén fegyveres banditák garázdálkodnak; a gyanúsítottak között Madách Imre”. Az olvasó már akkor elmosolyodik, amikor az iratok végén az A. h. B. rövidítést látja, ami magyarul azt jelenti: legfelső parancsra (a fordításban ugyan „a legmagasabb utasításra” áll, ám ebben a kontextusban a legmagasabb inkább legfelsőt jelent, s mivel katonai és nem polgári szervezetről van szó, az utasítást magyarul parancsnak hívják). Aztán a szövegből valóban ki is derül, hogy nem jelentéstételről, hanem utasításról van szó, amelyet vélhetően Albrecht főherceg, ill. az ő nevében eljáró személy adhatott, de semmi esetre sem egy vidéki csendőr százados.
A dokumentumoknak tehát nemcsak a közzétételénél és fordításánál kell ügyelnünk a pontosságra (ideértve a jelzetek, személy- és helynevek pontos közlését is), de a magyarázó és értelmező megjegyzéseket is körültekintően kell megfogalmaznunk.
A Bécsi Levéltárban lévő iratok megkeresésére Császtvay Tündét kértem meg, aki még 1998 tavaszán meg is hozta a fénymásolatokat Bécsből. Ezt követően Rákóczi Katalin végezte el az érdemi munkát: a dokumentumok legépelését és fordítását, aki Leblancné Kelemen Mária könyveiben a német nyelvű Madách-dokumentumokat fordította, s így nagy áttekintése van erről a területről. Végül pedig Krizsán Lászlót kértem fel a szöveg lektorálására. Nekik köszönhető tehát, hogy az alább következő dokumentumok végre megjelenhetnek.
A dokumentumok mélyebb feldolgozására azonban egyelőre várnunk kell, s bizonyára célszerű még további kutatásokat folytatni a Békés Megyei Levéltárban, Pozsony levéltáraiban, esetleg a Nógrád Megyei Levéltár megyefőnöki irataiban. A feldolgozás során nem kerülhető meg az iratokban előforduló nevekkel kapcsolatos kutatás. Itt csak néhány körülményre hívnám fel az olvasó figyelmét.
Az iratokban többször előfordul báró Kemény Farkas neve, sőt az egyik irat címében az áll, hogy sikerült őt elfogni. Ez egészen biztosan súlyos félreértés, amely megkérdőjelezi a tanúvallomások egyéb részleteinek hitelességét is – így nem utolsó sorban Madách részvételét a gerillamozgalomban –, hiszen báró Kemény Farkas 1852. jan. 5-én Londonban hunyt el.5 Nem is egészen érthető, hogy tíz hónappal a halála után miért nem értesültek erről a Katonai és Polgári Kormányzóságon, hiszen az angliai emigráció vezéregyéniségéről volt szó. Az azonban fölöttébb valószínűtlen, hogy a rendőrség beépített embere előtt magát báró Kemény Farkasnak valló személy ne tudott volna a halálesetről, hiszen ha résztvett a külföldről szervezett gerilla-mozgalomban, akkor kapcsolatai révén erről tudomást kellett szereznie.
De ha nem báró Kemény Farkast fogták el a hatóságok – márpedig őt nem foghatták el –, akkor kicsodát? Több nevet is sorolnak a szóban forgó személlyel kapcsolatban, leggyakrabban Stark (Erős) Mihályét. Nos, ellentétben báró Kemény Farkassal, aki egy jól meghatározott személy volt, Stark Mihály több is élhetett egyidőben. De talán nem lehet véletlen, hogy a szabadságharc tisztjei között csak egy ilyen nevet találunk: Stark Mihály nagyváradi születésű hadnagyét, aki azonban 1849. augusztusában esett el.6 Ez már nem lehet véletlen; feltételezhető, hogy az elfogottak szándékosan említették elhunyt személyek neveit, talán nemcsak saját személyazonosságuk igazolására, de más esetekben is, hiszen ez lehetett az egyik legbiztosabb módja annak, hogy a hatóságot ideig-óráig félrevezessék, anélkül, hogy ezzel másokat bajba kevernének. Ám ha így volt, akkor érthetetlen, hogy miért említették éppen Madách Imre nevét, s miért nem – mondjuk – Madách Pálét.
Úgy gondolom, a félrevezetés, félreinformálás mellett a félreértés lehetőségét sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nem állítom persze, hogy itt éppen ilyen természetű félreértésről lenne szó, hiszen például a másik nógrádi, akit sikerült belekeverni az ügybe, Hinkó János is élő személy volt, de azért ennek lehetőségét nem zárnám ki.
Mint ahogyan létező, sőt a gerillamozgalomban aktívan részt vevő személy volt Figyelmessy Fülöp, aki hosszú élete során az USA-ban töltött be fontos tisztségeket.7
Végezetül még néhány névre hívnám fel a figyelmet. Tápiószelén a kor több ismert személyisége élt, az iratokban azonban érdekes módon éppen Rákóczy János neve nem merül fel a településsel kapcsolatban, pedig a családja ott élt (sőt, Szinnyei szerint ott is született). A Licinus vendéglő (Feldunasor 1., ma kb.: Vigadó u. 3.) közkedvelt hely volt, amelyet a rendőrség megfigyelt, de hogy erre esetleg éppen az alábbi iratokban szereplő információk adtak-e okot, vagy már korábban megfigyelték a helyiséget, azt nem tudjuk.8
Az iratokban előforduló Bonyhády Gyuláról is érdemes néhány szót szólnunk. Ő annak a Perczel I. Sándornak a fia, akinek 19 gyereke között a szabadságharc tábornokát, Perczel Mórt is találjuk. Néhányan, köztük Gyula nevű testvére (vagy féltestvére: Sándornak ugyanis két felesége volt) a családi predikátumban szereplő bonyhádi nevet vették fel. Bonyhády Gyula azonban merőben más „karriert” futott be: Békés megyefőnöke volt az abszolutizmus éveiben.9
Az iratokban szereplő talán legfontosabb személy azonban Podhorszky Mária, aki könyvében beszámolt a börtönben töltött évekről.10 Nos, ebben a könyvben Madách nevét hiába keressük! Számos egyéb vonatkozásban azonban nagyon is tanulságos a fiatal lány emlékirata, akinek tragédiáját a Kossuth családhoz fűződő viszonya okozta. Elsősorban Meszlényi Rudolfné Kossuth Zsuzsannával volt jó viszonyban, aki a magyar szabadságharc egy lengyel résztvevőjének menekítéséhez kérte segítségét. A meg nem nevezett lengyel férfi csupán egy napot töltött Podhorszky Máriánál és édesanyjánál, ám egy régi ismerősük, az aradi Cs....ts István elárulta őket, s így anya és lánya évekre börtönbe került.
De
miért is volt olyan nagy bűn egy menekült bújtatása? Podhorszky Mária nem hagy
kétséget afelől, hogy alapvetően nem ezért fogták el
őt – vele együtt becslése szerint még kb. 150 személyt tartottak fogva hasonló
okokból az Újépületben –, hanem egészen más ok miatt: „Az uj forradalom
összekötő láncszemeit keresték bennünk.” A lengyelről is azt feltételezték,
hogy üzenetet közvetít az emigráció
és a magyarországi felkelés szervezői között. Podhorszky Mária hat lengyel
személyt is megnevezett a fogva tartottak közül, köztük gróf Szeturszkyt,
akinek neve talán nem véletlenül hasonlít az alábbi iratokban szereplő
Skrepulszkyra, s akit az egyik irat lengyel emigránsnak nevez. (A nevek
helyesírása a hivatalos iratokban is változó, arról nem is szólva, hogy
Skrepulszky két másik néven – Vörös Albert és Osztruczky (sőt: Osztics és
Osztrovszky) – is előfordul. A név Bona Gábornál is szerepel11, fogadjuk el
a nála közölt névalakot: Kazimierz Skrzetulski, aki 1815-ben született, s
akinek apja, Antoni Skrzetulski az 1831-es lengyel felkelésben halt hősi
halált. Csakhogy Bona szerint a szabadságharc idején egészen más magyar néven
szerepelt: Frankovszky Józsefként lett hadnagy, főhadnagy, végül százados.
Bona egyébként tévesen 1853-tól keltezi az ellene folyó hadbírósági
vizsgálatot.
Talán a fenti megjegyzésekkel sikerült érzékeltetnem azt, hogy a személy-, hely- és egyéb nevekkel kapcsolatos adatgyűjtés hozzásegíthet a későbbiekben ahhoz, hogy Madách hadbírósági perével kapcsolatban tisztábban lássunk, a jelenleginél ill. az iratokból explicite kiolvasható információknál többet megtudjunk, s e többlet tudás révén az esetről árnyaltabb, hitelesebb képet alkossunk.
Az első irategyüttesből Bonyhády Gyula jelentése korábban már más forrásból (OL D 44.) ismert volt.12 Érdekes, hogy ott a kísérőlevél a császárnak szól, s bár az alábbi kísérőlevélhez hasonlóan egy október 12-i és egy 13-i jelentésről tesz említést, csak az utóbbit tartalmazza.
1
1. A Katonai és Polgári Kormányzóság jelentése
a bécsi Rendőrminisztériumnak. Buda, 1852. okt. 15.
No 2844/reserv./Pz.
Vom k. k. Militär- und Civil Gouvernement für Ungarn
An Seine des Herrn Chefs der k. k. Obersten Polizei-
Behörde etz. etz. etz.
Feld-Marschall-Lieutenant
Kempen von Fichtenstamm
Excellenz
in
Wien.
Ofen am 15ten Oktober 1852
In der Anlage beehrt man sich Euer Excellenz die Abschrift von 2 Berichten des k. k. Bekeser-Comitats Vorstandes ddt. 12. und
Im höchsten Auftrag
[unlesbare Unterschrift]
No 2844/reserv./Pz.
A cs. kir. Magyarországi Katonai és Polgári Kormányzóságtól
A cs. kir. legfelsőbb Rendőrhatóság
stb. stb. stb. Főnökének
Kempen von Fichtenstamm altábornagy
őexcellenciájának
Bécs.
Buda, 1852. október 15én
A mellékletben bátorkodom csatolni Excellenciádnak a cs. kir. Békés megye főnöke f. hó 12-én és 13-án kelt jelentésének másolatát a politikailag igen kétes egyének: Vörös Albert (Skrepulszkynak is hívják), Stark (Erős) Mihály, Hajnik Márton, Szőke Antal és Kapu András előállításáról, azzal a szolgálatkész megjegyzéssel, hogy az összeesküvés szerteágazása miatt a kormányzóság elrendelte a letartóztatottak átadását a cs. kir. Pesti Haditörvényszéknek, egyben a további vádlott személyek ellen is eljárást indít azzal a kiegészítéssel, hogy Madách Imrét a felségáruló Rákóczy rejtegetése miatt már a pozsonyi hadbíróságon elővezették, és Lipcseyt, akit a felségáruló Boros [!] rejtegetése miatt kerestek, szökésben van.
Legfelső megbízatással
[olvashatatlan aláírás]
Abschrift
An Eine Llöbliche k. k. Polizei Dir[ektio]n
in Pesth
Im Sinne der Allerhöchsten Orts genehmigten Coordinations Grundriße § 32 der Polizeibehörden vermöge welcher alle politische Behörden verpflichtet sind, bei auftauchenden derlei Ereignißen und Vorfallenheiten, die in politischer Beziehung Beachtung beanspruchen, Einem hohen k. k. Statthalterei Präsidium im Wege der im Amtssitze dieser hohen Land Stelle befindlichen k. k. Polizei Direktionen ohne
Verzug von dem Vorgefallenen Bericht zu erstatten, säume ich nicht nachstehende Ergebniße, wie ich schon Einer löbl[ichen] k. k. Polizei
Dir[ektio]n deren erste Vorfallenheiten mitzutheilen die Ehre hatte, so fern die bisher gepflogenen Erhebungen es mir ermöglichen, dienstergebenst einzuberichten.
Den 27. v. M. wurde auf der Kondoroscher Puszta, unweit der dortigen k. k. Gendarmerie-Quasi-Kaserne die vom Bekeser Jahrmarkte Heimkehrenden von 6 bewaffneten gut berittenen und vermumten Räubern angehalten, und etwa 100 Wägen von ihren beiführenden Baarschaften beraubt. Ich war zur Zeit dieser traurigen Vorfälle von meinem Amstorte Gyula abwesend in Beilegung einer Dienstesfunktion zu Gyoma, und beauftragte alsogleich nach in Erfahrung gebrachten Vorfällen am 28. v. M. dort vor dem Stuhlbezirks Adjunkten Stefan von Déry Behufs einer Habhaftwerdung dieser Mißethäter, unter andern das dem Fremdenwesen und nur halbwegs Verdächtigen, oder durchreisenden Paßanten gewidmete Augenmerk zu verdoppeln emsigster Nachforschen und der Wachsamkeit anzuweisen, besonders aber alle Uiberführen und Brücken strenge überwachen zu lassen. In Folge dieser ergriffenen Maßregeln wurden zu Mező Bereny fünf von Orosháza kommende reisende namentlich: Albert Vörös (auch Skrepulszky genannt) Michael Stark (Erős) Martin Hajnik, Anton Szőke und Andreas Kapu, die zwar mit vorschriftsmäßigen Päßen und Wandernbüchern versehen waren, dadurch bei dem Amtsvorstande verdächtig, daß sie nach Gyula zu reisen vorgaben, während sie die Richtung ihrer Weiterreise nach Körös Ladány nahmen, welcher zu folge derselbe sie durch einen berittenen und mit einem Briefe (Verhaftsaufforderung) versehenen Gemeinde-Panduren erfolgen ließ, der ihre Spur verfolgend, selber nach Körös Ladány über Szeghalom nach Füzes Gyarmath folgte, wo sie bei dem Schullehrer Karl Papp einkehrten, der 3 von ihnen mit seinem Schulgehilfen, einem Debrecziner, nach Derecske, Biharer Komitats mittels Vorspann weiter expedirte, die k. k. Gensdarmerie-Abtheilung in Füzes Gyarmath hiervon in Kenntniß gesetzt, und sich mit dem Posten Comm[an]do in Furta Biharer Gespannschaft, vereinigend verfolgte die Verdächtigen, und sie wurden zu Derecske eingeholt, und da bei ihnen Pistolen und ein Dolch nebst Munition vorgefunden ward, ar
retirt und nach Gyula eskortirt. Die zwei Zurückgebliebenen, die den Weg nach Turkevi einschlugen, sind auch schon durch Vermittlung der k. k. Gendarmerie in Czegléd eingefangen, und dem Verhöre in Gyula unterzogen.
Das k. k. Gendarmerie Flügel Commando stellte in Anbetracht deßen, als es noch nicht bekannt war, ob diese datinirten Individuen wirkliche Räuber oder politische Verbrecher seyen, an mich das Ansuchen, um Exmittirung eines polit[ischen] Kommißärs zur vorzunehmenden Untersuchung, mit welcher Obliegenheit ich nicht nur alsogleich den hierortigen Bezirks Stuhlrichter betraute, sondern, da mir derselbe informirte, daß die Eingezogenen sich viel mehr als politische Verbrecher bezeichnen, auch selbst wegen der Gewichtigkeit des Gegenstandes persönlich Antheil nahm. Im Verlaufe der Inquisition, die jedoch bei weitem nicht beendet ist, vermöge der großen Verzweigung stellte sich hervor, daß die Inhaftierten keine gewöhnlichen Räuber, sondern vielmehr Mitglieder einer politischen Guerilla Bande seyen die ihre Genoßen und Agenten zu Pesth und in anderen Theilen des Kronlandes hat, durch welche sie mit den in’s Ausland entflohenen Rebellen und Partheigängern im Einvernahme zu stehen äußerst verdächtig ist, und der in mir aufgetauchte Verdacht, daß diese Individuen einer ruchlosen Gesellschaft angehören können, die in den unteren Gegenden, hauptsächlich im Csongrader und Csanader Komitate als Räuber plündern und die geraubten Gelder auf politisch höchst sträfliche Zwecke verwenden dürften, und sich sonach verstärkend zu Guerillas ausbilden, namentlich die Räubereien bei Algyő und vor einigen Tagen bei Rácz Csanád, wo sich bei 60 gut bewaffnete und berittene Räuber versammelt hatten, wocon die Anführer in Bauerkleidern einer der gebildeten Klasse zugehörten begründen, um so mehr, da die Inhaftirten in Orosháza, laut Aussage eines dortigen Insaßen Győrfi, um Bauernkleiden und Waffen nachgesucht haben, da ferner nach dem bisher erhobenen Thatbestande der Eingezogenen Michael Stark (auch Erős genannt), der sich für einen Thierarzten ausgibt, vorgibt im Monate August 1. J. in Pesth mit dem kürretirten Emißär Figyelmessy im Gasthause des Licinus bekannt geworden zu seyn, durh den er einem zu Pesth sich aufhaltenden gewißen Hatváni, gewesenen Honvéd Majors und
derzeitigen Agenten Mak’s vorgestellt wurde, welch letzterer zu Bukarest domiziliren soll, und da nach der Aussage Papp’s Miachael Stark bei seiner Anwesenheit in Füzes Gyarmath sich dahin äußerte, daß die ihnen vom Auslande zugeschickten und durch die Regierung in Beschlag genommenen Geldern nicht zukämen, daher sie, um ihre politischen Zwecke verfolgen zu können zu rauben gezwungen seyen, jedoch nur dort, wo sie, wenn auch mit Lebensgefahr, größere Summen erbeuten, daß sich ihre Verbündeten auf eine unzählige Zahl erstrecken.
2tens Der Inquisit Martin Hajnik, Tapezierer aus dem Weßprimer Komitate, gibt an, daß er zu Pesth mit einem gewißen Holzhändler Johann Varga, der in der 3 Trommelgaße, in einem 6 fenstrigen gelben Hause parterre rückwärts im Hofe wohne, wohin man zunächst aus der Königsgaße gelangen kann, bekannt sey, sich durch denselben, de er sich zu den Guerillas anwerben zu laßen wünschte, aus diesem Behufe zu einer Weibsperson, Namens Maria, geführt ward, die an der untern Donauzeile, vom Salzamte aufwärts, im 3ten oder 4ten Hause, 2ter Stock links seßhaft sey, eine Wittwe, Mutter und auch eine außer dem Hause wohnende Schwester habe; ferner sich erinnere, daß sie mittlerer Statur sey, ein gefärbtes Gesicht und dunkle Haare habe; als besonderes Kennzeichen der Wohnung gibt er an, daß das Gelände an der Stiege dunkelroth gefärbt ist, im Zimmer in der Mitte ein Tisch mit röthlichen Tepichen zugedeckt stehe und mehrere Kupfertische in schwarz politirten Rahmen sah, und, Inquisit, den hierorts inhaftirten Albert Vörös (auch Skrepulszky genannt) dort kennen lernte, der ihm ein Handgeld zu geben versprach. Alle die vorher Genannten gibt er an als im Intereße der ruchlosen Umsturzparthei mitverloflochten, und beruft sich noch außer dem Genannten auf einen gewißen Kulmann, der in Ofen Christinenstadt, Blocksberggaße No 16 wohne mit dem die obberührten Weibspersonen Maria und Mutter auf sehr vertrautem Fuße lebten, und der vormals bei der k. k. Statthalterei bedienstet war, und mit welchem sich Albert Vörös alias Skrepulszky, Pohle und gewesener Honvéd Major, öfters besprachen.
Der 3tens der genannte Albert Vörös sich offen für einen Partheigänger der Revolution bekannt, ferner seine Verbindung mit der oben
erwähnten Mária durch einen Brief begründet, der sich in seinem Portefeulle vorfand, de Untersuchungs Akten zuliegt, und nur den Vertrauten verständlich ist, wo vor einem im guten Zustande befindlichen Geschäfte gesprochen wird, und man manche Taufnahmen der Eingeführten dort angeführt sieht, so erweisen sich sämmtlich inhafftirten Individuen in politischer Hinsicht höchst gefährlich und kompromittirt, welchen allen zu Folge ich es für meine strengste Pflicht hielt, Einer löbl. k. k. Polizei Dir[ektio]n dieß unverzüglich zur Kenntniß zu bringen, und erlaube mir die volle Aufmerksamkeit auf die von den hieseitigen Fatenten bezeichneten in Pest und Ofen wohnenden Mitbetheiligten zu lenken, und zur Ergreifung der nöthigen Maßregeln Behufs der Uiberwachung derselben und der mit ihnen im nächsten Verkehr stehenden Personen im Intereße des A[ller]h[öchsten] Dienstes das Ansuchen zu stellen, de die k. k. Gensdarmerie die im Einvernehmen nicht der politischen Behörde im strengsten Geheim und mit der größten Vorsicht die Protokolle verfaßt, und die noch fehlenden genaueren Daten bezüglich der hier angeführten und höchstverdächtigen Personen nebst ihrem rastlosen und feilßigen Fürgange nicht vollends gesammelt hat, welch genau erwogenen Erhebungen mit Vorsicht verbunden in einer so wichtigen Angelegenheit bei wenig betrauten Personen viel Schreibereien erheischen, so konnte der vollständig konstatirte Sachbestand Einer löbl. k. k. Polizei Dir[ektio]n gegenwärtig nicht eingesendet werden, dürfte jedoch da mit Eifer und Energie dieser so wichtigen Amtsfunktionen obgelegen wird durch die k. k. Gensdarmerie in den nächsten Tagen betreffenden Orts unterlegt werden.
Gyula am 12. Oktober 852
Julius von Bonyhad m. p.
Másolat
A tekintetes cs. kir. Rendőrigazgatóságnak
Pesten
A legmagasabb helyen elfogadott Koordinációs kézikönyv 32. §-a értelmében, amely szerint minden politikai szerv az ehhez hasonló politikai szempontból figyelemreméltó események és történések felmerülé-
sekor köteles a tekintetes cs. kir. Helytartóság elnökségének e magas országos szerv helyén működő cs. kir. Rendőrigazgatóság révén haladéktalanul jelentést tenni, ezért nem késlekedem, hogy a tekintetes cs. kir. Rendőrigazgatóságnak, ahogy már az első felmerült esetben is bátorkodtam, amennyire az eddigi nyomozás ezt lehetővé teszi számomra, alázatos ügybuzgalommal most is jelentsek.
Múlt hó 27-én a Kondorosi pusztán, nem messze az ottani cs. kir. csendőrlaktanyától, 6 jól felfegyverzett lovas és álarcos rabló a békési vásárról hazatérő mintegy 100 kocsit feltartóztatott és kirabolt. E szomorú események idején gyulai szolgálati helyemtől távol, Gyomán voltam szolgálati ügyben, de amint értesültem a történtekről, múlt hó 28-án utasítottam Déry István járási segédtisztet e gonosztevők elfogatására, valamint az idegenforgalom és az akár csak félig gyanús átutazók felügyeletét ellátó személyzet megduplázására, valamint a legszorgalmasabb kutakodásra és éberségre, különösképpen pedig az átkelőhelyek és hidak szigorú őrizetére. E meghozott rendszabályok következtében Mezőberényben az Orosházáról érkező 5 utas, név szerint: Vörös Albert (akit Skrepulszkynak is hívnak) Stark (Erős) Mihály, Hajnik Márton, Szőke Antal és Kapu András, akik bár szabályszerű útlevéllel és vándorkönyvvel voltak ellátva, a hivatalfőnök szemében azzal váltak gyanússá, hogy elmondták: Gyulára szándékoznak menni, de Kőrösladány felé tartottak. Ennek következtében a hivatalfőnök egy lovaspandúrt küldött utánuk levéllel (elfogatási paranccsal), aki nyomukba szegődve Kőrösladány felé, majd Szeghalmon keresztül Füzesgyarmatra követte őket, ahol Papp Károly tanítóhoz tértek be, aki hármat közülük egy debreceni iskolaszolga kíséretében forsponttal Derecskére, Bihar megyébe szállíttatott. A pandúr a füzesgyarmati cs. kir. csendőrséget értesítette erről, és a Bihar megyei Furta állomásparancsnoksággal egyetértésben követte a gyanúsítottakat, akiket Derecskén utolért. Mivel pisztolyokat, egy tőrt és lőszert talált náluk, elfogta és Gyulára szállította őket. A két visszamaradottat, akik útjukat Túrkeve felé vették, a cs. kir. csendőrség közvetítésével Ceglédnél szintén elfogták, és őket is Gyulára szállították kihallgatásra.
A cs. kir. csendőr szakaszparancsnokság akkor, amikor még nem volt bizonyos, hogy a nevezett egyének valódi rablók, vagy esetleg po-
litikai bűnözők, megkeresett, hogy a lefolytatásra kerülő vizsgálathoz egy politikai biztost nevezzek ki. Kötelességemnek tekintettem, hogy nemcsak a helybeli járásbírót bíztam meg azonnal, hanem miután ő maga informált arról, hogy a beszállítottak sokkal inkább politikai bűnözők, a tárgy súlyát is mérlegelve, személyesen is részt vettem ebben. A vizsgálat folyamán, ami szerteágazó jellege miatt még távolról sincs lezárva, kiderült, hogy a letartóztatottak nem közönséges rablók, hanem sokkal inkább egy politikai gerillabanda tagjai, akiknek vannak társai és ügynökei Pesten és az örökös tartomány egyéb részeiben is, és akik rendkívül gyanúsak abban, hogy a külföldre szökött rebellisekkel és pártosokkal is kapcsolatban állnak. Bennem is felmerült a gyanú, hogy ezek az egyének egy olyan elvetemült társasághoz tartoznak, amely a déli részeken, főleg Csongrád és Csanád megyében rablóként fosztogatnak, és a rabolt pénzeket esetleg politikailag a legbüntetendőbb célok érdekében használják fel, így megerősödve gerillákká válnak. Ugyanis az Algyő melletti rablások és néhány nappal ezelőtt Ráczcsanádnál, ahol mintegy 60 jól felfegyverzett lovas rabló
gyűlt össze, akik között a vezetők parasztruhákban egyik képzett osztály tagjai voltak, is ezt bizonyítják, annál is inkább, mert az Orosházán fogvatartottak közül egyikük: Győrfi, parasztruhákat és fegyvereket keresett, továbbá az eddigiekből levont tényállás szerint Stark Mihály (Erősnek is hívják), aki állatorvosnak adja ki magát, elmondja, hogy f. év augusztusában Pesten a Licinus-féle vendéglőben megismerkedett Figyelmessy titkos ügynökkel, aki bemutatta a Pesten tartózkodó bizonyos Hatvani volt honvédőrnagynak és Makhnak, a jelenlegi ügynöknek, aki állítólag Bukarestben lakik. És mivel Papp Mihály vallomása alapján Stark Füzesgyarmaton azt mondta, hogy a külföldről beküldött pénzeket a kormány lefoglalta és az nem jut a kezükbe, politikai céljaik érdekében kénytelenek rabolni, de csakis ott, ahol, ha életveszéllyel is, de nagyobb összegekhez jutnak, és hogy szövetségeseik megszámlálhatatlan sokasággá nőttek.
Másodszor. A fogoly Hajnik Márton, kárpitos Veszprém megyéből, előadja, hogy Pesten egy bizonyos Varga János fakereskedővel ismerkedett meg a Dob utca 3-ban, aki egy hat-ablakos sárga ház földszintjén, hátul az udvarban lakik, ahová a legegyszerűbben a Király utcából
lehet eljutni; őt, mivel a gerillák közé akart állni, egy Mária nevű nőszemélyhez vitte, aki az Aldunasorban lakik, a sóhivataltól felfelé a 3. vagy 4. házban, a második emeleten balra, és akinek özvegy anyja és egy házon kívül lakó nővére is van, aki közepes magasságú, festett arcú és sötét hajú. Különleges ismertetőjelként elmondja, hogy a fal a lépcsőnél sötétpiros színű, a szobában középen asztal áll, vöröses terítővel letakarva, és több rézkarcot látott a falakon, fekete politúrozott keretben. A fogoly itt ismerkedett meg az ehelyütt fogvatartott Vörös Alberttel (Skrepulszkynak is hívják), aki pénzt ígért neki. Az összes eddig megnevezett személy összefonódott az elvetemült felforgatópárt érdekeivel. A megnevezetteken kívül hivatkozik egy bizonyos Kulmannra, aki Budán a Krisztinavárosban, Blockberg utca 16. sz. alatt lakik, akivel a fentnevezett nőszemélyek: Mária és anyja igen bizalmas viszonyban vannak, aki régebben a cs. kir. Helytartóságon szolgált, és akivel a lengyel Vörös Albert alias Skrepulszky volt honvédőrnagy gyakran beszélgetett.
Harmadszor: Mivel nevezett Vörös Albert nyíltan a forradalom hívének vallja magát, Máriával való kapcsolatát egy levéllel igazolja, amit a tárcájában meg is találtak – az már a vizsgálati akták között szerepel –, és csak bizalmasok számára érthető, mert egy jól menő üzletről van szó, és néhány beavatott keresztneve is előfordul benne, így minden letartóztatott személy politikai szempontból igen veszélyes és kompromittált. Mindezek következtében a legszigorúbb kötelességemnek tartottam, hogy a tekintetes cs. kir. Rendőrigazgatóságnak ezt haladéktalanul a tudomására hozzam, és bátorkodom a teljes figyelmét az itteni hírszerző által megnevezett Pesten és Budán lakó résztvevőkre irányítani, hogy ezek, valamint a velük legszorosabb kapcsolatban álló személyek megfigyelésére a szükséges intézkedéseket meghozhassa, és a legmagasabb szolgálat érdekében az eljárást megindíthassa. Mivel a cs. kir. csendőrség, amely a politikai hatósággal egyetértésben a legnagyobb titokban és a legszigorúbb elővigyázatosság mellett fogalmazza meg a jegyzőkönyveket, és a fent nevezett igen gyanús személyekre, valamint fáradhatatlan szorgalommal űzött cselekedeteikre vonatkozóan ezideig a még hiányzó pontos adatokat teljes mértékben nem gyűjtötte össze, és mivel e gondosan megtervezett nyomozás óvatossággal párosul, és egy ilyen fontos ügy kevés megbízható személynek sok írásbeli munkát ad, ezért a teljes tényállás jelenleg még nem küldhető be a tekintetes cs. kir. Rendőrigazgatósághoz, de az igyekezet és az energia, amely ennek az oly fontos hivatalnak kötelessége, a cs. kir. csendőrség révén az elkövetkező napokban illetékes helyen előterjesztésre kerülhet.
Gyula, 1852. október 12-én.
Bonyhády Gyula s. k.
13/präs. res.
Abschrift
An Eine löbliche k. k. Polizei Direktion
in Pesth
Im Nachhange meines vom 12. d. M. an Eine löb[liche] k. k. Polizei Dir[ektio]n mittels Estaffete zugemittelten Anzeige habe ich die Ehre folgende mittlerweile von den hierorts Inhaftirten entnommenen wichtigen Umstände im Intereße des A[ller]h[öchsten] Dienstes eilends zu berichten:
Der Inquisit Andreas Kapu, vormaliger Diurnist beim Czegléder k. k. Bezirks Commissariats gibt nach vorhergegangenen längeren Läugnen an, daß er den im Hafte befindlichen Michael Stark – Erős – auch unter dem Namen Gerebi, Káldori kenne, seine Bekanntschaft in Szele bei dem Herrn Nikolaus Ruttkay machte, wo er sich durch mehrere Monate aufhielt, mit ihm mitlerweile auch in Pesth in ein, zwei oder drei Stock hohen Hause neben dem Salzamte, wohin man aus der Salzgaße seitens der reformierten Kirche gelangen kann, bei einer Dame im 2. Stock links, Namens Potorszka zusammen kam, wo Fatant durch einen Herrn Karl von Kováts, gebürtig aus der Sümegher Gespannschaft, zu selber Zeit aufgeführt ward – in diesem Hause wohnt die Maria, deren Name in meinem gestrigen Berichte so oft vorkommt, die die Tochter der Frau von Potorszky ist, Fatant hörte hier längere Zeit wichtige politische Mittheilungen, die zwischen der öfters benannten Dame und Erős stattfanden, er wurde auch aufgefordert Antheil zu nehmen. Erős wurde gegen ihn vertraulicher und gestand ihm, daß er nicht Erős–
Stark–Gerebi–Káldori sey, sondern der Baron Farkas Kemény aus Sie-
benbürgen und er von Seite Kossutht’s beauftragt wäre, im Königreiche Ungarn einen Landsturm zu organisieren, und zu diesem Behufe die nöthigen Verzweigungen zu bestimmen und auszuarbeiten, und alles dieß ehestens zu vollenden, damit bei nächstfolgender Ankunft Kossuth’s der an seiner Seite 200.000 Franzosen hat, alles schlagfertig sey; er benannte ihm ferner zur Organisierung bestimmte Personen, namentlich den Gutsbesitzer Emerich Madács im Csesznye [!] in der Neograder Gespannschaft, Johann Himko [!] in Losoncz, Emerich Lipcsei und Michael Ürményi in Tisza Füred; ferner könne er mit Bestimmtheit sagen, daß die Frau von Potorszky und die Frau von Csepcsányi geborne Szemere, mit den Emißären verflochten seyen – zur Begründung seiner Aussage, daß der Inquisit Stark–Erős wirklich B[ar]on Farkas Keményi [!] sey gibt er vor, daß er ihn im Hotel zu Königin von England mit zwei Herren aus Siebenbürgen Namens Dominik Pálfy und Farkas Kenderesy bei einem Tische speisen sah, wo sich Stark–Erős um die Verhältniße seiner Familie von den benannten erkundigte, und bei einer anderen Gelegenheit zwei Briefe auch nach Siebenbürgen in seiner Gegenwart abgesendet habe, einen Brief angeblich an seine Schwägerin Susanne Köblös nagy Magyar Bretsány, den zweiten an seinen Schwager Nikolaus Köblös nach Karlsburg; der Inquisit gesteht ferner, daß der unter dem Namen Vörös verhaftete nicht so, auch nicht Skretulszky sondern Ostruczky heiße, und ein pohlnischer Emigrant sey, der bei der Frau von Potorszki 6 Wochen lang als Kranker gepflegt wurde.
Star–Erős – nach der Aussage des Inquisiten Kapu Baron Farkas Kemény, läugnet alles bezüglich seiner Person, und bekräftiget daß er Erős heiße – bekennt mit Figyelmessy und Hatvani gesprochen zu haben, die ihm mittheilten, daß sie in ihrer Consignation 64 Tausend Anhänger Kossuth’s hier im Lande bezeichnet haben, die beim Einbruche der Revolution, die bevorstehet, schlagfertig sind.
Dei Protokolle werden hierorts heute geschloßen, und die Inhaftierten mit nächsten einem k. k. Kriegsgerichte zu Großwardein übergeben.
Gyula am 13. Oktober 852.
Der k. k. Komitatsvorstand für Békés
Julius von Bonyhád m. p.
13/präs. res.
Másolat
A tekintetes kir. Rendőrigazgatóságnak
Pesten
A f. hó 12-én kelt és a tekintetes cs. kir. Rendőrigazgatóságnak gyorsfutárral küldött jelentésem függelékeképpen az itt fogvatartottaktól időközben megtudott fontos körülményekről a legmagasabb szolgálat érdekében bátorkodom sürgős jelentést tenni.
Kapu András vádlott, azelőtt írnok a ceglédi cs. kir. járásbíróságnál, hosszabb tagadás után bevallja, hogy a fogvatartott Stark (Erős) Mihályt Gerebi, Káldori néven is ismeri, Ruttkay Miklósnál ismerkedett meg vele [Tápió-]Szelén, ahol több hónapon át tartózkodott; vele Pesten is összejött egy két- vagy háromemeletes házban a sóhivatal mellett, ahová a Só utcából a református templom oldalából lehetett eljutni, a második emeleten balra egy Potorszka nevű hölgynél, ahol ugyanakkor a sümegi járásból való Kovács Károly bemutatta az ügynököt. Ebben a házban lakik az a Mária, akinek a neve a tegnapi jelentésemben oly gyakran előfordul, és aki Potorszka asszony lánya. Az ügynök hoszszabb időn keresztül fontos politikai közléseket hallott a gyakran emlegetett hölgy és Erős közötti beszélgetés során, és őt is felkérték az abban való részvételre. Erős bizalmas lett hozzá, és bevallotta, ő nem Erős, Stark, Gerebi, Káldori, hanem báró Kemény Farkas Erdélyből; Kossuth megbízta, hogy a Magyar Királyságban népfelkelést szervezzen, ennek érdekében szervezze meg és hozza létre a szükséges hálózatokat, és ezt a munkát minél hamarabb fejezze be, hogy Kossuth közeljövőben esedékes hazajövetelekor, oldalán 200.000 franciával, minden működőképes legyen; továbbá megnevezte a szervezésre meghatározott személyeket, név szerint Madách Imrét Csesztvéről, Nógrád megyéből, Hinkó Jánost Losoncról, Lipcsei Imrét és Ürményi Mihályt Tiszafüredről. Nagy bizonyossággal állíthatja továbbá, hogy Potorszky asszony és Csepcsányiné, Szemere lány, kapcsolatban áll a titkos ügynökökkel. Ama vallomásának igazolására, hogy a vádlott Stark–Erős valóban báró Kemény Farkas, elmondja, hogy az Angol Királynőhöz címzett szállodában két erdélyi úrral: Pálfy Domokossal és Kenderesy
Farkassal látta egy asztalnál étkezni, ahol Stark–Erős a nevezettektől családja körülményei iránt érdeklődött; egy másik alkalommal két levelet is adott fel a jelenlétében, egyiket sógornőjének, Köblös Zsuzsannának Magyarbrestyánba, a másikat sógorának, Köblös Miklósnak Gyulafehérvárra. A vádlott továbbá azt vallja, hogy a Vörös néven letartóztatottat nem így, nem is Skretulszkynak, hanem Ostruczkynak hívják, lengyel emigráns, akit Potorszki asszony hat hétig ápolt betegként.
Stark–Erős Kapu vádlott vallomása szerint báró Kemény Farkas, mindent tagad, ami személyére vonatkozik, és megerősíti, hogy Erősnek hívják. Bevallja azonban, hogy Figyelmessyvel és Hatvanival beszélt, akik közölték vele, hogy kimutatásukban 64 ezer Kossuth-hívőt tartanak nyilván, akik a forradalom kitörésekor, amely várható, harcra készek.
A jegyzőkönyvek ehelyütt ma lezárásra kerülnek, a letartóztatottakat a közeljövőben átadják a nagyváradi cs. kir. Haditörvényszéknek.
Gyula, 1852. október 13-án.
Bonyhády Gyula s. k.
Békés megyei cs. kir. elöljáró
2. Jelentés báró Kemény Farkas elfogásáról. Bécs, 1852. okt. 18.
No 827/B. M. – 848/B. M.
A[ller] u[ntertänigster] Vortrag über die Aufgreifung des Inh[aftierten] Flüchtlings und Guerillen-Bandenführers Baron Farkas Kemény
Wien, am 18. Okt. 1852.
A[ller] g[nädigster] Herr!
Schon seit längerer Zeit wurde von den Vertrauensorganen der kais[erlichen] Regierung und zwar mit immer größerer Bestimmheit dara-
uf hingewiesen, daß die Räuberbanden in Ungarn mehr politische Zwecke, als jene der Raubsucht verfolgen.
Es sind mehrere Emissäre, darunter der berüchtigte Figyelmessy (Philip Markus) zur Zeit der Revolution Honvéd-Rittermeister, nahmhaft gemacht worden, deren Aufgabe es ist, die Räuberbanden zu organisieren, und erst in jüngster Zeit ist mir die Mittheilung gemacht worden, daß die Revolutionspartei in den Städten, namentlich zu Pest-Ofen junge Leute gegen Handgeld für Guerilla’s anwerben. Diese Angaben deuteten auf eine einzige Verbindung der Führer der Räuberbanden mit jenen Personen hin, welche die Fäden der in Siebenbürgen und Ungarn aufgedeckten Conspiration in ihren Händen hatten, und es wurde weiter noch behauptet, daß die Räuber bey angeschenen vermöglichen Gutsbesitzern Schutz und Unterkunft fänden.
Es ist uns durch Zuthun des Oberlieutenants Schön [?] und den Bemühungen der Gens[darmerie der] Czegleder Gespannschaft [gelungen] fünf des Raubens verdächtige Personen, nebst mehreren Individuen anzuhalten, welche eines Einverständnisses mit den ersteren beinzüchtigt erschienen, und unter welchen ein Verwandter und Vertheidiger Kossuth’s, der Feldmesser Mikulay Feri besonders genannt zu werden verdient. Durch die Aussagen der Arrestanten werden die im staatspolitischen Wege erlangten Mittheilungen vollkommen bestätiget.
Die Rädelsführer bey welchem Waffen und Munition vorgefunden wurden, nannten sich bey ihrer ersten Vernehmung: Albert Vörös (auch Skrepulszky), Michael Stark (Erős), Martin Hajnik, Anton Szőkő [!] und Andreas Kapu.
Durch die Geständnisse des Kapu ergab sich jedoch bald, daß Erős–Stark auch unter dem Namen Gerebi, Káldori der Inh[aftierte] Flüchtling Baron Farkas Kemény ist, welcher, wie er dem Kapu selbst vertraute, von Kossuth den Auftrag erhalten hat, den Landsturm in Ungarn zu organisieren. Durch Kapu’s Aussage ist ferner dargethan, daß Kemény mit mehreren Gutsbesitzern in Verbindung stehe, welche für gleiche Zwecke wirken. Kapu hat als solcher den Emerich Madács in Csernye [!] einen Hinko in Losoncz, einen Lipcsey und den Michael Ürményi in Tisza-Füred nahmhaft gemacht.
Nach Kapu’s Aussage ist Vörös ein polnischer Inh[aftierter] Flüchtling, Namens Osztics. [?] Ich vermuthe, daß derselbe identisch ist mit dem Polen Ostrowsky, auf welchen wiederholt in vertraulichen Notizen hingewiesen wurde. Er selbst hat keinen Anstand genommen, als einen Parteigänger Kossuth’s sich offen zu bekennen.
Vörös, Ostruczki (Ostrowski) kommt unter dem Namen Neumann Kálmán und Aladár vor und soll seiner einen Angabe nach, der Sohn des russ[isch]polnischen Starosten Skrzetulski seyn, welcher an der Insurrection des Jahres 1831 als Oberst sich betheiligt hatte.
Erős oda Kemény, welcher seinen Namen und Stand hartwürdig verläugnet, will, seiner Aussage nach, in Pesth von dem Inh[aftierten] Flüchtlinge und jenem Honvéd-Major Hatvány: [!] einem Agenten Mailath’s [?] Hochverratsprozesse als Urheber der neuen Conspiration eine so hervorragende Rolle spielt, und von dem Emissär Figyelmessy in Dem Gasthause des Licinus zu Pesth für die Guerilla’s angeworben worden seyn. Auf dieses Gasthaus wurde wiederhoft als der Sammelpunkt der Umsturzmänner hingewiesen.
Aus den Aussagen Aller deren geht unzweifelhaft hervor, daß in Pesth die Werbung für die Räuber und Guerillabanden von Personen, welche in polit[ischer] Beziehung höchst bedenklich sind, und mit einem Aufwande bedeutender Geldmittel betrieben werden.
Als die dabey betheiligten Personen, welche in polit[ischer] Beziehung höchst bedenklich sind, und mit einem Aufwande bedeutender Geldmittel betrieben werden.
Als die dabey betheiligten Personen sind bis nun: Frau von Podhorska, Anna von Csepcsányi (geb. Szemere), Karl von Kováts (aus dem Sümegher Comitate), Nikolaus Ruttkay (aus Szele), Holzhändler Varga, und Hauseigenthümer Jakob Kulmann (ehemaliger Beamter) bezeichnet worden.
Dieser Letztere stellt, nach den uns vorliegenden confidentiellen Notizen die Verbindung mit den Coryphäern der ungar[ischen] Revolutionspartei her. Bei Podhorska, Csepcsányi und im Kulmann’schen Hause kamen Anwerbungen vor, zu welchem die übrigen Personen, mehr oder minder beitrugen. Kulmann, noch mehr aber ein vertrauter Freund derselben: Joseph Németh, stehen der Familie Kossuth, Meszlé-
nyi, Ruttkay sehre nahe, gaben jeder Zeit ihre Symphathien für die Sache Kossuth’s kund, und wurden bis zur Abtransportierung der Kossuth’schen Familie stets in derem Familienkreise gern […]erwiesen, und nun gar nicht mehr zu bezweifeln, daß Németh, Kulman der conspirativen Verbindung angehören, welche von der Meszlényi und von Karl Juhbal mit einem Kreise ergebner Werkzeuge wie die genannten, angesponnen und geleitet wurde, und die ohne Zweifel das geheime Revolutions Comité in Pest bildeten, auf das so oft von den Vertrauenspersonen der kais[erlichen] Reg[ierung] hingewiesen wurde während es bis nun nicht gelingen wollte, den Bestand derselben zu constatiren.
Die Arretierung Kemény’s und Consorten ist unzweifelhaft ein wichtiges Ereigniß, an das ich die Hoffung der völligen Aufdeckung der weitverzweigten und tiefwurzelnden Conspiration, wie der Zerstörung des so gefährlichen Räuberwesens, das nun als eine revol[utionäre] milit[ärische] Organisation sich darstellt, knüpfe.
Ich erlaube mir Eu[re Gnade] von diesem Ergebnisse mit den a[ller] u[ntertänigsten] Beifügen in Kenntniß zu setzen, daß alle Hinleitungen getroffen sind, um den Erfolg der Untersuchung zu sichern.
No 827/B. M. – 848/B. M.
Legalázatosabb jelentés a szökevény, de már letartóztatott báró Kemény Farkas gerilla-bandavezér elfogásáról
Bécs, 1852. október 18-án
Legkegyelmesebb Uram!
A császári kormányzat bizalmas szervei már hosszabb ideje rámutattak, éspedig egyre nagyobb bizonyossággal, hogy a magyarországi rablóbandák inkább politikai, mintsem rablási célokat követnek.
Megneveztek több ügynököt, köztük az elvetemült Figyelmessyt (Márkus Fülöp), aki a forradalom idején honvéd huszárkapitány volt, akinek feladata a rablóbandák megszervezése. Csak a közelmúltban jutott el hozzám az a közlés, hogy a forradalmi párt a városokban, neve-
zetesen Pest-Budán, fizetés ellenében fiatal férfiakat gerillákká szervez. Ezek az adatok a rablóbandák vezéreinek olyan személyekkel való kapcsolatára utalnak, akiknek kezében az Erdélyben és Magyarországon felfedett konspiráció szálai összefutnak; továbbá megállapítást nyert, hogy a rablók tekintélyes, vagyonos földbirtokosoknál védelmet és menedéket találnak.
Schön [?] alezredes közreműködése és a ceglédi járási csendőrség igyekezete révén sikeresen feltartóztattunk 5 rablással gyanúsítható személyt több más egyénnel együtt, akik a fentiekkel való egyetértéssel gyanúsíthatók, és akik között Kossuth egyik rokonát és védelmezőjét, Mikulay Feri földmérőt külön ki kell emelnünk. A foglyok vallomása által az állampolitikai úton beszerzett értesülések tökéletes bizonyítást nyernek.
A főkolomposok, akiknél fegyvereket és lőszert találtunk, első kihallgatásukkor Vörös Albert (Skrepulszky), Stark (Erős) Mihály, Hajnik Márton, Szőke Antal és Kapu András néven mutatkoztak be.
Kapu vallomásából hamarosan kiderült, hogy Erős–Stark, Gerebi, Káldori a szökevény, de már elfogott báró Kemény Farkas, akit, ahogy Kapunak bizalmasan elmondta, Kossuth azzal bízott meg, hogy Magyarországon népfelkelést szervezzen. Kapu vallomásából továbbá kiderült, hogy Kemény több földbirtokossal is kapcsolatban áll, akik hasonló célokért küzdenek. Kapu megnevezte ezek közül Madách Imrét Csesztvéről, egy bizonyos Hinkót Losoncról, Lipcseyt és Ürményi Mihályt Tiszafüredről.
Kapu vallomása szerint Vörös egy szökevény, de már elfogott lengyel, név szerint Osztics. Úgy vélem, ő azonos azzal a lengyel Osztrovszkyval, akire bizalmas jegyzetekben ismételten rámutattak. Ő nem vallotta magát nyíltan Kossuth követőjének.
Vörös–Osztrovszki előfordul Neumann, Kálmán és Aladár néven is, saját bevallása szerint annak a lengyel–orosz Skrzetulszki sztarosztának a fia, aki az 1831. évi felkelésben ezredesként vett részt.
Erős vagy Kemény, aki nevét és rangját makacsul tagadja, vallomásában elmondja, hogy állítólag a szökevény, de már elfogott Hatvani honvédőrnagy – aki Majláth ügynök felségárulási perében az új összeesküvés felbujtójaként kimagasló szerepet játszik –, valamint Figyel-
messy ügynök Pesten a Licinus-féle vendéglőben beszervezte a gerillák közé. Erre a vendéglőre mint a felforgatók találkahelyére ismételten rámutattak.
Mindezen személyek vallomásából kétségkívül következik, hogy Pesten a rabló- és gerillabandák szervezését olyan személyek végzik, akik politikailag igen kétesek és egyben jelentős pénzeszközökkel rendelkeznek.
Az ebben résztvevő személyek, akiket megemlítettek: Podhorszka asszony, Csepcsányi Anna (Szemere-lány), Kovács Károly (Sümeg megyéből), Ruttkay Miklós (Szeléről), a fakereskedő Varga és a háztulajdonos Kulmann Jakab (azelőtt hivatalnok).
Ez utóbbi, bizalmas feljegyzéseink alapján, kapcsolatban áll a magyar forradalmi párt korifeusaival. A Podhorszka-, Csepcsányi- és Kulmann-féle házban történtek a beszervezések, amelyhez a következő személyek is többé-kevésbé hozzájárultak: Kulmann, sokkal inkább pedig egy bizalmas barátja, Németh József, akik a Kossuth, Meszlényi, Ruttkay családokhoz igen közel állnak, és minden időben kimutatták Kossuth ügye iránti szimpátiájukat, és a Kossuth család elszállításáig abban a családi körben szívesen mutatkoztak. Nincs kétség már afelől, hogy Németh és Kulmann tagjai ama konspirációs szervezetnek, amelyre a császári kormányzat bizalmi emberei oly gyakran rámutattak, csak eddig nem sikerült annak állományát meghatározni.
Kemény és társainak bebörtönzése kétségkívül fontos esemény, amelyhez azt a reményt fűzöm, hogy a szerteágazó, mélyen gyökerező konspiráció teljes mértékben feltárható lesz, akárcsak a veszélyes rablóügy felszámolása, amely forradalmi-katonai szervezetnek mutatkozik.
Bátorkodom mindezen eseményekkel kapcsolatban még a legalázatosabban az Ön tudomására hozni, minden előkészület megtörtént, hogy a vizsgálat sikerrel járjon.
3. Pest-Buda rendőrfönökének jelentése. Buda,
1852. okt. 20.
Zahl 2689/Pr. N: 874/prs/852
Euer Excellenz!
Wie Euerer Excellenz bereits im Wege des hiesigen hohen Militair- und Civil-Gouvernements zur hohen Kenntniß gebracht worden ist, wurden durch die Einleitung des Bekeser Comitat-Vorstandes zu Gyula in Mező Berény unweit Gyula 5 von Oroszhaza kommende Reisende nämlich die angeblichen 1. Albert Vörös auch Skrepulszky genannt, 2. Michael Stark genannt Erős, 3. Martin Hajnik 4. Anton Szekő [!] und 5. Andreas Kapu aufgegriffen und bei ihnen Pistolen, 1 Dolch nebst Munition vorgefunden. Dieselben gehören nach ihnen in Gyula gemachten Aussagen einer weit verzweigten Guerillabande an, welche sowohl in Pesth als auch in anderen Städten Ungarns ihre Mitglieder hat.
Die ersten Aussagen erwähnen auch einer sichern Podhorszky und eines Holzhändlers Namens Johann Varga welche in Pesth die Aufnahme zu den Guerillas besorgen sollen und eines gewissen Kollmann, wo sie zusammen zu kommen pflegen.
In Folge dieser vom Gyulaer Comitats Vorstande gemachten Anzeige wurde die Polizei-Direction von Seite des hiesigen hohen Militär- und Zivil-Gouvernements beauftragt, die unterziehen und zugeleich anher eröffnet, daß die in Gyula wohnhaften Mitglieder der Guerillabande zur Untersuchung an das hiesige Kriegsgericht eingeliefert werden.
Durch die von hier aus gepflogenen Erhebungen hat es sich herausgestellt, daß Podhorszky in politischer Beziehung sehr bedenklich sey und mit den in Gyula Verhafteten in Verbindung stehen dürfte.
Es wurde daher bei ihr eine Hausrevision vorgenommen mehrere Gedichte revolutionären Inhaltes vorgefunden und sie selbst in Haft gebracht.
Die Podhorszky ist gebürtig aus Arad, 22 Jahre alt, katolisch, ledig, Tochter des gewesenen gefährlichen Forray’schen Güter-Inspektors Podhorszky.
Sie wohnt mit ihrer Mutter an der untern Donau Zeile Nr
33, und gestand nach eindringlicher Behandlung, daß sie im Monate Juni ode Juli 1. J. auf Empfehlung einer Freundin, einen gewissen Aladár zu sich aufgenommen, der ihr eine Abschrift in deutscher Sprache verfaßten Briefes, den er von Kossuth erhalten zu haben vorgab, gegeben habe. – In diesem Briefe hat nämlich Kossuth aufgefordert, Guerillabanden zu bilden und sich in die Gebirge gegen Matra zu ziehen. Gegen Ende August werde Kossuth mit einer großen Macht in das Land einbrechen, bis dahin sollen sie sich erhalten wie sie können.
Aladár habe hierauf den genannten Varga bei ihr aufgeführt. Bei Varga sei die Anwerbung geschehen und wie sie vernommen habe mehrere junge Leute geworben worden. Auch habe man ihr erzählt, daß nach Verhaftnahme des flüchtigen Nagy, der das Haupt aller Guerillas gewesen, ein gewisser Mikulay zu seinem Nachfolger bestimmt worden sei.
Die Aussagen der Podhorszky sind deßhalb von großer Wichtigkeit, weil sie mit den Aussagen der in Gyula Verhafteten im Wesentlichen übereinstimmen und keinen Zweifel über das Bestehen politischer Guerillabanden übrig lassen.
Da die Podhorszky auch mit dem gewesenen, entlassenen Beamten Jakob Ludwig Kulmann, der in politischer Beziehung samt seiner Gattin im üblen Geruche steht und in dem Schreiben des Gyulaer Comitats-Vorstandes auch als derjenige genannt wird, bei dem sich die Guerilla-Mitglieder zu versammeln pflegen, so wurde in seiner Wohnung gleichfalls eine Revision vorgenommen und in derselben der Guerilla János Varga, der seit längerer Zeit Honvéd-Major und Auskultant beim hiesigen k. k. Distrikts Obergerichte und Josef Frank Erzieher 3er gewesener Honved betretten und verwahrt.
Bei Kulmann wurde bei 8000 fr. in Silbergeld, dann Silbereffekten vorgefunden, was vielleicht mit den Raubthaten in Verbindung sein dürfte. Der Bekannte Németh Josef wurde ebenfalls heute eingezogen und in Verwahrung genommen. Auch Kulmann und seine Gattin wurden verhaftet.
Der genannte Mikulay wurde über Requisition des Gyulaer Gensdarmerie-Flügel-Commando’s von der Polizei hier aufgegriffen und vor mehreren Tagen nach Gyula eskortiert.
Nach dem hierörtlichen Dafürhalten dürfte der in Jász Berény verhaftete Albert Vörös auch Skrepulszky genannt mit dem fraglichen Aladár indentisch sein, weil einer der Mitverhafteten in Gyula ausgesagt hat, Vörös habe weder diesen Namen noch heiße er Skrepulszky,
sondern Osztruszki.
Nun aber hat die Podhorszky angegeben, daß Aladár auch Osztruszky heiße. Daher die Vermuthung, daß der verhaftete Vörös der frahliche Aladár sein dürfte, was sobald die Einlieferung erfolgt, wird constatirt werden können. –
Pesth, am 20. oktober 852.
Protmann
Nr 2689/Pr. Nr: 874/prs/852
Excellenciás Uram!
Mint Excellenciádnak már a helybeli tekintetes Katonai és Polgári Kormányzóság is magas tudomására hozta, Gyulán a Békés megyei elöljáró által tett előkészületek révén Mezőberényben, nem messze Gyulától, elfogtak 5 Orosháza felől érkező utast, név szerint az állítólagos 1. Vörös Albertet, akit Skrepulszkynak is hívnak, 2. Stark Mihályt, Erősnek is nevezik, 3. Hajnik Mártont, 4. Szőke Antalt és 5. Kapu Andrást, akiknél pisztolyokat, egy tőrt és lőszert találtak. Gyulán tett vallomásuk alapján nevezettek egy szerteágazó gerillabanda tagjai, amely Pesten és Magyarország egyéb városaiban is rendelkezik tagokkal.
Az első vallomások említenek egy bizonyos nőt, Podhorszkyt és egy fakereskedőt, név szerint Varga Jánost, akik állítólag Pesten gondoskodnak gerillák felvételéről, valamint egy bizonyos Kulmannt, akinél összejöveteleket szoktak tartani.
A gyulai megyei elöljáró jelentése következtében a helybeli magas Katonai és Polgári Kormányzóság megbízta a Rendőrigazgatóságot a fentnevezett, és minden bizonnyal itt tartózkodó személyek sürgős felügyelet alá vonásával, egyben közölték velünk, hogy a Gyulán lakó gerillatagok vizsgálat céljából a helybeli hadbíróságra kerülnek majd beszállításra.
A helyben lefolytatott vizsgálatok során kiderült, hogy Podhorszky politikailag igen veszélyes, és kapcsolatban állhat a Gyulán letartóztatottakkal.
Ezért házkutatást rendeltünk el nála, és mivel több forradalmi tartalmú verset találtunk, letartóztattuk.
Podhorszky Aradon született, 22 éves, katolikus, hajadon, a veszélyes Podhorszkynak, a Forray-birtok volt felügyelőjének a lánya. Anyjával együtt az Aldunasor 33 sz. alatt lakik. Nyomatékos vallatás után bevallotta, hogy f. év június vagy július hónapban egyik barátnője ajánlására magához vett egy bizonyos Aladárt, aki elmondta: egy Kossuthtól kapott levéllel rendelkezik, amit másolatban átadott neki. – Ebben a levélben ugyanis Kossuth gerillabandák szervezésére szólít fel és arra, hogy a Mátra hegység irányába vonuljanak, amíg Kossuth augusztus vége felé nagy erőkkel betör az országba, addig tartsák magukat, ahogy lehet.
Ezután Aladár a fent nevezett Vargát bemutatta neki. A szervezés Vargánál történt, és ahogy értesült, több fiatalember csatlakozott. Azt is elmesélték neki, hogy a szökésben lévő Nagy letartóztatása után, aki az összes gerilla vezére volt, egy bizonyos Mikulayt nevezték ki utódjának.
Podhorszky vallomásai azért nagy jelentőségűek, mert a Gyulán letartóztatottak vallomásaival lényegében azonosak, és nem hagynak kétséget a politikai gerillabandák létezése felől.
Mivel Podhorszky kapcsolatban áll Kulmann Lajos Jakab volt és elbocsátott hivatalnokkal is, aki a feleségével együtt politikailag szintén igen gyanús és akit a gyulai megyei elöljáró írásában is úgy említ, mint akinél gerillatagok találkoznak, így lakásában szintén házkutatást rendeltünk el. Ott elfogtuk és őrizetbe vettük a hosszabb ideje már keresett Varga János gerillát, majd Breznay Istvánt a Kossuth-rokont, Darabant Ágost volt honvéd-őrnagyot és bírósági gyakornokot a helybeli cs. kir. kerületi főbíróságon, valamint Frank Józsefet, három volt honvéd nevelőjét.
Kulmann-nál találtunk 8000 ezüstforintot és ezüsttárgyakat, ami esetleg a rablásokkal lehet összefüggésben. A közismert Németh Józse-
fet is letartóztattuk ma és őrizetbe vettük. Kulmannt és nejét is letartóztattuk.
A rendőrség elfogta a fentnevezett Mikulayt a gyulai csendőr szakaszparancsnokság megkeresésére, és több nappal ezelőtt Gyulára szállította.
Az itteni vélemények szerint a Jászberényben letartóztatott Vörös Albert, akit Skrepulszkynak is hívnak, a kérdéses Aladárral lehet azonos, mert az egyik gyulai letartóztatott azt vallotta, Vörösnek nem ez a neve, nem is Skrepulszkynak, hanem Osztroluczkynak hívják.
Most viszont Podhorszky mondta azt, hogy Aladárt is Osztroluczkynak hívják. Ezért következtetünk arra, hogy a letartóztatott Vörös a kérdéses Aladár lehet; amint a beszállítása megtörténik, ez megállapítható lehet.
Pest, 1852. október 20-án
Protmann
No 1108/BM I.
An die kk. Gend[armerie] General-Inspection
Wien am 16. Nov. 1852
In der Anlage wird der g[ezeichneten Gendarmerie General-Inspection] ein Bericht des Commando’s des 7, Gend[armerie] Reg[iments] über die, eine Verbindung mit den Guerillas verdächtigen Individuen: Hinkó János, Emerich Madács zum Amtsgebrauche abgetreten.
Abschrift zurück zubehalten. Feit St.
No 1108/BM I.
A cs. kir. Csendőrség
Főfelügyelete részére
Bécs, 1852. november 16-án
A mellékletben átadjuk a fent nevezett Csendőrség Főfelügyelete részére a 7. csendőrezred parancsnokságának a gerillákkal való kapcso-
lattal gyanúsított személyekre: Hinkó Jánosra és Madách Imrére vonatkozó jelentést szolgálati használatra.
Másolat visszatartandó. Feit St.
Abschrift
No 342/präs. k. k. 7. Gend[admerie] Regiment
An Se[ine] Excellenz den k. k. Herrn Feldmarschall Lieutenant Gendarmerie General Inspektor und Chef der Obersten Polizei Behörde: Joh[ann] Kempen von Fichtenstamm
in
Wien.
Großwardein 2ter November 852.
Im Nachhange zum präsidial Berichte des diesseitigen 3ten Flügel Commandos vom 15ten pr. No 1012. wird Eurer Excellenz anliegend der vom k. k. 5ten Gendarmerie Regiment auf eine hieraus unteren 17ten v. M. dies bezüglich gemachte Mittheilung, anher gerichtete präsidial Zuschrift No 343. vom 28. v. M. nach welcher der in dieser Angelegenheit verwickelte Hinkó János in Folge einer Hausrevision wegen Besitz verbothener Schriften und revolutionären Geldmittel den Preßburger Kriegsgericht eingeliefert wurde; bei dem Emerich Madács aber deshalb keine Hausuntersuchung eingeleitet werden konnte, weil selber beim genannten Gerichte, bereits in Untersuchung steht, – zur hochgeneigten Kenntnißname ehrfurchtsvoll überreicht.
Mangelberger mp. Oberstltn.
Másolat
No 342/präs. Cs. kir 7. Csendőrezred
Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagy, a Csendőrség főfelügyelője, a legfelső Rendőrhatóság főnöke őexcellenciája részére
Bécsben.
Nagyvárad, 1852. november 2án
Az itteni 3. szakaszparancsnokság 15-én kelt No 1012. präs. elnöki jelentés csatolmányában Excellenciádnak magas tudomásulvétel céljából tiszteletteljesen mellékeljük a cs. kir. 5. csendőrezrednek a múlt hó 28-án kelt No 343. alatti, erre az ügyre vonatkozó közleményét, amit múlt hó 17-én kelt közleményünkre válaszképpen küldött, és amelynek értelmében az ebbe az ügybe keveredett Hinkó Jánost egy házkutatás során talált tiltott iratok és forradalmi pénzek birtoklása miatt a Pozsonyi Haditörvényszékre szállították. Madách Imrénél azért nem tartható házkutatás, mivel ő már a nevezett haditörvényszéken vizsgálat alatt áll.
Mangelberg s. k. alezredes
Abschrift
No 343/präs. K. K. 7. Gend[admerie] Regiment
An
das k. k. löbl[iche] Gendarmerie
Reiments-Commando
zu
Großswardein
Kaschau, 28ster October 1852.
Bei dem Umstande, als man aus dem mit geehrter Zuschrift vom 17ten d. Mts. No 282/präs. gemittelten abschriftigen Berichte des jen-
seitigen 3ten Flügel Commandos entnommen hat, daß die hierin genannten Madacs Imre aus Csesztve und Hinko János aus Losoncz, bei der in Organisierung begriffenen Volksaufstandes-Bande eine Hauptrolle spielen, auch der bereits verhaftete Mihály Stark bei letzterem langere Zeit zugebracht habe, so hat man bei den obgenannten vorschriftsmäßige Hausdurchsuchungen veranlaßt. –
Der dießfalls vom exmittirten Herrn Lieutnant Szerdahelyi erstattete Bericht lautet […] daß bei dem Hinkó János in einem verborgenen Schranke
Bei dem Emerich Madács dagegen konnte aus Ursache als selber wegen Unterstandgabe an einen gewissen Emerich für Reitner [!], recte [!] Rákoczy, bereits beim befragten Gericht in Untersuchung steht, keine Visitation vorgenommen werden, welches dem löbl. Reg[imen]ts-Commando zur weiteren gefälligen Verständigung der Untersuchung Behörden, dienstfraundlich zugetheilt wird.
Gabbe mp. Oberstlt.
Másolat
No 343/präs. Cs. kir. Csendőrezred
A
tekintetes cs. kir. Csendőrezred
részére
Nagyváradon
Kassa, 1852. október 28án
Abból a körülményből kiindulva, hogy a túloldali 3. szakaszparancsnokság f. hó 17-én kelt 282/präs alatt küldött tiszteletteljes jelentésének másolatából megtudtuk, hogy nevezett Madách Imre Csesztvéről és Hinkó János Losoncról egy népfelkelő banda folyamatban lévő szervezésében főszerepet játszik, a már letartóztatásban lévő Stark Mihály pedig az utóbbinál hosszabb időt töltött, így a fent nevezetteknél szabályszerű házkutatást rendeltünk el.
A kiküldött Szerdahelyi hadnagy erre vonatkozó jelentése szerint Hinkó Jánosnál egy rejtett szekrényben
Madách Imrénél ezzel szemben azon okból, hogy egy bizonyos Reitner Imrének [!], valójában Rákóczynak menedéket adott, és már a nevezett a törvényszéken vizsgálat alatt áll, házkutatás nem volt tartható. E körülményt a tekintetes ezredparancsnokságnak a további vizsgálati szervek szíves tájékoztatása céljából szolgálatkészséggel közöljük.
Gabbe s. k. alezredes
5. Az Információs Iroda feljegyzése Madáchról.
Bécs, 1853.
1853. Neograder C[omitat]
v. Madách Emerich,
aus Stregova, 33 J. alt, kath[olisch] verheir[atet] vormals Comitatsbeamter, ein ansehnlicher Gutsbesitzer, im Haße gegen die a[ller]h[öchste] Regierung erzogen, soll steckbrieflich verfolgter Individuen Unterstand gegeben haben, und dieserhalb dem Kriegsgerichte in Preßburg zur Untersuchung übergeben, ist im Verdachte mit der Emigration in Verbindung zu stehen.
Informationsbureau
Harter [?], M.
1853. Nógrád vármegye
Madách Imre,
Sztregováról, 33 éves, katolikus, házas, azelőtt vármegyei hivatalnok, tekintélyes földbirtokos, a legmagasabb kormány elleni gyűlöletben nevelkedett, körözött egyéneknek menedéket adott, és ebből kifolyólag a Pozsonyi Haditörvényszéknek vizsgálatra átadva; gyanús az emigrációval való kapcsolattartásban.
Információs Iroda
Harter [?], M.