DRÁMATÖREDÉKEK
1. JÓNÉV ÉS ERÉNY

A drámatöredék kézirata az OSzK Kézirattárában az 1399 Fol Hung szám alatt található. 6 levél, külön címlap nincs. Keletkezési ideje a negyvenes évek eleje (1843?). Az I. felv. két színjelzését megcserélte, a szöveg azonban a leírt rendben folytatódik. Egy felvonás és a másodikból egy szín készült el, de az egészről maradt egy tervvázlata, Álszégyen címmel. (Ezt itt közöljük, forrás: Madách Imre összes művei, sajtó alá r. Halász Gábor, Révai Kiadás, 1942. A Vegyes feljegyzések. Színpad cím alatt, II. kötet, 721-723. l.)
 A drámatöredék szövegét Halász Gábor szerkesztette Madách Imre összes művei (I-II. k., Bp. Révai, 1942) első kötetéből (1013-1043 l.) vettük. Jelenlegi CD-szövegünk ennek a legutóbbi szövegnek újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított változata. Jelen CD-kiadásunkban modernizáltuk a drámatöredék helyesírását, természetesen csak azokon a helyeken, ahol a változtatás nem rontotta el a darab jambikus verselését. Tehát nem változtattuk meg a gyakori, a ma helyestől eltérő hosszúságú magánhangzós (pl. hírü, könyrűletével, ohajtanám, becsűletes stb.) szóalakok, továbbá a ma helytelen rövid vagy hosszú mássalhangzós (pl. könyelmű), hibás helyesírását, ha a verselési helyzet úgy kívánta. (A helyesírási elvek részletesebb indoklását ld. A METINF – Az ember tragédiája információs dokumentumában!) Nem változtattunk természetesen Madách régies, vagy nyelvjárási szavain, egyéni szóalkotásain (mint pl. itszéddel, reménylhet, fékető = főkötő stb.), a régies ragozáson (mint pl.  tiltandja, gyilkoland, jőj stb.).
 A drámatöredék kidolgozása még némileg vázlatos, egy-egy részletet, monológot csak jelzett, de meg nem írt. Az odavetett megjegyzések jelzik a jelenetek irányát. Az ilyen vázlathoz tartozó megjegyzéseket vastag betűvel elkülönítettük a dráma szövegében. A kézirat 3. levelén az első jelenet rövid, vázlatos summázata található, ezt a részletet, mint a drámatöredék „szövegváltozatát” itt közreadjuk.
 

BALÁZS
(Gergellyel bejön)
Mint látom, jó polgár háza, király és szent.
GERGELY
(félénk, csendesíti Balázst, a kanapéra nem enged ülni. Mondja, kérjen)
BALÁZS
(mond)
Hisz jogot kívánok.
GERGELY
Ne feledkezz rám, ha jó dolgod lesz, kis gyermekségedtől neveltelek, meg is tartottalak volna, de nem dolgoztál, garázdálkodtál.
ÁGNES
(jön, testvérével vált igen baráti szókat, ez el.)
BALÁZS
Úgy jer karajaimba, ha a testvéri érzet oly szent előtted.
ÁGNES
(henceg.)
BALÁZS
(az írásokkal lép fel.)
ÁGNES
(Egyszerre szelídül, kéri azokat.)
BALÁZS
Ösmerjük e fogást.
(Nem adja.)
GERGELY
Gyere vissza hozzám pincérnek.
ÁGNES
(kiköti, hogy hallgasson és ígér neki tartást.)
BALÁZS
Csak ez az akadály, igen szívesen, csak dolgom ne legyen.
GERGELY
Ha meguntad, jőj hozzám, ha el is marad az évi fizetés.
(El.)
MOHOL
(jön.)
(Áhítatoskodás, meglopják urát, őrnek teszik Gergelyt. Ez elutasítja Petőfit. Petőfi panasza.)

Madách Imre feljegyzései között a Jónév és erény c. drámára vonatkozóan a következő vázlatokat, ötleteket, fogalmazványokat találták:

JÓ NÉV S ERÉNY
(Álszégyen)

Jellemek

Vén nő.
Pórszármazású, álszégyenből elsikkasztja gyermekét, később saját lánya kínozza az ájtatoskodót.

Leánya.
Először grófhoz megy, rangja kedvéért, akkor ébred csak benne a szerelem, anyjára már csak ezért is apprehendál. Férjét lopja s vele szeretőjét ajándékozza, megöleti, de mihelyt másodszor nő lesz, rútulni kezd, a hidegülés és kétségbeesés őrültté teszik. Később is grófi pretenciója bánja választását, hogy kicsiny.

A gróf.
Érzi állása fonákságát, de a házasság elválhatlan, nem segíthet magán, s irigyli a bérgyilkost; kell magát védni is, mert bűn az öngyilkosság s büntetendő, mi iszonyú, nincs mentség.

A lelenc.
Egy cinikus, rövid, minden fonákságot ösmerő s utáló, bár nem stricte morális, mégis jó, a keresztényi szeretet kenyerét evő; semmi szerelmet nem hivő, jónak látszani nem akaró.

Szegény tudós.
Magasztos, zavart, elfogott, igen szegény költő és fizikus, kit charlatánná akarnak tenni a gazdagok, magukat is ékesítendők a névvel. Koldulni megy, – kidobatik.

Leánya.
Ki apja támasza, jó nő, ki a főkötő nélküli szerelmet is megveti, de elcsábíttatva s látva, hogy csábítója felejti, megőrül. (Kacagó őrülés.)

Fia.
Becsületes, durva, ajánlkozik gyilkosul, becsületes harcban, de látva a vénet, visszavonul, miért a filiszter mint vagabundot bezáratja; innen kikerülvén, munkáját veszti, mert megbélyegzett; a rabtartási pör költség, megveri a filisztert, írását visszaadatja. Rettentő büntetés.

A filiszter.
Uzsora, hipokrita, buja, a drága igazsággal is nyomó. A gróf jön hozzá pénzért, de önpénzéből. Kicsinyes.

Kocsmáros.
Víg, jó, nyitott, ki mégis keresetből bordélyt tart s halottbérlő. Becsületes, nyílt, falusi ember. A gazdagok, ha nem tartanák, kik utálják, - nem volna bordély.

Nézem, mit tud a rózsa illatot, a bürök mérget húzni a földből.

Ez ellen csak prédikálnak, ellenünk rabláncot mutogatnak.

Óh, a gazdagok nem tudják, mit szenvedünk mi. Mi hivatalja? Semmi. Mit tesz? Semmit. é. u. t.

Az ősz fürt mért tiszteletes magában?

Kényelemben jónak maradni - nem mesterség.

Ne kérj itt szent nevekre.

A státus csak ingyen akaszta, akik a törvényt írják nem kénytelenek lopni.

Éltet adott jóakaratból.

Képed nem tetszik – vívunk.

Álszégyen.

Bizton lehelhetsz mérget mindenikre.

Ez egy nevet kívántam, hogy kíméld meg.

Nem tesztek mindent jóvá a pénzzel, a bűnt nem adjátok át.

Írjátok síromra: "Szent a törvény".

Nincs jogcím ellenek! Ők törvény szerént tesznek! –

Mondják: tiszteljed anyádat, nem ismerem, nem is tisztelhetem.

Boldog vagy, hogy nem ismered.

***

2.  II. LAJOS

A drámatöredék kézirata az OSzK Kézirattárában az 1400 Fol Hung szám alatt található. 2 levél. A rövid töredék címlapján jegyzet: „1855 szept. 17-én.” A drámatöredék szövegét Halász Gábor szerkesztette Madách Imre összes művei (I-II. k., Bp. Révai, 1942) első kötetéből (1045-1051. l.) vettük. Jelenlegi CD-szövegünk ennek a legutóbbi szövegnek újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított változata. Jelen CD-kiadásunkban modernizáltuk a drámatöredék helyesírását, természetesen csak azokon a helyeken, ahol a változtatás nem rontotta el a darab jambikus verselését. Tehát nem változtattuk meg a gyakori, a ma helyestől eltérő hosszúságú magánhangzós (pl. kisérje, varjuhad, huz stb.) szóalakok, továbbá a ma helytelen rövid vagy hosszú mássalhangzós (pl. asszutól), hibás helyesírását, ha a verselési helyzet úgy kívánta. (A helyesírási elvek részletesebb indoklását ld. A METINF – Az ember tragédiája információs dokumentumában!) Nem változtattunk természetesen Madách régies, vagy nyelvjárási szavain, egyéni szóalkotásain (mint pl. csanálat = csalánt), a régies ragozáson (mint pl. kivánnók, szentesíté stb.).

Madách Imre feljegyzései között, a színpadi jegyzetek még nem II. Lajos, hanem Verbőczy címmel szerepelnek. Ezek a vázlatok a következőek:

VERBŐCZY

Jellemek

Verbőczy.
Kis nemzetségből, önerejével felszárnyaló. Egy fényes lányba szerelmes, de szülői akadályozzák. Elszánja magát kizárólag politikára, s a népet képviseli. Király, mágnás üldi; úgy van, mint a vén káplár, kit a taknyos tiszt egy illedelmi hibáért megcsapat.
Báthori.
Vetélytársa; szerencsés politikában, szerelemben, az arisztokráciát képviseli, kegyenc – népgyűlölő. Pátosszal pótolja a lángészt. Cselt keres és használ. Kicsinyes.
Neje.
Verbőczyt még szereti, de erényes marad, depoetizálódik. Vészben óvja Verbőczyt, mostoha fiát tanítja, s ápolja jó elvekbe. Mulatság veszti, a borsot nem szórja el. Csak jó tettekben él.
A király.
Szükséget szenved, mások gépe, könnyelmű, pazar, ingerlékeny, perc embere.
A királyné.
Energikus, álbüszkeségnek feláldozva javát, egy eszmével igen fel bírja magát ingerelni. Az hízelg, ha dicsérik szépségét.
Zób.
Az örökös nyugtalankodó, a podagra törött.
Martínuzi, mint kukta.
Martinuzi apja, mint pór.
Fraibaiter haláltól menti meg Verbőczyt, ezt hálálja, éltét haszonra fordítja, ha nincs tett, rabol, Mohácsnál ott van, nem jobb-e ez a halálnál?
Népnyomorító adószedők.

Gondolatok

Követték a törvényt, mert szívökbe volt írva, s akaratjok volt.

Mondjátok, a magyar király éhen holt.

Verbőczy: Engem a kor szült, – én azt képviselem, hatalmam egy egész kor!!

Verbőczyt akarja látni a király, irigyli s kérdi, boldog-e? Mond: nem.

Martinuzi. Azon gondolkozom, ha a bolond ki azt hiszi, király, az volna, megszűnnék bolond lenni? Így ki halhatatlanságról álmodik – Nem tetteikért azok a királyok, de tetteik azért halhatatlanok, mert király tevé.

A világ itélete olyan, mint seb. Ez utóbbi van Verbőczyben is.

Mint csaljátok a világot, tavaszt hazudván nékik.

Kihívjátok a gyönge virágot és csak üveg a melegitő.

Vannak emberek, mint a békák, kik azt akarják, hogy egész világ brekekét kiáltson. (Martinuzi)

A szegények nem bánják, a gazdagok bőrük igen is finom.

Verekedés a minisztériumban.

A király és Verbőczy párbeszéde.

Miért én szenvedek, lesz kor, mely szabadon mondja, s bámulandnak, hogy mink így szenvedtünk érte.

Most adjatok az országnak mindent. Szükség van rá –sokszor igértetek, tudjuk igérettek becsét.

Nem hiában hordunk gyűlésre kardot, karddal kérjünk.

Nevével visszaélnek, s úgy tesznek, mint a majom a gesztenyével s macskával.

Szép dicsőség törvényt szegni s megmenteni a hont, vagy ez essék annak áldozatául? Szívesen bűnhödök.

A trón ledűl, s akkor is mi szenvedünk.

Majd én teremtek nevet magamnak. (Martinuzi)

Csak tűzhelyen láttatok tüzet – nem a szabadban. –

A szabadság ellen is már csak a szabadság zászlóival vívhatni.

A postalegény borravalót kap, lova szenvedi.

Nem vágytam menni, de kell. Többnyire így van –.

Népnyomás, sok törvény, kevés lett. Lutherrel foglalkoznak.

A holt oroszlánból sok féreg nőlt.

Az országgyűlés leirása. (Mellékletek)

Martinuzi: Az arisztokratáktól vártok valamit, ti durva tenyerűek?!?

Óh, a letörlött könnyek glóriát képeznek, – s mi felejtjük önkínunkat – e szép dijért.

A király neje attyafiait nagyon pártolja.

Martinuzival beszédeket csináltatnak.

Csak cibáljátok jól egymást, – passzió ez!!

Eladja a legelőt, lovat vesz, s azt majd ingyen legelteti.

Ti külföldiek vagytok, de mi itt lakunk.

Magyarnak lámpája van, de olaja nincs.

Fényes út sáros.

Ahol legrosszabb az út.

A monumentumokat a gyermekek rontják.

Órát igazgatják a fők, s kétkednek, követik az alsók s megnyugszanak.

Ha valamit engedünk, megköszönik.

A gyalogok gyűlölik a kocsizókat.

Jelenetek

Martinuzi mond: Az ember izzad, fárad s nem halad előre, mint a mókus.

Igaz, győztél, de a romokból csak én fogok felkelni.

Két oly óriás, hogy egymás mellett nem létezhet.

Sok embert ostobasága visz fel, mert olyanra van szükség, mit bámuljatok.

Martinuzi látva, hogy egy párt sem jó, akármely győz, a nép vérzik, végre klastromba megyen.

I. Felvonás
1. sz. Zápolyánál.
2. sz. A királyi udvarnál.
3. sz. Verbőczy és Zápolya egyesül az utcán.
4. sz. Lakodalmak. A nádor.

II. Felvonás
1. sz.
2. sz.
3. sz.
4. sz.
Pesti mérges gyűlés.

III. Felvonás
1. sz.
2. sz.
3. sz.
4. sz.
Máriát a Zápolyák megnyerik.

Hatvani gyűlés.

Verbőczy nádor. Kibékélés.
 
IV. Felvonás
1. sz.
2. sz.
3. sz.
4. sz.
A visszahatás, a kalandorok, Verbőczy számüzetik.

Vik Felvonás
1. sz.
2. sz.
3. sz.
4. sz.
Országgyűlés tehetetlensége, óvások egymás ellen, a király érzéketlen lett.

Villongások az ütközet előtt.

Csata.

Zápolya, Verbőczy, Báthory a csatatéren.

Hír, hogy Lajos meghalt, Zápolya Máriát elveszi.

Verbőczy Szólkánnal tart. Báthory úgy viseli magát, mint nádor.

Zápolya Erdélybe megy.

Verbőczy törvényt ír.

Verbőczy Besztercén visszajő, minden megváltozott, fejét kéri az országgyűlés. – A királyhoz megy, hazaküldik. Orgyilkosok, megszökik.

Verbőczy házát le akarják rontani. Ivások és bor.

Zápolyát félik, mint a törököt s vádolják.

A Drávánál Tomorinak 1000 lovasa, 500 gyalogosa.

A Dráva Báthoryra, ő Pécsett.

Zápolyához rendelet megy, támadni Radul oláh vajdát, Bolgáriát.

Nincs pénz, zsoldot fizetni.

Fuggerek. Templomkincsek.

Szekér, fegyver; huszárok ne vesszenek éhen. Speirben.

Véres kard.

A nádort nem akarják követni a zászlósok, a király mond: mindenki megint búj, é. u. t. Brodarich kéri Tomori megbizásából: ne menjen, de alkudjon bárhogy.
Tomori hadai nem akarnak a királyhoz hátrálni, kényszerítik az ütközetre.

Bolgár Tamás cigányvajda.

1516. Vladisláv II. Lajos gondnokául Bornemissza János, Bakács Tamás és Brandenburgi Györgyöt rendelte. Leo pápa Zsigmond lengyel király és Miksa német császár frigye mellett. – Az 1485-iki törvény szerint a nádort (Perényi Imrét) illette volna a gyámság, de Zápolya gubernátort akart. – A császár és Zsigmond képviselőket. Gyűlés a Rákoson Zápolya alatt, áttétel Budára, ostrom, Zápolya eltávozik féltében. A rendek nem akarnak semmi gyámot, sem tanácsot.

Országtanács Szakács, Szathmáry és György.

Bornemissza hűtlen kezelő.

1517. A pápa unszolására nem akarnak a törökkel békét kötni. Országgyűlés nem sikerült, a császár s Zsigmond újra sürgetni akarták gyámságukat. Tomori védte a várat. – Zápolya elveszti Zsigmond pártfogását.

1518. Pápai terv a török ellen. Országgyűlés. Zápolya meghívatik sereg nélkül. Ismét kormányzó akar lenni, s a pápát akarja megbízni a választásra. Ijesztgetések, hogy a határon sereg áll. Neheztelés a beavatkozásért, számadást, esküt kivántak, mielőtt adót ajánlanának, a főrendek ellenkeznek, Tolnára gyűlés.

Tuman Bay ellen Egyptomban harcolt a török.

Bornemissza, Munkács, Korlátkői, Komárom.

A főrendek törvényeket küldenek szét, a tolnaiak szintén. Verbőczy befolyásával, Zápolya az urakkal tart. (Szálkán kancellár, személynök) (A király elfogadja)

Számadás, eskük, segédkérés mindenfelé.

A bácsi gyűlésen ugyanaz, Zápolya is ott van. Főrendek nem tartják kötelezőnek.

Az országos tanács nem volt képes összeülni. Bornemissza, Korlátkői, kardot rántnak a bácsiak.

Brandenburgi György Lajos követe német honban, nem mellette van. (Perényi, a nádor meghalt).

Terv Zápolya ellen s frigy a kormánytanács úri tagjai közt. Sikerül. Báthory a nádor. Frigytagok: Zápolya, Frangepán Gergely, Szathmáry György, Várday, Báthory (csak Bakács és Ujlaky nem). Zsigmondot felhívják a gyámságra, de nem történt.

1520. Budán országgyűlés, mint Bácson, új adó, mert nem fizettek.

Török győzelmek.

Lajos Pozsonyban a cseh rendekkel. Panaszai Zsigmondhoz.

A pápa nem küld segédet, mert a protestantizmus –

Verbőczy visszajön, de csak bullát hoz.

1521. Rossz pénz. Lajos Máriával megesküszik, követ által, Perényi Dóra, a nádort Sofia Mazovi. A török Belgrádnál.

Selim után Solimán. Behran csausz, kit adóért küld, elfogatik. Kérelem a pápához s császárhoz. Szabács elveszett. Hédervári, Sulyok felszaladnak segélyért, török győzelmek. Lajos Tolnára megy, Belgrád elveszett a nádor szeme láttára.

1521. Budán országgyűlés, roppant adó, rettentő beszedés, Verbőczy befolyása. Fele jövedelem a kincstárban tartassék, s felkiáltnak, hogy ebből sem lesz semmi, meg Verbőczy nem Zápolya híve.

Károly császár és Ferenc franc király harcolnak egymással.

A király adósságai, háztartása é. u. t. Lakodalom végre.

1522. Királyné hitbére szaporítva. Király majorem.

Tomori klastromba megy, vrani perjel, egy év múlva érsek. Két kedvese.

1523. Csehországba ment. A nádor helytartó. Zápolya haragszik, conventiculum a végzések ellen, főurak szövetsége ellene.

Németek imádkoznak a török ellen, német őrségek a végvárakban.

Lajos Csehországból Sz. Pál fejét hozta.

Újra országgyűlés, Zápolya többségben. Megvesztegetések. Erős rendszabályok s számoltatások. Kényszerítés a parancsnokságra. Szkerdonai polgárok. – Báthory felfüggesztett, s csak ezután új adó, ne a király adósságaira. – Hivatalokra csak magyarok, szövetségek tiltva. Luteránusok – türelem, némi üldözés, György, Branden. Ferdinánd befolyása.

1524. Szálkán érsek. Ismét segély kellett, nem akartak békét. Zsigmond békét kötött és tanácsolja azt.

Országgyűlés. Hatvani tábor kitűzve, neheztelés az érsekért, kisebb országtanács. Luteránus száműzöttek. Megégettetetett. – Verbőczy a papokkal.
Rossz hírek a törökről.

1525. Országgyűlés Pesten. Zápolya bosszús, Frangepán Ujlaky örökség.
Rend, míg a török követek itt voltak.
Értekezletek Pesten, Budán fegyvert nem teszik le. Zúgolódás. Szerencsés Szálkán ellen, pápai követ beszél. 6o tagú küldöttség. A németek luteránusok.

Hardeck gróf. Országtanács átalakítása.

Hír, hogy a polgárokat a nemesség ellen lázítja a kormány. Készület az ostromzárra, a fabábu. Ártándi megveretik. Királyi válasz. Égi háború. (Tanács Zsigmondtól, menjen a király a gyűlésre, s adja ki Ujlaki örökét).

Végre megjelenik a király, kaballák után a papok részéről, maga. Mért ne kövessék a főurak? Ki oka, hogy nem teljesültek a végzések? – Verbőczy beszéde, fényes hazakísérés. Új hibák. – Csak 4 német maradt, a pápai követ a papi dézsmát ellenzi. – Semmi végzés. Hatvani gyűlés határoztatik.

Verekedés a királyi tanácsban. Szálkán és Frangepán, Lajos a hatvani gyűlés ellen. Szerencsés fogságból szabadul. Háza feldúlatik.

Zápolyék Máriát s Szerencsést Szálkánnal megnyerik. Báthory bukófélben. Hatvani gyűlés. Kibékélések. Verbőczy nádor. Királynőnek 1 német kíséret maradhat. Ujlaki örökség. Szerencsés. – Országtanács átalakítva. Hadnagyok.

I526. Visszahatás, kalandorok, Thurzó Elek, Fugger, Ártándi Pál, pápa, császár.

Országgyűlés, a tehetlenség, óvás király és rendek részéről. A francia király árulása. Vezér nem találkozik. A királynak szökést javasolnak. Szálkán ellenzi. Pártoskodás Tomori s a király tábora közt. Mohácsi vész.
 
 
 
 

*****

A vázlatok közt találkoztunk a dráma korábbi szövegváltozatának is beillő néhány verssorral és dialógussal. Ezek a következőek:

Ha volna szűnk oly edzett, mint az érc,
Istenné lennénk, mert sorsot, haszont
Egy ezredévre felszámítanánk.
De van lelkünkön egy anyagkapocs,
Mely visszahúz a földre, rögtönöz,
Ront, érzeményinek gyűlő pontja: "szív"
A férfiú Achillessarka ez,
Mellyen sebezhető.

Minden kebelnek, melyben tetterő forr,
Van egy kora, melyben megáll csatázni
Önönmagával, mert jaj, hogyha nincs,
Akkor halt és tett benne nem terem.
Hagyjátok őt kiküzdni, s hogyha veszt
A honfi, kalapácsom üsse első.

VERBŐCZY
(Elmerülve)
Devecser! Mondd, van-é e földön ember,
Ki nyugton áll üdvének romjain
S könnyetlen néz a drága mult felé?
ZOB
Van.
VERBŐCZY
         Nincs. Hazudja. A nagy emberek
Nyugalma is nem szenvedélyhiány,
Oly ajtó csak, mely a kiváncsitól
Keblének sajgó vágyait lerázza.

***

3. TÜNDÉRÁLOM

A drámatöredék kézirata az OSzK Kézirattárában az 1041 Fol Hung szám alatt található. 9 levél. Az első szín másolat, a második színtől Madách kézírása. Javítások a költő kezétől. A drámatöredék első színét először a Koszorú-ban közölte Arany János (1864. II. 123-25. l.) Utána Gyulai Pál Madách Imre összes művei c. válogatásában (Bp., Athenaeum 1880, I-II., új lenyomat: 1895) a III. k. 317-328. lapján, majd Halász Gábor szerkesztette Madách Imre összes művei (I-II. k., Bp. Révai, 1942) első kötetében (1053-1064. l.) jelent meg. Jelenlegi CD-szövegünk ennek a szövegnek újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított változata.  Modernizáltuk benne a drámatöredék helyesírását, természetesen csak azokon a helyeken, ahol a változtatás nem rontotta el a darab jambikus verselését. Tehát nem változtattuk meg a gyakori, a ma helyestől eltérő hosszúságú magánhangzós (pl. százhangu, szive, kobor stb.) szóalakok, továbbá a ma helytelen rövid vagy hosszú mássalhangzós (pl. boszúmra, léssz), hibás helyesírását, ha a verselési helyzet úgy kívánta. (A helyesírási elvek részletesebb indoklását ld. A METINF – Az ember tragédiája információs dokumentumában!) Nem változtattunk természetesen Madách régies, vagy nyelvjárási szavain, egyéni szóalkotásain (mint pl. tajkát, kozmetik, kincseret), a régies ragozáson (mint pl. birandja, felismeré stb.).
Arany János a Koszorú-ban közölt részlethez a következő szerkesztői megjegyzést fűzte: E töredék egy készülőben lévő mű darabja, melyet, hogy a szerző bevégezzen, a t. olvasók éppen úgy óhajtani fogják, mint alulírt szerkesztő.” (125. l.)
 
 
 

Madách Imre feljegyzései között, a színpadi jegyzetek között ezek a vázlatok a szerepeltek:

TÜNDÉRÁLOM

Drámai költemény
1864 jan. 2.

Iső sz. Tündérország. Ilona unatkozik, a földre óhajt, hallja a költő hírét s hozzá készül.
IIik sz. A költő otthon. Apja, anyja szándéka a fiúval, ez készül ki a világba. Ilona megjelen, mint pórleány.
IIIik sz. Hivatalszoba, bál, IV. Az összeesküvésnek rejtőzni kell.
Vik sz. Pokol. VI. Herkules, VII. Sámson, VIII. Mária.
IXik sz. Forradalom, győzelem, csömör.
X. Bukás.
XI. Színház.
XII. A költő otthon.

Tündérálom.

A hideg világfi kritizálja a színészeket, hogy dühöngnek – mosolygva kell meghalni.

Világszép asszonya: ne dicsekedjél – eltűnt.

Világbíró király, mi lesz utánam, hogy áll meg a világ.

Öreg fiú, fiatal anya a másvilágon.

Szerencsés légy, hogy megúnd a világot.

Disznóképű herceg, egy csepp könyű esett rá, s elváltozott.

A tündérkorona elvesz s lesz belőle lány – addig kacagott a szerelmen.

Az apa, ki fia törekvéseinek mindég ellene volt, később belátja fia igazát; hogy megcsalatott, melléje áll, de már késő – mond a fiú.

S a megváltó örök üdvében még
Siratja, hogy közénk egykor leszállt,
S minden szív, melyben egy szikrája ég
A szent ügynek, vele könyörg halált,
Hogy látniok ne kelljen sorsukat,
Melyben részes minden kivált kebel,
Miként vérázott bibliájukat,
A bűn átokká magyarázza el.
 ("A Megváltó"-ból)

Az apa fiát jólétre akarja, az anya művészetre, szerencsétlen és művész.

Ha a tengerhez egy században egyszer jő egy madár, s szájában visz vizet, van remény, hogy elhordja. De –

Achilles és Helene a másvilágon találkozik; mindketten rontottuk az emberiséget.

Végére

Minden boldogsága (a földieknek)
Égieknek mosolygása

A te hangjaid újak,
Visszatérek hozzád.

Fődarab
Költőileg veszed a nőt – csalódol, prózailag vedd, élvezni fogsz.

Ha nagyszerű vétkeitek volnának, azok is szépek, de az aprók utálatosak.

Ha nem szerethetek semmit, gyűlöletre keresek tárgyat.

Nem ösmered a világot, ne ösmerd, árnyban nyíló virág lehervadsz.

A lánynak nincs dicsősége, neve, kedvesében éli azt.

Óh, ha a halhatatlanságé léssz, csak félig bírlak.

Egy gazembert sem akasztottak még fel, csak bolondot.

***

DRÁMATERVEK
 

 Madách Imre több drámát töredékben hagyott és több drámát tervezett a befejezettek mellett. Azon drámatervei, melyekből csak vázlatok maradtak fenn a következők voltak:
BRUTUSOK,
ATILLA FIAI vagy MÁS AZ ÓTÖRTÉNETBŐL,
ANDRÁS ÉS BORICS.

Miután ebből a három tervezett darabból kidolgozott jelenet nem maradt fenn, így vázlataikat csak itt, információs fájlunkban közöljük.

1.  BRUTUSOK

Mindenek fölött a szabadság s közjó.

Jellemek

Brutus anyjok. Derék, szilárd, erényes római nő, fiait éltében szerető és büszke... midőn észreveszi, hogy for... állandó szent fájdalmát a ...ben* csak ő veszejt hont vagy fiakat.
Brutus. Tüzes, komor, rövid és elszánt.
A két Brutus egymást igen szerető; egyikök igen nagyravágyó, nyugtalan.
Felesége. Szerető nő és gyönge. Tudakolja mért fog durva hősökkel kezet, mért ugrik fel ágyából éjjel. Később férje átlátja, hogy Róma véres képe tűnnék mindég elébe, és mily bolond volt a halhatatlanságért ily nőt feláldozni.
A másik Brutus. Szelidebb és jobb, azon sir, hogy sírja felett nincs nő, aki sírjon - és hon sem. Mond a másik:
*[A kipontozott helyek olvashatatlanok.]

"Örülj, gyalázatodon nem sir; és nevünk lesz óvójel az utókornak." Ez csak testvérében él.

Jelenetek

Atyámnak jó volt, ő azáltal lehetett nagy, hogy a szabadságot védte; mi csak az által, ha azt elöljük; ő is igy tett volna.

Ha harminc éves koromig nem leszek nevezetes, kétségbe esem.

Óh, ha a halhatatlanság is birand téged, én csak félig birlak (neje).

Óh, téged a szellem emészt, légy nyugodtabb.

Nem vagy fiam, mig nincs becsületed visszanyerve.

Népgyűlés, apja s fia szembe.

Rómát lábadnál akarod. Ki mondja, miért szültelek.

Róma nem győz, mert nem lennétek vele.

Nem deferálok senkinek, ki érdemli?

Brutusnak az sem tetszik, hogy hon ugy szeretik. (Csákból)

Másoknak vannak különféle céljaik, nekem ez egy volt: véle megsemmisülök.

Nevet, mért lett férfisziv, ha ő az –

A történet a szerént itél, mint szerencsével valánk. Én lázadó leszek.

Beszéljen helyettem tettem.

Brutus a legőszintébb, igazabb demokrata, de üldözik, nagyravágyát ki nem elégitik, s kénytelen arisztokratává lenni.

Nagyravágy festése.

2.  ATILLA FIAI vagy MÁS AZ ÓTÖRTÉNETBŐL

Jellemek

Egyik vad, a szerelmet kacagó, trónkövetelő.
Másik szelid, lenge, öregebb trónörökös.
Csillagász lánya, az öregebbnek szeretője. Később megvetett, más szeretőt is megvet. - Bosszut áll, kisül, hogy Buda leánya.

Jelenetek

Magamat utálom, te haragszol.

Minthogy én második születtem, ne legyek királlyá.

Csak ne tudnám, hogy mást szeretsz, hogy annak élve van abból; a csók nem hágy nyomot, de dicsekvését hallani.

Ha szépen nézesz is valamire, irigylem.

Atilla bátyját holtnak adja ki, hogy szeresse a leány, nem sikerül s ha is, első szerelmének orrága, emléke oda.

Kinozlak, hogy sírj, s higyjem értem sírsz.

Te őt úgy, mint én, szeretni nem tudod.

Oly szép vagy, ha rádnézek, bosszúm elfogy)

A durva még nem ismeri a lányt, neveti a szerelmet.

A bút jobb szereted, mint engem, oh, lennék bú.

Buda szelleme kisért. Megelégszel-é atyám?

"Mondj le országodról" - mond a lány. "Gyáva nem leszek", - a másik lemondana.

Nem fogsz értek sírni egy könyűt is.
Az örökös nőkiséretben jön a temetésre.

A durva letéteti a koporsót s reááll.

A nő, ki férjétől mindig idegen volt, utolsó percében vele osztja a katasztrófát.

Mit deferáljak embernek, ki jobb nálam.

Ki lenne szerény?

Órjássá nőt a megvetett szenvedély. Miként láng, mely csendes házban dúl s a fergeteg alatt órjássá nőtt.

Kettőt teszek boldoggá ez életben s elkárhozom - vagy itt tegyek-é két boldogtalant, hogy túl boldog legyek?

Lehet-é a szerelem bűnös ?

Nem akarom, elvegye más, bár magam sem.

S ha az vagyok, még éltet remény;
Hát az, ki boldog s reménylni nem bír,
Mert már reményét a jelen betölté,
S legföljebb félhet, hogy kéjmámorából
Csalódás rázza fel, boldogabb?

Általad boldogból boldogtalan és boldogtalanból boldog levék.

Két nyomorból üdv lesz, ha egyesülünk.

Nem kérlek, ments meg, csak lássalak.

Nem gyűlöl, nem szeret, legrosszabb.

Gyűlölsz, s így enmagamat is.

Meghalni semmi, de igy megvettetni minden.
    V. Hugo
  (Atilla fiai)

3.  ANDRÁS ÉS BORICS

Az ifju: Megmentém lelkemet. Vajh, ha ti vének így érzenétek magatokat, ily büntetlenül s büszkén.

Péter dacosan nem...

Külföldiek megnőttek fészkünkben, mint a kakuk.

Egy táborból a másikba nem viszik a hirt, önérdekökért a békét nem akarják.

Ki nem kiált éljent, meghal.

Nincs példa, hogy király lemondott.

Nem tudok sirni, lemondjak-e második természetemről.

Mi a nép ? Egy buta állat, melyet néhány pártos vezet.

Szóljanak mások ékesen, helyettem szól az ügy.

Jobbágyom fog-e elhomályositni engem, kivénült vén király?

Ifju vagyok, itt kardom!

Mért nem tudok mennydörögni, mért vagyok ily kicsiny ?

A főur haragszik, hogy Andrást, kit ő ültetett trónra, nem vezetheti.

Az emberek olyanok, mint a kutyák, elfutnak, egyikét, ha verik.
Az ifjut biztatják, hogy szóljon s nem pártolják.

András, mint száműzött birja a rokonszenvet is, s jó népcsábitó is.

Péter: A gyilkosok lelküsmérete: erszény.

Egy udvaronc zavarkodik, hogy nagyobb rangot reményl midőn el nem éri, dühös. Mindég hazafiságról szól s mindjárt inog, tüzes, hadaró.  –
Csák Mátéból az Omode ház fiainak jelenete.

Miért rak bíbort ember a trónra? Takarja szégyenoszlopát.

Ha kiszurjátok szemem, kevésbb gazságot látok. Megvertetek, óh, ily verést még el lehet tűrni.

Fülembe öntsetek ólmot, oly kevés szépet hall az ember.

A történet siker után itél, én lázadó leszek.

Ha leszáll az isten, nem hiszem többé, hogy isten. (Csák végnapjai)

A magunk nemes érzéseit perszonifikáljuk a nőben, akit szeretünk. (Herakles)

A gyertyavivő legtöbbet botol. (Mózes)

Vig leszek, hisz azért (fizetsz) jársz hozzám, hogy mulassalak.

Vélem gyalázat lenni, menj!

Bort, hogy mámoros legyek!

Ne légy jó, – mind rosszak voltak, s én törtem jóságod szégyenét.

Midőn mindenki elhagyja, a kéjhölgy hive marad. (Csak tréfa)

Egy gyáva, kiélt embert nem csodálom, hogy nem szeretsz, de engem kell szeretned.

Csókom sosem felejted, csak egyszer megcsókoljalak.

"A megváltó" vers vége.

Megmutatni, hogy a legmagasb törvény is néha igazságtalan lehet.

Port szórtok rám, majd szórtok ellenemre is, én megvetlek.

Hajat adott egy embernek, aztán mondja: "Lám, Ön az oka, hogy ily rosszul áll hajzatom." (Mária)