Bevezetés

 

 

Hölgyeim és uraim, kedves kolleginák és kollégák! Örülök, hogy most is minden úgy történt, miként azt az I. Fráter Erzsébet Szim­pó­zi­um idején gondoltam – s szeretném remélni, hogy akik ott voltak, ve­lem együtt ugyanebben reménykedtek –: ismét együtt vagyunk, ezút­tal Csécsén, Madách feleségének szülőhelyén.

                Az intézmények nevei napjainkban oly gyorsan változnak Ma­gyar­országon, hogy a Ki kicsoda? mintájára évenként Mi micsoda? cím­mel könyvet lehetne kiadni. Fráter Erzsébet nevét néhány éve még egy kollégium viselte, ma viszont szülőfaluja iskolájában, ab­ban a ház­ban, ahol született, egy emléktábla avatásának lehettünk a tanúi né­hány perce. Igen, ez az az épület, amelynek falai között, az egy­ko­ri Frá­ter kúriában 1827. július 20-án megszületett.

                Ez a tény jószerivel csak a közelmúltban vált ismertté. 105 évvel az érintett születése után, 1932 nyarán a falu plébánosa, Sárgay Ferenc meg­lepve értesült Harsányi Zsolttól arról, hogy itt volt a házaspár es­kü­vője. Ám Harsányinak írt válaszleveléből az derül ki, hogy ő sem sej­tette ennek mélyebb – mindazonáltal kézenfekvő – okát: a kor szo­ká­sának megfelelően a menyasszony születési helyén kelt egybe az if­jú pár. A későbbiekben aztán, amikor fellapozta a házassági anya­köny­vet, vélhetően elolvasta annak a házasulandók születési helyére vo­natkozó adatát is, s abból megállapíthatta, hogy Fráter Erzsébet va­ló­ban itt született.

                Azt hiszem nem túlzok, ha azt állítom, hogy az elmúlt három év­ben alapvetően új eredmények az „erzsológia” területén nem szü­let­tek, ami pedig az „erzsográfiát” illeti, ott ez a továbbiakban sem vár­ha­tó; meglepetéseket legfeljebb a mind a mai napig meg­kö­ze­lít­he­tet­len romániai levéltárak tartogathatnak még. Ám egy-egy tudomány­te­rü­let, ha mégoly lezártnak tűnik is, s tárgyában már semmi újra sem le­het számítani, azért még képes le­het a megújulásra. Valóban, még ha fel is tételezzük, hogy soha semmi tárgyszerű információval nem bő­vül az, amit Fráter Erzsébetről tudunk, azért a kutatását ez nem be­fo­lyá­solhatja. Elegendő, ha új elméletek születnek – mondjuk az iro­dalom­tudomány vagy a pszichológia területén –, s máris megjelenhetnek új elemzési szempontok – mondhatjuk így is: paradigmák –, amelyek a már ismert – vagy csak annak hitt – tényeket új megvilágításba he­lyez­hetik. Márpedig afelől nem lehet kétségünk, hogy az irodalmárok és a pszichológusok kitesznek magukért, s a jövőben is meg­ör­ven­dez­tet­nek minket újabbnál újabb elméletekkel. Csak egy laikus kérdezheti te­hát, hogy meddig folytatható Fráter Erzsébet kutatása; ma már a fi­zi­kusok közül is csak kevesen hisznek az egyesített nagy elméletben, a „vi­lágképlet”-ben, az irodalom és a lélektan világában ilyesmihez so­ha nem is fűztek túlzott reményeket a kutatók. De nem is kell ilyen messzi­re mennünk. Elegendő, ha arra gondolunk, hogy a gra­fo­ló­gi­á­nak is léteznek különböző irányzatai, sőt az egyes irányzatokon belül is születnek újabb eredmények, amelyek folyamatosan módosíthatják azt a képet, amelyet az érintett írása tár elénk. A példát nem véletlenül em­lítettem: három éve Benes Istvánné grafológiai elemzését hall­gat­hat­tuk meg, idén Beiczer Éváét kí­sér­het­jük majd figyelemmel, s nyil­ván születnek a jövőben is grafológiai elem­zések.

                A szépírók mostanában mintha mellőzték volna ezt a témát, de azért ezen a területen is várhatók még eredmények. Sőt – s ez a Ma­dách és Fráter Erzsébet Szimpóziumok igazi értelme – a bemutatkozás le­hetősége új írásokra sarkallhat. Ez most valóban meg is történt: T. Pa­taki László, akinek Lidércláng c. monodrámáját az előző szim­pó­zi­u­mon Patakiné Kerner Edit előadásában hallgathattuk meg, ezúttal újabb monodrámát írt, amelynek ősbemutatóján, az utolsó előadást követően mindannyian részt vehetünk.

                Végül engedjék meg, hogy köszönetet mondjak támogatóinknak, mindenek előtt a Csécsei Önkormányzatnak. Fráter Erzsébet szü­lő­fa­lu­ja a korábbiakban két könyvünk megjelentetését is támogatta, most pe­dig a II. Fráter Erzsébet Szimpózium résztvevőit látja vendégül. A Nem­zeti Kulturális Örökség Minisztériuma a tavalyi összeget meg­ha­la­dó támogatással méltányolta azt, hogy idén két nagyrendezvényt tar­tunk. Mecénásaink köre is bővült: az Országgyűlés Társadalmi Szer­ve­zetek Bizottsága, továbbá a Mű­vé­sze­ti és Szabadművelődési Ala­pít­vány is támogatást nyújtott idei ren­dezvényeinkhez.