A Madách Intézet koncepciója 

 

A magyar irodalomtörténetben csak elvétve fordult elő, hogy egy-egy mű jelentős mértékben és tartósan felkeltette volna a külföldi olvasóközönség érdeklődést is. Emellett nem is mindig azok a szerzők bizonyultak sikeresnek, akiket a magyar irodalomtörténetírás vagy irodalompolitika a legjelentősebbek közé sorolt. Huszadik századi irodalmunkból pl. Molnár Ferenc színműveit valószínűleg sokkal többen ismerik a nagyvilágban, mint Adyt, Babits Mihályt és József Attilát együttvéve. Az a nyelvi és kulturális izoláltság, amely a magyar irodalom jelentős hányadát a múltban jellemezte és napjainkban is jellemzi, a művek zömét befogadhatatlanná teszi a más kultúrákban élők számára.

XIX. századi irodalmunkban Madách az egyetlen, akinek főműve kommentár nélkül is a világ bármely részén megérthető, s bizonyára éppen ezért vált a legtöbbször lefordított művé. Az ember tragédiáját eddig 40 nyelvre fordították le; angolul nyolc különböző átültetése látott napvilágot. De nemcsak külföldön, Magyarországon is a legsikeresebb múlt századi mű. Az egyetlen magyar dráma, amelynek bemutatását ma is szakmai kihívásnak tekintik rendezők és színészek egyaránt, s amellyel komoly siker érhető el.

A tartós siker már régen felkeltette az irodalmárok érdeklődését részben a szerző más művei, részben pedig az élete iránt. Míg más szerzők a divatáramlatok váltakozásától függően voltak egyes korszakokban népszerűek, más korszakokban perifériára szorultak, addig  Madách 140 év óta folyamatosan sikeres szerző, hiszen sohasem múlt el úgy 5–6 évnél hosszabb idő, hogy ne jelent volna meg egy újabb kiadása a főművének, amely aztán néhány hónap leforgása alatt ismét elfogyott. De a Tragédia-előadások történetében is csak elvétve fordult elő olyan év 1883 óta, amikor ne szerepelt volna valamelyik színház repertoárján a darab. Ugyanakkor az irodalompolitika sohasem kedvezett Madáchnak. Jellemző, hogy műveinek kritikai kiadását több évtizedes próbálkozással sem sikerült kieszközölni a Magyar Tudományos Akadémiánál.

 

A megalakítandó Madách Intézet fő céljai:

 

a) A jelenleg is folyó Madách-kutatások összefogása, koordinálása és bizonyos területeken bővítése;

b) Ennek keretében egy dokumentációs és információs központ létrehozása, amely valamennyi Madáchcsal kapcsolatos információ számítógépes hozzáférhetőségét biztosítaná;

c) A szerző műveinek és levelezésének megjelentetése kritikai kiadásban (papírkönyvként és CD-n is);

d) A már eddig is évenként megrendezett Madách Szimpóziumok folytatása;

e) További fordítások elkészítése és megjelentetése;

f) Madách-díj.

 

A Madách-kutatás jelenlegi helyzete 

 

1992-ben merült fel az a gondolat, hogy az egymástól függetlenül tevékenykedő Madách-kutatók eredményeinek kölcsönös megismertetésére és megvitatására célszerű lenne tudományos tanácskozást tartani. Az előkészítő munkát követően, 1993 őszén került sor Nógrád megyében az I. Madách Szimpózium megrendezésére, amelyen ötven érdeklődő, köztük tíz előadó vett részt. A nagy kérdés ezután az volt, hogy megrendezhető-e évről évre a tanácskozás, születik-e annyi új eredmény, van-e annyi érdeklődő, amennyi garantálja a folyamatosságot.

1994 őszére világossá vált, hogy a II. Madách Szimpózium is megrendezhető, s ekkor alakult meg a Madách Irodalmi Társaság is. A társaság fő célkitűzése a szimpóziumok évenkénti megrendezése mellett az elhangzott előadások évenkénti megjelentetése volt. Ez utóbbi különösen nehéznek bizonyult. A különböző alapítványoknál beadott pályázatok eredményei alapján világossá vált ugyanis, hogy a tudományos rendezvényeket csak nagyon kevés alapítvány vagy szervezet hajlandó támogatni, a tudományos eredmények közzétételét pedig gyakorlatilag sehol sem támogatják.

Koncepciónk az volt, hogy ellentétben az MTA ad hoc módszerével, nemcsak ötletszerűen, egy-egy kerek évforduló alkalmával lehet egy jelentős alkotó életművét egy konferencián megvitatni, hanem rendszeresen is: a tudományos tevékenység nemzetközi mércéit vettük alapul, szemben a magyar gyakorlattal. Ebből a szempontból döntő jelentőségű volt, hogy meg tudjuk-e rendszeresen jelentetni a szimpóziumokon elhangzott előadásokat.

Az elmúlt években – az anyagi források hiányát sok ezer órai munkával helyettesítve – ezt a célt a társaságnak sikerült megvalósítania. 2000 őszén került sor az VIII. Madách Szimpóziumra, és ugyanekkor – a korábbi évek gyakorlatát folytatva – megjelent a VII. Madách Szimpózium kötete.

A társaság további céljai között szerepelt más Madách-vonatkozású könyvek közzététele is. Eddig összesen 21 könyvet adtunk ki; igaz, mindössze 2–300 példányban, ám ügyelve arra, hogy az OSZK-ban és más közgyűjteményekben minden kötetünkből legyen néhány példány, ily módon biztosítva azt, hogy a kis példányszám ellenére a távoli jövőben is hozzáférhetővé váljanak a kiadványaink.

A folyamatos érdeklődést annak ellenére sikerült fenntartanunk, hogy az előadók rendkívül szerény honoráriumban részesültek, a megjelenésért pedig tiszteletdíj helyett a könyv öt példányát kapták.

Jelenleg a magyarországi irodalomtudomány egyetlen más területén sem sikerült elérni azt, hogy egy tudományos tanácskozást éves rendszerességgel megtartsanak, s anyagát folyamatosan megjelentessék.

1996-ban a „Magyarországi Kisebbségekért” Alapítványtól sikerült támogatást kapni Az ember tragédiája cigány nyelvű fordítására. A fordítás elkészült, s a társaság kiadványainak sorában meg is jelent.

Hosszasan lehetne sorolni a Madách-kutatásnak azokat a területeit, amelyekre szintén nem lehet belátható időn belül a jelenlegi pályázati rendszerben támogatást kapni; ennek részletezése a Madách Intézet tervezett tevékenységében szerepel. A társaság által megkezdett tevékenység professzionális módon történő folytatása és bővítése ugyanis egy ilyen intézet keretében képzelhető el.

 

A Madách Intézet tervezett tevékenysége

 

a) Madách Szimpóziumok 

A Madách Intézet mindenek előtt átvenné és professzionális módon folytatná a Madách Irodalmi Társaság tevékenységét.

A Madách Szimpóziumok esetében a Madách Intézet keretében történő megrendezés azzal az előnnyel járna, hogy tovább bővülhetne az előadók köre olyan személyekkel, akik egy non-profit szervezet rendezvényére, amely ráadásul nevetségesen alacsony előadói honoráriumot tud csak fizetni, nem szívesen mennek el, viszont egy professzionális szervezet rendezvényére igen. (Bár a társaság tagjai között több kandidátus és egy nagydoktor is van, néhány nagy befolyással rendelkező irodalmár részvétele föltehetően csak ilyen módon biztosítható.)

Egy további előny, hogy a tömegtájékoztatásban való híradás is nagyobb eséllyel biztosítható. A Madách Szimpóziumokról eddig jobbára a helyi sajtó, néha a helyi televízió számolt be a rendezvény helyszínén, Balassagyarmaton. A későbbiekben kívánatos volna, hogy az országos lapok ill. a rádió és televízió is legalább utalásszerűen hírt adjon róla. Ezt egy professzionális szervezet sokkal jobb eséllyel érheti el, mint egy civil kezdeményezés. 

 

b) Egyéb rendezvények 

1997 nyarán került sor az I. Fráter Erzsébet Szimpóziumra Nagyváradon; a későbbiekben öt évenként lehetne megtartani ezt a rendezvényt.

A Madách Irodalmi Társaság az eddigiekben más szervezetek rendezvényein is résztvett ill. képviseltette magát (pl. Irodalmi Társaságok Szövetsége, Palóc Társaság stb.); a Madách Intézetet várhatóan több szervezet és intézmény keresné meg, s kérné fel pl. előadások tartására. 

 

c) Kiadványok 

A szimpóziumok anyagának és más kiadványoknak a megjelentetésénél eddig az alacsony példányszám miatt országos terjesztésre nem is gondolhattunk. A későbbiekben az eddig 2–300 példányban megjelent könyveket legalább 800–1.000 példányban kellene kiadni, s törekedni kellene olyan művek megjelentetésére is, amelyek 4–5.000 példányban szerény haszonnal kiadhatók. A Madách Irodalmi Társaság – részint tőkehiány miatt, részint, mert non-profit jellegével nem fért össze – ilyen kiadványok megjelentetésére nem vállalkozott.

Fontos volna Az ember tragédiája további fordításainak ösztönzése és megjelentetése. A Madách Irodalmi Társaság rendelkezik eddig még meg nem jelent Tragédia-fordítás kéziratával is.

Ugyancsak folytatni kellene a CD-ROM-ok kiadását. Régi terv: egyetlen CD-n megjelentetni az összes eddigi Tragédia-fordítást. Egy ilyen kiadvány megjelentetése újabb fordításokra ösztönözhetne. 
 

d) Oktatás 

A Madách-kutatás folyamatosságának fenntartása céljából már évekkel ezelőtt megfogalmazódott az a kívánság, hogy jó lenne valamelyik egyetemen Bevezetés a Madách-kutatásba címmel kétféléves speciálkollégiumot tartani. A közelmúltban érkezett is ilyen megkeresés a társasághoz, csak éppen honoráriumot nem tud fizetni az egyetem az előadónak, sőt, az utazási költséget sem tudja téríteni. Sajnos a Madách-kutatók nincsenek abban a helyzetben, hogy ekkora áldozatot vállalni tudjanak a cél érdekében.

Mindazonáltal folyamatban van a Bevezetés a Madách-kutatásba c. egyetemi jegyzet írása, s a Madách Intézet nyilván eleget tudna tenni egy ilyen felkérésnek.

Egy évvel ezelőtt a társaságot kérték fel arra, hogy a Nemzeti Alaptanterv kétszintű vizsgarendszerének Madách Imrével kapcsolatos követelményrendszerét kidolgozza. A középfokú oktatással való kapcsolatot is tovább lehetne folytatni a Madách Intézet keretében. 

 

e) Információs központ 

Az információs központ kialakításánál első lépésben az eddig papírkönyvekként kiadott bibliográfiák egyesítésével egy átfogó Madách-bibliográfia számítógépre vitele volna a feladat. Ez segítené a Madách-irodalomban való eligazodást, s természetesen az adatbázis az Interneten is hozzáférhetővé válna.

Második lépésként az egyes bibliográfiai tételeket szkennerrel be kellene olvasni. Távlatilag tehát a teljes Madách-irodalom számítógépes hozzáférése lenne a cél. Ez becslésem szerint kb. százezer oldalt jelent, s ha nem is nagy számban, de vannak olyan tételek, amelyek Magyarországon nem hozzáférhetőek. (Pl. eredeti dokumentumok Szlovákiában, Az ember tragédiája egyes fordításai stb.)

Egyéb (kisebb) adatbázisokat is létre kellene hozni az információs központ részeként. Így pl. Az ember tragédiája előadásainak adatbázisát, egy névtárat, amelyben mindazon személyek főbb adatai szerepelnének, akik valamilyen formában Madáchcsal kapcsolatban álltak. A Madách-kultusszal kapcsolatos adattárat stb.

 

f) Kritikai kiadás 

Fontossága miatt Madách műveinek kritikai kiadását a Madách Intézet megalakulása után minél előbb meg kellene kezdeni. Az irodalomtudomány területén a szakmai megítélésnek egyik sarokköve a kritikai kiadás, amely elméletileg a Magyar Tudományos Akadémia kiváltsága. A rendszerváltás óta azonban volt rá példa, hogy az MTA hozzájárult ahhoz, hogy az Akadémiai Kiadóval közösen egy másik kiadó jelentesse meg egy-egy szerző műveinek kritikai kiadását. Az ember tragédiája kritikai kiadása folyamatban van. Ám Madách többi művének kritikai kiadására belátható időn belül nem lesz pénz, így valószínűleg elintézhető, hogy a Madách Intézet az Akadémiai Kiadóval közösen megjelentesse a többi mű kritikai kiadását is. Az Intézet presztízsét szakmai körökben ez alapozhatná meg. 

 

g) Madách összes művei 

A kritikai kiadások mindig kis példányszámban jelennek meg (nemcsak Magyarországon, másutt is), mivel az irodalmárokon kívül senkit nem érdekel egy olyan könyv, amelynek a fele jegyzet. Éppen ezért szükség lenne Madách összes művének egy népszerű kiadására, mégpedig egy kötetben. Ez terjedelmében és formájában is megfelelne az Oxfordban időről időre kiadott egykötetes Shakespeare-összesnek. Azt, hogy egy ilyen kiadás piacképes is lehetne, jól mutatja, hogy az egykötetes Shakespeare magyarul is több kiadást ért már meg. Magyar szerzők csupán azért nem jelentek még meg ilyen formában, mivel a rövidtávon gondolkodó magyar kiadók egyszerűen képtelenek annyi időt és szellemi munkát befektetni, amennyi egy kb. 1200 oldalas, nagyalakú, kéthasábos könyv hibátlan megjelentetéséhez szükséges.

Ennek munkálatait a kritikai kiadással párhuzamosan kellene folytatni.

 

h) Életrajzi kutatások 

Népszerű és tudományos igényű Madách-életrajz is megjelent már, ám éppen ezen a területen bőven akad még tennivaló. A 80-as évek levéltári kutatásai során ugyanis meglehetősen nagy mennyiségben kerültek elő Madách politikai tevékenységével kapcsolatban eddig ismeretlen dokumentumok. Ezeket közzé is tették, ám a korábbi Madách-életrajzok, nem használhatták fel az újabb dokumentumokat, éppen ezért elavultak.

A tevékenységet itt is célszerű megkettőzni. Az életmű kritikai kiadásának mintájára az elmúlt évtizedekben megjelentek a szigorúan tudományos igényű életrajzok, amelyeket életrajzi krónikának neveznek. Egy életrajzi krónika voltaképpen dátumok sorozata: minden egyes dátum mellett a szóban forgó alkotó aznapi tevékenysége áll, továbbá azoknak a forrásoknak a felsorolása, amelyek a tevékenységről beszámolnak (pl. levél írása X-nek, részvétel valamilyen eseményen stb.). Az ilyen könyvek is csak kis példányszámban szoktak elkelni: tudományos presztízsűk annál jelentősebb. Másfelől a nagyközönségnek szánt életrajzhoz is nélkülözhetetlenek az ilyen forrásmunkák.

Távlatilag megfontolandó egy 8–10-részes tévéfilmsorozat is Madách életéről, amelynek munkálataiban a Madách Intézet szakértőként vehetne részt. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen film igazán jó legyen, rendkívül sok információra van szükség. A hiányzó életrajzi részleteket ugyan pótolhatja olykor a művészi fantázia, ám a tapasztalat – különösen Madách életével kapcsolatban – azt mutatja, hogy a tényleges események általában sokkal érdekesebbek, izgalmasabbak, mint a kitaláltak.

A tágabb értelemben vett életrajzi kutatások körébe sorolható a Madách család kutatása. Ez akár több évtizedes program is lehet, mivel a Madách család levéltára több száz évre visszamenőleg rendkívül sok információt tartalmaz (okiratok, magánlevelek stb.). A Magyar Országos Levéltárban a teljes anyag hozzáférhető, más kérdés, hogy a feldolgozása nemcsak komoly szakmai hozzáértést (pl. a latin- és németnyelvtudás mellett ortográfiai ismereteket, a korabeli német hivatali nyelv ismeretét) feltételez, de terjedelmi okokból rendkívül időigényes is. A teljes családi levéltár kiadása esetén kb. 10.000 oldallal kell számolni. Ennek bizonyos részei önmagukban is érdekesek lehetnek. Így pl. Madách nagyapjának a (latin nyelven írt) naplója; ő ugyanis korának egyik híres ügyvédje volt, a Martinovics-per több vádlottjának is a védője. De ugyancsak a családi levéltárban őrzik Madách fiatalon elhunyt öccsének néhány elbeszélését is.

A családi levéltár közzététele a korábban évtizedeken át háttérbe szorított, de napjainkban ismét megélénkült történeti segédtudományokat is gazdagíthatná, hiszen a Madách család IV. Béla óta többször is játszott bizonyos szerepet a történelemben ill. az irodalomtörténetben. Emellett a család rokoni kapcsolatban állt több híres történelmi családdal is. (Maga Madách Imre – igaz, női ősökön keresztül – Zrínyi Miklós egyenes ági leszármazottja volt.)

 

i) Madách-díj 

A korábbi években Nógrád megyében évente kiosztottak különböző Madách-díjakat. Bár a díjak összege az elmúlt tizenöt évben nem változott, a díjkiosztást komoly érdeklődés kísérte és arról az országos lapok is beszámoltak. A díjakat részben egész életművekért ítélték oda – de csak olyan tevékenyégért, amely Nógrád megyével kapcsolatos volt –, részben írók, költők, irodalmárok pályázat útján nyerhették el azt. Az elmúlt két évben azonban a megye rendkívül rossz pénzügyi helyzete miatt a pályázat meghirdetése elmaradt.

A Madách Intézet az eddigieknél komolyabb formában alapíthatna Madách-díjat, s az odaítélést végző kuratórium tagjainak profibb megválasztásával jóval szélesebb körben tehetné ismertté és elismertté. Megfontolandó, hogy az írók, költők és irodalmárok mellett a színészeket is ilyen díjjal kellene évente vagy kétévente jutalmazni. 

 

 

Budapest, 1997. november 21.  

dr. Andor Csaba

a Madách Irodalmi Társaság elnöke