Győrffy Miklós

A „többi” Madách-dráma a deszkákon

Vázlat

A cím feloldása készen olvasható a Hírlelő utóbbi (39–41.) számaiban a szerkesztő tollából. ¹ („Többi” = Az ember tragédiáján kívüli; „deszkákon” = a világot jelentő deszkákon.)

A „Vázlat” alcím állandó sietségünkből érthető. A gyorsabb haladás érdekében kénytelenek leszünk sok mindent „ismert”-nek venni, talán olyat is, ami aligha az (helyenként külön utalok is a szövegben néhányra). Ha ilyen helyeken betoldásokat illesztenénk be magyarázatul, kétszer ennyi időt is elfecsérelhetnénk a felolvasás során.

Mi tehát a célunk a jelen írással? Talán izgalmas kérdés: papírsírjukból ezek a „többiek” el tudtak-e jutni igazi helyükre, mikor, milyen körülmények közt?

Ha most megkérdeztem volna próbából: mekkora – mindent egybevetve – Madách színpadi műveinek a száma, ki mondja a helyes 15-ös számot? Benne van:

két zsenge: három töredék:

Commodus Jó név és erény

Nápolyi Endre II. Lajos

Tündérálom

három soha el nem készült tervezet:

András és Borics

Attila fiai

Brutusok

A főmű

Marad 6 a „többi”-re. Ezekről egyenkint szó lesz.

Irodalomtörténet-írásunk Madáchot a magyar drámai műnem klasszikusaként cikkelyezte be. Ugyanakkor közhellyé vált a Madách-irodalomban – ahogy Andor Csaba meg is fogalmazza² –, hogy a szerzőnek eredeti formában színpadképes műve nincs. Tehát nem ért a drámaíráshoz? (Utóbbi időben ilyen vád is felmerült ellene. ³)

Roppant érdekes és célravezető volna kifürkészni – csak a gyér források miatt nagyon nehéz –, mi tereli a fiatal Madáchot a drámai műnem felé. Mert mégiscsak feltűnő, hogy kezdettől gyakorolja, s a végig elszenvedett kudarcok sem tudják vonzódását megtörni. Hisz mindjárt a 40-es évek elején a történelmi értekezések írása felé is fordulhatott volna. Igaz, ez a művészettől való eltávolodást, s a tudomány oldalára való átállást jelentette volna.

A nagyra hivatottság tudata az első pillanattól égett benne, ezt édesanyja energikus nagyravágyása még fokozta is; igaz, nem ugyanabban az irányban. Ugyanis az irodalom felé való irányulás hasonló, korábbi öntudatból táplálkozik benne. Mi magyarázná különben a gyermekkori Litteraturai Kevercset illetve a pesti tanulókori Mixturát? – Csakhogy Madáchban az alapvető elhivatottság tudatához nem párosul a valódi nagyok magától értetődő biztonságérzete, amelynek birtokában ezek a sérthetetlenség nyugalmával érik el céljukat. Madách aszténiás alkata mindezt teljesen eltérőleg éli meg. Csak hibátlant hajlandó kezéből kiadni. De sosem biztos afelől, hogy az adott pillanatban sikerült-e ilyet létrehozni. Közvetlen barátai ítéletében nem mer feltétlenül megbízni.

A tántoríthatatlan eltökéltség és a szakadatlan kitartás avatja Madáchot drámaíró nagysággá.

Ehhez a megközelítéshez lényegében Barta János 1930–40-es eredményei is eljutottak, ⁴ engem most Árpás Károly új kutatásai⁵ felmentenek az ismételgetéstől. Csak rögzítem a világtól elzárt szerző nehézségeit, amelyek soká akadályozták munkásságában:

elméleti korszerűtlenség,

elenyésző gyakorlati ismeret a színház világáról,

a világtól való viszonylagos elzártság,

szerény verselőkészség.

S még ezeket tetézhetném – hogy csak egyet említsek – olyan nonchalance magatartással, amely egy arisztokratára, nem egy íróra jellemző: aki megengedheti magának a türelem fényűzését (hisz megjön majd az ideje). Ugyanígy ide sorolhatnám a színpad ignorálását stb. (Szolgáljon a szerző mentségéül, hogy negyvenen innen van.)

A bemutatás és rövid elemzés néhány alapelvét előre rögzítjük, hogy félreértéseknek elejét vegyük:

a) csak bemutatókat veszünk figyelembe;

b) haladásunk sorrendjét is ezek egymásra következése adja a
haladó évek rendjén;

c) az egyes daraboknak csak témájára tudunk utalni;

d) lehetőleg nem minősítünk: az átigazítót, a rendezőt szuverén
rendelkezőnek ismerjük el a maga területén, akinek csak há-
lával tartozunk.

I. Mózes

Nem azért kezdjük a Mózessel, mert amellett, hogy legismertebb, az irodalmi közmegegyezés szerint is a Tragédia után a szerző legértékesebb darabja, hanem főként azért, mert ez rendelkezik a leghosszabb színházi múlttal. Mint már tudjuk, a „többi” közül is korán jutott deszkákra Kolozsvárt, s az itteni két előadás akár sikernek is elkönyvelhető. Hisz úgyszólván „magánelőadás”-t élveztek végig a hallgatók, az előző évek hasonló Tragédia-bemutatója, sőt a Csák előadása után, abban a városban, ahol a legkorábbi nyilvános színházi produkciót tartották az országban.

Nem tudjuk, hogy E.[csedi] Kovács Gyula milyen szöveget használt, feltételezzük, valami szükséges átalakításokat végezhetett. De ez derekas munka volt mindenképp 1888-ban, ha a darab XX. századi bemutatója a Nemzeti Színházban – pedig a nagy Hevesi Sándor rendezte – egyértelmű bukást eredményezett, majdnem 40 évvel később. Ne is említsük, mennyivel korszerűbb körülmények között!

De ez mind csak az előtörténet: a Mózes igazi bemutatója, teljesen megújított formában, valódi művészi beavatkozás nyomán Keresztury Dezső ihletett munkája Veszprémben, 1966-ban. Turián György viszi színpadra Gyárfás Miklós segítségével, Durkó Zsolt kísérőzenéjével. ⁶ – Ez a forma 1968-tól a Nemzeti kassza-darabja lesz, többszázas sorozatban, úgy, hogy az 1971-es évad nyitó-műsorává válik, melyben Sinkovits (majd a két Sinkovits) majdnem meghaladhatatlan színészi csúcsteljesítményét ünnepelheti. – A mű a bibliai történetből indul ugyan ki, de az előadás idejének legégetőbb kérdését: nemzet (tömeg) és vezére viszonyát (és tragikumát) állítja színpadra, a szükséges hangsúlyokkal.

II. Csák végnapjai

A Csák végnapjai még a Mózes előtt, 1886-ban mutatkozhat be a közönségnek, de utána több mint nyolcvanévi némaságra ítélik. Nem a sikertelenség okán. Ugyanannak az E. Kovácsnak köszönhette Kolozsvárt a maga két estéjét, mint a Mózes, de míg ezt számon tartották, a Csák alámerült. A Madách-apostol ereje sem terjedt tovább, pedig vállalta a színpadra állítás, a rendezés mellett a címszerep alakítását is. – Ugyanaz a veszprémi színházi vezetőgárda 1968-ban, a Mózes után, szabadkozása ellenére rávette Kereszturyt a Csák modernizálására a Gyulai Várszínház számára. A nagy tudós, művész, pedagógus már a munka közben rájött engedékenysége árára: nagyrészt új darabot kellett életre hívnia, Madáchnak a megmenthető darabok legalsó szintjén is alul maradó írásából. ⁷ De a sok vesződség (rövidítések, betoldások, részletek áthelyezése…) nyűgét csökkenti az az új felismeréssor, amelyet a műtől kapott: meglát benne egy nemzeti dráma megteremtésére irányuló kísérletet. Ezért még a szerző anakronizmusait is megbocsátotta. Az új talpra állítás vitathatatlan siker lett Gyulán is, máshol is, a maga pastiche-ával. Ugyanis csak erre vallhat a színlap némasága a darab zenéjét illetően. (OSZK lelt. Színház-tört. V/691/1968.)

III. A civilizátor

Az eddig látott, 1880-as évekbeli színpadra állítások tulajdonképp nem tartoznak vizsgálódásunk körébe: mi a megújított, a kor színvonalára formált Madách-drámák után nézünk. Ennek a követelménynek következő darabunk, A civilizátor is csak részben felel meg. Ugyanis a Független Színpad szervezete által közönség elé vitt szatíra – vagy pamflet – úgyszólván változtatás nélkül tálalta Madách szövegét (némi színpadhoz illesztéssel). De bemutatót rendezett belőle, s felhívta a darab kallódására az ország figyelmét. Itt Hont Ferenc és vállalkozása, a Független Színpad külön-külön is érdemelne néhány szót. – Mindenesetre: a hatalomtól sem támogatva, nem élhettek soká: három éven belül, 1939-ben kénytelenek voltak megszűnni. – A szervezet azonos című egyíves terjedelmű lapja 8. számában (138.) a Három körösztén leán és a Kocsonya Mihály házassága társaságában olvasható A civilizátor néhány szemelvénye, és mindhárom teljes színpadtervezete, jelmezekkel és hiánytalan szereposztással. A darab színpadtervét Horváth Ilona és Ranódy László készítette, kísérőzenéjét Szervánszky Endre szerezte, a rendezés Hont Ferenc munkája, a címszerepet Szabó József alakította.⁸

Jelöljük meg a témát: a Bach-huszár Stromm a tanyán ámításaival előbb maga mellé állítja a cselédeket, de rövidesen az egész vidékről kikergetik.

IV. Mária királynő

Gyárfás Miklós Mária királynője variáció egy Madách-témára. Másfélszáz sor hangzik el a színpadon az ötfelvonásos műből. Halász Gábor majdnem 150 oldala Gyárfásnál feleannyi szereplővel 85 oldalon megoldódik. Madáchos hagyomány alapján, álomban mutatja meg Máriának – Nagy Lajos királyunk lányának – mi a hatalom, mi a királyság, amelyre vágyik. Nem sikerül kiábrándítania.

1970-ben Szegeden, Lendvay Ferenc rendezte; hatalmas színpadképét – egy háromrészes baldachinos ágy – Bartha László tervezte.

Címszereplője az eszményi Molnár Piroska, az ugyanilyen asszonyi és tragikai erővel megformált anyakirálynővel, Stefanek Irén megvalósításában.

Kísérőzenéjét Eötvös Péter komponálta. ⁹

V. Csak tréfa

Ha figyelmesen olvassuk el, majd vizsgáljuk meg Madách Csak tréfa c. darabját, a szerző egyik verses társadalmi drámáját üdvözöljük benne. Első rápillantásra is világos, hogy szokatlanul feltorlódik az önéletrajzi eleme, s ez kissé rejtőző, fanyar humorba, itt-ott öniróniába mártja a történetet.

Hubay Miklós mindezt valamennyire fellazítja, a rejtett humort felszínre hozza: így vígjáték kerekedik belőle. A szerző első és egyetlen vígjátéka! Hubay modern elemeket visz a darabba, és Madách szellemében és érdekében hozzáértően rövidíti a szöveget, szuverén átdolgozó módjára.

Tóbicséri István rendezése helyesen szolgálja a vígjátéki mondanivalót, Rónai Péter zenei összeállítása külön színt ad hozzá.

Az csak nem kifogás, hogy elképzelhető más felfogású átdolgozás, s az is élvezhető lehet! ¹⁰ Ez a sokszínűség adja a színház varázsát. S Veszprémben a közönség erre már nem egy példát látott.

VI. Férfi és nő

Az Agria Játékoknak Eger kiváló szabadtéri körülményeket nyújt.

Madách Szophoklész-mondákra is figyelemmel egy sajátos hőstípust alakít ki. Eszerint a nő a férfi röptének gátja. Mottója E. T. A. Hoffmanntól kölcsönözve: „A férfi nagy nő nélkül is.” – A házi tűzhely elhagyásának eltévelyedéséből az érzelmi megtisztulás a hős önkéntes tűzhalála. – Az ilyen módon alakított szöveghez Romhányi László látványszínpada a női elv igazát még csak felerősíti, így a katharszisz szükségtelen.

Kalmár Katalin díszletei aláhúzzák a mondanivaló érvényesülését, Prokopiusz Imre kevert görög (nép- és élő mű-) zenéje kevésbé. A szereplőgárda kiemelkedő tagja Pécsi Ildikó, de a férfiak is a helyükön vannak az Agria Játékok 1978-as nyári estéin.¹¹

Összegezve:

Láttuk, színházaink birtokában van a teljes madáchi színpadi életmű: kiválasztható belőle az előadni kívánt darab. Természetesen a létrehozott szövegek nem jelentenek kánont; akinek nem tetszik eléggé a szöveg, akár újat is készíthet. A további színrevitelek lehetősége akárhány vállalkozó előtt nyitva áll. Itt gyarapodást a darabok sorában csak ismeretlen kézirat felbukkanása, vagy eddig rejtett részlet előkerülése eredményezhet. Némi kilátás éppen mutatkozik erre.

Az egész kialakult teljesítmény a Madách-kutatás számára eléggé fel nem becsülhető eredmény.

A művészet bármely ágában egyetlen művel is világszínvonalra lehet hágni, Homérosz óta. (Sőt, a világhír bitorlására is van mód!)

Madáchnak megvolt megérdemelt világhíre eddig is. A XX. század 30-as éveinek derekától indul olyan bő négy évtized, amely alatt Madách kilépett az „egykönyvű” szerzők sorából!

Vissza