A Commodus kézirata az OSzK kézirattárában található, jelzete: 709 Oct. Hung. 64 levél. Prózában írt dráma. A kézirat másolat, a negyedik felvonástól kezdve saját kézírás, címlap hiányzik. Madách a jelenetek sorrendjén bizonyos változtatásokat akart a rávezetett megjegyzések szerint, így az I. felv. 3. színt a II. felv. 3. színével megcserélni, a két katakombajelenetet talán összevonni, az átdolgozást azonban nem hajtotta végre. A harmadik felvonás végét és a negyedik elejét kétszer írta meg; szövegünkben csupán a végleges változatot közöljük, amelyet folytatott. A tervezett változtatásra vonatkozik a következő megjegyzés is: „Egész Hilár kimarad.” Egyes részeknek másutt felhasználására a következő két mondat: „Az első testvéri szeretetű párbeszéd Jolánba.” „Lucius a könnyelmű Rákóczi-ba.” (Valamennyi az első lapon.) A III. felvonás 2. jelenetében ezt találjuk: „Az utolsó kihallgatás ide.”
 A drámát először Halász Gábor rendezte sajtó alá, s az általa szerkesztett Madách Imre összes művei (I-II. k., Bp. Révai , 1942) első kötetében adta ki (819-914. l.). Jelenlegi CD-szövegünk ennek a kiadásnak újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított változata. CD-kiadásunkban modernizáltuk a dráma helyesírását. Természetesen nem javítottuk a dráma archaizmusait, az –a, -á, -e, -é jeles múlt és az –and, -end jeles jövő időket, s a fiatal Madáchra jellemző egyéni szóalakokat, mint búsg (=búsong), érzni, sugárzni, sugaltival (=sugallataival), szű (=szív) stb.
 

Madách Imre feljegyzései között a Commodus c. drámára vonatkozóan a következő vázlatokat, ötleteket, fogalmazványokat találták (első megjelenés: MÖM II. kötet, 713-718. l., szerk. Halász Gábor):

COMMODUS
Jellemek

Commodus. Bűn által jő trónra, kéjmámorba akarja magát mártani, de már semmi nem ingerli, a csók hideg, a kacajok gyérek. A rossz tett örök nyitja lelkének. Éltét szereti, haláltól fél.
Testvére. Bűntárs és nagyravágyó; egymásban sem hisznek, cselt gyanítva tartózkodnak, eleven bűnjelt látva egymásban. Csak gazságra egyesülnek. Káromkodva, hidegen hal meg, szánva, hogy többet nem vétett.
Marcia. Commodus kényszerült szeretője, ki női méltóságát megtartja s csókol, hogy öljön.
Szeretője. Hogy figyelmet kerüljön, korhelyt játszik és szeretője ellopatván – bolondot. Később császár.
Maternus. Erős, szilárd, férfias, ateista, elnyomatását érzi, szabadságot imád. Szent hálát érez Virginia iránt s nem tudja, mit köszönjön. Mint kutya, híven védi.
Virginia. Szelíd, kedélyes, tiszta és élni szerető nő. Ki iszonyodva fordul el, midőn Commodus testvére magyarázza, hogy semmi szent a nőbecsület, s haszon, ha ágyasa kérését teljesíti.
Cleander. Pór származását felejtetni akarja s hatalmát éreztetni. Vadon szerelmet kér, sértett önzése szörnyű. Ez az én hálám, – szólt áldozatainak. Minden átok csak kicsit fut át hátán, Commodust is ő süllyeszti úgy el, kormányvágyból. Púpos szónok. Hideg, Lucia tétetett szeretője. Uralkodásra vágyik s így mindég jószint magára hárít. Kenyeret ígér a népnek, é. u. t.

Pertinax térden kéri fiát – bocsánatért. Lucius elvezeti.

Ki népek sírhalmiból készíte lépcsőt fényegéhez. Mert az emberek úgyse nekik mint jövénk oda, de imádják azt, ki fényben áll, mert elvakul szemek sugáritól. A sugár megé rejtezik a rény, s ha az lehull, csak akkor lép elő.

S a hosszú, fáradalmas nap után nem kívánjuk-e úgy az álmot. S mi az álom, egy földi enyészet, melyben minden vesz, minden elenyész, de vannak álmaink. Ez az, mi visszatartja a zsarnokot, a gonoszat, nem az ember ítélet, vagy a rény, vagy az örökkévalóság. De ez álmok, melyek virradnak, keble éjjelin.

De vigaszút a tömlöc a szabadsághoz, és nekem minden kedves, mi ahhoz vezet.

Lucius: Mondd, jó fiú, most férgeidnek, hogy ki vagy, s a derék férgek nem bántanak talán, nem azért, mintha félnék tán nagy s dicső neved, de mert ily alávaló dög féregnek sem való. Egy porban hever a jó és a rossz, de éppen ez határozza el a való érdemet, mert míg él a zsarnok, tisztelni kell, ha nem, vannak kézzel fogható módok, melyek lábához terítnek, fő nélkül, – de ha megholt – –
Cleander (bejön): Eltávozzál, szörny, mert szemem előtt látásodon elsápul fényem, és szörnyek kápráznak szemem előtt.
Marcia: Ah, hogy oly soká kell néznem a borzalmat és tűrnöm! Istenek! – Hol láttatok, hol teremtettetek még egy ily boldogtalan nőt, kinek tanulni kelle levetkőzni minden nő érzetet. Én borzadok magamtól, de csak a bosszúra keményedik meg e kebel, s a bosszú nagy leend.
Pertinax: De mit szidlak, zsarnok, nem esik-e szívemre ez átok! Nem taszítá-e el atyja a jó gyermeket, mert egy gonosz kígyó súgta fülébe. – Csak én vagyok a bűnös, én nyomorú. – Óh, fiam, nem bocsánatot, de büntetést esdek az istenektől, hogy nyugodt lehessek újra.
Cleander: Nem, nem, én nem maradhatok. Rosszul vagyok, uram. (El.)
Maternus: Cleander! bátyám! miért távozol, testvérednek féled-e szavát? Jaj, neked, ha véredtől remegsz.

Végezet. Marót bán vége.

Testvér dúlta fel a csendes lakot.
Jutalmunk könny, nem önzés ez?
Téged egy jobb mester teremte.
Lázadás. Isten arca vagy, testvér vagy-e.

Cleander: Téged átkozlak, világ!
Marcia: Nem reményl a gyönge nő a jövőben. Egy szerette hölgy valék.

Átkínzana az örökkévalóságon.
Egy hű kutyát sajnálunk.
Megváltozott hitem.
Asszony rény.

Luccius, Pertinax: Egy több, mint kettő.
Fadilla: A jóbarát nem hízelg, de vészbe követ

 A némák sírnak
 Ölében a halál,
 Néma tűz sorvasztta szűm
 Enyhet csak ott talál.

Másik: Csak egy órai éltet, valami cselt vagy véletlent, Isten!

Az út fülétől szívéhez benőtt.

Maternus: Mindenki ebnek hitt, te szépen szólítál, s tudja Isten, mért, én érted meghalnék.

Ha úgy tudnánk felejteni, mint hallgatni, – de a tűz nem emészti el a közvéleményt.

Lucius azért tetteti így magát, hogy fájdalmát ne nevessék.

Hah, mi az! Az állat bőg (a nép), semmi, – meg kell verni.

Érdemlett bosszú hideg kéje, te szörnyű vagy, nő! – S mond Marcia: Egy éltet rontott el, én nem leszek tiéd, nem érdemellek, bár bűntelen.

Cleander: Én ugyan nem hiszek Istent, de te hiszesz, ígérj, tudom megtartod, becsületébe is hisz.

A dühös kérő.

Kényúr szolgája is az.

Mi az, tudom, nincs erény, csak haszon, nincs Isten, csak botor emberek remélkednek, hogy olykor nyomort adok, s a jó jól esik. – Hisz én nem akarok jót senkitől. Commodus, Lucia haragja.

Kéjt, óh, spectáculumot a népnek, igen, de az evő közepette van egy gondolkozó ország is. – Fejeiket le.

Maternus, Cleander természetes öccse.

A kéjelgőt ábrázoló.

Az istenek is kímélik a kérőt, – te őket sem kímélted.

Maga égeti le szakállát félelemből.

Veres haja Commodusnak, mint láng.

Soha sem mondtam igazat, csak ha csalni akartam általa.

Sírsz! – sírtam én is, s kacagtál –

Akárhogy módosít – mindig echói is úgy fordítnak s bizonyítnak.

Tudom, nem könyörülsz, én sem tettem soha.

Lucillának Cleanderrel némi szerelmi forma viszonya van, ez Cleandert viszi fel, – a szükség napjain Lucilla biztosítva érzi magát; de csalódik, Cleander megtagadja. –

Lucius s Maternus jó barátok, egymásban pihennek ki a filisztervilágból, örülnek, hogy van ember, ki oly exagerált ideákkal bír, mit nevet a világ.

Virginia Lucius testvére.

Hatalmas vagy erény, hogy a rossz is erényes akar lenni; más névre keresztelik a bűnt.

Cleander púpos, rút, é. u. t.

Valahányszor valami gonoszságot elkövetett, mindég sir nyilvánosan.

A felbérlett gyilkosokat megöleti é. u. t. Ő tisztán marad.

Marcia: Ti olyannak teszitek a szerelmet, mint szükség-végzés, pedig az élv.

Neked, tudom, mindegy külföldi Cleander! de mi itt lakunk. – Te mondtad, vesszen a nép, csak én nyerjek nevet.

Mikor egymást akarják csalni, hogy ravaszkodnak, hogy nem hisznek egymásnak, hogy lepetnek meg egymás okossága s belátása által – s hogy feketítik be egymást.

Jelenetek

Jól esik a szenvedés, mert töritek. Nem a zsarnok alávaló, de népe. (Mese formában az őrjöngőtől.)

A zsarnoknak kell magát nagyra tartani, mert pigmens had környezi s még jobban összehúzódik.

Mark Aurélt Commodus ölte meg.

A kéj a nő legszentebb sajátja, jaj, ki szentségtörőn rabolja. (Marcia)

Mi gondunk, hogy hernyóból lett a lepke, kevésbé szép azért?