A Madách Irodalmi Társaság és a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara szeretettel meghívja Önt a XXIII. Madách Szimpózium őszi ülésszakára
Helyszín: Szeged, SZTE JGYPK, Hattyas sor 10., 7014-es terem
Időpont: 2015. szeptember 25., péntek
10.30 Megnyitó: Kakuszi Péter főiskolai tanár, a JGYPK Tanító- és Óvóképző Intézetének vezetője
10.50 Máté Zsuzsanna: Dante és Madách fő műveinek intermediális hatástörténeti pár-huzamairól
11.10 Árpás Károly: A szülő világképe
11.30 Madácsy Piroska: „Próféta-költőnek” nevezhetjük-e Madách Imrét?
12.00–14.00 Ebéd
14.00 Földesdy Gabriella: A Tragédia világnézete. Kapi Béla evangélikus püspöki titkár 1903-ban írt tanulmánya
14.20 Pavlovski Róbert: A kéj gyönyöre és gyötrelme. A testiség esztétikuma Az ember tragédiájában
14.40 Kecsmár Szilvia: Lélekvándorlás és Az ember tragédiája – Madách Imre hatása Czóbel Minka művészetére
15.00 Diószegi Szabó Pál: „a nyakazás ezúttal elmarad” – Madách és a halálbüntetés kérdése a Tragédiában
15.20 Feke Eszter: A szubjektum tárgyiasulása Madách Imre: Az anya gyermeke sírján című költeményében
15.40 Bajtai Mária: Fráter Erzsike az „Asszony-zsúron”. Básti Lajos novellája (II. rész)
16.00 Beszélgetés, szabad program
Absztraktok:
10 óra 50 perc
Máté Zsuzsanna: Dante és Madách főműveinek intermediális hatástörténeti párhuzamairól
Tervezett előadásom a két irodalmi mű közötti hatástörténeti párhuzamok szintetizálására építve két elméleti bázissal bír, egyrészt komparatisztikai megközelítésű, másrészt intermediális. Komparatisztikai, azaz összehasonlító módon tárgyalom a dantei főmű közel 700 éves, másrészt a madáchi főmű 150 éves hatástörténetét, megjelölve a főbb összehasonlítási csomópontokat (a műfajiságból, a kérdésfeltevésükből eredően és koruk világképének összegzéséből eredőeket a különböző médiumokban). A hatástörténet vizsgálat a szövegek és azok zenei, valamint képi feldolgozásai közötti intermediális viszonyok, továbbá a hasonlóságok és különbözőségek feltárására irányul.
Hipotézisem, hogy a verbális, vizuális és auditív közlés révén mindkét irodalmi mű esetében megfigyelhető lesz egy általános létezési mód, amely komplexitásában az emberi kommunikáció természetes, „élő” közegét mintázza.
Előadásomban a közlési csatornák összeszövődésében, szöveg-zene-kép együttesében vázolom az irodalmi szövegek jelentésalakító folyamatának gazdagodását, az intermedialitás, azaz a „művészetközi poétika” felől.
11 óra 10 perc
Árpás Károly: A szülő világképe
Előadásomban a pszichológiai és erkölcsi emberi értékfelfogások bemutatására vállalkozom, amelyek Madách Imrét mint szülőt jellemezték. Megítélésem szerint fontos, hogy meg tudjuk érteni Madách Imre sajátos emberi felfogását; ezért szükséges ismerni az életét, s a gyermekeihez való viszonya tovább árnyalhatja a költőről kialakult képet. Kiindulási alapom Radó György-Andor Csaba Madách-életrajza, de górcső alá veszem azon Madách-műveket, melyek abban az időszakban születtek, mikor szerzőjük már apa volt.
11 óra 30 perc
Madácsy Piroska: „Próféta-költőnek” nevezhetjük-e Madách Imrét?
Talán induljunk ki Hubay Miklós egyik alapgondolatából: „Minden aktualizálás nélkül mondhatjuk… úgy érezzük, mintha nekünk írta volna ezt a művet Madách Imre. Útmutatásul a mi szorongató álmainkban…” Mert a Tragédia minden leírt szava hihetetlen komplexitásról, a föld, az emberiség, a történelem, a társadalom, férfi és nő titkairól, kétségeiről, küzdelmeiről, konfliktusáról szól. Mindezt végtelen realitás érzékkel közli, miközben igazi romantikus emberiség-költeményt írt.
Szüntelenül foglalkoztatott, vajon hogyan vált polihisztorrá, honnan ez a minden-tudás a költő agyában? Műveltségének gyökereit kerestem.
A világot meg lehet próbálni megismerni, de nem lehet megváltoztatni. Az embert igen. Talán ebből a felismerésből születik Az ember tragédiája, amely az emberiség történeti kiábrándulásait a kezdetektől, a gondolkodó költő én-világából vezeti le, ugyanakkor előrevetíti próféta-költőként a jövő századok vízióit. Tudományos-fantasztikus mű a Tragédia? Igen is, meg nem is. Mert mindaz, amit megjósolt, általunk is tapasztalva, megvalósult, vagy meg fog valósulni.
14 óra
Földesdy Gabriella: A Tragédia világnézete. Kapi Béla evangélikus püspöki titkár 1903-ban írt tanulmánya
Kapi Béla fiatal evangélikus lelkész 1903-ban a „Protestáns Szemle” című folyóiratban jelentette meg Madách művéről szóló 23 oldalnyi tanulmányát. A tanulmányt még abban az évben a kiadó (Hornyánszky Viktor cs. és kir. Udvari Könyvnyomda) különlenyomatban is megjelentette. A birtokomban lévő, aukción vásárolt különlenyomat dedikált, ajánlása Zsilinszky Mihálynak, a Luther Társaság elnökének szól „mély tisztelettel” – írja a szerző.
A ritkának tekinthető kiadván y megítélésem szerint sem az irodalomtörténet, de még a Madách-kutatók által sem ismert művet tartalmaz. Kapi Béla Tragédia- elemzése sajátosnak, sőt különlegesnek mondható, ugyanis kizárólag vallási (és teológiai) szempontból elemzi a művet. Elsősorban a műnek és szerzőjének Istenhez való viszonyát vizsgálja, másrészt azt, hogy olvasójára milyen hatást tesz, mit sugall, de teljesen mellőzi az esztétikai, társadalmi, sőt a történelmi szempontokat is, csak a bűnelkövetés (Isten elhagyása), majd a bűnbocsánat (Istenhez való visszatérés) momentumán keresztül néz minden színt a Tragédiában.
Filozófiai vizsgálódása Schopenhauer és Hartmann elméletét hozza összehasonlításként, hivatkozik még Kantra is, más filozófia nem szerepel az elemzésben.
Választott témám kuriózumnak tekinthető, talán ezért is érdemes egy előadás erejéig foglalkozni vele, másrészt a szerző személye miatt, aki később evangélikus püspök, majd felsőházi tag volt a két világháború között. Sok egyéb tanulmányt, szépirodalmi művet, vallásos dokumentumot, sőt komoly önéletrajzot hagyott az utókorra, de Madách művével csak ez az egy írása foglalkozik, előtte, után semmi nyoma ilyen irányú írásának.
14 óra 20 perc
Pavlovski Róbert: A kéj gyönyöre és gyötrelme. A testiség esztétikuma Az ember tragédiájában
Az előadás az emberi test esztétikai relevanciáit hangsúlyozza Az ember tragédiájában; az egyes színekben megjelenő kéj fenomént a „megtestesült” emberi élet megélésének feltételeként veszi számba. Rávilágítni kíván arra, hogy midőn az első Ember önészlelése testiségének felfedezésével, az élet szomatikus reflexiójával, mintegy esztétikailag történik, implikálja a kéj madáchi fogalmának rekonstrukcióját; következésképpen a kéj a Tragédia kontextusában a hagyományosan kezelt múló élvezettől eltérő értelmezést is megenged. Az előadás ebből kifolyólag a teremtett világot a kéj kettős dimenziójával, a gyönyörrel (boldogság) és a gyötrelemmel (boldogtalanság) illusztrálja. Kiemeli továbbá, hogy a madáchi létprobléma legtöbbször a kéj jelensége révén esztétizálódik, így kiválóan funkcionálhat a posztmodernitás hedonizmusának esztétikai elemzésére. Az előadás következtetésként a testi tudatosság szükségességét hangsúlyozza a diszkurzív problémamegoldások mellett, tudniillik az előbbi hiánya (vagy helytelen megítélése) az emberben belső (élettagadás) és külső (konfrontáció) feszültségeket gerjeszt.
14 óra 40 perc
Kecsmár Szilvia: Lélekvándorlás és Az ember tragédiája – Madách Imre hatása Czóbel Minka művészetére
Kiss Margit Czóbel Minkáról szóló monográfiájában írja, hogy a kizárólag franciául megjelent Lélekvándorlás (La Migration de l’Ame) megírására Az ember tragédiája adhatott ösztönzést. Ennek alátámasztására hozzáteszi, hogy az írónő Detlew von Liliencron költő számára németre fordította Madách művét. Sajnos, sehol sem fellelhető ez a fordítás, pedig Czóbel Minka életművének értékes adaléka lehetne.
Előadásomban arra keresem a választ, hogy a buddhista és keresztény eszméket ötvöző Lélekvándorlásban csakugyan felfedezhető–e Madách művének hatása. Amennyiben igen, mennyire erős ez a hatás? A filozofikus hangvételű Lélekvándorlás Czóbel Minka szerint csak egy szimbolikus költői játék. Vagy mégsem?
15 óra
Diószegi Szabó Pál: „a nyakazás ezúttal elmarad” – Madách és a halálbüntetés kérdése a Tragédiában
Az előadás Madách Imre: A halálbüntetésről szóló országgyűlési beszéde alapján vizsgálja és összeveti Az ember Tragédiájában a halálról, halálbüntetés jogosságáról, indokoltságáról, igazságosságáról, illetve konkrét kivégzésről szóló szövegrészleteket. Felvázolja Madách korában meghatározó jogtudományi nézeteket (büntetőjog) a halálbüntetésről és elhelyezi ebben a szerző nézetét.
15 óra 20 perc
Feke Eszter: A szubjektum tárgyiasulása Madách Imre: Az anya gyermeke sírján című költeményében
Az objektív líra beszédmódjának elméleti kidolgozása csak a 20. században alakult ki, főleg az angolszász irodalmi hagyományban. Poétikai előzményei azonban már a19. században is megtalálhatók nemcsak az angol, hanem a magyar irodalomban is. A költői én tárgyiasulása és a szubjektum destabilizációja az egyik legmeghatározóbb megjelenési módja, ez a korszakban főleg a szereplírában bontakozik ki. A szerep léte a szubjektum megkérdőjelezését, sokszorozódását állítja középpontba. Többen elemezték már így Petőfi, Arany műveit, azonban nemcsak az ő költeményeikben jelenik meg ez a műfaj ilyen módon.
Madách Imre költészetében is jelen van a szerepvers, drámai monológ. Előadásomban egy korai versét, az Anya gyermeke sírján című költeményt értelmezem a szerep szempontját előtérbe helyezve. Az elemzés alapját a versszituáció és a poétika-retorikai eszközök ellentéte alkotja, a szerep és a szubjektum megbomlása. Szembetűnő a szöveg túlretorizáltsága a vershelyzethez és a lírai én megszólalásának elvárási horizontjához képest. Egy olyan új megközelítést szeretnék nyújtani, amely arra mutat rá, hogy hogyan lehet ezt a költeményt az objektív líra hagyományának egy előzményeként olvasni.
15 óra 40 perc
Bajtai Mária: Fráter Erzsike az „Asszony-zsúron”. Básti Lajos novellája (II. rész)
Básti Lajos színművész és Madách Imre több ponton kapcsolódik egymáshoz: részint a szépirodalmon, részint a színpadon keresztül. Básti szépíróként kevésbé ismert, holott Sziréna címmel 1942-ben novelláskötete jelent meg, 1962-ben pedig Mire gondolsz, Ádám? címen egy esszéisztikus könyvvel jelentkezett. Az előadásban elemzendő novella négy nőalak, négy múzsa – Szendrey Júlia, Fráter Erzsike, Laborfalvy Róza és Léda, azaz Brüll Adél – köré épül. Az álom, a látszat és a művészet, az irodalom és valóság, az irodalom és az élet kapcsolatait vizsgálja, az asszonysors, a múzsa-lét, az önigazolás, a hiúság a kulcsfogalmak, melyek köré a szöveg szerveződik.