Asztalos Lajos

A Tragédia katalán változata

 

 

Az immár több mint negyven fordítást megért Tragédia egyik vál­to­za­ta a katalán. Ez a nyelv ugyan indogermán, másképp indoeurópai, mi több új­latin, általános ismereteink szintjén azonban ennél nem sokkal töb­bet tu­dunk róla. Ezért talán nem lesz haszontalan röviden is­mer­tet­ni.

                A katalánt az Ibériai-félsziget, ezen belül Spanyolország észak­ke­le­ti részén, Katalóniában, az ettől délre fekvő, szomszédos Va­len­ci­á­ban, a Baleári-szigeteken, továbbá a franciaországi Rosellóban (fran­ci­ául Rousillon), a kis pireneusi köztársaságban, Andorrában, a szar­dí­ni­ai Algueróban mintegy nyolc milliónyian beszélik. Andorrában az egyet­len, Katalóniában, Valenciában és a Baleárokon a kasztíliai mel­lett hivatalos nyelv. Spanyolországban a lakosság mintegy 27 szá­za­lé­ká­nak nyelve. Eredetét és hovatartozását illetően a nyelvészek vé­le­mé­nye nem egységes. Egyesek az ibériai újlatin nyelvek közé so­rol­ják, mások szerint a galliai újlatinok csoportjához tartozik, minthogy ok­szitán nyelv, és a VIIII–X. században a Nagy Károly által a Pi­re­ne­u­soktól délre létesített Marca Hispanica (’hispán határvidék, őr­gróf­ság’) révén került az Ibériai-félszigetre, ismét mások úgy vélték, hogy a felső-aragónnal és a gascogne-i bearni nyelvjárásával az újlatin nyel­vek pireneusi csoportját alkotja. A provanszállal és a kasztíliaival va­ló hasonlóságai miatt manapság a galliai és az ibériai újlatinokat össze­kötő hídnyelvnek tartják. Kétségtelenül Ibéria északkeleti részén ala­kult ki. A római hódítás előtt itt ibérek, baszkok, több hullámban jött kelták, ligurok, a partvidéken föníciaiak, görögök laktak. Ezek nyel­ve a katalán ősrétege, szaknyelven szubsztrátuma. A rómaiak Kr. e. 218-tól hódították meg a félszigetnek ezt a részét. A kialakuló helyi la­tinra a Kr. utáni V. században érkezett germán vizigótok, később a fran­kok nyelve is hatott. A VIII. századi arab hódítás újabb színnel gaz­dagította az itt lakók nyelvét. A mintegy száz évig tartó arab hó­dolt­ság alatt a lakosság egy része a Pireneusoktól északra, Rosellóba me­nekült. 759 és 801 között a frankok meghódították a mai Dél-Fran­ci­aországot és benyomultak Katalóniába, 812-ben Barcelona szék­hellyel Nagy Károly létrehozta a Marca Hispanicát, a hispán ha­tár­vi­dé­ket, más szóval őrgrófságot. 1000 körül Barcelonai nagyhercegség, 1130 körül Katalán nagyhercegség. 1137-ben Katalónia ál­lam­szö­vet­sé­get hozott létre Aragóniával. Az így megerősödött, s ettől kezdve Ara­góniának nevezett állam, amelynek Barcelona volt a székvárosa, s amely­ben természetesen a katalánok voltak többségben, újabb és újabb területeket foglalt vissza az araboktól. I. vagy Hódító Jakab, a nagy király, 1229 és 1235 között elfoglalta a Baleárokat, 1238-ban fel­szabadította Valenciát, s ily módon a katalán nyelvterület is je­len­tő­sen kiterjedt. Az ekképpen megerősödött királyság tovább ter­jesz­ke­dett: 1282-ben Szicíliát, 1326-ban Szardíniát, 1442-ben Nápolyt ke­be­lez­te be. Ez idő tájt a katalán a görög kikötőkben is beszélt nyelv lett.

                Első írásos emlékei IX–XI. századból való jogi szövegekben lévő sza­vak és mondatok. Az első teljes katalán szöveg egy, a XII. század vé­géről való imádsággyűjtemény. A XIII. században I. Jakab az új­la­tin nyelvek között elsőként emelte a hivatalos nyelv rangjára. Ugyanő ural­kodása jeles eseményeiről katalánul írta híres krónikáját, amely­ben feleségéről, Árpádházi Jolánról, szeretettel és tisztelettel em­lé­ke­zik. Ugyan­csak ezen a nyelven jelent meg 1272-ben az első böl­csé­sze­ti mun­ka, Ramón Llull Llibre de contemplació (’Az elmélkedés köny­ve’) című munkája. 1278-ban II. Alfonz parancsára hozzáláttak a Bib­lia fordításához, amelyet végül 1488-ban, az újlatin nyelvek között me­gint csak elsőként adtak ki. A XIII. századból való a neves Llibre del Consolat de Mar, a Földközi-tenger medencéjének egyedülálló ko­rabeli tengerjogi kézikönyve.

                1479-ben házasság révén Aragónia egyesült Kasztíliával, ami meg­pecsételte a katalán fölemelkedést. Ettől kezdve a kasztíliai be­fo­lyás növekedésével lassú hanyatlásnak indult. 1716 után már csak jo­gi, egyházi, kereskedelmi szövegekben használták, 1858-ban kitil­tot­ták az oktatásból. Az újjászületés, a Renaixença [renácsenszá], a nyelv­újító mozgalom a katalán gazdasági élet föllendülésével egy­i­de­jű­leg, a XIX. század elején kezdődött. A fejlődés különösen az 1930-as években, a köztársaság, majd a polgárháború idején vett lendületet. A szélsőjobb 1939. évi győzelme súlyos csapást mért a katalánra.

1977-től a demokratikus nyitás után azonban ismét visszanyerte az őt meg­illető helyet: a létrejött katalán önkormányzatok hivatalos, az ok­ta­tás kötelező nyelve lett.

                A katalán egyik sajátossága, hogy az egyetlen újlatin nyelv, amely, a magyarhoz hasonlóan, az időmértékes verselésre alkalmas. Igaz ugyan, hogy ezzel a költők gyakorlatilag nem élnek. Számunkra, ma­gya­rok számára érdekessége, hogy azt a hangot, amit mi ny-ként írunk, katalánul azonos módon írják – Catalunya [kátálúnyá] ’Ka­ta­ló­nia’.

                A katalán népnév eredete máig nincs kellően tisztázva. Egyesek sze­rint két germán törzs nevéből, a gótból és az alánból való (got-alan ’ca­talan’), ami nyelvészeti szempontból bizonyíthatatlan. Mások úgy vé­lik, hogy egy, a római hódítás előtt ott élő ibéri törzs, a lacetani ne­vé­ből hangátvetéssel alakult – catelani, majd ebből catalan. Egy har­ma­dik vélemény szerint a következőképpen alakult ki: a VIII. szá­zad­ban a keresztények és az arabok, mórok között senki földje húzódott. Csak az Ebro völgyében, északon és ettől keletre találkozott, érint­ke­zett a két, különböző világ. Itt várakat, castillokat építettek, ezért, a tier­ra de nadievel, a ’senki földjé’-vel ellentétben ezt tierra de cas­til­los­nak, másképp terra de castlánsnak mondták. Az elsőből lett a Cas­til­la ’Kasztília’, a castellano ’kasztíliai’, vagyis ’várbeli’, a má­so­dik­ból, a castláns-ból vagy castellánsból a catalan ’katalán’. Van, aki a Ca­talunya ’Katalónia’ nevet az 1002 és 1085 között élt muszlim föld­rajz­tudóstól eredezteti, aki Tarszi al-akhbar című munkájában egy Llei­dától és Oscától egyenlő távolságra fekvő, Talunya vagy Taluniya ne­vű települést említ. Ha ezt a ’vár’ jelentésű arab cala rövidítésével, az arab helynevekben gyakran használt ca-val bővítjük, Catalunya ’Ta­lunyavár’ lesz belőle.

                Hozzátehetjük még, hogy a magyar–katalán kapcsolatok nagyon ré­giek. 1196 és 1204 között uralkodó királyunk, Imre felesége, Kon­stan­cia, Európa egyik legrégibb és legelőkelőbb uralkodó házából, az ara­gónnak mondott katalán királyi házból származott. Ő a magyar ki­rá­lyi udvar franciás vonásait katalán-aragón vonásokkal színezte. En­nek egyik velejárója volt, hogy a kíséretében lévő Peire Vidal, a híres pro­vanszi trubadúr, Imre udvarában otthonra, szíves fogadtatásra ta­lált. Erről a költő egyik versében meg is emlékezett. II. Endre má­so­dik, Capet-Courtenay Jolán francia hercegnővel kötött házasságából szü­letett lánya, Jolán, a fönnebb említett I. vagy Hódító Jakab katalán ki­rályhoz ment feleségül. Gyermekük II. Jakab, 1291 és 1327 között ural­kodott.

                Az ember tragédiájának katalán változata a magyar–katalán kap­cso­latok Franco utáni felvirágzásának egyik eredménye. Déri Balázs és a katalán Jordi Parramon fordítása 1985-ben jelent meg Bar­ce­lo­ná­ban.

                A katalán nyelv magyarhoz hasonló tömörsége megkönnyítette a for­dító munkáját abban, hogy a lehetőségekhez mérten mondhatni sort sor­ra fordítson. A két nyelv különbsége miatt ez nem minden esetben volt lehetséges, de sikerült a kérdést úgy megoldani, hogy más, mint pél­dául a spanyol fordítástól eltérően, a sorok hossza alig vagy egyál­ta­lán nem haladja meg az eredetiek hosszát. Itt meg kell említenünk, hogy a katalán verselés mondhatni alapelve a szótagszámlálás, amit a for­dító nyilvánvalóan figyelembe vett. Egyidejűleg a sorok száma sem gya­rapodott, így a katalán változat egyike annak a kevés fordításnak, ame­lyik terjedelemben nem haladja meg az eredetit.

                Más változatokhoz hasonlóan a katalán sem veszi figyelembe Ma­dách gondolatjeleit. Noha ennek a rövid szünetet jelző írásjelnek az elő­adott szöveg esetében megvan a maga sajátos szerepe.

                A spanyol, a portugál, a román, a katalán, meg az általam fordított ga­lego változat ismeretében elmondható, hogy a katalán egyike a leg­jobb átültetéseknek.

                Az alábbiakban, az eredetivel egybevetve, néhány részletet mel­lé­ke­lünk e változatból.

 

                                                               Be van fejezve a nagy mű, igen.

                                                               A gép forog, az alkotó pihen.

(első szín, 13–14. sor, Az Úr)

katalánul:

                                                               La gran obra és perfecta, sí. Ja avança

                                                               la mŕquina, i el creador descansa;

 

’a nagy mű tökéletes, igen. Már halad (átvitt értelemben mozog)

a gép, s az alkotó pihen’.

 

                                                               Ah, sírjatok testvéri könnyeket,

                                                               Győz a hazugság – a föld elveszett. –

(második szín, 340–341. sor, Égi kar)

katalánul:

                                                               Planyeu-vos, ah germans, amb plor dolgut.

                                                               Venç la mentida, el món estŕ perdut.

 

’panaszkodjatok, sírjatok, ó testvérek, keserves sírással.

Győz a hazugság, a világ el van veszve, elveszett.’

 

Mért él a pór? – a gúlához követ

                                                               Hord az erősnek, s állítván utódot

                                                               Jármába, meghal. – Milljók egy miatt.

(negyedik szín, 630–632. sor, A rabszolga)

 

katalánul:

                                                               El pobre, per quč viu? A la pirŕmide

                                                               del poderós els porta carreus i mor

                                                               sota el seu jou. Tants milions per un.

 

’A szegény miért él? Az erős, a hatalmas

piramisához, gúlájához kőtömböt (követ) hord s meghal

az ő járma, rabigája alatt (jármában). Annyi millió egyért.’

 

                                                               Nem a kakas szavára kezd viradni,

                                                               De a kakas kiált, merthogy virad. –

(hetedik szín, 1631–1632. sor, Lucifer)

katalánul:

                                                               Mai no clareja perquč canta el gall,

                                                               sinó que canta el gall perquč clareja.

’soha nem világosodik, virrad, mert dalol a kakas,

hanem dalol a kakas mert világosodik, virrad.’

 

                                                               Minő csodás kevercse rossz s nemesnek

                                                               A nő, méregből s mézből összeszűrve.

                                                               Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,

                                                               Míg bűne a koré, mely szülte őt.

(nyolcadik szín, 2073–2076. sor, Ádám)

 

katalánul:

                                                               Del bé i del mal mixtura encisadora,

                                                               és la dona, amarada amb verí i mel.

                                                               Per quč m’atreu? Doncs perquč el bé li és propi

                                                               i el mal és el de l’čpoca en quč viu.

 

’A jó és a rossz elbűvölő keveréke,

 a nő, átitatva méreggel és mézzel.

 Miért vonz engem? Hát mert a jó sajátja

 s a rossz a koré amelyben él.’

 

                                                               Óh, hallom, hallom a jövő dalát,

                                                               Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt,

                                                               Mely a vén földet ifjúvá teszi.

(nyolcadik szín, 2138–2140. sor, Ádám)

 

katalánul:

                                                               Ah, ja la sento, la cançó futura;

                                                               he trobat la paraula, el talismŕ

                                                               que ha de rejovenir la terra vella.

 

’Ó, már hallom, a jövő dalát;

 megtaláltam a szót, a talizmánt

 melynek meg kell fiatalítania a vén földet’.

 

                                                               Szép a magasból, mint a templomének,

                                                               Bármily rekedt hang, jajszó és sóhaj

                                                               Dallamba olvad össze, míg fölér. –

                                                               Így hallja azt az Isten is, azért

 

135

                                                               Hiszi, hogy jól csinálta e világot.

                                                               De odalent másképp hallanók,

                                                               Hol közbeszól a szív verése is.

(tizenegyedik szín, 2599–2605. sor, Lucifer)

 

katalánul:

                                                               De dalt estant, és bell com cant litúrgic.

                                                               Tota veu ronca, d’ais i de sospirs,

                                                               quan puja es fon en una melodia.

                                                               Així arriben a Déu; així es refia

                                                               d’haver fet bé aquest món. Perň allŕ baix

                                                               ho sentirem tot més de biaix,

                                                               on els batecs del cor també intervenen.

 

’A magasban (fent) lévén, szép mint a templomi ének.

Minden rekedt hang, jaj és sóhaj,

mikor fölszáll (fölemelkedik), egy dallamba olvad össze.

Így jut el Istenhez; így hiszi,

hogy jól csinálta e világot. De amott lent

(teljesen) ferdén (vagyis fordítva) hallanók,

ahol a szív verése is közbejön.’

 

                                                               A cél voltaképp mi is?

                                                               A cél, megszűnte a dicső csatának,

                                                               A cél halál, az élet küzdelem,

                                                               S az ember célja e küzdés maga.

(tizenharmadik szín, 3724–3726. sor, Ádám)

 

katalánul:

                                                               El fi, de fet, quč és?

                                                               El fi és el gloriós combat que cessa,

                                                               el fi és mort, perň la vida és lluita,

                                                               i és la lluita mateixa el fi de l’home.

 

’A cél valójában mi?

A cél a dicső csata, mely megszűnik,

a cél halál, de az élet harc, küzdelem,

és a harc, küzdelem maga az ember célja.’

 

                                                               Ha nagy Hunyad nem méltó nép körében

                                                               Jő a világra, hogyha szerecsen

                                                               Sátornak árnya reszket bölcsején:

                                                               Mi lesz első hőséből a keresztnek?

(tizennegyedik szín, 3888–3891. sor, Lucifer)

 

katalánul:

                                                               Si el gran Hunyadi no vingués al món

                                                               al si d’un poble digne, i una tenda

                                                               sarraďna el bressola amb la seva sombra,

                                                               qui fóra de la creu el primer heroi?

 

’Ha a nagy Hunyadi nem jő a világra

egy méltó nép kebelén, s egy szaracén (másképp mór)

sátor ringatja árnyával,

ki lenne a kereszt első hőse?’

 

                A Gran Enciclopčdia Catalana, a 24 kötetes katalán nagylexikon a nagy törökverő nevét helyesen közli, magyar hadvezérként említi. Hu­nya­di Mátyás neve is hibátlan, mi több, szülővárosa betűszerint Ko­lozs­vár.

 

                                                               Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!

(tizenötödik szín, 4141. sor, Az Úr.)

 

katalánul:

                                                               Home, jo ja t’ho he dit: lluita i confia.

 

’Ember, én már mondtam neked (azt): küzdj és bízzál.’

 

Vissza