Árpás Károly

Fráter Erzsébet a Madách Imre

ihlette szépirodalmi alkotásokban

Adalékok a virtuális világ nő-képéhez I.

A virtuális világ és a befogadó

A befogadó és a teremtett világ

Ami az ezerkilencszázhatvanas-hetvenes évek fordulóján korszakalkotó újításnak tűnt az irodalomelméletben,¹ az ma már általános iskolában is tanítható, sőt tanított tananyag. Az újdonságnak, a befogadás-elméletnek elfogadását, térhódítását, diadalát elősegítették a számítástechnika és a számítógép-használat forradalmi változásai is. Napjaink kutatásai, sőt a közoktatási tapasztalat azt bizonyítja, hogy ezek az újítások hatnak a befogadók / számítógép-használók (és számítógépprogram-fogyasztók) fogalmi gondolkodására is: a virtuális világ, annak idő- és térdimenziói a játékok segítségével (a szimulációk és szimulátorok tökéletesedésével) elveszítette „életkor-függő” jellemzőjét.

Az egyre divatosabbá váló szerepjátékok² – miközben pszichológia szempontból pótcselekvések is egyben – kitágítják, meghatározzák és manipulálják a befogadói élményt. Ma már olyan szerepjátékok „sorskaraktereit” formálják meg a gyakorlott játékosok (akár a játékmester segítsége nélkül is), amelyek bonyolultabbak és valószínűbbek lehetnek, mint a közoktatás kötelező olvasmányaiból kiszűrhető történetek jellemei, szereplői. Példák tucatjait lehetne idézni, hogy egy-egy játékprogram fölépítése hatásosabb megoldásokat tartalmaz, mint a korábbi századok kalandregénye (vagy akár egy mai akciófilm). Hogy ebben a „személyiség-építésben” mekkora szerepe lehet a befogadói életélménynek, s mekkora a játékos világképében ösztönösen és/vagy tudatosan lévő életmintának / életeszménynek? Ezt sajnos nem áll módomban meghatározni. Az azonban bizonyos, hogy ma már mind a szerepet, mind a történetet minősítéssel közelítjük: olyan erős lett az élmény átélésének vágya, hogy ennek nehézsége, bonyolultsága elemi reakciókat válthat ki: nem olvassuk, nem hallgatjuk, nem nézzük (és nem játsszuk) tovább azt a művet, amely nem felel meg ilyen jellegű igényeinknek.

A nő-kép egy prizmán keresztül

Eszmefuttatásomban azt szeretném megvizsgálni, hogy a teremtett világ nő-képét hogyan ábrázolja a szépirodalom. Egyszerűbb lett volna egy szerepjáték „sorsait” vagy csak egy „sorsát” elemezni, de ezek egyszeriek, s így alig hozzáférhetők. Ezért azt a megoldást választottam, hogy a nő-kép megközelítéséhez egy konkrét személy „sorskaraktereit” és történeti viselkedését veszem szemügyre, úgy, ahogyan azt mások megrajzolták, átélték.³ Azt gondolom, hogy ezek az élményérintkezések feltárnak majd valamit mind a „cél-személy” egyéniségéből, mind pedig a figurateremtők embereszményéből.

Választott személyem, Fráter Erzsébet⁴ példája többszörösen is izgalmas, mert az életrajzában és személyiségében lévő homályos pontok ellenére – vagy éppen ezért – állandó kényszerré válik az erkölcsi minősítés. Téma-alanyunk vizsgálatának szempontjából az alapkérdés – legalábbis a Fráter-kutatók eddigi dolgozatai alapján – az elítélés (elhatárolódás) vagy a fölmentés (azonosulás). Akármelyik lesz munkálkodásunk és olvasatunk eredménye, világossá válik a példázati kényszer.

Fráter Erzsi-alakok a magyar irodalomban

A dolgozat további részének megírásához megvizsgáltam néhány szépirodalmi alkotás Fráter-figuráját. Mivel hangsúlyozottan nem esztétika célok vezettek, ezért a művek minősítésére nem kívánok kitérni. Ahol ez mégis megtörtént, ott az esztétikai és poétikai elvek megvalósulása, vagy éppen meg nem valósulása meghatározóan befolyásolta a virtuális világ „sorskarakterét” is.

A választott művek esetlegesek: csak azokat vontam be, amelyek kézbe vehetők voltak; a vizsgálat messze nem terjed ki az összes alkotásra (nagyon komoly, könyvtárost próbáló filológiai munka lenne egy Fráter-képet tartalmazó műalkotásokat felsoroló bibliográfia elkészítése). Hiszem és remélem, e dolgozat olvasói, hallgatói tovább tudják bővíteni a számba vehető munkák adatait.

A választott témámhoz hasonló értekezések⁵ olvasása után úgy döntöttem, hogy a munkálatok során a kapcsolható és kapcsolatos művek keletkezési és/vagy a megjelenési időrendjét tekintem logikailag könnyebben követhető vezérfonalnak. Bár a műnemek szerinti csoportosítás nagy lehetőséget biztosított volna a kompozicionális⁶ szándékok kutatására is, de a rendelkezésre álló idő rövidsége eltérített ettől.

1. Lisznyai Damó Kálmán: Az ősgyűrű (Ballada) Fráter Pál nógrádi első alispánnak ajánlva⁷

Az 1845-ben írt költemény(füzér – mert balladának a legjobb akarattal sem nevezhető a kortárs Czuczor Gergely, Garay János és Vörösmarty Mihály e műfajú költeményei után) már ajánlásában is elárulja a megbízóját. Ezt a művet tekintjük elsőnek a Madáchhoz írt (és Fráter Erzsire is utaló) alkotások sorában.

A költő⁸ versifikációs erőlködésének legfontosabb eredménye a befejező, V. egységben valósul meg. A felkért művész célja a jelen (a „célba vett”) Madách-családfát „összeforrasztani” a legendás múltbelivel. Két „balladahőse”: Madách Miklós és Perényi Ilka Madách Emők és Fráter Erzsi példája és elődje egyszerre (amikor a Perényiek nagyok voltak, akkor voltak tekintélyesek a Fráterek is).

A szerző az V. egység 12–17. versszakában utal igencsak körülményesen a szerelmi házasságra, de olyan bonyolult tapintattal, hogy ne sértse meg a Madáchokat se. Lisznyai szerepét a Madách család életében egyébként újra értékeli Andor monográfiája.⁹

2. Eötvös Károly: Tudomány és mívelődés. „Az ember tragédiája” szerzőjének¹⁰

A nyolc versszakos panegírisz (dicsőítő óda) alig fér bele válogatásunkba. Mégis, kiemelném a szerző által dőlt betűkkel szedett utolsó versszakot:

„– Szerettél! szíved ép volt! érezél!

– S a szerelem önkínjával felér. –

De ha szívednek élte megszakad,

S velődet megköti a gondolat:

Ember vagy s mint ember hiába élsz.

Hiába küzdesz: írsz, örülsz, remélsz,

S meghalni sem tudsz: agyrém menny-eged

Mindentudás kioltá lelkedet:

A fájdalmat csak ekkor ismered!”

(1862)

Az 1862-es évszám árulkodik: a fiatal szerzőnek¹¹ez a verselménye korának „érzeménye”: csak sejti, sejteti a szerzőre ható bonyolult lelki hatásokat, nem hivatkozik konkrét adatokra. (Annyit még, hogy a vers az 1861-es országgyűlésen tekintélyt szerző politikusnak szól – nem a Tragédia írójának.)

Figyelemre méltó, hogy Eötvös Károly – jogászi életismeretével és újságíró szimatával – milyen kitüntetett jelentőséget tulajdonít a magánéleti válságnak, lásd az idézet versszak 1–4. sora! Ennél azonban a hivatkozott rész nem több – s így nem foglalkozunk többé vele.

3. Szász Károly: Madách Imréhez¹²

Az 1864-ben írt hat versszakos, nyolcsoros strófákból álló költemény inkább epitáfium: halotti vers (mint ilyen jobb és igazabb, mint az ugyanott olvasható Csalomjaié). A Tragédiát is javító (s magával Madáchcsal is kapcsolatot fenntartó) szerző¹³ miközben végigtekint a jól ismert alkotáson alábbi utalásaival a nőre utal:

„– Szólj, van-e vágyó hölgyed és lángborod?

.....................................................................

Vagy Keplerrel az ég űrét míg méred,

Eljátszasd földi boldogságodat?”

(i. m. 13.)

Arra a nőre, akit nem nehéz azonosítani a mai olvasónak Fráter Erzsivel – ám a kora olvasója nem volt ennyire bennfentes a Madách-biográfiában. Tartok tőle, hogy maga Szász Károly sem. S bármennyire is maradandó lírikus Iduna megéneklője, idézeteit és evokációit a Fráter Erzsi-képbe nem tudjuk hitelesen beilleszteni.

4. E. Kovács Gyula: Madách Imre (Verses tanulmány)¹⁴

A posztumusz, 1900-ban közölt munka alcímének tökéletesen megfelel. A szerző¹⁵irodalomtörténeti (esetleg a korabeli érettségi felelettel egyenértékű) vázlatot fogalmaz meg – a bölcselő óda műfaji igényének szintje (és irodalmi értékének színvonala) nem itt kezdődik.

A költő kísérlete verses formába fogni az életművet – a nagy összegző monográfiákon innen. Szép megfeleléseket lehetne találni a versszakokban – ám minket csak a Fráter Erzsi kérdés érdekel. A 21 nyolcsoros versszakból a hatodikban kapunk utalást:

„…Az őrjítő kínt már itt szenvedi –

– Mint lázas alvó, húsz évvel korább’ –

Midőn Évája hitszegései

Szíve szentségit összerombolák.”

(i. m. 18.)

Ennyi azonban igencsak kevés – L. Kiss, Mohácsi vagy Harsányi építhetett (kérdés, épített-e?) reá – ám költőnk óvakodik a magánélet bogozgatásától! Nem is értékelhető tovább e tekintetben alkotása.

5. Lenkei Henrik: A magyar múltból. Egy szerencsétlen nő gyónása¹⁶

Lenkei munkáját – másokkal szemben – nem tekintem irodalomtörténeti hitelességű lejegyzésnek. Nem is annyira keletkezési körülményei miatt,¹⁷ hanem mert stílusa, nyelvezete, mondat- és szófűzése olyannyira ellenkezik a leghozzáférhetőbb Fráter-szövegekkel.¹⁸ A részletező filológiai bizonyítást másra hagyom – nem lesz nehéz dolga. Ha viszont nem dokumentum, hanem fikció, akkor ideveendő, már csak azért is, mert az író¹⁹ munkája a Fráter Erzsiről írott elsők egyike.

A vallomást tévő személy (lírai én) kiindulópontja: „én nem tartom magam olyan elfajzott, elvetemült teremtésnek, mint amilyennek világgá kürtöltek… olyan mélységesen szerencsétlen lény voltam, aki a balszerencsés körülményekkel vívott küzdelemben alul maradtam.” Az életrajzi visszautalás szerint „Martinuzzi Fráter Györgytől, a tragikus végű diplomata-hadvezértől örököltem (sic! – Á. K. [a pálos szerzetes nőtlenségi fogadalma lehetetlenné teszi az állítást]) kaméleonszerű természetemet”, majd menti gyermeksége hiányos neveltetését. Lenkei haldoklója hivatkozik a csesztvei boldog hét évre, s hogy 1848–49 eseményei sem „bonthatták meg kettőnk harmóniáját”.

A haldokló az 1852-es letartóztatást veszi a válság kitörésének, ti. férje nem osztotta meg vele a bujdosó-rejtés titkát. Ezután az anyóssal keveredett kibogozhatatlan konfliktusba. Lenkei Fráter Erzsije az igazi hibásnak a férjet tekinti: „elnéző magatartása valójában méreg volt kifejlődésem szempontjából.” Azt állítja, hogy a férj(-költő) csak közönségének tartotta! Ezért aztán „mámort kívántam, mert különben belefulladtam volna az elkeseredésbe!”

Amikor Madách hazatért, akkor meg lehetett volna változnia: „Más emberré lettem volna, ha eltaszít magától, vagy akár megver.” (Ez a feltételezés megmagyarázatlan, de majd többször is visszatér – Á. K.) A férj azonban „a korábbi kenetteljes lovagiassággal viseltetett irántam”. Erre következik a robbanás – de előtte, az életrajzi ismeretnek megfelelően még levelet ír anyósának a közbenjárásért. „Kikergettek az utcára, hogy nyomorultul elpusztuljak”

Lenkei vallója ezután azt állítja, hogy az elsők közt olvassa elvált férje nagy művét. Az első rész tetszett (első szín? – Á. K.), de a Kepler-jelenet már nem: „kiderült, hogy én sohasem voltam számára több, mint egy modell, amelyet elhasznált a freskóihoz, hogy használat után részvétlenül kifizesse és elküldje.” Erre válaszként „rohanni kezdtem lefelé a lejtőn…”

A befejezésben az elbeszélő a mindentudó Legfőbb Bíróra hivatkozik, ki „tudja, hogy én nem csak saját gyarlóságomnál fogva, hanem talán még inkább azoknak értetlensége és gőgje folytán pusztultam el, akiket földi útitársamul adott a végzet.”

Lenkei Henrik Fráter Erzsije a hazai naturalizmus és szecesszió összefonódásának nem is rosszul megrajzolt perdita-képe. A figura emlékeztet a kései Jókaira épp úgy, mint Ambrus Zoltánra vagy Reviczky Gyulára; külföldi szerzők közül fölidézhetők Hedwig Courths-Mahler, Arthur Schnitzler vagy Zola írásainak szereplői.

Az író gyakorlott tollforgató, és egy jó ötlettől vezérelve úgy próbál lazítani a népnemzeti irányzat akadémizálódott jegyein, hogy kétségbe vonja Madách magánemberi feddhetetlenségét. Ezzel lesz az elsők egyike, akik síkra szállnak Fráter Erzsi „rehabilitációjáért”. Úgy gondolom, érvei a későbbi alkotásokban is visszaköszönnek – s nem azért elsősorban, mert ismerték volna.

6. Juhász Gyula: Madách²⁰

Az öt versszakos (4 soros strófa) egyik hangsúlyos helyén, a 3. versszak 2. sorában (összességében a 10. sor!) olvasható az utalás:

„A szerelme följáró halott…”

(i. m. 43.)

Ez azonban kevés az „alany” pontosításához: épp úgy lehet Dacsó Lujza, mint Fráter Erzsi (vagy akár Lónyay Etelka).

A költő a szerző (Madách – lásd cím Á. K.) alkotói lélekállapotának visszaadását tekintette elsődleges feladatának, legfeljebb közrejátszhatott ebben a saját életében átélt provincializmus-élmény is (lásd az Orbán lelke című kisregénye). Nagyon kicsi adalék ez mégis, illő ide vennünk, mert maga Juhász is műmeghatározó elemnek tekinti e szerelmet.

7. Emőd Tamás: Madách²¹

Az általános műveltséghez még hozzátartozik Emőd Tamás neve, de a szerzőről már csak a lexikonok tudnak.²² Az 1918-ban született alkotásnak nincs ünnepi aktualitása – mondhatni „önmagáért” íródott.

A 4×4 soros versszak utolsó hat sora kapcsolódhat Fráter Erzsihez – ha kitágítjuk a szójátékot:

„…Kepler képe kopott… És hullt a hó…

(Nógrádban akkor vígan éltek kendtek!)

Évára gondolt. Hervadt ujjai

Nyugodni tértek lassan ölébe;

Ave… betűzte visszáján a szót,

S egy »Ave« szót írt a papír fölébe.”

(i. h. 27.)

Eltekintve a kételkedéstől, hogy nyomdahibával állunk szembe – ti. nem sok értelme van a szójátéknak, ha mindkétszer „Ave” szerepel – nem vagyunk a kötet szerkesztőjének helyzetében, hogy utána járva kérdőjelünket ponttá változtassuk. A szempontunkból ugyanis ennek nincs jelentősége! Minek van? Emőd bizonyságát adja annak, hogy vajmi kevés fogalma van a Madách-életrajz tényeiről: ha a Tragédia alapeszméje a letartóztatás után a pozsonyi Vízikaszárnyában fogalmazódott meg és ha az utolsó finomítás befejező dátumának az 1860-as évet tartjuk, akkor a 3. versszak zárójeles állításának, bármennyire is elegáns Ady-reminiszcencia, nincs igazságtartalma. Nem marad más a versben, mint két tény: valóban vannak olyan színek, amelyekre evokációt építene – és valóban az „Ave” szó fordítottja „Eva”.

Emőd verse természetesen beleillik a Madáchról szóló versek halmazába, csak Fráter Erzsi-utalása túl sejtetős: ezért nem tudunk mit kezdeni vele.

8. Juhász Gyula: Madách Sztregován²³

A négy versszakos (8 soros strófák!) költeményben itt is hangsúlyos helyen említődnek meg a romantikus szerelem alanyai: Ádám és Éva figurájában értelmezésem szerint Madách Imre és Fráter Erzsébet.

„És éljen Éva is, a némber,

Bár forró jege nem hevít…”

(i. m. 44.)

Nincs olyan Juhász Gyula életművét taglaló monográfia, amely segítségünkre siethetne: milyen mélységben ismerhette 1922-ben (és előtte) a Madách-életművet és a Madách-bibliográfiát költőnk, ám mint magyartanár bizonyosan ismerte Palágyi Menyhért, Alexander Bernát, Riedl Frigyes, Morvay Győző és Voinovich Géza munkáit. Fráter Erzsi-képét mégis inkább a művekből kell nyomoznunk – és ha nem tekintjük túlzásnak: az impresszionista költő életélményéből.

A vers egésze azt tanúsítja, hogy a például vett költővel a provincialitással, az elismeréssel küzdő előd sorsát érezte elsősorban közösnek a szegedi száműzött. Ez is oka lehet annak, hogy a nő szerepét a költői tragédiában nem tekintette elsődlegesnek. (Érdemes lenne megvizsgálni, mekkora a gyakorisága Juhász életművében a negatív nő-beállításnak!)

9. Gellért Oszkár: A Madách-centenáriumra²⁴

Hangsúlyozottan alkalmi versről van szó – ezt bizonyítja a datálás: 1923. 01. 21. De nyújt-e nekünk egyéb segédkezet az évszám, a cím, az alkotó vagy alkotói módszere?

Gellért Oszkár mára már kihullott az általános műveltség illendőségi köréből. Ha említjük is nevét, mint a Nyugat társszerkesztőjét idézzük – pedig több volt ennél.²⁵ Nézzük meg azonban versét!

A szabadverses formába úgy illesztette bele a Nő-képet, hogy nagyon nehéz elválasztani az ünneplő-számonkérő soroktól. Próbáljuk meg a három szakaszból (3 sor – 4 sor – 5 sor) álló költemény megbontását!²⁶A költő – talán először merül fel a „szférikus ötlet” – Ádámot a földhöz kapcsolja (s a lírai én E/1-es szerepébe Madách alakját vonja be – lásd a cím!), Évát pedig a holdhoz:

„Föld-testemből kiszakadt Éva-holdam,

S visszaragyog rám.

(i. m. 38.)

Sajnos, a vers túl rövid ahhoz, hogy több, bizonyító erejű információt is tartalmazzon – ezért a zárás poénja már nem vonatkoztatható Fráter Erzsire:

„Emlékemül itt hagynám, Kronosz,

A Nő szerelmét –

S a Férfi forradalmát!”

(i. m. u. o.)

Gellért verse ezzel inkább a Madách-versek sorába illeszthető.

10. Győry Dezső: Az örök harc²⁷

A költő a születési centenárium kapcsán alkotta meg ünneplő versét, amely a panegírisz és a bölcselő óda vegyülékének fogható fel. Az ünnepi alkalom a megmérettetésé: a 22 ötsoros (Adyra emlékeztető xaxxa rímképletű, jambikus lejtésű) strófákban megkísérli megragadni a „madáchság” lényegét.

Győry²⁸alkotásában megtalálhatjuk a nőre (valószínűleg Fráter Erzsire) utaló nyomokat:

„– Én már szívtam Hippia ajkán

A kéjbe menekült gyönyört…”

(11. vsz. – i. m. 30.)

„– Keplerrel lestem égcsudákra,

S osztottam szóban jós-italt.

S míg nőm megcsalt, csókolt, nem értett,

beszédülve a Végtelenbe,

álmodtam forradalmi dalt.”

(12. vsz. – i. m. u. o.)

Az idézetekből azonban inkább az bizonyítható, hogy az ünneplő költő a Tragédiát kívánja megidézni – s mert egyértelmű döntéshez nem ad elegendő támaszt, ezért Győry Dezső alkotását is a Madách-versek halmazába sorolom.

11. Telekes Béla: Madách homlokán túl²⁹

Telekes Béla³⁰a meglett ember Madách-képét vázolja bölcselő ódának szánt szabadversében. Bizonyos, hogy tanulmányozta nemcsak a megjelent Madách-irodalmat, de a Madách-verseket is (különben hogyan lenne ismerős a magánéleti átok / kárhozat minősítés:

„Bús homlokod mögé

Nem bízvabízáson osont-e saját orgyilkos kárhozatod?

Világot eltemető bús homlokod mögé

A magad sorsa és minden bízó hősödé

Oly lidércláng vígaszt, ó, mint lobbanthatott?”

(i. m. 35. – a két különböző kurzív kiemelés tőlem: Á. K.)

Bizonyítékként föllapozhatjuk a Praznovszky-gyűjteményt:

„Bűvös világ titkába látok,

Melyen megült egy régi átok…”

(Szalay Károly: Alsó-Sztregován, 1901.; i. m. 22.)

„Mindent mi bántott, régen elfeledtem:

A bút, mibe önsorsom átka vitt…)

(Lenkei Henrik: Epilog „Az ember tragédiájá”-hoz.

1910.; i. m. 25.)

Hogy sejtésünk bizonyítható, azt a vastagon kurzivált szó is alátámaszthatja, hiszen a Madách-biográfiákból közismert: kit és ki nevezett Lidérckének, Lidércnek.

Sajnos, a vers alkotója nem a Fráter Erzsi-szálat bogozgatja, s bár ide tartozónak tartjuk a költeményt, túl kevés információt tartalmaz a témánk részletező kifejtéséhez és/vagy igazolásához.

12. Szabó Lőrinc: Isten³¹

Nem kevésbé problémás Szabó Lőrinc alkotása sem. Maga a művész sem segít visszaemlékezésében;³² a szöveg alaposabb vizsgálata is legföljebb sejtetéseket tartalmaz:

„…Oh, szerelem, beteljesülés! termő nyár! ősz gyümölcse!

Kétely, mely bennünk sustorog süketen és vakon,

hogy a megvetés börtönfalán is keresztűlüvöltse:

ébredj, bolond, ébredj, idegen hernyó rág álmaidon!”

.........................................................................................

„Én voltam a bűn és a szeretet, én voltam a rab s a korbács,

én voltam az ember, az állat, a te meg az ő…”

.........................................................................................

„…kettő vagyok én, kettőben-egy, s ha e kettőt összegyúrni

próbálom, sustorog vad tüze, mint lombikban a rossz keverék…”

(i. m. 41–42.)

Úgy vélem, hogy a lírai én E/1-es megszólaltatása lehetővé teszi Szabó Lőrincnek, hogy az évforduló és Madách-élménye kapcsán önmagáról, személyes problémáiról szóljon. Mindenesetre egy részletező Szabó Lőrinc-monográfia segítségével ezt könnyebben be lehetne bizonyítani, mint a kérdés hátterében Fráter Erzsi jelenlétét.

A misztikussá formált önvallomásba azonban különösebb félreértelmezés veszélye nélkül „belekeverhető” Madách magánéleti problémája – ezért vettük ide a verset.

13. Harsányi Zsolt: Ember küzdj’… Madách életének regénye 1–3.³³

Harsányi regényében³⁴ Madách Imre a főszereplő – igaz, hogy minden más, az életrajzban, illetve a leszármazottak emlékezetében élő személy így vagy úgy megemlítődik, de külön nincs súlypontozva. Mivel a szerző³⁵ sok dokumentumot használ föl, ezért figurái nemcsak árnyaltak, hanem „történelmi hitelességük” is kétségtelen. Ha van második főszereplő, akkor az édesanya az. Ez azonban nem véletlen: a kilenchónapos kisfiú és a negyvenegy éves haldokló mellett egyaránt ő áll! Ez az oka elsősorban annak, hogy Fráter Erzsi háttérbe kerül.

Harsányi Fráter Erzsije³⁶ alig tér el a ránk maradt dokumentumok rajzától: gyaníthatóan van benne a hozománytalan férjvadászból; érzékelhető a kevésbé iskolázott (hiányos műveltségű) asszony bezárkózni vágyása – csesztvei mézeshetek –; jelen van a kisebbségi érzését vendégeskedéssel és „nagyasszonyi szereppel” kompenzálni vágyó törekvés; érthetővé válik a titkolózás, amely elválasztja a feleséget férjétől, menyet anyósától. Mégis, mindezek ellenére Harsányi nem tudja hitelesen megrajzolni a szakítást. E gyengeség ellenére egyik érdeme, hogy nem akarja sem Majthényi Annára, sem Fráter Erzsébetre fogni – lehet, hogy ezzel halványabbak lettek a jellemek, a konfliktus-szituációk, viszont toleranciája ma is élvezhetővé teszi regényét.

A regény hatvan fejezetéből harmincnégyben kap az asszony szerepet: gyermekségéről, neveltetéséről semmit nem tudunk, a válás utáni időszakból is szemérmesen keveset. Az alaphangot Szontagh Pál értékelése adja: „…ez nem fog beleszeretni soha senkibe. Ez csak sajátmagát tudja szeretni.” (I. (XXI.) 204.); ehhez kapcsolódik a pesti Madách-értékelés: „Az jutott eszébe róla, hogy ez az asszony neki már nem felesége, hanem szeretője.”(III. [I.] 21.). Érdekes, hogy mindezek mellett és ellenére Harsányi nem szövi tovább ezt a naturalisztikus, pszichológiailag (és a dokumentumokkal is) alátámasztható jellemzést. Végül inkább Fráter Erzsi későbbi sorsára utal, mint komoly zsarolásra a bocsánatért könyörgő asszony fenyegetése: „Ha te engem csakugyan eltaszítasz magadtól, én el fogok zülleni.” (III. [III.] 60.).

Összegezve úgy véljük, hogy Harsányi nem akart „belekotorni” a Madách család belső ügyeibe, legfeljebb az anya figurájának megrajzolásakor: antipátia sógora iránt (a testvéri egyezség), ellenszenv a veje iránt (Huszár Sándor) és feltételes ellenérzések az „alulról” jövő menyek és menyjelöltek iránt (Pál menyasszonya, Imre nőkapcsolatai). Pedig hát Fráter Erzsi állandó panaszkodásai, Károly teljes kiállása az anya mellett, illetve a Madách-leszármazottak személyi torzsalkodásai arra utalnak, hogy lett volna söprögetni való a család portáján is. [Eléggé kétértelmű a Borka-szerelem története is, meglehetősen nehéz helyes erkölcsi döntést kialakítani.]

Harsányi Fráter Erzsije a sokat ígérő részletek ellenére irodalomtörténeti kliséfigurává merevedik, bár kétségtelenül élőbb alak marad, mint Palágyi Menyhért ábrázolásának nőszemélye. Nem véletlen, hogy a figura megrajzolása kihívássá vált: újabb és újabb művek születtek a hiányosságok megszüntetése érdekében.

14. Mohácsi Jenő: Lidércke. Madách Imréné Fráter Erzsébet életének és halálának regénye³⁷

A regény merészen 1854-gyel, a Paradicsomból való kiűzetéssel kezdi a főszereplő történetét. A tíz fejezet³⁸ elsősorban az időbeli eseményeket követi 1875. november 17-ig, Fráter Erzsi haláláig, de a hősnő monológjaiból áttételesen gyermekkoráig kapunk visszavágásszerű emlékvillanásokat. Ezzel az író³⁹ eléri, hogy csak az önállóvá kényszerített, küzdő és küszködő nőalakra figyeljünk.

Mohácsi a maga Fráter-képét a pszichológia legújabb eredményeire támaszkodva (Sigmund Freud, Ferenczy Sándor, de még Csáth Géza írásainak hatása sem zártható ki) építi fel. A neveltetése miatt labilis idegzetű Fráter Erzsi a társasági életben kíván kárpótlást: anya-hiányának frusztrációját vetíti ki Majthényi Annára; szabados, „fiús” neveltetéséből fakadó apa-lázadását pedig Madáchra (akkor szereti, amikor erőt mutat fel, amikor bünteti).

Merész erotikus utalásokkal él abban a tekintetben, hogy a férj ölelései keltik fel benne a nőt, de az – archaikus neveltetésű udvariasságából, betegségéből és/vagy irodalmi ambícióiból fakadóan – nem tudja, nem akarja kielégíteni. Ehhez járul még a két szülési bonyodalom: első gyermekük életképtelensége és a negyedik: Borbála születési körülményei. Ezt támasztja alá a két felidézett gyermek-jelenet is: Aladár hajának kitépése az erotikus vágy jelentkezésekor, illetve Jolánka leitatása, csakhogy találkozóra siethessen. Mindezt csak az utalásokból lehet összeszedni!

Hasonlóan ügyes a kikapós Madách Imréné botrányossá lett nemi életének bemutatása: a romantikus regényekből ismert burkolt áttételek – például a Fráter Balázzsal való kapcsolat – fonódnak össze a naturalizmus óta ismert önvallomások szókimondóságával (de ez mérsékelten), hogy a szürrealisztikus utalás is belekerüljön (Klobusitzky és a kutya).

Mohácsi az expresszionizmus nyelvi eszközeit veszi kölcsön – Szabó Dezső újítására támaszkodva⁴⁰ –, hogy Erzsike tudatának elborulását érzékeltesse. Ez először a szakítás idején jelentkezi, amikor az infantilis tudat nem akar szembesülni a valósággal, aztán az alkoholistává váló személyiség érzékeltetésekor. Csáth Géza vagy Kosztolányi Dezső munkáit juttatja eszünkbe, ahogy a kifejlődő elmebaj rögeszméit idézi: üldözési mániáját, amelynek három fő személye Veres Gyula, a gyám, Majthényi Anna, az anyós, és Madách Imrében manifesztálódó önnön lelkiismerete.

A romantikus fenyegetésű zárlat-igény (majd a megtagadott anya kísérteni fogja a szellemvilágban hívő Aladárt) sérül: az író a lektűrt kívánó olvasók kedvére téve anyai áldással, megbékéltető Úrvacsora feladásával fejezi be a történetét. A megszépítő vég nemcsak a rokonoknak szólhatott (akiktől az adatok többségét beszerezte), hanem az olvasói kívánságokat is tapintattal kielégítette.

15. L. Kiss Ibolya: Erzsi tekintetes asszony⁴¹

Az 1942-ben megjelent, majd 1998-ban másodszor közölt regény főhőse – s valóban annak írt szereplője – Fráter Erzsébet. Az író (isme-

reteink szerint) első regényében kellő alapkutatás után a magyar nőírói hagyomány nyomdokain haladva alkotta meg művét. Szerkezete⁴² jól átgondolt, ám stiláris megoldásai Erdős Reneé, Gulácsy Irén, Tormay Cecil és Tutsek Anna, sőt helyenként Beniczkyné Bajza Lenke könyveit idézik. A kortárs Kosztolányi Dezső, Márai Sándor vagy Szentkuthy Miklós után aránytalanul nagy a minőségi különbség. De dolgozatunkban nem a szépírói erényeket kutatjuk.

Az ötvenöt fejezetből álló regényben a szerzőnek meg kellett birkóznia az életrajzi adatok tömegével és hiányosságaival. Tömegével, mert L. Kiss Ibolya az első, aki a Fráter-kép módosításához a legtöbb tárgyi bizonyítékkal rendelkezik; hiányosságaival, mert ezek is kevesek a célszereplő személyiségének megrajzolásához. Ezt az ellentmondást írónk részben kompozicionális megoldással kívánja föloldani, részben pedig a rekonstruált múlt századi világ emberi kapcsolatrendszerének bemutatásával.

A jellemkompozíció alapja Fráter Erzsi önfeláldozása, Leegyszerűsítve – és szó szerint többször szerepel a műben –: a költőnek szenvednie kell a nagy műalkotáshoz, a családi boldogság elnémítja a művészt. Ennek a véleménynek az értékelésétől eltekintek.

Ezt az alaptézist támasztja alá a férj megértése és kétszeri megbocsátása: Pesten a Hanzély-epizódot, a cséhteleki levélben a losoncit. Ezekkel a gesztusokkal nemcsak Madáchot kívánja fölmenteni, hanem az elsődleges jelentéssel szemben (Fráter Erzsinek mégis lenne valami bűne) magát a főszereplőt is. Ugyanezt szolgálja a két fölmentő beszélgetés: Fráter Béla és felesége a bűnösség fizikai lehetetlenségéről, illetve Szikszai tiszteletes és a haldokló között. Mindezekből és mindezek szerint Madách Imre és (Majthényi Anna) helytelen pedagógiai nézetei és elvei támadtatnak: miért nem tudtak mit kezdeni a jó szándékú, de dacos, végletes érzelmekre és reakciókra képes, de nagy lélekkel bíró, anyátlanul, s így neveletlenül felnőtt lánnyal.

Sokkal több gondom van a másik pillérrel. Az írónak nem volt érkezése eléggé sokáig, vagy kellő mélységben tanulmányozni az 1840-es évektől az 1870-es évekig terjedő napi sajtót. Ha csak a Pesti Divatlapot, az Életképeket és a Délibábot, valamint a Vasárnapi Újságot olvasta volna is (hogy a különféle jelentéktelen és/vagy tiszavirág-életű helyi kiadványokat ne is említsük), akkor el tudott volna szakadni a két világháború közti korszak magyarkodó dzsentroid színházi és filmélmény ihletésű díszletvilágától. Talán egyetlen egy hiteles társadalmi és társasági életképe van: az 5. fejezet cséhteleki mulatsága, ám ez meg olyan szembetűnő Móricz-utánzat, hogy meg se lenne szabad említeni. A regény tele van anakronizmusokkal, amelyek ráadásul azért bántóak, mert a kortárs epikában ennél többet tudnak a harmadik, negyedik vonalbeli írók is.

Mégis, van valami, ami arra késztetheti az olvasót, hogy ne hagyja abba az olvasást, hogy végigkövesse ebben a virtuális L. Kiss Ibolya-jelzetű világban a szereplő sorsának alakulását: a jelenetezési technika alapjául szolgáló kapcsolatháromszögek felépítése! Ilyen például a Madách Imre–Fráter Erzsébet–Majthényi Anna hármas, amelyre már a második kiadás szerkesztője is felfigyelt. De ilyen például a Madách Imre–Fráter Erzsébet–Szontagh Pál, vagy a Fráter Balázs–Fráter Erzsébet–Klobusiczky Béla, vagy a Hanzély Ferenc–Fráter Erzsébet– Meskó Miklós, illetve egészen kidolgozatlanul a Fráter Béla–felesége–Fráter Erzsébet és a Madách Aladár–Fráter Erzsébet–Madách Jolán háromszög is. Andor Csaba véleményét⁴³ ugyan túlzásnak tartom, de nem véletlen, hogy a regény leghatásosabb részei ezekhez a háromszögekhez kapcsolódnak (különösen kiemelhető a 32. fejezet nagy szakítási jelenete) – ezzel is megteremtve egy későbbi dramatizálás (rádiójáték, tévéfilm) lehetőségeit. Ezt lehetett volna finomítani, ám a szövegből úgy tűnik: az író azonban nem ismeri, s így nem is használhatja a modern lélektan eredményeit (a freudit se!), s így mindent a 19. századi szecesszió és naturalizmus hagyományai szerint old meg, legföljebb itt-ott szüremkedik be a romantikus megoldások emléke (például Hanzély öngyilkossággal való érvelése).

Írónk a gyűjtött dokumentumok fölhasználásával, beépítésével próbálja meg hitelessé tenni személyiségrajzát, pedig az arisztotelészi képlet egyszerű, az ezópusi – Arany János-i (Vojtina-levelek!) malacmese pedig közismert. Kár, hogy az írónő 1942 után nem kísérletezett újabb munkákkal.

Kiss Ibolya Fráter-képe az 1920–30-as társadalmi ideológiájának konzervativizmusát a lázadásra nem cserélő, de a hagyományok jogosultságát megkérdőjelező nemzedék példakép-kutatásának kifejeződése. Háttérbe szorulásának egyik oka a rajzolt kép gyengesége, a másik pedig az 1940–50-es évek sulykolt szocialista embereszménytől való eltérése. Be kell vallani, hogy az ezredfordulóra nemcsak dokumentumai avultak el, hanem nő-mintájának értékei is.

16. Madách (játékfilm)⁴⁴

A film ugyan címe szerint is vállalva Madách életéről szól, de a forgatókönyv írói kitüntetett szerepet adtak Fráter Erzsinek. Már azzal is, hogy az 1845-ös nevezetes balassagyarmati bállal indítják a filmtörténetet. Ezen és ekkor hangzanak el a leendő feleség szavai: „Élni, élni, mi édes, mi szép! … Engem ne várakoztasson egy férfi se! …A tánc a fontos, nem a gavallér!” Látjuk az ismert karkötős jelenetet és hallhatjuk Szontagh végzetes szavait, amelyet az anyának mond.

A szövegírók sok idézetet vesznek a Tragédiából, ezzel igazolva mintegy L. Kiss Ibolya Fráter Erzsijének állítását: én voltam a Múzsa. (Nem bizonyítható, hogy ismerték volna munkáját – Á. K.) A film aránylag gyorsan átlépi az életrajzi eseményeket, csak a befogásnál időzik el. E jelenetből kiderül, hogy a bihari, protestáns származású leánykának, aki a forrongó 1840-es években nőtt fel, fogalma sincs a politikai helyzetről vagy arról, hogy az ember nemcsak magánszemély, hanem nemzetéhez hű polgár is. (Ez egyébként, ilyen sarkítottan a filmírók „leleménye”.)

Két momentummal gazdagodik a Fráter Erzsi-kép: Hanzélynak azt mondja, hogy „rakni kell a tüzet, különben kihűl a kályha”, ugyanakkor fényképére a Pestre internált férj szobájában ráfolyik a gyertya viasza. A film poentíroz: a legendás parasztmenyecskés kirándulásról hazaérkezve ott találja anyósát, s akkor érkezik haza Madách is. Majthényi Anna hallgat, Erzsi ekkor iszik először.

A botrányos vadászat – Meskó föltűnése – nincs különösebben kiemelve (bár harmadszor halljuk tőle: „előbb ki kell érdemelni”.⁴⁵ Madách a filmben ekkor veti papírra a Tragédia Első színének mondatait. Annál inkább kulcsjelenet a losonci bál. Míg a film bemutatja a botrányt, bevágva megtudjuk: Majthényi Anna tájékoztatja fiát a Hanzély-esetekről. A férj a hazaérkező feleséget kizárja.

Fráter Erzsi szempontjából jelentős még a válási okirat aláírás – nem különösen hiteles a színészi játék. Sokkal erősebb és hitelesebb az alakítás a váradi jelenetben. Amikor Madách megérkezik Jolánkáért, akkor már Erzsi italos, közben is ráiszik. Tragikus vádja: „Kifosztottatok!” nem a szövegkörnyezettől lesz hiteles (elég gyenge itt a forgatókönyv, hiszen ez a kirohanás – bár pszichológiailag minden eddiginél hitelesebb – alig van jelezve), hanem Szörényi Éva alakításától.

A filmben még egyszer feltűnik Fráter Erzsi alakja: a mézeshetek almaszakítási idillje, melyre emlékezve először azt kívánja Madách, hogy vágják ki ezt a fát, majd átélve képzeletben az élményt újra, kéri, hogy mégis maradjon ennyi a múltból.

A három színész: Poór Lili (özvegy Madáchné), Timár József (Madách) és a már említett Szörényi Éva (Fráter Erzsi) minden tudásukat latba vetették, hogy a mai nézők ebben az életrajz történetben ugyanúgy fölfedezzék az örök emberik, mint ahogyan ezt Madách művében, a Tragédiában nap mint nap megkíséreljük. Ennek tudható be, hogy Fráter Erzsi személyisége elhalványult a sodró cselekményben, s helyenként dévaj, kacér, cigánykodó, a nagy emberhez nem méltó társsá silányult. Lehetne ugyan fölmentés neveltetése, de a nemzeti politikával való közömbös, sőt értetlen viszonya végül is taszító hatású lett. Azt lehetne mondani, hogy Szörényi Éva a Szontagh Pál-mondásra építette fel a figurát: „Az ilyen lánynak udvarol az ember, de nem veszi feleségül.”

17. Székely Júlia: A két Madáchné⁴⁶

A Mohácsi Jenő emlékének ajánlott dráma⁴⁷ meg nem nevezve többször támaszkodik L. Kiss Ibolya regényére. A magánéleti tragédia alapjának szerzőnk⁴⁸ „özvegy” Madách Imréné Majthényi Anna jellemét, személyiségét tartja: ő nyomja el fiát, ő teszi lehetetlenné a menyét. Ebben közreműködik a Luciferként az emberekkel kísérletező barát, Szontagh Pál is. Veres Pálné a rezonőr – két okból is szerencsés: ismerjük a drámaíró Madách iránta való vonzalmát, illetve pedagógiatörténeti jelentőségét.

Székely Fráter Erzsije a körülmények rabja – ezt nem is annyira a pszichologizáló részletezéssel éri el a darab írója, mint inkább a jelenetezési technikával. Kivételesen nem szolgál a mű előnyére a Madách-idézetek befűzése! Ha már a modern kor nőfelfogásához közelíti a személyeket (ne felejtsük, esetenként a nevek is elmaradnak), akkor vállalni kellett volna a Madách-mondatoktól való eltávolodást, főleg az aforizmák beépítésétől kellett volna tartózkodni.

Fráter Erzsi Székely drámájában olyan ösztönlény, aki mégis vagy épp ezért kísérletet tenne az alkalmazkodásra. Kísérletei azonban – ebből származna tragikuma? – újra és újra kudarcba fulladnak. Ráadásul tetteit, gondolatait pozitív megvilágításba helyezi a nagyasszony rosszul értelmezett (szerzői felfogás? valóság?) bigott katolicizmusa – viszont éppen ellenfelének ilyen túlzású árnyoldalai végeztetik el a befogadóval a kontraszt-készítést. Úgy vélem, hogy a mű, a jellemábrázolás gyengeségeit a világnézeti heterogenitás okozhatta – de ez későbbi vizsgálat tárgya lehetne.

18. Jobbágy Károly: Madách⁴⁹

Ismét ünnepi az alkalom, a halál évfordulója. 1964-ben a magyar irodalom egyik fenegyereke⁵⁰szabadversben hajtott fejet az előd emlékének. Jobbágy életrajzának ismerői megértik, hogy miért épp azt emelte ki az életrajzból – nekünk a nő-utalás számít!

„…Éva! hördült fel néha. Éva! Éva!

S a pénzt sürgető levéltöredékek

mögött szétnyílt a selymek hasadéka

és Fráter Erzsi fehér bőre fénylett.”

(i. m. 51.)

Az utalásból sejthető – s nemcsak az Éva=Fráter Erzsi azonosítás miatt –, hogy Jobbágy Károly ismeri a madáchi magánéletet (szemben Bárdosi Németh Jánossal, akinek szintén a Praznovszky-gyűjteményben található versében csak a hagyományos sejtetés olvasható: „…mikor minden veszve már, / a gazdag élet, asszony és remény” [i. m. 53.]). Ám a vers címe és szándéka miatt nem a feleség lesz a központi személy. Ennek ellenére a tisztelgő versek közül itt találkozunk először konkrét adatokkal – s ezért illik ide a választott alkotás. Érdemes összevetni a későbbi költemények fokozott asszonyiságát ezzel az előfordulással!

19. Keresztury Dezső: Madách ünnepére⁵¹

A sokat emlegetett, 19. században búvárkodó kultúrpolitikus⁵²alkalmi ódájában előkerülnek a biográfia tényei:

„.............................. A házban anyja

uralkodott. Az eltaszitott feleség ki tudja

hol, merre járt: csak sajgó sebként volt jelen,

mint másik vérszomjas szerelme, tört hazája is.”

Bár Keresztury jól ismerte a madáchi belső világot – a Madách-dráma: Csák végnapjai parafrázisa is bizonyítja –, de az ünnepi alkalom eltérítette: nem ment bele a magánélet értelmezésébe. Így lett alkotása a Madáchot ünneplő ódák egyik legszebbike – de adósa a Keresztury – Fráter Erzsi-képnek. Talán, ha az Arany-monográfia után, mellett lett volna ideje…?!

20. L. Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája⁵³

A dokumentum-kötet a szerző korábban megjelentett regényének mintegy műhelymunkálatait tartalmazza. A dokumentumok vagy dokumentumszerű szövegek vizsgálatával nem foglalkozom: nem felel meg a címünk támasztotta követelményeknek – a dokumentumok értékelése esetében elfogadom Andor Csaba utószavának értékelését.⁵⁴

21. Szemlér Ferenc: Madách⁵⁵

Az erdélyi költő⁵⁶1976-ban idézi Madáchot. Alkotásában – az E/1-be váltás miatt is – Szabó Lőrinc-i megoldással találkozunk: nehéz lenne bizonyítani az alábbi idézet „fráter-erzsiségét”:

„Akkor egyszerre omlott körülöttem

össze minden. A család és haza

eresztékei foszlottak laza

szövevénnyé, és dőltek szét erőtlen

tetemekké a vérrel és ideggel

tele egykori testek…”

(i. m. 60.)

Szemlér lírai alanya azonosíthatatlan; de a költő életrajzát kutató irodalomtörténész inkább arra az álláspontra helyezkedhet, hogy Madách sorsa kapcsán a magáéról és honfitársaiéról beszél a tárgyalt versben. S ha ez így van, akkor a költemény nő-képével tovább nem tudunk foglalkozni.

22. Tőzsér Árpád: Adalék a nyolcadik színhez⁵⁷

A Romániában, Erdélyben élő és alkotó művész⁵⁸látszólag a prágai színekhez kapcsolta értelmezését. Ám Szenczi Molnár Albert figurájába bújva csak „föladja” a szót Az ember tragédiája írójának: hiszen nem kétséges, Kepler–Ádám Madách alteregója. Igen érdekes, hogy a részletben Kepler milyen kitüntetett szerepet tulajdonít a Nőnek (amellett, hogy az ismert aforizmával [Minő csodás kevercse…] nyit):

„A hazád ott van, hol gyökereid,

S mi mindnyájan a Nőben gyökerezünk,

S a Nő – nőnk, anyánk – a Földdel rokon…

..............................................................

A Világegyetem absztrakció,

Ha léted nem érintkezik vele.

S ha érintkezik: a Nő a kapocs.

.................................................

A Nő anyag, a Haza eszme csak.

Amaz szolgál, emezt szolgálni kell…”

(i. m. 61–62.)

Tőzsér kísérletének fölismerhető célja összekapcsolnia múltban a magánélet és közélet problémáját, az egyéni lét és a haza polgára követelményét. Az allegorikus áthallások megemelik a művet – viszont akinek nincs politikatörténetei rálátása, az nagyon nehezen fog megbirkózni asz értelmezéssel. A megoldás torzó, de a Nő-kérdés taglalása Madách (és Tőzsér) életélményére támaszkodik – így a Fráter-kép taglalásába beilleszthető.

23. Lászlóffy Csaba: Udvarház Sztregován⁵⁹

Bár Lászlóffy Csaba⁶⁰ munkája 1983-ban keletkezett, de a könyvkiadás 1985-ben tette ismertté. Igaz, a korabeli romániai és magyarországi viszonyok miatt nem várhatjuk, hogy mindenki tudjon róla,⁶¹ ám választott témán körébe tartozván erről a műről is szólni kell.

A költő-író – talán az évfordulóra is tekintettel – a provincialitással és saját megítélésének kételyeivel küzdő figurának rajzolja meg Madáchot. Óvakodik leírni a vezetéknevet; csak a családtörténet és az életmű ismerői ismerik fel az elbeszélőben az imitált művészt. Talán ez lehet az oka, hogy Fráter Erzsi csak egy a négy nő közül; az anya, (Huszár) Anna és Borka több szöveget kap. S ami Fráter Erzsi, az a hagyományos asszony-asszociációkat hívja elő: „De képes lett volna vajon az a nő bár az anyai önfeláldozásra? Nem vágyódott-e el gyermekei mellől a sivár önzéssel, olcsó örömökkel járó magafitogtatásba? Lelke mindvégig meddő maradt, hiába született a teste termékenységre és kéjes kitárulkozásra.” (48.)

A nő-alakok mellett nagyobb szerepet kap a besúgó romantikus alakja a Civil – és Arany János. Ám a szerepkörük problematikája már eltér dolgozatunk tárgyától; legfeljebb azt teszi világossá, hogy miért nem tud a szerző közösséget vállalni az elvált feleséggel, vagy legalábbis szimpátiát kelteni iránta.

24. T. Pataki László: Lidércláng⁶²

Az író-újságíró alkotása létrehozásakor részben kutatásaira⁶³ épített, részben pedig a korábbi művek (irodalomtörténeti és szépirodalmi) Fráter Erzsi-képével⁶⁴ vitázva teremtette meg sajátos portréját.

A monodráma kiindulópontja a nagyváradi ispotály; 1875 novemberében vagyunk. Az elidegenítő effektusként alkalmazott, keretként is használt dialógus után (és előtt) az agonizáló főszereplő visszaemlékezéseit fogalmazza meg. Elkülöníthető szerkezeti egységek: K₁ (91.) – A (92–95., normál tagolás) – B (95., bentebb kezdés, zárójelben) – C (95–103., normál) – D (103–104., bentebb) – E (104–108., normál) – F (108–109., bentebb) – G (109–112., normál) – H (112., bentebb) – I (113., normál) – L (113–114., bentebb) – M (114–115., normál) – K₂ (115.).⁶⁵ A szerző-rendezői utasítások finomításával a továbbiakban nem foglalkozom.

T. Pataki az, aki az eddigiekhez képest a lehető legteljesebb „rehabilitációra” törekszik, s ehhez – másokhoz hasonlóan – Majthényi Anna figuráját alkalmazza ellenpontként. Fráter Erzsije agóniájából kibontakozik az ártatlanul meghurcolt, kifosztott beteg asszony képe, akinek egyéniségét alig tudjuk a szöveget analizálva fölépíteni (a ködös megfogalmazás lehetetlenné teszi). Az viszont tény, hogy a szerző nem foglalkozik a pszichológiai, pszichopatalógiai értelmezésekkel: sem az üldözési mánia, sem a csavargási kényszer, sem az alkoholizmus vagy akárcsak az eskórként emlegetett epilepszia gyökerére sem vezet rá. Mindezt azért Majthényi Annára kenni áttételesen sem lehet.

A szereplő személyiségképe tehát kettős gyökerű: egyrészt a szerző elfogultságának származéka [harcoljunk Fráter Erzsi igazságáért],⁶⁶ másrészt a szituáció jellege – ez utóbbi lehetővé teszi a hiteles adatok mellett a nem hitelesek beépítését is. T. Pataki olyan erős „színezéssel” dolgozik, hogy már-már ellenkezőjére fordul a hatás: hajlamosak leszünk elfogadni az „ellentábor” véleményét. Viszont kétségtelen, hogy a vele „feleselni akaró” tovább fogja bővíteni a „Fráter-irodalmat”.

25. Désaknai Mária: Madách Imréné Fráter Erzsébet. Te csak virág légy⁶⁷

A szerző munkáját esztétikai szempontból nem kívánom minősíteni, nem emelkedik ki többi közzétett könyvei közül.

A drámai jelenetsor kidolgozása közben két nagy hatást lehet elkülöníteni: egyrészt L. Kiss Ibolya regényének hozadékaként a Tragédiát ihlető asszony figurájának megformálási kísérletét, másrészt a Tragédia prágai és londoni színeinek⁶⁸ parafrázisszerű feldolgozását. Ennek alárendelve olyan kliséfigurává válik a címszereplő, aki akkor sem lenne valószínű, ha a kompozicionális szándék megvalósult volna. Mondatai, állításai, gesztusai a giccs klasszikus példái lehetnek.

Désaknai művének⁶⁹ ideologikus indíttatása nemcsak a párbeszédeket teszi tönkre, hanem jellemeit is pozőrökké, bábokká silányítja: hiába a nagymonológok, összecsapások! Vértelen (és koncepciótlan, motiválatlan) figurái nem képesek megteremteni a drámai szituációt – ezt mellesleg a jelenetezési technika gyengeségei is akadályozzák. Hiába központi személy Fráter Erzsi, még a cím második részeként beépített Madách-idézet jelentését sem tudja hitelesíteni.

A nagyigényű drámai szereplő nem jön létre – a kudarc akkor is magával rántaná a művet (műveket), ha nem támaszkodna tekintélyekre (lásd Lengyel Dénes előszava).

26. Pass Lajos: Madách, félig már szenderedve⁷⁰

A költő,⁷¹ még negyvenen innen az évfordulóktól távol, 1984-ben idézi meg a Tragédia íróját. A versszituáció az 1850-es éveké, még a letartóztatás előtt. A magánemberre figyelő szerző alig ejt el érdemesíthető utalást:

„Most csillagokba nézek bambán.

Az asszony odabenn szuszog.”

(i. m. 67.)

Az asszony utalt képe visszatér majd Baka költeményében is. A „szuszog” mindennapiassága, közönségessége freudi elszólásokat sejtet.

Aztán a zárka-élmény következik – s Pass is csatlakozik ahhoz a vélekedéshez, hogy ekkor született a nagy mű eszméje –, de a Fráter Erzsi-élmény nem tér vissza. Kevés az adalék, de megemlítendő.

27. Tamás István: Madách⁷²

Passhoz hasonlóan csekély fogódzót ad Tamás István.⁷³ Az 1986-ban írt költeményben az ún. népi szürrealizmus elkoptatott eszköztárából használ utalást a költő:

„bús országnyi

bíbor palástodra

létünk hímzetett

Zengő pipacs

vérszín

s fekete virág

a cifra szerelem…”

(i. m. 68.)

Megemlíteni a művet mégis illő, mert a Madách–Fráter kapcsolat ambivalenciája is belemagyarázható. S emellett egyfajta időbeli folytonosságra is bizonyíték: Fráter Erzsi „benne van” az időben.

28. Csíki László: A homokvár kísérlete, avagy a Madách-maradék⁷⁴

Az Erdélyből (Romániából) áttelepült költő⁷⁵ünnepi alkalomra írt munkájában ugyan nagy beleérzéssel rajzolja meg a Bach-rendszer végét élő, az alkotói munkába temetkező Madách alakját – s nem is olyan nehéz az „áthallásokat” észrevenni –, de evokációs, imitációs játékába Fráter Erzsébet már nem fér bele. Egyetlen fölsejlő utalás a következő sor lehet:

„…csak emléke szoktat egy másik lény kezéhez, képzete kísért…”

ám erre nem lehet „Fráter-élmény”-vizsgálatot építeni.

29. Vaderna József: A sirály kiűzetése⁷⁶

Noha Vaderna⁷⁷költeménye célzottan az évfordulóra született 1993-ban, részletesen nem taglaljuk a 21 számozott egységből álló költeményt: nem Fráter Erzsivel foglalkozik. Vannak azonban utalások a vers-fűzérben:

„Fél szem:

Éva kitárt ágyéka kacsint.”

(1. – i. m. 71.)

„S a kígyó Éva eleven sálja,

ahogy lassan a ráncokkal

szorul torkára az öregedés,

kékül az arca.”

(13. – i. m. 74.)

„Új és új felvonás. Éva szüli a látomást –”

(14. – i. m. u. o.)

Az idézetekből látszik, hogy Éva alakja a fontosabb – igaz, belelátható Fráter Erzsi figurája is, de ugyanakkor az evokáló szerző minden Nő-élménye is. S ez már kizárja a további „hasznosítás” lehetőségét.

30. Baka István: Tél Alsósztregován⁷⁸

A Madách-díjas vers a hasonló című ciklus első darabja. Bár Madách a központi szereplő, találunk Fráter-utalást is – igaz, csak ennyit:

„Ég kandallómban a fenyőhasáb,

Fény-árnyait, mint ingecskéjét Erzsi,

Felizgatott ujjak közül kiejti,

s megvillantja öle parazsát.

Elfordulok – e kísértésnek vége!”

(1 – 1–5.)

..................................................

...................................................

„Hamvad, leroskad a fenyőhasáb,

Rám pillant szemrehányón s kiég.

Marad a langyos dunnaszürkeség, –

Elfojtja Fráter Erzsi sóhaját.”

(3 – 29–32.)

...................................................

„S akárha sakkban, bástyáim között

Toporgok én, király – megütközött

Helyettem és elhullott a királynő.”

(3 – 37–39.)

Viszont így is több, mint az ismert Madách-versek többségéé (lásd a Praznovszky-válogatás alkotásait).

A dőlt betűvel kiemelt részek egyrészt Fráter asszonyiságára, nőiességére, sőt „nősténységére” utalnak, másrészt a 38–39. sor félmondata a tragikusan befejeződött házasságra. Hogy Baka⁷⁹ minősít-e, vagy minősített-e, azt egy lírai alkotás alapján nem lehet eldönteni.⁸⁰

Úgy vélem, hogy az alkotói magány fölrajzolásához – amelynek alaptónusa, háttere a refrénben ismétlődő „alszik… Alsósztregova” szintagma – szüksége volt a nagy magánéleti válság evokatív beemelésére. Így kerül ide Fráter Erzsi perzselő asszonyisága.

Baka szóválasztásaiban és szófűzéseiben benne sejlik a vidéki Magyarország adys, József Attila-i rajza is: ez ad szinte breugheli hátteret a hármasszonettnek.

31. Kupcsulik Ágnes: Egy asszony monológja⁸¹

A vers ihlető élménye feltehetőleg Madách Társaság kiadványaiban⁸² közölt írások, különösen Erdélyiné Mikes Róza szövegei;⁸³ ez utóbbival kifejezési kapcsolatok is észlelhetők.

A költő részben Madách jegyzeteiből és leveleiből épít be evokatív részeket: „markába lidércet ki szoríthat” vagy „mirriád nélkülözhetetlen tünékeny anyagban”, illetve archaizáló kifejezéseket használ („boltozat”, „vánkoska”), hogy hitelesítse a lírai én személyiségképét.

A költőnő Fráter Erzsije a huszadik századi mércével mért áldozat: nem Anna Karenina vagy Tess, hanem sokkal inkább Strindberg, sőt Bergmann tragikus asszonyainak elődje. Az „applikáció” sikeres: a meg nem nevezett asszony sejtetett személyiségének rajza kortársunkká emeli.

32. Romhányi Gyula: Madách asszonyával⁸⁴

A ciklus hét versből áll.⁸⁵ A versek mögött szintén fölismerhetjük a Madách könyvtár többször is idézett kiadványának szövegeit, illetve T. Pataki László írásainak hatását.

Romhányi Fráter Erzsije emlékezetes alakká emelkedik: a szerzőnek talán legszerencsésebb megoldása, hogy a 6–7. vers kivételével kitágítja a lírai én személyiségrajzát annyira, hogy nemhogy Fráter Erzsébet és/vagy Madách Imre, de még a nő és/vagy férfi sem azonosítható. A huszadik századi házassági válságokkal rokon gondolatok kortárs befogadói tetszéssel találkozhatnak.

Ugyanakkor kételyeink is támadnak: általánosítható-e ilyen mértékben a házaspár magánélete.

Fráter Erzsi fénytörésben

Dolgozatunk töredékes lenne, ha csak fölsorolva hagynánk a választott 32 alkotást. Ha a cím kínálta lehetőségeket nem is tudom megvalósítani, megpróbálkozom az összevetésekkel.

Összevetési kísérlet 1.

Az összevetés alapja legyen Fráter Erzsébet személyisége és életrajza.⁸⁶ Mielőtt az összehasonlításba kezdenénk, jelöljünk ki olyan pontokat, amelyek alkalmasak lehetnek a viszonyításra. Úgy vélem, a következő 19 elem alkalmas arra, hogy a későbbi döntéseket megalapozzuk.

A csak Fráter Erzsire vonatkozó életrajzi minimum-jegyek:

A – anya nélkül nő fel, férfias nevelést kap

B – hozomány nélkül Nógrádba megy férjet szerezni

C – a kacér nő báli ismerkedése

D – a kierőszakolt házasság

E – a csesztvei idill

F – a letartóztatás konfliktusa (magánélet és közélet, hallgatás és
beszéd)

G – az anyós-kérdés jelentkezése

H – a Hanzély-ügy

I – a sztregovai vetélkedés az anyóssal

K – a losonci bál és Meskó Miklós

L – a válás (tulajdonképpen szétköltözés, mert a katolikus hit nem
ismeri el a válást)

M – a váradi önállóság

N – Jolánka elvitele, találkozás

O – kísérlet a családba történő visszatalálásra

P – Madách halálhíre, temetése

Q – pesti találkozás

R – visszatérési kísérlet és az átkozódás

S – a betegség évei

T – a halál körülményei

A vizsgált művek tematikai vonásai sorrendben, oszlopban ( a +: azonosítható, azonosított információ, a –: hiányt jelöl):

I. táblázat

–

10.

–

11.

–

12.

–

13.

–

14.

15.

16.

–

17.

–

18.

–

19.

–

20.

–

21.

–

22.

–

23.

–

24.

–

25.

–

26.

–

27.

–

28.

–

29.

–

30.

–

31.

–

32.

–

Úgy döntöttem, ha a vizsgált szépirodalmi alkotások közül valamelyikben a 19 jegyből 7 (33%<) fölismerhető (ezek a táblázatban keretezéssel kiemelt sorok), akkor az alkotás a további vizsgálatba is bevonható.⁸⁷ A vizsgálat alapján az alábbi művekkel kívánok a továbbiakban foglalkozni:

5. Lenkei Henrik: A magyar múltból. Egy szerencsétlen nő gyónása

13. Harsányi Zsolt: Ember küzdj’… Madách életének regénye 1–3.

14. Mohácsi Jenő: Lidércke. Madách Imréné Fráter Erzsébet életének és halálának regénye

15. L. Kiss Ibolya: Erzsi tekintetes asszony

16. Madách (játékfilm)

17. Székely Júlia: A két Madáchné

24. T. Pataki László: Lidércláng

25. Désaknai Mária: Madách Imréné Fráter Erzsébet. Te csak virág légy

A többi alkotás túl kevés elemet tartalmaz, még ha még oly „plasztikus” is nő-ábrázolása.

Összevetési kísérlet 2.

A következőkben megkísérlem az osztályozást a vizsgálandó művek tematikai vonásainak minősítése alapján (a +=pozitív erkölcsi megközelítés,⁸⁸ az –=negatív erkölcsi megközelítés,⁸⁹ a 0=semleges erkölcsi megközelítés,⁹⁰ az üresen hagyott mező azt jelöli, hogy e kérdéskörre vonatkozóan a műben nincs utalás).

2. táblázat

(+, –, 0)

9 (9, 0, 0)

13.

–

12 (2, 9, 1)

14.

–

19 (8, 9, 2)

15.

–

19 (15, 2, 2)

16.

–

11 (2, 7, 2)

17.

–

10 (4, 4, 2)

24.

13 (13, 0, 0)

–

9 (6, 2, 1)

A táblázat adataiból kideríthető a szerzők elfogultsága: Harsányi regénye és a Madách-film alkotói egyértelműen Fráter Erzsébet ellen vannak, de a kilenc műből ez elenyésző.

Vizsgálható lenne még az egyes döntések megközelítése,⁹¹ de ez már nem tárgya dolgozatunknak, ugyanis nem Fráter Erzsi kerülne a középpontba, hanem a műalkotást létrehozó szerző.

Összevetési kísérlet 3.

A dolgozat munkálatai közben fölmerült még a műnemek és a keletkezési korszakok összekapcsolása. Úgy tűnt a munka elején, hogy a műnemi sajátosságok kínálta emberábrázolás és a keletkezési, megjelenési idő racionális értelmezési lehetőségeket teremt. (Lehetne egy időegyenesen / koordináta-rendszerben a műnemek vonalait megrajzolni – látványosnak látványos lenne.) Ám a művek gyarapodása (és gyarapíthatósága⁹²) ezt lehetetlenné tette.

Bővíteni lehetett volna egy újabb szempont érvényesítésével is: hogyan sűrűsödnek a művek az évfordulók kapcsán – de itt el kellett volna határolódni a Madách Imre életrajztól, s akkor maradna-e számba vehető mennyiség?

Ötletként fölmerült, hogy a kultusz kapcsán esetleg idegen szerzők alkotásait is figyelembe vegyük – ám ezek nincsenek regisztrálva. Ennyi lett hát az összehasonlítás.

Összegzés

Mit is várhatunk, mit várhattunk a virtuális világ Nő-képétől?

Már a művek olvasása közben bebizonyosodott Szigeti Csaba⁹³ más vonatkozású állításának analógiája: a Fráter Erzsi-kép (a Madách-vers [és a Bartók-vers]) olyan, amilyenek mi vagyunk, alkotók és/vagy befogadók egyaránt. A virtuális világ azonosítható és rejtett kötelékeivel a létezőhöz bogozódik: az nem állapítható meg, hogy ki volt valójában Fráter Erzsébet, de az igen, hogy mikor miért láthatták olyannak amilyennek. Így és ezért válnak az alkotások kortörténeti dokumentummá is.

A személyiségrajz hitelessége tehát nem dönthető el – valószínűsége, elfogadhatósága az alkotó szerzőktől, a szerzők korától és a befogadói műveltségtől függ. A hitelesség valószínűsége viszont nem irodalom- vagy családtörténeti dokumentumokkal készteti állásfoglalásra a kérdezőt, hanem erkölcsi példázat-jellegével – amint ezt Esterházy Péter visszaemlékezése is bizonyíthatja.⁹⁴

Akár a dolgozat elején már említett szerepjátékokban: az azonosuláshoz, az elfogadáshoz, a lehetséges kapcsolat kialakításához döntésre lesz szükségünk. Ez az erkölcsi döntés többet mutat meg magunkból, mint a szépirodalmi alkotások Fráter Erzsiből: és ez lesz a művészi igazság! Kell-e több haszna a virtuális világnak?

Jegyzetek

1. Csak néhány példa: U. Eco: A nyitott mű. Bp., 1976.; Cs. Gyimesi Éva: Teremtett világ. Bukarest, 1983.; Csúri Károly: Lehetséges világok. Bp., 1987.; Hankiss Elemér: Az irodalmi mű mint komplex modell. Bp., 1985., R. Ingarden: Az irodalmi műalkotás. Bp., 1977. Vissza a szöveghez

2. A magyar könyvpiacon először csak az úgynevezett „játékkönyvek” jelentek meg (pl.: Ian Livingstone: Halállabirintus. Bp., 1984., Bajnokok próbája. Bp., 1986.; Steve Jackson–I. Livingstone: A haláltalizmán. Bp., 1985.; Robin Waterfield: A pusztítás maszkjai. Bp., 1991.), majd regényesített, szerepmestert is tanító, azt esetleg regionális keretek közt is helyettesítő formái, pl.: S. Coleman Charlton: Középfölde Szerepjáték^TM. Bp., 1994.

3. Közismert, hogy a nő szerepének felértékelődése a múlt század ötvenes éveiben indul, Flaubert, Fontane, Hardy, Tolsztoj regényeivel. (Jó lenne azért odafigyelni a romantikusok nő-alakjaira is: V. Hugó, G. Sand vagy Jósika Miklós, Jókai Mór műveiben.) A szüfrazsett-mozgalom mellett Magyarországon a művészfeleségek hívják föl erre a témára a figyelmet: pl. Bartos Róza, Boncza Berta. Fráter Erzsébet kutatásához analógiát szolgáltathatott Petőfiné Szendrey Júlia költeményei és naplói. Kiadja és bevezeti Bihari Mór. Petőfi könyvtár 7. Bp., 1909., Mikes Lajos–Dernői Kocsis László: Szendrey Júlia. Ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása. Bevezeti Bethlen Margit, Bp., 1930 megjelenése is. Sőt, legújabban Praznovszky Mihály Szendrey-dolgozata! [Még csak hír – 2000. 05. 23.]

4. Madách feleségéről az utóbbi években alapvető munkák jelentek meg: Fráter Erzsébet élete (név nélkül). In. Fráter Erzsébet emlékezete I. Csécse–Balassagyarmat–Budapest, 1996. 13–29.; Mohás Lívia: Fráter Erzsébet pszichológiai arcképe. In. I. Fráter Erzsébet Szimpózium. Csécse–Budapest, 1999. 33–52. Mindezt kiegészíti a két friss Madách-életrajz: Andor Csaba:

A siker éve: 1861 (Madách élete). Bp., 2000. és Radó György: Madách Imre. Életrajzi krónika. Salgótarján, 1987. Vissza a szöveghez

5. Ilyen például Varga Magdolna: Szent Gellért a mai magyar irodalomban című tanulmánya. In. Szent Gellért vértanúságának 950. évfordulóján. Belvedere kiskönyvtár 11. Szeged, 1998. 120–128.

6. Ezzel magam is kísérleteztem lásd Árpás Károly: A Jókai-életmű kompozíciós kérdései. Szeged, 1992. (Kedit-szövegszerkesztővel kb. 1320.)

7. A vers olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 3–9.

8. Lisznyai Damó Kálmán 1823. 10. 13.–1863. 02. 12. Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon II. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 1229.

9. Andor Csaba: A siker éve: 1861 (Madách élete). Bp., 2000.

10. A vers olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 11–12.

11. Eötvös Károly 1842. 03. 11.–1916. 04. 13. Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon I. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 510.

12. A vers olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 13–14.

13. Szász Károly 1829. 06. 15.–1905. 10. 15. Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon III. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 1905–1906.

14. A vers olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 17–21. Vissza a szöveghez

15. E(csedi) Kovács Gyula 1839. 02. 14.–1899. 07. 31. Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon II. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 1117.

16. Az elbeszélés vagy tárca keletkezése vitatott. Olvasható a Madách könyvtár – Új folyam 3. darabjaként megjelent Fráter Erzsébet emlékezete I. (Csécse–Balassagyarmat–Budapest, 1996) kiadványban 149–156.

17. A német nyelvű újságkivágás azonosítása nem annyira nehéz, ahogy a szövegközreadók vélik. Először is az inkriminált rész hátlapjának szövegrészletei segítségével, másrészt „manuálisan”: csak végig kell bogarászni a 02. 26-i számokat. Először a gyanúba vett Pester Lloydot, aztán a Lenkei vonzáskörébe vonható német nyelvű lapokat.

18. Fráter Erzsébet levelei in. Fráter Erzsébet emlékezete I. Madách könyvtár – Új folyam 3., Csécse–Balassagyarmat–Budapest, 1996. 30–68; Az asszony tragédiája – dokumentum-kötet; összeállította Lackóné Kiss Ibolya. Bratislava, 1967.; Madách Imre Összes Művei II. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Halász Gábor. Bp., 1942. 1031–1051. Madách Imréhez írt levelek Fráter Erzsi 130–151. (1844. 12. 09.–1864. 05. 13.) jelzetű 22 levele.

19. Lenkei Henrik 1863. 06. 26.–1843. 07. 15. Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon II. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 1217.

20. A vers 1906-ban keletkezett. Borbély Sándor Juhász Gyula monográfiája (Bp., 1983) nem említi.

21. A vers olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 27.

22. Emőd Tamás 1888. 08. 11.–1938. 10. 22. Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon I. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 500.

23. A vers 1922-re datálódik. Borbély Sándor Juhász Gyula monográfiája (Bp., 1983) nem említi.

24. A vers olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 38. Vissza a szöveghez

25. Gellért Oszkár 1882. 09. 10.–1967. 12. 16. Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon I. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 668.

26. Tekintélyt hívok segítségül, H.–M. Enzensbergert: „…a filológiai hűség csupán egyike azoknak a lehetőségeknek, amelyek rendelkezésünkre állnak ahhoz, hogy egy szerzőt szaván fogjunk. Mert akár másként is elmondhatjuk, amit ír, vagy visszafelé olvashatjuk, vagy kigúnyolhatjuk, vagy meglophatjuk, vagy továbbírhatjuk, vagy lefordíthatjuk… Olvasni mindig azt is jelenti, hogy szétszedni – aki ezt nem akarja elhinni, kérdezze meg az agykutatókat –; szétszedni és újból összerakni. És ennek során mindig létrejön valami új…” In. Petőfi S. János–Bácsi János–Benkes Zsuzsa–Vass László: Szövegtan és verselemzés. Bp., 1993. hátfedőlap.

27. A szöveg olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 29–31.

28. Győry Dezső 1900. 03. 19.–1974. 02. 01. Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon I. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 730–731.

29. A szöveg olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 35–37.

30. Telekes Béla 1873. 05. 04.–1960. 10. 28. Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon III. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 2062–2063.

31. A vers olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 39–42.

32. Érdemes idézni a szerző véleményét: „ISTEN – Panteista fantazmagória, Rimbaud Részeg hajó-jának helyenkénti hatása alatt. Hetet-havat összehordtam benne, a téma engedélyezte: Istenbe minden belefér. »Uj jakobinusok«, »a Volga vizénél«: távszimpátia a bolsevizmussal, bár nem minden kétely nélkül. Az átdolgozásban az egész mű elég gazdag, bár gyermekes szimfónia. Azt már nem tudom, hogy Az ember tragédiája miféle célzás. Valószínűleg az új bemutatóé, és talán megismerkedésemé Jászai Marival, aki egykor az első Éva volt. (Nagy interjú Az Est-ben, Jászai Marival, többek közt egykori Éva-alakításáról.)” In. Szabó Lőrinc: Vers és valóság. Összegyűjtött versek és versmagyarázatok I. Bp., 1990., 142. Vissza a szöveghez

33. Budapest, 1932. A címlapon Madách Imre ismeretes fényképe, az első kötet előzéklapján családfa található.

34. Alább kísérletet teszek egy kivonat készítésére, hogy az olvasónak legalább sejtése legyen arról, miről is esik szó a műben.

Ez a kivonat rövidítéseivel csak egy olvasat.

Előzéklap: családfa

Első kötet:

I.: M(adách) I(mre) 9 hónapos (Emerich Ş Emi); a M.-testvérek egyezsége; Majthényi Anna jellemrajza és ifjúsága (konzervatív, lojális és katolikus).

II.: 3 évvel később (viszont Ferenc József születése + levél 1830. 08. 30. után!); életkép: M. A. családvezetése.

III.: 1843. 01. 03. után, id. M. I. temetése; ifjabb M. I emlékei apjáról.

IV.: 1837 – a pesti tanulás; az 1838-as árvíz; életképek a pesti évekből (levelek alapján.

V.: A „nyolcak”-kör (1839); irodalmi próbálkozások: Mixtura; Lónyay Etelka.

VI.: Az első szerelem; az első csók; félelem: a Lónyayak protestánsok.

VII.: 1840: Virozsil-szónoklat; Lantvirágok.

VIII.: Pöstyéni fürdő; gazdálkodási ismeretek; teplici fürdő; 19 évesen patvarista lesz Sréter János mellett.

IX.: A vármegyei élet; M. I. nem bízik a helyi reformokban.

X.: Drámaötletek; Sz(ontagh) P(ál): barátság.

I/XI.: Cs(erny) M(ari); Művészeti értekezés; Herakles: Férfi és nő.

XII.: A Csák-téma; ügyvédi vizsga; csók: Cs. M.; pesti fürdő – kész a darab; az anyja eltiltja Cs. M.-tól; D(acsó) L(ujza).

XIII.: D. L. szerelmes: választja és elfogadja Emit; házassági tervek, de L. lutheránus; L. halála – magángyász.

XIV.: Gyürky Amália, az anyai jelölt; szakítás Ottlik Ákos miatt.

XV.: A Csak tréfa születése; világfájdalom – menekülési vágy a vármegyei életből (Sz. P.).

XVI.: Pozsony: az országgyűlés és Matkovich Ida (protestáns) – vetélkedés Sz. P.-vel, az visszavonul.

*XVII.: Fráter Józsi Erzsi lánya Csételekről (Bihar) Csécsére, a nagybátyjához, Pálhoz költözik, Nógrádba; a barátok fölismerik a férjfogási lépéseket; 1843: Csák végnapjai – akadémiai dicséret; lemondás a közéleti pályafutásról. [A * Fráter Erzsi föltűnését jelzi – Á. K.]

XVIII.: Pletykagyártás; a rudnói pap kúrája; Mária királynő; Fagyvirágok; nem akar szolgabíró lenni.

XIX.: M. I. táblabíró; Sz. P. megismerkedik F(ráter) E(rzsi)vel; Gyarmaton M. I. is; hajlánc; F. E. is protestáns – viszont kiveti a hálóját: sejtetések, kacérkodások.

XX.: Fráter Pál férjfogási lépései; az otthoni reverzális-háború: az anya hajthatatlan; a harisnyakötős jelenet; a vármegyei ellenzéki beszéd; kimagyarázkodás Sz. P.-vel a F. E.-ügyben; a lány M. I.-t választja.

XXI.: 1844. 07. 02. után Sz. P. rosszalló véleménye „…ez nem fog beleszeretni soha senkibe. Ez csak sajátmagát tudja szeretni.” (204.); M. I. szembesül azzal, hogy anyja megtörte kezdeményező képességét; betegség és szerelem; tudósítások a Pesti Hírlapba.

XXII.: Az anya kísérletei a visszatérítésre: F. E. se, ellenzékiség se; a Fráter család látogatása Sztregován; a Himnusz zenéje; a szerelemvalló levél; viszontvallomás és lánykérés.

XXIII.: A bejelentés; az anya Csesztvét kínálja, meg a családi osztályt; az anya háttérbe vonul; pénzgondok: az önálló háztartás kialakítása; ellenzéki vármegyei beszédek 1845 januárjában.

XXIV.: A bihari utazás; a lánykérés; F. E. nem hagyja megcsókolni magát, kegyetlen kacérsága jobban bolondítja, hazudik is az Sz. P.-nek adott hajlánc ügyében.

XXV.: Az anyai áldó beleegyezés kivívása (fölmerül a halállal való fenyegetőzés); a házasság lassan egyenesbe fordul (levelek); összeveszés Sz. P.-vel; vérhányás.

XXVI.: Május, F. E. látogatása Csesztvén, ekkor is elmarad a csók; rendben folyt a második találkozás is az anyósjelölt és leendő menye között; az anya holmikat a berendezkedéshez és ötezer forintot; M. I. átérzi a szakadást és a szakítást.

XXVII.: A pesti kirándulás; a Sasban F. E. jóízűen issza a bort, a folyosón pedig megcsókolja M. I.-t; másnap F. E. egyedül vásárol, tizenkét forinttal adós is marad; három nap lopott csókjai; Lisznyai Kálmán üdvözlő verse az Életképekben; gond a kelengyével is (a hozomány majd csak később, ha F. Béla megnő és megváltja a lányrészt).

Második kötet:

I.: Csesztvei mézeshetek; M. I. felolvassa verseit, drámáit; Hanzélyt M. I. említi, az ő baráti köre; paraszti ruha vételének ötlete.

II.: 1846. 01. 01. Hír a foganásról; a centralista csoport eszméi; a megmozduló vármegyei politikai élet – a feleség unatkozik; M. I. megyei főbiztos lesz; első gyermekük, Imre néhány perc után meghal, az anya, aki az utolsó napokban segíteni megjelent megkeresztelte, majd elutazik.

III.: A nógrádi vármegyei akció az ínségesek megsegítésére, M. I. javaslata győz.

IV.: M(adách) M(arie) és B(alogh) K(ároly) idillje; Az esküvőn M. I. rosszul lesz, az első ütközés a meny és anyós között – utóbbi szól az előbbinek; P(ulszky ) F(erenc) és hírei a pesti irodalmi életről; a Nógrádi Arcképcsarnok.

V.: 1847, az újabb gyermekáldás híre; István főherceg nádor látogatása Nógrádban; Kubinyi-párti (P. F. bosszúja) macskazene M. I.-nek; összeveszik feleségével a választási rendfenntartás miatti elmaradás okán; az anyós újra segít a lebetegedéskor: 1848 január Madách Aladár.

VI.: Csesztvei családi idill, háttérben a pozsonyi diéta hírei; a pesti események híre; a forradalom első, rövid értékelése.

VII.: A tót nemzetiségi mozgalom hírei; a román és a horvát hírek; M. I. öccse P(ál) másodalispán lett, de honvédnak nem állhat, mert anyja kitagadja; M. P. és P(rónay) E(mma) szerelme (protestáns); F. E. úgy örül az új ruháknak, mint a néger az üvegkalárisnak – anyagi gondok felhője.

VIII.: A délvidéki harcok előlegezik a szab. harcot; B. K. a forradalom mellé áll; M. A. lányánál Pesten, a családot félti; 1849 január: az osztrákok bevonulnak a fővárosba.

IX.: A januári hadi események nógrádi következményei; életképek.

X.: Az osztrákok Gyarmaton; Pestről Sztregovára jönnek az asszonyok, M(adách) K(ároly) meg Debrecenbe szökik; az új főispán családias diplomáciája M. I. megnyerésére; M. P. katonának szökik – erről F. E. fecseg; M. P. híre: futárszerep.

XI.: F. E. látványosságnak véli az osztrák seregek gyarmati vonulását; harcok a környéken; M. K. elveszti minisztériumi állását, hazajön Sztregovára; az oroszok híre.

XII.: M. I.-ék a védettebb Sztregovára költöznek, a költözés közben oroszokkal találkoznak, F. E. bámészkodik, kozák affér; M. P. tüdőgyulladásban fekszik, B. K.-ról hír; a losonci tűzvész fénye – az ezt követő riadalmat is F. E. szenzációként, szórakozásul éli át; Világos híre, M. M.-et férje Temesvárra hívja – az anya talpra áll.

XIII.: M. M. megy minden aranyneművel (külföld?), viszi nagyfiát is; Prónayék M. P.-ét látogatják; M. I.-ék visszaköltöznek Csesztvére; a rendkívüli állapot hétköznapjai; M. P. halála, a mészárlás híre; M. K.-val megegyeznek, hogy ezt eltitkolják az anyjuk elől, M. I. magában eldönti: F. E. elől is.

XIV.: A megtorlás érinti a rokonságot és az ismerősöket; gazdasági válság részben háború, részben az úrbéri rendezetlenség miatt; M. I. eltitkolja az első feljelentési eljárást; bújtatja a második embert is, pedig az üldözők átkutatják a házat – F. E.-nek ismét nem szól.

XV.: Sz. P. kiszabadul – M. I. megosztja vele élményeit, gondolatait: már nem egy lélek feleségével, a titkok és a valóságlátás különbsége eltávolítja; kész a Commodus, sőt a Jó név és erény is; F. E. a pletykákra figyel – kikapós menyecske; a tót kérdés megvilágítása; házkutatás Sz. P.-nél a szentkorona után.

XVI.: A Jó név és erény kivonata, jellemei; a Commodusé is – Sz. P. gyengének találja őket; Jolánka születése; pesti találkozás R(ákóczy) J(ánossal), hazaviszi kertésznek (feleségének nem szól).

XVII.: Az aradi bíróság ítélete a gyilkosok (M. M., B. K. és Huszár József) felett; R. J. meggondolatlan viselkedése – már M. K.-nak is gyanús; Sz. P. is figyelmezteti; a Bach-rendszer léleknyomorító hatása, többek közt asztaltáncoltatás, M. I.-ék is, F. E. élvezi; H(anzély) megjelenése, M. I. még örül is neki, mert leköti F. E.-et; Gyarmaton Sz. P. figyelmezteti a besúgókra, aznap este őt is, meg az öreg Boryt is letartóztatják (R. J.-nak sikerül elmenekülnie).

XVIII.: A pozsonyi rabság; a kihallgatási jelenet; Fráter Pál, majd az anya látogatása; Erzsi látogatja, beszél: gyermeket vár, Hanzély látogatásait említi, anyósára panaszkodik, hogy nem ad pénzt; 1853 januárjában Pestre szállítják.

XIX.: A pesti börtönben együtt ül Boryval; sikertelen kihallgatások; az anya látogatása: M. K. házasodik – osztályt kell tenni; az anya visszavonul az ókastélyba, de megemlíti F. E. pénzköltését; Noszlopyék akasztása lázat és vérhányást vált ki; F. E. levelében hatszáz forintot kér; a gyermekszülésnél nincs jelen az anyós – M. I.-ben gyanú ébred: anyjának oka van; kiengedik, de Pesten internálják.

Harmadik kötet:

I.: A kiszabadult férfi féltékeny; F. E. levelében pénzért sír; rossz a viszony öccse és a felesége között; F. E. meglátogatja Pesten: a lány Anna helyett Borbárának hívatik, panaszáradat: sérelmek és becsületbeli gyanúsítások; a sztregovai költözés bejelentése; F. E. felelősségre vonja a titkolózás miatt; kibékülnek, de ez nem állítja helyre a múltat; a „himlős” levél; aprócseprő pénzes megbízások; F. E. pesti elébe menetele, a mulatozás „Az jutott eszébe róla, hogy ez az asszony neki már nem felesége, hanem szeretője.”(21.).

II.: Csesztvén csak az osztozkodás végéig; pénzügyi gondok és családi veszekedések – lelki eltávolodás; a sztregovai berendezkedés, barátkozás a két pappal; beindul a vendégeskedés, hogy elfedje az eltávolodást; F. E. elszólja magát, hogy Hanzély ostromolta; M. I. kidobatja feleségével Hanzélyt a gavallér-vendégek köréből; M. I: féltékenységi gyanúja terebélyesedik, F. háziasszonyi döntéseivel gyötri anyósát és sógorát;

M(eskó) M(iklós) föltűnése; Boryval Pestre citálják – fölmentik őket, de Sztregovára internálják; Meskó látogatásai nemcsak gyanúsak, hanem F. rossz hírét is költik; a losonci bál vágya – M.: nem illik, nem is mehet, pénz sincs; Meskó győzködné, F. pedig a ruháját készíti; M. Sz. P.-vel beszéli meg házassága krízisét; F. kísérletet tesz a döntés változtatásra, de ez már elvi kérdés; végső fenyegetés: F. elveszíti jó hírét, ráadásul nem is térhet haza – ennek ellenére elmegy; az anya melléáll.

III.: Henricy beszámol a losonci botrányról; a nagy összecsapás az elküldéskor; F. M. férfias brutalitását hiányolja (48–49.), részletes vallomás a hűtlenségekről; a kiutasítás után barátai és a közvélemény M. I. mellé áll; Fráter Pál kísérlete sikertelen; a válási okmányt F. írja alá először, aztán M.; egy héttel később F. Sztregován, békülési kísérlet – nem; utolsó zsarolás: „Ha te engem csakugyan eltaszítasz magadtól, én el fogok zülleni.” (60.); a pesti megbékélés is sikertelen; az anyóshoz írt levél – anyja megmutatja, és elmondja, nem válaszol.

IV.: Jolánka elvitele; anyja átalakítja a kastélyt; Mária királynő az akadémiai pályázatra; Werbőczy-ötlete; hírek Pestről; 1855 karácsonyán fiatal özvegy tót menyecske, Márinkó csókja.

*V.: Sréter Miklós esete; a losonci bálon Huszár Anna első bálozó; Veres Pálékhoz szokik, ott Szilárdka tizenhat éves kisasszony; találkozás a szakali postánál Ferenc Józseffel, szemek párbaja; Anna Károlyi Miksával tart kézfogót, pedig Sz. P. is szerelmes volt bele, de nem nyilatkozott; Bach röpiratát olvassa. [*Fráter Erzsi a további fejezetekben már csak esetlegesen szerepel – Á. K.]

VI.: 1858 karácsonya – életkép; A civilizátor; „…meg kellene írni az embert” mondja Szontaghnak (103.);

VII.: 1858 karácsony másnapján M. a Tragédia munkálataiba kezd; az első három szín értelmező bemutatása; 1859-ben Balogh Károlyka megtudja szülei halálát, M. nyugtatja.

VIII.: Egyiptomtól Prága II-ig bemutatja – értelmezi a Tragédiát (beleszövi a bihari, nagyváradi pletykákat is); az olasz háború hírei és következményei; a szívbaj jelentkezése – a londoni színbe kezd.

IX.: A tizenegyedik színtől végéig ismerteti magyarázza a Tragédiát – befejezte.

X.: A vanyarci felolvasás a Veres családnak és Sz. P.-nek; vita Veres Pálnéval a nőkérdésről; a Mózes születése; egyre betegebb; az októberi diploma; a 61-es országgyűlés képviselősége (Teleki-párti); találkozás Szklabonyán a gyermek Mikszáthtal; a pesti napok; Hiador – Arany; M. beszéde a parlamentben; a Tragédiáról nincs hír.

XI.: M. eltöpreng származásán; a nemzetiségi beszéd terve – föloszlatják az országgyűlést; Hiador menti Aranyt, de M. említésre se méltatja; otthon találkozik Makovnyik Janó feleségével a sánta Gyuros Borkával; M. hatszáz forintért megveszi az urától; Arany levele.

XII.: Csák végnapjai Aranynak; udvarlás Borkának; Arany bíráló méltatása; Mózest az akadémiai Karácsonyi-díjra szánja; székfoglaló a Kisfaludy Társaságba; húsz példány az első kiadásból; Borka megadja magát, a Társaság tagjául választja, találkozása Pesten Arannyal; az ülésen Nina is ott; Huszár Sándor megismerteti Péczelyvel, az íriszdiagnosztika fölfedezőjével; beszélgetnek Erzsiről is: Váradon iszik Jolánka veszélyben; ki akarja békíteni testvérét az anyjával; a Mózes nem kapott díjat.

XIII.: megvan a béke Huszár Sándorral; reflexiók a Tragédiára; Arany látogatás, Petőfi-arcképe; a Borka-szerelem története; Jolánka nagy veszélyben anyja életmódja miatt; az ügyvédje hozza el, nem ő, M I. csak Losoncról; pesti látogatása, találkozása a haldokló Lisznyaival; ellátja a Lisznyai-árvákat.

XIV.: Új terv Tündér Ilonáról – Borka beépítése; a kezdetek után félreteszi, megírja az akadémiai székfoglalóját; M. I. egyre betegebb, de nincs ágyhoz kötve; F. E. pénzkérő levelei; Bérczy Károly olvassa fel a székfoglalót; kanyaró; Veres Gyulát kéri fel gyámnak; végrendelet és beszélgetés Sz. P.-ével; elküldi a fiúkat Pestre; halála. Vissza a szöveghez

35. Harsányi Zsolt 1887. 01. 27.–1943. 11. 29. Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon II. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 768.

36. Az életrajzban Fráter Erzsi előfordul az I/I–XXVII. fejezetéből a XVII–XXVII-ig (27 fejezetből 11), a II/I–XIX. fejezetéből végig (19 fejezetből 19) és a III/I–XIV. fejezetéből I–IV-ig (14 fejezetből 4).

37. Nyugat-kiadás, H. n. (Bp.), é. n. (1935)

38. A szöveg „hozzáférhetősége” problémás, ezért szükségesnek vélem itt is a kivonatot!

1. A válással kezd (1854) – F(ráter) E(rzsi) visszaemlékezik Borbála születésére és M(adách) I(mre) csókjaira; az anyósnak írt könyörgő levél szégyene; az anya ellenére lett feleség, s csodált fiú ellenére talált más férfit; – nyelvezete helyenként az expresszionista Szabó Dezsőt idézi (pl. 12.); az első bál emléke: ott is csak játszott M. I.-vel; Losoncra megy, ott találka M(eskó) M(iklós)sal; Cséhtelek, apja Fráter József kastélya – Béla öccse házasulna; Váradra menekül.

2. 1862 októbere, Jolánka elvétele; M. I. megy a gyerekért; F. E. konyakot iszik; F. E. elolvasta Az ember tragédiáját; M. I. haláltudata; M. I. bocsánatkérése; F. E. vallomása: „Azért mentem nélküled, tilalmad ellenére a bálba, mert megbocsátottad nekem, amikor a fogságból hazajöttél, Hanzély Ferit és Meskó Miklóst!… Nem méltattál arra, hogy megüss, hogy földre tiporj, hogy megölj!” (42–43.); F. E.: témád és közönséged voltam; gyűlöli az anyát; „hogy megírj Kepler Borbálának” (52.); Jolánka házitanítójának Éva bölcselését jegyzi a 2. színből.

3. Két évvel később (1864): fürdővel kezd; hazafelé a koldus-ápoló intézet mellett; otthon a Lidércz-naptár 1864-et lapozza; szomszédnői beszélgetés után (miért is váltak el?) múltba néz: 1. Csesztve „vágy kínozza a régen nélkülözött férfiölelés után” (71.) Aladár haját tövestül tépi; 2. Nagyvárad 7+n pohár likőr Jolánkába; Jolánka volt házi tanítója hozza M. I. halálhírét A Honból; M. I.-re emlékezik: az első halott gyermek, Hanzély megmondása, az anya védelme, a losonci bál tiltása, a Jolánkáért való eljövetel; menekülésében (expressz 77–78.) megölelné a tanítót, aki eltaszítja

4. Egy héttel később (1864) Pesten: találkozni akar a hetedikes A(ladár)ral, de csak követni meri; este találkoznak F. E. szállásán, beszélnek a családról, tortával, likőrrel kínálja – A. a likőrből nem kér; Ara beteges; Jolánka is „beleszokott”; Fráter Balázs megjelenése a kialakuló gyenge kapcsolatot szétszakítja, F. E. hisztériás rohama.

5. 1871. 12. 07. Nagyváradon betegen; A.-t várja (s a pénzt); A. megérkezik, vita; Jolánnak 3 hónapja Ruttkay Sári leánya; a fiú a szakítás okára kérdez, F. E. hallgat; a pénzt törvényes úton az adósságok kielégítésre adja, külön csak 50 forintot – ezt F. E. visszautasítja; A. erre elmegy; 15-én kimozdul, varrástanulásról érdeklődik, majd az ügyvédhez, ő mondja a verdiktet: „Madách Imre megbocsátott. Madách Aladár nem bocsát meg soha.”

6. Szakálon (1872) – üldözési mánia V(eres) Gy(ula) indítékkal; vita V. Gy.-vel, aki Oresztész történetét és példáját idézi; a fogadóban A. várja; F. E. szemére hányja váradi látogatását, majd kijelenti: mindent eladott, s Nógrádban akar lakni; A. beszélt apja szellemével fél esztendeje: M. I. nem bocsátott meg; 1873. 11. Balassagyarmatról jön Alsósztregovára; monológja expr. (142.) „a nagyságos úr azt izeni, hogy neki nincsen anyja” – a számlát otthagyja.

7. Cséhtelek (1874 körül) a Fráter-testvéreknél; üldözési mánia, indíték M(ajthényi) A(nna); alkoholista vágyálmok arról, hogy a múlt hogyan történt, s hogy Váradon hogyan fog mindebből kimászni.

8. Margitta főtere, június (1874), híd alatt, botrány; szeptember Várad, rendőrségen szállást kér; 10.11. Szakállné Margittáról érte megy; Margittáról alkoholista rohamában Váradra indul halottak napján Vissza a szöveghez.

9. November (1875), Várad: kocsma; koldusasszonnyal beszélget; fölszedik az utcán és beviszik a fogdába; Baranyiéknál gondozzák; Jolánt látja.

10. 1875. 11. 17. közkórház; Úrvacsorát venne, de ájulásai miatt csúszik; bocsáss meg Jolánka; M. A. (a nagypénteki mosás), A.; Úrvacsora után meghal.

39. Mohácsi Jenő 1886. 03. 28.–1944.07.08.? Bővebben: Magyar irodalmi lexikon II. Főszerk.: Benedek Marcell. Bp., 1965. 259.

40. Bizonyos, hogy a szerzőre erősen hatott Szabó Dezső: Az elsodort falu című regénye (Bp., 1919), de nem hagyható ki Erdős Reneé hatása sem.

41. L(ackóné) Kiss Ibolya a szerző teljes neve; 1. kiadása Bp., 1942.

42. A már előbbi művek kapcsán ismert kivonat itt azért is szükséges, mert a hozzáférés mellett a hivatkozás megköveteli a tartalmi eligazodást.

1. Nagyvárad: az éjjeli őr beszélget Klobusiczky kocsisával a meg nem nevezett szépasszonyról aki unokatestvérével, F(ráter) B(aláz)zsal is viszonyt folytat.

2. A kocsmai mulatozás története – a Bach-korszakban járunk még (1859 előtt). F(ráter) E(rzsi) Klobusiczky Bélával, F. B.-vel és egy tiszttel (?!?) iszik, dalol; eszébe jut kisfia; elutasítja a társaságot: „egy nagy Mű Múzsája vagyok”, de az erőszakra nem felel (F. B. csókja) tovább iszik, majd egy hisztérikus kitörés.

3. A cseléd és F. E. beszélgetése a Fogtövi-házban (említi az álmot – kapcsolat 2-hoz és a koldusasszonynak adott hatost Ş Mohácsi vagy családlegenda); F. B. látogatja meg, a Ritoók ügyvédtől jön: vonuljon vissza, béküljön ki a családdal – különben sem érti, miért veszett össze; F. E. vall: megunta a második helyet és féltékeny volt a hazára; F. B. férjét lekicsinylő szavaira előveszi párnája alól a Tragédia kiadását; „ő a költészet tisztaságába menekült bánatában, én a váradi kiskocsmákba”.

4. F. három napja az albérleti szobában fekszik; a sztregovai óra zenéje a cséhteleki templom harangját idézi – visszaemlékezés [!!! – Á. K.] indul.

5. Cséhtelek, Fráter József, az apa mulat (móriczi bundamulatság), Erzsók kislány betéved; anyanélküliség megsejtése – csillag.

6. Cséhtelek, egyedül kel fel, beleiszik a pálinkás pohárba, amit apja otthagyott, aztán iskolába szökik; „Csak most tanulja a be

tűvetés tudományát, de már gyűlöl mindent, ami különbséget tesz ember s ember között. Piciny lénye lázadozik minden kötöttség ellen, ami formaságon nyugvó korlátozást jelent a számára…” (28.) [előkészítetlen odavágás, oktalan ellentét – Á. K.]

7. Cséhtelek – F. E. 16 éves már, öccse Béla 14 (13); az apa emlékezik a csécsei évekre; férjhez kéne adni, de hozomány nélkül; a gondról való gondolkodás helyett nótázik és táncba viszi a lányát.

8. Cséhtelek, F. E. még nincs 17 éves, amikor nagybátyja, Fráter Pál nógrádi alispán magához hivatja, gardedámja annak felesége Platthy Klára lesz; apja végül is elengedi: férj kell; F. E. örömmel távozik el.

9. Az utazás: látja a Klobusiczky-kastélyt, majd Nagyvárad – innen postakocsival Pesten át, apja tanácsa: „Hitet, hazát nem cserél az ember” – pápistával ne; F. E.: dehogyis.

10. Csécse: csiszolgatás a nagyanya házában – modor, viselkedés, helyesírás; Balassagyarmatra beköltöznek: vendégeskedő, víg, mulatós élet; F. E. hódít, akiket a nevelők számba vesznek: Bérczy Károly, Sz(ontagh) P(ál); F. E. jelentéktelennek tartja Hanzélyt, viszont Sz.-től tart „Maga kis démon!” (37.); Sz. P. barátjával beszéli meg F. E.-élményét.

11. 1844. 02. 29-i bál Balassagyarmaton; „Mint egy lidércke – mondta magában Madách. – Lidérc, mely bolyong, s örvény fölibe csal…” (40.) – F. E. is fölfigyel bámulójára (6000 hold örököse, mondja a táncosa); F. E. arany karkötője az oszlopnál álló fiatalemberhez gurul.

12. 1844. 03. 01. hajnala, M. I. a szállásán; Sz.-nek ír – dokumentum (itt is szerepel a lidércke).

13. Sz. visszaemlékezve a fogadásukra félreáll.

14. M. I. versekkel udvarol; Klára néni és F. E. beszélgetése: eltérő ideális férfikép: Klára néni: legyen megbízható, F. E.: legyen hím (titkolja), F. E. fél M(ajthényi) A(nná)tól; K. és férje beszélgetése: M. I. jó lenne férjnek.

15. Sztregova, M. A.-nak pletykálnak: érdemtelen F. E. fia szerelmére; Sz. P.-től kérdezősködik „Ilyen lánynak udvarol az

ember, de feleségül nem szokta venni…” (49.); az anyának éjjel az is eszébe jut, hogy a Fráterek protestánsok.

16. Az első csók M. I. és F. E. között, de F. E. elutazik haza; M. I. betegségével zsarolja anyját, míg az beleegyezik az esküvőbe; 1845.02. lánykérés.

17. Csécse, 1845. 07. 20.: az esküvő Fráter Páléknál, de a katolikus templomban; F. E. 18, M. I. 22 éves.

18. Csesztvei mézeshetek, a csesztvei zenélő óra;

19. Látogatás az anyósnál Alsósztregován: gazdagság, műveltség (német, francia, latin – F. E. egyiken se); F. E. nem tud bekapcsolódni a papokkal folytatott eszmecserébe se, álmosan és csalódottan tér nyugovóra.

20. Csesztve, két évvel később (1847): Aladár születése; fiút adtam!

21. Csesztve, Jolánka (1848/49? – nem adja meg); 1849: M. I. verset ír – F. E. írj nagyobbat, M. I.: a költő akkor ír, ha szenved, most van egy nagy eszmém, de nem írom meg, F. E.: boldoggá tettem, megöltem a költőt; F. E.: ha a megszületendő nagy műért föláldoznám magam? (69–70.)

22. F. E. a ruhákban leli az örömét; M. I. nem ír, gazdálkodni nem tud, a paróci cseh vadászával tölt napokat; F. E. gyűlöli az anyósát, akinek létezése kisebbrendűségi érzést vált ki belőle; M. I. a birtokcseréről: veszekedés.

23. F. E. nagyvilági életet akar élni; M. I. az adott időben nem; H(anzély) F(eri) jelenik meg, szól az újabb üldöztetéstől, M. A. is átkocsizik: Sz. P.-t befogták; vita M.A és F. E. között a kötelességtudatról és a származásról; M.A. búcsú nélkül távozik.

24. Csesztve, házastársi béke – az óra és felhúzása –, az óra megáll; a letartóztatás; F. E.: Emi megcsalta, egy titok állt közéjük.

25. A pozsonyi Vízkaszárnya; a levelek ritkák, M. I. egyedül, betegeskedik is, látomások; a nagy Mű ötlete.

26. Csesztve: nyomor, kiszolgáltatottság, himlő és a várandósság: F. E. „kikészül” testileg-lelkileg; Borbála születése ájulása közben.

27. F. E. meg akarja látogatni M. I.-t Pesten, Losoncra kell menni engedélyért, kocsit nem tud szerezni, Sztregováról is hiába kér (dologidő van), gyalog indul neki; H. F. fölveszi, neki önti ki a szívét; Losoncon H. F.-fel tölti a vacsorát; H. F. éjjel szerenádot ad; az engedéllyel postakocsin hazamegy (H-tól se köszön el); az anyós távolléte alatt ott járt, felügyelt éjjel a gyerekekre; F. E. nem fél a pletykától.

28. Sztregova, M. A. szenvedése: elfogadja a látszatot, meggyűlöli a menyét, sajnálja a fiát; családi emlékekbe menekülne, de ott is szenvedés, halál: férje, fia, lánya, s most Emi.

29. H. F. Csesztvén, szerez a postakocsin helyet, ha már megvan az engedély; H. F. továbbra is odajár, szédíti F. E.-et, míg végül megcsókolja; pesti látogatás: M. I. nem annyira férfi; M. I. értesíti a Károllyal kötött osztályról; M. a szavakból gyanút fog H. F.-re, de F. E. kimagyarázkodik (utalás először Aladár féltékenységére); F. E. nem akar Sztregovára költözni; F. E. verbénaillata (többször is hangsúlyozta az író) fogságba ejti M. I.-t: kibékülnek.

30. Sztregovára költöznek; vendégeskedések, vadászatok, M(eskó) M(iklós) föltűnése; M. I. nehezményezi az egészet: nincs rá pénz; újra kezdődik a vetélkedés a szellemes, művelt nagyasszony és a menye között; M. I. írni sem tud, a birtok gondjai i nyomasztják, határozott föllépéssel megtiltja a losonci bált; F. E. megy, találkozik M. M.-mel, kész a hazugság: M. I. majd utánuk jön.

31. Losonc, a bál; Klára néni sincs ott, a megjelent notabilitások elfordulnak tőle; F. E. nem érti, miért botránkoznak meg rajta 1853-ban; a táncosok kiszállnak mellőlük; Sz. P. szakasztja végét a mulatságnak.

32. A sztregovai ókastélyban M. A. gondolkodik Károly fia esküvőjén, fölfigyel a kivilágított újkastélyra; Ara rosszul van, Emi egyedül; az aggódó anya végül „kipakol”; végszóra érkezik haza F. E., M. A. elmegy; most jön a nagy összecsapás [talán a regény legjobb jelenete, akár egy színdarab – Á. K.]; F. E. szakít, még ha hazugsággal is – rosszul értelmezett méltóságérzetből.

33. Csécse, Fráter Pálnál, aki engesztelni megy F. E. kedviért M. I.-t (közben megyényire dagadt a botrány); békülés nincs; levelezés Cséhtelek és Sztregova között: válás várható; egy csécsei csapszékben először ittasodik meg F. E. tokajitól [! – itt tokaji: Á. K.] ; M. I. pedig alkot, s nem érti a holdsugár szavát: „Te a költészet tisztaságába menekülsz bánatodban, feleséged a csécsei kiskocsmába.”

34. Ecséd: válási egyezség – Fráter Pál, F. Béla, az öcs a tanú, M. I. és F. E. aláírja; F. E. meggondolja magát, Pestre utazik, de elkésik; kétségbeesett levél M. A.-nak (közölve a szöveg), de nincs válasz.

35. Várad, F. E. berendezkedik (a zenélő órát úgy tette a holmik közé valaki); unokatestvére, F. B. látogatja – Jolánka féltékeny; F. E. kocsmázni kezd.

36. A váradi mulatós élet pénzbe kerül, F. E. eladósodik.

37. Sztregován: M. I. szenved és ír, anyja aggódik; M. I. a kész kézirattal Pestre utazik és Arany elé áll.

38. Váradi nyomorúság: adósságok, zálogház, könyörgések pénzért.

39. A magyarnótázó Klobusiczky csapja neki a szelet – F. E. enged.

40. Váradi szép szerelmes napok Klobusiczkyvel; apja Fráter Dénes bátyjával hazahívja: levél jött Cséhtelekre Sztregováról; Emi hívja vissza, de F. E. nem megy! [kérdés, van-e életrajzi hitele – Á. K.]

41. Váradi séta Jolánkával, akit nyűgössége miatt Sztregovával fenyeget; látja és megveszi a Tragédiát; fél, hogy magánéletüket tárta nyilvánosság elé, alig érti, de a Kepler Borbála és a prágai jelenet fáj: megbélyegezte.

42. 1862.10. levél: Jolánkát el fogják vinni; F. E. ügyvédjének, Ritoóknak a szájából hallja, mint vélekedik róla a világ, s milyenné nevelődik gyermeke (felnőtt-játék).

43. Halottak napja „október végi” nap [egyházi év!!! – Á. K.], M. I. jön Váradra Jolánkáért; a Tragédia kapcsán vallomások: M. I. megbánta az ecsédi egyezséget, F. E. későn kapta a cséh teleki levelet; M. I. lelkiismerete megszólal, megismétli a megbocsátó visszahívást – F. E.: „Klobusiczky Bélát…Testestül-lelkestül szeretem… Mint asszony a férfit… Hát akarnál így vissza?” (166.); a csesztvei világot újrateremteni nem lehet, F. E. anyósával együtt élni nem akar; F. E. elősorolja a nőket: Veres Szilárdkát, Makovnyik Borkát – többé nem békülhetnek.

44. Várad, a gyászjelentés szövege (dokumentum); F. E. bort iszik és számvetést készít: „Bocsáss meg nekem, hogy könnyekből fontam a homlokodra koszorút… Túl nagy volt az ára annak, hogy költő lehessél… Ráment az életed. Az életünk.” (171.).

45. Pesti szállodai szoba, F. E. és A(ladár) beszélgetése: M. I. haláláról; szó esik a sztregovai évekről, A. kifosztott gyermekkoráról; A. szellemekben hisz – s az anyjával való szembeszálláshoz (ti. nem ad több pénzt neki) belőlük merít bátorságot.

46. Váradi virradat a zenélő óra szavára – véget ért a visszaemlékezés (5–45-ig!!!); a fia jut eszébe: eladatja minden holmiját (a zenélő órát is), hogy a pénzen Sztregovára menjen.

47. Horpácson Sz. P. és Henrici tisztelete beszélget a sztregovai látogatásról; A. nem engedte be, elment a sírhoz, majd a faluban összeesett, s a házból, ahova bevitték megátkozta a kastélyt; Sz. P. barátja magánéleti tragédiájára gondol – ezért maradt agglegény.

48. A váradi Rhédey-kert, F. E. M. I.-re gondol: „Megesküszöm: szerettem az uram… S akkor voltam hozzá a legjobb, amikor elhagytam… Mert akkor szenvedett… Szerencsétlenné lett és mint a kagyló, fájdalmában ő is gyöngyszemet alkotott, költeményt, melynél hatalmasabbat költő nem írt. Általam lett naggyá…Én tettem halhatatlanná!” (183.); anekdotikus jelenet a két diákról, akik idéznek a Tragédiából, ám amikor tanáruk szavát hozzák, hogy a prágai jelenetet magánéletéből vette, F. E. rájuk kiált: „Hazudtok.”

49. Cséhtelek – F. Béláné gondja a náluk lakó sógornője, pedig lenne más is, második gyerekét várja; F. E. zavart: F. Józsikát Aladárnak nevezi, a verebek kémkednek utána az anyósának;

F. Béla és felesége beszélgetése mentegeti erkölcsi botlásait; Szakállnéhoz kell vinni Margittára.

50. Margitta – Szakállnénál; F. E. elhagyatottnak érzi magát, kocsmába jár; elfogy az aranylánc, kódorogni kezd; Szakállné ír A.-nak, vitesse be a nagyváradi bolondok házába; a hidas botrány – Szakállné megintése; mielőtt biztos zárral látná el, F. E. megszökik, Váradra indul.

51. Találkozás a Báránka előtt Váradon, először a kocsissal beszélget, aztán kijön Veress Tóni, F. B. és Klobusiczky Béla – nem veszik észre; utánuk futna, de elesik.

52. A váradi vásárosok találnak rá, feltámasztják egy utcakőhöz; a csendbiztos faggatja, volt cselédje, Mari ismer rá; negyedik gyermeke a ruhája alatt hordott Tragédia-kötet; pálinkát itatnak vele, rohamot kap; Baranyiékhoz viszik, Baranyi Adolf levelet ír A.-nak (dokumentum).

53. A váradi kórház 17-es szobája, F. E. eskórban fekszik; lázálmában Sztregovára képzeli magát a feszület miatt – még most is anyósával hadakozik; a nővért Eminek látja, bocsánatáért könyörög; magához tér; Jolánkát és A.-t várja; tudata feltisztul, név szerint szólítja a tiszteletest; a papnak is előadja a teóriát: a nagy Műhöz szenvedni kell; F. E. megtisztul a beszélgetés és az úrvacsora után.

54. A mise csengője indítja az agóniát – a cséhteleki templom harangja gyermekkorával szembesíti elrontott életét; áldását küldi gyermekeinek, meghal 1875.11.17-én.

55. Baranyi levele A.-nak (dokumentum); Szikszai tiszteletes matrikula-gondozása Vissza a szöveghez.

43. Andor Csaba: Utószó – uott: „L. Kiss Ibolya elévülhetetlen érdeme, hogy felismerte: a sajátos háromszög mindhárom tagja áldozat volt, elsősorban saját szerepének az áldozata. Az az üldöző–üldözött–megmentő játszma (Majthényi Anna–Fráter Erzsébet–Madách Imre), amely kialakult közöttük, s amelyre személyiségjegyeik többé-kevésbé predesztinálták őket, mindhármuk számára egyaránt elviselhetetlennek bizonyult.” (222.)

44. Rendezte Németh Antal, írta: Peéry Piri–Engel György; Hunnia Filmstúdió – Dancz Sándor film (bemutatták például: MTV1 2000. 03. 15. 15.05–16.30) A film tartalmi kivonatának közlését nem tartom szükségesnek.

45. Először Szontaghnak mondja a balassagyarmati bálon, aki erre tánc közben megcsókolja. Másodszor Madáchnak, aki a hajából való rózsát kéri, s a versekért cserébe megkapja, hogy haláláig őrizze. Harmadszor Meskónak – ezzel kívánják érzékeltetni felelőtlenségét és kacérságát.

46. Dráma két részben; írta: Székely Júlia; in. Jelenkor 1964/9.: 823–836., 1964/10.: 915–927.

47. Mivel a Jelenkor nem annyira hozzáférhető folyóirat, szükségesnek tartom a kivonat közlését.

I. A két asszony – a sztregovai kastély.

Az 1–2. jelenet az 1864-es haldokláshoz kapcsolódik – a drámai szituáció és a személyek bemutatása.

A 3. jelenetben tűnik fel először F(ráter) E(rzsi), csak névként, a beteg suttogja – Sz(ontagh) P(ál) menti magát megbélyegző szavai miatt.

A 4. a balassagyarmati bál, F. E. először Sz. P.-vel, majd a bemutatott M. I.-vel táncol, az a Lidércke nevet adja – Sz. P. óvja tőle – Sz. P. és az anya beszélgetése – a házastársak beszélgetése: „K.: Ne is kívánd, hogy okos légy, kedvesem. A tudást nem nálad keresem, hanem könyveimben.” (827.);

Az 5. jelenetben Sz. P. a fia közeli vesztén elkeseredett (s a politikát hibáztató) anyát F. E.-vel rokonítja.

A 6. is visszaemlékezés: Sz. P. beavatja F. E.-t a Rákóczi-titokba, majd az anyával beszélget F. E.-ről – „Erzsi meg egyáltalán nem szokott gondolkodni.” (829.) – az anya Hanzélyvel vádolja, mire Sz. P. megismétli L. Kiss Ibolya Fráter Béla szájába adott védelmét, sőt a Tragédia születési indokára is utal

A 7. jelenet átkötés – utalás a letartóztatásra.

A 8. jelenet F. E. és anyósa találkozása: ütközés Erzsi pazarlása miatt; F. utal önzetlen szerelmére, s arra, hogy férje nem bízott benne: a rejtegetetteket előbbre helyezte; F.E. testi bajaira hi vatkozik; végső, követelőző buta igényét az anya visszautasítja és kijelenti: magához veszi Aladárt.

9. jelenet: ismét az agónia, András és Sz. P. szóváltása a vendégek ellátásáról.

10. jelenet újra emlékezés: Madách szabadulása, párbeszéde Sz. P.-vel; Sz. P. Luciferként féltékennyé akarja tenni a Költőt Meskó Miklósra; Sz. P. a losonci bál kapcsán az anyával is példálózva összeveszíti a házastársakat, F. E.-t belelovallja a dacba: kijelenti, hogy elmegy, s majd megmutatja, hogy tényleg olyan rossz nő és asszony, mint amilyennek a pletyka tartja;

A 11. jelenet: ismét a jelen, az agónia; András és az Özvegy, utóbbiból kitör a „nagyasszony” („Orcátlan paraszt… Leinteni merészel engem… – 834.); Sz. P. és az Özvegy beszélgetése: a losonci hazatérésről, F. E. távozásáról és Meskó cserbenhagyásáról; amikor Sz. P. utal arra, hogy a haldokló szeretne találkozni feleségével, az anya elutasítja: a maga könyörtelenségét Emi szájába adja.

12. jelenet: emlékjelenet arról, hogy a költő megbocsátott volna, de az anya nem hagyta: fia szerelmét és szánalmát gyermekkori beteges lázongásnak és fantáziálásnak tartja – egyértelműen uralja a fiát.

13. jelenet F. E. levele monológként M(ajthényi) A(nná)hoz, az nem bocsát meg.

II. A tragédia (ugyanott)

Az 1–3. jelenet a Fráter-téma szempontjából jelentéktelen.

F. E. a 4. jelenetben tűnik fel, a Tragédia V(eres ) P(álné)nak történő kivonatos felolvasásakor – Éva szövegét mondja.

5. jelenet – V. P. az anyának mondja, hogy a női egyenjogúság és a nő emberségének bizonyítása miatt megkereste Nagyváradon az elvált asszonyt.

A 6. jelenet egy nagyváradi kocsmában: V. P.-nek elmondja F. E., azért iszik, hogy kikerüljön anyósa hatalma alól, V. P. megpróbálja rávenni, hogy ne engedjen emberi méltóságából, ezért adja neki a Tragédia egyik példányát, de „Éva” nem akar észre térni.

A 7. jelenet felesel L. Kiss regényével [Veresné: „Nem hiszem, hogy a lángésznek szenvedésre volna szüksége ahhoz, hogy alkosson” (922.)]; M. I. meg akar bocsátani F. E.-nek.

8. jelenet: F. E. öregen, részegen Váradon – belemosva a hídi botrány is.

9. jelenet: F. E. végét siratja a haldokló M. I., V. P. megígéri, hogy elhozza F. E.-t, ehhez M. A. engedélyét és segítségét kéri, az anya beleegyezik, majd hallva M. I. állapotának jobbrafordulását visszavonná szavait, s mikor V. P. indulna, akkor leállítja – a megbocsátó feloldozás az anya büszkesége miatt elmarad (M. I. az anyja iránt érzett szeretetéért föláldozta a szerelmét).

48. Székely Júlia 1906. 05. 08.–1986. 03. 19. Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon III. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 1933.

49. A vers olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 51. Vissza a szöveghez

50. Jobbágy Károly 1921. 05. 27.– Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon II. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 907–908.

51. A vers olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 54–55.

52. Keresztury Dezső 1904. 09. 06.–? Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon II. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 1021– 1022.

53. Dokumentum-kötet; összeállította L(aczkóné) Kiss Ibolya, Bratislava, 1967.

54. Lásd: Erzsi tekintetes asszony. Bp., 1942. Az Utószó az előkészületben lévő második kiadáshoz íródott.

55. A vers olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 60.

56. Szemlér Ferenc 1906. 04. 03.–1978. 01. 09. Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon II. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 1946–1947.

57. A szöveg olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 61–65.

58. Tőzsér Árpád 1935. 10. 06.– Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon II. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 2137–2138.

59. Az elbeszélések-kötet Kolozsváron jelent meg, 1985-ben. A kisregény befejezése után a szerző megadja a keletkezés adatait: „(1982. november 17.–1983. április 9.)” Különösebb hozzáfűzni valóm nincs; az időpontból a 160 éves évfordulóra lehet következtetni.

60. Lászlóffy Csaba 1939. 05. 21.– Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon II. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 1199.

61. A tartalmi kivonatot mentse a nehezen hozzáférhető mű megismertetése. Az egész műre jellemző az az elbeszélői felfogás, amely egyszerre E/1-es és E/3-as személyű igealakot használ: személyessé tesz és eltávolít egyszerre.

1 – A cselekményhely és idő elég sokára határozható meg: az ébredés a betegségé. A második oldalon (7.) az első utalás: „Amikor fájdalmas indulatában úgy döntött – ezzel természetesen a könnyelmű asszonyt is sújtani akarta –, hogy két kisebbik gyermekével vállalkozik erre az elzárt életre, nem hitte volna, hogy évek múltán is több iszony lesz a szívében, mint részvét.” A Tragédia elvben készen van már, alakjai fejében, s a Musset-asszociáció nyomán kialakuló hajnali képzelgés megidézi az Asszony aktját. A besúgók eszébe juttatják a készülő Civilizátor című komédiáját – tehát még 1859 előtt járunk.

2 – A beteg ember nézelődése Oroszlánbarlangjában [a leírás lehetősége – Á. K.], majd Széchenyi Blickjét olvassa – közben jelenetet rögtönöz a Széchenyit faggató besúgóval. Hajnali idill – anyjára gondol.

3 – Szontagh-levél idézése és a mezőgazdálkodás nyomorúsága. Ismét megjelenik a feleség: „…a fegyencsors megaláztatásait az otthona nem enyhítette (mi volt Fráter Erzsi neki? – csupa idegenség, kudarc)” (16.), hogy aztán átvezesse gondolatait unokahúga, Huszár Anna iránt érzett szerelemre. Bánatos, hogy Károlyi Miska feleségül vette – újra a feleség: „Az Annát távolba kísérő búcsúszertartásnál mennyivel gyilkosabb volt az a fájdalom, amellyel négy évvel korábban egy kurta pillantást

vetett az életéből (gondolataiból is?) örökre kiszakadó asszony után. A naptól szárított út felporzott a kölcsönbe adott kocsi nyomában, melyben maradék büszkeségét színes napernyő mögé bújtatva Madách Imréné Fráter Erzsébet távozott Jolán leányával Sztregováról.” (19.) Anyjával beszélget képzeletben a mészárlásról és a halálról. Anna elmentével öngyilkosságra gondolt, de anyja a végrendeletével figyelmezteti evilági kötelességeire. Aladár bejátszatása: gyermekkori önmagára ismer. [A szövegben előfordulnak olyan egységek, amelyeket több üres sor választ el egymástól. Ezeket > < jellel fogom jelölni – Á. K.] > < A nosztalgiázó versrészlet után a politikai, majd a gazdasági helyzetre utal – ország, birtok –; kesergés a provinciális léten, ahol még öccse sem érti.

4 – Nézi a kastély előtt az evangélikus szertartású körmenetet, majd a templomba megy. Itt találkozik a sárcipős idegennel: a Civillel. Udvariasságból kénytelen magával vinni a kastélyba. > < Az olvasónak úgy tűnik, titkosrendőrről van szó, maga Madách is annak véli a Civilt. [Innen kicsit Brasnyó István Familia című regényére, kicsit bodor Ádám Sinistra körzet című elbeszélés-gyűjteményére emlékeztet – Á. K.]

5 – A Civil provokálja a gondolkodót – L.Cs. azt sugallja, hogy a cetlik többsége ezért keletkezett. II. Frigyes porcelánlovasának összetörése újabb kétértelmű megjegyzésekhez vezetnek. A Civil tudja a Tragédiát is, ezzel is provokálja az elbeszélőt. Aztán a „nyolcak” csoportképe – ezzel akarja Civil beszervezni ügynöknek Madáchot, de ő nem áll kötélnek. > < A letartóztatási jelenet megismétlődése (a megtalált fegyverek miatt), de a Civil kiemeli a kicsinyes hatalmaskodók kezéből: „Gyermekkori barátok vagyunk”.

6 – Nyár (1859? 1860? 1861 nem lehet, eddig nem volt szó az országgyűlési sikerről.). Megemlékezés Divald katolikus pap rosszallásáról (Lucifer teológiai szerepe!). Önvád: „Ha nem szakítok Erzsivel, ha nem túlzom el férfiúi (házastársi és közéleti tekintélyemet beárnyékoló) megaláztatásaimat, ha eltűröm, hogy derekukat fűzőbe szorító, parfümözött tisztecskékkel flörtöljön a megyei bálokon, ha sokat betegeskedő fiam étrendjét, belázasodásait, visszatérő rémálmait, gyanúsan hosszú lábadozását, magányos napjainak képzelgéseit és egész sorsát nem bízom idegenekre; ha … Talán. De képes lett volna vajon az a nő bár az anyai önfeláldozásra? Nem vágyódott-e el gyermekei mellől a sivár önzéssel, olcsó örömökkel járó magafitogtatásba? Lelke mindvégig meddő maradt, hiába született a teste termékenységre és kéjes kitárulkozásra.” (48.) Ezután fölidéz egy kerti jelenetet: Erzsi olvas egy rossz könyvből hangosan a kicsiknek – összekapnak a nevelésen aznap este. András inas véleménye: „A legmakrancosabb lóval is könnyebben boldogul a gazdája.” (51.) Ismerkedés és beszélgetés Zayzon doktorral. A házitanító megverte Aladárt – elbocsátják. Zayzon bemutatása: Bem tábori sebésze volt. Madách beteg.

7 – A reggeli lovaglással indul. Borkára emlékezik, majd Aladár betegségére. Ha meghalna, még Fráter Erzsivel sem tudná újranemzeni. (58.) Ezután következik a „lovaglás-álom” leírása. Borka és a temető, Borka és a halottak: a paraszti mentalitása egyszerre megbékélés és élethimnusz. Madách már rosszul lesz a lovaglástól is. [1864 nyara lenne? –Á. K.] > < A lábadozó Madách Jósikát olvas, Borkával évődik, Arany közelgő nyári látogatásáról beszél. Terve, hogy egy vándorszínész-truppal bemutatja Katonának A borzasztó torony vagyis a gonosz talált gyermek című korai drámáját. Halálfélelem tör rá.

8 – Szliácsi beszélgetés Arannyal: a magánember, az irodalmi közéleti és az alkotó ember hogyan fér meg egymással a betegség földhözragadtságában. Bogáti Farkasra emlékeznek, aki Székely Mózessel esett el. > < Visszaemlékezés az előadásra [kissé Esterházyra hasonlítva – Á. K.]: groteszk, komikus és álságos volt – ezzel szemben a komédiásnő gyermekének halála. Nincs igaz gesztus a halállal szemben.

9 – Az 1854-es ítélet szövege bátorítás az irodalmi közéletbe tévedőnek. Arany bátorítására emlékszik; Erdélyi József támadására [ez itt bizonyosan elírás <elszólás?> Erdélyi János helyett –Á. K.]. > < Arany után a Mózes gondja. Mulatás az allegóriát kereső kortársakon – Mózes: Kossuth vagy Széchenyi? A nevezetes 1861-es beszéd. Köd, eltévedt lovas. Vissza a szöveghez

10 – Az utolsó napok, órák rajza. Akik körülveszik (életrajz). Költi átmenet a halál elfogadása-hangulat megrajzolása. > < A halál beállta: hóvihar-képzet. Lírai leírás. Elmélkedő esszé bekezdése. > < Aforizmaszerű mondat. > < Aforizmaszerű mondat.

62. A monodráma először a Nógrád 1985. februári számában jelent meg; a másodszor in Bőrünkön a betűk szerk.: Banos János Balassagyarmat, 1987. 123–143.; harmadik megjelenés: I. Fráter Erzsébet Szimpózium Madách könyvtár – Új folyam 15. Csécse – Budapest 1999. 91–114.

63. T. Pataki László: Véd/vádirat Madách kontra Madách ügyben (Fikciók és dokumentumok). In. I. Fráter Erzsébet Szimpózium. Madách könyvtár – Új folyam 15. Csécse–Budapest 1999. 53–87.

64. Kozma Dezső: Fráter Erzsébet a Madách-értelmezésekben. In. I. Fráter Erzsébet Szimpózium Madách könyvtár – Új folyam 15. Csécse–Budapest 1999. 13–19.

65. Úgy vélem, hogy a tisztábban látáshoz szükséges a tartalmi kivonat!

K₁: Csak az adatok fölvétele.

A: A fogság ideje alatti magára hagyottság-érzet fölidézése. Matolcsy György anyósa besúgója – anyja elől a férj is menekül. Az anyós már a házasság előtt is ellene. Az ismerkedés az oszlopnál [Madách-film? – Á. K.].

B: A csesztvei vendégjárás még a letartóztatás előtt kezdődött (maga mentő visszavetítés), a férj szoktatta oda a barátokat, köztük Hanzélyt és Meskót.

C: Folytatódik az önmentés a fejfájással és az abronccsal, amelynek káros hatását erősíti a szülés (emlékezik Aladáréra és Arinkáéra). A válás után is figyelnek egymásra, tudja, hogy írta a Tragédiát, mert az anyja alól, elől ezzel szabadul. (Majthényi A. az apát is nyomorgatta, nem adott annak se elég pénzt.) Eszébe jut a letartóztatás, majd a válás, Jolánka elvitele – ezt ellensúlyozza a társasági élettel. És míg egyedül volt Csesztvén anyósa semmiben nem segítette. Utálja az anyósát, aki állandóan figyelteti. Előjön a gyarmati kocsizás [az engedélyért – Á. K.], az álruhás aratóbáli mulatság és az éjszakai járkálások. Az utálat indoka a vallásbeli különbözőség, és mikor a férj börtönben, akkor Hanzély pénzt is kínálva nyilvánosság előtt meglátogatja, de ő nem fogadja el. Miért kellett eltitkolni, hogy politizál. Nem tudott, mert nem is tanult gazdálkodni, de a „nagyasszony” szárnya alá nem, inkább haza. Egy Pestre címzett panaszkodó levél.

D: Az ármánykodók, például Komjáthy Anzelm, híreket hordtak a pesti internáláskor, pedig fizikailag is képtelen lett volna megcsalni [Fráter Béla ismert érvelése Mohácsiból – Á. K.].

E: A férj hívta vissza, ő akart kibékülni – de Sztregovára nem tér soha vissza. Az anyós életformája, bántó műveltsége, etikettje. Hogyan bosszantotta. A bálok a szomorú idők ellenére is voltak, csak képmutatással. A sztregovai légkör kibírhatatlan – a lázadás a losonci bál, ahova a férj által felkért kísérőkkel megy (Szontagh Palival). Hivatkozás az abroncsra, hogy mentse a Meskóval töltött botrányos estét.)

F: Az anyós feketítette be őt, ám félve idézi saját szavait:„sunyi lelkű az édesanyád, kedves Imre…). Még a válás aláírásakor is szidta az anyósát.

G: Boldog szeretett volna lenni; a házasságba a szívét vitte. Ebben a belső családi háborúban a dac az egyetlen fegyvere – ennek következménye a válás is ( a váló okirat szavainak beépítése). Madách könnyezett meg a válás következményeinek tudatosulása eredményezi a nevezetes levelet az anyához – ez is beépítve.

H: A bihari gyermekkori úrnapi körmenetre visszaemlékezik.

I: A csesztvei magány emlékeinek visszatérése. A férj temetése utáni látogatás és az özvegyi átok. Föltűnik a futási kényszer és az ivás.

L: Egyéni ima az Úrhoz, hogy segítsen rajta, legyen mellette az anyósa és gyermeke iránti érzelmek, melyekre a kapcsolat épülhet, tisztázásakor.

M: Az utolsó évek csavargási kényszere: gyermekei, a férj, a Tragédia Évája, Erzsi tekintetes, lidérc. Nem jönnek a gyermekei. Az ideális intim viszony: „és nem volt ott senki más, mint mi hárman, hárman voltunk: a fény, Imre és én, és senki más nem volt körülöttünk…”

K₂: Halálozási és temetkezési adatok, majd a temetés imitációja.

66. Anekdota lehet majd, hogy a balassagyarmati, ma már megszűnt Fráter Erzsébet Középiskolai Leánykollégium éppen T. Pataki László munkássága nyomán nyerte a nevét, mert a tanulók a névválasztáskor Veres Pálnéval szemben e sajátos Fráter Erzsi-kép nyomán döntöttek javára. S valószínű, hogy a Fráter-szobornak is ez a munka az ihletője. Vissza a szöveghez

67. Dráma (nyolc jelenet); in. Désaknai Mária: Gróf Batthyány Lajos. Madách Imréné Fráter Erzsébet. Drámák, H. n. (Budapest), é. n. (1985) 35–81.

68. Lengyel Dénes Előszavából: a „mű Madách Imre házasságáról, feleségéhez és anyjához való viszonyáról szól. A téma érdekes, a választás jó. Az írónő itt is tud újat mondani. Szerencsés gondolat a néhány Madách-idézet felhasználása. Mindkét dráma [ti. az első Gróf Batthyány Lajos a tűz és víz között – Á. K.] jellemformáló erőt mutat. Az alakok elevenek. A párbeszédek gördülékenyek. A stílus vonzó, költői.” (U. o. 5.)

69. A dolgozat kereksége követeli meg a tartalmi kivonat közlését.

I.: A beteg M. I. visszagondol a megismerkedésre. 1. V(isszajátszott) J(elenet): az anya és a fiú veszekedése a párválasztás miatt; ezen belül 2.V. J.: a bál [erőteljes Madách-film utánérzés – Á. K.]. Vissza az 1. V. J.: az anya a betegséggel operáló fiúnak elfogadja választását. Jelöletlenül (!) ezután következik a R(ákóczy) J(ános)-epizód. Új, 3. V. J.: Madách elfogattatása – háttérben R. J. szökése. M. hazafias frázisokat puffogtat, a feleség szemrehányó monológja (46.) – család helyett a politika [itt is a film utánérzése – Á. K.].

II.: F. E. látogatja letartóztatott férjét, panaszkodik. M. I. anyjára, a gyermekekre és a kertre kérdez – F. E. nem is válaszol, csak tovább panaszkodik és vádol (sok Fráter- levélrészlet, illetve Madách-sor. F. E. rájátszik a prágai színre. A jelenet végén az anya panaszmonológját nem lehet hova illeszteni: itt, a nyitó jelenet vagy másutt?

III.: Az anya gondoskodik kiengedett beteg fiáról, s a vendégekkel törődő feleséget kárhoztatja. F. E. jön, ruháról, táncról, bálról beszél, közben anyósát vádolja: A losonci bál előjelenete.

IV.: Az anya a báli botrány után a feleség hibáiról. Megvádolja a hűtlenséggel, majd a hazaérkező elől elfut (?).

V.: A beteg férj és az ittas feleség vitája. A válás előjátéka: F. E. megbocsátásért könyörgő nagymonológja (63–64.), majd M(ajthényi) A(nná)val való elvakult veszekedése. Végső érv: M. A. megleste [!!!] őket Hanzélyvel. F. E. bevallja, hogy egyszer igaz, de ez szerelmét nem érinti. M. I. szakít, F. E. utolsó nagymonológja (az anyósához írt levél – 68–69.). A szakítás: F E. szerelemmel távozik, M. I. az új alkotás ötletével – „Fenséges kép bontakozik ki előttem! Fráter Erzsi végigrohan velem a történelmen.” (72.)

VI.: F. E. Jolánkát öltöztetve Meskóné ötleten gondolkozik, Meskó csak szeretőnek akarja. F. E. ekkor döbben veszteségére. „Italt! Italt! Feledést, a részegségig! Az örök részegségig!” (74.)

VII.: F. E. elment, M. I. alkotni kíván.

VIII.: F. E. összeomlása – kocsma (Tragédia, Jolánka elvitele – békülés?, de nem). F. E. ivászata, tébolyba, ehhez jön a halálhír. F. E. siratja szerelmét (79–80.) Halált jósolnak két év múlva (1864+2= 1866! – Á. K.). Tragédia-utánérzésű zárlat [londoni szín].

70. A vers olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 67.

71. Pass Lajos 1946. 11. 10.– Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon III. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 1583.

72. A vers olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 68.

73. Tamás István 1932. 10. 19.– Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon III. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 2038. Vissza a szöveghez

74. A vers olvasható a Palócföld lapjain, in 1992/2. 113.

75. Csiki László 1944. 10. 05.– Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon I. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 369–370.

76. A szöveg olvasható: Madách homlokán túl. Versek a költőről és a Tragédiáról. Veszprém, 1993. 71–76. és Palócföld 1993/5. 427–434.

77. Vaderna József 1951. 06. 22.– Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon III. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 2181.

78. A szonett-triptichon a November angyalához című kötetben jelent meg; Pécs, 1995. 27–28.

79. Baka István 1948. 07. 25.–1995. 09. 20. Bővebben: Új magyar irodalmi lexikon I. Főszerk.: Péter László. Bp., 1994. 89.

80. Minderről még Árpás Károly: A fohászkodó (Baka István: November angyalához) in Tiszatáj 1995/11. és Árpás Károly valamint Varga Magdolna vonatkozó tanulmányainak adalékai in Árpás Károly–Varga Magdolna: Kettős tükörben. Cikkek, tanulmányok verselemzések Baka István életművéről. Szekszárd, 1998.

81. A vers a Palócföld 1998/2. számában jelent meg (111.).

82. A Madách könyvtár – Új folyam 3. darabjaként megjelent Fráter Erzsébet emlékezete I. (Csécse–Balassagyarmat–Budapest, 1996) kiadványban közölt írások: VI. Egy szerencsétlen nő gyónása, VIII. Három gyászhír.

83. Ugyanott olvashatók – de nem minősítem ezeket szépirodalmi mércével is mérhető alkotásoknak.

84. A versciklus a Palócföld 1998/2. számában olvasható: 112– 118.

85. Kivételesen szükségesnek ítéljük a versek tartalmi kivonatos közlését. A ciklus hét versből áll:

1. Kocsmában

A versben három bordalszerű elégiával keveredő verssel találkozunk: Az első pohár után jön, A második pohár közben, A harmadik pohár közben. A szöveghangulatból az elvált, a nyilvánosság által már elítélt kikapós szépasszony képe idéződik meg. [Fráter Erzsi? – Á. K.]

2. Kicsit részegen

Nem azonosítható a lírai én: a költő-e, vagy M. I. a válás után – utóbbi értelmezést lehetségessé teszi a befejező egység: „elűzött Évám / kiszáradt / Kertem” [Madách Imre? – Á. K.]

3. Jajgathatnék

Nem azonosítható a lírai én, a szöveghangulatból és evokatív utalásokból az özvegyi bánat szólal meg a mámorközi tiszta pillanatokban fölidézett boldog ifjúság megbocsátó emléke. [Fráter Erzsi? – Á. K.]

4. Esti imádság

A lírai én azonosítását megkönnyíti a nő emlegetése („kit magamhoz vettem / és elhagytam álnokul”), viszont a pontosítást lehetetlenné teszi, hogy a „költő” magánéleti keserveiből fakadó fohászát nem lehet Madáchra mutatva rövidre zárni. A vers ilyetén kitágítása segít a befogadásban, viszont kétségessé teszi Madáchra vonatkoztatását. [Madách Imre? – Á. K.]

5. Ködben

A lírai én azonosítása a szövegutalásokból a válás után elzüllő nő képét sugallja – bár végig nem egyértelműen. [Fráter Erzsi? – Á. K.]

6. Eldúdolom neked

A lírai én itt egyértelműen a Fráter Erzsi előtt tisztelgő, bensőséges kapcsolatukról valló költő: Romhányi Gyula.

7. Tisztelet néki

A lírai én itt egyértelműen a Fráter Erzsi előtt tisztelgő, bensőséges kapcsolatukról valló költő: Romhányi Gyula. E két szöveg igazolja kérdőjellel jelölt feltevésünk igazságát: valóban róluk volt szó.

86. Lásd a 4-es jegyzetben fölsorolt munkákat! Vissza a szöveghez

87. Csak az érdekesség kedvéért összegzem, hogy az alkotók mely jegyeket tartották fontosnak: L: 29/?, E: 16/?, M: 12/?, F: 10/?, C–H: 9–9/?, G: 8/?, K: 7/?, D–I: 6–6/?, A–N–T: 5–5–5/?, O–S: 4–4/?, B–P–R: 3–3–3/?, Q: 2/?. Ebből is lelehetne vonni következtetéseket.

88. A pozitív erkölcsi megközelítés alatt azt értem, hogy a szerző részben megérti és felmenti (különböző okokból) Fráter Erzsit tetteinek felelőssége alól, részben pedig úgy tálalja azokat, hogy az olvasót befolyásolja.

89. A negatív erkölcsi megközelítés értelemszerűen az előbbi ellentéte: nem érti, nem menti fel, s az olvasót is pártállására kívánja vonni.

90. A semleges erkölcsi megközelítés lényege, hogy a szerző részben nem döntött az erkölcsi minősítésről, részben pedig nem akarja manipulálni az olvasót.

91. Azért az összegzést itt is közlöm [***Á. K.: 23!!!!***]: A: 4P, 1s; B: 2P, 1N; C: 3P, 4N; D: 3P, 1N, 1s; E: 7P; F: 3P, 5N; G: 5P, 3N; H: 3P, 4N; I: 3P, 3N; K: 6N; L: 4P, 1N, 2s; M: 2P, 3N, 3s; N: 2P, 1N, 1s; O: 1N, 2s; P: 2P, 1N; Q: 2P; R: 3P; S: 4P; T: 5P. Érdemes lenne összevetni, hogy mit ítélnek el egyértelműen, illetve hol különböznek leginkább a vélemények (ide értve azt is, amit nem akarnak minősíteni)!

92. Lásd csak a Praznovszky-gyűjtemény fölsorolását a 77. oldalon! S akkor még nem is szóltunk arról, hogy azóta is jelentek, jelenhettek meg Madách- és Fráter-művek. Ilyen például T. Pataki László monodrámája: Lelkigyakorlat, amelyet a II. Fráter Erzsébet Szimpózium meghívója szerint Madáchné Majthényi Annáról készített.

93. Szigeti Csaba: A „Bartók-vers” in 2000 1991/4. 56–60.

94. Álljon itt egy idézet visszaemlékezéséből: „…A dolgozat élménye Madách bús házasságából táplálkozott, Fráter Erzsikét könnyű kézzel elítélve; befejezésül legyek szállottak a kürtőskalácsra, jelképezendő a bajt.” In. Esterházy Péter: Otthon – javított, nyers kivezetés. – In. A kitömött hattyú. Bp., 1988. 28. Sajnos, a korai novella szövegét, helyét nem ismerem.

A felhasznált könyvek rendelkezésre bocsátásáért köszönetet mondok Andor Csabának, Bene Kálmánnak, Demjén Anitának és Praznovszky Mihálynak; a szövegalkotásban nyújtott segítségéért pedig a szegedi Deák Alapítványnak és az Androla Bt-nek Vissza a szöveghez.

Vissza