A Nápolyi Endre kézirata az OSzK kézirattárában található, jelzete: 2066 Quart. Hung. 31 levél, címlap hiányzik. Prózában írt dráma. A szövegből egyes részeket a Mária királynő-be és egy tervbe vett Sámson c. darabba szánt.

 A drámát először Halász Gábor rendezte sajtó alá, s az általa szerkesztett Madách Imre összes művei (I-II. k., Bp. Révai , 1942) első kötetében adta ki (915-1009. l.). Jelenlegi CD-szövegünk ennek a kiadásnak újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított változata. CD-kiadásunkban modernizáltuk a dráma helyesírását. Természetesen nem javítottuk a dráma archaizmusait, az –a, -á, -e, -é jeles múlt és az –and, -end jeles jövő időket, s a fiatal Madáchra jellemző egyéni szóalakokat, mint fenyü (=fenyő), gyovonni (=gyónni), fogansznak (=fogannak, fogamzanak), üldi (=üldözi), keserg, tavaszdad, elméncség stb.

Madách Imre feljegyzései között a Nápolyi Endre c. drámára vonatkozóan a következő vázlatokat, ötleteket, fogalmazványokat találták (első megjelenés: MÖM II. kötet, 718-721. l., szerk. Halász Gábor):

SÁMSON (Nápolyi Endre)

Jellemek
Sámson. Erődús, egyenes jellem. Népét boldogítni vágyó, bátran és tréfásan megy halni alá. Lehet, még kötve is félik. Mint győző lép fel.
Neje. Más hitű, csupán a pap tanácsából megy hozzá, csak a nagyhírű hőst szereti benne. Örökös szerelmeteskedésben él, de nem rossz, a legkomolyabbakról női apróságokra megy át. – Bűntársait kijátszhatni reményli, de azok egészen morális hatalmuk alá kerítik. – Szeszélyes, bűntársainak már parancsolni sem mer, sodortatik a rosszra, mit nem is gyaníta, – örül ürügyet találni férje hűtlenségében.
Rabszolga. A körülmények által kínkacagó, minden nyomoron örülő, rosszat feltevő; semmit, csak lányát szerető s eleinte a pénzt.
Leánya. Egy minden utógondolatok nélkül magát egészen szerelemnek átadó, ezért mindent szenvedni tudó és rossz névtől sem visszaborzadó nő. Apjának is elmondja szerelmét. A királyné egykori társai most messze ágaztak. Az udvari cselek közt balga és borzadó.
Hercegnő. Iszonyú nagyra- és uralkodni vágyó nő, ezért zavart óhajtó, rossz társasága hat a királynéra.
Fia.
Egy pap. Minden élvezetnek irigy ellene, komor, zárt, uralkodni vágyó, kielégítés nélkül, mindent eszköznek néző. Egykedvű.
Dajkája a királynénak.
Egy másik pap, kit küld az Endre által megkért római pápa, s beleszeret a királynéba.
Endre jó barátja, ki elveszi a jó lányt. Endre mond, hogy legyenek boldogok, mert becsülik egymást.

Papi, s női cselnek Isten sem dacolhat.

Bájaid szűzéi, kedélyed gyermeké. Nem retteg a rossz névtől sem.

Férjének Sámsonné hízelg is. A papok eszköze, kém a családban. Oh jaj, ne hagyjátok beszélni, – még, mikor meg is van kötve, félnek tőle.

Az első csodálók tetszenek a lánykának.

Midőn a pap Sámsonnét a gyilkosságba viszi, ez fel akarja adni, de a papnak kezében van, mert tudja titkait, s tennie kell.

Eddig Endre volt a jogban, neje örül, midőn excedál.

Egymás titkait tudva, dominálják egymást.

Vívni szép, de csellel, ármánnyal, kín.

Jó keresetük a susogóknál, hol a ház oszol.

Sámsonné szeretője, hogy interesszáljon, hideget játszik.

A selyembogár megcsinálja szép szövetét; hogy használhassuk, meg kell ölni.

Midőn haldokol, megvallja bűneit fiának, ez utálja.

A király s királyné kísérete civódnak.

A pap: Csalatni akar a világ, – csalódjon.

Szeretik egymást, mégis boldogtalanok.

A kutyának az ő fogta nyúlból egy csontot dobnak ki, s kizárják.

S a kőnek nem dicsőség, melyen egy nagy ember bukik.

A trón ragyog kedvesen, de mi ismerjük, rossz faszék. –

A barátságban nem hisznek, s mégis azt mondják a gazok: Oh, hisz mi jó barátok vagyunk. Csalják egymást, alvással, elbújással.

A nő ügyel, hogy szép állásban legyen, mikor meghal. (Sámson-Nápolyi Johanna.)

A gyűlésen kineveti a gondnokokat.

Éva is mosolyogva adta az almát.

"Taranto, tudsz-e szeretni? Nem, te sem tudsz." Taranto szól a végén: Miért sírsz.

Szívén keresztül gondol. (Nápolyi Johanna.)

Lelkiismeret, könny, ki kormányozna akkor.

Itt vagyok boldog, ha a királyt levetkezem.

A gond ráncokat növeszt, el vele.

A férfi föld urának hiszi magát, lássuk.

A nő vágya a férfival nem versenyezhet, oly lent jár.

Férje nagyságától megrendül.

Legédesebb, midőn vesztét határozta.