Andor Csaba

Dr. Fejér László

90 éves korában, 2000. február 5-én Budapesten elhunyt társaságunk legidősebb tagja, dr. Fejér László.

Aradon született 1909. október 30-án, elemi iskoláit Nagyváradon végezte, középiskolai tanulmányait a kolozsvári Piarista Gimnáziumban kezdte meg, majd később a kaposvári Somsich Pál Gimnáziumban fejezte be. Tervei között eleinte az orvosi pálya szerepelt – amelyet aztán évtizedekkel később a fia választott –, de végül a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Jogi és Gazdasági Karára iratkozott be. 1936-ban avatták „summa cum laude” doktorrá. Előbb a Pénzügyminisztériumban dolgozott, majd az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalhoz került, ahol 45 éven át, csaknem haláláig tevékenykedett.

Életének meghatározó élménye volt a II. világháború; a Don-kanyarban a vezérkarnál, Jáni Gusztáv mellett találjuk; a napiparancsokat is ő fogalmazta meg, s mint az események fontos tanúja, Sára Sándornak a Don-kanyar tragédiáját felidéző emlékezetes filmsorozatában is szerepelt. 1956-ban az ÁFTH Forradalmi Bizottságának tagja volt.

Az ÁFTH-nál végzett munkája mellett a felsőoktatásban is tevékenyen részt vett. Az 1960-as évek elején Székesfehérváron, a Felsőfokú Földmérő Technikumban tanított, majd 1965-től húsz éven át a BME Építőmérnöki Kar földmérő szakán a Jogi és igazgatási ismeretek tárgyat oktatta. Munkájáért számos kitüntetést kapott, utoljára a Fasching Antal-díjat 1994-ben.

1972-ben vonult nyugdíjba, de ezt követően is, 1997-ig a Földmérési és Távérzékelési Intézet jogi osztályán dolgozott.

A Madách Szimpóziumra csak egy alkalommal tudott eljönni, egészségi állapota néhány éve már nem engedte meg a nagyobb utazásokat, de azért lélekben mindig velünk volt, érdeklődéssel várta rendezvényeinket és kiadványainkat.

Fejér László hatvan éven át gyűjtötte Az ember tragédiájával kapcsolatos irodalmat; gyűjteményének egyedülállóan gazdag a színlapok-
ból, műsorfüzetekből és színikritikákból álló része, amely most végakaratának megfelelően Nógrád megye Madách-gyűjteményét gyarapítja. Nem véletlen, hogy élete végén, gyűjteményét is felhasználva éppen Az ember tragédiája bemutatói c. bibliográfia összeállításba fogott bele, s a munkát szerencsére be is fejezte. Társaságunkat érte az a megtiszteltetés, hogy a könyvet kiadhattuk.

Fejér László múlhatatlan érdeme, hogy a Madách-kutatásnak egy korábban elhanyagolt területén elvégezte azt az alapozó s egyszersmind összegző munkát, amelyre a későbbi kutatások is támaszkodhatnak, s amelynek eredményeit – hiszen a Tragédia-bemutatók, úgy tűnik, minden időn túl folytatódnak – újabbakkal egészíthetik ki.

Az elmúlt években Praznovszky Mihállyal többször is meglátogattuk Őt otthonában. Utoljára 1999 februárjában, könyve megjelenése után nem sokkal jártunk Nála. Szóba került egy nyári látogatás is, aztán a nyárból ősz lett, az őszből tél. A gyémánt lakodalmán, a Lőrinc pap téren lévő templomban, még szerettei körében üdvözölhettük Őt, de mire ismét felkerestük volna a lakásán, már késő volt. Február 17-én az Új köztemetőben vettünk Tőle búcsút.