A Digitális Madách Archívum részletes koncepciója

 

I. Az intézmény tevékenységi köre

 

 

A Digitális Madách Archívum (a továbbiakban: Archívum) működési köre a Madách Imrével kapcsolatos tudományos és kulturális tevékenységek valamennyi területére kiterjed.

 

1. Tudományos kutatás

 

Az Archívum egész tevékenységének megalapozásához nélkülözhetetlen a tudományos munka, amely a szövegek filológiailag pontos, korrekt jegyzetekkel ellátott elektronikus és hagyományos (papírkönyv) közzétételének ugyanúgy feltétele, mint a Madách-bibliográfia elkészítésének és folyamatos bővítésének, vagy az életrajzi események aprólékos, levéltári forrásokkal is alátámasztott feldolgozásának.

 

a) Kritikai kiadás

 

Madách műveinek kritikai kiadására az elmúlt fél évszázad során többen is kísérletet tettek, eredménytelenül. Az elmúlt tíz évben mindössze annyi előrelépés történt, hogy küszöbön áll Az ember tragédiája kritikai kiadásának megjelentetése, de a teljes életműnek még mindig az 1942-ben megjelent összkiadását kénytelenek az irodalmárok használni, jóllehet azóta számos levél és dokumentum látott napvilágot. A teljes életmű tervezett kritikai kiadása az alábbiak szerint épülne fel:

 

— Levelezés

— Versek I–II. (A két kötet azt a beosztást követné, amelyet Madách élete végén ve­tett papírra)

— Versek III. (Egyéb, a tervezett kötetekből kimaradt versek, alkalmi köl­te­mé­nyek)

— Drámák I. (Fiatalkori drámák)

— Drámák II. (Az ember tragédiája)

— Drámák III. (Az ember tragédiája után keletkezett drámák)

— Prózai írások I–II. (Elbeszélések, tanulmányok, politikai beszédek és cikkek, fel­jegyzések)

 

Az MTA Textológiai Bizottságának kezdeményezésére 20 évvel ezelőtt megkezdődött néhány alkotó teljes kézirati katalógusának az elkészítése és kiadása, elsősorban abból a célból, hogy a későbbiekben megjelentetendő kritikai kiadás alapjául szolgáljanak. Mindössze három alkotó kézirati katalógusa készült el eddig; szerencsére köztük van Madách Imre is, így tehát a tervezett kiadás biztos alapokra épülhet.

 

A magyar irodalomtörténetben példaértékű lenne, hogy egy életmű kritikai kiadása párhuzamosan jelenik meg papírkönyvként és digitalizált formában. Itt a számítógépes megjelenés két szempontból is jelentős előrelépés lenne:

 

— Pontos szövegkiadás. A kritikai kiadás egyik célja mindig is az volt, hogy a későbbi nagy példányszámú kiadásokhoz pontos szöveget szolgáltasson. Míg azonban korábban a szöveg ismételt legépelése és nyomdai szedése újabb és újabb hibák megjelenéséhez vezetett, addig a számítógép segítségével lehívható végső szövegváltozat, szakszerű kiadói munkát feltételezve, csupán tipográfiailag változik, de a szöveghűség megmarad.

— Kéziratok hasonmásai. Egy-egy vitatott kérdés eldöntése általában feltételezi az eredeti kézirat gondos tanulmányozását. Papírkönyv esetében csupán illusztrációkként szolgálhatnak a szerző kézirataiból kiragadott lapok. Az Archívumban minden létező Madách-kézirat hasonmásként is szerepelne, s így kontrollálható lenne az olvasat, illetve a szöveg olyan jellegzetességei is megfigyelhetők lennének, amelyek a nyomtatott szövegből hiányoznak (pl. grafológiai jegyek).

 

b) Életrajz

 

Madách életének tudományos igényű feldolgozására többen tettek kísérletet az elmúlt 100 évben, ám az igazi áttörést az 1987-ben Radó György által összeállított Madách Imre életrajzi krónika jelentette. A kötet naponkénti tagolásban közli az életrajzi eseményeket, majd azok forrásait, a köztük lévő esetleges ellentmondásokat. A mű megjelenésekor nemzetközi viszonylatban is jelentős teljesítménynek számított: objektivitása, teljességre törekvése, átgondolt struktúrája a magyar irodalomtörténetben 15 évvel ezelőtt még egyedülálló volt.

 

A könyv megjelenése a további biográfiai kutatásokra is ösztönzően hatott, így ma már több száz részlet esetében tehetünk kiegészítéseket, pontosításokat. Az életrajzi integrációt megtestesítő Madách Imre életrajzi krónika további bővítése és pontosítása feltételezi a korabeli sajtó, továbbá levéltári dokumentumok (pl. felekezeti anyakönyvek) folyamatos kutatását és feldolgozását is.

 

A Madách Imre életrajzi krónika második kiadása mellett szükséges volna adatbázisként történő feldolgozása is, amelyre struktúrája különösen alkalmassá teszi. Az adatbázis főbb mezői már a jelenlegi szövegben is adottak: időpont/időszak, helyszín(ek), esemény, források, kommentárok. Az adatbázisban való megjelenés révén nevek, események, helyszínek, műcímek stb. alapján is lehetséges volna olyan szűrőket alkalmazni, amelyek hatékony összetett keresést is lehetővé tesznek.

 

c) Dokumentumok, levéltári források

 

A Madách Imrével közvetlenül összefüggő levéltári dokumentumok közzététele Leblancné Kelemen Mária két könyvének megjelentetésével első közelítésben lezárult. Alapvetően három területen lehetséges mégis a továbblépés:

 

— a könyvek publikálása óta előkerült dokumentumok (ilyen pl. a Bécsi Levéltárban őr­zött, Madách hadbírósági perével kapcsolatos néhány dokumentum);

— a dokumentumok tartalmi feldolgozása, az összefüggések feltárása;

— a Madách családdal kapcsolatos dokumentumok.

 

Az utóbbi terület annál is inkább fontos lenne, mivel a teljes családi levéltár megtalálható a Magyar Országos Levéltárban. Madách nagyapja pl. a Martinovics-per több vádlottjának a védője volt, s vele kapcsolatban is számos publikálatlan dokumentum található a családi levéltárban. A családi háttér pontosabb megismerését jelentősen segítené ennek a rendkívül gazdag anyagnak a feldolgozása.

 

További kutatásokat kellene folytatni a Nógrád Megyei Levéltárban is, elsősorban a megyefőnöki iratok között, továbbá a Besztercebányai Levéltárban.

 

Megfontolandó egy osztrák–magyar közös kutatás lehetősége. Az elmúlt években váratlan módon éppen Madách hadbírósági perével kapcsolatban kerültek elő újabb dokumentumok, amelyek azért is izgalmasak, mert a magyar történelem talán legkevésbé vizsgált időszakát, a neoabszolutizmus korát is megvilágítják. Madách Imrét ugyanis Kossuth titkárának rejtegetése mellett azzal is vádolták, hogy része volt a Kossuthék által külföldről szervezett és irányított ún. gerillaszervezkedésben, amelynek célja egy újabb szabadságharc lett volna.

 

Ezen a területen a dokumentumok elektronikus közzététele a levéltári adatok jobb áttekinthetőségét, a köztük lévő kapcsolat megértését is segítené. A dokumentumok sajátos gráfszerkezetét ugyanis egy papírkönyvben nem lehet visszaadni: pl. egy-egy bírósági dokumentum esetében az ügynek általában előzményei és következményei vannak, amelyek szintén a rendszer dokumentumai; ezek struktúráját a számítógépes közlés áttekinthetővé tenné. Így pl. Madách hadbírósági perének áttekintését mind a mai napig nehezíti, hogy az iratok egymáshoz kapcsolódását a papírkönyv alapján alig lehet átlátni: a különböző jelzetekkel, hátiratokkal ellátott hivatkozások sokszor a számok pontatlan olvasata következtében nem értelmezhetőek, gyakori, hogy egy eredetileg a dokumentumhoz csatolt másik irat más helyen található stb. A teljes struktúra a hiányzó (üres) dokumentumokat is jelezhetné, amennyiben azok egykori létezése a hivatkozásokból egyértelműen megállapítható.

 

d) Bibliográfia

 

A Madáchcsal foglalkozó irodalom feldolgozása során fontos részbibliográfiák születtek már, ezek integrációjára és kiegészítésére lenne szükség. Itt elsősorban a Nógrád megyei Balassi Bálint Megyei Könyvtárral nyílna lehetőség együttműködésre, ahol eddig már két részbibliográfiát megjelentettek, s ahol napjainkban is folyamatosan feldolgozzák az újonnan megjelent könyveket és tanulmányokat. Ez a könyvtár őrzi Kozocsa Sándor Madách-bibliográfiájának céduláit is, amelynek feldolgozására és megjelentetésére eddig forrás hiányában nem került sor.

 

Ez az a terület, ahol a legtöbb tapasztalatra lehet támaszkodni, mivel az elmúlt években számos bibliográfia készült számítógépen.

 

 

e) Az ember tragédiája előadásai

 

1999-ben jelent meg a közelmúltban elhunyt Fejér László műve: Az ember tragédiája bemutatói c. bibliográfia, amely a bemutatók főbb adatait tartalmazza (hely, időpont, társulat, rendező, főszereplők). A munka folytatásaként az összes előadás feldolgozására kellene törekedni, éspedig egy adatbázis létrehozásával.

 

Ebben az adatbázisban idővel a következő pontban említendő információ-együttesek is helyet kapnának: első lépésben állóképek (főszereplők, öltözetek, díszlettervek, színlapok stb.), második lépésben pedig hang- és mozgóképanyag (amennyiben rendelkezésre áll).

 

2. Információk gyűjtése, archiválása, feldolgozása

 

a) Kéziratok, dokumentumok

 

Kiindulásként a teljes Madách-vonatkozású kézirategyüttes másolatának a beszerezése fogalmazható meg elsődleges célként, annál is inkább, mert ez pl. a kritikai kiadáshoz is – mint az 1. a) pontban említettük – szükséges. Nemcsak magukról a Madách-kéziratokról van szó, hanem olyan dokumentumokról is, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak vele (pl. az eredeti anyakönyvi bejegyzések, az 1861-es országgyűlés jegyzőkönyvében rögzített beszéde stb.). Technikailag a digitális fényképezőgép látszik olyan megoldásnak, amellyel a dokumentum méretétől függetlenül megoldható a színes digitális rögzítés, bár egyszerűbb esetekben a lapszkennerek is megoldást jelenthetnek.

 

b) Madách-irodalom

 

Folyamatosan gyűjteni kellene a Madáchról szóló irodalmat. Az 1. d) pontban leírt bibliográfia adatbázisa nemcsak a tételek leírását, kulcsszavait stb. tartalmazná, de magát a képszerűen rögzített (szkennerrel bevitt) szövegeket is. Más kérdés, hogy az utóbbiba milyen feltételek mellett lehetne betekintést engedni (ez már szerzői jogi kérdés; a cél természetesen az, hogy a szerzőkkel, ill. jogutódjaikkal történő megállapodás után lehetőleg interneten is hozzáférhetővé váljék a Madáchról szóló írások többsége).

 

A Madách-irodalomban kitüntetett helyet foglalnak el Az ember tragédiája fordításai. Ezek gyűjtése és feldolgozása a már megkezdett s az 1999-es Frankfurti Könyvvásáron CD-ROM formában bemutatott munka folytatásaként valósulhatna meg. Ennek lényege az, hogy a fordítások digitalizálás után egy adatbázisba kerülnek, s így lehetővé válik pl. az egyes fordításrészletek összehasonlítása. A Folio adatbáziskezelő (amelynek létezik magyar változata is) különösen alkalmas a Tragédia-fordítások archiválására és megjelenítésére, kereső rendszere rendkívül kifinomult.

 

c) Képanyag

 

A Madách-vonatkozású (álló)képek meglehetősen sokrétűek, gyűjtésük az alábbi rendszerben történne:

 

— életrajzi vonatkozású képanyag (Madáchnak, családtagjainak, ismerőseinek fo­tói vagy egyéb ábrázolásai, életének helyszínei);

— Madách műveinek illusztrációi (értelemszerűen a Tragédia-illusztrációk al­kot­nák a gyűj­tés gerincét, amelyek között igen sok a publikálatlan);

— színlapok;

— Madách műveinek színpadi rendezői és főszereplői;

— jelmezek, látványtervek, régi előadásokról fennmaradt képek.

 

d) Hangarchívum

 

Elsősorban a Tragédia-előadások hangfelvételeinek gyűjtése volna a cél, de természetesen más művek is helyet kapnának a hangarchívumban. Megfontolandó, hogy egy “Színészek Madáchról” sorozat keretében (esetleg a Magyar Rádióval együttműködve) érdemes volna-e színészeinket megszólaltatni. Nincs még egy magyar dráma, amely olyan kihívást jelent a színészeknek, mint a Tragédia, s az a tény, hogy két híres színész is külön könyvet írt erről (Nagy Adorján: Az ember tragédiája és a színész; Básti Lajos: Mire gondolsz, Ádám?) jelzi, hogy a színészeknek van mondandójuk.

 

Ami a Tragédia-előadásokat illeti, az 1938-ban hanglemezre vett Németh Antal-féle rendezés mellett vannak más, kevéssé ismert régi hangfelvételek is, amelyeket meg kellene őrizni (pl. Beregi Oszkáré), a jövőben pedig minimális célként fogalmazható meg, hogy minden előadásról rendelkezésre álljon egy jó minőségű digitális hangfelvétel. Ezt még olyan esetekben is biztosítani kellene, mint pl. a napjainkban Nagyváradon nyolc fős társulattal létrehozott Tragédia-előadás.

 

e) Mozgókép archívum

 

Néhány esetben megtörtént a Tragédia-előadások teljes vagy részleges képrögzítése. Ezek beszerzésével párhuzamosan szorgalmazni kellene, hogy az elkövetkezendő előadásokról lehetőleg teljes videofelvétel álljon rendelkezésre. A gyűjtésbe mindenképpen be kellene vonni a külföldön működő magyar kulturális intézeteket is; sajnos az 1989-es római vagy az 1998-as skóciai előadásokról tudomásom szerint sem kép-, sem hangfelvétel nem készült, de ugyanez mondható el a közelmúltban Franciaországban előadott bábjáték-változatról is.

 

Az eddigi előadásokról föltehetően maguk a színházak őriztek meg felvételeket, bizonyos esetekben a Magyar Televíziónál találhatók meg videofelvételek. Az archiválást értelemszerűen DVD-n kellene elvégezni; a számítógépes megjelenítés, adatbázisba történő beépítés is így oldható meg a legésszerűbben.

 

 

3. Internetes szolgáltatás

 

Az interneten lényegében minden olyan információt meg kellene jelentetni, amelyet a jog nem korlátoz, ill. ahol sikerül megfelelő szerződéseket kötni az érintettekkel. Ez elsősorban szerzői jogi kérdések tisztázását jelenti, bizonyos esetekben tulajdonosi hozzájárulást kíván (pl. Tragédia-illusztrációknál alkalmasint nemcsak a művész jogutódjának, de a képeit őrző közgyűjteménynek is hozzá kell járulnia a közléshez), végül kivételesen személyiségi jogokat is érinthet (pl. Madách Imrének és testvéreinek a leszármazási táblázata). A kiindulási elv az, hogy a gyűjtésnek mindenre ki kell terjednie, vagyis az Archívumban meg kell őrizni az olyan információkat is, amelyek az interneten esetleg nem tehetők közzé, ugyanakkor az érintett személyek és intézmények felkutatásával, szerződésekkel kell biztosítani az információk lehető legszélesebb körének a hozzáférhetővé tételét.

 

Tapasztalatom szerint az esetek túlnyomó többségében egyszerűen megoldható az érintettek hozzájárulásának megszerzése; nehézséget sokkal inkább a megtalálásuk jelent. Igazán komoly problémát ez a Madáchról szóló irodalom esetében okozhat. A könyvek szerzőinek örökösein kívül ugyanis több száz, sőt ha a helyi újságcikkeket is számításba vesszük, inkább több ezer személy jogutódjait kellene megkeresni, ami nyilván megoldhatatlan feladat. Itt a mai jogszabályok alapján nem lehet mást tenni, mint kivárni a szerző halála után a 70 évet. (Bizonyos esetekben egyébként a halál időpontját sem könnyű megnyugtatóan tisztázni; lexikonjaink még ma is nagy számban tartalmaznak olyan személyeket, akik az 1870-es, 80-as években születtek, tehát egészen biztosan nem élnek már, halálozásuk helyénél és időpontjánál azonban kérdőjelet találunk.)

 

Remélhetőleg az elkövetkezendő években a szerzői jogról szóló törvény módosítása megoldja a ma áthidalhatatlannak látszó dilemmákat. Mint ismeretes, a közelmúltban megjelent a Nyugat teljes anyaga, anélkül, hogy a szerzőkkel ill. örököseikkel megállapodás született volna, vagyis a szerzői jog megsértésével. Nem is jelenhetett volna meg másképpen, hiszen több mint ötezer személy minimum 20–30 ezer jogutódjáról van szó. Ez a jogsértés remélhetőleg ráébreszti a jogalkotókat is arra, hogy célszerű úgy módosítani a szerzői jogi törvényt, hogy az nagy mennyiségű, esetleg több ezer szerzőtől származó információegyüttes esetén is alkalmazható legyen. Addig is a szerzői jog tiszteletben tartásával csak azok az információk kerülnének internetre, ahol ilyen problémák nincsenek, ill. ahol sikerül a jogutóddal szerződést kötni.

 

a) Aktuális információk, hírek

 

Itt jelennének meg azok az információk, amelyek folyamatos frissítést igényelnek. Rend­kívül fontos, hogy napjaink gyakorlatától eltérően érdemi információk jelenjenek meg. Ha pl. napjainkban valaki a Nógrád megyei múzeumok között keresgél, megtalálja ugyan a csesztvei Madách Emlékmúzeumot, esetleg a pontos nyitvatartási időt is, de ar­ra már nem kap választ, hogy miként közelíthető meg a település. Madách szülőfalujával kapcsolatban pedig legfeljebb a szlovákul tudók kap­hat­nak információt, de praktikus információkat még ők sem. Arra sem kapunk választ, hogy a múzeumokban pontosan mit lehet látni, más kapcsolódó információkról (ét­ke­zé­si vagy szálláslehetőségek) nem is szólva. Az információk közlésénél feltétlenül szem előtt kell tartani a múzeumok és emlékhelyek csoportos látogatásának igényét, különös te­kintettel az oktatási intézményekre s azok sajátos szempontjaira (pl. több napos ki­rán­du­lás).

 

— könyvek, tanulmányok, hírlapi cikkek Madáchcsal kapcsolatban:

     itt kellene beszámolni pl. a megjelenő új fordításokról is, lehetőleg rész­le­te­seb­ben és pontosabban, mint ahogyan azt a napilapok és a tömegtájékoztatás teszi, a be­szer­zési lehetőségeket is feltüntetve;

— színházi előadások, megemlékezések, egyéb Madách-vonatkozású rendezvé­nyek:

     itt is részletes és pontos információra van szükség: pl. hol vásárolható vagy ren­del­he­tő jegy az előadásra, hogyan lehet a rendezvény helyszínét meg­kö­ze­lí­te­ni; a Nóg­rád megyei rendszeres (januárban Balassagyarmaton, ill. október ele­jén Cseszt­vén tartott) rendezvények teljes programja mellett, a vonatkozó me­netrendekkel és a helyszínek megközelítésének pontos leírásával kellene elő­segíteni, hogy a lehető leg­több érdeklődő vehessen részt a rendezvényeken;

— Madách múzeumok:

     A csesztvei és a balassagyarmati állandó kiállítások mellett a határon túli, al­só­sztre­­govai kiállításról is tudósítani kellene. Itt a megfelelő térképrészletek mel­lett a szállás, étkezés, kirándulás lehetőségeire, a határátkelőkkel, pénzváltással kapcsolatos információkra is ki kell térni; legalábbis addig, amíg jelképessé nem válnak a határok, ill. meg nem szűnnek a helyi pénznemek.

— Hírlelő

     A Madách Irodalmi Társaság évente négyszer kiadott körlevele.

 

b) Madách művei

 

A kritikai kiadás (1. a) pont) eredményeként létrejövő végső szövegváltozatokat és azok jegyzetanyagát tartalmazná ez a blokk, ill. a munka teljes elkészültéig az 1942-es összkiadás anyagát. Emellett itt kapnának helyet a kéziratok és a dokumentumok is. Megfontolandó, hogy más családtagok, pl. a költő fiának, Madách Aladárnak a versei is megjelenjenek-e.

 

— Madách művei, a kritikai kiadás struktúrája alapján;

— jegyzetek (a művek keletkezésével, szövegváltozataival, első megjelenésükkel kap­­cso­la­tos információk);

— kéziratok;

— Madách-dokumentumok: Leblancné Kelemen Mária munkáira alapozva, de ki­e­gé­szít­ve a dokumentumok hasonmásaival is;

 

c) Madách életrajz

 

Az 1. b) pontban leírt, adatbázisként felépített életrajz közzététele. Jelen formájában az életrajzi krónika felépítését az alábbi példa mutatja:

 

1838. 12. 25. előtt                                                                            Pest

Madách Imre levelet ír anyjának, id. Madách Imrénének, keserűen említi, hogy anyja látogatásakor korholta; rajzolni tanul, egy fej képét mellékeli, éppen Calliopét festi; előfizetett az Athenaeumra. — Közli: Pal 391–392., MÖM–II. 898–899., ÖL–I. 25–26. Kézirat: OSZK.

 

A dátum nélküli levelet Palágyi Menyhért, Halász Gábor és Staud Géza egyaránt 1838 februárjához sorolja; ez a feltételezésük azonban téves, mert 1. ez a levél a 12. 25-én közölt tény (“az elérkezett esztergályos masina”) közvetlen előzményére utal (“az esztergályos masina még el nem érkezett”), 2. az Athenaeumra való előfizetés jelentése előzetesen, általánosabb formában (“az újságokra prenumerált”) a 12. 11-i levélben szerepel, 3. “Már a hidat kivették és sok jég megy a Dunán” csak az 1838/39-es télre vonatkozhat, mert az 1837/38-as télre vonatkozóan az 1837. 12. 17-éről keltezett levélben olvasható: “A hidat 14-ben kivették”, 4. “a kecskemétiek” késedelmes fizetését említi, amit még az 1838. 12. 25-i levél közlése szerint sem teljesítettek.

 

Az adatbázisban külön mezőben jelenne meg az időpont, a helyszín, az esemény leírása, annak forrásai és végül a kommentárok. Távlatilag átgondolt kulcsszórendszerrel kell megkönnyíteni az életrajzi elemek keresési lehetőségét.

 

d) Család

 

Ebben az információs blokkban a Madách családdal általában, ill. konkrétan egy-egy családtaggal kapcsolatos információk kapnak helyet.

 

— Madách ősei

     Az eddigi kutatások eredményeként rendelkezésünkre áll az a családfa, amely kb. 70 oldalon (!) tartalmazza Madách Imre őseit. A Nemzetközi Genealógiai Társaság s más szervezetek jóvoltából ma már léteznek a családfa megjelenítésére alkalmas programok. A családfa azért is fontos, mivel kevesen tudják pl., hogy Madách többek között Zrínyi Miklósnak is a leszármazottja volt, de az is pontról pontra végig követhető, hogyan lehet az Árpád-ház tagjaihoz eljutni az ősök mentén. Bár Rimay János nem őse, csak oldalági rokona volt, ez a kapcsolat is megjeleníthető.

— Madách és testvéreinek leszármazottjai

     Itt a ma élő személyek hozzájárulásával lehet csak egy-egy ágat megjeleníteni, annak ellenére, hogy több száz személyről rendelkezésünkre állnak adatok.

— Dokumentumok

     A családi levéltár (OL P 481) anyagának közzététele lenne a végső cél; annak terjedelmét figyelembe véve ez több évtizedes programnak ígérkezik.

— Családtagok művei

     A költő fiának, Madách Aladárnak négy könyve is megjelent, öccsének Madách Pálnak (1827–1849) az irodalmi próbálkozásai a családi levéltárban találhatók. Ugyanitt jelennének meg Madách Gáspár és Madách János versei.

— Családi levelezés

     Madách édesanyjának és testvéreinek levelezése mellett elsősorban nagyapjának a levelei maradtak fenn. Ezek meglehetősen szétszórtan az Országos Levéltárban, az OSZK-ban, a Nógrádi Történeti Múzeumban, továbbá magántulajdonban találhatók.

 

e) Fordítások

 

Elsősorban Az ember tragédiája fordításainak közzétételéről lenne szó, de pl. szlovák nyelven versfordítások is léteznek, s azok is helyet kapnának ebben a blokkban. A Frankfurti Könyvvásárra készült, 25 Tragédia-fordítást tartalmazó CD-ROM tekinthető kiindulási alapnak, azzal a megszorítással, hogy a fordítók ill. jogutódjaik beleegyezését meg kell szerezni a fordítás internetes közzétételéhez. A szolgáltatás részeként szabadon letölthető betűkészleteket is rendelkezésre kell bocsátani, másképp ugyanis nem szavatolható pl. a keleti nyelveken készült fordítások korrekt megjelenítése.

 

Jelenleg mintegy 40 nyelven kb. 100 fordítása létezik a Tragédiának; ezek között jó néhány olyan is van, amely magyarországi közgyűjteményben nem található meg (pl. 1904-ben és 1905-ben három különböző orosz fordítása is megjelent a műnek, s ezekből tudomásunk szerint még másolat sincs Magyarországon). A külföldi “böngészőket” elsősorban a fordítások érdekelhetik, ezért erre a területre különös súlyt kell helyezni. Az újabb külföldi színpadi sikereknek ugyanis előfeltétele, hogy a főmű szövege a rendező számára könnyen hozzáférhetővé váljék, s ha több szövegváltozat közül választhat, az jelentősen elősegítheti a sikeres színpadi adaptációt.

 

A fordítások egyfelől adatbázisként jelennének meg a Folio 3-as vagy 4-es verziójának alkalmazásával, éspedig – ugyanúgy, mint a CD-ROM esetében – választható (angol ill. magyar) keretnyelvvel. Ebben a rendszerben a rekordok a két egymást követő szereplő-megszólalás közti részek, s így ezek alapján lehetséges két vagy három fordítás azonos szövegrészének az egymás mellé helyezése.

 

Ugyanakkor egy szövegszerkesztővel egyszerűen letölthető változatot is közölni kellene, hiszen a színházi rendezőnek ez nagy segítséget nyújthat ahhoz, hogy a rendező példányt a saját számítógépén előállítsa.

 

A rendszer kiegészítéseként megfontolandó egy Tragédia-szótár létrehozása is. Elsősorban az új fordítások születését segíthetné elő, ha a műben előforduló szavak jelentését a lehető legtöbb nyelven közzétennénk.

 

f) Előadások

 

A Tragédia bemutatói jelenleg a következő formában állnak rendelkezésünkre:

 

Település:                   MáramarosszigetHely, társulat:      Gerőffy Andor színtársulataIdőpont:                1884. augusztus 30., 31., szeptember 1.Rendező:               Gerőffy AndorÁdám:                         Gerőffy AndorÉva:                      Bátori IlonaLucifer:              Szeless JózsefForrás:                   Kerényi

Ez a formátum az eddigi gyűjtés jellegét is tükrözi, s nyilván célszerű kiindulásként megőrizni. Az adatbázis is ennek a struktúrának felelne meg, bizonyos kiegészítő mezőkkel. Ilyen állóképeket tartalmazó mezők lennének:

 

— Színlap

— Jelmezek

— Színpadterv

— Színészek portréi

— Sajtó (tudósítások az előadásról)

— Fotók az előadásról

 

Végül hang- és mozgóképanyag egészítené ki az információkat mindenütt, ahol erre lehetőség nyílik. A hanganyag már ma is jelentős, hiszen több opera-változata is van a Tragédiának (pl. Ránki Györgyé, Dobos Attiláé, de létezik rockopera-változat is), a kísérőzenék száma is jelentős. (Az ősbemutatóhoz Erkel Ferenc fia, Erkel Gyula írt nyitányt.)

 

 

4. Kulturális tevékenység

 

a) Rendezvények, kiállítások

 

A Madách Irodalmi Társaság már 1994-ben kezdeményezte a Madách-kultusz különböző megnyilvánulási formáinak, rendezvényeinek és megemlékezéseinek az összehangolását, akkor eredménytelenül. Sem a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, sem a Nógrád Megyei Közgyűlés akkori elnöke, sem pedig a határon túli magyar szervezetek nem mutattak hajlandóságot arra, hogy a rendezvényeket előre meghatározott szabály szerint rendezzék. A Madách Irodalmi Társaság, bízva abban, hogy hosszú távon lehetséges lesz egy ésszerű megállapodás, a közelmúltban javasolta, hogy a szeptember 21-ét, vagyis a Magyar Dráma Napját magában foglaló héten legyenek a Madách-rendezvények, mivel ez az egyetlen országos ünnep, amely szorosan kapcsolódik Madáchhoz (Az ember tragédiája ősbemutatójának napja). Ezzel összhangban 2002-ben már szeptember 20–21-én lesz a társaság éves nagyrendezvénye, a X. Madách Szimpózium.

 

Az éves Madách-rendezvények jelenleg az alábbiak:

 

— Madách Szimpózium (Szügy–Balassagyarmat); kezdő időpontja a szeptember 21-i hét pénteki és szombati napja; a Madách Irodalmi Társaság és a Digitális Madách Archívum közös rendezésében;

— Alsósztregovai megemlékezés Madách sírjánál; október első szombatjának délelőttjén; a határon túliak (Palóc Társaság ill. CSEMADOK) rendezésében;

— Madách Irodalmi Nap Csesztvén; október első szombatján (egész  nap), a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatóságának rendezésében;

— Madách ünnepség január harmadik hetének pénteki napján Balassagyarmaton, Nógrád Megye Közgyűlésének és a Madách Imre Városi Könyvtárnak a rendezésében.

 

Elképzelésünk szerint a jelenleg még október elején tartott megemlékezéseket is célszerű volna a szeptember 21-ei héten tartani, mivel az október 5-e körüli időpontok évről évre ütköznek az aradi vértanúkkal kapcsolatos megemlékezésekkel.

 

A Madách-kiállításokat is célszerű volna a Magyar Dráma Napjához és a halálozás időpontjához igazodó rendezvények figyelembe vételével megnyitni. El kellene érni, hogy legalább a Madách-rendezvények időtartama alatt mindhárom állandó kiállítás (Csesztve, Balassagyarmat, Alsósztregova) látogatható legyen, s az egyéb Madách-vonatkozású időszaki kiállításokat is (pl. a Tragédia-illusztrációk kiállításai) célszerű volna ezeken a helyeken a rendezvényekhez kapcsolódóan megnyitni.

 

b) Könyvkiadás

 

Jóllehet az Archívum feladata elsősorban a számítógépes adatbázisok fejlesztése és a digitális információk széles körű terjesztése volna, a Madách Irodalmi Társaság által megkezdett könyvsorozatot célszerű volna a továbbiakban közösen folytatni, s bizonyos információkat hagyományos papírkönyvként is közzétenni. Ezek az alábbiak:

 

— Az ember tragédiája fordításai

     Ez a terület meglehetősen sokrétű, hiszen számos elkészült fordítás létezik, amely azonban eddig még nem látott napvilágot. Az ilyen fordítások felkutatása, a szerzők ill. jogutódjaik megtalálása néha tovább tart, mint a fordítás megjelentetése. Példaként említhető, hogy az 1925-ben elkészült jiddis fordítás kéziratára 3–4 éves keresgélés után sikerült rátalálni, ezt követően azonban a Madách Irodalmi Társaság rövid időn belül megjelentette. Pillanatnyilag folyik a galego és az örmény fordítások lektorálása, de sikerült megszerezni a pular nyelvű (Afrikában beszélt nyelv) fordítás gépiratának másolatát is. Tudomásunk szerint a legújabb német fordítás is készen van már, de a fordító nem talált még kiadót. A későbbiekben célszerű volna megbízásokat adni újabb fordítások elkészítésére is. Ennek a tevékenységnek a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: Madách főműve a világ bármely táján befogadható, olvasható, színpadra állítható; ennek előfeltétele azonban az, hogy legyenek – lehetőleg jó minőségű – fordítások.

— Madách összes művei

     A kritikai kiadás eredményeként kell meghatározni az egyes művek végső szövegváltozatait. Miután ez megtörtént, a jegyzetanyag jelentős mérséklésével célszerű megjelentetni egy egykötetes kiadást is, amely minden könyvszerető olvasó otthonában helyet kaphatna. Itt értelemszerűen a bevált mintát kell valamilyen módon Madáchra is alkalmazhatóvá tenni (az egykötetes oxfordi Shakespeare-összesről van szó). Életművének terjedelme alapján az elképzelés megvalósítható, s egy profi könyvkiadó közreműködésével hosszabb távon nyereségessé is tehető.

— Egyéb kiadványok

     A Madách Irodalmi Társaság által megkezdett, jelenleg a 21. kötetnél tartó könyvsorozat, a Madách Könyvtár folytatásáról van szó, amelyben eddig kiadatlan vagy nehezen hozzáférhető (pl. folyóiratokban megjelent) írások szerepelhetnének.

 

c) Emlékhelyek

 

A Madách Irodalmi Társaságban már régen megfogalmazódott az az igény, hogy azokat az épületeket, helyszíneket, amelyek Madách életében fontos szerepet játszottak, emléktáblával megjelöljük, s bizonyos relikviákat is célszerű volna felkutatni s megfelelő körülmények között kiállítani. Ez azért is indokolt volna, mert sokszor még az érintett épület vagy település lakói sem tudják, hogy Madáchnak köze lett volna a szóban forgó helyhez. Így Pesten többek között a Kálvin tér 6. sz. alatti épület falán kellene jelölni, hogy a korábban ott álló épületben lakott Madách pesti egyetemi évei alatt (1837–1840). Vidéken a Nógrád megyei Keszeg mai iskolájának épületére kívánkoznék egy emléktábla: Madách nővére ott élt a családjával, akiket gyermekkorában sűrűn meglátogatott. De a határon túl is vannak említésre méltó helyek. Így Nagyváradon az Eminescu utcában ma is álló földszintes ház, ahol 1862-ben utoljára találkozott Madách Imre és Fráter Erzsébet.

 

Ami a relikviákat illeti, a Madách Irodalmi Társaság tagjai találták meg egy felvidéki kúria közelében azt a sírkövet, amelyen Madách egykorú (1854-es) sírverse áll. A sírkőnek sajnos már csak a darabjait lehetett összegyűjteni, amelyek – restaurálásra és méltó kiállító helyre várva – az egyik megtaláló felvidéki otthonában kaptak ideiglenesen helyet.

 

Fontos lenne a Nemzeti Múzeum leltárkönyve szerint még létező relikviák megtalálása is. A Madách-hagyaték nagy része 1945-ben egy bombatalálat következtében megsemmisült, ám a leltárkönyv szerint Madách hintaszékének vasváza, továbbá íróasztala megmaradt. Ezek a tárgyak sohasem voltak kiállítva, s a múzeum gyűjteményében való megtalálásuk nem ígérkezik könnyű feladatnak.

 

 

II. Szervezet, működés

 

Az Archívum már meglévő intézmény részeként működhetne. Az alábbiakban két konkrét lehetőséget említenénk:

 

— Neumann János Digitális Könyvtár. Ebben az esetben az Archívum székhelye Budapesten lenne, és Nógrád megyében (Salgótarjánban vagy Balassagyarmaton) működne a helyi információk gyűjtésével és feldolgozásával megbízott kutató.

— Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Ebben az esetben a székhely Salgótarjánban lenne.

 

A feldolgozandó információk többsége a fővárosban található (OSZK, Országos Levéltár, MTA Kézirattára), így a munka jelentős részét mindkét esetben Budapesten kellene elvégezni. Számos más elképzelés lehetséges; az említett két intézményt azért emeltük ki, mert profiljukhoz viszonylag közel áll a fenti elképzelés.

 

Az Archívum alapításában a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és/vagy az Informatikai Minisztérium mellett a Madách Irodalmi Társaság is részt venne. A tárgyi feltételek közül a társaság biztosítani tudna két számítógépet, egy nyomtatót és egy szkennert, továbbá a könyvek nyomtatásához szükséges digitális gyorsnyomtatót és vágógépet. Személyes hozzájárulásként Madách gyűjteményemet tudom felajánlani.

 

 

III. Személyi és tárgyi feltételek

 

Az elképzelés szerint 2 főállású és 2–3 mellékállású munkatárs, továbbá alkalmanként, egy-egy projekt keretében további személyek bevonásával működne az Archívum. A fent vázolt teljes program megvalósítása esetén az Archívum vezetője (tudományos irányítója) mellett egy főállású munkatárs látná el a szervezési és bizonyos területeken az információgyűjtési feladatokat: könyvtári és levéltári anyagok másolatainak beszerzése, hang- és képanyag felkutatása, jogutódok megkeresése stb.

 

A tudományos munkát az intézmény vezetője mellett két–3 félállású kutató folytatná. Tevékenységük az első években elsősorban a kritikai kiadás mielőbbi elkészítésére irányulna. Egy félállású kutató a Nógrád megyében található információk gyűjtését és feldolgozását, továbbá a rendezvények koordinálását végezné.

 

A tárgyi feltételek között egy közepes és egy kis méretű irodahelyiségre (Nógrád megyében ill. a fővárosban) és 3 számítógéppel ellátott munkahely kialakítására lenne szükség, két telefonvonallal és internetes kapcsolattal.

 

 

IV. Kapcsolatok, együttműködések

 

Az Archívumnak elsősorban a Madách Irodalmi Társasággal lenne szoros kapcsolata; míg az utóbbi a Madách iránt érdeklődők legszélesebb körét igyekszik összefogni, addig az előbbi a folyamatos tudományos tevékenység központja lenne. A további együttműködések közül az alábbiak érdemelnek figyelmet:

 

1. Neumann János Digitális Könyvtár. Függetlenül attól, hogy annak részeként működne-e az Archívum vagy más szervezethez tartozna, az interneten történő megjelenést célszerű volna ezen az intézményen keresztül megvalósítani, hiszen már ma is itt jelenik meg a legtöbb szépirodalmi jellegű információ.

 

2. MTA Irodalomtudományi Intézet. Elsősorban a készülő kritikai kiadáshoz lehetne bevonni az ottani kutatókat.

 

3. Nógrád megyei intézmények. A levéltári kutatásokban a Nógrád Megyei Levéltárral lehetne együttműködni, annál is inkább, mivel a korábban megjelent Madách-dokumentum köteteket ott adták ki, a Madách bibliográfia esetében a Balassi Bálint Megyei Könyvtárral célszerű összefogni, ahol eddig már két Madách-bibliográfia látott napvilágot. A rendezvényeknél a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Madách Imre Városi Könyvtár, a Felvidéken pedig a Palóc Társaság jöhet szóba.

 

4. Kísérletet kellene tenni a Szlovákiában élő magyar kutatók, ill. ha van együttműködési készség, akkor a szlovák kutatók bevonására is.

 

 

V. Függelék

 

1. A koncepció előzménye: a Madách Irodalmi Társaság

 

1992-ben merült fel az a gondolat, hogy a Madách-kutatók s más érdeklődők bevonásával tudományos tanácskozást kellene tartani Nógrád megyében, az évenkénti Madách Irodalmi Nap előestéjén. Miután az első körlevélre több kutató is kedvező választ adott, sőt az akkor még élő, a Madách-kutatás doyenjének számító Horváth Károly elsőként jelezte előadási szándékát, ez eloszlatta a szervezők fenntartásait.

 

A közel egy éves előkészítő munkát követően 1993. október 8-án került sor az I. Madách Szimpóziumra a Nógrád megyei Szügyben. A siker mind az előadások, mind a résztvevők számát tekintve felülmúlta az előzetes várakozásokat: a délután 6 órakor megkezdett előadások hajnali fél háromkor értek véget. A résztvevők elhatározták, hogy a következő évben, immár egy kétnapos rendezvényen, ismét találkoznak.

 

1994. szeptember 30-án, a II. Madách Szimpózium alkalmával alakult meg a Madách Irodalmi Társaság, amely az évenkénti összejövetel mellett elsősorban az elhangzott előadások s más kutatási eredmények közzétételét tűzte ki célul.

 

Ettől kezdve a rendezvény rendszeressé vált: 2000-ben volt a VIII. Madách Szimpózium. Bár eleinte – a magas nyomdai költségek s az ehhez mérten szerény támogatások ellentétét elemezve – reménytelennek látszott az előadások megjelentetése, 1995-ben a Társaság lehetőséget kapott arra, hogy a nyomdai munkát maga végezze el egy digitális gyorsnyomtatón, önköltségi áron. 1995-ben még csak az I. Madách Szimpózium kötetét tudtuk ilyen módon megjelentetni, a következő években azonban több kiadvány is napvilágot látott.

 

Az évek során a kezdeti tevékenység jelentősen bővült. 1998-ban, Madách születésének 175. évfordulóján nemcsak a költő rajzait és festményeit sikerült megjelentetni, de két ötrészes rádióadás is a Társaság kezdeményezésére és közreműködésével készült, majd 1998 elején megjelent az első CD-ROM is, amely Az ember tragédiája szövege mellett annak javításait, kommentárjait, teljes kéziratát és az 1938-as hangfelvétel egy részletét tartalmazta, gazdag képanyaggal kiegészítve. Ugyanekkor készítettük el a Balassagyarmati Önkormányzat megbízásából az egykori megyeszékhely állandó Madách-kiállítását.

 

A Madách Irodalmi Társaság a Madách Könyvtár 21 kötetét jelentette meg 2000 végéig, köztük Az ember tragédiája cigány (lovári), jiddis és sorrendben 9. angol fordítását.

 

Az eltelt évek során az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a felmerült igényeknek, elvárásoknak a Madách Irodalmi Társaság már nem tud maradéktalanul megfelelni. A Társaság tagjainak többsége életkora, egészségi állapota vagy a jelentős földrajzi távolság miatt gyakorlatilag csak évente egyszer, a Madách Szimpóziumok idején tudja a Társaság tevékenységét aktívan segíteni. Számos tevékenység esetében folyamatos és intenzív munkára lenne szükség, ám a Társaság bevételei nem teszik lehetővé alkalmazottak folyamatos foglalkoztatását, iroda bérlését stb.

 

A jelenlegi keretek között pl. az interneten történő megjelenésre egyáltalán nem gondolhatunk. A Társasággal kapcsolatos adminisztratív teendők következtében (pályázatok, körlevelek, a konferenciák szervezése és lebonyolítása) lassan a kiadványok megjelentetését is mérsékelnünk kell. Pedig a különböző jellegű megkeresések az évek során jelentősen növekedtek. Nagyon gyakran Társaságunkhoz fordulnak azok, akik a csesztvei vagy az alsósztregovai múzeumok meglátogatására készülnek, de nem ismerik azok nyitva tartását, megközelítési módját, hozzánk futnak be a Tragédia különböző fordításai vagy a Madáchcsal kapcsolatos írások iránti igények, sőt olykor az újabb Tragédia-bemutatókhoz vagy kiállításokhoz is tőlünk várnak segítséget.

 

De olyan tevékenységeket is fel kellett vállalnunk, amelyek valójában meghaladják a Társaság lehetőségeit. A Tragédia-fordítások megjelentetése olyan feladat, amelyet legfeljebb alkalmilag vállalhat egy társadalmi szervezet, folyamatosan azonban a munka volumene és költségei következtében nem tud megfelelni az ilyen jellegű igényeknek.

 

Időközben a Társaság vezetőjének munkakörével is –  nem elvileg, hanem gyakorlatilag – összeegyeztethetetlenné vált a Társasággal és a Madách-kutatással kapcsolatos tevékenysége, jóllehet ezek a feladatok egyre több időt igényelnének.

 

A Madách Irodalmi Társaság mint a Madách iránt érdeklődők társadalmi szervezete a továbbiakban is működne, de az intenzív tudományos munka, az eredmények egyre szélesebb körének interneten történő közzététele, a folyamatos információ-szolgáltatás, a Tragédia-fordításokkal kapcsolatos teendők, vagyis a jelen koncepcióban részletesebben kifejtett teendők a Digitális Madách Archívum létrehozását indokolják.

 

 

2. Szakmai önéletrajz

 

Egyetemi tanulmányaimat az ELTE TTK matematikus szakán folytattam, de a Bölcsészettudományi Karon is hallgattam előadásokat: szemiotikát, szociálantropológiát és nyelvfilozófiát.

 

1975-ben kaptam meg matematikusi oklevelemet; szakdolgozatomat a Neumann-féle önreprodukáló automaták témaköréből írtam (rövidítve megjelent a Sejtautomaták c. tanulmány-gyűjteményben, a Gondolat kiadónál).

 

Az egyetem elvégzése után szabadúszóként dolgoztam. Tanulmányaim és könyvismertetéseim jelentek meg a Tömegkommunikációs Kutatóközpontnál, könyveket lektoráltam a Gondolat Kiadónál, ismeretterjesztő előadásokban vettem részt a Magyar Rádiónál.

 

1977-től a BTK Filozófia II. Tanszékén voltam tudományos segédmunkatárs, majd 1978-tól az MTA Filozófiai Intézetében dolgoztam. Eközben filozófiából írtam doktori disszertációt, amely 1980-ban Jel – kultúra – kommunikáció címmel a Gondolat Kiadónál meg is jelent.

 

1980-tól az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa voltam, és nemzetközi pedagógiai vizsgálatokban vettem részt, majd 1988-tól néhány évig egy kisvállalkozásban tevékenykedtem. Jelenlegi munkahelyem a Petőfi Irodalmi Múzeum, ahol az Irodalmi Adattárban a Magyar Életrajzi Index információit viszem számítógépre.

 

Első Madáchcsal kapcsolatos írásom 1980-ban jelent meg, 1986-tól kezdve – a min­den­ko­ri pénzkereső tevékenységtől eltekintve – kizárólag Madách-kutatással foglalkozom. 1990–91-ben elkészítettem a Petőfi Irodalmi Múzeum megbízásából a Madách Imre kéz­iratai és levelezése c. katalógust, amely 1992-ben meg is jelent. 1993-tól évente Ma­dách Szimpóziumot szervezek, amelynek anyagát folyamatosan megjelentetjük. 1994-ben alakítottuk meg a Madách Irodalmi Társaságot, amelynek azóta is a vezetője va­gyok. Két Madách CD-ROM fejlesztését irányítottam az elmúlt években.

 

Madáchcsal kapcsolatos írásaimmal többször indultam a Nógrád megyei Madách pályázaton: kétszer első helyezést értem el, kétszer Balassagyarmat különdíját kaptam meg. 1999-ben Madách Imrével kapcsolatos tevékenységemért megkaptam Nógrád megye legmagasabb elismerését, a Madách-díjat.

 

 

3. Publikációk

 

a) Könyvek

 

1.  Jel – kultúra – kommunikáció. Bp., Gondolat Kiadó, 1980.

2.  Teofília (regény). Bp., Magvető, 1989.

3.  Madách Imre kéziratai és levelezése. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 1992. (Leblancné Kelemen Máriával közösen.)

4.  Madách Imre rajzai és festményei. Bp.–Balassagyarmat, 1997. (Nagyné Nemes Györgyivel közösen.)

5.  Ismeretlen epizódok Madách életéből. Bp., Madách Irodalmi Társaság, 1998.

6.  Madách Imre és Veres Pálné. Vanyarc–Bp., Madách Irodalmi Társaság, 1998.

7.  A siker éve: 1861. Madách élete. Bp., Fekete Sas Kiadó, 2000.

8.  Százegy aforizma. Bp., Madách Irodalmi Társaság, 2002.

 

 

b) Könyvek (szerkesztés)

 

1.  I. Madách Szimpózium. Bp.–Salgótarján, 1995.

2.  II. Madách Szimpózium. Bp.–Salgótarján, 1996.

3.  Fráter Erzsébet emlékezete I. Csécse–Balassagyarmat–Bp., 1996.

4.  III. Madách Szimpózium. Bp.–Salgótarján, 1996.

5.  IV. Madách Szimpózium. Bp.–Balassagyarmat, 1997.

6.  V. Madách Szimpózium. Bp.–Balassagyarmat, 1998.

7.  I. Fráter Erzsébet Szimpózium. Csécse–Bp., 1999.

8.  VI. Madách Szimpózium. Bp.–Balassagyarmat, 1999.

9.  Majthényi Anna levelezése. Bp., 2000.

10.     VII. Madách Szimpózium. Bp., 2000.

11.     Fráter Erzsébet Emlékezete II. Csécse–Bp., 2001.

12.     II. Fráter Erzsébet Szimpózium. Csécse–Bp., 2001.

 

 

c) Tanulmányok

 

1.  Madách-interpretáció. Világosság 1980. 3. sz. 167–175.

2.  Ki volt Madách első szerelme? Irodalomtörténeti Közlemények 1991. 2. sz. 188–196.

3.  Madách Imre különös levélváltása Lónyay Menyhérttel. Irodalomtörténeti

     Közlemények 1991. 3. sz. 271–275.

4.  Madách Imre dedikált könyvei. Szabadság (Kolozsvár) 1991. jan. 26. 3.

5.  Egy szerencsétlen nő gyónása. Kelet–Nyugat (Nagyvárad) 1991. okt. 19. 6.

6.  Miért nem ment el Madách a losonci bálba? Korunk 1992. 3. sz. 92–98.

7.  Ki volt Madách utolsó gyermeke? Palócföld 1992. 5. sz. 433–440.

8.  Madách Imre levele Frenyó Nándornak. Palócföld 1993. 3. sz. 242–245.

9.  Kiket bújtatott Madách Imre? Palócföld 1993. 5. sz. 435–453.

10.     Ki írta Az ember tragédiáját? Irodalmi Szemle 1994. 11. sz. 40–60.

11.     Madách Imre mint természetbúvár. Természet Világa 1995. 2. sz. 69–71.

12.     Save Madách! In. I. Madách Szimpózium. Bp.–Salgótarján, 1995. 203–207.

13.     Madách Imre kiadatlan verse. In. II. Madách Szimpózium. Bp.–Salgótarján, 1996.

     21–34.

14.     Madách szerelmi költészetének taxonómiája. In. III. Madách Szimpózium.

     Bp.–Salgótarján, 1996. 38–62.

15.     Madách a kékkői várban. In. III. Madách Szimpózium. Bp.–Salgótarján, 1996.

     85–91.

16.     Téves adatok és tévhitek a tankönyveinkben. In. III. Madách Szimpózium.

     Bp.–Salgótarján, 1996. 169–183.

17.     A nagy kolerajárvány Madách életében és főművében. Iskolakultúra 1996. 3. sz.

     15–25.

18.     A Lant-virágok geometriája. In. IV. Madách Szimpózium. Bp.–Balassagyarmat, 1997. 157–160.

19.     Egy Madách-vers címzettje és kőirata. (Balga Lászlóval közösen.) In. V. Madách Szimpózium. Bp.–Balassagyarmat, 1998. 160–165.

20.     Madách és Lisznyai. In. I. Fráter Erzsébet Szimpózium. Csécse–Bp., 1999. 79–87.

21.     Újabb Madách-kéziratok és -dokumentumok I. In. VI. Madách Szimpózium. Bp.–Balassagyarmat, 1999. 64–75.

22.     Formai következetesség és következetlenség Az ember tragédiájában. In. VII. Madách Szimpózium. Bp.–Balassagyarmat, 2000. 95–100.

23.     A Madách-kultusz eredete. In. Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Bp., 2000. 204–211.

24.     Az ember tragédiája fordításai CD-ROM-on. Magyar Múzeumok 2000/4. 59.

25.     Nógrád irodalmi turizmusának lehetőségei. Palócföld 2002. 1 szám. 88–96.

 

Budapest, 2002. május 15.

                                                                       Tisztelettel:

                                                                                               (Andor Csaba)